Kolozsvár, 1891. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1891-01-08 / 5. szám

Kolozsvár, 1891. KOLOZSVÁR HEGYESSY VILMOS (vendég): A „magyar cyelus“ alkalmából. SEBESI JÓB : Költemény. A FELOLVASÁSOKRA A KÖZÖNSÉGET SZÍVESEN LÁTJÁK. A felolvasás a Kereskedelmi Akadémia disztermében lesz és pontban 11 órakor kezdődik. — Kolozsvár egy hónapja. Kolozsvár város közigazgatási bizottsága tegnap délután tartotta Albach Géza kir. tanácsos polgármester elnöklete alatt havi rendes ülését melyen a rendes jelentések olvastattak fel és vétettek tudomásul. A polgármester jelentése szerint a polgármestri hivatal ügyforgalma deczember hónapban a következő volt: elnöki beadványok összes száma: 173 db, elláttatott ezekből 169 elintézés alatt áll 4 db A 169 ellátott elnöki ügydarabból esik tisztán elnöki ügyekre 79 db, haláleseti, azaz hagyatéki ügyekre 90 db. A tanácsosok közül legtöbb ügydarabot (425) Salamon Antal látott el. Kozma Ferencz tanfelügyelő jelentése szerint a tankötelesek száma a múlt tanévben 3905 volt (111 -el több mint az előtt) Ez a lakosságnak 13.79 százaléka. Vármegyénk elkülönített átlaga ez évről 16.76 százalék Az országos átlag 1889 ben 17.95 százalék. Városunk tehát összeírt tanköteleseinek számával még mindig nagy hátrányban van a vármegyével szemben, az országgal szemben több mint négy százalékig. A városi főorvos jelentése szerint Kolozsvár közegészségi állapota általánosan kedvező volt, amennyiben a születések száma ezerként 10.38-al múlta felül a halálozások számát. Született összesen 61 fiú, 47 leány. Nősült 18 pár. A fertőző betegségek közül bejelentetett az orvosi hivatalhoz 82 hagymáz, 16 vörheny 63 kanyaró 14 torokgyík. A Karolina kórházban november végén maradt 181 beteg deczemberben felvétetet 140 beteg. Kolozsvárit meghaltak deczember hónapban összesen 81-en. Megfigyelés alatt volt 7 elmebeteg, ezek közül 5 találtatott elmebetegnek. Megvizsgáltatott s kifogástalannak találtatott három gyógyszertár. Dr. Biró János kir. ügyész jelentése szerint a letartóztatottak létszáma 157 férfi 11 nő. A letartóztatottak közül 132 megyei, 36 városi illetőségű, az összes letartóztatottakból 123 eltélt mégpedig 98 megyei, 25 városi Betegülési eset e hó folyamán 11 fordult elő. Fegyelmi eset nem fordult elő. Fontosabb bűntényekre vonatkozólag a hó folyamán 9 feljelentés tétetett, ezek közül 8 gyújtást 1 rablást tárgyal. — A népkonyha, a szegények áldása a főtéren naponként sok szűkölködő ínséges embernek szerez örömet és gyarapítja életkedvét. A jóságos előkelő nők s a vörös kereszt választmányának legnagyobb pártolásra érdemes eszméje volt a népkonyha. Öröm látni azokat a szegény elhagyottakat, kik éhesen, fázva mennek be déltájban a népkonyhába és kipirult arccal, jóllakottan, a jótevőket áldva jönnek ki onnan. A hideg mellett a tél legnagyobb sanyarúsága az éhség, mely a legtöbb bűn, lopás, rablás szülő oka. A társadalom erkölcsösségének is hasznára válik így a népkonyha s a nyomort enyhítve kevesbíti a bűnt is. Ápolja a becsületes érzelmeket. Azok a szegények kik naponként a társadalom könyörülete folytán meleg ételhez jutnak szívesen és könnyebben dolgoznak mint eddig. Apad a sok koldus is és apadnak az apró tolvajlások okozói. Mennyi könnyet törölnek le a nyomor kínzottainak szemeiből e mellett és hány ínséges ember hálán áldja azokat, kik a népkonyha felállításához hozzájárulnak, arról leginkább az beszélhet, ki látta vagy egyszer a szegények ebédelését a népkonyhában. Pártoló figyelmébe ajánljuk tehát Kolozsvár humánus lakosságának a népkonyhát és felhívjuk