Kolozsvár, 1891. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1891-01-02 / 1. szám

kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik a lap minden nap, ünnep­­es vasárnapok kivéte­­lével. Névtelenül beküldött közlemények te­­kintetbe nem vétetnek. Eio 7 SZAPÁRY GR. NYILATKOZATA. — Válasz az újévi üdvözletre. — Badarést, jan. 1. Az orsz. szabadelvü párt mai tisztelgésé­nél— Tisza Lajos gróf üdvözlő beszédére — S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf miniszterelnök követke­zőleg válaszolt:­unk !) Mélyen tisztelt barátaim! (Halljuk! Hall­Most van először alkalmam, hogy e he­lyen és ez állásban fogadhassam a szabadelvű pártnak szerencsekivánatait az újév alkal­mából. )­­ Kilencz hónapja vannak, hogy én és miniszter­társaim elfoglaltuk azon helyet, melyet ma be­töltünk. Ezen idő alatt sok igen nagy fontos­ságú vita zajlott le a házban; ezen viták min­­denike alatt észleltük a pártnak összetartását és láttuk annak bizodalmát a kormány irányá­ban. Fogadjátok ezen szives támogatásért, mely­ben bennünket részesíteni szívesek voltatok, valamint a most kifejezett jókivánatokért úgy magam, mint minisztertársaim nevében legőszin­­tébb köszönetemet. (Élénk éljenzés.) Nem szándékozom ez alkalommal pro­grammot előterjeszteni a kormány és a tör­vényhozás jövő évi működésére nézve, mert hiszen a kormány, midőn helyét elfoglalta, ha­tározottan és nyíltan kimondotta programmját, melyet követni akar, és nincsen semmi ok ar­ra, hogy ezen programmján bármit is változ­tasson. (Élénk helyeslés). Meg van ezen pro­gramúiban adva az alap, a­melyen ezen párt és ezen kormány áll; meg van jelölve az ut, a­melyet eddig követtünk, s a­melyet ezentúl is szilárdul követni akarunk bármely ráfogások és bármely fenyegetések ellen. (Élénk helyeslés). De ha programmot mondani ez alkalom­ mal nem is akarok, mégis szándékom, felhasz­nálni­ az alkalmat, midőn szívesek volta­­k megjelenésetekkel megtisztelni, hogy néhány napirenden levő fontos kérdésről nyilatkozzam én is, úgy, a­mint te tetted. Ezen nevezetes kérdések egyikének tar­tom azon nagy fontos éin tárgyalá­sokat, a­mel­yek a Németországgal kötendő ke­­eskedelmi szerződés iránt vannak fo­lyamatban. E kérdésben a kormány azon álláspontot foglalja el, hogy felette kívánatosnak tartja, hogy Németországgal, mely a monarchia hatá­rait hosszú vonalon körülveszi, sikerüljön egy mind a két fél érdekeinek őszintén megfelelő egyezséget létesíteni (Helyeslés), mert meg van arról győződve, hogy ezen kereskedelmi szerző­dés csak még szorosabbra fogja fűzni azon ba­rátságot és politikai kapcsolatot, melyben Né­metországgal élünk és élni akarunk ezentúl is. (Élénk helyeslés). Épen azért a kormánynak fő törekvése, hogy az ország s egyúttal a monarchia érde­keinek megfelelő kereskedelmi szerződés léte­süljön, s a szándék, a jóakarat minden oldal­ról, minden tényező részéről oly őszinte, hogy a pillanat erre nézve a lehető legkedvezőbb­nek látszik és teljes reményt nyújt arra, hogy a szerződés kedvezően létesülni is fog. (He­lyeslés). L A Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés fogja kulcsát és­ alapját képezni a más országokkal kötendő kereskedelmi szerző­déseknek, melyekkel fenájló szerződéseink a legközelebbi években le*­alán, megnjitandók. Különösen közelről érdeklelnek bennünket , részben a keleti