Kolozsvár, 1891. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1891-01-21 / 16. szám
«v»1 ' ■* Kolozsvar, i»yi. —T Két képviselő halála. A képviselőháznak kettős gyásza van. Egyszerre két érdemes képviselőt ragadott el a halál. Ezek gróf Csáky László, a trencsén megyei Varin kerület és Frölich Gusztáv a temesmegyei Uj-Arad kerület képviselője. Péchy Tamás elnök a képviselőház tegnapi ülésének elején bejelentvén a kettős halálozást, meleg és szívből jött szavakkal adózott az elhunytak emlékének. Az az általános élénk megindulás, mellyel a képviselőház tagjai az elnöki bejelentést fogadták, legékesebben bizonyít a mellett, hogy az elhunytak mily általános rokonszenvek örvendtek, hogy bennük a közügyek mily tevékeny munkásokat vesztettek el. Gróf Csáky László 1820. deczember 21- én született Bécsben. Már kora ifjúságában kezdte nyilvános működését Trencsén megyében, melynek 1842—46-ik tiszteletbeli aljegyzője, később pedig főjegyzője volt. Erélyesen küzdött ellenzéki eszméi megvalósíthatásáért 1843— 44-ben 1847 —48 ban, mint a főrendiház, tagja az ellenzék legtekintélyesebb tagjai közé tartozott. A szabadságharcz természetesen szintén talpon találta, először mint Sárosmegye főispánja, 1848 junius haván mint királyi biztos Sárosmegyében és mint kormánybiztos Szepesben működött a világosi fegyverletételig. Hazafias magatartásáért incontumatiam halálra ítéltetett, de külföldre menekült, 1852-ben az emigráczióból hazajött s a hadi törvényszék halálra ítélte, de kegyelmet kapott. 1861-ben és 1865-ben ismét a törvényhozás tagja volt Majd a képviselőház üléstermét a megyei tanácskozások termével cserélte föl. 1867-ben Nyitramegye főispánjává neveztetett ki és ez állást 1876 ig viselte, s távozásakor, kiváló érdemei elismeréséül a Lipótrend középkeresztjét nyerte. Azóta mindig képviselő volt,még pedig mindig a trencsén megyei Varin kerület tüntette ki bizalmával. 1887-ben a ház egyik alelnökévé választatott. 1880-ban e valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Elnöke volt az országos kertészeti egyesületnek és sok más közhasznú és jótékony egylet és társaság befolyásos és tevékeny tagja volt. Frölich Gusztáv, a képviselőház másik halottja, szintén széles körben ismeretes és tisztelt férfiú volt. Fröhlich 1837-ben született Pesten, itt végezte a gimnáziumot és a technikát. Innen Nohenheimbe ment, a gazdasági tanfolyam látogatása czéljából, majd külföldi tanulmányútra ment, s hazatérve, temesmegyei birtokán mintagazdaságot folytatott. A képviselőház 1872 óta számította tagjai sorába s az egész idő alatt az újaradi kerületet képviselte. Mindkét elhunyt képviselő hosszabb ideig volt súlyos beteg. igazgató megvetette a népszínház virágzásának immár megingathatlan alapját; mint hirlapszerkesztő megalapította és az elterjedettség majdnem páratlan fokára emelte lapját; mint tényleges publiczista a tekintélyek sorában van. És mindenekfölött tisztavizű, lelkes magyar, aki a nemzeti ügynek, sokoldalú tevékenységének minden ágában, fontos szolgálatokat tesz. — A kiváló írónak egyik hatásos színműve: „Magdolna“ adatott tegnap színházunkban. A közönség feszült érdeklődéssel kísérte a jó előadást, melyből kimagaslott a czímszerep vivője : Hunyady Margit asszony, valóban művészi ábrázolásával. A közönség sűrűen és lelkesen tapsolta a művésznőt, ki utóbbi időkben nem egy kitűnő