Kolozsvár, 1891. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1891-01-02 / 1. szám
I TT». TT- 4 j ZS/Ak U. minis... termében régei* »u.». »«j —u_<u £ fő társaság együtt. A képviselőkhöz a főrendiház tagjai közül is számosan csatlakoztak és a főispáni kar tagjai közül is többen voltak jelen. A tisztelgők körbe állván, rövid idő múlva belépett Szapáry Gyula gr. miniszterelnök, kit minisztertársai kisértek a Bécsben hivatalos teendőket végző Szőgyény kivételével. Élénk éljenzés üdvözölte a belépőket, melynek elhangzásával Tisza Lajos gróf intézett üdvözlő beszédet a miniszterelnökhöz. E beszédből az alábbiakat közöljük : Tisztelt barátom ! Ha végig nézesz azoknak sorain, kik felgyűltünk ide, hogy Téged az ország*5 szabadelvüpárt nevében, a beköszöntött alkalmából üdvözöljünk; újabb tanujelét fogod látni annak, hogy a szabadelvüpárt. Politikai múltad iránt általában, mint a 50“1^t ®rnöki állásban követett irányod ér £ 1. el e , te‘ vékenységed iránt a legmelege” «»»«méréssé viseltetik. (Éljenzés.) A parlamenti gyakori?11 ,csak >?«“ Jit* kán előforduló szokatla^0rU‘me nyek kozt ° g‘ lakad Te el, ő Fehér Urunk legmagasabb akaratát^8 8 Pártnak osztatlan helyeslése között ? -mnnszterelnöki székét. Az ezer* -fásban bekövetkezett személyváltozás fő’;aD’ bizonyos oldalról, vérmes remények -P^hattak, melyek annál türelmetlenebbe’*1^ vanu^tak’ kevesebb volt jogosul^Kísérletek tétettek különféle utakon és módokon, hogy: Közted és a szabadelvű párt között, hogy a kormány és a párt kebelében a bizalmatlankodásnak, a gyanakodásnak, a visszavonásnak magva elhintessék. De minden törekvés meghiúsult a Te belátásod, tapintatod és jellem-szilárdságodon egyfelől- és a párt öntudatos, nyílt magatartásán másfelől, úgy, hogy bátran elmondhatom, hogy ezen mesterkedéseknek általában volt valami eredménye, az csak szorosabbra fűződése volt azon kapocsnak, mely e pártot, Hozzád és kormányodhoz köti. (Zajos tetszés.) Épen ezért teljes bizalommal nézünk a jövő elé ez újév kezdetén. Nincs kétségünk az iránt, hogy azon üdvös reformok melyek e pártnak programmját képezik, és a melyeknek valósítását Te és minisztertársaid zászlótokra írtátok, bölcs kormányzástok alatt, e pártnak kitartás támogatása mellett, ha, természetesen, mind nem is egy év alatt, de fokozatosan életbe fog lépni, (ügy van.) Hogy ez nem fog minden küzdelem nélkül menni, és hogy e közben nem egy, ezen reformkérdésekkel tulajdonképen össze nem függő kényes kérdés is fog esetleg felszínre kerülni, mely a kormánynak és törvényhozásnak gondokat és nehézségeket okozhat — az előre előzöm a nemzetközi viszonyok›Uietőkom*’ ------akért tenden„Ijék, a méltányosság a‘agyar államot, és nyitsák és buzdítsák ha az „ elismerni sem akaró nemzetit túlkapásaiban. Tisza gróf megemlékezett a a fölmerült viszályról, Andrássy elhunytéról, czélba vett reformok- és igy végezte beszédét: Adjon az ég neked és minisztertársaidnak erőt egészséget, hogy a nagy munkát melyre vállalkoztatok elvégezhessétek. (Élénk éljenzés.) Habár forma szerint nincs is részemre kiállítva a meghatalmazás, ismerve a pártot, felhatalmazz érzem magam kijelenti, hogy a szabadelvű pártra azon munkálatok közben számíthattok azon pártot meg ingatni, meg bontani ki a kísérlet m .