tartományi, melyekre nézve az az álláspontja a kormánynak, hogy bár ezen országok, kivált Románia és Szerbia, a nyers­­termelésben velünk bizonyos tekintetben ver­senyeznek, azért érdekeink ezen országok ér­dekeivel annyira kölcsönösek és oly sokféle szálakkal vannak egybefűzve, hogy rajtunk nem fog múlni, hogy velük is kereskedelmi tekintetben barátságos viszonyban legyünk. (Élénk helyeslés). Helyesen jegyezted meg, tisztelt bará­tom . Magyarország ismeretes volt arról, hogy dac­ára annak, hogy ezen országban százado­kon át a legkülönbözőbb vallás­felekeze­tek is nagy számban éltek egymás mellett, azért ezek között mégis mindig a legnagyobb vallási türelmesség, a legnagyobb egyetértés uralkodott. Ebben egyik nagy érdeme rejlett azon főpásztoroknak, a­kik magukat az ország közszellemével, az ország zömével mindig azo­nosították­ (Élénk helyeslés.) Ezen előzmények nem rövid, de századokra terjedő előzmé­nyek — daczára, a­ki hazánk viszonyait nem ismeri és csak egyes külső jelenségek után ítél, azt gondolhatná, hogy az ország néhány szá­zaddal visszazökkent, vagy pedig azt, hogy feléledt a vallások közti türelmetlenség, a val­lások közti egyenetlenség, a­melyekre az or­szágnak sem a múltban nem volt, sem a je­lenben hajlama nincsen. (Élénk helyeslés.) A törvényhozásnak és a kormánynak van egy fő feladata, és ez az, hogy a törvény­nek érvényt szerezzenek és azt min­denki által tiszteletben tartassák ; az egyház fejeinek feladata pedig az, hogy híveikben ápol­ják a vallásos érzelmet és ügyeljenek arra, hogy lelkipásztoraik vallási kötelességüknek eleget tegyenek, de mind a kettőnek, állami és egyházi hatóságnak egy közös c­élja, feladata és kötelessége van, és ez az, hogy fentartsa az országban élő különböző ajkú nem­zetiségek és különböző vallásfele­kezetek között azon békét, azon egyetér­tést, a­mely az országban eddig mindig fenn­állott. Ettől eltérni lehet némely vakondok­­munkát teljesítő alantas közegeknek, a­kik hi­vatásukat nem tudják vagy nem akarják nyíl­tan bevallani, de ez sem az országnak, sem az egyháznak érdekében nincsen. (Élénk helyeslés és tetszés.) Épen azért, mert ez az általános, a köz­hangulat, és hivatkozva az ország százados történeti fejlődésére, meg vagyok győződve, hogy a higgadt irány fog túlsúlyra vergődni és érvényesülni fog az államnak az akarata, a­melynek érvényesülnie kell minden körülmények között s mely az egyház érdekével ellentétben nincs, győzni fog a főpapságnak hazafias szel­leme és bölcsesége, mely már nehezebb körül­mények között is megtalálta az utat a kibon­takozásra. (Igaz ! ügy van !) Ugyanazért hiszem, hogy ezen jelenségek csak látszólagos tünetek és mint eddig, úgy ezentúl sem fog sikerülni a felekezetek közti béke megzavarása. (Hosszas élénk helyeslés.) Szíves valál felemlíteni azon reformtörek­véseket, melyek ezen kormány alakulásának és működésének kiindulási pontját és czélját ké­pezik. (Halljuk !) ) E téren csak ismételhetem azt, a­mit más alkalommal se mondtam t­ oji “'^kormány becsületessé^­]. béggel és teljes ounal-3^8sa] fogja teljesíten azt a munkát, melyet kilátás­ba helyezett, s az államszolgálat minden ága­zatában létesíteni fogja mindazon reformokat, melyeket az ország fejlődése érdekében szük­ségesnek lát, azon sorrendben, melyben az or­szág érdekében azt jónak látja,­­ a mint azok elő vannak készítve. (Élénk