Kolozsvár, 1891. július-december (5. évfolyam, 146-298. szám)
1891-07-01 / 146. szám
V-ik. évfolyam 1891. 146. szám. Kolozsvár, szerda, julius 1. Szerkesztő-iroda: BELMONOSTOR UTCZA 8. SZÁM. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Sértelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek.KOLOZSZÁR HI Kitdóhitatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK : évre................................IS frt. Fii ivn............................* frt. Negyedévre........................* frt. Egy hóra............................1 frt SO kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér tára 25 kr. A NAP ESEMÉNYE: Kolozsvár, jul. 1. Azzal a bizonyos hírrel lepték meg ma a világot, hogy a hármas szövetség szerződését június hó 28-án az érdekelt hatalmak tényleg aláírták, hat esztendőre megújították. Ez kétségtelenné vált. Kijelentette ezt Vilmos császár a hamburgiak előtt; ezt sejtette Rudini olasz miniszter a kamarában adott válaszában, az angol közleményei pedig már hozzák, a hármas szövetség megúyittatott ugyan, de a régi szerződésen némi változtatásokat tettek. A világnak ez a legérdekesebb, de egyúttal legfontosabb híre. Hat évre az európai béke meg van tehát teremtve és a népek dolgozhatnak saját anyagi és szellemi felvirágoztatásukon. A népeknek úgy szíves más vágyuk, mint fenntartani a békét, hogy annak áldásait felhasználván erősödjenek anyagilag, szellemileg. Mi bizonyos aggodalommal tekintettünk a hármas szövetség lejárati ide- Aggodalom fogott el, hogy vájjon megújítható lesz-e szövetség, mely Európában a béke legbiztosabb garancziája és aggodalommal néztük azért, mert nekünk még nincs szükségünk háborúskodásra a mi aligha be nem következik, hogy ha a hármas szövetség megújítása elmarad. A magyar állam területén még a tenni való. Még nem vagyunk berendezkedve mindenképpen és intézményeink még az idők próbájára szorultak. Ausztriában sincs ez másképpen. Ausztriának is talán inkább szüksége van a béke áldásaira, mint nekünk s azért tapasztalható volt, hogy sem nálunk sem pedig Ausztriában nem alakulhatott párt, amely a hármas szövetség megdöntését tűzte volna ki élete czéljául. Nálunk tehát ez irányban nem volt baj és nem is magunk miatt kellett aggodalmaskodnunk, mert hiszen mi a hármas szövetség értékét a három hatalmasság közül talán legjobban felfogtuk és becsültük. De láttunk már megelőzőleg mozgalmat Olaszországban és Németországban a szövetség ellen oly egyének részéről akiknek, szavuk van a politikában, a közállapotok megteremtésében; láttuk különösen Bismarck herczeget az oroszok oldalán, az oroszok érdekeit képviselve, nem sokat törődvén hazájának jól felfogott érdekeivel. Másfelől a francziák nagy hódításokat tettek Olaszországban. A francziák minden követ megmozdítottak Olaszországban, hogy az olaszokat viszszatartsák a szövetség megújításától. Rudini nem jelentéktelen küzdelmeken, akadályokon törte magát keresztül, hogy elérje azt, ami hazája érdekében szintén annyira fontos volt. És mi leginkább az olaszoktól tartottunk, akik között az orosz-barát francziák nem minden siker nélkül működtek, amint ezt az olasz parliament legközelebbi ülése is tanúsította. Ki ne ismerné mindazon cselvetést franczia és orosz részről, hogy a szövetség megújítása egyik-másik hatalmasság részéről megtagadtassák ? hiszen láttuk, hogy ilyen irányban még a Lajthán túl is emelkedtek hangok, holott az orosz szövetség ajánlatba hozatala nálunk valóságos hazaárulás. Az orosz