a közönséget, hogy aki csak teheti, bármily keveset is, adakozzék a népkonyha számára. Még egy szomorú adat. Egy B. István nevű alsó szováthi lakos, ki jó neve és magyar születése daczára egy szót sem tud magyarul, ma bejött Kolozsvárra s román nyelven azt a szomorú dolgot panaszolta, hogy Arany Kút községében harmincz tősgyökeres magyar család úgy elrománosodott, hogy most már egyetlen egy tagja sem tud magyarul beszélni, nevük, szokásaik mind eloláhosodtak, román templomba járnak, román térügetők szavára hallgatnak, mert másképen — úgy vélték — nem élhettek volna meg azon a vidéken. Ezt a szomorú adatot csatoljuk hozzá azokhoz, melyek egyes községek magyar lakosainak eloláhosodásáról sokat szólottak. — Izgalom a színházban. Tegnap este a sörház-utczában szobatűz volt. Érdekelt lakosok voltak a színházban, egy felsőpáholyban, ahova — mikor „Melanie“ harmadik felvonásának végjelenetét játszták — betoppant egy kis fiú, jelentve, hogy tűz van. A páholy, feltűnő zaj közt, kiürült és hirtelenében kiment a nézőtérről a szomszédos páholyok közönsége is. Az egész házban izgalom támadt. Senki sem tudta, hogy mi történt s mindenkinek a figyelme a mozgolódó felső páholyokhoz fordult. Dicséretére válik közönségünknek, hogy a ház többi részeiben senki se mozdult helyéről és bevárta a felvonás végét, amikor aztán kitudódott, hogy az egész izgatottságra egy távoli szobatűz adott okot, melyet időközben elis fojtottak. Ez esetből kifolyólag, amint értesülünk, a színházi igazgatóság el fogja rendelni a szolgálattevő személyzetnek, hogy: ha az előadások folyama alatt valakit a közönség közül sürgősen keresnek, azt valamelyik szolgálattevő,szólítsa ki a nézőtérről, de oda üzenethozókat be ne bocsássanak E rendelet pontos végrehajtása érdekében az is szükséges, hogy a páholy-felvigyázók jövőre a folyosókon, tartózkodjanak, ami minden tekintetben helyes intézkedés volna. — Tűz ütött ki tegnap este fél nyolcz órakor az özv. Marinka Antalné sörház utczai lakásain. A tűz oka körülbelül vigyázatlanság. A tűzoltók azonnal megjelentek s párcz percz j alatt még csirájában elfojtották a tüzet. A rendőrségtől Szabó József főkapitányi jegyző és pár rendőr volt a színhelyen. Most mikor anyi tüzeset zavarta fel a város csendjét, nem kellene olyan könnyelműen bánni a tűzzel, mert valóságos szerencse s a tűzoltók mintaszerű éberségének természetes kifolyása, hogy tegnap is a szűk sörház utczában nem történt nagyobb baj s néhány ház helyett pár bútordarabbal érték be a lángok. A garázda Kis-Szamos. Tegnap este egy negyed hét órakor oly magasra nőtt már a Szamos árokban a víz, hogy behatott az Eperjes utcza egy házának földszinti helyiségeibe. A városi hatóság azonnal értesítette a főmérnököt, ki mindjárt a helyszínérg ment s megtette intézkedéseit a veszély elhárítására. A Szamos árok különben nagyon sok dolgot ad mostanában a rendőrségnek mindennap érkeznek be panaszok, a mostor Libuczgát s a mellette fekvő többi utczákból, a jegelőknek pedig, kik kettőzött szorgalommal dolgoznak, alig marad idejük a pihenésre. Tegnap délután a tűzoltó laktanya is ki volt téve a veszélynek s csak a gyors intézkedéseknek és nagy munkaerőnek köszönhető, hogy napról-napra meg tudják akadályozni ennek a kis víznek a kikapásait. — Bölcs a libák között. Dicső elődeik a capitoliumi ludok példáját követték valami falusi libák a múlt éjjel. Gazdájuk behajtotta őket, hogy a vásáron túladjon rajtuk. A gazda a jó vásár reményében befordult egy csöndes kis kocsmában egy kicsit megvacsorázni, hídjait pedig egy ólba rekesztette. Éjfél felé rettenős gágogás verte fel a kocsmát s a fellármázott emberek egy sihedert találtak a ludak között, ki bizonyára nem csak úgy véletlenül vetődött oda. Jó tanácsokat adtak neki s tovaeresztették, de a gazda az ól elé feküdt s úgy őrizte tovább a jószágot reggelig. — Korcsolya-egyleti közgyűlés. A kolozsvári korcsolyázó-egylet, vasárnap, január 11-én d. e. 10 órakor, a megyeház gyüléstermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre az egyleti tagok ezennel meghivatnak. Tárgy: 1. Az alapszabályok módosítása. 