Kolozsvár, 1893. július-december (7. évfolyam, 147-298. szám)

1893-07-01 / 147. szám

■R3WBI -­1 nősen a lábbeliek szállítása dolgában lehetünk megelégedve. A­mit még nem rég a fegyveres erő harczkészségének okvetlenül szükséges biz­tosítása szempontjából elvileg lehetetlennek nyilvánítottak, mai nap örvendetesen bevált, hogy a szállítási munkálatokba számos kisipa­ros kört vontak be. Az természetes, hogy a pá­lyázók nagy száma mellett a legtöbb esetben csekély rész jut egyre, ez a biztos munkálat azonban még így is megbecsülendő támaszt és segítséget nyújt a munka nélküli időben. Az ügy ilyetén állását a szállításokat szétosztó magas ministériumok jóakaratán kívül kereske­delemügyi ministérumunk magas vezetősége czéltudatos közbevetésének köszönthetjük, mely a hazai ipar jogos igényeit ilykor érvényre jut­­tatá , ez okból iparos köreink nevében e he­lyen is tiszteletteljes köszönetet mondunk ő nagyméltóságának. Kiváló köszönettel kell meg­emlékeznünk a közös hadügyminister úr ő mél­tósága jóakaratáról is, melylyel lehetővé tette, hogy a kisiparosok a közös hadsereg részére szükségelt bőrneműek szállításában nagy mér­tékben vehettek részt s ezt a jövőre nézve is állandó intézménynyé tette. Kevésbé örvendetesek a viszonyok a köz­szükséglet számára való posztóneműek szállítá­sát illetőleg, a­mennyiben a mi bizonyára min­den tekintetben versenyképes posztóiparunk munkában való részesítése kedvezőtlenebbé vált. Erre a különös részben fogunk majd visz­­szatérni. Különösen fontos az 1892-iki év abból a tekintetből, hogy ebben az évben vette kez­detét az ipari és gyári alkalmazottak beteg­ség esetében való segélyezéséről szóló 1891-iki XIV. törvényczikk végrehajtása. Ez a socziál­­politikai törvény 1892. évi április 1-én lépett hatályba s ebben az évben hajtatott végre a kerületi, ipartestületi, gyári stb. betegsegélyző pénztárak felállítása fáradságos munkájának te­temes része. Nem csodálhatjuk, hogy a szer­vezés lassan halad előre, mert ily dolgokat minden előmunkálat, minta-alapszabályok stb. útján v­aló támogatása daczára sem lehet má­ról holnapra végrehajtani. Az érdekeltek leg­nagyobb része valami ujjal és ismeretlennel áll szemben s nem kis időbe fog kerülni, mig az intézmény széles rétegekbe is beleéli magát. Hogy ez meg fog történni, az iránt a szerve­zés jól megválasztott módja semmi kétséget sem hagy fenn. Magában a kamarakerületben, 1892-ben még egy betegsegélyző pénztár sem volt műkö­­désben. Az első jóváhagyott alapszabályokkal a brassói kerületi betegsegélyező pénztár rendel­kezett, mely 1893 február havában kezdte meg működését. A közlekedési ügy tekintetéből jelenthet­­hetjük, hogy az 1891-ben a m. kir. államvasu­tak vonalai részére behozott teheráru forgalmi helyi uralma 1892-ben is előnyösen bevált. Mint már 1891. évi jelentésünkben is kiemel­tük , az igen magas díjtételeket illető pana­szok, melyek azelőtt állandó rovatot képeztek, mindinkább elnémultak s azóta sokkal ritkáb­bakká váltak a szállítási kedvezmények enge­délyezését szorgalmazó kérvények. Kétségkívül mély hálával kell kiemelnünk, hogy a keres­kedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága ke­rületünk különös gyámolitást igénylő iparágait 1892-ben és 1893-ban is az eddig élvezett szál­lítási kedvezményekben részesítette, igy pl. a