sikerrel gazdagítja eddigi érdemes vállalkozásainak sorát. KOLOZSVÁR IRODALOM és MŰVÉSZETI Színházban. Tragédia-író, társadalmilap, művek írója, vígjáték Író, bohózatLiró, operetteszörv>.i. maité8Z. szinházi igazgató, hirlapszerkesztő, publiczista — ez Rákosi Jenő. És minden téren, ahol tehetségeit, bámulatos munkaerejét eddigelé érvényesítette és érvényesíti, csak sikereket, csak jelentékeny sikereket aratott. Színpadi művei a magyar színirodalom maradandó becsű termékei közé tartoznak és „ Aesopus“-ával épen klasszikus íróink közt foglal helyet, mint műstész a legtekintélyesebbek egyike, mint színház. A színház köréből Mind a két operett eprimadonnánk gyöngélkedik és e miatt egymásután két napon történik darabváltozás. Tegnapról Küry Klára gyengélkedése folytán elmaradt a „Katonás kisasszony“, ma pedig Örley Flóra rosszulléte következtében a kitűzött „Pepita“ helyett a kolozsvári színház pályanyertes drámája: „Ildikó“ kerül színre. — Holnap, mint már említettük, Csiky Gergely „Nagyra termett“-je adatik s a fölötte mulattató új vígjáték előadását a közönség meleg figyelmébe ajánlhatjuk. — Pénteken lesz Megyeri Dezső operettejének , a „Katonás kisasszonyának első előadása. ” A debreczeni szinház-válság. Mint Debreczenből jelentik, az ottani szinház-válság megoldatott. A belügyminiszter ugyanis jóváhagyta a negyedfélezer forintnyi szubvencziót, mely négy részletben fog a társulatnak félhavonkint kiadatni. A szubvenczió a tagok hátralékainak kiegyenlítésére fordittatik. * A felső bíróságok gyakorlata Jogirodalmunkat egy igen érdekes munkával gazdagította a „Jogtudományi Közlöny“ szerkesztősége.Czime: „A felső bíróságok gyakorlata“ útmutató a döntvénytár ötvennégy kötetének revíziójával. A döntvénytár ötvennégy kötetében oly nagy mennyiségű joganyanyag van felhalmozva , e mellett, a törvénymódosítások következtében oly sok abban a mi már elavult, hogy a leggondosabban összeállított tárgymutató mellett is, nagy fáradtságba kerül, hogy a gyakorlati élet megfelelően kihasználhassa. Eljött tehát az ideje hogy a döntvénytár ha^-y^. megtörténjék lalt joganyag szakszerű revíziói 8 jL °!L^!^*ezési szakok szerint rendezés által megkönnyittesék a becses szellemi kincs kiaknázása. A Jogtudmányi közlöny nagy tudományu szerkesztői: Dr. Dárday Sándor és dr. Fayer László vállalkoztak a rendkívül fáradságos munkára. A felső bíróságoknak, sőt a kir. Curiának is analog esetekre vonatkozó ellentétes decisioi hátrányára voltak a judicatura egyöntetűségének. Idő kellett ahoz, hogy a judicatura szilárdabb alapot nyerjen. A munka kiadói e körülményre különös gondot fordítottak és a revideált joganyag egybegyűjtéseivel a felső bíróságok által követett határozott irányt tartották szem előtt s az ellentétes határozatok csak annyiban foglalnak helyet e munkában, a mennyiben, bizonyos jogi kérdésekben a judicatura még nélkülözi a szilárdabb alapot. E vaskos kötet jogszolgáltatásunk két évtizedét öleli föl s akkora gonddal, oly kiváló szakismerettel van egybeállítva, hogy ezáltal a kiadók nemcsak, hogy minden gyakorlati jogainak eleget tettek, hanem egyszersmind, bizonyára előmozdítják avval a judicatura egyöntetűségét is, és így, a legnagyobb elösmerés illeti meg a „Jogi Közlöny“ szerkesztőségét, mely, e munkában huszonöt éves pályafutásának méltó emlékét nyújtja. Az útmutató hat önálló részre