Kolozsvár, 1892. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)
1892-02-18 / 40. szám
Kolozsvár, 1892. télyen. Az estély hangversenyének érdekes programmját holnap közöljük. A kik a bálra meghívót nem kaptak, de arra igényt tartanak, meghívóikat Eöry Ernő urnái a földhitelintézetben átvehetik. Dr Kolozsvári Sándor egyetemünk kitűnő tanára, ki mint a jogtudományok lelkes és munkálkodásában eredménydús művelője országos jó névre tett szert, holnap ünnepli egyetemi tanári működésének huszonöt éves jubileumát. Mikor ez örvendetes hírről szólunk egyúttal, gratulálunk a kolozsvári egyetemi hallgatóság komoly tagjainak, kik méltányolni tudják az érdemeket s holnap közvetlen jelekben adnak kifejezést nyilvánosan is tanáruk iránt érzett szeretetüknek és tiszteletüknek. A joghallgató ifjúság holnap délután 6 órakor fáklyás zenét rendez dr. Kolozsvári Sándor tiszteletére, mely alkalomból Oberschall Pál tart üdvözlő beszédet, ezután pedig a Központi szállodában a jubileum alkalmából bankett lesz. Eljegyzés: Dr. Frank-Kiss István vegyész, kályhagyáros és a „Frank-Kiss János fiai“ czég résztársa, a napokban váltott jegyet Csik-Szeredában Kőváry László m. kir. erdőmester leányával, Paulával. Fényes estély volt tegnap Vita Sándor kir. táblai főügyész vendégszerető gazdag házánál. A család ismerősei jöttek össze pompás sikerű mulatságra, mely magyaros, jó hangulatban kora estétől késő reggelig tartott. A kiválóan szeretetre méltó háziasszonyon, Vita Sándornén kívül jelen volt a következő díszes hölgytársaság: Özv. Apáthy Istvánné, Bartha Miklósné, Grosz Béláné, Gyárfás Benedekné, Gyárfás Ferenczné, Jesenszky Sándorné, Majthényi Frenczné 5, Torma Lajosné úrnők , Apáthy Ilona, Apáthy Vilma, Betegh Jolán, Gyárfás Rozi, Imecs Margit, Majthényi Irén, Majthényi Eszti, Sándor Ágnes, Vita Etelka, Vita Emma kisasszonyok. A tánczos ifjúság is a kolozsvári előkelő társaság színejavából telt ki. Az Erdélyi Múzeum Egylet orvos-természettudományi szakosztálya f hó 19-én délután 5 órakor az élettani intézet helyiségében orvosi szakülést tart a következő tárgysorozattal: Engel Gábor dr. korh. igazgató: A méhhurut és kezelése. Ákontz Károly dr. tanársegéd : Méh és hüvely előesés kisncz esete. Kiss Ferencz közvegyt. gyakornok: A czukor quantitativ meghatározása diabetesnél. Az erdélyrészi falkavadász-társulat összes tagjai tisztelettel értesittetnek miszerint a társulat ez évi rendes közgyűlése, március hó 3-án, csütörtökön d. u. 4 órakor, a kolozsvári kaszinó helyiségében fog megtartatni. A közgyűlés tárgyai. A tisztikar jelentése. A számvizsgálóbizottság jelentése. Választmány kiegészítése. Két számvizsgáló tag kiküldése. Esetleges indítványok. — Költői gróf Teleki László, titkár Emke bál a redoutban. Az egyetem izraelita ifjúsága február 28-kán bált rendez a redoutban az Emke javára. A bál hangversenynyel lesz egybekötve. Az ügyes rendezőség közreműködése által nemcsak a bál teljes sikerét lehet várni, de a kitűnő programra arra enged következtetni, hogy ez az estély egyike lesz a farsang szép mulatságainak, mely teljes pártolásra érdemes. A hangverseny műsora a következő: Részlet Verdi La Traviata cz. dalművéből. Czimbalmon előadják Nátán Regina és Irén k. a.