és franczia mesterkedések mind meghiúsultak , dugába dőlt minden igyekezet és minden törekvés eltántorítani a középeurópai hatalmakat a fontos szövetségtől, s ma Európának nagy része, a francziákat és az oroszokat kivéve, kivétel nélkül minden nép örvend ezen alkotásnak, mely úgyszólva az egész világnak biztosítja hat évre a békét. Az angol hírlapok arról adnak hírt, hogy a szerződés némi módosításokkal létesülhetett. E módosítások különösen az olaszokat érdeklik a francziákkal szemben. Nem lehet még ismerni a módosítások természetét; a változások kétségtelenül lényegtelenek lehetnek s inkább arra szorítkoznak, hogy a régi szerződés homályosabb pontjai annál világosabban legyenek körvonalazva. A változtatások semmi esetre sem érinthetik a szerződés lényegét. Ez oldalról nincs okunk aggodalmaskodni. Oroszok, francziák elszigetelvék, kükülönböző érdekeikkel még maguk között sem tudnak biztos megállapodásokra jutni. Európában egyáltalában nem tudnak rokonszenvező elemekre szert tenni. Másképpen áll a hármas szövetség ügye, amelylyel a hatalmas Anglia is annyira rokonszenvezik. Mi teljes megelégedéssel vehetjük tudomásul a nagy eseményt, amely az európai békét számunkra és Európa számára biztosította. (Budapest, jan. 30.) Az országházból. A képviselőházban ma folytatták a közigazgatási vitát. Beniczky Miksa a municipalizmus mellett beszélt. Körösy Sándor a törvényjavaslatot védelmezte s polemizált az ellenzéki szónokkal. Fejtegette az önkormányzat lényegét, amely szerinte nem a választási jogból áll, hanem a reá ruházott intézkedési jogkör terjedelmétől függ. Az önkormányzat kifejlesztését jövőben a községektől várja, ha ezek meg fognak erősödni, de addig is biztosítani kell azt a vármegyének. Bízik a kormányban, hogy a közszabadságot biztosító törvényjavaslatokat egymás után be fogja terjeszteni s ezért elfogadja és elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. EötvösKároly félreértett szavait igazittotta helyre Az ülés végén Szendrey Gerzon beszélt a javaslat ellen. A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Az ebéd. — Budapesti életkép. — Irta BEDE JÓB. Mikor ezelőtt egy hónappal a fővárosból haza érkeztem s mindenkinek a ki csak érdeklődött iránta után útfélén azt híreszteltem, hogy pirulva vallom be, de ez alkalommal először láttam Budapestet: szentül meg volt rémülve az egész redukczió és valamennyi ismerősöm, hogy na most lesz aztán mit hallani. Szokás szerint azt hitték, hogy legalább is egy évnegyedes előfizetési saisonon át, nem fognak egyebet hallani és olvasni, mint Budapest főváros nevezetességeit, földrajzi, egészségügyi, közigazgatási, politikai, társadalmi és kulturhistóriai leírását. És mikor egy hét alatt nem adtak egy árvaszót kicsikarni belőlem, elkezdtek biztatni, ösztökélni, vigasztalni és hangulatba rántani, hogy lássunk halljunk valamit a fővárosról. * Minthogy ily természetű leírásokat az öndicsekvés árnyalata nélkül sohasem olvastam, ügyelve és félve rejtegettem írni valóimat és halasztgattam mostanáig. Miglen az uborka saison teljes hevével be nem köszöntött és miglen a rózsakiállitás, siketnémák, nőipariskolai kiállítás, meg a Mária Valéria ház árvái meg nem ették összes thémáimat. Most aztán nagy buzgalommal böngészek már-már összepenészedett útitáskámban és szedegetem sorra elő az emlékeket. Lehetőleg ügyelek arra, hogy Baedekkert ne csináljak s azért kezdem rögtön az ebéden. A nagy Gergely, a Ferencz és öcscse a Bérezi az én jó utitársaim