helyeslés) Ezek közt első­sorban elő fogja terjesz­teni a közigazgatás reformjára vo­natkozó javaslatokat. (Élénk helyeslés) Erre vonatkozólag több oldalról az hal­latszik, hogy azokat a kormány előterjeszteni nem szándékozik, azért, hogy megnyugtassa a szabadelvű pártban létező olyan irányzatot, mely a reformot nem akarja. (Felkiáltások: olyan nincs!) s mondták azt is, hogy ha ezen reformok elő fognak terjesztetni, azok a leg­élesebb megtámadtatásban fognak részesülni. (Ellen­mondás): Az elsőre nézve megjegyzem azt, hogy nem tartottam szükségesnek, megc­áfolni azo­kat az állításokat, melyek a kormány határo­zott nyilatkozataival ellentétben állanak, mert egy hirlapi vagy más czáfolatnál sokkal helye­sebbnek tartom, ha a tények és tettek fogják megczáfolni azokat. (Élénk tetvés). Igenis kijelentem, hogy ígéretemhez hí­ven — a­mint máskép tenni nem is lehet — a kormány a legrövidebb idő alatt elő fogja terjeszteni e javasla­­tokat, minden­esetre úgy, hogy azok iránt a közvélemény idejében teljesen tájékozva le­gyen és úgy a házban, mint a házon kívül is minden oldalról megvitattassanak, hogy akként létesüljenek e reformjavaslatok, a­mint azok az ország érdekeinek megfelelnek. (Élénk he­lyeslés.) A­mi a másik kérdést illeti, hogy e re­formokkal szemben erős küzdelemre számítha­tunk, erre, t. barátaim, igen is el vagyok ké­szülve, de a küzdelem elé nyugodtan nézek. (Élénk éljenzés). Ha az ügy igazságos, ha a czél nemes , ha az akarat és elhatározás szi­lárd, akkor a küzdelmet bátran felvehetjük és remélem, s meg is vagyok róla győződve, hogy ha sikerül a javaslatokat oly módon előterjesz­teni, hogy azok a közszükségletnek megfelel­nek, a kormány és a párt ezen küzdelemben együtt lesz. (Hosszantartó élénk helyeslés és terszés.) Ezek t. barátaim, azon kérdések, melyek felfogásom szerint, a legközelebbi teendőket kel hogy képezzék. (Élénk helyeslés.) De felemlítettél, t. barátom, egy más kér­dést is, a­melyre szintén válaszolni akarok, s a­melyre nézve legalkalmasabbnak tartom ezt a pillanatot, hogy e kérdésben őszintén nyi­latkozzam. És ez a kormány és a párt közti viszony. (Halljuk! Halljuk !) Ha, t. barátaim, csak magunk közt kel­lene e kérdéssel tisztába jönünk, nem volna szükséges erről azalaut, mert saját magunk is­merjük a helyzetet, saját magunk tudjuk és ismerjük azt a bizodalmat és összekötő kap­csot, mely a pártot kormányhoz fűzi. (Úgy van! Úgy van !! Erre nézve tehát semmi föl­­világosítás nem volna szükséges. De vannak úgy a hazában, mint a hazán kívül is olyanok, a­kik egyes nyilatkozatok által félre hagyják magukat vezettetni, s a­kik e párt kebelében olyan dolgokat keresnek, a­melyek ott nincse­nek. Épen ezért szükséges, egészen őszintén és nyíltan szólani e kérdésekről, mert hiszen a helyzet olyan tiszta és olyan világos, hogy bármit is leplezgetni, felfogásom szerint, nem volna helyén. (Úgy van! ngy van!) Nekem, t. barátaim, a­­ kormányról felfo­gásom az, hogy annak nem lehet czélja és fel­adata, hogy mindenkit kielégítsen, hanem fel­adata és czélja, hogy az ország többsége a kormány iránt bizalommal viseltessék és pedig azért, mert mindenkit kielégíteni nemcsak nem lehet, de egy parlamentáris kormánynak ez nem is feladata ; a kormány feladata csak az lehet, hogy az ország többségének bizalmát megnyerje és megtartsa. (Helyeslés.) Helyesen