-ok. „A szerelem bacillusai.“ Novelette. Irta Fraknói Béla, felolvassa Gáli Gyula úr, a nemz. szinház tagja „Magyar népdalok.“ Zongorán czigányzene-kisérettel előadja Rendes Szidorné urhölgy. „Petőfi olvasásakor.“ Költemény, irta és szavalja Fried Farkas ur. Pleurez--pleurez. Ária, Massenet, Cidez. dalművéből. Énekli Schiff Etel k. a., a nemz. szinház tagja. „Egy baleset.“ Dialog Gabányitól, előadják Delli Emma k. a. a nemz. szinház tagja, és Feldheim Béla ur. Tüzeset. Csik-Szentimrén e hó 13-ra virradólag ismeretlen okból tűz ütött ki , odavaló Kovács Ferencz és Kovács Mihálynak öszszes gazdasági épületei a lángok martalékává váltak. A 77 éves Kovács Mihály marhái kiszabadítása végett az istállóba rohanván, sikerült ugyan a marhákat kicsapni, de Ő maga az égő épületből menekülni nem tudván, menekülését Jakab Ferencz és Szántó Ignácznak köszönhette, kinek sikerült életük koczkáztatásával az öreg embert a lángok közül kimenteni. Gyaníthhatólag ezen tűzvész is a választási torzsalkodások utójátéka. Gyilkosság. Csik Tapolcza községben e hó 14-re virradólag 3-4 óra között halálos kimenetelű verekedés történt. Odavaló Miklós Kocsis György és Miklós Kocsis András testvéreket kapujuk előtt véresre verve, félig fagyva találták meg. Az alig 27 éves, nős Kocsis György másnap reggel meghalt, míg testvéröcscse Kocsis András fiatal legény a borzasztó verés folytán megőrült. Megveretésük okáról egyik sem tudott semmit szólani, mivel a meghalt a verés után eszméletéhez nem jutott , beszélni sem tudott egy szót is; utóbbi érthetetlen szókat mormol ugyan, de viseletéből az őrülés jelei biztosan megállapíthatók. A t°tte8eket taploczai Dávid János, Imre István, Csidő Károly és ifj. Botár Károly fiatal legények személyében e hó 14-én a csendőrség letartóztatta s a szeredai kir. törvényszék börtönébe bekísérte, kik tettöket legott a csendőrség előtt beismerték s a vastag bükkfa hasábokat, melyekkel a szegény áldozatoknak fejöket összezúzták, előkeritvén, magukkal vitték. A jó mákvirágok közül Imre Istvánt — a mint mondják — azon gyanú is terheli, hogy a múlt év augusztus havában, gabonahordás alkalmával taploczai özv. Botár Imrénét szekerével elgázoltatta, ki a miatt 6 hétig a kórházban ápoltatott, de feljelentést az asszony betegsége miatt, az elöljáróság pedig elnézésből nem tett. Dávid Jánost pedig azon gyanú terheli, hogy a múlt év őszén, midőn az újonczok a katonasághoz bevonultak, fennebbi asszonynak fiát a községben bicskával annyira összeszurkálta, hogy Székely-Udvarhelytt állomáshelyén sebeibe alig két hét alatt belehalt. Nem lesz fölösleges a bíróságnak a vizsgálat rendén eme tényekre is kiterjedni. A király itthon. Illetékes forrásból írják: Már f. hó 11-én határozottan jelentve volt, hogy ő felsége Budapestre utazását Ferencz Szalvátor főherceg betegsége miatt folyó 1819-ig elhalasztotta. Egy budapesti helyi értesítőnek több lap által közölt ama jelentése, hogy ő felsége újból elhalasztotta utazását, amennyiben csak a hét végén érkeznek Budapestre, minden tényleges alapot nélkülöz és és oly alaptalanok azok a