Kolozsvár, 1891. július-december (5. évfolyam, 146-298. szám)
1891-07-01 / 146. szám
Kolozsvár, 1891. ma házi asszony vette át az igazi magyar vendégszerető gazdaasszony vezéri szerepét s a legkellemesebb pár órát töltöttek a városiak a vonzó környezetben. Ilogy az ebédnél számos lelkes s ezúttal tán kivételesen a hangulat által előidézve valóban szellemes felköszöntő is mondatott az könnyen elképzelhető Jelen volt úgy a tisztelgésnél, mint az ebéden báró Kemény Kálmán főispán is, kinek működéséhez a legszebb reményeket kötjük s ki örvendve láthatta, hogy elődje — kit pedig kezdetben épen nem fogadott volt valami általános rokonszenv — a közszeretetnek mily nagy mértékével környezetten vonult vissza. Azután megtekintetett a pompás rózsákkal ékes s kitünően gondozott nagy kert és estve felé egy szép nap emlékével gazdagon távozott haza a társaság Marosvásárhelyre. IRODALOM és MŰVÉSZET. Színészeink vakacziója. A színházban a két nyári meleg hónap alatt csak hetenként kétszer, legfelebb háromszor lesznek előadások. Erre nézve Ditrói igazgató megegyezett tegnap a színészekkel. A társulat néhány tagja igényelte magának a szünidőt, a nagyobb rész azonban itt marad az időnkénti előadásokra. E. Kovács Gyula Földesi Sándorral vidéki körútra megy, a szavaló estélyeket rendez. Saját költeményeiből fog előadni és hitesebb színművekből nagyobb monológokat. — Ivánfi most Nagy-Károlyban vendégszerepei Ma játssza Othellot, s holnap odaérkezik Jászai Mari is, kivel egy pár darabban fellép. Mint érdekes apróságot jegyezzük ide hogy az Ivánfi kabátját az Othellóra külön küldött vitte Nagy Károlyba. Ez úgy esett, hogy hétfőn, mikor küldeni kellett volna, a posta az ünnep miatt nem vette fel a csomagot, mire, nehogy kaputrükkba dühöngjön a kolozsvári mór Nagy-Károlyban, az igazgató ki szintén Mór, (s tehát teszi a kötelességét) f felpakkolta egyik alkalmazottját, s elküldte a kostümmel együtt Nagy- Károlyba . A budapesti ballet társaság holnap kezdődő előadásaira felhívjuk a közönség figyelmét. A kir. opera tánczszemélyzetének tíz tagja tartja az előadásokat, köztük Zsuzsanits kisasszony és Mazzantini úr, akik jeles művészek szakmájukban. A társaság ma este érkezik Kolozsvárra és holnap lép föl először. Az érdekes előadásokra tudvalevőleg már válthatók jegyek a színházi pénztárnál. Lapunk most új évnegyedbe lépett. Programmunk ismeretes, nemkülönben igyekezetünk mértéke is, amelylyel annak beváltásán munkálunk. Ezután is hőven fogjuk szolgálni az erdélyi országrész érdekeit. Politikai és szépirodalmi közleményeinkben értékes tartalomra s változatosságra törekszünk. Kérjük munkánkhoz a közönség támogatását, egyike lett a pár a legszebb nagyvárosi képeknek. úgy ültek ott egymás mellett az árnyas, bús vendéglő asztalánál mintha gyermekkorok óta nem ebédeltek volna másképen mint igy. Az oszlopos nagy terem kissé megvilágosodott. Eltévedt napsugarak vetődtek be a sötét színek közé és Mathild olykor olykor csengő nevetéssel félhangosan felkacagott, míg a komolykás úr teljesen levetkőzte komolyságát, néha manzsettáival babrált, de többször nyúlt az üveg után és töltött a leánynak is, aki piros ajkaival szívesen érintette a poharat. Annyit még konstatálhattam, hogy a Mathild kisasszony ebédje megbővült. Szerény kezdetből kifejlődött ízletes mellékétkekkel, speczialitásokkal és újdonságokkal czifrázott pompás ebéddé. Közben derülten, de illedelmesen