Kolozsvár, 1893. július-december (7. évfolyam, 147-298. szám)
1893-07-01 / 147. szám
■R3WBI -1 nősen a lábbeliek szállítása dolgában lehetünk megelégedve. Amit még nem rég a fegyveres erő harczkészségének okvetlenül szükséges biztosítása szempontjából elvileg lehetetlennek nyilvánítottak, mai nap örvendetesen bevált, hogy a szállítási munkálatokba számos kisiparos kört vontak be. Az természetes, hogy a pályázók nagy száma mellett a legtöbb esetben csekély rész jut egyre, ez a biztos munkálat azonban még így is megbecsülendő támaszt és segítséget nyújt a munka nélküli időben. Az ügy ilyetén állását a szállításokat szétosztó magas ministériumok jóakaratán kívül kereskedelemügyi ministérumunk magas vezetősége czéltudatos közbevetésének köszönthetjük, mely a hazai ipar jogos igényeit ilykor érvényre juttatá , ez okból iparos köreink nevében e helyen is tiszteletteljes köszönetet mondunk ő nagyméltóságának. Kiváló köszönettel kell megemlékeznünk a közös hadügyminister úr ő méltósága jóakaratáról is, melylyel lehetővé tette, hogy a kisiparosok a közös hadsereg részére szükségelt bőrneműek szállításában nagy mértékben vehettek részt s ezt a jövőre nézve is állandó intézménynyé tette. Kevésbé örvendetesek a viszonyok a közszükséglet számára való posztóneműek szállítását illetőleg, amennyiben a mi bizonyára minden tekintetben versenyképes posztóiparunk munkában való részesítése kedvezőtlenebbé vált. Erre a különös részben fogunk majd viszszatérni. Különösen fontos az 1892-iki év abból a tekintetből, hogy ebben az évben vette kezdetét az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetében való segélyezéséről szóló 1891-iki XIV. törvényczikk végrehajtása. Ez a socziálpolitikai törvény 1892. évi április 1-én lépett hatályba s ebben az évben hajtatott végre a kerületi, ipartestületi, gyári stb. betegsegélyző pénztárak felállítása fáradságos munkájának tetemes része. Nem csodálhatjuk, hogy a szervezés lassan halad előre, mert ily dolgokat minden előmunkálat, minta-alapszabályok stb. útján való támogatása daczára sem lehet máról holnapra végrehajtani. Az érdekeltek legnagyobb része valami ujjal és ismeretlennel áll szemben s nem kis időbe fog kerülni, mig az intézmény széles rétegekbe is beleéli magát. Hogy ez meg fog történni, az iránt a szervezés jól megválasztott módja semmi kétséget sem hagy fenn. Magában a kamarakerületben, 1892-ben még egy betegsegélyző pénztár sem volt működésben. Az első jóváhagyott alapszabályokkal a brassói kerületi betegsegélyező pénztár rendelkezett, mely 1893 február havában kezdte meg működését. A közlekedési ügy tekintetéből jelenthethetjük, hogy az 1891-ben a m. kir. államvasutak vonalai részére behozott teheráru forgalmi helyi uralma 1892-ben is előnyösen bevált. Mint már 1891. évi jelentésünkben is kiemeltük , az igen magas díjtételeket illető panaszok, melyek azelőtt állandó rovatot képeztek, mindinkább elnémultak s azóta sokkal ritkábbakká váltak a szállítási kedvezmények engedélyezését szorgalmazó kérvények. Kétségkívül mély hálával kell kiemelnünk, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága kerületünk különös gyámolitást igénylő iparágait 1892-ben és 1893-ban is az eddig élvezett szállítási kedvezményekben részesítette, igy pl. a