különös következtetések, melyeket az ellenzéki lapok ehhez az alaptalan hírhez fűznek. IRODALOM és MŰVÉSZET. Mascagni világhírű dalműve holnap adatik először a kolozsvári színpadon. A „Parasztbecsület “-éhez mérhető sikert még nem ért el dalmű az újabb időkben, és ez a siker a fiatal Mascagnit az élő zenesrók legnagyobbjai közé emelte. Színházunk kiváló gondot fordít a „Parasztbecsület“ előadására, úgy a szereplők, mint az ének- és zenekarok legjobb erőik felhasználásával készültek el a híres dalműre. Az előadásban (mint templomi kar) közreműködnek a kolozsvári dalkör tagjai ; a zenekar szintén tetemesen meg van erősbizve, műkedvelő urakkal. A dalmű mintaszerűen van betanulva, úgy, hogy a tegnapi és mai próbák már előadásszámban mentek. A „Parasztbecsület“ bizonyára nálunk is nagy hatást fog gyakorolni, annyival inkább, mert énekeseink valóban lelkes szeretettel interpretálják Mascagni csodálatosan szép és csodálatosan erőteljes zenéjét. — A dalművel együtt a „Női könnyek“ czímű vígjáték kerül színre. A „Parasztbecsület“ első két előadása bérletben lesz, mérsékelten fölemelt helyárakkal. ♦ Petőfi gyorsírászati könyve A napokban szó volt egy könyvecskéről, mely Petőfi Sándor költeményeit tartalmazza gyorsírászati írással, melyben csak a költemények czimei vannak rendes írással feljegyezve. Ezekről azt állították, hogy Petőfi sajátkezűleg irta, hogy Petőfi gyorsírni tudott. Ezt megerősíteni látszottak a rendes írással irt czimek, melyek egy nagy írónk állítása szerint Petőfi kezevonásai. Újabban a könyvecskét tulajdonosa elvitte Majláth Bélához, a múzeumi könyvtár őréhez, s azt az ajánlatot tette neki, hogy a könyvet illő árért átengedi a múzeumnak. Itt a könyvet alaposan átvizsgálták, mikor is az első tekintetre, miután azt még Petőfi kézirataival is összehasonlították, melyek 1845-től megvannak, kitűnt, hogy azokat nem Petőfi, hanem valaki más írta. Ez leginkább bebizonyult az által is, hogy a könyvet egy gyorsírói szakértő is átnézte, aki a könyv végén gyorsirászattal irt eme szavakat találta: „ Irta Nagy Béla.“ Az Írás maga 10—15 éves lehet s ez is kizárja azt, hogy az Petőfié. Legvalószínűbb, hogy a könyvet, melyben 157 köllmény van, Petőfi egy tisztelője gyorsirta. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet, (páratlan) 133 szám. Kolozsvárit, pénteken, 1892. febr. 19-én, először: Parasztbecsület Opera 1 felv. írták : Targioni-Torzetti és Manasei. Fordította : Radó Antal. Zenéjét szerzette Macagni Péter. SZEMÉLYEK: Ezt megelőzi : Női könnyek. Vígjáték 1 felv. írták: Delacroix és Halevy. Fordította: Szász Károly. SZEMÉLYEK: Chambly Prosper — — — — E. Kovács Gyula. Delphine, neje — — — — Hunyadi M. De Rieux Albert — — — — Balla K. Clotilde, neje — — — — E. Gerő Lina. Jean, pinezér — — — — Foris Pista. Santizza — — — — — Schiff Etel-Lola — — — — — — — Örley Flóra. Turiddu — — — — — Kápolnay J. Alfio — — — — — — — Haday S. Lucia — — — — — — Láng Etel. Nyilatkozat. T. Szerkesztő Ur ! Az „Ellenzék“ 15. vagy 16-ki számában egy ferdítésekből összeszőtt tudósítás jelent meg az ákosfalvi választókerületben lefolyt képviselőválasztásról és személyemről. Azon 48-ast, ki 