Kolozsvár, 1893. január-június (7. évfolyam, 1-146. szám)

1893-01-02 / 1. szám

I A „Kolozsvár“ előfizetési árai: Egész évre.................................. 16 frt. b Félévre....................................... 8 frt. f Negyedévre .................................. 4 frt. Egy hóra.................................. 1 frt 60 kr. . .JC* Lelkészek, tanítók, kételkedők és iparosok számára a kiadóhivatal kedvezményéér■ron adja a lapot, t. 1. negyed évre helyben frtért, vidékre 3 frt 60 krért. VII-ik évfolyam. 1893. QU Névtelent!] beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek.KOBELKIRÁLY UTCZA 6. SZÁM. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK MÉM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, aznép- és vasárnapok kivételével. 1. szám Betol irt* . Fii ém N«zy»dirr» Key höre jannar ij.—Kolozsvár, hétfő, január 2. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK : 1* frt . frt. 4 frt. 1 frt . kr. Egy siám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sora 20 kr. Felhívás előfizetésre. Lapunk hetedik évfolyamára hirdetünk elő fizetést, s az évforduló alkalmából kérjük a közönség támogatását. A most múlt év nagy jelentőségű volt annak a pártnak életében, melynek politikáját képviseltük. A képviselőházi ellenzéknek a végső türelmet is próbára tevő, gyakran inparlamentáris küzdelme sem volt képes a szabadelvű párt erejét megtörni, hanem azt újabb sorakozásra bírta. Pártunk kibontotta, szabadelvűség zászlaját, határozott rogrammot vallott , az ország bizalommal tekint a jövő elé, mert oly férfiú állott a kormány és pártja élére, kinek eddig is kivivőit nagy érdemeit és nagy thetségeit pártkülönbség nélkül minenki elismeri, a mint azt az egész orságból hozzá intézett bizalmi nyilatkozatok tömege is tanmitja. Keresztülvitte anyes sikerrel pénzügyi programmját kresztül fogja vinni a fenforgó kérdést elintézésére a szabadelvűség alapján hírdetett programmját is. Az ő ismert ilye el fogja hárítani az akadályokat , a helyzet rövid időn tisztázva lesz. A szabadelvű párt sajtójára is félendő a tudat, hogy minden fenntartásukül küzdhet azokért a nagy elvekért,elyeket a kormány programmja mában foglal. A benső meggyőződés ere- vezeti tollunkat, midőn ezen elve- t védeni fogjuk, az igaz szabadelvűség " .Ián. Lapunk rovatainak élénkítésére ezen- is kiváló gondot fordítunk, s töreksünk mindig az, hogy értékes olvasni valót is bőséggel nyújtsunk közönségünkrk. Súlyt fektetünk értesüléseink megbízhatóságára, mert nem lehet feladaunk az, hogy üres kombinációkkal és myik napról a máikra megcáfolt közteényekkel szórakoztassuk olvasóinkat. A távirataink megfelelnek a tényeknek vagy remélhető biztossággal jelzik bekövetkező eseményeket. Ia A „KOLOZSVÁR* TÁRCZÁJA. A kalandor. (Londoni életkép.) Irta: WALTER B I. g. Varrónő volt. Igaz, hogy a varrónők közt ’m ő volt a legkeresettebb; nem is nevezték Jadame Sybille vagy Felicenek. Neve egyszelen Ivors Mari volt. — Mindennap munkába ment, hol koszt és félkoronáét dolgozott. Mari parasztleányka volt. Egy néni csalt a fővárosba azon biztatással, hogy jó keresete ez. Mari a szó szoros értelmében szépség volt szép termetű, erős és dolgos leányzó, a ki smmitől, még a férfiaktól sem ijed meg. Ezt a leányt aki csak ismerte, mind tisztelte, Jári szép keresettel birt a váróban. Az ő kundsechaftjai a squareban