posztóipart a gyapjuszerzés terén, a brassói műmalmokat a gabnanemüek szállításában stb. Egy tekintetben azonban, t. i. a­mi a kőszén szállítását illeti, álltalános a panasz. A gyáripar ezen nélkülözhetetlen főtényezője ugyanis a szállítás révén oly mértékben meg­drágul, hogy ez a mi iparunknak versenyképes­ségét, az — egyébb előnyökről nem is szólva — hasonlíthatatlanul olcsóbb kőszénnel dol­gozó osztrák és a külföldi iparral szemben nagyon hátrányosan befolyásolja. Azon körülménynél fog­va, hogy a sokszorta még gyárakban is fűtőanya­gul használt tüzelőfa, itt nem részletezendő okok folytán tetemesen megdrágult, az olcsó kőszén kérdése kamarakerületünkre nézve is nagy je­lentőséggel bir. Ez okból kötelességünknek tart­juk szavunkat felemelni s az iparosok egyér­telműs­g táplált azon óhajának kifejezést adni, hogy a kő- és barnaszén díjtételeinek leszállí­tása által a nélkülözhetetlen tüzelőanyag ol­csóbb beszerzése előmozdítassék. Hogy az év utolsó hónapjában a rendkí­vül hevp­n és hoszszan tartó hóvihar és hófú­vás következtében előállott nagy forgalmi aka­dályok s az ezekkel karöltve járt, a chatera­­járvány alkalmából kibocsátott korlátozó in­tézkedések az üzlet menetére nem voltak ked­vező hatással, nem szorul bővebb fejtegetésre. A vasúti forgalom terén jelentőségteljes esemény számába megy a nagy-szeben—feleki helyi érdekű vasúti vonalnak megnyitása 1892. szeptember havában s a felek fogarasi vonal megnyílta 1892. november havában. Ezen vo­nalak forgalmát a különös részben fogjuk ki­mutatni. E helyen csupán vasúti hálózatunk ezen kiépítése feletti örömünknek adunk kife­jezést, mert a jelzett vonalak az ország hatá­ráig terjedő nagy-szeben-vöröstoronyi, ezen oly fontos nemzetközi csatlakozási vonal létesülé­­sének kezdetét képezik s esetleg a Fogaras és Brassó közötti vasúti összeköttetés megterem­tésének is kiindulási pontul szolgálnak, mely utóbbi vonalra már az előmunkálati engedély is megadatott. Helyi érdekű vasutaink kiépítése felett érzett megelégedésünket csak az a körülmény zavarja meg, hogy a brassó—háromszéki helyi érdekű vasút brassó—ternesti vonalán dívó magas díjszabás miatt nem akar szűnni a pa­nasz. Ennek illusztrálásául szolgál az 1892. évi csekély áruforgalom. Különben a fogaras— nagy-ezebeni vonalszakasz magas díjtételei miatt is panaszolnak. Sajnálatos továbbá, hogy az érdekeltek legjobb akarata mellett sm­ volt lehetséges, a nemzetgazdasági fontossággal bíró Nagy-Disznód községet a nagy-szebencteleki vonalba közvetlenül belevonni, úgy, hogy most már csakis egy szárnyvonal építése által lesz lehetséges az összeköttetést helyreállítani. Az iparos szakoktatás terén kedvező ki­látásokkal kecsegtet az országos iparoktatási tanács szervezése. Ezen véleményező testület feladata leend az országos iparoktatási politi­kának kérdéseit megvitatni , ilykép előkészítve az illetékes magas ministériumok elhatározása alá bocsátani. Az itt tekintetbe jövő felada­tok gyakorlati megoldásánál azonban nem le­het mérvadó a szablonszerű egységesség és köz­pontosítás, hanem csak az egyes esetek jellem­ző sajátságainak, az igazi szükségnek, a helyi viszonyoknak, a rendelkezésre álló eszközöknek a más hasonló szempontoknak teljes méltány­lásáról lehet szó. Mindazonáltal ezen oly fon­tos téren is léteznie kell egy magasabb