Kolozsvár, 1890. július-december (4. évfolyam, 147-298. szám)

1890-07-01 / 147. szám

Kolozsvár, 1890. tatlan önkormányzat szellemének meghonosítására, mely a mi sajátságos viszonyaink közt egyoldalulag és téves irányban fejlődött, a kötelességérzet felkeltésére kell közrehatnunk, hogy ezredéves államéletünkből kifejlődött ősi intézményünket mai ferde helyzetéből kiemelve, a jó közigazgatás és valódi önkormányzat orgánumává s helyi társadalom oly területi alakulásává fejleszthessük, mely alakban a társadalom minél számosabb rétege az állam ellenőrzése mellett részt vegyen saját ügyei intézésében s viszont az állam igazgatási tevékenységét közrehatása által ellenőrizze. Tévesen fogják fel ugyanis a megye hivatását, az állam és önkormányzat feladatait összezavarják azok, kik nem a helyi társadalomban gyökerező önkormányzat teendőinek végzését, hanem országos ügyek intézését akarják általa megoldatni, kik a megyében nem önkormányzati, hanem hatalmi területet látnak s kik azt tartják, hogy a megye a közkormányzatban az állammal nem osztozni van hivatva, hanem vele szembeszállni. A mult idők emlékeiből átöröklött ezen felfogás szolgált indokául, hogy mig a megye, község, autonómia, felekezet lelkes védőkre találtak, az állami érdeknek ritkán akadt szószólója. Ez eredményezte, hogy mindazon terveink alkotásánál, melyeknél az állam kiváló érdekei érintettek, a központi hatalomnak már a múltban több kevesebb befolyás biztosíttatott. E felfogás nyilvánult a közadók kezeléséről alkotott, az erdő , vízjogi, állategészségügyi törvénynél, következetesen keresztülvitetett a közutak és vámokról szóló törvénynél és megóvatni czéloztatik a mezőrendőrségről intézkedő törvényjavaslatnál. Az egységes magyar állam eszméjének minél teljesebb megvalósítása szempontjából, de belső megerősödésünk szüksége folytán, valamint a jó, erélyes, gyors, alapos és igazságos közigazgatás biztosíthatása végett is bizonyos kérdésekben az állam hatalmát a törvényhatóságokkal szemben több erővel kell felruházni, hogy általa nagy nemzeti czéljainkat, culturális és közgazdászati feladatainkat sikerrel megoldhassuk s hogy követhessük azon hagyományos elvekre épített nemzeti politikát melynek czélja széles alapokon nyugvó szabadelvű intézményeink fejlesztése és közszabadságunk biztosítása.1 A nőipariskola kiállítása. Kolozsvár igen hasznos és szép intézetet bír a női ipariskolában. Az iskola munkájáról beszámoló kiállításon sokkal több a hasznos mint a szemnek tetsző, de sok a fáradságba és költségbe kerülő díszmunka. Az iskola igazgatója egy kitűnő ízlésű nagy műveltségű asszonyság : Lengyel Dánielné, tanítónők Sirk Elvira kisasszony és Lechner Erzsébet k. a. A fehérnemüek közt igen sok szép munka. A fehér hímzések között oly bevégzett munkák vannak, amelyek a legkényesebb ízlést is kielégíthetik Az áttört fehérnemű-varrás is épen annyi szorgalomra, mint ügyességre vall. Nemkülönben a bogozások és a csipkeverés, melyről később még szólni fogunk. A fehérneműek mellett szép színek és művészi kivitelű munkák ragadják meg szemeinket Itt vannak Sárdi Netti k. a. gyönyörű fafestései, melyek nyilván mutatják, hogy a téren nem sokára igen kiváló munkás lesz. A színek árnyalása és a kivitel biztonsága egy képen dicsérik. Az arany és spanyol hímzések között is nagyon ízletes darabokat láttam. Midazonáltal a díszművek készítése csak másodrangú kérdés az iskolában. Szerintem is igen helyesen. Jó, hogy tudja a nő megkészíteni magának azt is, ami a luxushoz tartozik, de kötelessége tudni a nélkülözhetetleneket. Örvendeni lehet, hogy az iskola praktikus irányban vezettetik. A munkák bizonyítékai a