beszélgettek, akár valami fiatal házaspár, vagy szabadjára bocsájtott jegyesek. Az óra azonban elhaladta a kettős numerust , a kisasszony menni készült. Csöngetni akart a pinczérnek, az idegen (most már ismerős) úr azonban kérte, könyörgött és imádkozott, hogy hagyjon békét a pinczérnek, részesítse őt abban a szerencsében, hogy ezt a csekélységet kifizesse, a kezek mozdulataiból és a szemek járásából ki lehetett ezt olvasni. De ki lehetett olvasni a következőket is: Az ismerős úr kérte a kisasszonyt, hogy engedje hogy elkísérje a divatboltig. A kisasszony arra hivatkozott, hogy késő az idő s neki sietni kell. Az úr fogadkozott, hogy ő is siet. A kisaszony igyekezett megértetni vele, hogy neki a sietés az egyedüli akadály, amiért a kíséretét nem fogadja el. Az úr újra kérni kezdte. A kisasszony arcza erre elváltozott. Büszke és hideg lett, akár egy márvány szobor. Az ur erre meghunyászkodott s a kisasszony most üde kedves mosollyal köszönt, sőt kezét is nyújtotta. Aztán fogta napernyőjét és kalapját, könnyed kellemes járással mint a hogy bejött szerényen és elegáns testtartással kiment a nagy étteremből. Az idegen ur pedig magára maradt, félig melancholikus hangulatban feketekávézott s aztán melancholikus hangulatban kifizette a kövér számlát. * Ezzel a képpel csak meg lettem volna valahogy, de semmiképen sem tudtam a magam eszétől megkapni a Mathild kisasszony rajzához az okokat, mert egyáltalában nem sorozhattam abba a sorba, ahol csak egy ebédfizetésről van szó. Kérdezősködésre a következő természetrajzi ismertetéssel feleltek : — Mathild azok közül a leányok közül való, akiket a divatkereskedők azért tartanak, mert szépek és csinosan tudnak öltözködni. Uj dolgoknak az utczai divatba való hozásába is értenek. Ha egyebet nem is tesznek, mint negyedóránként a kirakatot nyitogatják és a járókelőkre mosolyognak eleget tettek a fizetésért. Ezenkívül Mathildnak szüksége van kalapra is, meg ebédre is. Ne vegye rósz néven, ha attól a kinek több pénze van, az ebédet elfogadja. Hanem semmiképen sem rosz leány. Jobban ügyel magára mintha zárdában lenne. Másnap már nem látja abban az étteremben, amelyben ma volt. Hanem az ilyen ismerettségből fejlődnek ki a lapok apró hirdetéseinek szerelmi postái s ne lepje meg, hogyha egy két nap múlva körülbelül ilyen apró hirdetést olvas. Május 30. Kétségbeejtett kegyetlenkedése. Miért kínoz és gyötör. Miért nem néz felém se, ha a bolt előtt elmegyek. Vagy már egészen elfeledte a kellemes órát a reodut ebédlőjében. Nyújtson alkalmat, hogy ott vagy másutt, ha csak ebédkor is, de találkozhassék önnel a — Szerelem rabja. HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, jul. 1. Tisztelettel kérjük lapunk t. előfizetőit, előfizetéseik megújítására, hogy a lap szétküldésében pontosak lehessünk. Előfizetési ár: Julius—szeptemberre 4 frt.— Julius—deczemberre 8 frt.— Egy hóra 1 frt 50 kr. A kiadóhivatal. — Forinyák Gyula honvédségi parancsnoki adlatus, altábornagy az este Kolozsvárra érkezett s ma tüzetes szemlét tartott a honvédség felett s megnézte gyakorlatait is. A gyakorlatok ma egész délelőtt tartottak. Forinyák a tapasztaltak felett legnagyobb megelégedését fejezte ki, a mivel ismételten megérdemelt elismerésben részesült honvédségünk tisztikara azért a buzgalomért, melyet a legénység betanításában kifejt. Az adlatusnak Hild Gyula altábornagy szolgált felvilágosítással. — Miniszteri