posztóipart a gyapjuszerzés terén, a brassói műmalmokat a gabnanemüek szállításában stb. Egy tekintetben azonban, t. i. ami a kőszén szállítását illeti, álltalános a panasz. A gyáripar ezen nélkülözhetetlen főtényezője ugyanis a szállítás révén oly mértékben megdrágul, hogy ez a mi iparunknak versenyképességét, az — egyébb előnyökről nem is szólva — hasonlíthatatlanul olcsóbb kőszénnel dolgozó osztrák és a külföldi iparral szemben nagyon hátrányosan befolyásolja. Azon körülménynél fogva, hogy a sokszorta még gyárakban is fűtőanyagul használt tüzelőfa, itt nem részletezendő okok folytán tetemesen megdrágult, az olcsó kőszén kérdése kamarakerületünkre nézve is nagy jelentőséggel bir. Ez okból kötelességünknek tartjuk szavunkat felemelni s az iparosok egyértelműsg táplált azon óhajának kifejezést adni, hogy a kő- és barnaszén díjtételeinek leszállítása által a nélkülözhetetlen tüzelőanyag olcsóbb beszerzése előmozdítassék. Hogy az év utolsó hónapjában a rendkívül hevpn és hoszszan tartó hóvihar és hófúvás következtében előállott nagy forgalmi akadályok s az ezekkel karöltve járt, a chaterajárvány alkalmából kibocsátott korlátozó intézkedések az üzlet menetére nem voltak kedvező hatással, nem szorul bővebb fejtegetésre. A vasúti forgalom terén jelentőségteljes esemény számába megy a nagy-szeben—feleki helyi érdekű vasúti vonalnak megnyitása 1892. szeptember havában s a felek fogarasi vonal megnyílta 1892. november havában. Ezen vonalak forgalmát a különös részben fogjuk kimutatni. E helyen csupán vasúti hálózatunk ezen kiépítése feletti örömünknek adunk kifejezést, mert a jelzett vonalak az ország határáig terjedő nagy-szeben-vöröstoronyi, ezen oly fontos nemzetközi csatlakozási vonal létesülésének kezdetét képezik s esetleg a Fogaras és Brassó közötti vasúti összeköttetés megteremtésének is kiindulási pontul szolgálnak, mely utóbbi vonalra már az előmunkálati engedély is megadatott. Helyi érdekű vasutaink kiépítése felett érzett megelégedésünket csak az a körülmény zavarja meg, hogy a brassó—háromszéki helyi érdekű vasút brassó—ternesti vonalán dívó magas díjszabás miatt nem akar szűnni a panasz. Ennek illusztrálásául szolgál az 1892. évi csekély áruforgalom. Különben a fogaras— nagy-ezebeni vonalszakasz magas díjtételei miatt is panaszolnak. Sajnálatos továbbá, hogy az érdekeltek legjobb akarata mellett sm volt lehetséges, a nemzetgazdasági fontossággal bíró Nagy-Disznód községet a nagy-szebencteleki vonalba közvetlenül belevonni, úgy, hogy most már csakis egy szárnyvonal építése által lesz lehetséges az összeköttetést helyreállítani. Az iparos szakoktatás terén kedvező kilátásokkal kecsegtet az országos iparoktatási tanács szervezése. Ezen véleményező testület feladata leend az országos iparoktatási politikának kérdéseit megvitatni , ilykép előkészítve az illetékes magas ministériumok elhatározása alá bocsátani. Az itt tekintetbe jövő feladatok gyakorlati megoldásánál azonban nem lehet mérvadó a szablonszerű egységesség és központosítás, hanem csak az egyes esetek jellemző sajátságainak, az igazi szükségnek, a helyi viszonyoknak, a rendelkezésre álló eszközöknek a más hasonló szempontoknak teljes méltánylásáról lehet szó. Mindazonáltal ezen oly fontos téren is léteznie kell egy magasabb