Úgy van.) Mi arra kérünk tie^e^) tiszte: *.eg minket továbbra iga zal a bizalmas, őszinte barátsággal, me]vi, részetekről eddig is tapasztaltunk és amiket mi teljesen viszonzunk. És most azzal arom igénytelelen szavaimat, legyen e beköszöntött uj évben — és remény sem lesz is áldás közös munkálkodásunkon. (Hosszan tartó lelkesült éljenzés.) Tisza gróf beszédére Szapáry Gyula gróf miniszterelnök hosszabb választ adott, melyet mai lapunk élén közlünk. A miniszterelnök hosszas lelkesült éljenzés kíséretében végző beszédét s maga és minisztertársai körüljárva, kézfogással viszonozták a kölcsönös jókívánságokat. Erre a tisztelgők eltávoztak és Péchy Tamáshoz, a képviselőház elnökéhez hajtattak. Itt Fáik Miksa mondott hosszabb üdvözlő beszédet, melyből ezeket adjuk : Évek óta nekem jutott azon szerencse, hogy az évforduló napján kifejezést adtam e helyen azon tiszteletnek és szeretetnek, melyet mindnyájan irántad viseltetünk. A szabadelvű párt ma is az, ami tavaly és a megelőző években volt; sem személyeiben, sem értelmeiben, sem elveiben nem változott. Csak egy különbség van. Azon kitűnő tagja a pártnak a ki eddig újévi tisztelgésünk alkalmával mint prímás inter pares mögötted állott ott amaz ablak mellett, azt ma itt látod köztünk a közlegények sorában, de itt is ugyanazon hódoló tiszteletünktől és benső á .gaszkodásunktól környezve, mely őt körű sugározta, midőn még az első helyet foglalta el és mely fogyatkozás nélkül kisérte át a második helyre, melyet ő maga választott magának, hogy itt nagy tekintélyével, kitűnő tehetségével és hazafias buzgalmával szaporítsa azon erkölcsi erőt, melyel mi mindnyájan, kivétel nélkül az ő jeles és minden tekintetben méltó utódját támogatjuk. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Igaz, hogy midőn a személy változás beállott, a túlsó táborból egy ideig azt híresztelték, hogy maga a rendszer és ezzel együtt pártunk lényege annak elvei és czéljai is megváltoztak volna. És ezt nagyon természetesnek találtuk, hiszen csak nem lehetett bevallani, hogy amaz elkeseredett harcz, mely hónapokon, sőt mondhatni éveken át, még pedig nem mindenkor a legválogatottabb fegyverekkel viseltetett, tulajdonképen csak egy személy ellen volt irányozva és hogy az, ami minden politikai küzdelemnek egyedül megengedhető czélját képezheti, az uralkodó irányzatnak megváltoztatása, az azt ^X^jy^tása irány két csak a hatalomvágy tart össze, ezt is acceptáljuk (Igaz, úgy van!) Igen is, mi meg akarjuk tartani azon hatalmat, mely bennünket arra képesít, hogy minden ellentétes áramlattal szemben megvalósíthassuk azt, amit az ország érdekében szükségesnek, üdvösnek tartunk, mi miként eddig, úgy ezentúl is az adott közjogi alapon, melyet minden nyílt, vagy leplezett támadás ellen megvédeni készek vagyunk, határozottan szabadelvű irányban akarjuk tovább fejleszteni, minden téren hazai intézményeinket és minden erőnkből, erélylyel és fogunk is küzdeni azon kitartással, akarunk és illusiók ellen, miket — hol egyik, hol másik oldalról, hol a széles karimáju fekete kalapra, hol a phrygiai süvegre feltüzve a háromszínü kokárdát — a nemzeti politika vagy más csábitó jelszavak alatt a nemzet keblében táplálni szándékoznak, — Európa mai helyzetében és mélyre ható felforgatások nélkül meg nem valósítható utópiákért koczkára akarván tenni azon megbecsülhetetlen vívmányokat, melyeket a nemzet hosszantartó és nagy áldozatokkal járó anyagi és erkölcsi küzdelmek árán elért és melyeknek Magyarország majdnem negyedszázad óta állami léteiének egyik legfényesebb korszakát köszönheti. (Igaz! Úgy van!) Fáik beszédére Péchy Tamás házelnök lelkes éljenekkel fogadott beszédben válaszolt. Az üdvözlés folyama alatt megjelentek a miniszterek is, kik a párttagok tisztelgése után szintén