Kolozsvár, 1893. július-december (7. évfolyam, 147-298. szám)
1893-09-09 / 205. szám
Kolozsvár, 1893. oly pusztító hatással voltak, bárha a támadás okozta rázkódás erejét sajogva érezte és jelentékeny veszteségek érték is. És a magyar nemzet a jövőben is diadalmaskodni fog az őt fenyegető veszedelmeken, feltéve, hogy vallását mindenka nagyra becsüli és megismeri, hogy mi tekintetben kell kötelességét nap-nap után híven és gondosan teljesítenie. De hogy a tárgyra térjünk: mi nagy fájdalommal látjuk, hogy — amit már más alkalommal is felpanaszoltunk, hogy tudniillik a magyar törvények az egyház jogait sértik, az egyház cselekvési szabadságát korlátozzák, a katolikus hitűek ártalmasak — az utóbbi években mindehhez a katholikus vallásra még sok olyan intézkedés járult, amik a magyar állam rendelkezéseiben találhatók. A mellett az irány mellett, amelyben most az államélet halad, félő, hogy a katolicizmusra még sokkalta nagyobb kár háramlik. Minthogy a legtöbben közületek utasították a lelkészséget, hogy az általatok bekért szentszéki elhatározást várják be, mi most elvárjuk, hogy azokat gondosan megintitek, hogy lelkiismeretbeli dolognak tartsák, attól, amit a szentszék rendelt és parancsolt, soha semmiben sem eltérni. Hogy az ami nekik tiltva van, a laikusoknak sincs megengedve, önként következik ezekből. Nagyon fontos különben a bajok elhárítására az, hogy a relkészek folyton arra intsék a népet, hogy a nem katolikusokkal való házasságoktól amennyire csak lehet, tartózkodjék. A hívőknek be kell látniok, hogy az ilyen házasság, amiket az egyház mindig kárhoztatott, főképen azért kerülendők, mert, mint ezt már 1888-ban kibocsátott encziklikánkban mondottuk, alkalmat adnak arra, hogy a katolikus házasfél más vallás szertartásaiban résztvehessen, amiből a katolikus házasfelek vallására veszedelem háramlik, és a gyermekek vallásos nevelése elé is akadályok gördülnek. De a katolicizmust, miként említettük, ennél nagyobb veszedelem is fenyegeti. A katolicizmus összes magyar ellenségei épen nem titkolják, hogy mit akarnak, amennyiben a nekik legczélszerűbbnek tetsző fegyverekkel harczolva elérték azt, hogy az egyház és a katolicizmus ügye napról-napra rosszabbul áll. Ezzel szemben a legteljesebb egyetértés szük- séges. Az összes, elemi, közép és felső iskolákra a legnagyobb gond fordítandó. Ami pedig tiszteletreméltó testvéreim a klérus üdvös működését illeti, az egyházi fegyelem szempontjából különösen kívánatos és szükséges, hogy valamenynyi lelkész püspökéhez feltétlen hűséggel ragaszkodjék, azoknak terveit és vállalatait minden tekintetben elősegítse. És mert a lelkészek példaadása minden tekintetben hatalmas benyomással van a népre, kell, hogy a lelkészek azon legyenek, hogy ők maguk is az erény és önmegtartóztatás élő példáiul szolgáljanak és óvakodjanak a politikába való mértéken túli beavatkozástól, mi tekintetben tartsák szem előtt Pál apostol ama mondását: „Senki, a ki Isten szolgája, világi ügyekbe ne avatkozzék és csak annak szolgáljon, a kinek magát odaadta. Természetesen Szent Gergelynek a lelki ügyekben való tanácsát sem szabad figyelmen kívül hagyni, és különösen ha a vallás oltalmazása és a közjó érdeke úgy kívánja, időszerű és a helyi viszonyokhoz mért védő és segítő eszközöket kell használni, amiknek alkalmazásában azonban a legnagyobb erélyesség és tapintat