1848-ban a szabadságharcz alatt nemes vérét, életét féltve, otthon bujkált, a magyar nemzet leveretése után pedig, — az idegen uralom egyik eszköze, — Dover alatt magyar ember létére szolgálatot vállalt , — ismerem. Jellemét az ákosfalvi malom ügyben, kezeim között levő okmányokból is tanulmányozhatom. Épen ezért, ha csak elkerülhetem, vele nem foglalkozom soha. Annyit azonban kijelentek, hogy személyemnek nemzeti párti jelzővel való plakátba KOLOZSVÁR zása (egy pár községben) engem lepett meg legjobban. De mihelyt az ellenpárt valamelyik tagjának ezen eljárásáról január 25-én értesültem, nem késtem a plakátokat azonnal letépetni és szabadelvű politikai álláspontomat jelezni, jeleztetni. Eddig csak a néhány plakát szétosztóját ismertem. Az „Ellenzék“ ben közölt tudósítás után már világosabban látok ezen ügyben, mert a plakátok értelmi szerzője és czélja is kezd előttem a sötétségből kibonakozni. Kérem a t. szerkesztő urat, szíveskedjék becses lapjában ennyit az igazság érdekében nyilvánosságra hozni. Maros-Vásárhelytt, 1892. febr. 17-én. BÁLLA GYULA: CSARNOK. Mérges növények. Az Egészség czimű folyóiratban dr. Kossa Gyula igen érdekes fejtegetést tesz közzé a mérges növényekről. A bevezetés így hangzik : Az első beteg volt az első orvos. Az ősvilág embere nem volt abban a szerencsés helyzetben, hogy szakértő embertárshoz fordulhasson testi bajában, ki hivatása szerint űzt az orvoslás művészetét. Magából kellett merítenie, meg kellett figyelnie az állatokat, melyek betegségük idején csak bizonyos füveket kerestek és ettek Nagy áron szerzett tapasztalatai, meg ösztönnel vegyes logikája azután megsúgták neki, hogy betegségei ellen a természet közel levő erőiben keressen segítséget, forduljon a növényekhez. S igy jött rá már az őskor pásztorembere, hogy a növények közt vannak olyanok, melyek beteg állapotában hasznára lehetnek, és vannak olyanok, melyekkel élve egészségét is veszélyeztetheti. Az előbbieket, a tulajdonképpeni orvosi növényeket, azután arra használta fel, hogy velük élve magának vagy embertársának segítségére legyen. Jól esik tudnunk, hogy azon sivár tétellel szemben, melyet a világ egyik legelső filozófja, de egyszersmind legkomorabb embere állított fel, hogy t. i. mikor az első két ember összetalálkozott, az egyik bizonyosan támadott és a másik bizonyosan megveretett; legalább is épp oly jogos igazságként mondhatjuk ki, hogy mikor az első ember beteg lett, a másik részvevő ápolással lépett fekvőhelye mellé. Sajnos azonban, ezzel a meggyőződéssel még nem cáfoltuk meg azt a komor filozófiát, mert bizony a régiek a mérges növényeket is felhasználták, de legtöbbször nem úgy, mint ma, hogy segítsenek velük, hanem, hogy egy félelmes versenytársat, vagy egy kelleténél tovább élő fejedelmet, avagy egy házsártos oldalbordát a szokottnál kissé gyorsabb tempóban segítsenek át a másvilágra. Ilyenkor fölkeresték a rizotómokat, az orvosságos füvek gyűjtésével foglalkozó alsóbbrendű népet, mely mellesleg az orvoslás mesterségébe is bele-belekóstolt. Vagy felkeresték azt a ránczosképü vénasszonyt, ki már akkor is minden faluban meg volt található, s ki még ma is legfőbb