oszlik: I. a törvénykezés és szervezet; H. magánjog; IH. hiteltörvények IV. büntetőjog és bűnvádi eljárás; V. a Kir. Curia teljesülési határozatainak teljes szövege; VI. a budapesti kir. ítélő tábla teljes ülési határozatai és a III. IV. V. VII. polgári tanácsok elvi határozatainak gyűjteménye. A terjedelmes munka a Franklin-társulat kiadásában jelent meg s 66 tömött ívre terjed. Ára díszesen kötve 6 frt. E nélkülözhetetlen becses munkát melegen ajánljuk a jogászközönség figyelmébe. * (B. L.) Szabolcska Mihály költeményei. A debreczeni Csokonai-kör közelebbi értekezletén szóba hozták, hogy Szabolcska Mihály, a nem régiben fölfedezett tehetséges fiatal költő azzal a kéréssel fordult a körhöz, hogy támogassa őt költeményei kiadásában. Az irodalmi szakosztály pártoló indítványát a választmány elfogadta, kimondván, hogy Szabolcska költeményeinek kiadási költsége fejében 300 frtot szavaz meg s hogy a verskötet tiszta jövedelmét fölajánlja a költőnek. NEMZETI SZÍNHÁZ. Kolozsvárit, csütörtök, jan. 22-én. Bérlet 105. szám. Először: A nagyratermett. Karácsonyi-díjat nyert vígjáték, 3 felv. Irta Csiky Gergely. A királyné J fmy 01 ' Kezdete 7 órakor. SZEMÉLYEK A király Gál. Albert herczeg Földesi. Kanczellár Megyeri. Philibert Szathmáry. Leona Hunyady M. Carina Ditróiné. Emanuel (vánfi. Cantarini Fenyvesi. Santa Rosa Török. Káplán Szentgyörgyi. Udvarmester Szerémy. Bruno Delly E. Beppo Füredi------ és az egyik jegyzői tiszten gróf Bánffy Dénest találjuk.) A társaságot 78 tag alakította meg (köztük számos főrangú) 10—10 arany befizetéssel. 1793-ban létesült a már említett marosvásárhelyi „Próbatársaság,“ melynek sét már nem akadályozták az udvar működőrészéről sem. Gazdag pénzadományok, könyvek, kéziratok, régiségek stb. gyűltek össze. A társaság anyagi és erkölcsi támogatására egyesült az erdélyi magyar művelt társadalom, élén az arisztokrácziával. Mindkét tudományos társulat munkásai és pártolói közt ott látjuk a főnemesség férfi- és nőtagjait. A díszes névsorból csupán a következőket említjük : Gróf Mikes Zsigmond, gróf Nemes Ádám, gróf Bethlen Farkas, gróf Teleki Mihály, Domokos és László, br. Wesselényi Miklós, gróf Bethlen Imre és László, gróf Haller Zsigmond, stb. stb. A két társaságnak látható sikerei voltak, főként tudományos irányban. Ami tehát az anyaországban akkor eredménytelenül kísértetett meg, annak Erdélyben sikere jön, még pedig az arisztokráczia tényleges közrehatása mellett. . . . Ugyan hol volt abban az időben a magyarországi arisztokráczia, melyet Marczali nagyon előtte lát az erdélyinek ? . .. Marczali 1818-tól datálja az erdélyi nemzeti és művelődési mozgalmat. Kimutattuk, hogy ez valótlan állítás. Erdélyben már a múlt század utolsó éveiben két tudományos testület működött; a magyar nyelv és tudományosság művelését felkarolták úgy a palotákban, mint a polgári házakban. A magyar szó egyszerre előtérbe lépett és 1794-ben maga az országgyűlés adta ki Gyarmathi Sámuel nyelvtani művét, az „Okoskodva tanító Magyar Nyelvmester“-t. A magyar művek elterjedtek, számos uj író és olvasótársulat támadt. Ugyanakkor fölkarolták a nemzeti színművészet ügyét, majdnem egyidejűleg a nemzeti irodalom érdekeivel. Ismét a főnemesség buzdító előljárása mellett elhatároztatott az erdélyi magyar színügy rendezése és a kolozsvári színház fölépítése. 