Kolozsvár, 1892. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1892-04-08 / 82. szám

Kolozsvár, 1892. 1í .« pénztárnoki állásokat elválasztani alig fog lehetni, hanem legczélszerübb lesz, ha ő a vá­lasztmányba beválasztatik a itt érvényesíti saját maga által sem kicsinylett tehetségeit, mig a két állás szétválasztása meg fog történhetni; s az is tény, hogy elég érthetően tudtára lett adva, hogy az elnökség a választmány s a ta­gok jó része Imre Gergelyt elejteni nem akarja s őt, mint pénztárnokot, még a szétválasztás után is állásában megtartani óhajtja. E tudott körülmények daczára a Ruszkó István párthívei oly akcziót indítottak meg, hogy már mostan két felé választassák a két állás­t Imre Gergely titkár-pénztárnok, teljes tökéletesen pláre vezessék s daczára, hogy ő pénztárnoki teendőit kifogástalan korrektség­gel és szakértelemmel kezelte, ez állásra is most Hirschfeld Sándor urat, akarták megválasztani, gondoskodván arról is, hogy e közgyűlés mondja ki azt, hogy a mostani­­titkár-pénztárnok sze­mélyére s már szerzett jogaira való tekintet­tel megszavazott 190 frt tiszteletdíj jövőre ne a pénztárnokot, hanem a titkárt, mint ilyent illesse. Hogy erre a lépre a közgyűlés nem ment rá, az igazán nem a Ruszka pártjának hibája. Erre értettük múltkori közleményünkben a titokban forró államcsíny s az irigység kife­jezéseit. Arra a kérdésre, hogy helyén­való volt-e az első közgyűlésnek a szavazásra vonatkozó határozatát — miután ellene kifogás lett téve — megsemmisíteni, idézzük az alapszabályok 30 §-ának utolsó bekezdését: „A közgyű­lésbe személyesen vagy meghatal­mazottjaik által megjönni akarók, r­és­z j­e­g­y­ei­k­e­t a gyűlés előtti nap esti hat óráig tartoznak a gyűlés tartama idejére nyugta mellett le­tenni s igazoló jegyeiket átvenni.­ Már­pedig az első közgyűlésen egy rész­vény sem lett letéve, egy igazoló jegy sem ki­­adva, tehát az alapszabályok oly 'kardinális ren­delkezése lett megszegve, hogy a bejelentett óvás múlhatatlanul figyelembe veendő volt. Sőt tovább megyünk, mert hisz a máso­dik közgyűlésen Szabó Sámuel, a Ruszkó­­párt legelső oszlopos embere, ki maga ugyan nem látta szükségesnek igazoló­jegye kivételét,­­ hanem azt úgy kellett neki tálczán átadni, mint a királynak a vár kulcsait, az új gyűlés érvényességét attól akarta függővé tenni, hogy a letett részvények a közgyűlés elé hozassanak , ott a plénum előtt egyenként számba vétes­senek, mert ő , az igazoló­jegyek Tamása, nem hitt azoknak, daczára annak, hogy az alapszabályok 31­§-a ezt absolute nem kívánja meg. Ezt neveztük múltkori közleményünkben galibáskodásnak. Hogy pedig az pEllenzék‘-nek az a bizo­nyos kortes-czikke, nem szerzett Ruszkó úrnak barátokat, ■ hogy z választmány a elnökség rágalmazása, * rhinoczeros bőrről vett finom hasonlat, a választmány tagjainak a választ* Hiányból korbácscsal való kiűzésére tett ele­gáns javaslat megdöbbentette és felháborította a tisztességes gondolkozásunkat, arról meggyő­ződhetett Kuszkó úr a második szavazásból. Kuszkó úr is kimondhatja, hogy Isten őrizzen meg barátaimtól, mert az ellenségeimtől majd őrizkedem én. Mi sohasem kifogásoltuk Kuszkó úr sze­­rénységet és szíves készséggel meghajtunk ér­­demei előtt, még mélyebben is, mint Lobkovicz herczeg, de talán kissé mégis túl subjektív és nem a szegénysége akasztotta meg. Hiszen épp az egyetemi tanfolyam befejezésekor hosszabb külföldi útra kelt, aztán haza jővén, két év múlva megnősült, öcscsét