növendékek szorgalmának és tehetségének, de bizonyítékai egyszersmind az igazgató tanítónő, Sirk Elvira kisasszony lankadatlan buzgalmának és szakértelmének, valamint L hner Erzsébet k., a. fáradhatatlan igyekezetének is. Az egylet beléletében ez évben nagy változások fordultak elő. Miután Lászlóné Cseh Berta ő nagysága több éven át folytatott, nagy sikerű tevékenység után az igazgatói tiszttől visszalépett, az igazgató-választmány egyhangúlag özv. dr. Lengyel Dánielné ő nagyságára ruházta azt, ki oly lelkiismeretes buzgalommal és odaadással teljesíti, amit magára vállalt s annyi törekvéssel igyekszik az intézetet emelni, hogy működésének sikere el nem maradhat. Behozta a csipkeverést, a tanrend újjászervezése alkalmával szép sikert felmutató javaslatokat tett. Jelesen: azon növendékek számára, kiknek nincs idejök a három évi cursust végig tanulni, külön rövidebb idő alatt bevégzendő cursus megnyitását ajánlotta. A fehér ruha-varrás, hímzés terén szintén üdvös reformokat léptetett életbe. Nagy köszönettel tartozik az egylet elnökének, mélt. báró Wesselényi Istvánná aszszonynak, ki úgy szellemi, mint anyagi segítségével egyik főtámasztéka az intézetnek. Valamint köszönet illeti a választmányt fáradhatlan buzgalmáért. Rövid jelentésemet azon többfelől nyilvánult óhajtással zárom, vajha a fejlődésnek indult szép intézet sikerei még gyarapodjanak s a közönség érdeklődésében még inkább elfoglalja azt a helyet, melyet megérdemel. EGY ASSZONY FELHÍVÁS előfizetésre. Tisztelettel kéri a szerkesztőség a közönség érdeklődését a „Kolozsvár“ iránt a következő félévre is. Az, a ki figyelmére érdemesítette a munkát, melyet Kolozsvár végzett,meggyőződhetett, hogy komoly akarattal, figyelmes körültekintéssel szolgáltuk ez országrész közgazdasági és nemzetiségi érdekeit, s meggyőződhetett, hogy bár őszinte hittel valljuk a liberális kormányzati irányt a magunkénak, nem zárkózhatunk el országrészünk érdekeinek védelmében a hiányok és mulasztások nyílt feltárása elől. Egy a czélunk csupán: hűen, igazán szolgálni az erdélyi részek érdekeit; s részt venni a munkában, mely az ország „jobbkezének“ erősítésésében foly. Szolgáljon bizonyítékul a múltunk most mikor, a közönség szíves figyelmét kérjük továbbra is— a jövendőért. Nem lankadó buzgalommal munkálunk a magyar érdekek feltétlen érvényesítése mellett azon, hogy a békesség és egyetértés útjait egyengessük ez országrészben a nemzetiségek között, és nem lankadó figyelemmel leszünk a culturális és gazdasági életben folyó mozgalmak iránt. Nem ígérünk senzácziókat, és mulatságot. A komoly munka nem mulatságos. És nem az idegeket veri fel, de a vezetőket. Hanem ígérjük azt, hogy hazafias kötelességünket legjobb tehetségünk szerint fogjuk végezni. A tárcza rovatunkban ezután is törekszünk a változatosság mellett a tartalmasra. A jövő félévre ismét néhány becses munkálatot lesz szerecsénk közölni a szabadságharcz még élő emlékeiről. Tudósításainkat az a nagy és buzgó levelezői kar fogja ezután is nyújtani, mely lehetővé tette eddig is, hogy az erdélyi rézek társadalmi életéről hű és lehetőleg teljes képet adhasson a „Kolozsvár.