Kolozsvár, 1892. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1892-07-01 / 148. szám
ásik évfolyam. 1892. 148. szám. Szerkesztő-iroda: BELKIRÁLY UTCZA 6. SZÁM. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK vissza. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vézetnek. Kolozsvár, péntek, július 1. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCAA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK Egész évre.............................16 frt. Fél évre ................................8 frt. Negyed évre...........................4 frt. Egy hóra................................1 frt 60 kr. Egy szám ára 5 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 20 kr. Felhívás előfizetésre. A harmadik évnegyed alkalmából kérjük. olvasóinkat az előfizetések megújítására, s egyúttal arra, hogy lapunknak új barátokat szerezzenek. Törekvéseinket eddig is méltányolta a közönség, amiről előfizetőink számának örvendetes gyarapodása tesz tanúságot, s ez buzdításul szolgál nekünk a jövőre. Igyekezünk lapunk minden rovatának minél élénkebbé tételére, s különös gondot fordítunk a tárczára, melyben a regényen kívül majd minden nap közlünk egy eredeti tárczát. A közgazdasági rovatot, melyben állandóan közlünk a budapesti tőzsdéről táviratot, továbbá is fejleszteni fogjuk, amit kötelességünknek is tartunk a közönség köréből kapott elismerő nyilatkozatok után, s élénk figyelemben részesítjük nemcsak a kolozsvári piacot, hanem az egész erdélyi hazarész közgazdasági mozgalmait és érdekeit. Politikai értesítéseinkben mindig a megbízhatóságra törekedünk, s kerüljük a kalandos kombinácziókat, melyek a közvéleményt tévútra vezethetik. A magyar állameszme ellen irányzott áskálódásokat pedig, mint azt legutóbb is bebizonyítottuk, a hazafias meggyőződés erejével utasítjuk vissza. Napi híreink rovatát illetőleg is tapasztalhatja az olvasóközönség, hogy mikor az érdekesség megkívánja, gyors és részletes értesítéseket nyújtunk, s az érdekesebb törvényszéki tárgyalásokról is kimerítő tudósításokat közlünk. A nagyobb fontosságú eseményekről bő távirati értesítéseink voltak a múlt évnegyedben is, s közelebbről is külön leveleket és táviratokat közöltünk a koronázási jubileum ünnepélyeiről és az Emke közgyűléséről. A „Kolozsvár“ előfizetési árai: Egész évre...................................................16 frt. Félévre............................................................8 frt. Negyedévre......................................................4 frt. Egy hóra......................................................1 frt 50 kr. Schlauch beszéde. 30. Kolozsvár, jmn (szk.) A Szt. László-társulatnak II.Váradon tartott dísz gyűlésén Schlauch Lőrincz nagyszabású tanulmányt olvasott fel a királyi főkegyúri jogról. Az a körülmény, hogy épen ezt a nemzeti ünnepet s úgyszólván a magyar állam és társadalom képviselőit választotta ki a tudós püspök nyilatkozatai előadására, illetve meghallgatására, azt látszik bizonyítani, hogy rendkívüli fontosságot kívánt szavainak tulajdonítani, s azt akarta, hogy a kiáltó szózatot sokan meg is hallják. A tudós püspök kiváló elmeéllel s történeti-filozófiai és szocziológiai szakavatottsággal kidolgozott beszéde egy olyan tétel bebizonyításával foglalkozott, amely egyáltalán vita tárgyát nem képezte. Mert hisz’ senki sincsen ebben az országban, aki a magyar királynak főkegyúri jogát valaha kifogásolta volna. Azonban a geniális egyháznagy azért mégis teljes aktualitást tudott adni szavainak, s ez az aktualitás nemcsak abban gyökerezett, hogy épen Szent László volt a magyar kath. egyháznak egyik legnagyobb és legbőkezűbb patrónusa, hanem abban is, hogy a közelmúlt egyházi-politikai viták az alkotmányos és parlamentáris elemeknek az egyházi-politikai kérdések megoldásánál oly nagy horderőt tulajdonítottak, amelyek az ultramontán egyházelvi állásponttal talán nem voltak mindenben megegyezők. S