tanúsítandó, nehogy azok az illő határokat túllépjék és nehogy úgy lássék, mintha az azokat alkalmazók inkább emberi, semmint isteni dolgokkal törődnének. Nagyon helyesen mondja szent Gergely : „Világi dolgokat néha szánalomból meg lehet tűrni, de sohasem szabad azokat előszeretettel keresni. Kívánatos, hogy a lelkészek időről-időre tanácskozásra gyűljenek össze, hogy teendőiket megbeszéljék. Bízunk Magyarország katolikusaiban, hogy a dolgok rosszra fordultával szemben szavukat benső szeretetünk és gondoskodásunk tanúbizonyságának veszik, tanácskozásainkra hallgatva, azokból bátorságot merítenek. Benneteket pedig, a klérust és az egész katholikus népet ebben a harczban Isten kegyelmesen megsegítend és vállalataitoknak erőt és kitartást kölcsönöz. Ebben a szent és jogos ügyben támogatástokra lesz atyai jó indulatával és igazságosságával apostoli királyok is, kinek áldásos uralkodása kezdete óta népei körül szerzett érdemei mindenhol elismervék. A menybeli javak zálogául és jó indulatunk jeléül nektek, a klérusnak és az egész népnek szeretetteljes apostoli áldásunk. Kelt Rómában, 1893. szeptember 2-án, uralkodásunk tizenhatodik évében. XIII. LEÓ pápa közlésére, mihelyt az iskola helye s a megkívántató biztos pénzalap ki lesz mutatva. Az iskola helyének meghatározását a jövő, 1857. jan. 14-én, Kovásznán tartandó gyűlésre halasztották. Zágon félreeső fekvése miatt csakhamar kiesett a számításból, választani kellett tehát K.-Vásárhely és S.-Szentgyörgy között. Mindkét város elkövetett mindent, hogy az iskolát megkapja Élénken vázolja a küzdelmeket Szász Károly, akkori k.-vásárhelyi ref. pap, jelenleg dunameléki püspök, ki bár élénken szivén viselte K.-Vásárhely érdekeit, mégis átlátta — s erről sikerült a k.-vásárhelyiek nagy részét is meggyőznie — hogy az iskola helyének S.-Szentgyörgyön, mint inkább központban kell lennie. A kovásznai gyűlés is ily irányban hozta meg határozatát, 72 szavazattal 30 ellenében. Erről aztán értesítették a főtanácsot s felterjesztették a begyűlt összegekről szóló kimutatást is, kérvén, hogy eszközölje most már ki az iskola részére a felsőbb engedélyt. A főtanácsnál a dolog soká elhúzódott, úgy, hogy a kommunitás szükségesnek látta egy állandó iskolabizottságot alakítani, amely a további teendőket, a nehézkes szervezetű gyűlések helyett intézze. Az állandó bizottság buzgón meg is kezdi működését, tanácskozik a már megajánlott összegek két levél által biztosítása és kamatozás alá vonása felől; miként lehet Erdővidéket is rávenni az intézet pártolására ; felszólítja ez espereseket, hogy papjaik által szünet nélkül buzdíttassék és lelkesítsék a népet újabb adakozásra — az Egyházi Főtanács azonban még mindig hallgat, sőt egy leiratában rá akarja bírni a háromszékieket, hogy ne gymnáziumot, hanem csak ipariskolát állítsanak fel. A kommunitás ebbe nem nyugszik bele, hanem a főtanácshoz újból felír az algymnázium érdekében. Végre azután a főtanács is magáévá te Kolozsvár köztisztasága. A város közönségének figyelmébe ajánljuk az alábbi szabályrendeletet, melyet a köztisztaság tárgyában bocsátott ki a város tanácsa. A szabályrendelet így hangzik : I. Általános határozatok. 1. Kolozsvár az. kir. város területén a köztisztasági teendőket a városi hatóság házilag, esetleg bérlet útján végzi. E teendők a közterek, utczák és járdák folytonos tisztántartásából, valamint az alább felsorolt városrészeken levő telkek szemétjének és hulladékainak elhordásából állanak. 