egy­ségnek , az egyenkénti eseteknek, az egész or­szág viszonyainak megfelelő tág keretű rend­szer szerinti czéltudatos alakításának és re­mélhető, hogy az említett véleményező testület czélra vezető úton fog haladni. Mily áldásos, termékeny munkásságot fejthet ki egy ily kö­zeg, azt bebizonyította az iparoktatási ügyek központi bizottsága Ausztriában. Nem csekély méltánylással emlékszünk meg pénzértékünk végre komolyan tervbe vett szabályozásáról, mely az 1892-iki XVI. tör­­vényczikkben nyert kifejezést. Pénzértékünk e sarkalatos megváltozásának mélyreható befo­lyására kétségkívül számíthatunk. És oly bi­zonyos, hogy az értékviszonyok megállandósí­­tása végső kihatásában közgazdaságunknak ál­dására s hasznára fog válni. E kiváló jelentőségű reform előleges ha­tásául tekinthető a kamatláb csökkenésének már most nyilvánulni kezdő irányzata. Ez ok­ból a rendelkezésre álló tőke annál inkább ipar­kereskedelmi vállalatokban fog jobb járadékot keresni, a­minek nemzetgazda­sági fejlődésünk megelevenítése szempontjából nagy jelentősé­get kell tulajdonítanunk. Sajnos, hogy e tekintetben, a­mi t. i. új iparvállalatok megteremtését, vagy a már fenn­állók kibővítését illeti, a lefolyt esztendő nem mondható termékenynek. Uj gyárak a követ­kezők : 1. Czell Frigy­es és fiai brassói czég gsz­­körfőzője De­restyében Brassó mellett ; csak 1893-ban fogja működését megkezdeni. 2. Hager Keresztély és társa egyesült gőz­malmok és szeszgyár gazdasági szeszgyára Szent- Ágotban; 3. egy kis, gőzre berendezett őrlőmalom Volkányban (Nagy Küküllő megye); 4. Rumler Adolf szalámigyára Nagy-Sze­­benben. Üzleti körökből eredő számos jelentés azzal az óhajjal emlékszik meg a magas meg­adóztatásról, bár e tomasztó állapot tekinte­tében mielőbb kedvező változás állna be. Ez­zel a kereseti adót értjük, ugy a­hogy azt az 1875-iki XXIX törvényczikk megállapította. Te­kintettel arra, hogy a III-ad osztályú kereseti adó kivetése az 1893, 1894 és 1895-iki évek­re ez idén fog eszközöltetni, elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy az itt tekintetbe jövő pénzügyi közegek magas helyről szigo­rúan utasíttassanak, miszerint a kincstári ér­dekek képviselete alkalmával a megadóztatás­nak lehetőleg igazságos és arányos s e mel­lett az egyes adózók adóképességét szem előtt tartó alapelvei szerint járjanak el s különösen tekintetbe vegyék, hogy ipar és kereskedelmi életünkben elszomorító pangás uralkodik, mely­nek az adóprés oly szívesen alkalmazott meg­szorítása által való fokozása semmikép sem indokolt és nemzetgazdaságilag csak károsan ható eljárás volna. Az elmondottak, különösen erre a kamarakerületre vonatkoznak, melynek iparűző - kereskedelmi körei, már sokszorta ismertetett okok folytán, teteme­sen aláhanyat­­lottak adózó képességükben, a­nélkül, hogy e körülmény az utóbbi években kellő figyelem­ben részesíttetett volna a megadóztatás fo­lyamán. Az 1896. évben megtartandó milleniumi kiállítás kérdése kamarakerületünk iparos kö­reit is foglalkoztatta. Mikor felmerült a kér­dés, ha vájjon e körökben egy uj, országos ki­állításhoz megkivántató érdeklődés elegendő mértékben van e meg, a tárgyilagos értesülé­sek alapján ki kellett jelentenünk, hogy kéz­műves és iparos köreink minden kiállításba belefáradtak és saját üzleti érdekeik szempont­jából az