és húgát a fővá­rosba hozta magához, hogy Pesten meggyö­kereztesse őket, öreg barátjának, Karácsnak százakat kölcsönzött, mi mind a mellett bizo­nyít, hogy ha bőven nem élt, vagyonnal nem rendelkezett is, mindig jó gazda volt, jól szá­mított. A diploma dija 1833-ban már nem csüggesztette el, hiszen nem csüggesztette sok­kal nagyobb dolog, — az új pálya kérdé­se sem. Az írói pályát választotta, mely büszke jellemével és ébredező hivatásával a leginkább összhangzott. Az irodalomban egyszerre ön­álló és független lehetett; a mellett a remé­nyek és törekvések amaz önzetlen korában, könnyen számíthatott a nagyok pártfogására, valamint a sajtó élénkülésére és gyarapodá­sára. Ha Karacs Teréz nem csalódik, úgyis már 1828. óta írogatott, sőt az öreg Karacs benső barátsága is a fiatal Vajdával ennek írói működéséből és tehetsége elismeréséből fakadt, de első nagyobb értekezésére csak 1832-ben, a Tudományos Gyűjtemény lapjain akadunk. A Nemzetiségről szól. A kezdő szó messziről induló általánoskodása s­irályának szintelensége jellemzi. Még semmi benne a Vajda sajátos, eredeti zamatú nyelvezetéből. Szerinte a nemzetiség főlényege a nyelv, nemzetiség és nyelv annyira összeforrottak, hogy ezt ama nélkül nem képzelhetjük; nyelvével együtt ki­vesz a nemzet, a nemzettel közönségesen a nyelv is, bár a történet az ellenkezőre is mu­tat példát. »A nemzetiség abban áll , úgy­túl elégikus az az ábrándja, hogy a titkári ál­lás versenyén szenvedett veresége a jó ügy veresége volt. Nem, az csak saját vere­sége volt. Valamint hogy nem vész el a haza, a­miért akár a leggeniálisabb képviselőjelölt meg­bukik. Higgye meg Ruszkó úr, hogy ha korbács­­csal kezdjük elűzni a köztevékenység teréről azokat, a kik Kolozsvárt oly sok üdvös kultur­­intézetet meghonosítottak s virágzásra juttat­tak, ma holnap majd nem lesz hely, hová az uj apostolok az elű­zöttek helyébe beülje­nek; s ha egy egész hosszú élet munkássága, tisztessége, önzetlensége nem védi meg a köz­ügyben fáradhatlanul buzgólkodókat egy korra vagy értelemre gyerkőcz tollának meggondo­latlan rágalmaitól, kivész Kolozsvárból, Erdély Athénjéből, az a közszellem s az az áldo­zatkészség, mely hajdan egész Magyarországon elöljáró s világitó példa vala e mely meg volt s virágozott akkor is, mikor Ruszkó úr még nem tudott Kolozsvárról a viszont, mond , hogy a nemzetnek belső és külső élete ép legyen, virágozzék!« Aztán az emberi szervezettel veszi a nemzetiséget párhuzamba, a szervezet egyes tagjairól vagy azok szerepéről állít föl rövid tételeket, kü­lön-külön apró feje­zetek alakjában dolgozva ki; majd bölcseleti, majd politikai, majd társadalmi és közgazda­­sági fejtegetéssel messzi elkalandozik, de a nemzetiség és ember között való hasonlóság alapjára mindég visszakerül. »*) Különben gon­dolkodása világos, előadása könnyű, mi gya­korlott főre és tollra vall. Csak alkalom kel­lett, hogy kész hírlapíró legyen. 1833-ban, mint a Hasznos Mulatságok alszerkesztője, a vállalat vezetését kezeibe vevén, az alkalom megjött s ő serénykedve használta azt. Itt el­mélkedést, csevegést, úti rajzot, szótalányt, je­ligét, fordított természettudományi apróságo­kat, történeti adomákat, szóval mindent elkö­vetett a lap élénkítésére; de a mellett magán­­tanításra és egyéb irodalmi munkásságra is szakított időt. Legalább a Tudományos Gyűj­temény mellékletébe, a Koszorúba, Uzdi Gyula álnevével állandólag dolgozott. Itt 1831-ben lépett először a közönség