Kolozsvár, 1892. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1892-07-01 / 148. szám

ás­ik évfolyam. 1892. 148. szám. Szerkesztő-iroda: BELKIRÁLY­ UTCZA 6. SZÁM. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK vissza. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivéte­lével. Névtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vézetnek. Kolozsvár, péntek, július 1. Kiadóhivatal: B­ELKÖZÉP-UTCA­A 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK Egész évre.............................16 frt. Fél évre ................................8 frt. Negyed évre...........................4 frt. Egy hóra................................1 frt 60 kr. Egy szám ára 5 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr.­­ Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezmény­ben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 20 kr.­­ Felhívás előfizetésre. A harmadik évnegyed alkalmából kérjük­­. olvasóinkat az előfizetések megújítására, s egyúttal arra, hogy la­punknak új barátokat szerezzenek. Tö­rekvéseinket eddig is méltányolta a kö­zönség, a­miről előfizetőink számának örvendetes gyarapodása tesz tanúságot, s ez buzdításul szolgál nekünk a jövő­re. Igyekezünk lapunk minden rovatá­nak minél élénkebbé tételére, s különös gondot fordítunk a tárczára, melyben a regényen kívül majd minden nap köz­lünk egy eredeti tárczát. A közgazda­­sági rovatot, melyben állandóan köz­lünk a budapesti tőzsdéről táviratot, továbbá is fejleszteni fogjuk, a­mit kö­telességünknek is tartunk a közönség köréből kapott elismerő nyilatkozatok után, s élénk figyelemben részesítjük nemcsak a kolozsvári piac­ot, hanem az egész erdélyi hazarész közgazdasági moz­galmait és érdekeit. Politikai értesítéseinkben mindig a megbízhatóságra törekedünk, s kerüljük a kalandos kombinácziókat, melyek a közvéleményt tévútra vezethetik. A ma­gyar állameszme ellen irányzott áskáló­­dásokat pedig, mint azt legutóbb is be­bizonyítottuk, a hazafias meggyőződés erejével utasítjuk vissza. Napi híreink rovatát illetőleg is ta­pasztalhatja az olvasó­közönség, hogy mikor az érdekesség megkívánja, gyors és részletes értesítéseket nyújtunk, s az érdekesebb törvényszéki tárgyalásokról is kimerítő tudósításokat közlünk. A nagyobb fontosságú események­ről bő távirati értesítéseink voltak a múlt évnegyedben is, s közelebbről is külön leveleket és táviratokat közöltünk a koronázási jubileum ünnepélyeiről és az Emke közgyűléséről. A „Kolozsvár“ előfizetési árai: Egész évre...................................................16 frt. Félévre............................................................8 frt. Negyedévre......................................................4 frt. Egy hóra......................................................1 frt 50 kr. Schlauch beszéde. 30. Kolozsvár, jmn (szk.) A Szt. László-társulatnak II.