2. §. A közhelyek, utczák és járdák tisztántartásának költségei az e czélra költségvetésileg felveendő tételben nyernek fedezetet ; az érdekelt városrészek magántelkeiről kihordandó anyagok elszállítási költségei az érdekelt városrészek háztulajdonosaitól hátbéradójuk arányában a közadók módjára és azokkal együttesen hajtatnak fel. Ezen költségeket a háztulajdonos a szobák száma arányában a lakókra átírathatja. A hozzájárulási százalékot az évi szükséglet szerint a városi költségvetéssel kapcsolna a háromszéki iskola ügyét és utasítja a kommunitást, hogy a S.Szentgyörgyön fennálló 3 osztályú ref. elemi iskolát még az év szeptemberére alakítsák át négy osztályúvá, mert ez lesz alapja a felállítani szándékolt középiskolának. Ez meg is történt s 1858 októberén négy osztályú elemi iskolában meg is kezdődött a tanítás. Az igazgatói teendőket a kommunitás 1895. márczius 23-iki ülésében egy igazgató választmányra bízta addig is, míg a gymnáziumnak rendes igazgató tanára leend. Az igazgató választmány a községi testületek alapítványait a megerősítés kieszközlése czéljából az Egyházi Főtanácshoz felterjesztette, keresett az igazgatói állásra alkalmas embereket, továbbá a tőkék kamatairól kimutatást készíttetett, feltüntetve, hogy tíz évig évenként mennyi jövedelemre számíthatni. Az Egyházi Főtanács válaszolva az igazgató-választmány felterjesztésére, tudatja, hogy az iskola igazgatójává Vajna Sándort nevezi ki 800 frt fizetéssel és 100 frt lakpénzzel, s egyszersmind bejelenti, hogy a folyamodást az alapítványi ajánlatok engedélyezése iránt a helytartó-tanácshoz megtette. 1859. szeptember elsején aztán meg is nyitják az iskolát az I. gymnasiális osztálylyal együtt, melynek megnyitása és az iskola további fejlesztése ellen a főtanácsnak most már nem volt kifogása. Az 1859. szeptember 1-én megtartott iskola megnyitási ünnepély fejezi be a Székely Mikó-kollégium megalapításának történetét. „Az eddig történtekből megfejthetjük — így végzi be Demján — ,hogy miért lett sepsiszentgyörgyi, miért ev. református és miért : székely. A további kor már a fejlődés kora.“ Izt 1latosan, a törvényhatósági bizottság évről-évre állapítja meg. 3. §. Az itt megállapított intézkedések körébe esnek : az egész Belváros, továbbá a Nagy-utcza, Nagymalom-utcza, Sétatér-utcza, Külső Monostor-utcza, Linczeg-utcza, Gyár-utcza, Nép-utcza, Múzeum-utcza, Alsó-Szén-utcza a Múzeum kertig, Külső-Szén-utcza, Londontér és utcza, Páris utcza, Majális-utcza, Külső- Torda-utcza, a Trencséni- és Széchenyi-terek, a Trencséni-park, Poétákért utcza, Külső-Szappan-utcza, Külső-Közép-utcza az Alsó-keresztutczáig, Külmagyar-utcza a Szt.-Péteri templomig. A városi tanács felhatalmaztatik, hogy a város fejlődéséhez s a közegészségügy igényeihez képest e sorozatot időnként újabb utczák és városrészek bevonásával kiegészítse. 4. §. A magántelkekről kihordandó anyagok közül kivétetik az állati hulladék, trágya, hó és jég, mint amelyek eltakarításáról e szabályrendeletnek megfelelően az illető tulajdonosok kötelesek gondoskodni. Hasonló kivételt képeznek a közhelyeken állomásozó bérkocsi- és fuvartulajdonosok, kik állomáshelyeik takarítására és fertőtlenítésére nézve továbbra is a fennálló rendeletekhez kötelesek alkalmazkodni. 