2. Indítványok. Az elnök megbízásából dr. Rohonczy Lajos titkár. — Tolvajságok. Szerdán éjjel két tolvajság is történt, a mi máskülönben csöndes városunkban. Kővári Mihály ügyvéd postakertutczai lakásának téli kamráját tökéletesen kifosztották s tegnapelőtt leölt sertés összes földi maradványaival elvitték. Nagyobb munkát akart végezni az a tolvaj, a ki id. Gombos József külközép-utczai földészt látogatta meg éjfél után. Pénzt keresett, széthányt a szobában mindent s mikor a zajra lámpával bejött egy cseléd elmenekült az ablakon át, a nélkül, hogy valamit elvihetett volna. A rendőrség megindította a vizsgálatot, de még nem akadt nyomra. * Uj magyar nemes. Ő felsége Bernád Miklós hátszegi közjegyzőnek és törvényes utódainak, a közügyek terén, szerzet érdemei elismeréséül, a magyar nemességet adományozta „léczfalvi“ előnévvel. * Megyebal. Torda-Aranyosmegye tisztikara Tordán a székház termében zártkörű megyebált rendez. A tiszta jövedelmet a vármegyei közkórház, tisztinyugdíj és közjegyzői nyugdíj alapok javára fordítják. A bál házi asszonya Bethleni gróf Bethlen Gézáné Kaáli Nagy Bertha. Védnökök: Bethlen Bálint gr. Jósika Andor br. Miksa Imre. A rendező-bizottság a következő tagokból áll: Sándor János elnök, Bethlen Miklós alelnök, Damokos Andor alelnök, Boér Dénes pénztárnok, Zarándi Lipót jegyző, Borbély Máté ellenőr, Abt Ernő ifj. Belényesy Zsigmond, Betegh Jenő, Betegh Sándor, Bethlen Balázs gr. Bogdánffy Lajos dr. Csanády Zoltán, Csegezi László ifj. Csongvay Béla, Deésy Zoltán, Desborder Victor, Dindár Béla, Dindár Gyula, Dindár Tivadar, Felföldy Béla, Felszeghy Ferencz, Felszeghy Sándor, Ferenczy Dezső, Ferenczy Géza, Gaál Jenő Gaál Mór, Gajzágó Róbert, Héjja Mihály, Hollaki Ferencz, Horváth Miklós dr. Lázár Aurél, Lázár Emil, László Endre, Lengyel Kristóf, Ilyés Gyula, Incze Antal, Kardos József, Kemény Pál dr. Mészáros István, Murin István, Nagy Olivér, Nyerges Gábor, Nyerges Zsigmond, Orel Géza, Pap Samu dr. Petz József, Posoni Antal, Posoni Gábor, Sándor Kálmán, Szánthó Béla, Székely József, Szentpétery Lajos dr. Szigethy Miklós, Simó Béla, Takáts György, Tamásy Péter ifj. Thoroczkay Lajos, Teleki László gr. Vajda Dániel dr. Velits Károly, Velits Lajos, Velits Ödön, Veres Ferencz, Veres Sándor, Vertán Sándor, Vásza János, Ugrón Miklós, Zeyk József ifj. A bál szép sikerűnek ígérkezik. * A nagyszebeni magyar dalkör, 1890. egyesületi évre szóló IV. rendes dalestélyét e hó 6 án a „Római Császár,, nagytermében tartotta. Úgy az előadott műsor, mint a fesztelen jó kedv egyik legsikerültebb mulattsággá tették az estélyt, melyen különösen Vásárhelyi János törv. biró Aranka leányának zongorajátéka ért nagy hatást, úgy hogy a fiatal hölgy az előadott Székely Imre féle magyar ábránd után még egy Chopin-féle keringővel volt kénytelen kedveskedni a szűnni nem akaró tapsra. Általános megbotránkozást keltett a terembérlő eljárása, aki a nagy számban megjelent közönséget a tágas teremben dermesztő hidegben s hagyta pedig azt az egy nehány hasáb fát a dalkör ingyen nem kívánta volna. * A hideg a Székelyföldön. Állandó rovata a lapoknak a hideg és az ország valamennyi vidékéről tartós, kemény, száraz hideget jelentenek. A középhőmérsék 16—20 Celsius között áll átlag, hanem termézetesen vannak 24, 28, sőt 30 — 32 fokos jelzések is, amelyek már egyenesen Kamcsatkába való időjárásra vallnak. Háromszéken még nem haladta meg a hideg a 20 C.