“ A szerkesztőség. KOLOZSVÁR ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Julius—deczemberre...............................8 ” Julius—szeptemberre..........................4 " Egy hóra............................................ 1 » ^1 A kiadóhivatal. HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, julius 1. — Mátyás-szobra fillérükből,olt alkalmunk már megemlékezni arról a lelkes mozgalomról, melyet a Mátyás-szoborbizottság a szobor költségeire való gyűjtése érdekében kifejt tiz krajctáros szelvényeket terjesztvén a hazafias közönség között nagy mennyiségben s igy teszi lehetővé hogy mindenki csekély áldozattal hozzájáruljon a kegyeletes czélhoz. E szelvények kibocsátásában való fáradozásért dr. Hegedűs István a bizottság előadója és Gámán József elismerést érdemlő buzgóságot fejtenek ki. Eddig százezer szelvény ment ki és 25 ezer forintnyi nyugta. A szelvények folytonosan készülnek s abban állapodtak meg, hogy két millió forint értékű ily tn krajczáros szelvényt bocsátanak ki. így épül fel a milleniumra Mátyás szobra a nemzet filléreiből, amit bizonyára egy magyar hazafi sem tagad meg a magasztos eszmétől. A közúti gözvasút — mely, tekintettel a közlekedésnek az utóbbi évben történt rendkívüli fellendülésére, valóságos szükséget pótolna Kolozsvárit — közeledik lépésenként megvalósulásához. A tervek utolsó része, a dohánygyártól bevonuló vonal részletei is kidolgozták már. Az eredeti tervtől annyi eltérés van, hogy a közigazgatásilag bejáró bizottság utasítása szerint a magyar utczából jövet nem egyenesen megy a vonal a főtér északi részén át a monostor-utczába, hanem a főtér amaz utczájának keskenysége miatt, a vonatnak meg kell kerülnie a főteret és a déli és nyugati részeken lehaladva tovább mennie. Remélhetőleg a tervezet egy-két hét alatt véleményekkel együtt egy rendkívüli városi közgyűlés elé lesz terjeszthető s a mintegy ezen üggyel foglalkozó szakértő állítja, Kolozsvár régen óhajtott közúti gözvasútja még az idén elkészül. • Hol lesz a királyi tábla? A királyi táblához szükséges helyeket vizsgáló bizottság észleleteinek eredménye tegnap összevettetett 8 ezekből a miniszteri biztos, Oberschal Adolf marosvásárhelyi kir. táblai elnök úgy döntött, hogy a királyi tábla elhelyezésére a főtéri Jósika-féle ház a legczélszerűbbnek látszik. Az épület mellett kedvező fekvése, arányos beosztása, tágas volta szólnak. Ez fog a pénteki közgyűlésnek előterjesztetni s ekkor tanácskoznak majd az épület megszerzésének módjai felett. * — A régi egyforintosok. A mai nappal a régi bankjegyek kiesnek a forgalomból s helyüket a kisebb uj forintok foglalják el. Azok tájékozására, kik nem tudják, hogy a véletlenül nálunk rekedt régi egy forintosokat miképen értékesítsék, közöljük a pénzügyminiszternek most kiadott körrendeletét. A tájékoztató rendelet így szól: Az 1882. évi január hó 1 -éről keltezett másod-kibocsátású egyforintos államjegyek bevonása és 1888. évi julius hó 1-ről keltezett uj egyforintos államjegyek kibocsátása tárgyában kiadott, a „Budapesti Közlöny“ 1889. évi julius hó 10-iki 158. számában közzétett rendeletem kapcsán figyelmeztetem az összes pénzügyi hatóságokat és hivatalokat, hogy az 1882. évi január hó 1-ről keltezett egyforintos államjegyek fizetésképen csakis f. évi junius hó 30-ik napjáig fogadhatók el valamennyi m. kir. állampénztárnál és hivatalnál; f. évi julius hó 1-től fogva pedig 1892. évi junius hó 30-ig a magyar korona országaiban fizetésképen már egyedül a m. kir. központi állampénztárnál Budapesten fogadhatók el. Megengedem azonban, hogy kicserélés végett a budapesti m. kir. központi állampénztáron kívül 1890. évi julius hó 1-től 1892. évi márczius hó 31-ig ezen forgalomból kivonandó államjegyeket a pénzügyigazgatóságok székhelyein levő adóhivatalok is elfogadhassák. A kicserélt államjegyek az említett hivatalok részéről a m. kir. központi állampénztárba, illetve a zágrábi kir. állampénztárba beszállitandók és többé forgalomba nem bocsátandók. — Városi közgyűlés, lesz pénteken. Ezúttal Kolozsvár közérdekére nézve több fontos ügy kerül tárgyalásra, ezek között a királyi tábla épületének kérdése és a