5. §. A magántelkeken keletkező szemét és hulladék kellő összegyűjtéséért az egyes családok fejei, a trágya és jég kihordásáért pedig a telek tulajdonosai felelősek. II. Különös határozatok. 6. §. A telkekről szemetet, trágyát, trágyalevet, havat, jeget és más hulladékot az utczákra, közterekre és e czélra ki nem jelölt más közhelyekre lerakni, illetve kibocsátani tilos. 7. §: Mindenki köteles a saját háztartása vagy gazdasága körül felgyűlő szemetet, trágyát, hulladékot a belvárosban bekerített és befödött tartóban, — a külvárosban a trágyát a szomszéd telkektől legalább 150 méter távolságra e czélra készített gödörbe rakatni. 8. §. A 3. §-ban felsorolt telkeken a felgyűlő szemét naponkint kihordandó. A szemetet a kocsik személyzete köteles a szállító járművekbe hordani. 9. §. A külvárosi telkekről a trágya minden év április 30-ig egészen kihordandó. 10. §. Minden városrész számára alkalmas lerakó helyekről a hatóság gondoskodik, s e czélokra más helynek használata tilos. 11. §. A gyalogjárók a 3-ik szakaszban megjelölt helyeken s a belváros főbb utczái és terei, valamint s Széchenyi és Trencsin tér, Nagyutcza, Nagymalom és Sétatér-utczák naponként seprendők s a felgyűlő szemét azonnal elhordandó. Piaczul használt közhelyek a vásárok után soron kívül azonnal takaritandók. Trágya a belvárosból, szemét mindenünnen, csak minden oldalon zárt kocsikkal hordható ki. 12. §. A 3. §-ban felsorolt utczákban a gyalogjárók május 1-től október 31-ig reggel 7 óráig, az év többi részében reggel 9 óráig letakantandók és nyáron megöntözendők, síkos időben pedig mindenütt homokkal vagy hamuval behintendők. A behintést a háztulajdonos tartozik teljesíteni. 13. §. Aki a jelen szabályrendelet ellen kihágást követ el, 20 írtig, járvány esetén 100 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, esetleg megfelelő elzárással büntetendő. A befolyó büntetéspénzek a városi szegény alapot illetik. 14. §. A kihágási ügyekben elsőfokúlag a városi kapitányi hivatal, II. fokúlag a városi tanács, 111. fokulag a m. kir. belügyministerium bíráskodik. 15. §. A 31 és 208—1881. közgy. szám alatt elfogadott és 54477— 1882. sz. alatt megerősített szabályrendeletnek a köztisztaságra vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyeztetnek. 16. 3. Jelen szabályrendelet végrehajtásával a városi tanács bízatik meg. Kolozsvár sz. kir. város törvényhatóságának 1893. évi május hó 16-án és folytatva tartott közgyűléséből. Albach Géza s. k. kir. tanácsos, polgármester. Dr. Szabó Gyula s. k. főjegyző. 16039—1893. tan. E szabályrendelet a járvány-bizottság 1. év augusztus 29-én 3. jkv. sz. a. kelt határozata alapján, az 1879. XL. t. sz. 7. §-a értelmében ezennel életbe léptettetik. A magán telkeken levő szemét kihordása vállalat utján biztosíttatván, figyelmeztetik, minden háztulajdonos és családfő, hogy gondoskodjék a szemét rendes összegyűjtéséről, hogy midőn a szemét szállító szekér megjelen, a csengetéssel a kellő jel megadatik, a szemét azonnal kihordható legyen. Figyelmeztetik minden háztulajdonos és családfő, hogy a szab. rend. 7. §-a értelmében kellő hordozható szeméttartóról és szabályszerű trágya-gödör ásatásáról, a 13. §-ban irt büntetés terhe alatt gondoskodjék. Kolozsvár szab. kir. város Tanácsának 1893. szept. 