egységnek , az egyenkénti eseteknek, az egész ország viszonyainak megfelelő tág keretű rendszer szerinti czéltudatos alakításának és remélhető, hogy az említett véleményező testület czélra vezető úton fog haladni. Mily áldásos, termékeny munkásságot fejthet ki egy ily közeg, azt bebizonyította az iparoktatási ügyek központi bizottsága Ausztriában. Nem csekély méltánylással emlékszünk meg pénzértékünk végre komolyan tervbe vett szabályozásáról, mely az 1892-iki XVI. törvényczikkben nyert kifejezést. Pénzértékünk e sarkalatos megváltozásának mélyreható befolyására kétségkívül számíthatunk. És oly bizonyos, hogy az értékviszonyok megállandósítása végső kihatásában közgazdaságunknak áldására s hasznára fog válni. E kiváló jelentőségű reform előleges hatásául tekinthető a kamatláb csökkenésének már most nyilvánulni kezdő irányzata. Ez okból a rendelkezésre álló tőke annál inkább iparkereskedelmi vállalatokban fog jobb járadékot keresni, aminek nemzetgazdasági fejlődésünk megelevenítése szempontjából nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. Sajnos, hogy e tekintetben, ami t. i. új iparvállalatok megteremtését, vagy a már fennállók kibővítését illeti, a lefolyt esztendő nem mondható termékenynek. Uj gyárak a következők : 1. Czell Frigyes és fiai brassói czég gszkörfőzője Derestyében Brassó mellett ; csak 1893-ban fogja működését megkezdeni. 2. Hager Keresztély és társa egyesült gőzmalmok és szeszgyár gazdasági szeszgyára Szent- Ágotban; 3. egy kis, gőzre berendezett őrlőmalom Volkányban (Nagy Küküllő megye); 4. Rumler Adolf szalámigyára Nagy-Szebenben. Üzleti körökből eredő számos jelentés azzal az óhajjal emlékszik meg a magas megadóztatásról, bár e tomasztó állapot tekintetében mielőbb kedvező változás állna be. Ezzel a kereseti adót értjük, ugy ahogy azt az 1875-iki XXIX törvényczikk megállapította. Tekintettel arra, hogy a III-ad osztályú kereseti adó kivetése az 1893, 1894 és 1895-iki évekre ez idén fog eszközöltetni, elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy az itt tekintetbe jövő pénzügyi közegek magas helyről szigorúan utasíttassanak, miszerint a kincstári érdekek képviselete alkalmával a megadóztatásnak lehetőleg igazságos és arányos s e mellett az egyes adózók adóképességét szem előtt tartó alapelvei szerint járjanak el s különösen tekintetbe vegyék, hogy ipar és kereskedelmi életünkben elszomorító pangás uralkodik, melynek az adóprés oly szívesen alkalmazott megszorítása által való fokozása semmikép sem indokolt és nemzetgazdaságilag csak károsan ható eljárás volna. Az elmondottak, különösen erre a kamarakerületre vonatkoznak, melynek iparűző - kereskedelmi körei, már sokszorta ismertetett okok folytán, tetemesen aláhanyatlottak adózó képességükben, anélkül, hogy e körülmény az utóbbi években kellő figyelemben részesíttetett volna a megadóztatás folyamán. Az 1896. évben megtartandó milleniumi kiállítás kérdése kamarakerületünk iparos köreit is foglalkoztatta. Mikor felmerült a kérdés, ha vájjon e körökben egy uj, országos kiállításhoz megkivántató érdeklődés elegendő mértékben van e meg, a tárgyilagos értesülések alapján ki kellett jelentenünk, hogy kézműves és iparos köreink minden kiállításba belefáradtak és saját üzleti érdekeik szempontjából