alighanem a fején találja el a szeget, aki azt állítja, hogy a tudós püspök, ki egy ízben már a delegácziót is kiválasztotta egy világra szóló egyházpolitikai akció czélravezetésére, a papeizmus hatalma felett mondott dicsbeszéddel a nemzeti önálló intézkedési jogon akart az ékesen szólás mézzel bekent, fegyverével egy alig észrevehető és mégis érzékeny sebet ejteni. A tudós püspök pazar szellemmel irt tanulmányának, magja az, hogy a magyar király, mint ilyen igen-igen széleskörű kegyúri joggal bir az egyházi ügyekben s úgyszólván „egyházi jogokat gyakorol a kath. egyházban.“ Ez a kegyúri jog azonban tisztán az egyházi törvényekben gyökerezik; egy kiváltság ez, mely egyházi természetű és nem állami jog, azért annak gyakorlásában is az egyházi törvények tartandók szem előtt. A kegyúri jog, a magyar koronához van elválaszthatatlanul kötve s mint ilyen kizárólagos királyi személyi jog, következőleg nem nemzeti, nem országos, semmiféle nép fels ég vagy demokratikus intézménynek a kifolyása, és ezekre a pápa beleegyezése nélkül át sem ruházható. A midőn aztán igy kimondja a tudós püspök, hogy a király a szent atyától kegyelemből kapott e kegyúri joga gyakorlásában nincsen az alkotmányosság semmiféle formájához kötve s e kegyúri jogot kiveszi az alkotmányos érvényesítés oly formái alól, amelyek az 1848-ik évi 3-ik törvényczikk értelmében a felelős magyar kormány ellenjegyzését minden állami kormányzati cselekvényre megkövetelik s igy a modern alkotmányos jogfejlődés alapelveivel merőben ellenkező tant állít fel, nehogy kedve jöjjön a politikusnak a magyar alkotmányjogba bedobott ily vitás kérdés megoldására másutt keresni analógiát, egyszersmind a dialektika egy sikerdús fegyverével azt is kijelenti, hogy a magyar államfő és a kath. egyház közötti viszony szabályozásánál nem alkalmazhatók sem az állami jogi elméletek, sem az analógia, mely talán más államok példáját venné zsinórmértékül. És csakugyan egy ily kutatás az államjogok életében elvezetne oda, hogy az államfőnek adott oly pazar jog egybefüggött azzal, hogy a kath. vallás állam vallás is volt, d e czimen nyerte pl. a franczia király a legkeresztényibb király, a spanyol király a legkatholikusabb fejedelem ékes jelzőjét s nagy kiváltságait. Azonban az állam vallás theóriája kényelmetlen egyházi szempontból, mert eltekintve a keleti despotikus államoktól, már csak az orosz czár is, mint a keleti egyház feje, s az angol királynő, mint az anglikán egyház feje államfői mivoltuknál fogva oly befolyást gyakorolnak az egyházakra, mely az egyházi czélokat és érdekeket, mindig alája rendeli az állami érdekeknek és czéloknak. Hisz pld. Angliában az államegyház törvényes feje, a „Thirtynine Article“, a Liturgia és az egyház más szertartási szabályainak értelmezője s mindenféle egyházi ügyekben és kérdésekben a legfelsőbb fellebbezési fórum maga a király, amint ezt Todd alkotmánytörténetében kifejti. Ennélfogva Schlauch Lőrincz ki is jelenti, hogy Magyarországon nem volt egyáltalában államvallás s az államfő, nem államfői minőségéből kifolyólag nyúlt be az egyház dolgaiba, hanem mint a pápa által egyházi funkciókkal is felruházott kegyúr. S egyúttal kimondja azt a tételt is, hogy az egyház kormányzása az egyháznak, mint vallási testületnek, elidegeníthetetlen joga, s e jog nem az állam, hanem a természetjog védelme alatt áll. No hát ez a kijelentése a tudós főpapnak ép oly ideális, mint egész fejtegetése és nem akarjuk még feltenni sem, hogy nem ismeretén, hanem egyszerűen mellőzésén alapul annak az általános politikai elvnek, mely szerint egy nemzet kebelében bármely instituciónak védelmet, fennállhatási jogot csak az államnak, a nemzetnek akarata adhat, s amennyiben a vallás, mint korlátlanul szabad lelkiismereti jog, külső tényekben megnyilatkozik és megnyilatkozásaiban és tényeiben egy társadalmi instituczió jellegét veszi fel, szintén csak az állam akaratából