5-én tartott üléséből. Albach Géza, kir. tanácsos, polgármester. Lászlóhoz, Hegyesi Mari férjéhez, de vonzalma egész haláláig a legtisztelőbb határok között maradt. Annál inkább emésztette magát a művészt a láng. Hegyesi Mari arczképeivel volt tele szobája s a medaillonban, melyet halálakor nála találtak, a művésznő arczképe volt. Nagy Imre, aki maga is dillettáns festő volt, megkérte a művésznőt, üljön neki és lefestette őt Madonnának. Ez a kép ott van még most is az öngyilkos szobájában.Így Mikor Kaffkáék a nyár elején kiköltöztek Gödöllőre, ő is kiment s ott fogadott nyári lakást. Ekkor történt, hogy egyszer leányával, Iduskával sétált a színház udvarán. Egyik kollégája megkérdezte a kis leányt: — Hol nyaral maga, Iduska? — Kömlődön. — Hát nem a papával? — Nem — felelt Iduska, a kit erre apja hirtelen elvezetett. Később visszajött és odafordult a színészhez : — Minek akartok komprommitálni a leány előtt. — Hát nem érted, őt akarjuk közétek állítani — volt a felelet. Mert a színháznál ekkor már teljesen ismerték Nagy Imre végzetes szenvedélyét, amely rohamos léptekkel közeledett tragikus befejezése felé. Most vasárnap, a próbán, Nagy Imre feltűnően komor és bús volt. Vizváriné odafordult hozzá, azzal a kérdéssel, hogy mi a baja? Nagy Imre homlokára tette a kezét s könnyes szemmel mondta: — Nem birom tovább, Jolán, nem bírom! Kedden a Kegyencz próbáján is fölöttébb izgatott volt. Paulay igazgató megkérdezte, hogy kijön-e Gödöllőre, mert akkor együtt mehetnek. Nagy Imre nem felelt határozottan ahogy ne kelljen együtt mennie Paulayval, kocsira ült és kibújtatott a pályaudvarra. Előbb azonban Eötvöst, a nemzeti színház alkalmazottját megbízta, hogy, ha Paulay is ugyanazzal a vonattal menne ki, amelylyel ő, üljön frakkerbe és a pályaudvaron értesítse őt, hogy ne kelljen az igazgatóval találkoznia. Ki is ment egyedül Gödöllőre s ott találkozott Hegyesi Marival. Ezt a találkozás volt megölője. Reményei, úgy látszik, halomra dőltek s nem maradt más választása, mint a halál. Előbb még megírta leveleit, egyet Kafika Lászlónak, a másiknak csak ez volt a czíme: Neked. Ezt a levelet, melyben egy 300 frt értékű gyémántkövér aranygyűrű is volt, rábízta Eötvösre, hogy vigye el rendeltetési helyükre. Eötvös szerdán reggel nyolc órakor ki is vitte Gödöllőre, Kaffkának és Kaffkántnak A leveleket Hegyesi Mari nővére vette át, mert Hegyesi gyöngélkedett, Kaffka pedig már beutazott Budapestre, mitsem tudva a gyászhírről. Este 8 órakor, mikor a halottas szobában a ravatalt már fölállították és senki sem volt a szobában, Paulay Edéné kíséretében megjelent a ravatalnál Hegyesi Mari is, és néhány perczet ott töltve, kisírt szemmel távozott: részese egy tragédiának, melynek okozásában ártatlan, elhárításában pedig tehetetlen volt. Nagy Imre temetése csütörtökön nagy részvét mellett ment végbe. A gyászszertartás 3 órára volt kitűzve, a nemzeti színház környékén azonban már délben teljesen ellepte a közönség az utakat. Délben szegezték le az elhunyt rokonainak jelenlétében a koporsót. A temetésre 2 óra után kezdtek érkezni s a nemzeti színház udvara csakhamar előkelő közönséggel telt meg. A koporsót valamivel 3 óra előtt hozták le s az udvar közepén helyezték el. Ekkor érkezett meg az árván maradt Nagy Ida, sugár termetű, gyermekifju leányka, nehány rokona társaságában a a koporsó lábánál foglalt helyet. A gyászszertartás egyházi részét Szász Károly