az országos kiállítás megtartását nem tartják kívánatosnak. Egyidejűleg azonban ugyanezen jelentések alapján azt is kifejezhettük, hogy e körök mindezek daczára is szívesen hajlandók a kiállításban részt venni, ha az csakugyan megtartatnék. Most, miután az 1896 diki országos kiállításnak, mint a millennium alkalmából rendezendő nagy ünnepélyek kiegészítő részének megtartása kétségen felül áll, ama biztos reményünknek adunk kifejezést, hogy az általunk képviselt közgazdasági körök az ügyhöz méltó odaadással és lelkesedéssel veendenek részt a kiállítás támogatásában s iparunk méltó képviseltetése érdekében még nagyobb áldozatoktól sem fognak visszariadni, a mint hogy e kamarakerület az 1885 ki országos kiállításon sem volt méltatlanul képviselve. Közgazdasági állapotaink 1892. évi alakulatának ezen általános szemléjét nem rekeszthetjük be a nélkül, hogy meg ne emlékezzünk ama fájdalmas eseményről, mely 1892 május havában hazánkat s elsősorban közgazdaságunkat sújtotta. Baross Gábor, hazánk első kereskedelemügyi minisztere, e hónapban esett áldozatául nehéz betegségének. Az egész ország gyászba borult a haza nagy munkájának elvesztése miatt, mert nagyon korán hullott ki az ő vas kezéből a gyeplő, melylyel közlekedési ügyeinket s ipari és kereskedelmi fejlődésünket oly sikeresen vezette , igazgatta. Nem ez annak a helye, hogy ezen fejlődés körüli halhatatlan érdemeit részletesen méltassuk, s mindazonáltal tartozó kötelességünk az ő hatalmas egyéniétmének , nagyszerű államférfin tevékenységének legyeletes elismerésével legmélyebb hálánk adóját e helyt is leróni! Nagy szerencse volt az országra nézve, hogy az oly korán elhunytnak sok évi munkatársa lehetett méltó utódja, ki hasonló belá Bukott diákok. A kecskeméti ref. főtanodában az érettségi vizsgán 55 diák közül 27 bukott el. A M. Hírlap levelezője azt írta volt, hogy az ifjakat a miniszteri biztos szigora buktatta meg. E bk következtében a miniszteri biztos , György Endre, nyilatkozatot intézett a M. Hírlaphoz, melynek elolvasását és megszívlelését, a nevezett lappal együtt, magunk sem ajánlhatjuk eléggé a tanárok és szülők figyelmébe. — A nyilatkozat így hangzik: Nagy-Kőrös, június 27. Nem tartom sem igazságosnak, sem helyesnek, hogy a középiskolai érettségi vizsgák szigorúságáról olyan erősen nyilatkozik a sajtó, elsősorban a Magyar Hírlap. Igazságosnak nem tartom azért, mert a teljes tárgysmeret ilyen kérdésben a dolog természeténél fogva lehetetlen, másra, mint a vizsgálóbizottság tagjaira nézve; helyesnek nem tartom azért, mert az ifjúság könnyebb vérű részénél az ily támadások a hajlandóságot csak növelni fogják arra, hogy bukásukat a túlszigorúságnak tulajdonítsák, sőt — ha ezért érnek el a támadások — az érettségi vizsgák általános nívóját fogják csökkenteni. Természetesen nem szólhatok a Kuncz Elek úr eseteiről. Lehet, hogy volt túlszigor eljárásában; lehet, hogy egészen igazságos volt De a magam esetét tudom. Egyik főgimnáziumban, amelyikben, mint kormányképviselő vettem részt az idén, Kecskeméten 55 ifjú jelentkezett érettségi vizsgára. Ebből különböző czímeken elbukott összesen 27, keresztülment 28. Vagyis 50— 50 százalék. Ez az arány bizony kedvezőtlen s talán egészen beillik abba a kategóriába, amelyre a borzasztó