s az állam által megengedett határokon belül bír cselekvési szabadsággal , midőn tehát a tudós főpap a főkegyúri jogot kiveszi az alkotmányos ellenőrzés és felelősség korlátai közül, sőt még az állami tételes jog szankcionálását sem igényli hozzá, oly térre vitte át e jogot, amelyen az alkotmányos államban, de sőt bármely államban is, egyáltalán nem érvényesíttethetik; mert hisz a királyi hatalom maga is, melynek pedig csak része a legfőbb kegyúri jog, a nemzeti akaratnak gyümölcse és ténye. Nehogy azonban a király kezébe letett e legfőbb kegyúri jog is esetleg oly elhatározásokra vezethesse annak gyakorlóját, amely az egyház netaláni czéljaival ellenkező, siet mindjárt ki is jelenteni, hogy az egyház kormányzatában, iskoláiban, bíráskodásában és alapítványainak megőrizésében autonóm joggal bír és hogy a legfőbb kegyúri jog semmi más, mint az egyház védelme és gyámolitása s még olyan országos törvényekkel biztosított felségjog is, mint a ius piaceti, mely már az 1440. évi 4. t.-czikkel szabályoztatok, csak egy túlkapása a koronának a kúria hatalmával szemben. Szó nélkül aláírjuk és helyeseljük mindazt, amit ezután a tudós főpap a kath. egyház hazafiasságáról, önzetlen áldozatkészségéről és a hazafias kultúra terjesztése közben teljesített érdemdús működéséről ír, azonban lehetetlen mégis a figyelmet fel nem hívnunk arra, hogy míg e józan, bölcs és hazafias működés az egyházat ezer éves jogaiban és javaiban meghagyta sőt gyarapította, addig nyugaton a kúria politikai befolyásának a nemzeti érdekek felett való istápolása áldatlan kulturharczokra s végre is az egyháziak megtörésére és jogkörük lényegesen szűkebb körre szorítására vezetett. Ha tehát a klérusnak eszélyessége és óvatossága érdemeket szerzett is, ez a viselkedése rá nézve sem volt minden előny nélkül való. Midőn aztán beszédében jól megfenyegette a tudós püspök a magyar alkotmányt és a parlamentarizmust, mely a királyi kegyúri jogokat, mindig és kizárólag csakis a nemzet magasztos czéljai érdekében ismeri el jogosan gyakorolhatóknak: ő maga mégsem tud kitérni a kor áramlatai elől és elismeri, hogy nem úgy van most, mint volt régen. „Tagadhatatlan azonban — úgymond — hogy miután a társadalmi és politikai viszonyok nagy átalakulásokon mentek keresztül, a kath egyháznak külső vonatkozásai az államhoz sem maradhatnak teljesen érintetlenek. A kérdéseknek egész halmaza lépett tehát előtérbe, melyeket az új államalakulás (valószínűleg a parlamentáris kormányformát érti alatta) következtében úgy az egyház mint az állam érdekében meg kell oldani.“ Azonban a változott helyzet változott viszonyai rendezésére bölcs tanácsot adni mégsem képes, hanem beéri azzal, hogy elítéli az állami omnipotencziát, mely sikerre és békére bizonyára vezetni soha sem fog. És e tekintetben, úgy hisszük, nincsen senki, aki neki ellene mondana, mert csakugyan az állami omnipotencia egy szabad állam institucióival meg nem egyeztethető. Azonban nagy kérdés az, hogy hol kezdjük számítani a határt, amelyen belől az állam jogos működési köre van, s hol azt, melyben az egyház s főleg egy idegen hatalom, a római kúria, beleszólani jogosított. Nagy példák állanak a tudós főpap előtt, hisz már maga Szent László sem akart azon a csapáson járni, melyre VII-ik Gergely pápa Európa szerte törekedett a fejedelmeket terelni, no meg Mátyás király épen megmutatta, hogy mik azok a bizonyos nemzeti, állami szempontok, amelyeket, vannak, ime a XIX i- évszázban is, kik kifogásolnának. Az állam és egyház határairól itt értekezést tartani idő és hely nincsen, de azt konstatálnunk kell, hogy bármily szellemes, ékes és dialektikus volt is a nagyváradi püspök beszéde, nem az Gazdasági helyzetünk. — A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara jelentéséből. — Kolozsvár, jul. 1 . Iparkamaránk a múlt évre vonatkozó, most kiadott jelentése fölötte érdekes képet nyújt az általános gazdasági