jegyezted meg, t. barátom, hogy a kormánynak feladata az, hogy tudnia kell, mit akar, s ezt őszintén és nyíltan meg is kell mondania, és a­mit programmjául kitűzött, ahhoz szívósan ragasz­kodnia kell és azt fokozatosan meg kell olda­nia. (Helyeslés.) Oly kormány, a­mely kitűzött feladatainak megfelelni nem tud, vagy nem akar, nem méltó arra, hogy az ország ügyei­nek vezetése rábizassék. A­mi a kormánynak a párthoz való vi­szonyát illeti, a k­ormánynak mindenesetbe szükséges, hogy épen úgy, a­mint a kormány­nak azon kell lennie, hogy a párt az ország­gyűlés többségének bizalmát bírja, úgy e több­­i öitusä­kat, feltétlenül, osztatlanul a nemzet bizalmát és hogy ezt m­inden körülmények közt tisztában kell lennie a hely­zettel , a­mely, felfogásom szerint, a mi viszo­nyaink közt egészen világos. (Élénk he­lyeslés.) Olyan párt, a­mely különböző csoportok­ból alakul, s a­melyben egyes személyes k­va­­litások vannak, s a­hol nem magában a pártban volna meg az egység, hanem az egyetértést minden egyes kérdésben külön-külön kellene köztük helyreállítani, olyan párt nem volna ké­pes az ország ügyeinek vezetésére, olyan párt már magában (Úgy van! Úgy hordaná a gyöngeség csíráját, van!) Az egységnek meg kell lenni magában a pártban. (Élénk helyeslés) meg kell lenni az alapnak, melyből a párt kiindul, meg kell lenni a közös czélnak, a mely felé, törekszik s tisztában kell lenni az ut és irány felől, melylyel czéljait el akarja érni. (Élénk tetszés.) Ha ezen eszmékért lelkesül és ezek közzé­­ csoportosul a párt, s meg van a maga öntudata és törekvése, akkor igenis ez a párt képes tettekre, képes létre­hozni azon alkotá­sokat, a­melyekre vállalkozott, és a­melyek az ország érdekében állnak. (Élénk helyeslés.) A­mi pedig a pártnak a kormányhoz való viszonyát illeti, természetes, hogy a kormány­nak ugyan­azon elveket kell­ vallalni, melyeket a párt vall. (Élénk helyeslés.) Ezen felül szük­séges a párt részéről a személyes bizalom an­­­nyiban, hogy a párt tisztában legyen magával az iránt, hogy azon férfiakat, kik a kormány élén állanak, érdemeseknek találja arra, hogy ezen feladatok megoldását eszközöljék, és így ezen bizalom kiegészítő részét képezi a párt és a kormány közötti viszonynak. Ez adja meg a kormánynak az erőt, hogy feladatának magas­latán állhasson. (Élénk tetszés.) Én, t. barátaim, ezen szabadelvű párt­nak tagja vagyok megalakulása óta, ismerem a párt tagjait, ismerem a szellemet, mely azon pártot vezérli; tudom hogy azon eszmék tart­ják össze ezen pártot, a melyeknek k­­eretes atom, tudom, hogy a párt a. emlitt Mrd*. , , . , , kormány nézeteit pekben is egyhangúlag a H . vallja. (Igaz! ügy van!) Meggyőződésem, hogy ezen párt és ezen kormánya együtt vannak hivatva az országban megalkotni és keresz­tülvinni azon reformokat, melyeket az ország érdekében szükségesnek lát. (Élénk helyeslés és éljenzés) T. barátaim! Más­fél év múlva megjele­nünk mint képviselők, beszámolni a nemzet­nek ítélőszéke előtt. Úgy hiszem bátran vár­hatjuk az ítéletet, és ha nem is fogjuk­ mond­hatni, hogy a munkát befejeztük, mert hiszen a munka befejezéséhez sok év kitaláó mun­kássága szükséges, de mondhatni ogju. re­­ménylem azt, hogy a lehető legnagyobb jóa­^­­rattal és kitartással és eredménnyel küz­döttünk az ország érdekében. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Ily szándékkal, ily meggyőződésben me­gyünk át az uj évbe; kívánom, hogy siker koronázza működésünket és szives támoga­­tástokat, melyet oly sokszor tanúsítottatok, részemre és a kormány részére ezentúl is megtartani szíveskedjetek. (Hosszantartó lelke­sült éljenzés.) AZ UJ ÉVI ÜDVÖZLETEK. Kolozsvár, jan. 2. A nemzet ezúttal különös várako­zással tekintett a szokásos új évi tisz­telgések elé ; egyszer azért, mert az uj miniszterelnöknek most volt először al­kalma, hogy a megnyíló évnek, mintegy munka­programmját adja , másfelől az­ért is, mert a közelgő tárgyalások ki­váló fontossága természetesen hívja föl a feszült érdeklődést mindazok részéről, kik a pártok föladatának nem a kőr­ködést, hanem a nemzet javára szolgáló alkotást ítélik. S valóban e várakozás be is vált, mind a párt élénk s lelkes részvételét, mind az üdvözlő szónoklatok tartalmát és emelkedett hangját, mind a szabad­elvű párt kebelében történt előzménye­ket, mind­ pedig, a miniszterelnöknek és a ház elnökének nyomatékos kijelen­téseit tekintve. Korlátozott terünk nem engedi, hogy mind a hat ünnepi beszédet érde­me szerint méltathassuk, így csak rö­viden érinthetjük azt a valóban benső és lelkes jelenetet, mely bevezetésképen a szabadelvű pártban folyt le, a­hol Da­­‘““J1' -V"úr».15 üdvözölte a párt kör kivá­ló és kipróbált 1 jwmcvitzky Frigyest s biztosította a párt egységé­ről, kitartásáról s a nemzet érdekeinek odaadó szolgálatáról, mire az elnök hos­­­szabb és igen érdekes visszapillantással felelt s teljes bizalmát fejezte ki a szent ügy diadalában. Hasonló bensőség és re­ménykedés nyilvánult a ház elnökénél lefolyt tisztelgésnél, Fáik Miksa magvas beszédben adva kifejezést a tiszteletnek és bizalomnak, mely Péchy Tamást az egész házban és haviban környezi, a­ki, viszont, a maga­­ részéről oly igéket han­goztatott a parliamenti tanácskozások méltóságaiéi és a pártok kölcsönös tü­relméről, a minőket tőle, hosszas el­nöksége alatt, immár megszokott a nemzet. A nap legfőbb érdeke, természete­sen, a miniszterelnök ünnepélyes üdvöz­lése felé fordult, hova a hivatalos elfog­laltságában távol levő Szögyény kivéte­lével, az összes miniszterek is felgyüle­keztek. Az ünnep szónoka Tisza Lajos gróf vala s e választást és vállalkozást csak helyeselni lehet, tekintettel azokra a gye­rekes hirlelé­kre, melyekben az ellen­zék még mindig tetszeleg magának. Be­széde, mely a párt nevében szólott, ki­­terjeszkedett a jelen minden fontosabb kérdésére, mély politikai belátással fej­tegetve a nagyszabású feladatokat, me­lyek az erejének tudatában és a kor­mán­nyal teljes egyetértésben tettre kész pártot lelkesítik és a rája váró nagy munka végzésére sarkalják. A párt, e szerint, bizalommal néz a jövőbe, mind a küszöbön­ álló reformokat, mind a nemzetközi viszonyokat, mind a közjogi alap biztosított voltát illetőleg; de tu­datában van annak is, hogy a nemze­tiségi mozgalmakkal és a felekezeti kér­désekkel szemben, szilárd magatartást kell követnünk, s miután“-ít minya fejében és ta­­‘jj*,0 ^ g, ere­t és határozóját. Szentirmaytól I biztos zálogot nyújt/ „Az erdei rózsát“, s oldásának, tudja, «arabba* "" A miniszterelnök válasza, melyet egész terjedelmében közlünk, mind alak­jánál, mind hangjánál, mind, pedig, tar­talmánál fogva, nem csak közvetlen hall­gatóira tette a legélénkebb benyomást, hanem