laktak. Nickel asszony nagyon szerette s ha a leány akarta volna, egész éven át adott volna neki unkát. Madame Nickel német vevők számára fedezte be üzletét, s a mellet vendéglője volt. Jarit egészen képzettnek, alaposnak találta. ’« az asszonyság mindég kész volt egy rokon idellel barátságot kötni. De a mily gyorsan idott valakivel megbarátkozni, ap oly gyorsan dlta a baráti köteléket a legkissebb gyanusiasra is felbontani Minthogy Mari szép, takaros s a mellt fiatal leányzó volt, talán felesleges is mond«.mi, hogy neki is megvolt a naga “lovagja.“ Körülbelül hat évvel voltiatalabb e férfin Marinál , ezt az ellentétet azonban kiegezte az, hogy Mari valamivel magasabb volt. A férfi elegánsan ruházkodott. tupasz volt az ábrázata, s nem nőtt még meg év szakálla, fekete a taja, a keze, mely úgy tűnt fel, mintha még sohse dolgozott volna. Szóval csinos gyerek volt annak, akinek. Minthogy utazó volt, legtöbbször után volt. Hogy minő eserű utazó volt, a felől még Mari sem kérdezősködött. Harold veje — ennyire hangzott volt a neve annyira égett Mariért, hogy ha tán poéta és nem utazó lett volna, szerelmét égő tüzes katlanhoz hasonlította volna. Egyszer csak fordult a koczka, az utazó kevesebbet és kevesebbet utazott, de máll többször fordult meg Nickel asszony helyiségében a vendéglőben. Úgy látszott hogy tán a lakás érdekelte. Marinak minden szombaton, mint ez a munkás világnál szokás, félnapi ünnepe volt. Úgy két óra felé abbahagyta munkáját. Ezen a napon rendesen a vendéglőben volt. II. Egy szeptemberi szombaton történt a következő eset. Szépen sütött le a nap, meleg volt. Mari boldogabbnak érezte magát, mint egyébkor, mert Harold a fővárosban volt s úgy terveitek, hogy kirándulnak a vidékre, hol kéz a kézbe elcsacsoghatnak egymásnak sok mindent, ami csak őket érdekli. Mari az ebédnél Nickel asszonynak sokat beszélt kedveséről. A nő látszólag örült ennek. Hisz a szerelmi történetek érdekesek, magunk is fiatalok voltunk. Nickel asszony aztán faggatta Marit, vájjon kedvese nem iszákos, kártyás, vájjon munkabíró, dolgos embere-e ? E kérdésekre Mari igenlőleg válaszolt. — Édesem, szólt Nickel asszony, maga boldog asszony lesz. Mi sem jobb kedvesem a jó férnél s hozzá gyermekeknél. S mikor jegyzik el egymást, aranyom? — Biztosan nem tudom mikor, Harold azt mondja, hogy egymáséi lehetünk már a hónapok valamelyikében. Ebéd után egy darabig csevegtek, sok szépet össze-vissza hadartak még. Aztán álmos lett Nickel asszony, lefeküdt s álmodott menyasszonyi kelengyéjéről. Az óra kettőt ütött. Mari összerakta holmiját, hogy hétfőn újból elővegye. Aztán felöltözködött, távozott. Visszatért később, mert valamit nyitva felejtett. Aztán kocsiba ült Mari, odabújtatott, hol azt hitte, hogy Harolddal találkozni fog. Egy óra múlva együtt volt a pár. Kipirult arccal, boldogan állott Mari előtt Harold. Egymásnak még köszönni is elfelejtettek. Mari ezt elnézte, mert az a boldogító gondolat foglalkoztató, minő szerencsés, hogy ilyen csinos imádója van. — Én teljesen kész vagyok, szólt Mari. — Én is, ne vesztegessük az időt. Már itt a szeptember, s beköszönt nemsokára a tél is. De tudod kedvesem, hol szerelem van, ott nicses tél. Távozni készültek a szobából, hol találkoztak. Mari elől ment s Harold ép be akarta tenni maga után az ajtót, mikor egyszerre azt mondja: — Várj kissé,bent felejtettem a botomat. Bement a szobába , pár percz múlva visszatért. „Ez, ez történhetett volna.