testületileg üdvözölték a miniszterelnök vezetése alatt a képviselőház elnökét. A tisztelgés Péchy Tamás éltetésével ért véget. Jani Més* .y.: ban felmeré^. eshetőségeket melyek zavarólag hathatnának, mert reménylem, hogy, ez év folyamára legalább, ilyenektől tartanunk nem kell, de vannak bizonyos áramlatok a levegőben, melyek más kormányoknak is de különösen a magyar állam kormányának még mindig gondot adhatnak. Itt van az évtizedekkel ezelőtt és azóta tulajdonképen sehol teljesen meg nem nyugodott faji és nemzetiségi mozgalom, mely habár az utóbbi évek körültekintős kormányzása alatt, az államban sokat veszített is akut jellegéből, de amelynek kórtünetei hol itt, hol ott most is jelentkeznek. Bár meglepő, de tény, hogy éppen azon államok tekintélyes polgárai, amelyek minden kímélet nélkül bánnak el a területükön élő idegen ajkú népfajokkal és azok anyanyelvének a forgalomból való kiküszöbölésére minden kényszereszközt felhasználnak, az elsők na^*R*-~ ^ és uj többségnek diadalra juttatása — hogy ez nem sikerült. (Igaz! Úgy van!) Váltig küzdöttünk ezen, talán nem annyira önkénytelen, mint inkább önkénytes tévdés ellen, melyet pártunk sem beléletének, sem külső fellépésének egyetlen mozzanata sem igazolt, míg végre csakugyan diadalra vittük az igazságot és nem régen a túloldalnak egyik legilletékesebb szóvivője maga is kissé későn ugyan, de utóvégre mégis kénytelen volt bevallani, hogy a jelenlegi kormányrendszer csak a réginek folytatása és hogy pártunk is olyan maradt, amilyen másfél évtizeden át volt. Igaz, hogy ezt szemrehányásképen hozták fel ellenünk, mi pedig büszkeséggel mondjuk , igenis a szabadelvű-párt és az arra támaszkodó kormány, irányzatára és elveire nézve a régi maradt, annak csak folytatását képezi és ha hozzáteszik, hogy bennünk tegnap a színházban volt, emelkedett hangulattal térhetett haza. Azzal a hangulattal, mely varázserővel ragadja meg a szivet, mert egy nagy közös társadalom szivének összedobbanását érezteti. Egy társadalomnak, mely öntudatra ébred, mely ha tapsol, lelke tapsol belé, ha egy hazafias ajkról, hazafias helyről, hazafias hangon kimondott szót megért: e szó villanyerővel eggyé olvasztja a sziveket egyszerre villan át a leegyszerűbb napszámos és a legelőkelőbb szellemű ember agyán. Tegnap Ditrói egy nagy igazságot tolmácsolt és a közönség megadta reá a választ. Ez igazság, hogy a magyar színpad legyen magyar. Száz éve indult el a vándor csapat, mely Erdély bérczei közt Wesselényi pártfogása alatt egy öntudatlan nemzet fülébe zengte: légy magyar. Száz év múlva nem anachronismus-e, megint frázisokban szólam, megint nemzetet-mentő szózatot hirdetni pathoszszal, nemzeti szellemet invoca 3g- hogy megjelenjen görögtűz fenye mellet írS Szeanícl-függöny mellett a magyar drámai költés ihletett alkotásait jelképező képeket varázsolni a közönség elé: nem múlta-e már idejét ? A feleletet megadta a közönség lelkesedése, midőn azokat a nagy alakokat meglátta, melyek a nemzeti genius ihletére szakadtak ki a költő szivéből és ez alakokban a nemzet önmagára ismert: láttukra megrázkódik az a láthatatlan, eltéphetetlen kötelék, mely a nemzetegység egyesítő köteléke. Midőn a képletek alakjaiban fölismertük a mi régi ismerőseinket: az eszmetársítás villanyos gyorsasággal egészíti ki azokat újabb alakokkal: a távlat egyre nőtt a közönség gondolkodó részének lelkében. Igen, a feleletet megadta a magyar Egy hervatag babér ! Én istenem, Ma már a babért is másért oszoga Ki tudja! Hátha mégis! Itt agyam