1819-ben létesült a nagyszabású „Muzsikai Társaság“, 1821-ben megnyílt Kolozsvárit a legelső magyar állandó színház (16 évvel előbb mint a pesti). És ezeknél a nemzeti és művelődési sikereknél is a főszerepet az arisztokráczia játszotta — amint ez nemrég e lapok hasábjain részletesen elmondva volt. A kolozsvári színház megnyitása zárta be az erdélyi nemzeti kulturtörekvések alapvető sikereinek első sorozatát. Ez történt 1821 ben. Hogy mindez hány esztendővel később kezdődött az anyaországban — azt mondja meg Marczali úr, a ki annyi grandezzával és annyi táékozatlansággal ítél viszonyok és egyének fölött Ha már szíveskedik elismerő szavakkal méltányolni akkori főnemességünk nemzeti érzését — hát csak ismerje el ez érdedemes arisztokráczia jelentékeny műveltségét is. Mert ez a két tulajdonság együtt járt Erdélyben. Legfőképen pedig lássa be Marczali úr azt, hogy a történelem-irónak nem szabad a könyökéből szereznie az adatait és a bíráló megjegyzéseit. V. Január 21. Bálok, Kolozsvár, jan. 21. Csak úgy úszik a gyönyörűségekben az ember igy farsang idején szerkesztő úr! Pláne, ha rövid farsang esik, valóságos kedvelés tapasztalni, hogy miképen igyekszik az emberfia minden lehető alkalmat megragadni arra, hogy tánczoljon. Van elé joga eg gy czélnak, a mely farsangolásra hír, ki kérdi, ki kutatja? Csak mulatni, tánczolni — ez a fő. Szegény redoutank, ő nekie aztán ezek miatt kijut bőven a szenvedésekből. Hogy mérgelődik is miatta! Hogy porzik, hogy tüszköl megreperált padlója, milyen grimaszokat vágnak kipirositott falai, az óra hogy remeg, hogy sirnak — rínak a gázlángok! És ez igy van majdnem minden este. Úgy érezem már, mint a gazdatiszt a zabérést, hogy mely estéken jut a redout ily sorsra, vagy rövidebben szólva, hogy mikor van bál. Ha valaki azt hiszi hogy nekem ezt kötelességem érezni, akkor igaza lehet, mert Kolozsvárit ilyenkor újságban forgolódó embernek nem lehet könnyebb és kellemesebb dolga, mint a bálokra járni. Tapasztalhatja aztán, hogy a nagy publikumnak sincs kellemesebb (bár nem könnyebb) dolga. Bál . . . bál ... A boltok kirakatai, férfi és női divatkereskedések, szabóboltok, virágárusok, kalaposok, czipészek, piperések, illatszerészek — mind bált hirdetnek. A fiakkeres a báli közönséget zsarolja, a vendéglős, czukrász a szünóra publikumán élősködik. Legédesebb mosoly, gyöngéd és durczás tekintet, legkifogástalanabb léghuzam, legeslegeredetibb taszigálódzás, hol kapható most másutt, mint a bálokban? És ki az az elfeledett teremtése a földnek, a ki ilyenek után szivének gyönge korszakában ne vágyakozott volna valamikor, vagy ne vágyakoznék most. De, hogy ki ne szaladjak a térből meg kell elégednem a bálok ily hézagos ismertetésével, annál is inkább mert a ki volt már bálokban, vagy most jár oda az ismeri ez időtolást eléggé, a ki pedig (egy-egy most bimbószakát élő leányka) még nem ízlelte meg — annak nem szabad megrontanom az álmodozásait. Különben is egy kötetnyi papír nem volna elég a bálok pszichologiájának tárgyalására. Olvastam én már nagy komoly politikai lapokban, vagy komoly vezérczikkeket is a farsangról, bálokról s arról a sajnos körülményről, hogy ma már alig van úgynevezett „párti bál“, hogy most már a farsang nem igyekszik Hymennek segítségére lenni, a szíveknek egymáshoz való közelvivésében, ritka bál von oly következményeket (sic!) maga után, ahol papra van szükség. Noha az