országos kiállítás megtartását nem tartják kívánatosnak. Egyidejűleg azonban ugyan­ezen jelentések alapján azt is kifejezhettük, hogy e körök mindezek daczára is szívesen hajlandók a kiállításban részt venni, ha az csakugyan megtartatnék. Most, miután az 1896 diki országos ki­állításnak, mint a millennium alkalmából ren­dezendő nagy ünnepélyek kiegészítő részének megtartása kétségen felül áll, ama biztos re­ményünknek adunk kifejezést, hogy az álta­lunk képviselt közgazdasági körök az ügyhöz méltó odaadással és lelkesedéssel veendenek részt a kiállítás támogatásában s iparunk méltó képviseltetése érdekében még nagyobb áldoza­toktól sem fognak visszariadni, a mint hogy e kamarakerület az 1885 ki országos kiállításon sem volt méltatlanul képviselve. Közgazdasági állapotaink 1892. évi ala­kulatának ezen általános szemléjét nem re­­keszthetjük be a nélkül, hogy meg ne emlé­kezzünk ama fájdalmas eseményről, mely 1892 május havában hazánkat s első­sorban köz­gazdaságunkat sújtotta. Baross Gábor, hazánk első kereskedelemügyi minisztere, e hónapban esett áldozatául nehéz betegségének. Az egész ország gyászba borult a haza nagy munkájá­nak elvesztése miatt, mert nagyon korán hullott ki az ő vas kezéből a gyeplő, melylyel közle­kedési ügyeinket s ipari és kereskedelmi fejlő­désünket oly sikeresen vezette , igazgatta. Nem ez annak a helye, hogy ezen fejlődés kö­rüli halhatatlan érdemeit részletesen méltassuk, s mindazonáltal tartozó kötelességünk az ő ha­talmas egyéniét­mének , nagyszerű államférfin te­vékenységének le­gyeletes elismerésével legmé­lyebb hálánk adóját e helyt is leróni! Nagy szerencse volt az országra nézve, hogy az oly korán elhunytnak sok évi munka­társa lehetett méltó utódja, ki hasonló belá­ Bukott diákok. A kecskeméti ref. főtanodában az érett­ségi vizsgán 55 diák közül 27 bukott el. A M. Hírlap levelezője azt írta volt, hogy az ifjakat a miniszteri biztos szigora buktatta meg. E bk­ következtében a miniszteri biztos , György Endre, nyilatkozatot intézett a M. Hírlaphoz, melynek elolvasását és megszívlelé­­sét, a nevezett lappal együtt, magunk sem ajánlhatjuk eléggé a tanárok és szülők figyel­mébe. — A nyilatkozat így hangzik: Nagy-Kőrös, június 27. Nem tartom sem igazságosnak, sem he­lyesnek, hogy a középiskolai érettségi vizsgák szigorúságáról olyan erősen nyilatkozik a sajtó, első­sorban a Magyar Hírlap. Igazságosnak nem tartom azért, mert a teljes tárgy­smeret ilyen kérdésben a dolog természeténél fogva lehetet­len, másra, mint a vizsgáló­bizottság tagjaira nézve; helyesnek nem tartom azért, mert az ifjúság könnyebb vérű részénél az ily támadá­sok a hajlandóságot csak növelni fogják arra, hogy bukásukat a túlszigorúságnak tulajdonít­sák, sőt — ha ezért érnek el a támadások — az érettségi vizsgák általános nívóját fogják csökkenteni. Természetesen nem szólhatok a Kuncz Elek úr eseteiről. Lehet, hogy volt túlszigor eljárásában; lehet, hogy egészen igazságos volt De a magam esetét tudom. Egyik főgimná­ziumban, a­melyikben, mint kormányképviselő vettem részt az idén, Kecskeméten 55 ifjú je­lentkezett érettségi vizsgára. Ebből különböző czímeken elbukott összesen 27, keresztülment 28. Vagyis 50— 50 százalék. Ez az arány bizony kedvezőtlen s talán egészen beillik abba a kategóriába, a­melyre a borzasztó szó is