Széchenyi téri házcsoport kisajátításának ügye. E közgyűlésen fogják megbeszélni azt, hogy a kir. tábla számára czélszerűnek talált épületet miképen bérelje ki vagy esetleg vegye meg a város és ezúttal tartatik meg a minisztérium által kívánt név szerinti szavazás Széchenyi téri házcsoport kisajátítására. Helyén a valónak látjuk ez alkalommal a bizottsági tagok figyelmébe ajánlani e közgyűlés tárgyait és felrívni, hogy minél számosabban jelenjenek meg a pénteki összejövetelen. Mert a Széchenyitéri kisajátításra a névszerinti szavazás egy ízben már elmaradt a tagok részvétlensége okán s ha ez a gyűlés sem lesz határozatképes, a közbejövő morte saison miatt a Széchenyi-tér rendezésének amúgy is sokáig húzódó ügye ismét néhány hónapi káros halasztást szenved. Egy-két negyedórát mindenik városatya, akit polgártársai e fontos tisztességgel, bizalommal ruháztak föl, bízvást feláldozhat, mikor elsőrangú városi ügyek előbbrevivéséről van szó. — Joghallgatók ösztöndíja. A vallás- és közokt. miniszter rendeletet bocsátott ki, mely szerint a 7 félévnek szabályszerű elvégzése után végbizonyítványra jogosult katonaköteles joghallgatók közül azoknak, kik ösztöndíjnak birtokában vannak, ez az ösztöndíj félévre csak kivételes esetekben, az illetőknek külön folyamodványa és a végbizonyítványt kiadott hatóságnak javaslata alapján esetenkinti miniszteri engedéllyel adható meg. — Mátyás király és a nép. Hogy a Mátyás király-szoborbizottság által szétküldött felhívásoknak viszhangja kelt nem csak a művelt a közönségnél, a szellemi élet mozgalmát visszatükröző sajtóban, hanem a nép szívében is: most küld Budapestről egy bérkocsi-iparos (Medve János) egy megható kis levelet, melyben kér 10 kros szelvényeket. Közüljük a következő passzust: „Ki lenne az az eltorzult jellemű, a ki ilyen ügynek a szolgálatába ne állna, hisz Mátyás király nevének hallatára kell hogy a kívánt összeg mentős hamarább együtt legyen, mert szoborral ellátott halhatatlanaink között ő az a szobortalan emlékünk, kire büszke lehet minden magyar.“ A sajtó is megkezdi a buzdítást, a szelvények és nyugták szétküldése egy hó alatt megtörténik. Ha mindenki úgy érezDe, mint az az egyszerű bérkpcsi-iparos, a roillenium ünnepén a két szobrot leleplezzük. — Orbán Balázs emlékére az elhunyt barátai és ismerősei egy 32 oldalra terjedő füzetet írtak Orbán Balázsra vonatkozó emlékezésekkel. A füzet a Dávid Ferencz-egylet kiadásában ma jelent meg és a következő czikkeket tartalmazza: A szerkesztő előszava. Orbán Balázs élete. Boros György: Első s utolsó találkozásunk. Kőváry László: Első műve írásakor Csató János. Udvarhelyszéki életéből. Id. Daniel Gábor. Pótolhatlan veszteség! Irányi Dániel. Orbán Balázs emlékéhez. Ferencz József. Emlékezés báró Orbán Balázs fővárosi életére. Jakab Elek: Jellemvonások. Pálfi Dénes: Orbán Balázsról. Szabó Lajos. Tisztelet az érdemnek. Sándor János. Egy alapítványa. Barabás Lajos. Hogy gyűjtötte Orbán Balázs az adatokat Torda város monographiájához? Nesselfeld Miklós. Orbán Balázs végrendelete. Sándor József. Jelmondat. Somogyi István. Egy pár vonás. Boros György, Incze József. Apróságok Orbán Balázsról. Hory Béla. A koporsó mellett: Derzsi Károly, Bartha Miklós, Benei Ferencz, Szabó Samu, Lőrinczi István. Toldallék : Emléksorok: Kováts József. Levél: dr . Otrobán Nándor. — A templom körüli épületek tárgyába a minisztériumhoz felterjesztett szerződés miniszter megerősítette és leküldte a városb * Minden , felebbezést elutasított a mini.. * °*' ■ -n • '“«tér, így most már semmi sem áll útjában a lom körüli épületek lebontásának. (W ^ adunk erről ma hirt. Az üdvözlő iratok. Mint említett