-t s eddig ha a pár év előtti telekre gondolunk vissza, hát ez a kemény hideg nagyon is enyhe amazokhoz képest, mikor madarak hullottak alá megdermedve s öreg diófák fagytak el a soha nem tapasztalt erős hidegben. Egyébiránt nem is a hideg tűrhetetlensége ellen panaszol most az ember, hanem annak tartósságára teszek kritikai észrevételeket; ami pedig aggodalomra szolgáltat okot, az ennek a télnek hótalansága. Ami kevés lehulott az elmúlt hetekben, azt nagy igyekezettel elhordta a Nemere s most fekete a mező; a vetések takaró nélkül kiasznak, helyrepótolhatlan károkkal fenyegetvén a gazdákat. Ami a légsúlymérő higanyát illeti azonban, ez tegnap óta tekintettel a közóhajtásra, leszállóit a helyzet magaslatáról jelentvén időbeli változást: szelet vagy havat. * A „Székely háziipar-egyesület“ által létesített és fentartatott nő ipartanműhely növendékei részére évenkint rendezni szokott karácsonyfa-ünnepélyt az egyesület intézőbizottsága folyó évi janár hó 10-én, szombaton este 7 órakor tartja meg az intézet helyiségében. * Mulatságok Brassóban. A brassói magyar protestáns nőegylet e hó 5-én sikerült fillérestélyt rendezett a „central“ szálloda nagytermében. Az estélyen részt vett Maurer Mihály főispán s Pókay tábornok is. A háziasszonyi tisztet Baurer Jánosné és özv. Veszprémi Józsefné végezték nagy szeretetreméltósággal. Az estély tiszta jövedelme nyolczvan forint, melyet az Emke-óvoda javára fordítanak. A hangverseny műsora mulattató volt. Bartha Gizella és Langer Dóra magyar kettőst énekeltek. Volt eleven hírlap is. A városi zenekar négy jeles tagja egy négyest adott elő- A közönség csak késő éjjel kezdett el oszlani a jó mulatság után. A római katholikus nőegylet tegnap tartotta fillérestélyét egy katholikus árvaház javára. Értesítő. A siketnémák intézetének. Zsigmond Ferencz ártándi ev. ref. lelkész az egyház adományaként 1 frt, a magyar-régeni főszolgabírói hivatal szelvényes gyűjtés gyanánt 3 frt, a nyárád-szeredai főszolgabírói hivatal szelvényes gyűjtés gyanánt tárt adományt küldött. Az intézet felügyelő-bizottsága a nemesszívü adakozóknak hálás közönetét nyilvánítja. A PETŐFI-TÁRSASÁG NAGYGYŰLÉSE. A Petőfi társaság Jókai Mór elnöklete alatt kedden tartotta tizenötödik évi nagygyűlését. Az akadémia díszterme a szorongásig megtelt s a közönség még a karzatokat is egészen megtöltötte. Komócsy József alelnök rövid megnyitó beszéde után Szabó Endre olvasta fel a titkári jelentést, melyben panaszkodott a szépirodalom hanyatlása miatt. A titkári jelentés után Pulszky Ferencz olvasta fel az „Élet és művészet“ czimü tanulmányát. Összehasonlítja benne a régi és az újabb művészetet s arra az eredményre jut, hogy most a művészet el van választva az élettől és minden csak jellemet nélkülöző utánzás. Jakab Ödön bemutatta „Kerekes Pál“ czimü, erővel és nagy hévvel irt költeményét, melyet a közönség hosszantartó tapssal jutalmazott. Szász Gerő egy pompás irodalmi elmefuttatása következett aztán, „A legszebb költemény“ czimmel. Mentegetőzik e czimért, melyet talán, úgy mond, fenhéjázónak fognak találni és szemére vetik majd, hogy „nagyobb kapu mint a város.