szó is illik. És mégis nyugodt objektivitással mondhatom, hogy sem engem, sem a vizsgálóbizottság tagjait a túlszigor vádjával terhelni nem lehet, sőt inkább, talán inkább túlságosan elnézők voltunk még így is. Nem is kell messze keresni az okokat, amelyek arra sürgetik a vizsgálóbizottságokat, hogy enyhék legyenek ítéleteikben. Első maga a törvényhozás, mely a kvalifikácziót a bizonyítványokhoz kötötte. Ezáltal szerencsésen elérte a diplomák benső értékének csökkenését anélkül, hogy a közérdeket szolgálta volna. Ügyvédeink kötelező doktorátusa tönkretette a doktorátus tekintélyét, s nem emelte az ügyvédekét. Épp úgy a postások, vasutasok, adótisztek stb. érettségi vizsgája rontotta az érettségi vizsga szigorát, és nem emelte a közszolgálatot. Sőt az önkéntességi kedvezmények ehhez kötése hajlandó a szigorúság utolsó árnyékát is teljesen illuzóriussá tenni. Hozzájön ehhez a magyar társadalom fegyelmezetlen iránya. Hiszen annyi befolyás működik egy-egy vizsgálóbizottság tagjaira és vezetőire, amelyek elől nehéz kitérni . Legfelsőbb állása férfiak és ami ennél is veszedelmesebb : nők ekszponálják magukat. De sohasem arra, hogy a vizsgák értelmi és erkölcsi nívóját emeljék, hanem mindig arra, hogy azt illuzoriussá tegyék egy-egy protezsált javára. Ilyen társadalomban valóságos erkölcsi kötelesség volna elvi alapon állani, még akkor is, ha vizsgáink szigorúabbak volnának. Pedig dehogy azok. Hát nézetem szerint komoly, hazafias kötelességet teljesítenek azok, akik ekszponált helyzetükben az érettségi vizsgák komolyságát érvényre akarják juttatni. Panaszkodnak, hogy felső ifjúságunk gyenge, hogy kenyérkereső pályáink túltömvék, hogy a protekció mindenütt érvényesíti magát, sőt még súlyosabb természetű visszaélésekről is hallik ittott szó. Hogy fér aztán ezzel össze, szidni a komoly vizsgákat, ha azok szigorúak, elvi alapokon állnak, jobbra-balra nem tekintenek. Csak azt a beteg humanizmust ne hallanám emlegettetni. Eszembe jut az az orvostanár, aki azzal bocsátotta tudatlan medikusait a világnak: ,Perge asine, occides homines“. A mi pedig bűn volt az emberek és humanizmus a szamarak iránt. György Endre, egyik vagy másik hollétéről vagy halála körülményeiről valamit tud, szives lesz azt egy levelező-lapon az ereklye múzeummal vagy a 48—49-iki Tört. Lapok szerkesztőségével közölni, honvédegyletbeli igazolt bajtársakról, meg van a bizottság győződve, hogy ezt tenni erkölcsi és bajtársi kötelességüknek ismerik. Személyesen lehet jelentkezni naponkint d. u. 5—6-ig a Torna-viroda emeletén az irodában. Gyalogság. A 2. zászlóaljtól: 536 * Balog Lajos tizedes, született Szentesen, volt szabósegéd. A 7. zászlóaljtól : 404. Szabó János közhonvéd, szül. Sopron megye, volt nyomdászsegéd. A 10. zászlóaljtól: 265. Apostol Mór főhadnagy, az. Szatmárm. Fernezely, orsz. főszámv. tiszt. A 11. zászlóaljtól. 264. Ruzicska Albert hadnagy, v. p. v. kerületi biztos. 11. Kaluser Simon őrmester, sz. M. Szengyel, v. kolozsvári rendőr-szolga. 343. Vida János őrmester, szül. Vajda Hunyad, főkormányszéki írnok. 123. Bartók Elek őrmester, sz. Csikmartonfalva, v. kormányszaki hivatalnok. 55. Vitéz István tizedes, v. napszámos. 187. Posta Lajos tizedes, szül. Abrudbánya, (1867-ben lakott New-Yorkban, s volt 45 éves). 