“ — Hogy miért, miért nem, de nagyon kipirult volt e szó kimondásánál az arcra. — „Mari, hat hónap alatt hiszem, egymáséi lehessünk. De a hat hónapot be kell várnnak. III. Három órakor felébredt délutáni álmából Nickel asszony. Mikor az emeletről lefelé tartott, annyira zajt ütött, hogy a cselédsége is felébredt és talpon volt, mikor az asszony a konyhába jött. Nickel asszony bement a saját szobájába. Marit nem találta már ott, de ezt gondolta is. Elővette számadásait, de sehogysem stimmelt. Uránná nézett a kasszába. De nem volt hülyén a kasznyi; a pénzes tálacskát nem bírta megtalálni a kasznyiba. Talán a hálószobába magával vitte, s ott feledte. Fölszaladt a hálószobába, a pénz sehol. Ekkor megrángatta a cselédségnek a csengőt. — De mind hiába. Neki támadt a portásnak. — Maga elaludt, a ekkor belopódzott valami tolvajt A portás váltig erősítette, hogy Ő ébren volt, sőt mi több, a küszöbön őrt állott. Marin, a varrónőn kívül senki sem távozott a házból. Mintha villám sújtotta volna e név hallatára Nickel asszonyt. — Ivors Mari! kiál a levegő után kapkodva. Oh Ivors Mari, elláttalak mindennel, s te csaltál meg ... Oh, megcsalt, ellopta a pénzemet. Mari és kedvese beáztak Ilforelban. Úgy estefelé a vonattal aztán visszajöttek s nyolca órakor lakásukra toppantottak. A ház küszöbénél válni akartak, mikor kinyílt a kapu. A nyitott kapunál rendőr és Nickel aszszony állt. — Ivors Mari! Ivors Mari! szólt Nickel asszony sírva — mit tettél, barátommá fogadtalak — szerettelek — s te is megloptál ! — Megloptam? kiáltá Mari. — Lopott! Az én jegyesem lopott? kiáltá Harold, ki meri azt mondani, hogy tolvajosa? — Eltűnt a pénzes kasznyi, szólt a rendőr hivatalos stylusban. Megtaláltatott e nő ágya alatt ruhába csomagolva — üresen. IV. Mari nem tudta magát védelmezni. Nem bírta felfogni, ki vihette el a pezes tálacskát. A külső körülmények mind ellene bizonyítottak. Ágya alatt megtalálták a pénzes tálat üresen, az ő kendőjébe volt göngyölítve. Hát hova kerülhetett a pénz. Hétfő reggel Mari reszketve, sápadtan állt a törvény előtt. Védőről gondoskodott a „lovag.“ A vallatásnál Harold Mari mellett állt, de sem ő, öcuk a védő, sem pedig Mari nem tudott enyhítő körülményt felhozni. Még gyanítani sem gyanította a tettest. Nickel asszony panaszosan, mint szokás töredelmesen adta elő a panaszát. A rendőr bizonyította, hogy a pénzes tálacskát Mari ágya alatt találták. A dolog világosabb volt a napnál. A törvényszék Marit hat hónapra ítélte el. Nickel asszony sírt a törvényszék előtt , ezzel be nem akarta érni, neki pénz kellett. Harold megfogta Mari karját és szólt: — Kedves Marim örökké reád gondolok. Csak türelmesen várakozz, én örökre hű maradok hozzád. V. Mari kitölte a hat hónapot. Kiszabadulása reggelén Harold ölelő karjai várták. — Ne sírj aranyom, megcsókolta. — Jer velem, reggelizzünk, s szevjük terveinket. Én azalatt sokat tettem, mig te benn voltál. Nyomoztam a tettest. Elkértem Nickel asszonytól az eltűnt gyűrűk, értékes tárgyak leírását. De nagyon ügyes tolvaj lehetett az. A tolvaj szerintem nem is férfi, hanem nő, s nyilván valamely szobaleány volt. Két évvel később Vere Mari, — többé már nem Ivors — saját házában ült. Ablaka felett az utczára ki volt függesztve: „Vere