“ De ő csak a maga legszebb költeményéről kíván szólni, mert hol is volna az a mű, mely mindenki ízlésének megfeleljen. Ki mondhatná meg, hogy Isten után, ki a legszebb költeményt alkotta meg, kicsoda és miből hozta létre azt a legszebbet a mosolyból vagy gyötrelemből-e, a fényből illatból, hajnalból a teremtésből vagy a megsemmisülésből a hitből vagy a reményből, az életből vagy a halálból-e? De azért mindenkinek megvan a maga legszebb költeménye. Szász Gerő az övét 1847-ben fedezte fel s annak szerzője az a „Tiszaparti“ kis körösi suhancz, ki azt dalolta magáról, hogy „a természet vad virága vagyok én“. A felolvasó azután jellemzést nyújtott Petőfiről, kiben nincs az a világfájdalom mint Leopardiban, ki nem oly affektált, mint Heine, nem oly szentimentális, mint Schiler, őszintébb, mint Béranger és hazafiasabb, mint bárki. Nem volt más, csak magyar és költő! E „semmiség“ révén jutott be a világirodalom Pantheonjába. Szász Gerő párhuzamot vonva Petőfi költészete és a kozmopolita irányok közt, kérdi azután, hogyha annak a Petőfinek nem őrizzük emlékét, hol vagyunk és mivé leszünk? Ezek után elszavalta az „ő“ legszebb költeményét, melyben annyi nemzeti sajátosság oly hatalmasan, bár egyszerű modorban egyesül, ez a „Falu végén kurta korcsma.“— Élénken megéljenezték. Majd Beniczkyné Bajza Lenke lépett a felolvasó asztal elé, ahová Jókai Mór vezette őt. „Három király“ czimü elbeszélését olvasta fel. Bercsényi Béla felolvasta Endrődi Sándor „Orth János“ czimü költeményét, egy rhapsodiát, mely a tragikus véget ért főherczeg esetével foglalkozik. A tárgysorozat legérdekesebb pontja Jókai Mór „Petőfi eszmecsirái“ czimű munkája volt. Elmondja benne, hogy mint Petőfinek egykori testi-lelki barátja, a lángeszű költő minden nevezetesebb költeményének ismeri az eszmecsiráit (motívumait.) Látta megszületni a villámokat. Visszaemlékszik arra az időre, midőn Petőfi a feleségével, Szendrey Juliával, és ő vele együtt lakott, elmondja, mint szerkesztették az „Életképek“-et, és több érdekes epizód után rátér arra, hogy miért váltak el egymástól, miért haragudott meg reá Petőfi. Jókai ellene volt annak, hogy szerkesztőtársa, Petőfi, kiadja az „Életképek”ben azt a költeményt, amelynek éle Vörösmarty ellen irányult. Petőfi meg is ígérte, hogy nem fogja kiadni. Időközben Jókai elutazott a fővárosba, hogy oltárhoz vezesse Laborfalvy Rózát. Midőn visszatért, nagy meglepetésre ott látta az Életképekben a „Nem én téptem le a babért“ kezdetű költeményt. Jókai ez ellen ugyancsak az „Életképekben“ egy tiltakozó közleményt irt, mely miatt a két jó barát megvált egymástól. Jókai beismeri, hogy hibázott, midőn azt a végzetes tiltakozást megírta de hát Petőfi is hibás volt. „Most már az én egemről is leszállt a nap — úgymond Jókai — s napnyugvás után nem jár velük semmi árnyék, se előttünk, se utánunk, jó barátok és szeretők magok is az árnyak nagy országába tértek már meg mindannyian. S ha én most tengernyi nagy idő után kezemet feltartom az égre , azt mondom „nem jól tettem ezt!“, hiszem, hogy ő is lenyujtja a magáét onnan felülről és viszonozza kézszorításomat!