illik. És mégis nyugodt ob­jektivitással mondhatom, hogy sem engem, sem a vizsgáló­bizottság tagjait a túlszigor vádjá­val terhelni nem lehet, sőt inkább, talán in­kább túlságosan elnézők voltunk még így is. Nem is kell messze keresni az okokat, a­melyek arra sürgetik a vizsgáló­bizottságokat, hogy enyhék legyenek ítéleteikben. Első maga a törvényhozás, mely a kva­­lifikácziót a bizonyítványokhoz kötötte. Ezáltal szerencsésen elérte a diplomák benső értéké­nek csökkenését a­nélkül, hogy a közérdeket szolgálta volna. Ügyvédeink kötelező doktorá­tusa tönkretette a doktorátus tekintélyét, s nem emelte az ügyvédekét. Épp úgy a postások, vas­utasok, adótisztek stb. érettségi vizsgája ron­totta az érettségi vizsga szigorát, és nem emelte a közszolgálatot. Sőt az önkéntességi kedvez­mények ehhez kötése hajlandó a szigorúság utolsó árnyékát is teljesen illuzóriussá tenni. Hozzájön ehhez a magyar társadalom fe­gyelmezetlen iránya. Hiszen annyi befolyás működik egy-egy vizsgáló­bizottság tagjaira és vezetőire, a­melyek elől nehéz kitérni . Legfel­sőbb állása férfiak és a­mi ennél is veszedel­mesebb : nők ekszponálják magukat. De soha­sem arra, hogy a vizsgák értelmi és erkölcsi nívóját emeljék, hanem mindig arra, hogy azt illuzoriussá tegyék egy-egy protezsált javára. Ilyen társadalomban valóságos erkölcsi köte­lesség volna elvi alapon állani, még akkor is, ha vizsgáink szigorúabbak volnának. Pedig de­hogy azok. Hát nézetem szerint komoly, hazafias kö­telességet teljesítenek azok, a­kik ekszponált helyzetükben az érettségi vizsgák komolyságát érvényre akarják juttatni. Panaszkodnak, hogy felső ifjúságunk gyenge, hogy kenyérkereső pályáink túltömvék, hogy a protekc­ió min­denütt érvényesíti magát, sőt még súlyo­sabb természetű visszaélésekről is hallik itt­­ott szó. Hogy fér aztán ezzel össze, szidni a komoly vizsgákat, ha azok szigorúak, elvi alapokon állnak, jobbra-balra nem tekin­tenek. Csak azt a beteg humanizmust ne hal­lanám emlegettetni. Eszembe jut az az orvos­tanár, a­ki azzal bocsátotta tudatlan mediku­sait a világnak: ,Perge asine, occides homi­nes“. A mi pedig bűn volt az emberek és hu­manizmus a­­ szamarak iránt. György Endre, egyik vagy másik hollétéről vagy halála körül­ményeiről valamit tud, szives lesz azt egy le­velező-lapon az ereklye múzeummal vagy a 48—49-iki Tört. Lapok szerkesztőségével kö­zölni, honvédegyletbeli igazolt bajtársakról, meg van a bizottság győződve, hogy ezt tenni er­kölcsi és bajtársi kötelességüknek ismerik. Személyesen lehet jelentkezni naponkint d. u. 5—6-ig a Torna-viroda emeletén az iro­dában. Gyalogság. A 2. zászlóaljtól: 536 *­ Balog Lajos ti­zedes, született Szentesen, volt szabósegéd. A 7. zászlóaljtól : 404. Szabó János köz­honvéd, szül. Sopron megye, volt nyomdász­­segéd. A 10. zászlóaljtól: 265. Apostol Mór fő­hadnagy, az. Szatmárm. Fernezely, orsz. fő­­számv. tiszt. A 11. zászlóaljtól. 264. Ruzicska Albert hadnagy, v. p. v. kerületi biztos. 11. Kaluser Simon őrmester, sz. M. Szengyel, v. kolozsvári rendőr-szolga. 343. Vida János őrmester, szül. Vajda­ Hunyad, főkormányszéki írnok. 123. Bar­tók Elek őrmester, sz. Csikmartonfalva, v. kor­mányszaki hivatalnok. 55. Vitéz István tizedes, v. napszámos. 187. Posta Lajos tizedes, szül. Abrudbánya, (1867-ben lakott New-Yorkban, s volt 45 éves). 