mételye a nép orvosi gondolkodásának, a kit úgy hívunk, hogy javasasszony. Adott ez nekik akkor is, mint ma is, a paradicsomba hamarosan átszármaztató árkánumot. Már akkor is jól ki tudta zsákmányolni az egyszerű embernek a misztikushoz való vonzalmát a maga számára jól tudta értékesíteni testi lelki bajainak egész pszichológiáját; el tudta hitetni vele, hogy az ő személye és az ő eszközei felfoghatatlan felsőbb erőknek megnyilatkozásai, és imádságot, mérget összekeverve állott melléje testi, sőt lelki megpróbálásaiban is. Mert a naiv ember, még érzelmeiben, lelki töprenkedéseiben is a javasasszony orvosló kezéhez fordult, akkor is, ma is. Hogy csak egy példát említsek, hány ember élete, egészsége pusztult és pusztul el az által, hogy a hűtlenné lett vagy langyos érzelmű szerelmes vonzalmát a kuruzsló méregfazeka segítségével akarja valaki a megkívántató mértékre hangolni . Már a görögöknél s rómaiaknál ismeretesek voltak a szerelmi italok (aquae amatrices), daczára, hogy ezek készítőit és árulóit Lykurgosz és Szolon törvényei szigorúan sújtották. A hanyatlás korában azonban az athéni keramikon fa fazekasok városrésze, hemzsegett frigiai és tesszáliai javasasszonyoktól, kik ilyen szerelmi italokat készítettek és mesés árakon adtak el. Rómában a társadalom legalsó söpredékekből kerültek ki a hasonló foglalkozású medikák — undok bűnöket propagáló női orvosok, — és a sagák, — förtelmes vénasszonyok, a javasasszonynak Medeán és Kirkén kívül első valódi képei. Horaczius örökítette meg ezeknek két hirhedt alakját : Canidiát és Gratidiát, leírja, hogy egy holdvilágos éjszakán találkozott velük az exquidiákon, amint fekete ruhában, mezítláb, kibontott hajjal és vérfagyasztó kiáltozások közt kaparták fel a temető földjét, füveket, meg halottak haját és csontjait szedve össze, melyeket azután démutkával, izsóppal, mentával összefőzvén, ez ízletes kotyvalékot szerelmi italként kincsekért adták el. Ilyen volt továbbá a hippomane és halicacabum nevű halálhozó ital is, melyet a mérges zsidócseresznyéből ("Physalis alkekengi) és a fekete csucsorból (Solanum nigrum készítettek. Nem csoda, ha számos esetben a szerelem boldogsága helyett halál volt a része annak, aki ezeket bevette. Azt mondják, hogy Caligulának minden őrült tette, egész embertelensége attól az időtől kezdődik, mikor utolsó felesége, Caesonia, hogy egészen a maga részére nyerje meg a férje szívét, ilyen szerelmi italokkal kezdte traktálni. Lukretius költő, egy ily szerelmi italnak ivása után őrjöngésbe esett és meghalt. Lucullus is azért pusztult el, mert a szabadosa, Kallisthenes, efféle itallal szolgált neki, hogy mindenkorra a maga számára kösse le az ura becsülését. Szerelmi italokat ma is használ ugyan a nép, de ezek legtöbbször nem oly veszedelmesek, mint a régiek. Ma az emberek szíve szerelemre buzdul, ha az, aki titkon eped érte, szárított denevért vagy más effélét csempész a gyomrába. — régente az ebéri eziv nem volt ily lágy anyagból gyúrva; hatásosabb eszközökre volt szüksége, hogy érzelmei erősbödjenek. A régi szerelmi falokban rendesen bóditó mérges növények voltak: beléndeknek és gönyének (Bryonia) gyökere, borsika