idén egyetlen bál sem lett volna párti bál, — bátran állíthatom, hogy a tegnap este a redontban tartott mulatság az volt. Nem rohanok azonban ajtóról a házba. Tegnap este a kolozsvári izraeliták összejövetelt rendeztek a reállútoan. Irjam-e ne írjam, hogy a rósz ómenek előzték meg, hogy hire járt, hogy a közönség nagyobb részét nem hívták meg reá E bíek mint a rendezőség róla meggyőzött alaptalanok voltak s a rossz előjelek sem teljesedtek, mert a redout zsúfolásig megtelt elegáns közönséggel. A notabilitások között ott láttam gróf Béldi Ákos főispánt, Galgóczy altábornagyot, gróf Kornist gr. Teleki Károly stb. A közönség túlnyomó részét a vidék képezte. Maros-Vásárhely a Szilágy, Gyalu, Fenes, Bács, Pánczél-Cseb, stb szépen voltak képviselve. Keleti rózsák (mondta volna a poéta, ha betekint a redoutba). Az ifjúság is nagyobbrészt a vidék jómódú fiatalsága. E két jellegzetesség okán volt a tegnapi mulatság párti bál. A tánczot sikerült hangverseny előzte meg- Náthán Regina és Irén kisasszonyok szokott sikerrel zongoráztak, Schönstein Mártonné asszony a „Rab asszony “-t szavalta gyönyörű sz épen, hévtelies és érzelmes előadásával magára ragadva és aprü tapsokra késztve a hallgatóságot. Igen tetszett Pola Jenny kisasszony kellemes éneke. Zajosan éljenezték és ujrázták. — Krausz Helén kisasszony, kit a karácsonyi bazár hangversenyéből előnyösen ismer a közönség, gyönyörűen zongorázott, ízléssel és fejlett technikával köztetszés mellett adva elő egy nehéz darabot. A műsort az ismeretes egyfelvonásos vígjáték a „Fehér Othello“ zárta be, melyen a hallgatóság igen jól mulatott. Weisz Stefánia kisasszony egy szobaleány szerepében kedveskedett, míg Fischer Flóra kisasszony, Herczöginé szerepét játszta sikerülten, a férfi szeretpék dr. Fein Herman és Feldheim Béla urnái voltak jó kezekben. Meg kell még említenem, hogy a bálban szokatlan módra a tánczteremben pezsgőt, bort, különböző szeszes italokat és szivart árultak két sátorban. (A szivarokat azonban nem a tánczteremben fogyasztották el.) Pongrácz Lajos kitűnő muzsikája mellett reggel négy óráig szakadatlanul tánczolt a társaság, annál inkább, mert számóra alig lehetett ! (hogy ezt a közönséges szót is használjam:) vacsorázni, minthogy vendéglős nem volt, az étkek pedig hidegek és roszak, drágák lehetetlennek és ehetetlenek voltak . A tánczoló fiatalságnak azonban jól esett tűrni és szenvedni a bál gyönyörűségeiért. Védnökei is voltak a bálnak : Horowitz S. Kaufmann, Weisz M. Szóval teljes és tökéletes volt minden. Biztosra vélem, hogy mindenki jól mulatott. Az erkölcsi siker mellett nem maradt hátra az anyagi sem s arra a bizonyos jótékonyság czélra, melyért a bált tarottak szép összeg jutott. Most veszem azonban észre, hogy bálokról — többekről — akartam írni és íme egyről többet írtam, mint az általánosságról. De tehek én róla, hogy tegnap csak egy bál volt. A többiről máskor. B HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, január 21. — Kolozsvár Virilisei. A városi törvényhatóság igazoló választmánya és állandó választmánya véglegesen megállapította Kolozsvár viriliseinek névsorát. E szerint virilisek Kolozsvárit : Sigmond Dezső, Rucska János, Weisz Mór, Reményik Károly, Helfy Adolf, Horovitz Sámuel, dr. Jósika Sámuel, dr. Góth Manó, Hufflesz Károly, Biró Béla, Trandafir Miklós, gr. Bethlen Gergely, Kiss