551. Pák András tizedes, szül. Abrudbánya, vendéglős. 59­­.Köpe Gyula tizedes, sz. Déva, mint p. v. hiv. lakott Szegeden. 149. Imre Ignácz tizedes, sz. Cs.-Somlyó, v. napszámos. 157. Tímár Károly tizedes, v. gazdatiszt 516. Moldován János őrv., sz. Torda, asztalos-segéd. 541. Zafír Sámuel altiszt, v. pálinkafőző 359. Székely József közh., v. földműves. 477. Ko­vács András k. h. v. kőműves-segéd. 488. Ma­rosi Pap Ferencz k. h. sz. Zilah, timár-segéd. 497. Borosa Miklós k. h. v. magánzó. 593. Kossotán Péter tizedes, sz. Segesvárt, v. ke­reskedő, lakott Erdő-Szt.-Gy­örgy. 549. Pataki Sámuel k. h. v. mészáros-segéd és koldus. 605. Rátonyi János k. h. v. női­ szabó 68­7. Veress Márton közhonvéd sz. és I. Kolozs­várt. 618. Benkő István k. h . sz. és I. Ko­lozsvárt. 25. Vármozi Emánuel k. h., sz. Kis- Szeben, szabó-segéd. 125. Filak­ovits János k. h., sz. Varsóban, v. czipész. 129. Major­­Imre közhonvéd, sz. Miakolcz, v. czipész. 131. Biró István k. h, v. földmives. 158. Gál István k. h., sz. Hilib Háromszék, k. táblai írnok. 160. Fodor János közhonvéd, volt kőmives dohány­gyári munkás. 165. Gál György közhonvéd, sz. Sz.-Fenes, földmives. 231. Munkácsi János k. h., v. földmives. 298 Székely Ferencz k. h., v. földmives 299. Páli Gyula k. b., v. szakács és dohánygyári munkás. 311. Kertész Mihály k. h., sz. Sz. Fenes, földmives. 317. Kovács István k. h. v. gazdatiszt, lakott Asszu-Pata­­kon, 323. Koré József k. b., v. festő segéd 195. Máthé István k. h., sz. Alsó Ilosván, volt ko­vács-legény, 217. Pap Gábor k. b., sz. Kolozs, v. kovács. 340. Vas Elek k. b., sz. Esztény, v. a szegény intézetében vak. A 12. zászlóaljtól: 68. Szabó Ferencz őr­mester, (mint tanuló állott be.) A 17. zászlóaljtól: 539. Lomnitzky Pius őrmester, sz. Sztaniszlav, v. szabó segéd. A 19. zászlóaljtól : 4. Gálfi Károly fő­hadnagy, sz. Martonos, v. mezei rendőrségen Kolozsvárt. A 23. zászlóaljtól: 152. Müller Dani ti­zedes, v. tvszéki írnok. A 25. zászlóaljtól: 12. Goes Engelbert hadnagy, sz. Morvaországban, v. színházi kar­mester. A 27 zászlóaljtól: 305. Gócsik Károly k. h. sz. Besztercze, esztergályos. 564 Virág József k. h. v. napszámos. 269 Orbán István k. h. v. napszámos. A 31. zászlóaljtól: 456. Gergely Ferencz százados, sz. Csik-Talpolcza v. bányabir. dijnok. 579 Hegyesi István főhadnagy. (31. gy. ezred­től átjött) sz. Mikeszásza. v. főkora, segédtiszt. 398. Botra Ivon kb. sz. Bologa v. földm. 443. Bálint István k. h. v. kerd­ves legény 499. Hegedűs István k. h. sz. Kraszna 1367-ben a kórházban feküdt. 137. Bárány József zenész. A 32. zászlóaljtól. 474. Friedl Mátyás főhadnagy katonatiszt az 51. gy. ezred közös hadseregnél. 268. Gyulafi Gyula őrm. v. ma­­gántanitó 110. Berndorfer Mihály altiszt, v. kőmives legény 130. Katona Sámuel tizedes, v. ácslegény. 119. Maxim András tizedes, v. ko­vács mester. 156. Orosz Mihály k. h., az. Récze-Keresztúr v. napszámos. 148. Bodi Dá­niel k. h . v. napszámos. 155. Antal Sándor k. b., sz. Szék, v. napszámos. 396. Orosz Dániel k. b., Récze-Keresztúr. 