elé, két eredeti zamatú és alakú dallal, me­lyek czíme: A madár és Visegrád, mindkettő hexameterekben és négy soros szakaszokban.,J) Az első dal a vándor-madarat énekli meg, mely messzi­ zugó tenger hullámain túl új kikeletre­nyos Gyűjteményhez. Szerkesztette Vörösmarty­­Mihály. Pest, 1831 391—392. talál, a versiró ellenben nem kerülheti­­ki a zivatart, mert nincs oly hona, hol örök nap küldene le fényt. A második a visegrádi ro­mokat írja le, melyeket hajdan Lajos király dicsősége ragyogott be, mert szomorogva néz­nek alá a Duna kék hullámaira. Mind a két költemény bizonyos erőre, de bizonytalan kéz­re vall. A gyöngeség az alak szokatlan alkal­mazásában és dallamtalanságában nyilatkozik, az erő pedig pár széles vonással odavetett ta­láló festésében. Úgy látszik az ifjú Vajda eb­ben az időben epikai művek hatása alatt állt teljesen. . ,, , ...­­.. De hát ő­r­e csakugyan szerzőjük ? Élet­­írói csak azt említik, hogy első kísérletei a Hasznos Mulatságok és Koszorú évfolyamaiban láttak napvilágot, de sehol egyetlen szóval nem mondják, hogy Ózdi Gyula neve alatt. " Miből következtetünk mi ? Hát abból, hogy a­­ Koszorú öt évi kötetében, mely Vajda első kísérleteinek idejére esik, 1829-től 1833-ig, se­hol az ő igazi nevével nem találkozunk, így csak álnév alatt írhatott, álneve pedig Ózdi volt. Bizonyítja az, hogy a Koszorú három év­folyamában, 1831 — 1833-ig, összesen­­0 oly közlemény található ez aláírással, melyek hang- r­­a és nyelve egészen a Vajdáéhoz hasonlít, még sajátságos alaktalanságuk is hexameteres versszakaikkal az ő forrongó lelkére mutat; bizonyítja az, hogy több közülök vagy oly tárgygyal foglalkozik, mely egészen a Vajda világába tartozik, például a Bakony, melynek aljában növekedett, Győr, a­hol tanult, vagy oly műfajba sorakozik, melyet leginkább ő mű­velt, például a Sas, Tavasz, Est, Tenger, Hul­lám természeti festése»»), sőt a Vajda képle­tes költészetének nyoma is föllelhető már ben­­nök. Fájdalommal és sóvárogva panaszolja a­z egyikben, hogy Szaba, e vad szivü leány a szerelem nyilával által­verte; de hasztalanul szaladja be utána Európa, Ázsia és Afrika téréit, sebének enyhülést sehol se lel, a vad leányt ölelni sehol se birja . •*) az Estben vágyva kérdezi, hogy Szaba mikor dől a keblére, a Ba­kony aljában. s#) Szaba senki más, mint a sza­badság, melyért áhítozik. Bizonyítja, hogy csak az Ózdi név fordul elő közösen a Koszorúban­­ * és Hasznos Arulatságokban, s épp azon idő sze­rint, mikor Vajda az utóbbinak alszerkesztője volt, mindig a lap homlokán, apró epigram­mák és dalok alatt; sőt A legszebb leány és Tárcsas Bence egy-egy jeligéjéén is meg­találjuk e nevet, pedig nem oly híres, hogy idegen iró idézhetné. Bizonyítja, hogy Ózdi az Ábrándozásban, a Természethez, e jó anyához esdve igy sóhajt: Legjobb anya! Jutalmul, hogy mindég kedveltelek, Kedveltem együgyü szépségedet. Csak egy leányt, érző szivat, Egy Bimbia társul­atamon. •11) (Folytatása kövszkasik) ••) Koszorú. ,83*. évfolyam. ,s. ,8. „33 ') Koszorú. 1833. évfolyam. 153. l. “) Koszorú. 1833. évfolyam. 153­­ **) Domon. ,843. IV. f. ga. L •*) Tudományos Gyüjtemény. 1833. évfolyam. 