rendelet a jövedelmi pótadó tárgyában. Az általános jövedelmi pótadó megállapításánál számításba veendő adóssági kamatterhek tárgyában a pénzügyminiszter fölmerült kételyek eloszlatására a következő közrendeletet bocsátotta ki: „Az 1883: 46. törvényczikk 13. §-ának első bekezdésében foglalt intézkedéséből világosan kitűnik, hogy az általános jövedemi pótadóból való levonás alapját az az évi kamatösszeg képezi, mely az adóévet megelőző év végén fennmaradt tőke maradék után jár. Ha pl. valamely földbirtokos 1890 januárjában magánhitelezőnél százezer frt kölcsönt vett föl s ebből ugyanazon év decz. 15-én hatvanezeret visszafizetett, a levonás alapját 1891-re az 1890 decz. végén fennmaradt negyvenezer frt tőkemaradék évi kamatjának 10 százaléka fogja képezni. E kivételt azonban az idézett törvényszakasz csak a közönséges kölcsönökre nézve tette s azoktól világosan megkülönbözteti a jelzálog-intézetektől fölvett törlesztési kölcsönöket, melyekre nézve a kivétel annál kevésbé alkalmazandó, mert ezek nagyobb számú évekre köttetvén, figyelembe vételük időpontjától bizonyos mérvben állandó tényezőt képeznek a jövedelmi pótadó megállapításánál , így az adókivetési eljárást lényegesen s ismételten nem bonyolítják. A hitelügyletekkel foglalkozó pénzintézetektől fölvett kölcsönökre nézve a kiszámításnál nem a megelőző, hanem a folyó évi kamatnak 1 7 százaléka veendő tekintetbe s igy a levonás kedvezménye azon kölcsönökre is alkalmazandó, melyek az adóév folyamán keletkeztek “ — Államellenes tankönyv. A hivatalos lap közli, hogy a vallás és közoktatási miniszter a „Grundzüge der Staatsverfassung Ungarns von Fridrich Schüller. Zweite Auflage Hermanstadt 1885.“ czimü tankönyvnek, mint államellenesnek használatát valamennyi tanitóképezdében eltiltotta. — Uj alapitó tag. Weisz Mór helybeli lakos, a siketnéma felügyelő-bizottság tagja, a siketnémák intézetének 2 drb. részvényjegyet adományozott 100 frt értékben és igy az intézet alapitó tagjainak sorába lépett. Weisz Mór az intézetnek eddig is egyik buzgó támogatója volt, 8 ezen jótékonysága melyben az intézetet most részeltette nem első. Az intézet felügyelő bizottsága nemesszivü adakozónak hálás köszönetét nyilvánitja. — Szerencsétlenség a honvédlaktanyában. A főtéri honvédlaktanyában ma délelőtt tizenegy órakor kisebb fajtájú szerencsétlenség történt, mely könnyen végzetessé válhatott volna, ha véletlenül épen ez időben a szerencsétlenség színhelyén időzik néhány legény. A laktanyában egy szobában az egyik legény puskáját takarította. Javában puczolgatta a fegyvert mikor az egyszerre nagy dörrenéssel elsült. A szobában szerencsére senki sem volt s a bakának sem történt az ijedtségen kívül semmi baja. Hanem a dörrenés zajára az utczán sokan futottak össze s darabig erősen tartotta magát az a hir, hogy a laktanyában valaki meglőtte magát. — A nyomdászok mulatságára, mely vasárnap lesz a lövöldében, élénken folynak a készülődések. A derék rendezőség mindent elkövet, hogy a mulatság körül semmi hiány ne legyen s az a legválogatosabb ízlést is kielégítse. A lövölde ez alkalomra szépen lesz díszítve zöld lombokkal, virággal s a közönség kényelméről is gondoskodnak. A mulatság este hat órakor kezdődik. Jeles czigányzenekar s a katona zenekar felváltva fogják a zenét szolgáltatni. Személy jegy 1 forint, családjegy 2 frt. Jegyek előre válthatók Stratzinger Gusztáv kereskedésében. Felhívjuk a