már vártak a redout éttermében déli egy órakor egy kerek asztal mellett, amelyik a nagy terem első felében a középtájon volt, úgyhogy be lehetett mellőle látni az egész ebédelő társaságot. Ezt a körülményt azért kell kiemelnem, hogy ne tessék valószínűtlennek, hogy a terem nyugati részén ülve elláthattam a déli oldalra, ahova épen e pillanatban telepedett le egy szépséges fiatal leány szerényen és kellemesen egy négyszögü asztal mellé. A vidékieknek sokat megbocsájtanak nagy városhelyt s megbocsájtották nekem is, hogy (daczára hogy a couvert még csak egy fogásnyit fogyott és a daróczi bor is érintetlenül állott) az oldatomról hatalmas színházi látcsövet vettem elő és neki szegeztem amaz égtájnak a mely irányban a fiatal leány ült. Ah! hisz ismerős. Ma és a tegnap is ott láttam egy váczi utczai női ruha kereskedés vagy kalapkereskedés kirakata előtt többször is, rövid időközökben. Úgy volt, hogy legelőször akkor pillantottam meg, mikor a kirakat üvegajtóját kinyitotta és mögötte valamit,talán egy szallagot, vagy egy tollat megr izzított. A kirakat kinézése semmit sem változott s ő elégedetten csukta be az üvegajtót és hódító tekintet lövetve maga körül, visszament a botba. Ezért — gondoltam figyelmesen nézve a kirakatot — kár volt azt a nehéz és kényes üvegajtót kinyitni. És filozofikus eszmék szállongtak az agyamba abról, hogy az emberek egy része, milyen hiábavalóságokkal lopja az időt, megpazarolja az erejét. De e töprengéseim közben még a Kant elveinek a tetejéig sem juthattam el s arra sem volt időm, hogy Stuart Mill és Descart ide vonatkozó tételeire gondoljak, mikor ime ismét kilebben az ajtón a fiatal leány, nagy komolyan megy a kirakathoz, fontoskodva kinyitja, megigazítja ugyanazt a szalagot, vagy ugyanazt a tollat, újra becsukja; hóditó tekintettel, most már hosszabb ideig néz körül, aztán visszamegy a boltba, de csak az ajtóig, innen üde mosolylyal végig néz az utczán s aztán bemegy a boltba. Ekkor már nem filozofáltam, hanem a praktikus kereskedői fogásokról gondolkoztam. Mert perczek múlva ugyanez a jelenet ismétlődött újra meg újra. Az utczán nemcsak nők, hanem fiatal emberek, nagy urak sarjai, meg idősb emberek, szürkülő hajú agglegények és tömött erszénynyel bíró kapacitások haladtak és megállottak egy pillanatra. Némelyiknek volt kérdezni valója is a leánytól, akár a kirakat mellett, akár a boltajtóban. Ha jól emlékszem mondottam már, hogy a leány szép. Elegáns divatos és egyszerű a ruhája, szőke haja elől a halántékára simul, kék szemei örökké mosolyognak s kellemes őt nézni, ha jár, ha áll, ha a kirakatnál babrál, ha a bolt ajtó árnyában végig tekint a járókelőkön. Az arcza színe miatt nem merném egész bizonyosan azt mondani, hogy szépítő szereket használ, de azt még kevésbé mondanám, hogy ez az érdekes félig halavány, félig piros arcú az ő természetes színe. Szóval a maga egészében a kis kaczér hódításra született. De milyen más itt ebédközben. A sok nyelvű, sok hangú és színes idegen társaság közepette milyen szerény, milyen intelligens és kedves. Nem néz se jobbra, se balra, kalapját és napernyőjét maga mellé teszi a székre és várja, míg jön a pinczér, kinél egy kis adag levest rendel. Míg a leves megérkezik, megjelenik a terem bejáratánál egy kifogástalan öltözetű félig fiatal, félig komolykás korú úriember, keskeny arany lánczczal, ezüstös fejű bottal és világos kalapban. Megjelenik és a leány felé tart, kit (csupán könnyítés okából) nevezzünk Mathildnak. Az idegen