551. Pák András tizedes, szül. Abrudbánya, vendéglős. 59.Köpe Gyula tizedes, sz. Déva, mint p. v. hiv. lakott Szegeden. 149. Imre Ignácz tizedes, sz. Cs.-Somlyó, v. napszámos. 157. Tímár Károly tizedes, v. gazdatiszt 516. Moldován János őrv., sz. Torda, asztalos-segéd. 541. Zafír Sámuel altiszt, v. pálinkafőző 359. Székely József közh., v. földműves. 477. Kovács András k. h. v. kőműves-segéd. 488. Marosi Pap Ferencz k. h. sz. Zilah, timár-segéd. 497. Borosa Miklós k. h. v. magánzó. 593. Kossotán Péter tizedes, sz. Segesvárt, v. kereskedő, lakott Erdő-Szt.-György. 549. Pataki Sámuel k. h. v. mészáros-segéd és koldus. 605. Rátonyi János k. h. v. női szabó 687. Veress Márton közhonvéd sz. és I. Kolozsvárt. 618. Benkő István k. h . sz. és I. Kolozsvárt. 25. Vármozi Emánuel k. h., sz. Kis- Szeben, szabó-segéd. 125. Filakovits János k. h., sz. Varsóban, v. czipész. 129. MajorImre közhonvéd, sz. Miakolcz, v. czipész. 131. Biró István k. h, v. földmives. 158. Gál István k. h., sz. Hilib Háromszék, k. táblai írnok. 160. Fodor János közhonvéd, volt kőmives dohánygyári munkás. 165. Gál György közhonvéd, sz. Sz.-Fenes, földmives. 231. Munkácsi János k. h., v. földmives. 298 Székely Ferencz k. h., v. földmives 299. Páli Gyula k. b., v. szakács és dohánygyári munkás. 311. Kertész Mihály k. h., sz. Sz. Fenes, földmives. 317. Kovács István k. h. v. gazdatiszt, lakott Asszu-Patakon, 323. Koré József k. b., v. festő segéd 195. Máthé István k. h., sz. Alsó Ilosván, volt kovács-legény, 217. Pap Gábor k. b., sz. Kolozs, v. kovács. 340. Vas Elek k. b., sz. Esztény, v. a szegény intézetében vak. A 12. zászlóaljtól: 68. Szabó Ferencz őrmester, (mint tanuló állott be.) A 17. zászlóaljtól: 539. Lomnitzky Pius őrmester, sz. Sztaniszlav, v. szabó segéd. A 19. zászlóaljtól : 4. Gálfi Károly főhadnagy, sz. Martonos, v. mezei rendőrségen Kolozsvárt. A 23. zászlóaljtól: 152. Müller Dani tizedes, v. tvszéki írnok. A 25. zászlóaljtól: 12. Goes Engelbert hadnagy, sz. Morvaországban, v. színházi karmester. A 27 zászlóaljtól: 305. Gócsik Károly k. h. sz. Besztercze, esztergályos. 564 Virág József k. h. v. napszámos. 269 Orbán István k. h. v. napszámos. A 31. zászlóaljtól: 456. Gergely Ferencz százados, sz. Csik-Talpolcza v. bányabir. dijnok. 579 Hegyesi István főhadnagy. (31. gy. ezredtől átjött) sz. Mikeszásza. v. főkora, segédtiszt. 398. Botra Ivon kb. sz. Bologa v. földm. 443. Bálint István k. h. v. kerdves legény 499. Hegedűs István k. h. sz. Kraszna 1367-ben a kórházban feküdt. 137. Bárány József zenész. A 32. zászlóaljtól. 474. Friedl Mátyás főhadnagy katonatiszt az 51. gy. ezred közös hadseregnél. 268. Gyulafi Gyula őrm. v. magántanitó 110. Berndorfer Mihály altiszt, v. kőmives legény 130. Katona Sámuel tizedes, v. ácslegény. 119. Maxim András tizedes, v. kovács mester. 156. Orosz Mihály k. h., az. Récze-Keresztúr v. napszámos. 148. Bodi Dániel k. h . v. napszámos. 155. Antal Sándor k. b., sz. Szék, v. napszámos. 396. Orosz Dániel k. b., Récze-Keresztúr. 