Kolozsvár, 1889. július-december (3. évfolyam, 149-302. szám)
1889-07-01 / 149. szám
Illik évfolyam. 1889. 149. szám. Kolozsvártt, hétfő, julius 1. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HAZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZAK. ELŐFIZETÉSI DIJAK: a**»« én* 1« frt. Ml évre..........................8 frt. N«1.«Uiti......................4 frt. így hóra..................1 frt 60 kr. így szdm dra 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy D'cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr. Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttér túra 25 kr. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kereskedelmi kilátásaink és teendőink Keleten. SZTRÉNYI JÓZSEFTŐL. II. Másként alakulnak a viszonyok Konstantinápolylyal. Az 1420 km. vasúti utat iparczikkeinknek lehetetlen elbirniok. E helyett azonban a két rosa közüü a jobbat kell választani s itt legkedvezőbb a Galate felőli szállítás a Dunán, illetve Fekete tengeren. Ebben a tekintetben Erdélyre nézve legkedvezőbb a helyzet, mert Brassótól Galatzig 331, Segesvártól 489, Szebentől 534 és Kolozsváritól 663 kim. van csak Galatzig s p. 301 kim. román vasúton, melynek díjtételei körfilbelől azonosak a mieinkkel. Magának Budapestnek is sokkal kedvezőbb volna ez a vonal. Mert ha igaz is az, hogy ez esetben 761 klmt kell tennie l'redeálig, agy összesen Galatzig 1062 klmt, ami vasúton nagyon sok, nem tévesztendő szem elől az sem, hogy egyrészt ennek legnagyobb része a magyar kormány közveletlen rendelkezése alatt álló vonal, amelyen tehát oly kiviteli tarifákat léptethet életbe, melyek mellett e különbsg,teljesen elenyészik, másrészt pedig a galatz-konstantinápolyi út csak 364 tengeri mértföld, holott Budapest- Triest idegen vasúton 618 km, Triest-Konstantinápoly pedig direkt vonalon 1257 tengeri mrrfid., Saloniki érintésével pedig 1838 tengeri mfld. Nyilvánvaló tehát, hogy a Törökországba való kivitelre nézve legkedvezőbb volna reánk a predeal galatzi vonal, feltéve, a mi Baross Gábor kereskedelmi miniszter egészséges és erélyes kereskedelmi politikája s a hazai kereskedelem iránti erős értéke mellett természetes is , hogy a budapest-predeáli vonalon nagyobb szállítási kedvezmények léptettetnének életbe. Ennek az összeköttetésnek azonban szintén van egy akadálya, amelyen épen kereskedelmi kormányunk segíthetne. ti. Galatzon az osztrák-magyar Lloyd hajóinak hiánya, ami a szállítást nagyon megakasztja. Az ország erdélyi részeire nézve Romániába és Bulgáriába még egy szállítási vonal volna, melyet azonban előbb meg kellene nyitni: olcsó vizint, mely új irányt szabna kiviteli kereskedelmünknek. Ez az Olt volna, melyet hajózhatóvá kellene tenni. Ez után egyrészt Románia és Bulgária új vidékei nyílnának meg iparunknak, másrészt pedig sokkal olcsóbban is juthatnánk be az illető országok belsejébe s nem kellene idegen országok vasutait igénybe venni. Hogy pedig ez nem oly nehéz probléma, bizonyítja azon körülmény, hogy ez korántsem új eszme, sőt már megvalósítva is volt. Ugyanis századunk első felében, épen hanyatló keleti kereskedelmünk emelésére, 1837-ben alakult egy Olt-hajózási részvénytársaság Erdélyben, melynek első hajója 1837. szeptember 7-én tényleg el is indult, megterhelve 150 mázsa vassal. Az akkori primitis hajózási rendszer és általában közlekedési eszközök mellett is rendkívüli befolyása volt ennek kereskedelmünk — itt speczialiter az erdélyi ipart értjük — emelkedésére, amennyiben egy száez sró feljegyzései szerint e vízi utón való szállításnál egy mázsának szállítása Vöröstotoronytól Románia belsejébe egy forintba került, holott a szárazföldi szállítás mellett nyolc forintba. Ily különbség ma, a tökéletes közlekedési eszközök korában, nem lehet, de tekintettel arra, hogy azon az úton ma is csak szekerekkel közlekedhetünk, mert vasúti