Kolozsvár város törvényhatósága is küld M/* Valéria királykisasszony esküvője alkalm* üdvözlő iratokat az uralkodó párnak u . Mária Valériának és Ferencz Salvatornak A üdvözlő iratokhoz díszes borítékot készí* tett a város Czerny Antal helyi ügyes főkötővel. A királyi pár üdvözlő iratának fs látja k k plüches fedél arany és ezüst gad díszítéssel közepén a Habsburgok czimere • Habsburgok koronája. Belseje fehér selyem8 f Mária Valéria és Salvator iratának boritét világoskék plüch bevonatú M. V. és Fékező monogrammal, arany és ezüst diszitéssl flső szélén koronával. A pompás munka diséréjévé válik Czernynek. Betegápolónők. A magyar Vöröskereszt kolozsvári választmánya a mai nappjg igen czélszerü reformot léptetett életbe. Törekvése lévén béke idején is minél hasznosabbat, tölteni be helyét a közjótékonyság terén betegápolónőket képeztet ki és azokat mérsékel dijakért magánosokhoz rendeli ki. Hogy ,|j ápolónőket mindenkor kaphasson a nagyözönség, azok száma egyről hatra 82 a poriztatott, továbbá, ami főleg hoszabb betegségeknél lényeges könnyítést jelent, az ápolási dijak az ápolás tartamával fokozatosan csökkennek. Végül, hogy minden időben könnyen és gyorsan legyen ápolónő kapható, a megrendelés közvetítésére a dr. Hintz György (Palóczy L.-féle) gyógyszertár kéretett fel. Ezen a nagy közönségre nézve felettébb fontos reformokat mai életbeléptükkel csak röviden jelezzük, s a választmánynak e tárgyban kibocsátott szabályzata és hirdetményére még visszatérünk. — Öngyilkosság az utczán Ma hajnali egy negyed,három órakor a szappangutezában egy szerencsétlen czipész, Szabó Sándor, 30—35 éves beteges ember, egylövetű pisztollyal nyílt utczán a szájába lőtt és meghalt. Szabó Sándor hosszú idő óta beteg volt, mellbasa kínozta, egyik lábára nyomorék volt s csak két bottal tudott járni. Betegeskedése miatt az idén keveset dolgozhatott s a szükségletei egyre nagyobbodtak, feleségével szegényül élt, de semmiképen sem akart szegénynek látszani. Küzködött verejtékkel, de végre is arra a megállapodásra jutott, hogy nem tud boldogulni. Szombat óta végképen elkeseredett. Nem szólt senkihez és nem törődött semmivel. Tegnap egy egylövetű pisztolyt szerzett, azt este csendesen megtöltötte. Aztán hazament s várta az éjszakát, hogy véget vessen az életének. Odabenn égész éjszaka vívódott, nem volt képes megtenni felesége közelében, aztán várt még, halasztgatta, amíg lehetett. Lassanként betolakodott a hajnali sugár viskójának az ablakába két óra után. A világosságtól megijedt s eszébe jutott, hogy sietnie kell. Kiment az utczára öltözetlenül, csak alsó ruhában, két mankós botjával és kezében a pisztollyal. Hozzátámaszkodott az utczán egy deszkakerítéshez és arczczal a hajnali ég pirkadó része felé fordulva, szájába fogta a pisztolyt és átlőtte a fejét. Az agyveleje azonnal kiloccsant s ott maradt a kerítéshez tapadva. A tűzoltóőrtoronyból, honnan látták a lebukó alakot, oda siettek, de mire oda értek, a szerencsétlen ember halva volt, szájában maradt mélyen benyomulva a pisztoly és bőven folyta körül a vér. Később az utczabeliek mind kigyűltek, hogy lássák: „ki ölte meg magát az utczán?