“ Szűnni nem akaró éljenzés és taps fogadta Jókai felolvasását. Komócsy József alelnök zárószavai után a nagygyűlés véget ért. Apróságok. Jó anya. Szomszéd: De asszonyság! hogy engedheti ki gyermekét ebben a hidegben mezítláb az utczára . . . Nézze csak, mily piros a lába a fagytól.. . Anya: Oh, nincs az a fagytól . . . vörhenyben szenved szegényke . .. Mentség. — Hogy mehetsz ma álarczos bálba, hiszen gyászban vagyunk. — Azér' megyek négernek öltözve. Megbánás. — Gondold meg, hogy idején volna megkomolyodni. . . Most már meg is nősültél és... — Igen, igen, kedves nagybátyám, biztosítom, hogy ez volt utolsó hóbortos tettem A sétányon. — Ott ül Margit a vőlegényével . .. No, de nem kell nekik gratulálni . . . — Miért nem ? — Hm, a fiatal ember költő és Margitnak sincs semmije. Különös részvét. Anyós: Az ön részvétlensége igazán borzaszó . . . Hat héten át voltam beteg, és egyszer sem tudakozódott állapotom felől. Vő: Oh mindennap megnéztem a halálozási rovatot, és ha nem láttam benne az ön nevét hát igazán örültem. Az adókivető bizottság előtt. Elnök: Önre háromszáz forintot vetettek ki. Szélházy: Ah, nevetséges... Tíz forint is sok volna .. . Elnök: De hiszen ön hallatlan fényűzést fejt ki. Szélházy: Az igaz, de csődbe is kerülök, meglátja. Mutasd: — Tegnap elegáns kávéházban voltam . . . Az ám, még a teaszülők is ezüstből valók. — Mutasd. Pech. — Soha sincs szerencsém! Ha valaha galamb repülne a számba, fogadni mernék, hogy még sületlen lenne. Ültek a nagyvilágból. — A király a nagyváradi püspöknek. A lapokat az a hir járta be, hogy a király aláírásával ellátott arczképét küldte meg Sclauch püspöknek újévkor. A király ajándéka — mint most jelentik — nem arczkép, hanem remek kivitelű olajfestmény, mely ő Felségét életnagyságban ábrázolja és koronával ékített pompás keret veszi körül. — A királyné keresztülszúrt haja. A román király Angliában tartózkodása alatt a többi között egy tűgyárat is meglátogatott. Amint a gyárba lépett, a munkások egyike, ki a tűk keresztül fúrásával foglalkozott, a királynétól egy hajszálat kért. A királyné mosolyogva teljesíté kivánatát. A munkás a hajszálat gép alá helyezte, keresztülszúrta s a lyukba selyemszálat fűzve, átadta a meglepett királynénak. — Az emberről- Testünknek sajátságos tulajdonságai vannak. Az egészséges ember nyáron körülbelül három főnt fal kevesebbet nyom, mint télen. Este kisebbek vagyunk, mint reggel, még pedig a differenczia harmadfél czentimétert tesz. Az összes állatok közöt, melyek körülbelül oly nagyok, mint az ember, ennek van a legsúlyosabb agyveleje, még pedig 1200—1500 gramm. Az embernek van az összes teremtmények között aránylag a legsúlyosabb agya, mint ahogy azt már Aristoteles a nagy görög filozófa és Nagy Sándor tanítója is tudta. Szivünk, hogy az egész testszervezetet vérrel láthassa el, egy órában 4500-szor húzódik össze s a vért a testrészekbe oly gyorsasággal lükteti szét, mely körülbelül 40 métert tesz egy percz alatt. A testünkben levő minden vér minden perczben körülbelül 18 szor megy át a szivén. Van 249 csontunk és pedig 60 a fejünkben, 67 a törzsünkben, 62 karjainkban és kezeinkben s 60 lábszárainkban és lábainkban. — A szabadság-szobor. A bíráló bizottság, mely a szabadságharcz-szobor pályázatára érkezett szoborművek fölött fog dönteni, tegnapelőtt megalakult. Elnöke Pulszky Ferencz lett, előadója pedig Keleti Gusztáv. Elhatározta a bizottság azt is, hogy a szobormintákat bemutatja a sajtónak és a közönségnek még a jury ítélete előtt. — „Gross Wien“ öröme Bécs városában hétfőn bankettel, egyleti és testületi díszgyűlésekkel fejezték ki az örömet az egyesítés fölött. Közös volt az öröm a fölött, hogy Bécs most már a Lipóthegy, az Alpok utolsó nyúlványa tövétől a magyar síkság széléig és a Duna medréig ér, mégpedig semmi sorompóval el nem zárva. A nagy diszlakoma, a kitűnőségek részvételével, a zenekedvelők termében volt. Bécs város díszpolgára, Schmerling lovag elnökölt s ő mondta fel köszöntőt ő felségére is. Bécs városát Herbst éltette, amiért Prix polgármester mondott köszönetet. Délelőtt a