közönség figyelmét a jó sikerűnek ígérkező mulatságra. — Hazafias szellemű izr iskola. A kolozsvári, orth. izr. hitközség fiú népiskolájának az 1890—81 évi zárvizsgái tegnapelőtt és tegnap szépszámú közönség jelenlétében folytak le. A vizsgát Silberstein Samu igen szép, tősgyökeres magyar beszéddel nyitotta meg, melyben éltette a felséges királyt, a kormányt, a hazát, Kolozsvár városát és a világosság terjesztő „Emkét“ nagy érdemű vezérfiaival mire az összes tanulók szép egyhangú éljenzéssel feleltek. A szülők, a vizsgabizottság és az érdeklődő vendégek, örvendetesen győződtek meg arról, hogy az intézet minden egyes növendéke szépen, tisztán és folyékonyan beszéli a magyar nyelvet. A tantárgyakat, melyek a népoktatási törvény által előirattaknak, teljesen megfelelnek, magyar nyelven kitűnő tanmódszerrel tanították be és ezen nyelven is folyt le az egész vizsga, melyről örömmel konstatálják, hogy a várakozást fölülmúló legszebb sikerű volt. A sikerben elsősorban az iskola kiváló igazgatóját Iskovics Sámuelt dicséri, ki mint jeles paedagógus elismerésre méltóan törekszik arra, hogy az iskola a kor követelményeinek megfeleljen, a mit el is ért. Kívüle Nuszbacher Leopold tanító érdemel dicséretet. A vizsgán jelen volt Glázner Mózes rabbi és Fenichel Salamon elnök meleg szavakkal mondtak köszönetet a derék igazgatónak s ajándékukból jutalmakat osztottak ki. — Rosz bélyegek. Már egy ízben írtunk arról, hogy a jelenleg használatba bocsájtott levélbélyegek és hirlapbélyegek ragasztása valami hitvány anyagból készül és mindenképen alkalmatlan, nedvesítés nélkül is ragad s e miatt nemcsak hogy tárczában nem tartható, hanem még fiókban is szétolvad a ragaszték, okozván ezáltal komplikált kellemetlenségeket s főleg kárt is, mert a bélyegeknek nagy része úgy elrongyolódik ha használni akarjuk. Felhívjuk az illetékesek figyelmét a rosz ragasztó anyagra, melynél a régebben használt tetemesen jobb volt. — Adót csinálnak most néhány napig a városháza nagy termében. A harmadosztályú kereseti adót állapítja meg és szabja ki egy bizottság, mely Schreiber elnöklete mellett a kincstári előadóval, Benigni Sámuel, Wolf János, Bénes Ferencz és Temesváry Miklós tagokból áll. — A kutyák és a nyilvános helyek. Adatik tudtára mindenkinek, hogy a városi tanács tegnap tartott ülésében határozatilag kimondta, hogy a kutyáknak a nyilvános helyek (ezek között vendéglők, kávéházak, éttermek, korcsmák) látogatása eltiltatik. Minthogy pedig a kutyákkal az eféle okos dolgot nehéz megértetni, a tanács e határozatot a kutya tulajdonosoknak a figyelmébe diktálja. Eddig sok alkalmatlanságuk volt az ily helyeken időzőknek a kutyák miatt, melyek gazdáik kíséretében nagy társas összejöveteleket rendeztek egy-egy nagyobb kávéházban, vagy étteremben s ott olykor-olykor hatalmas marakodásokat követtek el. Jövőre a kutyatulajdonos, ha a szabályrendeleten alapuló határozatot megszegi, tíz forintig terjedhető pénzbírsággal suttatik, ami bizonyosan nagyon sok belépti díj egy kutyáért. A városi tanács ezen határozata a mily lealázó a kutyákra, épen olyan dicséretet érdemel a nyilvános helyeket látogatók részéről. — Műkedvelők az Újvilágban. Az Újvilág, mely egész nyáron csukva volt és csendes volt, most megzajosodik egy estére. Igyekvő műkedvelők rendeznek ott előadást a siketnéma intézet javára. Az előadás befejezte után táncz is lesz. Mind a kettőt ajánljuk a jótékony czél