­­Váradon tartott dísz­ gy­űlésén Schlauch Lőrincz nagyszabású tanulmányt olva­sott fel a királyi főkegyúri jogról. Az a körülmény, hogy épen ezt a nemzeti ünnepet s úgyszólván a magyar állam és társadalom képviselőit választotta ki a tudós püspök nyilatkozatai előadására, illetve meghallgatására, azt látszik bizo­nyítani, hogy rendkívüli fontosságot kí­vánt szavainak tulajdonítani, s azt akarta, hogy a kiáltó szózatot sokan meg is hallják. A tudós püspök kiváló elmeéllel s történeti-filozófiai és szocziológiai szak­­avatottsággal kidolgozott beszéde egy olyan tétel bebizonyításával foglalkozott, a­mely egyáltalán vita tárgyát nem ké­pezte. Mert hisz’ senki sincsen ebben az országban, a­ki a magyar királynak fő­kegyúri jogát valaha kifogásolta volna. Azonban a geniális egyháznagy azért mégis teljes aktualitást tudott adni sza­vainak, s ez az aktualitás nemcsak ab­ban gyökerezett, hogy épen Szent­ László volt a magyar kath. egyháznak egyik legnagyobb és legbőkezűbb patrónusa, hanem abban is, hogy a közelmúlt egy­házi-politikai viták az alkotmányos és parlamentáris elemeknek az egyházi-po­litikai kérdések megoldásánál oly nagy horderőt tulajdonítottak, a­melyek az ultramontán egyházelvi állásponttal ta­lán nem voltak mindenben megegyezők. S aligha­nem a fején találja el a szeget, a­ki azt állítja, hogy a tudós püspök, ki egy ízben már a delegácziót is kiválasztotta egy világra szóló egy­házpolitikai akc­ió czélravezetésére, a papeizmus hatalma felett mondott dics­­beszéddel a nemzeti önálló intézkedési jogon akart az ékesen szólás mézzel be­kent, fegyverével egy alig észrevehető és mégis érzékeny sebet ejteni. A tudós püspök pazar szellemmel irt tanulmányának, magja az, hogy a magyar király, mint ilyen igen-igen szé­leskörű kegyúri joggal bir az egyházi ügyekben s úgyszólván „egyházi jo­gokat gyakorol a kath. egyházban.“ Ez a kegyúri jog azonban tisztán az egy­házi törvényekben gyökerezik; egy ki­váltság ez, mely egyházi természetű és nem állami jog, azért annak gya­korlásában is az egyházi törvények tar­tandók szem előtt. A kegyúri jog, a ma­gyar koronához van elválaszthatatlanul kötve s mint ilyen kizárólagos királyi személyi jog, következőleg nem nem­zeti, nem országos, semmiféle n­é­p fe­l­s é­g vagy demokra­tikus intézménynek a ki­folyása, és ezekre a pápa beleegye­zése nélkül át sem ruházható. A midőn aztán igy kimondja a tu­dós püspök, hogy a király a szent atyá­tól kegyelemből kapott e kegyúri joga gyakorlásában nincsen az alkotmányos­ság semmiféle formájához kötve s e kegyúri jogot kiveszi az alkotmányos érvényesítés oly formái alól, a­melyek az 1848-ik évi 3-ik törvényczikk értel­mében a felelős magyar kormány ellen­­jegyzését minden állami kormányzati cselekvényre megkövetelik s igy a mo­dern alkotmányos jogfejlődés alapelveivel merőben ellenkező tant állít fel, ne­hogy kedve jöjjön a politikusnak a ma­gyar alkotmányjogba bedobott ily vitás kérdés megoldására másutt keresni ana­lógiát, egyszersmind a dialektika egy si­­kerdús fegyverével azt is kijelenti, hogy a magyar államfő és a kath. egyház közötti viszony szabályozásánál nem al­kalmazhatók sem az állami jogi elméle­tek, sem az analógia, mely talán más államok példáját venné zsinórmértékül. És csakugyan egy ily kutatás az államjogok életében elvezetne oda, hogy az államfőnek adott oly pazar jog egy­befüggött azzal, hogy a kath. vallás ál­lam vallás is volt, d e czimen nyerte pl. a franczia király a legkeresztényibb király, a spanyol király a legkatholiku­­sabb fejedelem ékes jelzőjét s nagy ki­váltságait. Azonban az állam vallás the­­óriája kényelmetlen egyházi szempont­­ból, mert eltekintve a keleti despotikus államoktól, már csak az orosz czár is, mint a keleti egyház feje, s az angol ki­rálynő, mint az anglikán egyház feje államfői mivoltuknál fogva oly befolyást