“ A meglehetős csoportosulás közül csak négy óra tájban szállította be a rendőrség, dr. Nappendruck kiszállása után a holttestet az egyetemi boncztani intézetbe, hol fel fogják bonczolni. Az időjárás e héten (julius 7-ig) rendes meteorológiai forrásunk szerint a következő lesz: Többnyire csendes, nagyon meleg és az utakat vastag sárréteg boritotta, minden oldalról befecskendezve lovat és lovast. Este felé az árnyak mélyebbek lettek sir Myles sebesen koczogott haza felé, nem akarta, hogy a mezőn elesteledjék. Elmélyedve haladt előre, egyszerre hirtelen föltekintve, megdöbbenve vette észre, hogy lova észrevétlenül ismét a régi megszokott ösvényre tért, a kunyhó ösvényére, amely a rettentő jelenet tanújává tette őt , amely halálos csapásként rabolta el tőle életreményét és boldogságát. A kapu előtt elhaladva, szomorú pillantást vetett a csöndes, átdatlan homállyal borított kunyhóra. Az elmúlt napok minden szomorú emléke ismét élénken felújult keblében. A télizöld-kerítés mellett elhaladva akaratlanul felpillantott, és a télizöld kar között megjelent látományra sürü fonadévisszaemlékezve összeborzadt. Képzelődésében ismét látni vélte a kerítést szétválasztó fehér kezet, a fehér, dúlt arcztól követve. Csaknem hallotta a bájos hang monoton énekét. Mialatt e szomorú gondolatok foglalták el, egyszerre megkövülve kezdett hallgatózni. Még szívdobogása is megállót, oly figyelemmel hallgatta a kerítésen keresztül ömlő hangokat. Borzadva látott az örökzöld ágak között egy fehér kezet megjelenni; az ágakat lassan széljel vonva, egy arcz nézett ki a sötét nyíláson. Isten segíts a Margit arcza volt az; kék szemei szomorúan tekintettek reá, az édes arcz halvány és sokam’ és szép volt’ mint hajdan, a boldogabb időkben. Hirtelen szédülés vett rajta erőt, eltűnt szeme elől a kerítés a látománnyal együtt , önkéntelenül ragadta meg lova zabláját, oly erősen rándította azt meg, hogy a ló összerogyott, ő leesett a ló alá szorulva s sem moz[ dulni, sem lélekzelni nem tudott. A következő 1 perczben ájultan feküdt. Mikor sir Myles magához tért, szemét kis nyitva, egy félhomályos kis szobában a divánon fekve találta magát. Fején valami nyirkos, hideg tárgy volt, a lég körülötte repülő só- és eau-de-Cologne illattal volt telve, szeme előtt pedig egy nagy legyezőt lebegtetett egy láthatatlan kéz. Lassan lassan visszaemlékezett, mi történt vele — eszébe jutott a baleset, a sötét út és a látomány. Hogyan történt, hogy ő mégis él? Ki ragadta ki a halál karjaiból? Pedig érezte, hogy az élet nem kedves előtte Margit nélkül. Kezét felemelve, elvette a nedves kötést fejéről. A legyező megszűnt mozogni s valaki aggodalmasan hajolt fölé. — Nem fekszik ön kényelmesen uram — susogott fülébe egy szelíd hang. Kérem, hadd igazítsam meg egy kissé párnáját. úgy képzelte, hogy ezt a hangot már hallotta valamikor. Eszébe jutott — ez Margit felügyelőnőjének hangja. Most vette észre, hogy a kunyhóban a könyvtárban van — a szobában, melyben utoljára látta azt, a ki legkedvesebb volt előtte a világon. — Valami nyugtalanítja önt uram, — tehetek önért valamit ? — hallá mintegy álmában az előbbeni hangot. Nagyon örülök, hogy ismét magához tért sir Myles, igen roszul nézett ön ki. Midőn lováról leesni láttam, azt hittem, örökre vége önnek; úgy megijedtem akkor, hogy csaknem összerogytam. ~ Ön hát látott engem lovamról leesni ? — kérde sir Myles, s könyökére emelkedve körülnézett a szobában ; a gondosan elárnyalt lámpát és barátságos kandalló tüzet látva felsóhajtott, magában gondolva, mily barátságosnak néz itt mindenki és mégis mily pusztaság van. — Valami fájdalmat érez ön uram ? — kérdé az asszony — Nem, én egészen jól vagyok, köszönöm — válaszolt szemeit becsukva. Igaz, hát a lovam nem tudná ön megmondani, mi lett a lovamból ? Az öreg József az istállóba szállította. Semmi baja nem lett az esés miatt. Bár csak ön is jobban lenne uram, most ki, megyek egy csésze jó esős kávét készítek, reményiem az egészen helyre hozza újra. Kérem, ne mozduljon helyéről, ha valamire szüksége lenne, közelében van a csengettyű kérem, azt meghúzni, így szólva letette kezéből a legyezőt és