és különösen a mandragóra gyökér. E bóditó mérges növénynek szerelemre indító tulajdonságaiban évezredeken át bíztak az emberek. Már az ótestamentumban Lea felhasználja, hogy Jákob kihűlő érzelmeit ismét megnyerje. A középkorban a németeknél rendkívüli használatban volt; házalók jártak vele házról házra és nagy pénzen árulták alraunwurzel néven. Aki e gyökér birtokában volt, az minden megkívánt lénynek szivét megnyerhette a maga számára. Hogy a gyökér árát növeljék, azt a hitet terjesztették a nép között, hogy az csak ártatlanul elitélt emberek akasztófája alatt nő és életveszedelemmel jár kiásni, mert ásás közben olyan rettenetes hangot hallat, hogy az, aki meghallja, szörnyet hal, ezért is szükséges, hogy az ember a fülét viaszszal gondosan betömje vagy legalább is trombitáljon, hogy azt a kiáltást ne hallja és fekete kutyát is vigyen magával az éjféli expedicióra. Számos más mérges növényt is — rendesen hódítókat — felhasználtak a régiek, hogy belőle csodás hatású italokat készítsenek; csak a görögök hires italát, a pharmakon népenthes-t említem meg, mely minden haragot, minden bánatot felejtetett, s melyet Homérosz szerint Helena az atyját sirató Telemakosznak nyújtott. Terem azonban nem engedi, hogy tovább illusztráljam a régieknek egyes orvosi füvek misztikus hatalmába vetett bizalmát; az ember fejlődő kultúrája romba döntött mindent, ami csodának látszott, s csak azt tartotta meg, ami érthető és hasznos volt. A mérges növényeket ma már nem arra használjuk, hogy visszaéljünk velük vagy babonás hitünkkel csalóka játékot űzzünk általuk; azok az orvosi tudomány hasznos fegyvereivé lettek; bizalommal adja az orvos, reménynyel veszi a beteg, mert sokszor bebizonyul, hogy „a legnagyobb méreg a legnagyobb orvosság.“ * E bevezetés után dr. Kóssa ismerteti a hazánkban tenyésző mérges növényeket és fejtegetései végén, többek közt ezeket mondja: A mérges növények általában, másféle, még pedig nemzetgazdasági becscsel is bírnak. Nem válhatok meg tárgyamtól anélkül, hogy egy nemzetgazdaságilag is nagy fontosságú és nálunk teljesen elhanyagolt kérdést ne érintsek. Az orvosi növények művelését értem. Nálunk a közgazdaságnak ez az ága — mert külföldön, Németországban, Angliában stb. valóságos földmivelési ággá nőtte ki magát, teljesen el van hanyagolva, sőt a közvélemény legnagyobb részének nincs is tudomása felőle. Megtörtént, hogy mikor nagy intelligencziájú emberek előtt szóba hoztam ennek praktikus voltát, mosolyogtak, hogy miképen volna lehetséges abból megélni, hogy valaki székfüvet, vagy méhtát vagy nadragulyát termel a földjén?! Pedig hát Németországban, Thüringiában, Celledában, Erfurtban, a Gleisse völgyében, Jena, Lipcse, Berlin (Rieselfelder) körül, Angliában Motcham és Hitchin környékén már régidők óta a népességnek több generációja orvosi füvek tenyésztése által biztosított magának jólétet és anyagi gyarapodást. Számos orvosi növény van, mely az út szélén, egy mocsárban vagy szemétdombon, sőt elhagyott, köves romhalmazon is megterem, sőt épen ott szeret tenyészni, tehát még oly helyeken is, melyek különben gazdaságilag egyátalán nem használhatók. A mi klímánk meg épen páratlanul ajánlkozik e növények mivelésére és az még néhány melegebb éghajlati fajnak (gránátalma, jalapa, vanília stb.) művelésének megpróbálására is följogosítana. Apróságok. A lovagló iskolából: „Hé Szalmágyi, maga olyan önérzettel ül azon a gebén, mintha maga volna az egyedül buta szamár egész Európában.