gyakorolnak az egyházakra, mely az egyházi czélokat és érdekeket, mindig alája rendeli az állami érdekeknek és czéloknak. Hisz pld. Angliában az ál­lamegyház törvényes feje, a „Thirty­­nine Article“, a Liturgia és az egy­ház más szertartási szabályainak értel­mezője s mindenféle egyházi ügyekben és kérdésekben a legfelsőbb fellebbezési fórum maga a király, a­mint ezt Todd alkotmánytörténetében kifejti. Ennélfogva Schlauch Lőrincz ki is jelenti, hogy Magyarországon nem volt egyáltalában államvallás s az államfő, nem államfői minőségéből kifolyólag nyúlt be az egyház dolgaiba, hanem mint a pápa által egyházi funkc­iókkal is felru­házott kegyúr. S egyúttal kimondja azt a tételt is, hogy az egyház kormányzá­sa az egyháznak, mint vallási testü­letnek, elidegeníthetetlen joga, s e jog nem az állam, hanem a természet­jog védelme alatt áll. No hát ez a kijelentése a tudós főpapnak ép oly ideális, mint egész fej­tegetése és nem akarjuk még feltenni sem, hogy nem ismeretén, hanem egyszerűen mellőzésén alapul annak az általános politikai elvnek, mely sze­rint egy nemzet kebelében bármely in­­stituc­iónak védelmet, fennállhatási jo­got csak az államnak, a nemzetnek aka­rata adhat, s a­mennyiben a vallás, mint korlátlanul szabad lelkiismereti jog, kül­ső tényekben megnyilatkozik és megnyi­latkozásaiban és tényeiben egy társadal­mi instituczió jellegét veszi fel, szintén csak az állam akaratából s az állam által megengedett határokon belül bír cselekvési szabadsággal , midőn tehát a tudós főpap a fő­kegyúri jogot kiveszi az alkotmányos el­lenőrzés és felelősség korlátai közül, sőt még az állami tételes jog szankc­ioná­­lását sem igényli hozzá, oly térre vitte át e jogot, a­melyen az alkotmányos államban, de sőt bármely államban is, egyáltalán nem érvényesíttethetik; mert hisz a királyi hatalom maga is, mely­nek pedig csak része a legfőbb kegyúri jog, a nemzeti akaratnak gyümölcse és ténye. Nehogy azonban a király kezébe letett e legfőbb kegyúri jog is esetleg oly elhatározásokra vezethesse annak gyakorlóját, a­mely az egyház netaláni czéljaival ellenkező, siet mindjárt ki is jelenteni, hogy az egyház kormányzatá­ban, iskoláiban, bíráskodásában és ala­pítványainak megőrizésében autonóm joggal bír és hogy a legfőbb kegyúri jog semmi más, mint az egyház védelme és gyámolitása s még olyan országos tör­vényekkel biztosított felség­jog is, mint a ius piaceti, mely már az 1440. évi 4. t.-czikkel szabályoztatok, csak egy túlkapása a koronának a kúria hatal­mával szemben. Szó nélkül aláírjuk és helyeseljük mindazt, a­mit ezután a tudós főpap a kath. egyház hazafiasságáról, önzetlen áldozatkészségéről és a hazafias kultúra terjesztése közben teljesített érdemdús működéséről ír, azonban lehetetlen mégis a figyelmet fel nem hívnunk arra, hogy míg e józan, bölcs és hazafias működés az egyházat ezer éves jogaiban és javai­ban meghagyta sőt gyarapította, addig nyugaton a kúria politikai befolyásának a nemzeti érdekek felett való istápolása áldatlan kulturharczokra s végre is az egyháziak megtörésére és jogkörük lé­nyegesen szűkebb körre szorítására ve­zetett. Ha tehát a klérusnak eszélyes­­sége és óvatossága érdemeket szerzett is, ez a viselkedése rá nézve sem volt minden előny nélkül való. Midőn aztán beszédében jól meg­fenyegette a tudós püspök a magyar al­kotmányt és a