bizon­nyal lelkesült viszhangot kelt országszerte, mert a nemzet meg­győződhetik belőle, hogy a kormány, melynek gr. Szapáry Gyula áll élén, s ennyire tisztában van mind végczél­­l^* al, mind legközelebb megoldandó föl­­adatval, mennyire tudatában nemcsak köteles v jog^gj, hanem jogainak is s hogy “í”k­omoly elhatározással és bölcs eszélylyel merül a nagy munkákhoz, melyeket maga tűzött ki, az idő szük­­segeit latra veti meg0­ d48ra. Valóban ,gaza a miniszterel­­nöknek, hogy a nemz. n em tér tőle és kormányától új program.0, mert hi­­szen, kabinetje bemutatása alkalmával és az imént lefolyt költségvet;­­árévá­­lás alatt, volt módunk megByrkődni hogy a kormányzat alapelvei semm. . [_’ tozást nem szenvedtek, hanem a hé­ ri­zet csak annyiban módosult, hogy a helyreállt pénzügyi egyensúly immár le­hetővé tette a rég tervezett reformok­nak, a szabadelvűség irányában és el­vei szerint, fokozatos keresztülvitelét. Mielőtt, azonban, nyilatkozatának e tulajdonképeni főtárgyára térne, két megnyugtató kijelentést tesz, egy kül­ügyi és egy belügyi napi kérdésre néz­ve. Amabban kedvező megoldását jósol­ja a monarchiánk és Németország meg­bízottai között a kereskedelmi és vám­ügyi szerződést illetőleg most folyó tár­gyalásoknak s evel kapcsolatban jelzi azt is, hogy Romániával és Szerbiával is újólag föl lesznek veendők a szerződési tárgyalások; emekben, pedig, komoly, intő szót hangoztat, a nemzet felekezet­­közi hagyományos türelmességére, a min­denek fölött álló belbéke érdekére és az első sorban szereplő főpapság haza­fias tapintatára s bölcs mérsékletére vatkozva, az elkeresztelési ügy*^ va, de ép oly határozottan­ kijelentve azt is, hogy a ne*a~»af járata és a szen­tesített törvény mindenekfölött áll. Így tér aztán a közigazgatási re­­form sokat hangoztatott kérdésére, mely­ről némelyek már azt kezdték híresz­­telni, hogy ezúttal lekerül a napi­rend­ről, tudni akarva azt is, hogy a kor­mány a párt hangulatára tekintettel szánta volna magát e viszavonulásra. A miniszterelnök igen erélyesen, mondhat­ni hévvel szegi nyakát e hirlelésnek a a leghatározottabb hangon helyezi kilá­tásban a javaslat legrövidebb idő alatti előterjesztését, valódi harczi kedvvel nyilatkozva az előrelátható küzdelmek­ről, de melyekkel a győzelem biztos tu­datában néz szembe, miután a párt és kormány egyetértése teljes , a közigaz­gatási reform szüksége tagadhatatlan. S nem titkolja el abbeli meggyő­ződését sem, hogy a törvényhozási cik­lus hátralevő része nem lesz elégséges, a kitűzött összes feladatok megoldásá­ra, de ez a körülmény nem hogy csüg­­gesztené, sőt inkább, a párt és kormány kölcsönös bizalmára hivatkozva, már most jelzi a másfél év múlva bekövet­kező választások idejére a tovább foly­tatandó actiót, melyre szintén a jó mun­kába vetett hit teljes erejével számít. Az az önérzet s czéltudatos ha­tározottság, mely a szabadelvű párt és a kormány e szívélyes ünneplésében nyilatkozott, a legszebb újévi ajándék, melyet a nemzetnek adhattak, mert az ő lelkesedésük széjjelárad hazaszerte, bizalmat’ önt a szivekbe, megaczélozza a nép erejét is, mely látva, hogy ügye mily jó kezekbe van letéve, bizalmával, ragaszkodásával viszonozza első mun­kásai odaadását, megadva néktek a mó­dot és hatalmat, a haza javának, fejlő­désének biztosítására... r­l _______ .A.nak a ~ aesnél na­­­ az újévi ;

Next