ur kégsé megemelieti a kalapját s leül a szomszéd asztal legszélső szegletén, melyet e szerint két szeglet választ el Mathild kisasszonytól, a ki emez asztal innenső szegletén ül. Sokáig nézve az idegen arczát azt tapasztalom, hogy mintha láttam volna azok között, a kik a váczi utczai kereskedés előtt velem egy időben fel s le jártak. A komolykás úri ember halat rendel s a mikor elhozzák, visszaküldi, gondolom azért, mert fogast értett és kecsegét adtak. E közben oldalvást néz a kisasszony felé s nem csalódik, hogy tekintetük merészen találkozott, legalább is úgy mint két szomszéd pohárról összeverődő szivárványnak a sugara. Erre az úriember bátorkodik egy szót szólani. “Kézmozdulataiból és arczkifejezéséből azt olvasom ki, hogy a buta pinczéreket szidja. (Ez épen úgy thóma Budapesten, mint Kolozsvártt akár Moszkvában) Mathild kisasszony már viszonozza is, a mit az idegen ur mond s erre az idegen ur kissé fölemelkedik helyéről és bátorságot vesz magáénak, hogy megmondja a nevét. A kisasszony mosolyog, s a mosoly egyike azoknak az aczél metszésű fél hideg félig meleg mosolyoknak, mihez hasonlót a kereskedés kirakata előtt láttam az arczán s mikről az ember nem tudja önkénytelen mosoly-e, kaczérság, biztatás, vagy gyermekség. Az idegen ur is körülbelül e felett töprengett, mert leültében alig egy arasznyira merte közelebb tolni a széket. De csodálatos! a kisasszony közelebb volt már hozzája legalább három arasznyival mint eleinte. Tehát ő is segített a távolság elenyésztetésében. Ha a leves és a sült között, más oldalon a hal és leves között ennyi közeledés történt mathematikai tudománynyal ki lehet számítani, hogy az ebéd ötödik fogásánál mind a ketten egymás mellett ülnek, mégpedig, ha a kisasszony a közeledési gyorsaság mértékét megtartja, a két asztalközi hézag kikerülésével, ő jut az idegen asztala mellé s mind a ketten az asztal szögleténél fognak ülni. Csak az aggasztott, hogy Mathild kisaszszonyból nem néztem ki öt fogásos ebédet és nem is tanácsoltam volna, hogy a divatüzlet délutánját megrontsa azzal, hogy itt túlságosan bankettezzék. Az időt is tekintve, számba vettem azt, hogy ha ennyi közeledésre tizenöt perez volt szükséges, mig az óhajtott helyet elérik épen egy órába kerül s akkor már fél három lesz, mikorra azonban a kisasszonyt kötelessége a kirakathoz szólítja. De nem is úgy történt. Váratlan fordulat segített a dolgon. A tizenhatodik perczben ugyanis az idegen ur egy üveg finom bort rendelt s abból felhajtott egymásután két pohárral. A kisasszony mintha biztosabban mosolygott volna. Egy perczre el voltam foglalva azzal, hogy valami toló fánkra szedegettem a mézet, mit a Gergelyek nagyon dicsértek. De amint a másik perczben visszanéztem, meg volt a változás. Az idegen úr terítékestül, borostul ott ült a kisasszony asztalánál. A lány eleinte némi zavarral fogadta, de a zavar is csak egy-két perczig tartott. Aztán A hármas szövetség. — A szövetség megújítása. — Nagyfontosságú hírek érkeznek Hamburgból és Rómából. Hamburgi távirat jelenti, hogy a Hollandia felé útban volt német császár, a hajón folytatott beszélgetés közben, élénk örömének kifejezése mellett közölte, hogy a hármas szövetségnek jövő évben lejáró szerződését jan. 28-án este további hat évre meghosszabbították. Ugyane tárgyban Rudini gróf olasz miniszterelnök fontos kijelentéseket ten a római képviselőház és szenátus tegnapelőtti ülésén. A képviselőház zajos ülésén a miniszterelnök kinyilatkoztatta, hogy a kormány