különböző kerületekben, egyletekben, testületekben népes díszgyűléseket tartottak és nagy volt az öröm mindenfelé. — Egy nihilista nő. Pétervártt ismét egy nagy nihilista pör folyik, melyben a vádlottak száma 150. Hogy ily monstre pörrel ne keltsenek feltűnést, a végtárgyalást mindig csak ötöt vádlott ellen tartják meg. Most Ivanovszkaja Olga és négy társa ellen foly a per. A vádlott nő unokahuga a szent zsinat osztályfőnökének, minszkinek. Nagybátyjánál lakott és míg az hivatalában időzött, nála gyűltek össze a nihilisták. Számos forradalmi iratot, sőt bombákat is találtak szobájában. A tárgyalás a nyilvánosság kizárásával foly, mert több magasrangú egyén van kompromittálva. — Izgalmas léghajózás. Stockerauból írják : Strohschneider József kötéltánczos és léghajós nyaktörő mutatványaival nagy rémületbe ejtette városunk lakosságát, melynek a „művész“ hirdette, hogy a „Két rózsa“ vendéglőse is vele megy fel. A léghajóhoz sem kosár, sem csónak nem volt erősítve, hanem egy trapéz lógott alá, melyen Strohschneider produkálta magát, mialatt a vendéglős a trapézon ült. A szédítő magasságba feltekintve, a bámuló közönség észrevette, hogy fent a „művész“ és utitársa összeverekedtek s egymást ütlegelték is. Ekkor a sokaság iszonyú rémületére a vendéglős lezuhant s midőn odasiettek, ugyancsak csodálkoztak, midőn a vendéglős ruháiba bujt nagy bábut láttak a vendéglős széttört tagjai helyett. Csak most lett nyilvánvalóvá, hogy nem a vendéglőst vitte magával a léghajós. Nemsokára ezután újabb rémület támadt, mert a léghajó eszeveszettül szállva attól féltek, hogy egy közeli gyár falához vágódhatik. Strohschneider azután ideje korán leereszkedett egy kötélen és meglehetős magasságból a hóval takart mezőre ugrott, míg a léghajó felszállt és a nagy hidegben hirtelen darabokra rongyolódott. — Ajándék a szultánnak. Hülsen őrnagy, a német császár szárnysegéde, Konstantinápolyba utazott, hogy a szultánnak pompás diszkardot nyújtson át a császár ajándéka képen. — Zavargó strikeolok. A skót vasutak alkalmazottjainak strikeolása következtében beállott helyzet válságossá lett. Abból az alkalomból, hogy több strikeolót kiutasítottak a vasúttársaság tulajdonát képező házakból, ahol eddig laktak, nagy csapat vasúti alkalmazott és bányamunkás gyűlt össze, akik vonakodtak szétmenni. A rendőrség megtámadta a tömeget s a katonák vaklövéseket tettek. A zendülők szétrombolták az őrházakat. TÁVIRATOK, Budapest, jan. 8. A székelyhídi távirat ügyében a törvényszék által fölmentett Györffi hirlapírót a kir. tábla távirati titok megszegése miatt három napi fogházra és ötven forint pénzbüntetésre ítélte. Felelős szerkesztő: PETELEI ISTVÁN Kiadó: IJTAI K. ALBERT. NYILTTÉR.*) Fekete, fehér és színes selyem kelmék. 60 krtól 15 frt 65-ig méterenként, sima és mintázott kb. 240 különböző minőségben és 2000 szinben és mintázatban. Öltöny, vagy végszámra, bérmentve és vámmentesen küld Q. Henneberg cs. és kir. udvari szállító selyem gyári raktára Zürichben Minták forduló postával. Levelekre Sv&Jozba 10 kroz bélyeg ragasztandó. A kereskedelmi forgalomban lévő valamennyi dozsmájolajak közül tudvalevőleg a Maager Vilmos félét rendelik leggyakrabban az orvosok, mert a Maager czég Bécsben majdnem 25 évi fenállása óta a tapasztalat szerint rendesen egyenlő jóságú és hatással bíró minőséget hoz forgalomba. A valódi Maager-féle dors-májolaj elnyerése czéljából tessék a bevásárlásnál arra ügyelni, hogy az üvegen a „Maager“ név be legyen égetve és hogy a czimjegyen, valamint a használati utasításon is a „Maager“ név látható legyen.