127. Kövesdi József k. b., sz. Tölcsvár, szabósegéd. A 33. zászlóaljtól: 161. Balogh János tizedes, v. gazdatiszt 1867-ben állomás nélkül. A 36. zászlóaljtól: 416. Joanovics Géza trombitás, sz. Temesvárt v. zenész. A 39. zászlóaljtól: 182. Szentkuti Mihály főhadnagy, sz. Kassa, v. színész. (Vége következik.) kérvényhez a következő mellékleteket canton : a) a keresztlevelet, b) iskolai bizonyítványt a legutóbbi időből keltezett hiteles orvosi bzonyitványt, d) egy nyilatkozatot folyamodó részéről, hogy a képzőintézet tanfolyamainak bevégzése után valóban a tanítónői pályára kíván lépni. e) A nagyra, miniszter urnak 1891. mjus 2-án 11996. sz. a. kelt rendelete értelmében mindazon szülők, a kiknek leányai az állami tanitónőképzőkben fennálló ingyenes tani tanon kívül bármi más segélyre (bennlakás bennétkezés, pénzsegély, egész v. részbeni ellátás) igényt tartanak, tartoznak folyamodványukhoz kötelező nyilatkozatot csatolni arról hogy az esetben, ha az illető növendék az egy hibáján kívüli akadályoztatást kivéve képesítésétől számítva legalább öt éven át a tanítóról v. nevelőnői pályán működni nem fog, vágyók vagy a növendék kötelesek a kiképeztetésére fordított államköltséget az államnak viszszatéríteni. f) Az esetben, ha folyamodó államsegélyt óhajt nyerni, egy legújabb keletű szegénységi bizonyítvány szükségeltetik. Szegénységi bizonyítvány hiányában a kérvényre 50 kros a mellékletekre 15 kros bélyeg teendő. A fölvételért folyamodók kérvényei két saját megyéjük Tanfelügyelőségéhez julius hó tökéig, mint határnapig tartoznak benyújtani, ki azokat augusztus hó 1-éig ezen megye tanfelügyességéhez átteszi. A határidőn túl érkező valamint a kellőképen fel nem szerelt kérvények nem vétetnek figyelembe és visszaküldetnek. A felvételi vizsgálat mindenkor augusztus hó 29. és 30-ik napjain tartatik; kezdete reggel 8 órakor van. A vizsgálat írásbeli és szóbeli. Az írásbeli dolgozat tárgya: egy magyar nyelvtani és egy számtani dolgozat. — a szóbeli vizsgálat tárgyai: 1. magyar nyelvtan 2. számtan, 3. hazai történelem, 4 hazai földrajz. Aki az írásbeli vizsgálaton elégtelen osztályzatot nyert, a szóbelire nem bocsáttatik és a fölvételre igényt nem is tarthat. A bennlakásra fölvett növendékek 210ért tartásdíjat fizetnek 10 hóra, mely összeg havi előleges részletekben fizetendő. A bennlakó növendékek tartoznak az intézet által előírt ruhaneműeken kívül, melyekről külön jegyzéket kapnak, teljs ágyfelszerelést magukkal hozni (kivéve ágyterítőt), továbbá evő- és mosdókészletet. Minden fehérneműt és egyéb ruhadarabot tartozik a növendék teljesen kiírt (vegytintával) vezetéknevével megjegyezve behozni. Jegyzet: Az első osztályba csak 1—2 növendék vehető fel államköltségen. Kolozsvár, 1893. KOLOZSVÁR tással és határozottsággal követi nyomdokait. Az ország közgazdasági körei teljes bizalommal viseltetnek a kereskedelmi miniszter ur ő nagyméltósága iránt s azt a biztos tudatot merítik Ő nagyméltósága eddigi működéséből, hogy jogos érdekeik erélyes oltalmazójára és jóakaratu gyámolitójára találnak benne. Ismeretlen honvédek. (A kolozsvári honvéd-egylet ismeretlen tagjai.) Szabó Samu elnöklete alatt Biró József, Mamicza János, Münster Ede és Nedorosztek János tagokból álló bizottságot küldött ki a kolozsvári honvéd-egylet, hogy kik élnek még 1867 ben igazolt 600 öreg katonája közül és kik haltak meg. A bizottság dolgozott négy hétig szakadatlanul. A névsorban levők közül csak az alábbiakat nem tudja, hol vannak, élnek-e, vagy meghaltak ? Ez ismeretlenek neveit