Mari, varródő“. Üzletét itt folytatta. Senki sem tudta régibb történetét. A keserű emlékeken kivül egész boldog volt. Leánykája is volt. Naphosszat dolgozott. Férje legtöbbször utazott s nem volt benn. — Csinos hatszobás lakásuk volt London egy külvárosában. E hat szoba közül egy volt olyan, hová Mari sohsem lépett, hol férje tartotta holmi értékes dolgait mint örmonda : „áruit“ Mari egyszer kiváncsi lett. — Mit rejteget ő e szobában, kérdó önmagától. Habozott , de a lelkiismeret, a kíváncsiság tovább furdalta. — Próbáld kinyitni a saját szobád kulcsaival, ösztökélte 3s kíváncsiság. A fiatal nemzedékhez. Kolozsvár, jan. 8. A római jog történelmének magyarázói, a midőn előadják a klasszikus jogfejlődésnek korát, a mely arról volt nevezetes, hogy a jog művelői közvetetlenül merítettek a jognak ősforrásaiból s a klasszikus írók műveiből, folytatólag megemlékeznek a hanyatlásnak, a visszaesésnek hosszú korszakáról is, a melyben a jogtudósok már nem fordultak az ősi klasszikus emlékekhez, hanem megelégedtek a glosszátorok, a magyarázók kommentárai nyomán második, harmadik, sőt tizedik kézből kölcsönzött tudománynyal s igy szolgai lelkű utánzókká lettek, a kiknek az utánzás nemcsak látókörüket vonta szőkébb határok közé,hanem gondolkozásuknak magasabb röptét is megbénította s a klassikus emlékek számtalan misztifikácziójára s a gomba módra növő apokrifokra is bő alkalmat nyújtott. .. A politikai életben is fordulnak elő a klasszikus fejlődésnek korszakai, amelyekben az élet valódi szükségleteit bölcs ihlettséggel megértő férfiak egyedül a nemzeti haladás eszméjétől lelkesítve rajongó imádói lesznek fennkölt elveknek s ez elvek megtestesítésére és győzelmére áldozzák fel egész életüket. És vannak ismét a politikai életben is korszakok, a melyekben immár nem nagy küzdelmek csatái között megedzett férfiak harczolnak, győzve, vagy bukva elveikért, hanem jól megágyalt mesgyék között, lelkesedéstől kevéssé hevítve, kényelmes és nem megerőltető észbeli munkában felnőtt epigonok haladnak a szokás, a kényelem és az érdek által szigorúan kicsövekelt és jól letaposott utakon. Epigonok azonban teremtettek-e valaha nagyot ? S ha csendes és békés korszakok alatt meddő működésük nem is jár szembeötlő kárral, mihelyt az idők járása megsúlyosodik, el kell nekik tűnniök a cselekvés színteréről, avagy átalakultak önállóan gondolkodó, a nemzeti élet felismert szükségei által parancsolt elvekért elszántan harcoló férfiakká. Oly férfiakká, akik elszakítani készek, ha kell, minden köteléket, amelylyel a konvenczionalizmus, a vak ember imádás a gyűlölet vagy félelem, az érdek avagy a kényelem tett erejüket s szabad cselekvésüket lenyűgözve tartja. Magyarországnak ez évszázbeli történelme a héroszok sokaságát mutatja fel, a kik nagy időkben igazi nagy emberekké lettek s a kik valóban cselekvésüknek más zsinórmértékét nem ismerték, mint a mit a haza üdvössége parancsolt. A tizes és huszas évek fojtó csendjében dajkált csecsemők a magyar szabadság ügyének elszánt harczosai lettek az ötödik tiz évben s az abszolút uralom 16 éve alatt törni és ellentállani ( az alkotmányosság napja felkeltével nemesen megbocsátani minket megtanítottak. Ez a generáczió manapság csak egy-egy aggastyán alakjában él közöttünk s most már irányadó megszűnt lenni, helyet adva már sok éve egy másik erőteljes nemzedéknek, a