Sándor, Ferenczi Miklós, Heigel József, Tamásy János, Kőváry László, Rosenfeld József, Kirmayer Károly, Szász Gerő, Korbuly József, Gergely Ferencz, dr. Csiky Viktor, Reil Dániel, Kiss Sámuel, Mihály László, Holdampf Gerő, dr. Maizner János, Wolf János, Babos Sándor, Keresztesy Pál, Szacsvay Dénes, Züllich István, Stampa Keresztély, K. Biasini Sándor, Id. Varga Dániel, Szatmáry Elek, Schilling Rudolf, Orbán József, dr. Vályi Gábor, Bakonyi József, Grébe Henrik, Umilta. Irta: Ouida fordította : A—a (8) (Vége.) Umilta kételkedő tekintetet vetett Virginiára. Vad kétségbeesése oly mély volt, hogy semmi se hathatta meg hamar. Visszahúzódott, mint egy megsebzett vadállat. „Menjen el“, mondá fogai között. „Menjen Sári Nettóhoz. Ő eped maga után, én pedig nem törődöm magával. Hisz tudja, hogy tolvaj vagyok. Legalább azt beszélik.“ Aztán oly hangon nevetett, hogy megfagyott a Virginia vére, mert egyszer a forró Palermoban egy őrültet hallott így nevetni. „Mondják azt“, felelt, igyekezve nyugodtan és erélyesen beszélni. „Én nem törődöm azzal, hogy mit gondolnak. Oly ártatlan vagy, mint a ma született gyermek és én szeretlek Amilta. Hallgass meg. Ha nem bírlak kiszabadítani, akkor várni fogok reád. Igen várni fogok, s amely nap elhagyod a börtönt, feleségül veszlek — ha akarod. Ezt akartam elmondani neked . Nem igyekezett megfogni a leányt, egyenesen állott s nagyon halvány volt, hisz egész életét kötötte le. Az őr nesztelenül visszahuzódott s az ajtóban állott. Virginia megfelejtkezett róla. Az Amilia arcza nagy változáson ment át, oly fényes, ragyogó lett, mint az ég, mikor a nap keresztültör a fellegeken. Azonban még egy szót sem szólott. „Nem érted ?“ folytató Virginia, könnyekkel hangjában. „Nem szeretsz, elutasítottál, s mint mondtad gyűlölsz ; de ez mit sem tesz. Szeretlek, magamhoz veszlek úgy a mint vagy, s megtartalak bármennyire is igyekezzék az ördög elhódítani. A nagy Isten gyönyörű széppé alkotott, s te megőrizted ártatlanságodat — arra meg mernék esküdni. Nem áll hatalmamban téged kiszabadítani, de várhatok. Midőn elhagyod ezt az átkozott helyet, jere hozzám, s ha később bárki is felhozná ellened ezt az aljas hazugságot, mely miatt most szenvedsz, akkor majd velem fog számolni. És sírni fog. Csupán ezt akartam mondani.“ A leány felfogta e szavakat. Büszke szája reszketett, egész lénye megváltozott, s szerelemtől égett. „Most mondod ezt ?“ kérdé nagyon halkan, nem bírva magához térni bámulatából.“ „Most és mindig csak ezt mondhatom.“ Amikta hirtelen felugrott, átölelte a katona nyakát s megcsókolta. „Akkor hát tudd meg az igazat. Szeretlek !“ Egy pillanatig átölelve tartotta Virginiát aztán eltaszította magától. „Nem fogok szégyent hozni reád, soha, soha! Nem akarom, hogy miattam gyalázat .“ Itt hangja megtört 8 keserves zokogásba tört ki. Egész büszkesége úgy elolvadt, mint a hó a meleg házban. „Nem értem, nem értem!“ kiáltott fel. „Nem is láttam a gyöngyöket. Hogy kerülhettek az ágyamba? Mondtam, hogy nem tudom. Mi egyebet felelhettem volna? Aludtam, mikor bejöttek s megtalálták a gyöngyöket. Alattam voltak, igaz. Épen anyád vette ki, de nem tudom, hogy kerülhettek oda, nem tudhatom!“ Virginia gyöngéden lecsendesítette, s megcsókolta borzos haját. „Nincs miért védd magad előttem. Bár csak itt lettem volna. De szeretsz — felelj, szeretsz-e ?