parlamentarizmust, mely a királyi kegyúri jogokat, mindig és ki­zárólag csakis a nemzet magasztos czéljai érdekében ismeri el jogosan gya­­korolhatóknak: ő maga még­sem tud kitérni a kor áramlatai elől és elismeri, hogy nem úgy van most, mint volt régen. „Tagadhatatlan azonban — úgymond — hogy miután a társadalmi és politikai viszonyok nagy átalakulásokon mentek keresztül, a kath egyháznak külső vonatkozásai az államhoz sem marad­hatnak teljesen érintetlenek. A kérdé­seknek egész halmaza lépett tehát előtér­be, melyeket az új államalakulás (való­színűleg a parlamentáris kormányformát érti alatta) következtében úgy az egyház mint az állam érdekében meg kell oldani.“ Azonban a változott helyzet válto­zott viszonyai rendezésére bölcs taná­csot adni még­sem képes, hanem beéri azzal, hogy elítéli az állami omnipoten­­cziát, mely sikerre és békére bizonyára vezetni soha sem fog. És e tekintetben, úgy hisszük, nincsen senki, a­ki neki ellene mondana, mert csakugyan az állami omnipotenc­ia egy szabad állam instituc­ióival meg nem egyeztethető. Azonban nagy kérdés az, hogy hol kezd­jük számítani a határt, a­melyen belől az állam jogos működési köre van, s hol azt, melyben az egyház s főleg egy idegen hatalom, a római kúria, bele­­szólani jogosított. Nagy példák állanak a tudós fő­pap előtt, hisz már maga Szent László sem akart azon a csapáson járni, melyre VII-ik Gergely pápa Európa szerte töre­kedett a fejedelmeket terelni, no meg Mátyás király épen megmutatta, hogy mik azok a bizonyos nemzeti, álla­mi szempontok, a­melyeket, vannak, ime a XIX i- évszázban is, kik kifogá­solnának. Az állam és egyház határairól itt értekezést tartani idő és hely nincsen, de azt konstatálnunk kell, hogy bár­mily szellemes, ékes és dialektikus volt is a nagyváradi püspök beszéde, nem az Gazdasági helyzetünk. — A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara jelen­téséből. — Kolozsvár, jul. 1 . Iparkamaránk a múlt évre vonatkozó, most kiadott jelentése fölötte érdekes képet nyújt az­­ általános gazdasági helyzetről, — tüzetesen is-­­­merhetvén annak kedvező és kedvezőtlen ala­kulásait. A nagy gonddal és objektív kritikával írott jelentésből az alábbiakat közöljük : Őszintén be kell vallanunk, hogy a kor­mány hathatós gyámolítása nélkül mezőgazda­­sági viszonyainknak sem helyes iránya, sem sikeres fejlesztése még sokáig nem is képzel­hető ; ez áll főképp oly kérdésekre nézve, mint baromtenyésztés, új gazdasági keresetforrások megnyitása, például selyemtermelés, kereske­delmi növények, mint például a szép fejlődés­nek indult lóher­magtermelés, a gazdasági hitel szervezése stb. Ezen kérdésekből is többekre lesz bő alkalmunk jelentésünk különleges ré­szében részletesen rámutatnunk. E helyen csak azon észrevételünket fejezzük ki, hogy sajná­lattal nélkülözünk minden jelt arra nézve, hogy az 1888. XXXVII t.