127. Kövesdi József k. b., sz. Tölcsvár, szabósegéd. A 33. zászlóaljtól: 161. Balogh Já­nos tizedes, v. gazdatiszt 1867-ben állomás nélkül. A 36. zászlóaljtól: 416. Joanovics Géza trombitás, sz. Temesvárt v. zenész. A 39. zászlóaljtól: 182. Szentkuti Mihály főhadnagy, sz. Kassa, v. színész. (Vége következik.) kérvényhez a következő mellékleteket canto­n : a) a keresztlevelet, b) iskolai bizonyítványt­­ a legutóbbi időből keltezett hiteles orvosi b­zonyitványt, d) egy nyilatkozatot folyamodó ré­széről, hogy a képzőintézet tanfolyamainak bevé­gzése után valóban a tanítónői pályára kí­ván lépni. e) A nagyra, miniszter urnak 1891. m­­jus 2-án 11996. sz. a. kelt rendelete értelmé­ben mindazon szülők, a kiknek leányai az ál­lami tanitónőképzőkben fennálló ingyenes ta­ni tanon kívül bármi más segélyre­ (bennlakás bennétkezés, pénzsegély, egész v. részbeni el­­látás) igényt tartanak, tartoznak folyamodvá­­nyukhoz kötelező nyilatkozatot csatolni arról hogy az esetben, ha az illető növendék az egy hibáján kívüli akadályoztatást kivéve képesíté­­sétől számítva legalább öt éven át a tanítóról v. nevelőnői pályán működni nem fog, vágyók vagy a növendék kötelesek a kiképeztetésére fordított államköltséget az államnak viszsza­­téríteni. f) Az esetben, ha folyamodó államsegélyt óhajt nyerni, egy legújabb keletű szegénységi bizonyítvány szükségeltetik. Szegénységi bizo­nyítvány hiányában a kérvényre 50 kros a mellékletekre 15 kros bélyeg teendő. A fölvételért folyamodók kérvényei két sa­­ját megyéjük Tanfelügyelőségéhez julius hó tö­kéig, mint határnapig tartoznak benyújtani, ki azokat augusztus hó 1-éig ezen megye tanfel­­ügyességéhez átteszi. A határidőn túl érkező valamint a kellőképen fel nem szerelt kérvé­nyek nem vétetnek figyelembe és visszakül­­detnek. A felvételi vizsgálat mindenkor augusz­tus hó 29. és 30-ik napjain tartatik; kezdete reggel 8 órakor van. A vizsgálat írásbeli és szóbeli. Az írásbeli dolgozat tárgya: egy ma­­gyar nyelvtani és egy számtani dolgozat. — a szóbeli vizsgálat tárgyai: 1. magyar nyelvtan 2. számtan, 3. hazai történelem, 4 hazai földrajz. A­ki az írásbeli vizsgálaton elégtelen osz­tályzatot nyert, a szóbelire nem bocs­áttatik és a fölvételre igényt nem is tarthat. A bennlakásra fölvett növendékek 210ért tartásdíjat fizetnek 10 hóra, mely összeg havi előleges részletekben fizetendő. A bennlakó növendékek tartoznak az in­tézet által előírt ruhaneműeken kívül, melyek­ről külön jegyzéket kapnak, telj­s ágyfelszere­­lést magukkal hozni (kivéve ágyterítőt), továbbá evő- és mosdókészletet. Minden fehérneműt és egyéb ruhadarabot tartozik a növendék teljesen kiírt (vegytintával) vezetéknevével megjegyezve behozni. Jegyzet: Az első osztályba csak 1—2 növendék vehető fel államköltségen. Kolozsvár, 1893. KOLOZSVÁR tással és határozottsággal követi nyomdokait. Az ország közgazdasági körei teljes bizalom­mal viseltetnek a kereskedelmi miniszter ur ő nagyméltósága iránt s azt a biztos tudatot­­ merítik Ő nagyméltósága eddigi működéséből, hogy jogos érdekeik erélyes oltalmazójára és jóakaratu gyámolitójára találnak benne. Ismeretlen honvédek. (A kolozsvári honvéd-egylet ismeretlen tagjai.) Szabó Samu elnöklete alatt Biró József, Mamicza János, Münster Ede és Nedorosztek János tagokból álló bizottságot küldött ki a kolozsvári honvéd-egylet, hogy kik élnek még 1867 ben igazolt 600 öreg katonája közül és kik haltak meg. A bizottság dolgozott négy hé­tig szakadatlanul. A névsorban levők közül csak az alábbiakat nem tudja, hol vannak, él­­nek-e, vagy meghaltak ? Ez ismeretlenek neveit