Forrong egy elme, létért küzködi Miként lehet valóvá tenni, hogy a Magyar színpad legyen mi fölött mag. De hát nem volt-e az ? Nemzeti haraggal kell kijinünk, hogy nem. És ha a Ditrói igazgatója tusakodik, miként ie az: a feleletet egy cselekedettel megadjon magyar darabokat, velje a nemzeti szinköltést; mert a mondta már a jó öreg Tacitus a nagy igazságot, hogy ott teremnek igazi nagy erények, ahol becsi az a erényeket. Becsülje a nemzeti színház a magyar szinköltést, és maga fogáéba hívni annak a jobb meg ójaI alkotásait. Az a fátyol-függöny, "ielf münzet ihletett gondolatvilága elírt éhig: végtelen távlatot nyit: a jövő iéoen fogamzó nagy alkotások lebegő távolban. Nem chavinismua vezérli diókat. De valóságos nemzeti szellem rJ* bűnnek tartjuk, hogy ha egy nem« színház az üzleti szellemnek, mer 0t ha a reklámcsinálás plakátos öregét kizsákmányolja egy teljesen őre tartalmatlan operette érdekében és*d»8u8y kizsákmányolja, hogy alig egY pár semmit mondó frázisa, egy egY valódi magyar drámát ajánl közönség figyelmébe. A közönség ítéletekeit megvesztegeti az az irány, mely z »201> szeri'» a" -----^divat cíéger* ,^ v0*ta* ,ha pénztár megto. czelozza. Ditrói a genius ajkí’ra lelkes ívakat ad, melyekben én meghallottam a vallomás után az ígéretet Jó erkölcseit, de S mind, mi a szí A régiek nyomán, -atolj előre, Lelkes szavakkal föl nemzeted, Hogy dédelgesse *zt * m* magzari S ne tömjénzze, a mi idegen*. íme az Ígért! Tehát a magyar cziklus az igen komoly beváltásának kezdete. Ne féltsük mi a közönséget, hogy unatkozni fog. A magyar Mázsa any MAGYAR CZIKLUS. Kolozsvár, jan 2. közönség. E felelet komoly, őszinte, igaz volt. Mint jelentett? Ép e felelet jelentőségéért méltatjuk a magyar cziklust. Mi mindennek, minek komoly nemzeti jelleme van: politikai súlyúnk, társadalmi erőnk érdekében, jelentőséget tulajdonítunk. Örömmel és hazafias önérzettel írhatjuk, hogy nem azért éltünk át száz évet a nemzeties kultúra törekvései, küzdelmei és vívmányai közepette, hogy egy jól kigondolt, szépen megírt, jól előadott prolog mélyebben érdekelne, ha abban nem találnánk őszinte vallomást és egy komoly ígéretet. A vallomást Ditrói prológja e szavakkal fejezi ki .Sok-sok kincse van Dráma Félig temetve! Vidd Keresd és ápold hivő legyen ott az ur Csak vendégül fogad a magyar g feledve, is ezt lakodba, gondosan. Az idegent d Tanuld el tőle £ yd a rosszakat, lelket sértheti. játszi, ennyi neveld(lyt)| dám, nem e- már költő-szivek mii sz ükséget, ki a való darabot sz hogy t 'i gondolna oly h vjijj. a szikus költés rét 8jJJj!Hi örök életre hivott a a színpadról. . gondolna arra is, 6 *öltet remekeit nem C8;azért, mert talán i' 87Lnejj. A ,szi zenei Múzsa di e íásaimilyen például a C ‘f»ng, Rip van Winkle, Bot «anat és operát is kepvisel//ent*ezzel szemben az ide ik einek az a tömjénezé 1 ivatszü felfogására vallott lágy igyományu, nemzeti kü tézmeynek, melyet * magyar öntud templomául avattak aztán a magyar operett ; is ubb meg újabb művelőké műitni. De ha a magyar f’ ljúti, még az operete zenéne ni kell a magyar motívumok Az operette csak enged -M. A világirodaion, remekelt v.n, hadd tanuljuk az ízlés egveit; az emberi szív legmélyebói által feltalált gyöngyök ha janak egész fényükben. De a magyar szivköltés ur! A magyar honszeretet kesege, a magyar bánat igaz a magyar szerelem lovagias jelű gyár hősiesség önzetlen öntelt magyar jókedv férfias bája, kerülő finomabb humora, a mű méltósága, a magyar közszó pathása, a magyar önérzet éri szentsége, a