-cz. 26. §-a értelmében a községek italmérési kártalanításá­ból előállt tőkék alapján hitelszö­vetkezetek alakíttassanak, pedig az ott kitűzött egy év eltelt s az eszme gyakor­latiasnak mutatkozott. Ezzel szemben némi megnyugtatót talál­hatunk a pénzügyi minister úr idei programm­beszédében, a­melyben a gazdasági sz­­etk­ezetek ügyének felkarolását kilátásba helyezte. Mielőtt ismernők a tervezett akc­iót, lehetlen észrevétellel kisérnünk, azonban azon nagy fontosságnál fogva, mely a szövetkezeti ügy sikerében rejlik s a­mely sikert semmi esetre sem szeretnék koc­káztatva látni, bát­rak vagyunk csak azon szerény megjegyzést tenni, hogy az ily szövetkezetek alakítására már az áramlat meg van (kerületünkben is keletke­zett egy pár), de óhajtandó, hogy ezen szövet­kezetek semmi esetre se hagyassanak sokáig kellő felügyelet és ellenőrzés nélkül s hogy a a pest- és arad megyei szövetkezetek központi vezetése úgy látszik e tekintetben nagyon meg­figyelendő példákkal szolgálnak. A földmivelésügyi miniszter úr az erdélyi földbirtokos osztály érdekei iránt tanúsított fi­gyelmének és gondosságának jele­képpen jegyez­zük fel azon nyilatkozatát, a­melyet ez év ja­nuár 22-ikén a szolnok-dobokamegyei szabad­­elvű­ párt gyűlése előtt tett, s a­mely szóról­­szóra így hangzik: „Egy jogos óhajtás hangoztatik évtizedek óta erdélyi részről, ez az úrbéri dézma­­váltság elmaradt kamatainak kérdé­­s­e. Főképp az állam pénzügyi helyzete nem engedte meg ennek ez ideig való kedvező el­intézését, de örülök, hogy szerencsés lehetek itten kinyilatkoztatni, hogy a kormány elhatá­rozta e függő kérdésnek méltányos megol­dását. Nincs okunk kétkedni, hogy a kormány nevében és illetékes ajkak által tett ezen ígé­­­­ret rövid időn teljesülni is fog. Mi ezt köz­­gazdasági érdekből is hasznosnak és szüksé­gesnek tartjuk, mert épen azon osztály része­sül ily módon jogos gyámolításban, a­mely a­­ kultúrának és nemzeti vagyonnak legilletéke­­sebbb képviselője. Örülünk, hogy egy régi sé­relem szűnik meg, a­melyet alkotmányunk fel- s függesztésének gyászos éveiből örököltünk. Arról is hálásan vettünk tudomást, hogy múlt évi jelentésünkben kifejezett óhajtásain­kat a baromkereskedés terén hiányzó szava­tossági törvény s az anyagot össze­gyűjtő lóvásár ügyében Nagyméltósá­god utján a földmivelésügyi miniszter úr fi­gyelmére méltatta s az erre czélzó intézkedé­seket részint megkezdte, részint kilátásba he­lyezte. A lótenyésztés előmozdítására kétségtelenül jó hatással lesz a fa­lka va­dász-társulat, a­mely a­z évben létre­jött, és a­mely a hátas lovak nevelését újból előtérbe állítja, s ha terve sikerül, a lóver­senyek rendezését is újból felkarolja. A szarvasmarhák meglepően ma­gasra szökkent ára, a­mely pedig megfelelő anyag hiányában egyhamar nem is fog hanyat­­lani, kétségtelenül legalább annyi előnnyel jár, hogy a marhatenyésztést jutalmazóbbá teszi s gazdáinkat ez irányban több buzgalomra ser­kenti. A földmivelésügyi miniszter úr hathatós pártfogásának köszönhetjük, hogy az erdélyi p­in­cz­e-egy le­­ bortermelők szövetke­zete reconstruálva lett , így újból kezébe veheti feladatai sikeres­ megoldását, valamint azt is, hogy tervbe len véve s meg is kezdve­­ (Zilabon) az állami faiskolák létesítése gyü­­­­mölcsészetünk emelése czéljából. Azonban nem folytatjuk tovább a mező­­gazdasági ipar érdekében történtek felsorolá­sát, sem erre vonatkozó javaslatainkat és ész­revételeinket ; mert erre bőséges alkalmunk nyílik s fel is használjuk — a miként emlí­tők — a megfelelő rovatokban; mert sehogy sem zárkózhatunk el attól a felfogástól, hogy kamaraterületünk ipara és kereskedése csak úgy fejlődhetik egészséges alapokon, ha a me­zőgazdasági viszonyok erre kedvező talajt nyújtanak, ha a mezőgazdasággal foglalkozó­­ népesség fogyasztó­képessége sokszorosan hat­ványozva lesz. A­mi a magyar