zászlóaljankint és fegyvernemenként csoportosítva lapunk utján abban a reményben teszi közzé, hogy a ki TAN ÜGY. A kolossvári állami tanitónőképezda. A nagym. vallás- és közoktatási minisz­ter ur 1887. június hó 18-án 8304. sz. a. kelt rendeletével az állami tanitónőképezdébe való fölvételt következőképen rendeli el: Az állami tanitónőképző I. osztályába fölvétetnek a 14. életévüket betöltött egészséges testalkatú oly leányok, kik a polgári iskola négy osztályát, vagy felsőbb leányiskola négy osztályát legalább jeles általános osztályzattal végezték. Az intézetbe lépni szándékozók tartoznak a tanítónőképző igazgató­tanácsához intézett ♦) Ezek a számok a honvédegylet törzskönyvi szá­mát jelentik. Kiknek nevéhez a születési hely nincs kiírva, azok Kolozsvárt születtek. SZKEK Kolozsvár, julius 1. Belügyminiszter és irányvona­­k Elvi jelentőségű határozatot hozott Hie­­ronymi belügyminiszter a városi tanács azon felterjesztésére, hogy engedtessék meg, hogy az utczairányvonalak megállapításánál a ma­gánosoktól megváltandó, vagy esetleg részükre átengedendő terület nagysága és ára felett a tanács, ne minden esetben a közgyűlés hatá­rozzon, mert így igen lassú az ügymenet, a­mi gyakran késlelteti, sőt meg is akadályozza az építkezéseket. Erre­­a felterjesztésre a bel­ügyminiszter azt határozta, hogy a közgyűlés teljes elkerülését nem engedheti meg, de nincs kifogása az ellen, ha az egyes határozatokat csak utólagosan terjeszti jóváhagyás végett a tanács a közgyűléshez. Gyermekek ünnepélye. A Fröbel­­gyermekkert növendékeinek szokásos öröm­­ünnepélye julius hó 8-án fog megtartatni a lövölde helyiségében. A gyermekek ünnepélye délután 3 órától 7-ig tart és ezután a felnőt­tek hódítják el a tért, tánczmulatság követ­kezvén. A sok gyönyörűséget nyújtó gyermek­ünnepélyre s a bizonyára jó sikerű tánczviga­lomra felhívják a közönség figyelmét. A Kis-Szamos elzárását tervezi a tanács július 9-kétől kezdve, három hétig a kis híd építése miatt. E terve csak most ke­rül nyilvánosságra az utolsó pillanatban, s ál­lítólag ma délután a közgyűlés elé viszik, bár nincs a tárgysorozaton. Nem tudják miként fog határozni a közgyűlés, de épp a kánikula küszöbén elvenni a vizet a lakosságtól, felhábo­­rító szándék. Ha már eddig húzták, halasz­tották a kis híd építését, s bátran halaszt­hatják még szeptember derekáig, a­mikor hű­vösebb lesz az idő. Tessék elképzelni a tai mos árok-menti lakosok helyzetét a legnagyobb melegben víz nélkül, fürdés és öntözés nélkül hozza az árok-fenék kigőzölgését ma, mik°r már minden felől megint kolera-birek jönnek Legveszedelmesebb lesz azok helyzete, a­kik 3 Máriaffy-kanális mellett laknak, mert a ka­nális tartalma a száraz árokban meg f°S & ni lefolyás nélkül, s dögleletes levegőt ter­jeszteni. Argumentálnak a tanácsbeliek ** zal, hogy a malom­bérlők ezt az időszakot­­ látják a legalkalmasabbnak, mert most D'lC őrleni való. Hát az efféle argumentum ° , , I fcQt" Kolozsvár lakossága egy nagy része ven egészségi érdekei felett?! Azt is mondják, be­lehet a nagy Szamosban fürdeni. Hát hol va uU^ a nagy Szamoson fürdő helyiségek ? Azután tudja, hogy az építési határidők a vállalkozt^^^,­széről mennyire megbizhatlanok,arról is meg­győződve, hogy a három heti elzárás B®­­ elegendő. Tehát minden tekintetben Julius 1.

Next