magyar nyelv egóse, olvadó lágysága , dal estéről-estére, hóról hóra, véljünk egy nemzedéket, melgyeskedik gigerlis járással, de érzettel halad a nemzeti nagy küzdő homokján. A nemzeti színházat egy rá serkent nép filléreiből épít tudatos alkotások, a nemzeti len tetterős korában, kétszeres feladat vár reá. Nemzet félre kell ápolnia a nemzet elköllesztenie az akaraterőt, az ált. szent lelkesedés ihlett pillans zsolja elé. Be kell avatni a lelket s hozás emotióiba. Ez emotiotól hadd legyen lelke, nemzedékről nemzedékre, társadalomnak. Ep azt jelenti Hellasban a szil hylos harczolt Marathonnál; d szellem örök diadaljelét a Pemü darabjában állitá föl. Edar mámora igaz kifejezője, igazi hangulatnak, mely létrehozt házat. Hadd legyen a magyar szinház minden izében magyar HEGEDI kell kijelzi. 18 wbb A második anya. Elbeszélés. — Francziából: Dolores. (30) (Folytatás.) — Tudósítja atyámat? — kérdé hirtelen — hogy korbácsot kapjak, mint ahogy akarta volt nagymama Edmének kis korában ? Ne fáradjon vele kérem, magam mondok el neki mindent. A kerekek zakatolása jelezte, hogy Jaffé indulóban van Rouverayeből. — Jaffé, — kiáltá Yveline, — várjon meg, megyek Pignonsba. A lányka átszaladt az udvaron, mielőtt nagyanyjának ideje lett volna bár egy szót szólani s fölugrott a könnyű szekérbe. Jaffé, ha nem is épen értette a dolgot, de sejtette. Jaffé ki nem állhatta Rouveragenét és Yvelineben csak egy nem tetszett neki : igen correct, igen felületes magaviseletnek találta és ő ezt jellemhiánynak nevezte. Sokkal szebb alkalom kínálkozott, semhogy azt a hajánál ne ragadta volna meg. — Pignonsba? — kérdé Jaffé. — Mindjárt ott leszünk. Tartsa jól magát kisasszony, ''ért a fekete egy kissé hamis. A kis bricska '■* röpült végig az őszi napsugártól megyéken. Yveline megittasulva a szazabadságtól, hajától körülkerti kalappal fején, ‘ -'Ues mámorát *,nv re r Egyszerre csak Edmé tűnt elő puskájával a vállán, üres vadásztáskával, fáradt kutyáját maga után vonszolta. Jaffé azonnal megállott. — Kocsikázol? — kérdé az ifjú bámultában, minden bevezetést mellőzve, Yvelinet a magas szekér tetején, borzosan ülve meglátta. — Menekülök, — mondta a nővére diadalmasan. — Ugorj föl, Pigionsba megyünk. — És nagymama ? — kérdésdmé elképpedve. — Haragszik, — vá’isz:la Eveline, siess, üj a hátulsó ülésbe! És a kutyád, nem hagyod az utón? Edmé fölkapaszkodott s a szegény tot a bőrénél fogva föledelbe» mely műveletre nem volt elkéselv«, jól-rosszu helyezkedett az ülésben s a lovak gyors utnak eredtek. . . — Mi történt?'-~kezde Edme-Yveline angolul akarta megmagyarázni, hogy Jaffé ne értse 'ne& d* e rá nézve idegen nyelvben hamar fr',,fakadL — Beszélj sok dolgot tud ‘ Jaffé barátom /rancziául l sohasem — mondá Edmé, árult el semmit Yven,,« már most anyanyelvén adott némi kezd'*!*8 magyarázatot, mely Edmét gon‘ ur? — mondá tüstént Jaffé ur, kinek tisztelettel legyen , bőre van mint egy szopós hogy a kisasszony más* nevetésbe tört ki és tad*2. volt' E >enur P'gnonebr Odile és Bricené az ablakból látták a kocsit, a nélkül, hogy sejtenék, hogy miféle vendégeik érkeznek. Az erkélyre mentek, hogy fogadják őket és nagy volt meglepetésük midőn leszállani látták Yvelinet, Edmét és a kutyát, mialatt a háborithatatlanul nyugodt Jaffé, kocsis sapkáit megemelvén, a lovakat kifogva vitte az istálók felé. — Mama T— mondá Edmé Yvelinet tolván előre Odile karjába — elhoztam leányát, kit az után találtam, és nagymama ölelje meg hamar és jöjjön velem-Magával vonta Britét, míg