eltávozott, csendesen húzva be maga után az ajtót. Eltávozása után néhány perczig nyugodtan fekve maradt, szemével a fal túlsó oldalára meredve. De egy időn túl nem tudta kiáltani a nagy csendességet, melyet csak a tűz pattogása tört meg néha, hova tovább tűrhetetlenebb lett helyzete, lelökte a lábára helyezett szőnyeget, ülő helyzetbe emelkedett és még egyszer körülnézett a szobában. Épen ebben a szobában találkozott Margittal utoljára. Mily szomorúnak látszott a szegény leány, s mily hideg és kemény volt ő hozzá! Akkor még azt hitte, akarattal titkolja tőle az igazat s hogy valami titkos bűnt palástol az állítólagos londoni úttal; szegény leány, neki igaza volt, hű és igaz, de szerencsétlen volt. Nem tudta tovább kiáltani ezeket a fájdalmas gondolatokat; elhatározta, hogy előhozatja lovát és haza lovagol. Lassan felemelkedett a divánról, nagy bajjal a kandallóhoz vánszorgott ott a kandalló párkányra könyökölve merengve bámult a tűzbe. Most már jobban érezte magát; igaz, hogy erősen fáradtnak és összetörtnek érezte magát; néhány apróbb sérülést is szenvedett, feje pedig úgy fájt, ahogy még azelőtt soha, de mindezeket leszámítva mégis hálásan ismerte el, hogy valóságos csoda a megmenekülése. Az ajtó nyílott háta megett, valaki a szobába lépett. Bizonyosan a „nőstény farkas“, az ő kávéjával. Órájára tekintett, hét óra elmúlt rajta. — Lenne-e oly szíves rendelkezni, hogy lovamat elévezessék? — monda anélkül, hogy hátra pillantana. Óráját becsukva, mellénye zsebébe tette azt. — Most már egészen jobban vagyok, igen köszönöm gondoskodását, de most már jobb lesz hazamennem. Semmi válasz. Csodálkozva, hogy talán észrevétlenül kiment a szobából, megfordult és látta — jóságos egek, álmodik talán ? — Talán kisérteni jár fel sírjából ! elvesztett szerelme ? Keze vascsavarként szorította a kandallópárkányt , elkáprázva bámult a jelenségre, csaknem iszonyodva húzódott félre az ajtóból a hol halvány arczczal állott elvesztett szerelme — Margit. Sir Myles forogni érezte a szobát maga i körül, fülében ezernyi hang csendült meg. — Margit! — sugá halk hangon. — Mit jelent ez? Örökké kisérteni fog hát drága jarezod ? Szive hangosan vert, ajkai reszkettek. Legnagyobb bámulatára a leány ajaka megmozdult, halk felkiáltást hallatva. — Margiti —kiáltott rémült hangon; szemeit mintegy varázslat által lekötve meresztette reá: attól látszott félni, hogy a fanthome ismét eltűnik. — Margit! Hogyan lehetnél te Margit? hiszen ő már halott! — Sir Myles, nem ismer ön engem? — Én vagyok Margit! —szólt egy szelíd, fájdalmas hang. Sir Myles oda rohant, megragadta kezét. — Kérem, eressze el a kezemet, igen nagyon szorítja. — Ön az ? — mormogta, még mindig rémülten. Margit ? hogy lehetsz te Margit ? hiszen ő hidegen, holtan fekszik koporsójában. A leány láthatólag megijedt e különös beszéd hallatára; önkéntelen pillanatot vetett háta mögé a becsukott ajtóra. — Mit jelenthet mindez ? — ismétli a férfi töprengve. Mondja, őrült vagyok-e, vagy álmodom? Ön nem lehet Margit — jelen voltam a temetésén ! A leány kezeivel a homlokát simította, mintha a gondolatot keresné, amit felelnie kell. Egyszerre szeme felvillant: úgy látszott, az érzés halvány fénye derengett agyában. — Nem akarja hát megmondani, ki halt meg? — kérdé a férfi, még mindig szorítva a kezébe kapott kis kezeket. — Unokanővérem — rebegett a leány reszkető hangon. Pár perczre mindketten elhallgattak, a férfi rövid ideig gondolkozott. — Tehát az ön unokanővére halt meg, nem ön? Ön él? Nem ön volt az, akit fehéren, hidegen láttam a hóban lábaimnál? A leány visszarettent, arcza elhalványult az iszonyattól. (Folytatása következik.)