melyik a szabadságban idejében , a passiv ellentállas korában élte gyermekkorát s melyik bár nem járt harczban, bosszu- szomjasabb és merevebb lett harc'.edzett apáinál, tán épen azért, mert keserves és véres napokban feküdtek anyáik szíve alatt. Ez a nemzedék irányozza a hetvenes évektől fogva az ország politikáját és sok nagy embert adott a hazának minden pártban. Ők is elvekért harczoltak , elvek szerint alakították pártjaikat. Elveik szerint csoportosultak, lettek barátokká vagy váltak esküdt ellenségekké. Még pedig oly ellenségekké, akiket még a közmegnyugvás és közbéke érdekében is bajos lenne egymással kibékíteni. Azonban ma holnap ez a generáczió is fogyni kezd s helyet ad a legifjabb politikai erőknek, kiket a hatvanas évek neveltek fel, akik csak hagyományból ismerik azt, ami elődeik életét sajátszerűen irányította. Ez a békében felnőtt legifjabb nemzedék a szó szoros értelmében be lett sorozva a már meglevő politikai sablonokba; nekik, illetve nekünk, legyünk akár a szabadelvű párt, akár az ellenzékek hívei, parancsszóra kell lelkesednünk régi elvekért, régi politikai aspiracziókért, valljuk be — nem egyszer — politikai gyengeségekért is. Nekünk vannak született barátaink, s bámulatunknak kirendelt tárgyai, s viszont vannak született ellenségeink, akiknek ha békejobbot nyújtanánk, sokan zokon vennék. — A mi időnk, a nyugalom ideje, még nem edzette meg lelkeinket, kényelmes napok hozzászoktattak az epigon szerephez. Jól esik nekünk a meleg tűzhely, amelynek tüzét apáink rakták meg, jól esik a járt út, amelynek verésén nem mi izzadtunk, jól esik az érdek előnye, amely könnyűszerrel állapíthatja meg boldog sorsunkat.Azonban ne feledjük el, hogy ez nem a klasszikus jellemek fejlődésének útja, s ne feledjük el főkép, hogy a mostani forró napok, új, nehéz viszonyokat teremtenek, amely viszonyok megoldása nem ma, nem holnap, hanem akkor fog teljesen bekövetkezni, amikor az uralkodó eszméket és elveket a mi generációnk szabja meg. Új év köszöntött most be, az alkotmányosság második negyedszázának kezdete, lhez, hogy nehezebb, mert bonyolultabb, viszonyok megoldása fog vállainkra nthezedni. S vasutak és valuták helyett a lelkiismeretnek s az anyanyelveknek kérdése lesz napirenden. E nagy feladatok nagy lélekerőt, valódi jellemeket kívánnak, a jellemek pedg nem teremnek meleg kályha mellett, puha párnákon nyújtózkodó epigonok között. Fiatal politikusok nézzük, tanulmányozzuk az eseményeket, mert a mi időnk napja csak azután teljesedik be, s ne kössük le semmiféle egyéni érdekért cselekvési szabadságunkat. SZENTKIRÁLYI KÁLMÁN. ft . A váltópénz. A jövő év folyamán, mint tudva van, megtörténik a jelenleg forgalomban levő fémváltópénzeknek a bevonása, érdekes tudni, mennyi a magyar kincstár által bevonandó váltópénznek az összege. 1868-tól 1892 ig hat törvényczikk felhatalmazta a kormányokat 111 millió forint értékű ezüst s 18 millió forint értékű réz váltópénznek a veretésére. Tényleg veretett a folyó év elejéig ezüstben 18 millió forint, rézben 1.662,716 frt és 59 kr. Ebből a félyó év elején forgalomban volt az ezüst váltópénz teljes összege, a réz váltópénzből pedig 1.662,056 frt és 59 kr., a többi — 46 660 forint — egy krajcsárosokban a körmöczi pénzverő hivatalnál volt készletben. Azóta ez a legutóbb említett összeg is át lett adva a forgalomnak és