helyzetről, — tüzetesen is-merhetvén annak kedvező és kedvezőtlen alakulásait. A nagy gonddal és objektív kritikával írott jelentésből az alábbiakat közöljük : Őszintén be kell vallanunk, hogy a kormány hathatós gyámolítása nélkül mezőgazdasági viszonyainknak sem helyes iránya, sem sikeres fejlesztése még sokáig nem is képzelhető ; ez áll főképp oly kérdésekre nézve, mint baromtenyésztés, új gazdasági keresetforrások megnyitása, például selyemtermelés, kereskedelmi növények, mint például a szép fejlődésnek indult lóhermagtermelés, a gazdasági hitel szervezése stb. Ezen kérdésekből is többekre lesz bő alkalmunk jelentésünk különleges részében részletesen rámutatnunk. E helyen csak azon észrevételünket fejezzük ki, hogy sajnálattal nélkülözünk minden jelt arra nézve, hogy az 1888. XXXVII t.-cz. 26. §-a értelmében a községek italmérési kártalanításából előállt tőkék alapján hitelszövetkezetek alakíttassanak, pedig az ott kitűzött egy év eltelt s az eszme gyakorlatiasnak mutatkozott. Ezzel szemben némi megnyugtatót találhatunk a pénzügyi minister úr idei programmbeszédében, amelyben a gazdasági szetkezetek ügyének felkarolását kilátásba helyezte. Mielőtt ismernők a tervezett akciót, lehetlen észrevétellel kisérnünk, azonban azon nagy fontosságnál fogva, mely a szövetkezeti ügy sikerében rejlik s amely sikert semmi esetre sem szeretnék kockáztatva látni, bátrak vagyunk csak azon szerény megjegyzést tenni, hogy az ily szövetkezetek alakítására már az áramlat meg van (kerületünkben is keletkezett egy pár), de óhajtandó, hogy ezen szövetkezetek semmi esetre se hagyassanak sokáig kellő felügyelet és ellenőrzés nélkül s hogy a a pest- és arad megyei szövetkezetek központi vezetése úgy látszik e tekintetben nagyon megfigyelendő példákkal szolgálnak. A földmivelésügyi miniszter úr az erdélyi földbirtokos osztály érdekei iránt tanúsított figyelmének és gondosságának jeleképpen jegyezzük fel azon nyilatkozatát, amelyet ez év január 22-ikén a szolnok-dobokamegyei szabadelvű párt gyűlése előtt tett, s amely szórólszóra így hangzik: „Egy jogos óhajtás hangoztatik évtizedek óta erdélyi részről, ez az úrbéri dézmaváltság elmaradt kamatainak kérdése. Főképp az állam pénzügyi helyzete nem engedte meg ennek ez ideig való kedvező elintézését, de örülök, hogy szerencsés lehetek itten kinyilatkoztatni, hogy a kormány elhatározta e függő kérdésnek méltányos megoldását. Nincs okunk kétkedni, hogy a kormány nevében és illetékes ajkak által tett ezen ígéret rövid időn teljesülni is fog. Mi ezt közgazdasági érdekből is hasznosnak és szükségesnek tartjuk, mert épen azon osztály részesül ily módon jogos gyámolításban, amely a kultúrának és nemzeti vagyonnak legilletékesebbb képviselője. Örülünk, hogy egy régi sérelem szűnik meg, amelyet alkotmányunk fel- s függesztésének gyászos éveiből örököltünk. Arról is hálásan vettünk tudomást, hogy múlt évi jelentésünkben kifejezett óhajtásainkat a baromkereskedés terén hiányzó szavatossági törvény s az anyagot összegyűjtő lóvásár ügyében Nagyméltóságod utján a földmivelésügyi miniszter úr figyelmére méltatta s az erre czélzó intézkedéseket részint megkezdte, részint kilátásba helyezte. A lótenyésztés előmozdítására kétségtelenül jó hatással lesz a falka vadász-társulat, amely az évben létrejött, és amely a hátas lovak nevelését újból előtérbe állítja, s ha terve sikerül, a lóversenyek rendezését is újból felkarolja. A szarvasmarhák meglepően magasra szökkent ára, amely pedig megfelelő anyag hiányában egyhamar nem is fog hanyatlani, kétségtelenül legalább annyi előnnyel jár, hogy a marhatenyésztést jutalmazóbbá teszi s gazdáinkat ez irányban több buzgalomra serkenti. A földmivelésügyi miniszter úr hathatós pártfogásának köszönhetjük, hogy az erdélyi pincze-egy le bortermelők szövetkezete reconstruálva lett , így újból kezébe veheti feladatai sikeres megoldását, valamint azt is, hogy tervbe len véve s meg