iránt az érdeklődök figyelmébe. — Tűzoltók ünnepélye A kolozs-monostori önk. tűzoltó-egylet ez évi zárgyakorlatát e hó 5-én, vasárnap délután négy órakor tartja saját gyakorló helyén. Az érdekes látványosságokban nem szűkölködő ünnepélyre felhívjuk a közönség figyelmét — Libák a szerzeteseknél. Hogy hogy nem, de megesett az a pikáns eset, hogy a minorita szerzet ház udvarán négy libuska bevetődött. A papok megfogták és elcsukták a libuskákat, de aztán jelentést tettek a rendőrségnél, hogy bármennyire is szeretnék magukénak tartani, illetéktelenek a kedves jószágokra. A rendőrség aztán el is vitette onnan az eltévelyedetteket. — Hallatlan ! Ismert kézből kapták a következő figyelemreméltó sorokat : Nem szokásom, de ez alkalommal kénytelenvagyok felszólalni azok ellen, kiknek az utczák járhatósága , tisztasága és hogy úgy mondjam, megtűrhetőségének eligazítása kötelessége. A Patai-utcza közepét, ez utczát keresztben átszelő undok károkat okozó miazmákkal megrakott büdös pocsolya akadályozza meg a közlekedést ; hasonló állapotban van a Csertörőutcza, innen az Apor utcza, stb. annyira elhanyagolt utczák, hogy mi orvosok, betegeinket a közlekedés ez akadálya miatt nem látogathatjuk meg, de nem is tehetjük, mert oly'büdösség, annyi alkalom a fertőzésre, a betegség beszerzésére, mint e százados posványok miatt, és különben is van a külvárosban nemcsak egy tisztességes ember, de az ürüléket hordó szekér is kénytelen kikerülni azokat. Ez Kolozsvárt van, hol megalakultunk egészségügyi testület, de hiába szólunk, teszünk — ezért nem érhetünk el, mert a czélt szentesitő tulajdonképeni hivatalos közeg mindent durván elhanyagol. — Egy kanári a hossza utcza 10 ik számú házból elrepült. A ki megkapja s e házhoz, vagy pedig a rendőrséghez beviszi szívességet tesz. * Báró Apor Gábor Nagyküküllői megye csak közelebbről beiktatott főispánjának neje június 29 én délután a gyorsvonattal Segesvárra érkezett. Bár a grófnő, (született gróf Pálffy) érkezése egész csöndben akart történni, a segesvári nőegylet tagjai mégis megtudták, s a választmány kivonult az indóházhoz. Amint a főispán neje a perronra lépett, a magyarok éljent, a szászok hadhot kiáltottak ; a nőegylet elnöke meg rövid beszéd kíséretében egy pompás virágcsokrot nyújtott át. * Halandóság Brassóban. Brassóban az elmúlt héten tízen haltak meg és pedig tüdő KOLOZSVÁR Annette regénye. Irta: Tony Révillon. Francziából fordította Megyeri Dezsőné. (19) A fölkelők az ólmos esőben való öt órai gyaloglás után végre megálltak Gentillynél. Az ágyuk összelövöldözték a kis falut, a házak rombadőlten hevertek. Két napig várakoztak, aztán harmadnap este hat órakor ismét útrakeltek, bizonytalan rendeltetési helyre. Szegény fáradt, kiéhezett fölkelők előre nyújtott nyakkal lépdeltek. Sötét éj volt, a talajt fagyos hó lepte. Előbb a mezőkön haladtak később a sánczok mentén követtek egy keskeny, síkosra fagyott utat. A sötétben lábuk minden lépésnél megcsuszamlott. A Páris felé repülő porosz bombák fejek fölött szálltak el, egy-együtt csapott le jobbról balról a mezőre. A brigád az orleansi után állapodott meg. Fegyvereiket gúlába állták a hóban és vártak. Csapatok haladtak el mellettük, Clamart felé tartva. Utánuk indultak ők is. A clamarti pályaudvarra érve, megállították őket. — „Szurongj föl!