zászlóaljankint és fegyvernemenként csoportosítva lapunk utján abban a reményben teszi közzé, hogy a ki TAN ÜGY. A kolossvári állami tanitónőképezda. A nagym. vallás- és közoktatási miniszter ur 1887. június hó 18-án 8304. sz. a. kelt rendeletével az állami tanitónőképezdébe való fölvételt következőképen rendeli el: Az állami tanitónőképző I. osztályába fölvétetnek a 14. életévüket betöltött egészséges testalkatú oly leányok, kik a polgári iskola négy osztályát, vagy felsőbb leányiskola négy osztályát legalább jeles általános osztályzattal végezték. Az intézetbe lépni szándékozók tartoznak a tanítónőképző igazgatótanácsához intézett ♦) Ezek a számok a honvédegylet törzskönyvi számát jelentik. Kiknek nevéhez a születési hely nincs kiírva, azok Kolozsvárt születtek. SZKEK Kolozsvár, julius 1. Belügyminiszter és irányvonak Elvi jelentőségű határozatot hozott Hieronymi belügyminiszter a városi tanács azon felterjesztésére, hogy engedtessék meg, hogy az utczairányvonalak megállapításánál a magánosoktól megváltandó, vagy esetleg részükre átengedendő terület nagysága és ára felett a tanács, ne minden esetben a közgyűlés határozzon, mert így igen lassú az ügymenet, ami gyakran késlelteti, sőt meg is akadályozza az építkezéseket. Errea felterjesztésre a belügyminiszter azt határozta, hogy a közgyűlés teljes elkerülését nem engedheti meg, de nincs kifogása az ellen, ha az egyes határozatokat csak utólagosan terjeszti jóváhagyás végett a tanács a közgyűléshez. Gyermekek ünnepélye. A Fröbelgyermekkert növendékeinek szokásos örömünnepélye julius hó 8-án fog megtartatni a lövölde helyiségében. A gyermekek ünnepélye délután 3 órától 7-ig tart és ezután a felnőttek hódítják el a tért, tánczmulatság következvén. A sok gyönyörűséget nyújtó gyermekünnepélyre s a bizonyára jó sikerű tánczvigalomra felhívják a közönség figyelmét. A Kis-Szamos elzárását tervezi a tanács július 9-kétől kezdve, három hétig a kis híd építése miatt. E terve csak most kerül nyilvánosságra az utolsó pillanatban, s állítólag ma délután a közgyűlés elé viszik, bár nincs a tárgysorozaton. Nem tudják miként fog határozni a közgyűlés, de épp a kánikula küszöbén elvenni a vizet a lakosságtól, felháborító szándék. Ha már eddig húzták, halasztották a kis híd építését, s bátran halaszthatják még szeptember derekáig, amikor hűvösebb lesz az idő. Tessék elképzelni a tai mos árok-menti lakosok helyzetét a legnagyobb melegben víz nélkül, fürdés és öntözés nélkül hozza az árok-fenék kigőzölgését ma, mik°r már minden felől megint kolera-birek jönnek Legveszedelmesebb lesz azok helyzete, akik 3 Máriaffy-kanális mellett laknak, mert a kanális tartalma a száraz árokban meg f°S & ni lefolyás nélkül, s dögleletes levegőt terjeszteni. Argumentálnak a tanácsbeliek ** zal, hogy a malombérlők ezt az időszakot látják a legalkalmasabbnak, mert most D'lC őrleni való. Hát az efféle argumentum ° , , I fcQt" Kolozsvár lakossága egy nagy része ven egészségi érdekei felett?! Azt is mondják, belehet a nagy Szamosban fürdeni. Hát hol va uU^ a nagy Szamoson fürdő helyiségek ? Azután tudja, hogy az építési határidők a vállalkozt^^^,széről mennyire megbizhatlanok,arról is meggyőződve, hogy a három heti elzárás B® elegendő. Tehát minden tekintetben Julius 1.