“ * Bálon. Egy hölgy tánczosához: „Ön szereti a keringőt, uram?“ Az úr (hévvel): „Oh asszonyom, rajongok értte !“ A hölgy (hidegen): „Tehát miért nem tanulja meg ?!“ * „S itt, uram, egy nagyszerű finom szivar; ugyanaz a firma, legnagyobb alak. Kitart harmadfél óráig.“ Tevő: „de valljon kitartja-e addig az a ki füstöli ?“* — Mit csinálna Ön, ha Rothschild volna? — Én ? megadással viselném az elkerülhetetlent. * Iskolában. Felügyelő: „Megmondhatod-e nekem, hogy Európa térképén micsoda változtatások történtek ?“ — Tanuló : Igenis, felügyelő úr, a térképet ugyanis kétszer lakkozták újra.“ •* „Íme egy szivar, de észszel kell ám ezt szívni.“ „Ah, tehát azért adod ki a kezedből?“ ♦ Fiatal festő szép szomszédnőjéhez : „Talán ön is rajzol kisasszony?“ Hölgy (zavartan): „Egy kicsit.“ Festő : „Tájképeket?“ Hölgy: „Nem, fehérneműt.“ Egyletek, társulatok. A kolozsvári iparos egylet igazgató-választmánya által 1892. február 6-án az egylet helyiségeiben rendezett zártkörű tánezvi Február 18. galom alkalmával összes bevétel volt 476 frt 95 kr; kiadás 193 frt 35 kr az egylet alaptőkéjének gyarapítására tiszta jövedelem gyanánt maradt 283 frt 60 kr. Ez alkalommal felülfizetni szívesek voltak: Hegedűs Sándor orsz.gyűlési képviselő, Ajtai K. Albert, Benigni Sámuel, Sugár József 10—10 frtot; Walter Gusztáv 8 95 krt. Dr. Csiky Viktor, dr. Haller Károly, Biró Béla, Széky Miklós, Hajós János, Reményik Lipót, Bokros Ádám czég 5—5 frtot; Albach Géza, Rignáth Sándor Palóczi Lajos 3—3 frtot; Horváth Gyula 1 frt 50 krt. b. Berczelly Jenő, Korbuly Bogdán, Gámán Zsigmond, Deák Pál, Nick Pál, Akeszmann Albert, Gergely Kálmán, Simonffy István, dr. Kösmivei Gerő, Terkál József, Pákei Lajos, Fülöp Ferencz, Andrásovsky Efraim, Bányai Béla, Petrovich György, ifj. Lászlóczky Sámuel, Sebesta Jakab, Mattai Kálmán, Vincze István, Mihály László, Ferencz József 2 — 2 frtot; Farkas Antal, Szucsáky Imre, Kottár János, Ferenczi Ignácz, Matutsek József, Csernyánszky Lajos, Bak Lajos, Nedorosztek János, Gazsi József I frt 50 — 1 frt 50 kvárt ; Hirschfeld József, Rácz Mihály, Oriold Ádám Haós János, Szőcs András, Stadler Ferencz, Falk István, Virányi Sándor, Marczinkievics Ignácz, Juhos László, Berta József, N. N. 1 —1 frtot. Tömösvári Miklós, Lévai János, Ruzicska Gyula, Löw Frigyes, Demjén Ágoston, Dénes József, Dr. Török Imre, Karvázy Árpád, Régeni György, dr. Raffinger Sándor, Szabó Ferencz, Marosán István, Juhos József, Rignát József, Imberi Imre 50—50 kvárt. — Kedves kötelességet teljesítek tehát a midőn a választmány, mint rendező-bizottság nevében úgy a fennebb említett felülfizetőknek, valamint a hangversenyben közreműködő Sebesta Kelén k a. Boér Gergely, Rauehleitner Antal és Guiech Károly zenetanár uraknak Kottái János urnak, kik a közreműködésükkel a hangverseny sikerét előmozdítani, illetve