öszszeköttetésünk Rimáik felé nincs, a különbség tetemes volna. Márpedig ha lehetséges volt ez századunk első felében, azt hiszszük, sokkal inkább lehetséges ez ma, amiért is nem ajánlhatjuk elég melegen az OK-hajózás kérdését kereskedelmi kormányunk figyelmébe be, mint oly tervet, mely hivatva volna nagyban befolyásolni keleti kereskedelmünket. Egy másik akadály, melyet a hazai iparnak le kell küzdenie, az idegen verseny. E tekintetben Angol-, Franczia-, Német-, Olaszország, Belgium s Ausztria állnak velünk szemben, csaknem mindegyik más és más iparcikkel. Mindazonáltal — a szállítás könnyítése esetén — e verseny nem legyőzhetetlen, ha az üzleti összeköttetés a piaci viszonyok alapos ismeretével történik. Mert a külföldi áruk, melyeket alkalmunk volt a helyszínen látni, csaknem egytől-egyig selejtesek, számítva a keleti népek primitív kulturállapotára. A posztók, — hogy példával éljünk — melyeket nagyobbára brün□ is bielitzi gyárosok visznek be, a lehető legrongyosabb anyag : szép a szemnek, de legalább kilencz tizedrészükben mégyapinból valók. Igaz, hogy az árak is meglehetősen nyomottak, úgy, hogy pl. Törökországban különböző szint posztok 1 frt 10 krtól 3 frt 50 krig kaphatók. Többek között alkalmunk volt látni a bolgár hadsereg részére egy reichenbergi gyáros által szállított posztókat, melyeknél roszabbat alig lehetne már szállítani, csaknem teljesen ma gyapjúból valók, úgy hogy oly könnyen szakad, akár évek óta feloszlásnak indult rongy volna. De azért a szemnek szép, amihez a morva s cseh gyárak kitűnően értenek. És ezért a posztóért fizet a bolgár kincstár 98 frankot mér sterenként, oly árat, amelyért nálunk jó, tiszta gyapjúból való posztókat lehet kapni. A csomagoló papiros, melyet Belgium és Olaszország szállít, gyenge és nedves, utóbbi oly czélból, hogy súlyosabb legyen. Ily körülmények között nem lenne nehéz jó termékekkel versenyezni. Azonban itt két alternatíva között kell választanunk : vagy utánozni a külföldet a maga rose gyártmányaival s olcsóbban adva, ezekkel felvenni a versenyt, vagy a mi eddigi, hamisítatlan, jó áruinkkal megkísérteni. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi esetben az árakkal nem fogunk versenyezhetni, mert lehetetlen absolut jó árut oly árban előállítani, mint a tiszát; másrészt az is igaz, hogy a primitív kultúrfokon álló keleti népek nem tekintik a minőséget, hanem csak az olcsó árat. Mindazonáltal részünkről mégis csak az utóbbi módot ajánljuk, mert elvégre a keleti népek is be fogják látni ama közmondás igazságát : „a mi olcsó, az drága,és nekünk oda kell törekednünk, ha lassabban megy is, hogy megalapítsuk maradandóan a magyar ipar hírnevét a Keleten , oda jussunk Szerbiában Bulgáriában s Konstantinápolyban ílt a magyar iparral, ahova pl. az erdélyi posztó jutott Romániában, hogy a román nép csak „brasovienne“ posztót vásárol (így nevezik Romániában az erdélyi iparczikkeket általában), úgy, hogy a jelenleg Romániában készülő s idegen posztók is csak mind e néven jönnek forgalomba ott. Ezt pedig csak jó iparczikkekkel lehet elérni s ha lassabban is megy, szoktatni kell s a helyi viszonyokkal ismerős ügynökök útján lehet is a keleti népeket arra, hogy a jó árut megkülönböztessék a résztól.Csak ha az a mód nem vezetne czélhoz, akkor szabad mint végső eszközhöz, az első módhoz nyúlni, t. i. az olcsó árakhoz mérten termelni. Ez azonban sokkal nehezebb volna reánk nézve, mert iparosaink sokkal becsületesebbek, semhogy eddig az ily —n nyíltan kimondják — csalfa üzletekre be volnának rendezve. Ez esetben új berendezések válnának szükségessé, s habár nem szívesen áldoznák is fel a magyar ipar jó hírnevét, — hiába: aki ivóként és szántszándékkal akar megcsalattatni, azt meg kell csalni; ő maga követeli. A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Filloxera a vonal alatt. A „Kolozsvár“ szerkesztőjének. (Nyílt levél.) Becsen lapja 143—5 számaiban „A phylloxera Medgyesen“ czim alatt kiadott czikksorozat — hogy erősebb szót ne használjak, nagyon elkedvetlenített. Engedje meg, hogy az első benyomás hatása alatt hozzászóljak a tárgyhoz. .... De hát mit keres Saul a próféták között? Mit ír gazdasági dolgokról olyan ember, ki maga nem gazda? Hogy szól ilyen vitális gazdasági kérdéshez olyan ember, ki nem gazdasági író ? Miért beszél arabéul, aki nem tud arabsul ? Miért mindjárt megmondom. Nyáron át egy olyan szőlőhegy tövében lakom, melyet, egyetlen szőlőnek kivételével, teljesen megevett a phylloxera. Felül a szőlőhegy — gazdag és jó bortermő hegy volt — rozszsal van bevetve, jobbról és balról már csaknem kipusztultak a szőlők, de ez az egy szőlő teljesen ép, gazdagon terem és jobb, mint valaha volt. Pedig ezt a vén, régi szőlőt tulajdonosa rosz állapotban vette át. El volt hanyagolva , keveset termelt. Javítással évenként emelte a termést s mikor már öröme telt volna benne — jött a phylloxera. De a tulajdonos el volt határozva nem engedni meg, hogy hat évi munkájának eredménye semmi legyen s megküzdeni a phylloxerával is. Az eredményt ma mindenki megláthatja, ki Budán városmajor utcza 38. szám alá kifárad.* Egy dolog tisztán ál előttem. Ezt a szőlőt az okszerűen alkalmazott szénkénegezés mentette meg. De a szénkéneg, méreg s azzal visszaélni nem szabad. Csak annyit szabad a szőlőre fecskendezni, mennyit a talajviszonyok megkivánnak. Csak akkor szabad a szénkéneget a szőlőbe fecskendezni, mikor a tőke alszik — azaz őszszel, mikor leveleit hullatja (tehát nem kétszer). Nem való, hogy a zalathnai szénkéneg rész volna — mert ebben a szőlőben azzal fecskendeztek. Drágának — drága lesz az! Mert itt Pesten tavaly 29 frt 50 kr. volt — szegény: Kemény Gábor mig 18 frtért adta a francziát, de Széchenyi már az első évben 28 frtra rugtatta, amint átvette a minisztériumot. De az , hogy az amerikai szőlővessző egy fabatkát sem ér, az már igaz: magában a vinczellér-iskolában is szénkénegezik A franczia lapokban olvasom, hogy a philloxera már Algírban is elharapózott. Ott a kormány szénkénegezésre azonnal 100 ezer irtot utalványozott s a mellett egy phylloxera elleni biztosítótársaság alakult, mely az irtás költségeit fedezi. Még egy kérdést: Volt-e már dr. Horváth Géza Medgyesen? Azért kérdem, mert ezt az általam említett szőlőt a phylloxerától ő mentette meg. Budapest, 1889. jun. 26. SZILÁGYI SÁNDOR A süketnémák évzáró vizsgája. Kolozsvártt a mult év szeptember havában siketnéma-iskolát nyitottak meg; egy rövid év lefolyása alatt ez az iskola valóságos intézetté lett és tegnap a városi ,Vigadón nagytermében összegyűlt az intézet felügyelő-bizottsága, tanár, tanítványok és nagy és díszes közönség, hogy mindeneknek nyilvánvalóvá legyen az az eredmény, amelyet Olgyay szaktanár tanítványaival egy rövid év lefolyása alatt szorgalommal, fáradsággal, igazi önfeláldozással felmutat. Az iskola, illetve intézet haladását évközben lapunkban lépésről-lépésre figyelemmel kísértük. Lapunk olvasóközönsége tájékozva van arról, hogy ezt az intézetet szerencsés kézzel alapították, tapintatos kézzel vezették és munkás kézzel gyarapítják. A kezdeményezés érdeme Magyarország volt nagynevű miniszteréé, néhai dr. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszteré. A kivitel, az legnagyobbrészt a városi tanács érdeme. Azon nagynevű és érdemes férfiak felügyelete alatt és tanácsaival támogatva, akik az intézet felügyelő bizottságát alkotják, Albach Géza polgármester kiváló jóindulata, meleg emberszeretete és az a roppant munkásság, amelyet Szvacsina Géza városi tanácsos az intézet érdekében kifejtett, biztosították elsősorban az intézet fenmaradását, tették mind kecsegtetőbbekké azokat a reményeket, amelyekkel ez intézet jövendője elé nézünk. Minden köszönetnél, melyet a sajtó, mint a nagyközönség érzelmeinek egyik tolmácsa ez érdemes alapítókkal szemben kifejezhetne, „szebben beszél a tett”, az a mély és maradandó hatás, a melyet a tegnapi vizsgálat a jelen voltakra tett. Az a szinte állatias hang, amely az oktatás kezdetén levő siketnéma hangszálairól fülünkbe rezeg, igazán egyszerre szívünk közepéig érkezik. A tanítás mennél tovább halad, annál simulékonyabbak, lágyabbak e hangok; a beszélő szerveknek kezdetben szinte sértő, viszszatetsző erőlködése megszűnik és előttünk áll a természetes, a beszédes ember, aki a beszélő ajakáról olvassa le a hozzá intézett kérdéseket. És e külső változások alatt mi történik a szívben, a lélekben benn?! Azt igazán csak az tudja, akiről meg vagyon írva: „Scrutator cordium Deus,“ a szívek vizsgálója az Isten! . . . A vizsgálat pont 11 órakor kezdődött Azt hisszük, nem mondunk sokat, ha a jelenlevők számát mintegy nyolczszázra teszszük. A hatóság részéről jelen voltak: Béldi Ákos gróf főispán, Albach Géza polgármester, Szvacsina Géza tanácsos, Salamon Antal és mások igen sokan. Különösen díszes volt a hölgy közönség, amelynek soraiban ott láttuk gróf Béldi Ákosné főispánnét is, leányaival. 4. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az intézet iránt való különös jóindulatának akarván újabb tanujelét adni, miniszteri biztost is küldött a vizsgálatra Krenedics Ferencz, a váczi siketnémák intézetének ideiglenes igazgatója személyében. Albach Géza polgármester rövid, lendületes szavakban üdvözölte a megjelent közönséget és az intézet felügyelő-bizottságát, és felszólította Olgyay János szaktanárt, hogy mutassa be egyenként növendékeit. E bemutatásból tudtuk meg, hogy a tíz növendék közül öt kolozsvári, öt vidéki, hat fiú és négy leány. Azután kezdetét vette maga a vizsga. És erről a legnehezebb beszámolni. Azok, akik nem láttak még a tanítás újabb rendszere szerint kiképzett siketnémákat, úgy se hiszik el, hogy a némák valósággal beszélnek. Mennyi roppant fáradságba kerülhetett ezeket a szerencsétleneket csak annyira vinni, hogy amit legelőször mutattak be, szó hangot legyenek képesek alkotni, a betűket megtanulni és kimondani! írásuk általános feltűnést keltett. Mind gyorsan és igen jól írnak. A rajz oktatásának is igen szép eredménye volt és a kézimunkában és szalmafonásban is rendkívüli haladást láttunk. Természetesen a legnagyobb hatással volt mindenkire, amikor Olgyay növendékeinek a „társalgási beszédgyakorlatok“ban való haladását mutatta be. Mikor a némák elkezdtek beszélni a gyógyszerészről, a vargáról, az iskoláról ; megnevezték a jelenlevő főispánt, Szvacsina Gézát stb. Megható volt, mikor egy kis fiútól Olgyay azt kérdezte : — „Te süketnéma vagy ?“ És az ajakáról a kérdést leolvasva, azt felelte : — „Én sükatnéma vagyok.“ És mikor a taiísz mtega magáról kérdezte, hogy ő süketnéma-e, a kisfiú egész határozottan felelte : — „A tanár úr nem süketnéma.“ A számtanból az 1 — 20-ig terjedő számkörben száradtak a négy alapművelettel. Ez is csodálatos volt. De hát nincs terünk, hogy mindenről beszámoljunk. Most még csak röviden jelezni akarjuk azt, hogy Olgyay János szaktanár egy év lefolyása alatt a szó való értelmében fényes eredményt mutat föl tanítványaival, úgyhogy többet remélnünk és alig lehetett volna. Az ő kezében az intézet vezetése a legjobb kézben van. Örömnapja lehetett tegnap Szvacsona Gézának is, aki annyi lelkes munkálkodását az első évzáró vizsga eredményével mér- A NEMZET LELKE. Kolozsvár, jól. l. Eltelt junius hónapja, az érettségi vizsgálatok véget értek. A vizsgabiztosok visszatértek, a tanári kar pihen s az élet uj ifjai szerteszét haza oszolva élik a rövid álom és édes ábránd szünetelő idejét. Ismét egy sereg újoncz Magyarország kulturális hadseregéből, a modern államot alkotó s nálunk is fejlődő középosztálynak leendő