“ Amikta kibontakozott karjaiból s gyngéden szemei közé nézett „Igen“, felelt komoly szeretettel, mely egész lényét átváltoztatta a rendetlen öltözetében szebbé tette mint valaha. „Igen, szeretlek. De soha se fogok szégyent hozni reád. .Isten engem úgy segéljen!“ „Sohase hozhatnál szégyent reám“ felelt Virginio. Feje szédült, szive sebesen vert, lelke a legmélyebb örömmel volt tele. Elfelejtette, hogy börtönben van. „Most távoznia kell“ mondá az őr az ajtóból.“ „Még csak egy pillanatig“ kéré Virginio, s még egyszer átölelve Amiliát, újból is megcsókolta. „Menyasszonyom,“ szólt az őrnek. „Nem“ mondá Amilta, ismét eltaszítva a katonát magától. „Nem, a mig bűnösnek tartanak.“ „Az mit sem tesz, s nem lehet hosszasan igy“, felelt szerelmese. „Áldom ezt a tömlöczöt angyalom, mivel itt árultad el szerelmedet.“ Ezzel elhagyta a leányt, s szép reményei és bizalma daczára, szive elszorult, midőn a reteszek csörögtek, a kulcsok nyikorogtak, elzárva Amiliát az élő világtól. Gyorsan távozott a Lastraból, s ösvényeken átment a hegyen, s az anyja házának tartott. Még korán reggel volt. Anyja s testvérei nagyott kiáltottak, midőn a küszöbön megpillantották, s Giorgio, a kutya, örömében reá ugrott. . . „Tömlöczben találtam a leányt, kit szerettek“ mondá keményen anyjának. Illő-e, hogy az, ki leányod lesz, ott szenvedjen?“ Donna Rosa eltakarta kötényével az arczát, s zokogott. Fiának felesége egy tolvaj lesz ? Oh mily szerencsétlenség és mily nagy szégyen ! „Az, ki valaha azt a szót használja,soha se fog látni se ezen, se a más világon!“ mondá Virginia elhalványodva nagy felindulásában, s nem válogatva szavait. Nem várt a reggelire, hanem rögtön folytatta útját a ház felé, hol Netta lakott. Nem tudta mit gondoljon. Nem tudta mit tegyen. Azonban ösztönszerüleg érezte, hogy az általa megsértett leány féltékenysége okozta mind ezt az átkozott kegyetlen rejtélyt Minden teketória nélkül lépett be a Sári hajlékába. Ez egy nagy kőépület volt, levágott fenyőktől környezve, Cerbaia felé. Netta történetesen egyedül volt, 8 szalmát font. Ő is felkiáltott, midőn megpillantotta a kard s a lengő tollak árnyékát Reszketett s ajkai megkékültek, mintha fáznék. „Te írtad ezt?“ szólott Virginio, éleibe dobva a levelet, amelyet Turinban kapott. „Én ? Soha !“ felelt Netta kész hazugsággal, igyekezve nevetni. „Miért írnék neked Donaldi Virginio, még ha tudnék is írni ? S nem is tudok.“ „Te írattad, mi egyre megy“, válaszolt a katona, gyorsan igyekezve első véletlenül találó feltevésének sikerét kihasználni. „SáriNetta hitvány teremtés vagy. Te rejtetted a gyöngyöket az Amilta ágyába, hogy tönkre tedd becsületét.“ Csupán véletlen ösztönének engedve emelte ezt a vádat, de azonnal észrevette, hogy gyanúja alapos. A leány rémülten nézett reá, egész testében remegett, s görcsös sirába tört ki. „Vallj meg mindent!“kiáltott Virginio megragadva karját. A leány kiáltására, atyja ki a tisztásban fát vágott, rémülten szaladt be. Virginio egy mozdulattal csendet parancsolt. „Leányod alávaló hamis tanú“, mondá nem bocsátva el a Netta karját „Ha okos ember vagy, jere le velem csendesen Lastraba, hozd magaddal leányodat, vagy a mily bizonyosan függ a Krisztus alakja a kereszten, ép oly bizonyosan kitépem nyelvét szájából, s saját ajtódra szegzem fel“. Még mielőtt eljött a dél, lenn Lastraban a koma asszonyok újabb tárgyat nyertek pletykáiknak. í !t í