is kezdve (Zilabon) az állami faiskolák létesítése gyümölcsészetünk emelése czéljából. Azonban nem folytatjuk tovább a mezőgazdasági ipar érdekében történtek felsorolását, sem erre vonatkozó javaslatainkat és észrevételeinket ; mert erre bőséges alkalmunk nyílik s fel is használjuk — a miként említők — a megfelelő rovatokban; mert sehogy sem zárkózhatunk el attól a felfogástól, hogy kamaraterületünk ipara és kereskedése csak úgy fejlődhetik egészséges alapokon, ha a mezőgazdasági viszonyok erre kedvező talajt nyújtanak, ha a mezőgazdasággal foglalkozó népesség fogyasztóképessége sokszorosan hatványozva lesz. Ami a magyar iparpolitikát illeti, saját helyi érdekeink szempontjából rá kívánunk mutatni azon intézkedésekre, amelyek által Nagyméltóságod kereskedésünknek útjait kelet felé annyira gyakorlatiasan kezdte egyengetni, amidőn a kereskedelmi múzeum útján Belgrádban, Szófiában, Fiuméban Konstantinápolyban, Máltában árumintatárakat és képviselőségeket nyitott, ezek számára a keleti tanfolyam útján szakértőket neveltet, és az áruforgalom közvetítésére a keleti csomagszállítást, berendezte. Geográfiai fekvésünk és kevéssé fejlett iparunk egyaránt a keleti piacokra utalja iparunkat, míg a nyugati piaczok inkább nyers terményeink számára valók; de épen azért, mert sem gyárosaink, sem egyes kereskedőink nem képesek a maguk erején törni meg az utat a keleti piaczokra miként azt a külföld szerencsésebb helyzetű vállalkozói képesek tenni, igen helyénvaló, hogy helyettük a piomnier-szerepet az állam vállalja magára, s most már csak azt kell óhajtanunk, hogy a magyar vállalkozókban meg legyen az érték és életrevalóság az ingyen nyert támogatást hasznukra fordítni. Az ipari vállalkozások terén a múlt év nevezetes mozzanatokkal nem bír. Az előző év kezdeményezése volt a tordai cellulosegyár építése, amely ez évben már üzembe is jön léptetve, valamint a naszódvidéki erdőségek kihasználására alakult fakereskedő-részvénytársaság. E két vállalat a faipar emelésére törekszik s több millió befektetés mellett nagy forgalmat fog eszközölni. Általában nagy örömmel constatálható, hogy az ország erdőséges kihasználásánál eddig tapasztalt rablógazdaság helyébe rendszeres üzemek kezdenek lépni, amelyek hivatva vannak az erdélyi részek ezen eddig érintetlennek mondható kincséből rendszeres és állandó hasznot teremteni. A bányaipar köréből újdonságára s jelentőségére nézve kiemelhetjük annak a franczia társaságnak vállalkozását, amely Zalathna mellett a durobrávai bányákban higanytermelésre alakult, míg másfelől sajnálkozva említjük fel, hogy azojahidai állami vasgyár ári vállalat megszüntetése elhatároztatott, épen azon időben, amidő e vidék a vasúti forgalom vonalába került. A nagyobb fontosságú ipari vállalatok közt első helyen állnak még mindig a maló ülés szesz-ipar, mint amelyek mezőgazdasági terményeink értékesítését czélozzák. A malomiparról feljegyezhetjük, hogy a múlt évben tovább haladott a fejlődés útján, amennyiben a műmalmi vállalatok száma újból szaporodott s az üzlet is fejlődött, a szeszipar nem fejlődött ugyan, sőt a gazdasági szeszgyártásban némi atagnatio volt tapasztalható, de az üzletmenetre a conjuncturák kedvező hatással voltak s igy az előző évben felhozott panaszoknak csak egy része áll még fenn; a túltermelés időszakán ez idő szerint túlesett ez ipar, de fölöslegesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy az állam legfontosabb pénzügyi érdekei követelik ez iparág gondos ápolását. Az új helyi díjszabás jótékony hatása különösen kerületünkre nézve érezhető, ahol egy sereg oly áru létezik, mint kő, föld, fa, barnaszén, sat., amely a szállítást nagyobb távolságokra nem bízja meg, míg most lehetővé vált haszonnal értékesíteni azon piacokon, ahol eddig meg nem jelenhettek. Így látjuk, hogy a kissebesi kőbánya, az egeresi olajágat hozó galamb, hanem a fegyvereit csörtető harczos benyomását tette ránk.