58. I 59, 6a. *’) Koszorú. Szép literatúrai ajándék a Tudomá­nvfolyam, 38. és 33. |. Az uszály. — Képek a közeljövőből. — 1. A rendelet. Az orsz. közegészségi egylet javaslatára megjelenik a belügyminiszter rendelete az öss­­szes törvényhatóságokhoz intézve, melyeknek fő­ispánjait és polgármestereit felhívja, hogy intéz­kedjenek, miszerint az egészségre nézve ártalmas és heptikát szállító női ruha uszályok eltűnjenek a föld színéről. Rendeli és meghagyja, hogy a törvényhatóságok szabályrendeleteket al­kossanak az uszályok elpusztítása tárgyában. II. A tiltakozások, az összes miniszterek nejei és leányai kö­rülveszik nagyméltóságú férjeiket és papáikat, hogy ne mókázzanak és hagyjanak békét az aszá­lyoknak. Az összes főispánok, polgármesterek, taná­csosok, főkapitányok nejei és leányai — detto. Pelelet: Legyetek nyugodtan szépeim, ked­veseim, a rendelet kiadatott, de nem lesz sem­mi baj Orvosok deputác­iója, mely a rendelet vis­­­szavonását kéri, kereseti korlátozást látva abban, hogy a tuberkulotikus anyagok terjedését meg­akadályozzák. Ha az uszályos ruhák elpusztulnak — mondják az orvosok — mi is elpusztulunk. Kereskedők, szövetszállítók, nőszabók, var­róleányok hosszú sorú deputácziója a kereskedel­mi miniszternél. Szintén azt panaszolják, hogy a keresetük szenved kárt, mert az uszályok csiná­lása igen könnyű és jól fizetnek érette. Kolozsvár város szemét kapitányának tisz­telgése a belügyminiszternél „Ki­sepri kegyelmes uram — kérdi a nagy talentumú férfin — ki söpri Kolozsvár járdáit tisztára, ha nem lesznek a szorgalmas utczasöprő aszályos ruhák ? A miniszterek megnyugtatják a deputáczió­­kat, mondván, a­mint szokás: — Biztosíthatom önöket hölgyeim, uraim, hogy kérvényeiket tárgyalni fogom­­ jogos kí­vánságaik stb. . . . III. A rendelet ellátása. Polgármester a tanácsülésben megilletődött hangon jelenti, hogy egy rendelet érkezett, mely­­szerint az uszályoknak miként és hol­­való vise­lése, illetőleg az uszályos vis­­etnek a nyilvá­nos helyekről való kitiltása tárgyában szabály­­rendelet alkotandó. A rendelet kiadandó, de melyik szakosz­tálynak ? Nem lehet másnak kiadni, mint a közmunka és építészeti szakosztálynak. A szakosztály véleményt kér a köztisztasági hivataltól arra nézve, hogy mely utczák és terek nevezhetők nyilvános helyeknek, meghallgatja a főorvost arra nézve, hogy p­redoutban való uszályviselés ver fel több port, vagy az, hogyha a nagyutczában járnak a kánikulában sleppekkel. Írásos beadványt kér a főmérnöktől, hogy hány c­entiméternyi hosszúságon túl nevezhető a ruha aszályosnak. (Pikáns kísérleti mérések.) A tanulmányozások nagyban folynak, a la­pok napról-napra írják: „Az uszályos ruhák dolga ismét tovább jutott egy lépéssel a meg­oldás felé“ IV. Nincs aszályos ruhás Végre a vélemények beérkeznek s a refe­rens megcsinálja a szabályrendeleti javaslatot Kitűzik közgyűlésre s a javaslat egyhangú­lag elfogadtatik. A szabályzatot formaszerűen harmincz napig közszemlére teszik s felterjesztik a belügyminisz­terhez megerősítés végett. * A belügyminiszter a szabályrendeleti javas­latot nem erősíti meg, egyszerűen azért, mert ez időre már tárgytalanná vált. Az előleges készülődések és javaslatok ideje alatt ugyanis az aszályos ruhák kimen­tek a divatból. Nagy bölcsek voltak tehát a miniszterek, főispánok, polgármesterek,­­főkapitányok, mikor nejeiknek és leányaiknak azt mondták : — Legyetek nyugodtan szépeim, kedveseim, a rendelet kiadatott, de nem lesz semmi baj. Hát legyenek nyugodtan! KOLOZSVÁR HÍREK, Kolozsvár, ápril 8. Szabad táskák a vashid mailett A tanács mai ülésén szóba került a vashid balfelőli részén levő szabadtelkek ügye, miről többen peticziót adtak be a tanácshoz arra nézve, hogy ez a telek valamely középület szá­mára tartassék fenn. A