meg akar maradni amellett a békepolitika mellett, amelyet Olaszország már hosszú idő óta követ. Hogy elérjük e czélt, — mondja a miniszterelnök,— szilárdan és állandóan fönn fogjuk tartani a közép-európai hatalmakkal fönnálló szövetségeinket. Olaszország és Erópa — ismétlem — meg lehetnek győződve arról, hogy a szövetségek megmaradnak és a béke hosszú időre megóvatik. (Az egész ház — kivéve a szélsőbalt — élénk tetszéssel fogadta a miniszterelnök nyilatkozatait.) Az olasz szenátus hétfői ülésén Taverna szenátor általános figyelem közt kérdést intézett Rudini miniszterelnökhöz ama híit illetőleg, mely szerint Olaszország Angliával és a középeurópai hatalmakkal szerződéseket kötött volna, és kéri, hogy erre nézve adjon felvilágosításokat a szenátusnak. Rudini miniszterelnök azt válaszolta, hogy mindenekelőtt a kormánynak a külpolitikára vonatkozó szándékai a szenátus előtt már ismeretesek, minthogy szólónak a külügyminisztériumi költségvetés legutóbbi tárgyalásánál alkalma volt azokat kifejteni. Jó azonban a mondottakat újból megerősíteni. Olaszország kitartással és szívósan akarja a békét és szóló nem ismer oly kérdést, melyben Olaszország és Anglia felfogása nem volna, azonos. Ami a közép európai hatalmakhoz való viszonyt illeti, régóta tudjuk, hogy a benső és hogy Olaszországba-rátsága Németországgal és Ausztria-Magyarországgal élénk és őszinte. Az aláírt szerző- dések erős és megbízható biztosítékát képezik a békének. (Nagyon helyes.) A szerződések lejárta közeledett. Természetes volt, hogy be-állott egy időszaka a határozatlanságnak, amelynek bizonytalansága a közvéleményt a bel- és külföldön nyugtalanította. Ennek következtében Ő (Rudini) szerződésszerű kötelezettséget vállalt és biztosítja a szenátust, hogy még mielőtt a régi szerződések lejárnak, az újak már régóta hatályban lesznek. Szövetségeink szilárdan és őszintén fen fognak tartatni, hogy az európai béke hosszú időre biztosítva legyen. (Helyeslés.) Taverna köszönetet mond és kifejezi ama biztos reményét, hogy az egész szenátus jóvá fogja hagyni Rudini nyilatkozatait. (Általános helyeslés.)* A történt nyilatkozatok kapcsolatában jelentik, hogy a bécsi és berlini kabinetek már régen tisztában voltak erre nézve s ami különösen a magyar közvéleményt illeti, itt soha egy számba vehető hang nem emelkedett a szövetség ellen. Ausztriában is csak a csehek egy kis töredéke foglalt el a külpolitikában ellenséges magatartást. A német sajtó és közvélemény szintén a leghatározottabban ragaszkodott a szövetséghez; csak Bismarck herczeg offieziózusai fondorkodtak a két szomszéd hatalom barátsága ellen és igyekeztek az Oroszországgal való kibékülésnek hangulatot csinálni. De sikertelenül, mert a legvadabb Bismarckimádó németek is belátják, milyen előnyös hatájokra a monarchiánkkal való szövetség. Bécsben és Berlinben nem forgott fenn tehát akadály a szövetség megújítása iránt s csak Olaszországban támadhattak Crispi bukása után akadályok. Ezek elhárítása körül Anglia igen nagy érdemeket szerzett s Salisbury lord törekvései tetemesen elősegítették a kívánt eredmény elérését. Ma a szövetség meg van újítva s természetes, hogy azon buzgalom, melyet angol részről megújítása körül kifejtettek, a legszorosabbra fűzte a kapcsokat Anglia és a hármas szövetség közt is. Salisbury nem vállalt ugyan írásbeli kötelezettségeket. De minthogy, föltétlenül helyesli a másik három állam béketörekvéseit, ezzel természetszerűen Anglia is azon hatalmak közt foglal