igy mindössze 12.762,716 frt és 59 kv. értékű fém váltópénz lesz a magyar kincstár által bevonandó. A miniszterelnök útja, Wekerle miniszterelnök, aki, mint Bécsből írják, pénteken délután hosszabb ideig értekezett Steinbach osztrák pénzügyminiszterrel és Rothschild báróval, este fél 10 órakor a gyorsvonattal a fővárosba érkezett. Egyidejűleg Palavicini Edeírgróf vezérigazgató és Popovics Sándor osztálytanácsos is megérkeztek. A „M. É“ a következőket jelenti: Wekerle miniszterelnök hosszabb időn át értekezett Kálnoky gróf külügyminiszterrel, azután Steinbach pénzügyminiszterrel. A két pénzügyminszter értekezésinek tárgya a valutaműveletek foganatbavétele iránti lépések végérvényes megállapítása volt. Mindemelőtt az állami adósságok azon czímletet fognak konvertáltatni, amelyeknek konverziója kamatmegtakarítással jár, s amelyek által előteremthető a valutaszabályozás költségeinek fedezéséhez szükséges összeg. A két pénzügyminiszter teljes megegyezésre jutván a műveletek végrehajtásának módozataira nézve, elhatározta, hogy délután 2 órakor értekezletet tartanak Rothschild báróval. Ez értekezlet a magyar minisztérium palotájában folyt le s részt vett benne a két pénzügyminiszter és Rothschild báró. Elhatározták ez alkalommal, hogy végérvényes megállapodást január elején Budapesten létesítenek. A millenium megünneplése. A kormány kebelében, mint a „B. C.“ közli, beható tanácskozások folynak a magyar nemzet ezredesével fenállásának méltó és fényes megünnepelése tárgyában. Mihelyt a tanácskozások be vannak fejezve, a kormány e tárgyban javaslatokat fog a törvényhozás elé terjeszteni. Az év története: Kolozsvár, január 2. II. Június hónap legkiválóbb eseménye, mely európai fontossággal bír, a koronázási jubileum. A jubileum az egész országban junius 7-én tartatott, s ekkor az ország figyelme egészen a főváros felé fordult, mely az ünneplésben igen nagy pompát fejtett ki. A jubileummal egy napon tartotta Budapesten közgyűlését M EMKE. Június 10-ike nevezetes napja volt Budapestnek. Ekkor tette a király a fővárost „székes“ várossá. A képviselőházban még folytonosan a költségvetést tárgyalják. Június 13-kan Tordán a türelmét veszített magyarság tüntetett Rácz János az oláh memorandumot Bécsbe vivő küldöttségein. ellen. Erre sorra következtek a tüntetések Aradon és Szilágy-Somlyón. Kolozsvár nem volt eseményekben túlgazdag. A kánikula előre vetette az árnyékát. Feljegyezhetjük mégis, hogy e hónapban határoztatok el, hogy a végelgyengülésnek menő lövészegylet dolgait a város veszi kezébe. Június 12-én tartotta az erdélyi irodalmi társaság közgyűlését. Június 14-én nyílt meg a három napig tartó rózsa kiállítás a lövöldében. A Kárpát-Egylet e hónapban kezdi s a következő hónapokban egész szeptemberig, folytatja nagy népszerűségnek örvendő kirándulásait az erdélyi részekben. Nevezetesebb halottjaink voltak : Demény József egykori alispán és országgyűlési követ, ki meghalt Tordán június elsején ; báró Bánffy Zoltán Marostorda megye főispánja, meghalt június 8-án. A színházban, bevégzett tény lévén Küry Klára távozása, sorra folynak a szerződtetési czélból való vendégszerepeltetések. A próbálkozók közül szerződtették Siposs Etelkát, Fabianek Bertát, Pálfy Ninát és Kaposi Józsát. Tehát Kuri Klára helyett egyszerre négy énekesnőt, kik közül legjobbnak Siposs Etelka bizonyult.