“ hangzott a vezényszó. A pályaház előtt egy csoportban álltak a tábornokok. Csakhamar hozzá csatlakoztak az ezredbeli kapitányok és bevonultak a termekbe tanácskozni. A tanácskozás egy negyed óráig tartott. A kapitányok kijöttek. — Megkezdjük a támadást, mondák a hadnagyoknak. Önök előre mennek. — Előre menjünk, az igen helyes, de előbb ismerni kellene a helyet, s tudni, hogy hova megyünk ? — mondá egy hadnagy. — Nekem sem mondták, felesé a kapitány. — Tehát előre ! És a bressaniak elhagyták a pályaudvart, keresztül hatoltak az utolsó franczia torlaszon, és nagyon csodálkoztak, hogy még egyetlen puskadurranást sem hallottak. Egyszerre a szellők közt egyik kunyhó mögül fegyverdördülés hallszik. Egy ember menekül , megkezdődik a tüzelés. A fölkelők a szőlőkbe rohannak. Körülöttök golyók sivitnak. Hátráltatja őket a szőlő lugasokra húzott vassodrony melybe minduntalan belé bonyolódnak. Húsz lépésnyire tőlök a poroszok tüzelnek a sánczok mögül. A bressanniak hasra feküdtek, vagy fák mögé vonultak. — Tüzeljetek, de gyakran! — Noel egy fa mellé menekült és körülnézett. Éjfél elmúlt. A hold fénye kékesen csillogott a havon. Clamart házai ki voltak világítva, mert minden ablakból puskatűz tört elő. A szőlők közt mintha bolygó tűz járt volna lidércz tánczot. A magaslaton ágyuk dörögtek. Időnként villámfény világítá meg a területet. A fölkelőktől jobbra a bombák által felgyújtott Jory kaszárnyából sűrű, szikrákkal teli füstfelhők szálltak a magasba. — Íme ez a háború, — gondolá Noel. Láthatatlan ellenség, puskatűz és láng! Eszébe jutottak a bochei katonák, akik Wissemburgnál test-test ellen harczoltak az osztrák gránátosokkal. Akkor minden volt az ember. A tábornokok kardot rántva elől mentek, utánuk a tisztek és a katonák. Most távolból hadakoznak. Mit csinálunk itt? Talán el kell foglalnunk néhány házat, vagy elrombolnunk valamely előhaladott munkát. Mi hasznunk ebből ? Kétségbeesés szülte erős kirohanás kellene. És ez nem történhetik meg! Noel lábai megdermedtek a hidegtől, a vér fejéhez tolult. Lassanként a hideg és fáradtság egészen elkábitált, ami két hó óta gyakori jelenség volt ezeknél a szegény elcsigázott katonáknál. Mintegy álmában látta a tárgyakat. A bressaniak találomra lőttek, a poroszok ugyanígy válaszoltak. A golyók senkit sem találtak. Ez igy tartott két órán át. Majd a szőlőkarókat találták a golyók s feltúrták a földet a barázdáknál. Néhány ember — fájdalomkiáltást hallatva lebukott. A tüzelés egyre folyt, most már a föld színét seperték a golyók. A megdöbbent fölkelők lassíták a tüzelést. — Tüzeljetek! De ez haszontalan fáradság volt. A poroszok kitörtek sáncaaik mögül és „hurrá!” kiáltással rohantak előre. Az ágyúzás hirtelen elcsendesült. — Bekeríttettünk! kiálták a fölkelők. A vassodronyok hátráltatták a visszavonulást. Az út felé futottak. Árny lebegett a mozdulatlan Noel szemei előtt. — Mit csinál ön itt ? Körül vagyunk véve az ellenség által! — Körülvéve ? — ismétlő gépileg Noel — Igen. Kövessen, ez nagyon egyszerű Az ifjú kezeibe szokta fegyverét. Menj, ha úgy tetszik, kiáltá. Én maradok. És előre rohant. Abban a pillanatban erős lökést érzett bal lábszárában és eszméletlenül bukott a haza VIII. Midőn Noel visszanyerte eszméletét, keskeny fehér ágyban találta magát. Előtte egy fehér kötényes beteg ápoló, aki szeszbe mártott borogatást rakott lábára Alacsony teremben volt, s a körülé levő ágyakból panaszos nyögések és fájdalom kiáltások hangoztak. Kérdőleg nézett az ápolóra. — Ön az Iss-i kórházban