dolog most úgy áll, hogy a tanács e telkekre vonatkozólag az ár­lejtést e hó 20-án szabályszerűen meg fogja tartani. A petíczióról a közgyűlésen fognak be­számolni. Tanítói képesítő vizsgálatok A vallás és közoktatásügyi miniszter az áll. ta­nító- és tanítónőképző intézetekben tartandó elemi népiskolai tanítói- és tanítónői képesítő vizsgálatra nézve új szabályrendeletet léptetett életbe. E rendelet szerint a tanítói vagy taní­tónői pályára magánúton készült jelöltektől a törvényben megszabot­t koron és tanítói gya­korlaton kívül legalább annyi iskolai előkép­zettség kívántatik, amely a tanító- vagy taní­­tónőképző intézetbe való felvételre nézve meg van szabva. Ugyancsak a magánúton készült jelölteket arra kötelezi az új rendelet, hogy a képesítő vizsgálatot megelőzőleg a képzőinté­zet egyes osztályainak tananyagából osztály­­vizsgálatot tegyenek. A vizsgáló­bizottság tagjai kizárólag szakférfiak lesznek s a vizsgálaton senki sem menthető fel egyetlen tantárgyból sem. Azok a tárgyak, melyeket a d­él koca­­káztatása nélkül szóbeli vizsgálat nélkül is számon lehet kérni, az írásbeli vizsgálatok közé vannak sorozva. Ünnepély a református kollégium­ban. ComeniuS Amos János emlékezetére ma délelőtt tíz órakor a ref. kollégiumban szépen sikerült ünnepély volt. Az egész kollégiumi ifjúság a bennlakó egyetemi hallgatókkal együtt, részt vett az ünnepélyen, melyen hölgyközönség is volt. A ref. egyházkerület elöljárói s a tan­ügyi férfiak közül ott voltak : Gyarmathy Miklós alispán, dr. Kolozsvári Sándor gondnok, Szász Gerő esperes, dr. Vályi Gábor, dr. Finály Hen­rik, Háry Béla, Kiss Sándor ker. ak. igazgató, Török István, Geréb Márton, Sárkány Ferencz, Demeter István, Szabó Samu, Sárkány Lajos, *­­ Balogh Károly, Szathmáry Ákos, Gráf Jakab,­­ Zoványi Jenő ref. lelkész stb. Az ünnepélyt a kol­légium ügyes dalárdájának szépen hatásosan előadott éneke nyitotta meg. Ezután Parádi Kálmán tanár, tanügyi referens tartott Come­­nius Jánosról életéről és működéséről emlékez­tető beszédet. Minden sorában jellemzetesen, híven és melegséggel ismertette Comenius életét s vont le belőle becses tanúságokat. A folyto­nos figyelemmel végig hallgatott gyönyörű em­lékbeszéde után hosszasan megtapsolták. Ez­után ismét a jól szervezett dalárda énekelt. Végül Boér Elek Petőfi „Apostoláéból adott elő egy részletet igen sikerülten és sűrű meg­érdemelt tapsokat aratva. Az ünnepély, mely dicséretére válik a ref. főtanodának, egynegyed tizenkettőkor végződött. Az I. és II osztályú keresetadók dolgában a következő értesítés adatott ki Ko­lozsvár sz. kir. városában a folyó 1892-ik évre kivetett I. IL osztályú kereseti adókról szóló lajstromok,­­ a­hová tartoznak az I. osztályba: a) mezőgazdasági és a gyárakban, kereskedelmi és iparüzletekben és vállalatokban cseléd mi­nőségben alkalmazott egyének; b) házi cselé­dek; c) gyárakban, kereskedelmi és iparüzle­tekben és vállalatokban alkalmazott segédek és segédmunkások, ha 40 frtnál több havi díjt nem húznak, vagy ha darabszámra dolgoznak; d) a napdíjasok, évi vagy havi állandó fize­tést nem húzó írnokok és általában az írás­beli, számviteli vagy felügyelői teendőket va­lamely üzletben, vállalatban vagy intézetben állandó alkalmaztatás nélkül végző vagy olyan egyének, kik foglalkozásuknál fogva sem a felsoroltak közé, sem a többi osztályok vala­melyikébe nem tartoznak; e) segéd nélkül dolgozó önálló kézműiparosok ; f) az állandó üzlethely nélkül működő házalók, a II. osz­tályba: a) a föld- és házbirtokosok; b) azok, kik tőkekamat- és járadék adóval vannak meg­róva, a kir. pénzügyigazgatóság érvényesítésé­vel ellátva, a városi adóhivatal irodájában — bel-király­ utc­a Minorita atyák 15. szám alatti háza emeletén — folyó évi április hó 8-tól bezárólag 16-ig, nyolcz napi közszemlére ki­téve vannak hol is azokat ezen idő alatt min­denki megtekintheti. Egyúttal az 1883-ik évi XLTV. t.