iparpolitikát il­­­­leti, saját helyi érdekeink szempontjából rá kí­­­­vánunk mutatni azon intézkedésekre, a­melyek által Nagyméltóságod kereskedésünknek­­ útjait kelet felé annyira gyakorlatiasan kezdte egyengetni, a­midőn a kereskedelmi múzeum útján Belgrádban, Szófiában, Fiuméban Konstan­­­­tinápolyban, Máltában árumintatárakat és kép­viselőségeket nyitott, ezek számára a keleti­­ tanfolyam útján szakértőket neveltet, és az áruforgalom közvetítésére a keleti csomag­­­­szállítást, berendezte. Geográfiai fekvésünk és kevéssé fejlett iparunk egyaránt a keleti piac­okra utalja iparunkat, míg a nyugati­­ piaczok inkább nyers terményeink számára valók; de épen azért, mert sem gyárosaink, sem egyes kereskedőink nem képesek a ma­guk erején törni meg az utat a keleti piaczokra miként azt a külföld szerencsésebb helyzetű vállalkozói képesek tenni, igen helyén­való, hogy helyettük a piomnier-szerepet az állam vállalja magára, s most már csak azt kell óhajtanunk, hogy a magyar vállalkozókban meg legyen az érték és életrevalóság az ingyen nyert támogatást hasznukra fordítni. Az ipari vállalkozások terén a múlt év nevezetes­ mozzanatokkal nem bír. Az előző év kezdeményezése volt a tordai cellulose­­gyár építése, a­mely ez évben már üzem­be is jön léptetve, valamint a naszódvidéki er­dőségek kihasználására alakult faker­es­ke­­dő-részvénytársaság. E két vállalat a fa­ipar emelésére törekszik s több millió befek­tetés mellett nagy forgalmat fog eszközölni. Általában nagy örömmel constatálható, hogy az ország erdőséges kihasználásánál eddig tapasz­talt rabló­gazdaság helyébe rendszeres üzemek kezdenek lépni, a­melyek hivatva vannak az erdélyi részek ezen eddig érintetlennek mond­ható kincséből rendszeres és állandó hasznot teremteni. A bánya­ipar köréből újdonságára s jelentőségére nézve kiemelhetjük annak a fran­­czia­ társaságnak vállalkozását, a­mely Zalathna mellett a durobrávai bányákban higanyter­me­l­é­s­r­e alakult, míg másfelől sajnálkozva említjük fel, hogy azojahidai állami vas­gyár ári vállalat megszüntetése elhatározta­tott, épen azon időben, a­midő e vidék a vasúti forgalom vonalába került. A nagyobb fontosságú ipari vállalatok közt első helyen állnak még mindig a m­aló ül­és szesz-ipar, mint a­melyek mezőgazda­­sági terményeink értékesítését czélozzák. A malom­iparról feljegyezhetjük, hogy a múlt évben tovább haladott a fejlődés útján, a­mennyiben a műmalmi vállalatok száma újból szaporodott s az üzlet is fejlődött, a szesz­ipar nem fejlődött ugyan, sőt a gazdasági szeszgyártásban némi atagnatio volt tapasztal­ható, de az üzletmenetre a conjuncturák ked­vező hatással voltak s igy az előző évben fel­hozott panaszoknak csak egy része áll még fenn; a túltermelés időszakán ez idő szerint túlesett ez ipar, de fölöslegesnek tartjuk hang­súlyozni, hogy az állam legfontosabb pénzügyi érdekei követelik ez iparág gondos ápolását. Az új helyi díjszabás jótékony ha­tása különösen kerületünkre nézve érezhető, a­hol egy sereg oly áru létezik, mint kő, föld, fa, barna­szén, sat., a­mely a szállítást nagyobb távolságokra nem bízja meg, míg most lehe­tővé vált haszonnal értékesíteni azon piac­o­­kon, a­hol eddig meg nem jelenhettek. Így látjuk, hogy a kis­sebesi kőbánya, az egeresi olajágat hozó galamb, hanem a fegyve­reit csörtető harczos benyomását tette ránk.

Next