van, mondá ez utóbbi. Aztán két aranyzsinóros sapkás urat mutatott mondván: — íme az orvos urak ! Nőéihez mentek s megvizsgálták sebét. Az egyik mondta: — A golyó a lábszár belső oldalán a térd fölött hatolt be íme a főcsatorna. A csont alig érintetett. A sebbe kis csontszilánk hatolt, melyet kiveszünk. Az egész nem tart hat hétig. Julius 1. bajban ketten, más betegségekben nyolc rang szerint ezerlakosra egy évre számítva 1ég haláleset jut. * Leütötte a villám. Minap a déli órákban Földvár fölött nagy zivatar vonult át, az eső között jég is bőven hullott s a kertben és az álló vetések között hatalmas károkat okozott. Az itéletes idő emberáldozatot is követelt. Egy fiatal oláh embert, ki feleségével a mezőn volt, lesújtott a villám úgy, hogy azonnal halva rogyott össze. Felesége, kit csak nemrég vezetett oltárhoz, megsikerült. * Péter és Pál napján György Pál segesvári pénzügyigazgatónál nem csak a pénzügyi tisztviselők, de a város lakói közül it igen számosan tisztelegtek. Iskolai értesítők. Dévai fiú-leányiskola. Az iskolában 116 tanuló tanult. Ez a tavalyi viszonyokhoz folyvást 29 főnyi emelkedés 10 tanító van és három óraadó. Az Értesítő első czikke a fényűzésről és takarékosságról szól. Haick Ottilia írta: Brassói ipariskola. A brassói faipariskola Értesítőjét Orbán igazgató szerkesztette. Elején egy beszámoló olvasható, az iskolának a húsvéti szünetek alatt tett tanulmányútjáról. Az iskola czélja olyan asztalosokat nevelni, kik az intézetben nyerendő szakértelem és gyakorlati ügyesség alapján ne csak munkások, hanem a kor színvonalán álló mesterek is lehessenek, s elég képzettek legyenek arra, hogy önállóan is kutassanak s a foglalkozásuk körébe vágó újításokat alkalmazni tudják; czélja, továbbá, hogy szakszerűen képezzen olyan munkásokat, kik előmunkásokká s később megfelelő gyári művezetőkké is lehessenek. Az iskola állami. Hét tanító s egy művezető tanít. Tanterv a budapesti faipar-iskoláéval azonos. Volt az iskolának 24 tanulója, kik összesen 764 írt áru munkát készítettek. Az iskola két alapítványt kapott az idén. Egyikét Koós Ferencz tette (500 írttal) ösztöndíjul szegény jó tanulók számára, a másikat Nagy István bankigazgató. Az iskola internatussal bir, melyben 16-an részesültek az idén Kolozsvári polgári iskola Az iskola 14-ik Értesítőjét Ferenczi Zoltán dr. igazgató (kit újabban az egyetemi könyvtár igazgatójának választottak megszerkesztette. Elején az Értesítő Petőfi naplóját közli. Ez a becses dolgozat a környvpiaczon nem kapható, s közlője (a Petőfi életét a Kiss Társ. megbízásából író, Ferenczi dr.) szolgálatot tett újranyomtatásával. Az iskolának 227 tanulója volt. Az igazgatói jelentés szerint az iskola épülete teljesen rosz, a a közel jövő feladata kell hogy legyen új iskolahelyiség építése. A tanári testület 5 rendes, és 4 rendkívüli tanárból áll. Az iskola legjobb tanulói: Bauer Ferencz (II. osztály), Levy Ernő (III.), Szabó Miklós, Szedlicska Lajos. Az iskola létszáma volt 1881 ben 52, tíz év alatt 231-re szaporodott. Brassói keresk. akadémia. Az akadémia igazgatója Orbán Ferencz. Ő szerkesztette az Értesítőt, melynek első czikke annak az útnak leírása, melyet az akadémia hallgatósága tanárainak vezetése alatt Fiuméig tett. Az iskola VI. év előtt alakult. A gymnasium vagy reáliskola IV-ik osztályából vesz fel tanulókat, s képzi a keresk. szakra. Rendes tanára 6 van. Tanulók száma 59. Nagy István