anyagilag a tiszta jövedelmet gyarapítani szívesek voltak, hálás köszönetemet kifejezni, kérve egyúttal szíveskedjenek egyletünket nagybecsű pártfogásukban jövőre is megtartani. Kolozsvárt, 1892. február hó 13-án Balázs K. József egyleti titkár. Az erdélyi Gazdasági Egylet igazgató választmánya 1892 ik év febr. hó 22-én délután 3 órakor ülést tart az egyleti irodában (belközép-utcza 11. sz., emelet), melyre a t. tagok ezennel meghivatnak. KÖZGAZDASÁG. Budapesti tőzsde. — A „Kolozsvár“ eredeti távirata. — Budapest, febr. 18 Baza ára 2—5 krral emelkedett. Baza tavaszra 9 36—10 47 Tengeri május-juniusra 594—595 Zab tavaszra 602604 Kolozsvári heti állatvásár, febr 18. A felhajtás jó közepes, a a forgalom élénkülő irányzatú. Az árak szilárdak és emelkedők. Szarvasmarha darabonként: javított tehén 85—95 frt; nem javított 55—65 frt; kis borjas 95—129 frt; egyéves borjú 18—20 frt; szopós 12—13 frt. Sertésben a tegnapi árak irányadók. Ló közönséges igás adatott el, darabonként 30—50 frton. Juh: szopós bárány darabja 2 frt 50 kr 3 frt. Eladatott: 164 db. szarvasmarha, 296 db. sertés, 5 ló, 4 db. bárány. A Jószív egyesület sorsjegyeinek tizennegyedik kisorsolása az egyesület helyiségeiben hétfőn délután három órakor történt meg. Az egyesület részéről Fáik Zsigmond lovag volt jelen a kisorsoláson. 10 OO0 frtos főnyereményt 6685 sorsz. 9 ny. sz. nyerte meg. 1000- 1000 frtot nyertek 1007 sorsz. 26 ny. sz., 6079 sorsz. 24 ny. sz. 500—600 frtot nyertek 3323 sorsz. 39 ny. sz . 8702 sorsz. 75 ny. sz., 4197 sorsz. 100 ny. sz. 100—100 frtot nyertek 449 sorsz. 13 ny. sz., 1071 sorsz. 61 ny. sz. 3394 sorsz. 99 ny. sz., 6362 sorsz. 76 ny. sz. 25—26 frtot nyertek 130 sorsz. 79 sz., 329 sorsz. 67 sz., 429 sorsz. 37 sz., 431 sorsz. 5 sz., 966 sorsz. 8. sz., 1290 sorsz. 48 sz., 1484 sorsz. 12 sz., 1639 sorsz. 39 sz., 1662 sorsz. 25 sz., 1748 sorsz. 24 sz., 2431 sorsz. 28 sz., 2527 sorsz. 96 sz., 2788 sorsz. 80 sz., 2803 sorsz. 83 sz., 2914 sorsz. 34 sz., 3089 sorsz. 46 sz., 3778 sorsz. 62 sz., 4232 sorsz. 87 sz., 4363 sorsz. 89 sz., 4437 sorsz. 94 sz., 4880 sorsz. 14 sz , 6808 sorsz. 4 sz., 6989 sorsz. 79 sz., 6017 sorsz. 47 sz., 6266 sorsz. 93 sz., 6353 sorsz. 47 sz., 6366 sorsz. 91 sz., 6680 sorsz. 6 sz., 6891 sorsz. 38 sz , 7219 sorsz. 70 sz. Azonkívül még háromszáz 212 forintot nyert sorjegyszámot húztak ki. Idegenek névsora. Kolozsvár, február 18. Központi szálloda. Krasofsky Ede, Anderetti N., utazók, Dér Károly kereskedő, Bondy Adolf, Singer N. utazók, Bécs. Fischer Mór birtokos, Nagy-Iklód. Sigmond Lajos birtokos Nagy- Zsombor, Hungária szálloda. Antony Alfréd, Lang J., Komlósy N. kereskedők, Bécs. Reisz Lipót kereskedő, Budapest. Deutsch Isidor kereskedő, Gyulafehérvár. Péterfy István igazg. Deés. Nemzeti szálloda. Kábán Jakab kereskedő, Entrádám. Virág József mag. S.Szentgyörgy. Fehér Antal ügyvéd, Csíkszereda. Péter István, M.Telegd, Erzsébet szálloda. Goldberger F., Rieger Ignácz utazók, Budapest. Demján István tanár, Sepsi-Szentgyörgy. Schindler Adolf, Budapest. Pálfi Ernő birtokos, Bicza. Boér János főerdész, Nagyalmás. Kiadó: AJTAI K. ALBERT. Felelős szerkesztő: HINDY ÁRPÁD.