Richárdné meghalotta, szelíden karolta át Yveline derekát és a túlsó oldalra vezette. — Jer szobámba — mondá a második anya, ott kényelmesebben cseveghetünk. Ebben a komoly és kedves fészekben, hol minden egy jól fölhasznált életről tanúskodott, Yveline szivét egyszerre megnyílni érezte. A kandallón, a falakon, mindenütt a fivére és az ő saját minden korbeli arczképe; atyjának egy szép, jól sikerült képe azonnal magára vonta a figyelmet; könyvek s női munkák; az íróasztalon egy bezárt jegyzőkönyv hirdette a háztartás rendben vezetését tató kinézése volt e helynek, kedvet érzett élni és meghalni; hol az a bén a nagy ágyban, egy becsülettel és műnkkal eltöltött élet után, tiszteletre méltó és nyugtató lehet. Miután Yveline egy perez alatt, egy sj dúlt Uuue gyöngédséget olvasott ki. pillantással mindent átfutott meghatotta ifjú Odile felé s szemeiből szeretetteljes.•«“iS,« m' csak állahasonló XX __ Bánaté okoztak neked? — mondá az ő zengzetes édes hangján s atyádhoz jöttél ? Ma este? ^ez» de ha addig is tanácsot adhatnék neked’ kedves leányom . . . __ Ah'— káltá Yveline legyőzetve, kanjaival átöleli az Odile nyakát, Edmének igazi volt, hogy a Pa íd-Egyut mellé ültek, egyikére azon kis kanapékon melyek arra látszanak készitve lenni, hál azon bizalmasan kicseréljék gondolataiké hosszasan beszélgettek, mondta ‘naszát és udile a nélkül, Yveline elhogy ellenállási módját helyeselné, biztosította, hogy jc*830 cselekedett,amikor egy neki nemtetsző bi ssa8 °* visszautasított. De gyors női eszévÍ*a^a’ hogy ellenszenvének élénksége nem 88zen természetes és látva, hogy a lányka el mond többet, folytatá: — Te nem mondtál el mindent — gyermekfl , mi a neve és ki az, ki miatt te amáglt, gyűlöletesnek találod? Mosolya olyan édes volt, oly bátorító, yjl Yveline tovább nem bírt ellenállni. — Hát mindent kitalál ? — kérdé. Az, a szeretek, szegény, de tanult és jó . . . Csak .t nem tudom, szeret-e ő is engem ? ... Oly megnyie. Kis 8zive összeszorult a gondolatra, hogy _sz emb ■ k*n nem szereb: nagy szükségét érezte a kó Inlil nyeztetésnek, a szeretetnek; a félelem, hogy atyja elégedetlen lehet vele, még aggodalmasabbá és szelidebbé tette. Gyermekesen, lopva vetett Odilra egy tekintetet, mint a kit tetten érnek, s kimondhatatlan hízelgő kifejezéssel adta át neki szivét, hogy többé még vissza se vegye. — Mama kérte Yveline — mondja meg papának, legyen türelmes iránta nagy szükségem van reá, hogy szer könnyekben tört ki boldogsá valódi anyai csók szárította föl azt azt az édes györkédséget, melyet ö<lözött; nagyanyja, bár teljes lelkébe azt előtte eléggé lóba nem árulta . Edmé nemsokára bejött Bricelle a reggel leffolyt eseményeket mi nélkül, hogy célzást tenne .Eoine nácskozni kezdtek, maguktartása sz anya érzelmei nagyon különbözők szántási vágya, melyet Rouverayné arra indította, hogy örüljön felsülése anyai tekintélyét nagyon megcsorbi ilyen helytelen magaviselet miatt, s iránti tekintetből nagyon óvakodó rantott reá félelmében, hogy nevetés jó visszafojtani, mig Yveline ennek nak végét elbeszélte, de azonnal beöltött, mihelyt a lány felé fordult. — Végre is — mondá Brice minden oldalról megvitatták a do véleményét kérték, amit e dolog legosabban látott, az, hogy Yveline a hamarább térjen vissza Rouveraye bocsánatot kell kérjen. — Oh! nagymama! de csak férjhez mennem hozzá! — Azt nem épen, de valami mán — sürgeté az öreg asszony, k alig tudta komolyságát megtartani, vel egyedül Hím mehetsz vissza,mt elkísérni. (Folytatása következik.) < 1