állást, melyek egész erejöket, minden igyekezetüket a béke fenntartására összpontosítják. Mindebből az következik, hogy a hármas szövetség nemcsak meg van újítva, hanem ma hatalmasabb mint valaha volt s igy czéljait még több sikerrel fogja valósithatni, mint eddig. * A hármas szövetség megtörtént meghosszabbitását a középeurópai államok sajtója teljes örömmel üdvözli. Megelégedésüknek adnak kifejezést az angol hírlapok is. A Standard azt mondja, hogy Francziaország, amely alig heverte ki vereségeit, máris nyilvánította volt az elhódított tartományok visszavételére irányuló szándékát Németországnak tehát aközött kellett választania, hogy vagy röktöni háború által harczképtelenné tegye Francziaországot, vagy hatalmas békeligát alapítson, mely mindennemű ellenséges támadást távol tartson. Ez az eredete a szövetségnek. Tekintettel Oroszország megtartására Ausztria-Magyarország természetszerűleg Németországgal lépett érintkezésbe. Ami Olaszországot illeti, senki sem fenyegette területi épségét, de a tuniszi affaire volt az, amely a félszigeten az aggodalomnak és bosszúságnak áramlatát szülte; mindazonáltal Olaszország csatlakozásában a szövetséghez mi sem rejlik olyan, ami Francziaországnak izgalomra adhatna okot, mert a római kabinet ismételten kijelentette, hogy Olaszország soha sem vetemednék Francziaország ellen intézendő támadásra. Ez a pont a hármas szövetség megnyításának valószínűleg még élesebben körvonalaztatott. Ugyancsak a Standard jelenti, hogy a hármas szövetség bizonyos módosíásokkal nyittatott meg. Az alkalommal létesült megállapodások és illetőleg módosítások felől közelebbit még nem tudni. Az angol kormány a tárgyalásokhoz nem járult hozzá tanácscsal, de nem is kértek tőle. A lap továbbá kifejti, hogy Európa közvéleménye jogosan fölteheti azt, hogy a hármas szövetség megújítása erősebb békegarancziák alapján történt meg. A hatalmak biztosak lehetnek Anglia rokonszenve és helyeslése felől. Búcsutisztelgés dr. Bánffy Zoltánnál. Maros-Vásárhely, jun. 30. Midőn báró Bánffy Zoltán Maros-Tordamegye és Marosvásárhely város főispánja február végén állásáról lemondott, tartós betegsége és gyógyíttatása végett hosszas távolléte miatt nem volt a város azon helyzetben hogy tőle személyesen is búcsút vehessen. Most tehát midőn csaknem teljesen egészséges állapotban Beresztelkére haza érkezett, a város polgárságának számos tagja — Geréb Béla polgármester vezetése alatta — köztük Kovács Ferencz apát, Deák Lajos tanfelügyelő, Tauszik B. Hugó a kereskedelmi iparkamara elnöke, Bernádi György gyógyszerész, Sztupiczki Béla kereskedő, Vass Tamás lelkész, Petri Zsigmond iparos stb. stb. összesen huszonketten kiszállottak a volt főispánhoz, a város díszpolgárához tiszteletüknek, szereteteknek és ragaszkodásuknak kifejezést adni és a fölött érzett örömüket nyilvánítni, hogy egészségi állapota helyre állott. Geréb polgármester igen hatásos szavakban adott hangot a közérzésnek, visszapillantva a múltra és előre tekintve a jövőre kívánván, hogy a nyolcz éven át megizmosodott benső és kellemes visszony a város és a volt főispán között továbbra is fenmaradjon. Báró Bánffy Zoltán meghatva és meleg hangon mondott köszönetet a váratlan és kedves megtiszteltetésért és ígérte, hogy mint a város polgára kedves kötelességének tartja mindig annak érdekeit előmozdítani; azután barátságosan meghívta vendégeit asztalához, hol már a jótékonyság széles körben ismert lelkes nemzője gróf Teleki Eliz a fenkölt szellem