-cz. 16. §-a rendelkezéséhez képest figyelmeztetnek az adókötelesek, hogy netánk felszólamlásaikat és pedig: a) azon adózók, kik e lajstromokban tárgyalt adónemmel már a múlt évben megróva voltak, a lajstrom ki­tételének napját követő 15 nap alatt; b) azon adósok, kik e lajstromokban megállapított adó­val a folyó évben első ízben rovattak meg, ezen adótartozásuknak az adókönyvecskébe tör­­tént bejegyzését követő 15 nap alatt, a város­­tanácsi iktató-hivatalnál benyújthatják. Kolozs­vár az. kir. város tanácsától 1892. ápril­is 6-án. A­­­b­a­c­h Géza, kir. tanácsos, polgár­­mester. Tavalai, meleg eső kezdett perme­tezni ma délelőtt. Félig-meddig beborult az ég, mintha tanakodnék, hogy vájjon csakugyan küldjön-e esőt, vagy csak továbbra is perme­­tet. A mezei gazdák, a veteményesek, a gyü­mülcsösök esőt kérnek, — várósi emberek, a­kik csak azt tekintik irányadóul, hogy lehet-e sétálni vagy nem, — szeretnék, ha nem volna­­ eső. Az idő semmi esetre sem gondolkozott so­káig a a délután folyamán a gazdaemberek ki" «pniis $ vánsága felé hajlott, sűrűen öntvén a Ra?(j | •sőt. ' *l" ' „A kinek nnne* mi fájjon fájhat ‘ Ezzel az igazságos bevezetéssel j®111 tunk ma egy panaszos levelet helybeli bélyeg alatt. A panasz a gyümölcsterofi4 *' érdekli s különösen azokat, a kik a fi||0 ‘!t ’ tól félnek. Szentgyörgyi, a nagy filloxera |!1' küldte be. Azt hozza fel, hogy a kolozsvári téri kereskedésben franczia gyümölcsostvi,, " kát árulnak, melyek Lyon vidékéről, tehát a loxerás területről hozattak. „Bizonynyal gondol rá — írja — elhódított vásárló is kumunk, hogy azokkal a gyökeres plántáki' egy nehány pár filloxerát be fognak hozz ', is ültetni.“ Szent igaz, hogy a kinek ci„ fájjon, annak nem fájhat, sa kinek nincs „11­sége ojtványokra nem bánja, ha akárm,­­ árulnak, de igaz viszont az is, hogy a ^ f°’ a filloxerától az nem fog pénzért Veni loxerát. Választások a nőegyletben a ko­lozsvári tót. nőegylet holnap délután négy­­,t. kor választmányi ülést tart Gzv. báró Báni, Albertné elnöklete alatt. A gyűlésen, melyre a a meghívókat Fekete Béla titkár bocsájtotta ki a főtárgy az lesz, hogy választmányi tagokat választanak az 1889-ben választott tagok e­lyett. A választmányból kilépnek: Rubin­­Ká­rolyné, dr. Bánffy Dánielné, Bogdán IstvánDr Bokros Ádámné, Csiky Teréz, Fejér Mártonul dr. Groisz Gusztávné, Hutflesz Károlyné Sc­szédi Sámuelné, dr. Kemény Gézáné, gr. I­­­zár Miklósné, Szász Domokosné, Tamási Bog­­dánné, Wasa Julia, dr. Wesselényi Istvánné A kolozsvári hölgyek A kolozsvári hölgyek filléregylete csendben,­ zajtalanul, i­j. szólva szűk baráti körben, áldásos jótékony­­ságot fejt ki A­­­b­a­c­h Gézáné elnöklete alatt kötő estélyek jövedelméből s kisebb adakozá­­sokból gyűjt tetemes összeget és s­érti belőle azokat a segítségre szorultakat, a­kik hozzája fordulnak.Ez a derék egylet tartja holnap délutáni órakor Albach Gézáné lakásán közgyűlését melyet Hadházi Sándor titkár­helyettes hívott össze. A gyűlésen tárgyalni fogják a választ­mányi jelentést, választanak ellenőrt, titkárt és öt választmányi tagot. Meghosszabbított határidő.