sereg katonája A középtanodából kiválva, pályájáról gondolkozik egy újabb leendő alkotó és mozgató nemzedék. Oldaluknál állanak bölcs tanáccsal és szerető aggodalommal a szülők. Mi lesz? A rövid szünet alatt nagy küzdelem fog végig menni az ifjú lelkekben, egy egész élet boldogságának vagy kárhozatának, hasznosságának vagy sikertelenségének eldöntése, második szellemi megszületése. Eszünkbe jut a három keleti allegória. A szent könyv számban menő s a mohamedanismus egységét képező Ezeregyéj hősének akként kell kihoznia egy szétnyílt hegy öléből az élet aranyalmáját, hogy kezében kifelé haladva azzal, a mögötte felhangzó ijesztő és csábító hangokra rettenthetetlenül és gyöngeség nélkül vissza ne tekintsen. Ha visszanéz, a hegy bezáródik s oda nyeli őt. A hellen Herakles mythosz hősének keresztúton állását s életet vagy halált választó szabadságát ismerjük. Még inkább ismerjük azonban a keresztény vallás fejedelmének kísérletét. Mikor ifjú életét a nagy elhatározásra rábírja, a nagy munka bejáratánál, a bizonytalan jövő pusztájának közepén megjelenik előtte a kísértő. A kísértés első eszköze a kenyér, a második a hiúság, a harmadik a gyávaság. Évezetek óta lép ezekkel a sátán a szegény és gyarló ember fia elé. Nem lépett azonban soha erősebben, hatalmasabban, diadalmasabban, mint napjainkban. Országunk európai útra tért, nemzetünk a czivilizáczió nagy országútjára lépve, a gyors átalakulás fokozott mértékben ragadja magával és ejti meg a szivet, a maga érvényesítésére törekvő egyént. Vajh’ lesz-e önfeláldozó, erős, bátor és munkás nemzedékünk, melynek szemét el ne vakítsa az arany szent szomjúsága, tehetségét el ne ragadja az önzés, jellemét meg ne törje a földiekért aggódó félelem?! Elgondolkozni erről nem fölösleges. Micsoda is csak az a szellem, melynek nevében ifjaink e pillanatban is a tanoda várfalai közül az élet csatamezejére kiléptek? Mi is csak az az általános műveltség, melylyel kiköszörülve és kicsiszolva az individualismus nagy versenyében részt venni szólíttatnak a rejtélyes élet komor Sphynxe által ? Melyik az a hit, melynek nevében megállani, győzni, teremteni akarnak, örömére istennek, szolgálatára nemzetnek és hazának, üdvökre önmaguknak ? A bizonyítványért s az állás gyors kereséséért való szaladásban melyik tant vagy alapelvet irta be az ifjú lélek, melyik eszme vagy gondolat derítette ki gondolkozása irányzatát? Várjon áttörve az antik nyelvek burkát, eljutott-e legalább a klassziczizmus világfelfogásához, mely hősöket adott a kihunyt nemzeteknek ? Avagy a természettudományi szűkös disciplinák hatottak visszahajlólag úgy egy philosofikus gondolkozás keltésére, hogy abból a modern világ férfia, tudós keletkezhessék ? Vagy ami az antik és modern gondolkozás közt van, a mindkettőt egyesítő kereszténység életfölfogása vert gyökeret a szívben, az az életfelfogás, mely a legnagyobb és igazi embereket, a szenteket adta a világnak? Melyik? Melyik? Vájjon nem haosz-e ez az új idő, vagy a mi rosszabb, nem nihilizmusé? vagy a mi még rosszabb, nem positív egoizmusé ? Átmeneti időket élünk, a lélek zavarban van, midőn nem egy, de három út között kell választania, lásdon csak kihalt forma eleven élet helyett: a költészet, philosophia, hit. Nemzetünket ezer éven át az utóbbi tartotta fenn e helyen, a második hatotta át gyakorlati államgondolkozásunkat, véres tusáinkat az első aranyozta be. Nézek, nézek fajunk jelenének mély sötétségébe s hősiség helyett hunyász protekczió, tudás mellett szomoritó álság, szentség helyett egy nagy darab kenyér jelenik meg előttem. így van-e ez, vagy rágalom és gonoszság ez a megjegyzés tőlem? Uj ifjú nemzedék, od czáfolj meg engem! (Kolozsvár, júl. 1.) Kossuth levele: Kossuth Lajos egyéniségének és érdemeinek nagy tisztelettel tartozik minden magyar ember. Ezzel a tisztelettel közötjük Magyarország volt