­­Épen ma közöljük alább, hogy a budapesti egyete­men az idei pályázatok silányul mutatkoztak, illetőleg, hogy a kitűzött határidőre igen kevés pályamunka érkezett be A kolozsvári egyetem­nél sem mindenik pályázatra adatott be elég­munka, így például a bölcsészetkari munkák pályázati határidejét meg kellett hosszabbítani — többek kívánságára — május elsejéig. 7 helyett­­­,8. A színházi előadások szombattól kezdve 7 óra helyett fél 8 órakor kezdődnek. A közönségnek ugyanis nem nagyon kényelmes, hogy a legszebb sétaidőben hát óra­kor már beüljön a színházba, míg fél nyolc­ órára mindenki kisétálhatta magát annyira hogy bevehessen egy adag drámát, vagy ope­rettet. Faipar«« #■ alperes egy lakásban A felperes Olár Csifor radnai lakos, az alperes Sziklay Emil erdőtisztviselő. Olár azzal vádolja Sziklayt, hogy a tulajdonához tartozó erdőben tűzi­fát termeltetett. Az ügy megjárta a bes­ter ezer erdőigazgatóságot, s készülőben volt, hogy a kolozsvári kincstári ügyészséghez kerüljön E készülődések közepette az e­gész ügy ma oda került — a kolozsvári vashid mellé. Itt találta meg Simon Juon monostori lakos reggel 6 óra­kor. A nagy iratcsomó, melyben felperes és alperes becsületesen veszekesznek, egy lakás­ban hevert. Simon Juon megszánta és bevitte a rendőrséghez. Itt aztán, a­ki inkább illeté­kes, átveheti és folytathatja a perlekedést Filst * ■■inhás előtt Tegnap­­Stea színházi előadás után, mikor már a közönség nagy része eltávozott, többen erős kormos füst­­szagot éreztek a színház előtt. Hirtelenében nem lehetett tudni, hogy a füst honnan jön s an­nál az elvnél fogva, hogy „jobb félni, mint megijedni“ a rendőrségi színházi inspekcziós* tűzoltókkal hamarjában átvizsgáltatta a szín­ház helyiségeit. A színházban semmi gyanútt* nem találtak. A tűzoltók és a közönség köré­ből néhányan kevés ideig még a szinház előtt maradtak puhatolódzva a gyanús füst felöl, de csakhamar kitudódott, hogy a füst egy műhelyből származott s a különös szaga attól való, hogy nyirkos fenyőfával tüzelnek. Leesett a lépcsőről A mentőkúr tagnap este 8 óra után kevéssel ismét muli­kájuk volt. Ritka az a nap, melyen 1^ ®!! tesi eset nem fordul elő. Tegnap özv. H. * nosné egy magas lépcsőről történt leesés ö­vetkeztében fején, arczán súlyos sérülése­t szenvedett, úgy, hogy D­o­m­b­i Józsefet In­re Domokos, azonnal kivonult mentők az őr­s nőt vértől elborítva találták. A sebek ve­t­é­lyesek ugyan, de valószínűleg komolyabb k vetkezményt nem fognak magok után von Kéménygyulás. Tegnap este « utcza 4 sz. házban kéménygyulás volt. A . •an megjelent tűzoltók nagyobb részét 0 ideje korán elejét vették. o Drága pénzek, a melyek »e® k. ■•m­érnek. Azok a bankó darabok, ^ ról tegnap irták, hogy a bidutezán 8,ertt\oZ. voltak szórva, nemcsak a járó­kelőknek o ^­tak bajt, hanem gondot adtak a rendőrség is, mely nem tudta, hogy miképen kerül 6 ^ az a nagy csomó pénz, habár darabokba0 ^ az utczára. Végre ma megoldatott a r®j* 1 _ pénz egyenesen a kincstártól került. A 1 . tár szokta beváltani az elrongyolódott PaP^_ pénzeket, melyeket aztán zsinórra füz ve , . küld Budapestre. Hogy a bankókat *8l.n .t fűzhessék, egy arra való szerszámmal °eZ\plt csinálnak rajtuk. E művelet folytán ®in bankóból egy kis darab kiesik. Ezeket » ^ bokát szedte össze valaki • »zórta szét.18* hogy ezekből aztán nem igen lehetett r­ép bankót csinálni.

Next