református püspök végezte, Haypál Benedek lelkész segédletével. Három óra volt, a mikor Szász Károly református püspök a koporsó elé lépett s melyen megindító beszédet mondott, mely után a meghatottság, a fájdalom könnyei rezegtek a szempillákon. Íme azt, a ki annyiszor s oly szépen búcsúztatta el, mint Antonius Caesart, most magát búcsúztatják oly útra, amelyből nincs visszatérés. Majd Császár Imre, a Nemzeti Színház tagja lépett a koporsóhoz és pályatársai nevében tartott beszédet. Végül Jovanovics színésznövendék mondott rövid, szépen átgondolt beszédet Nagy Imre tanítványai nevében. Majd az operaház énekkara gyászdalt adott elő, melynek elhangzása után kezdték a koporsóról a koszorúkat a kocsira szállítani. A koporsó fejénél egy nagy piros rózsákból összeállított koszorú volt elhelyezve, széles fekete szalaggal felírás nélkül. Az küldte — suttogák — akinek a művész halála előtt azt a levelet írta, melynek czímlapján csak ez a szó volt: „Neked." Míg a kegyelet emlékeit leszedték a koporsóról, azalatt a színház udvarában levő czigányzenekar rázendítette Nagy Imre legkedvesebb nótájának mellódiáját, szomorúan húzva: „Lehullott a rezgő gyárfa ezüstszínű levele . . Majd később: „Kitették a holttestet az udvarra . ..“ Amíg a szomorú zene akkordjai rezegtek, addig kivitték a koporsót a színház udvaráról. Odakint a kerepes utón ezalatt ezrekre menő tömeg verődött össze. A halottas menet, a nemzeti színház fekete lobogójával egy gyászmagyarba öltözött színházi alkalmazott s a fejfát vivő színi akadémiai növendékek nyitották meg. Utánuk a koszorús, majd a hat lovas halottas kocsi következett. A koporsót vivő kocsi két oldalán Bercsényi, Gyenes, Császár, Náday, Latabár és Faludi kísérték utolsó útján szerencsétlen pályatársukat. A koporsó mögött lépdeltek palya, ház és a szinészeti akadémia J . ■ így vonult ki , temetőbe, a hosszú útvonalon lakozó közönség ezreinek sorfalAS^ A temető hátsó oldalai ^ Nagy Imre sírját. Mikor lánott pál"Benedek lelkész még"egy^'S^I nagy művész földi maradványait . Az e, ’ * • egyházi beszéd elhanozá« nom'/ufi ovinUi- • ® lay Ede, a nemzeti színház ‘^gatói!4^ zött, rövid, magvas beszédben bn °JH színművésztől, ki minden szeresét játszotta, csak az életben utolsó °ík% szotta oly rosszul, búcsúzott tová^% ráttól, a felejthetetlen szaktárstól félre szerettei szivében örökre éln.K* igazgató szavai a könyekig meemlt °g'Pik zönseget, mely a sir behantolá** %i eloszlani. u,a& A temetőt már kony borult a tájra, midőn^gv u'l^1 halottak csendes országába. A rk0Cilló.lőtt Nagy Imre ujonan hántolt siS? °%. gyászruhás szép asszony szállt ki f ■ Egy rózsacsokrot kötött a sárga f A °w után leborult a sírra és zokogott ^' gyan sokáig ... Éj* HÍREK Kolozsvár.supt. | A járvány több napi szünet után gint mutatkozik.De ez a másod-vi 4 már alig jöhet számításba. A legutóbb éven nyolcz óra alatt előfordult három égedés, melyek közül kettő fölötte folyású. Egyébiránt minden jel válton... arra mutat, hogy Kolozsvárt a járványt a szál és végleges kimúlása a legközelebb, pokra várható. Tulajdonképen már sem lehet szó, járványt. A közúti vasút forgalma folyton, fokozódik. Most már megrendelték a negyej mozdonyt, melyet azonban a belföldi gyj,,, hat hónapnál előbb nem tudnak azállna. Ezért tehát a vasút, igazgatósága azt az ebbe az esetben igen méltányos kérést intézte miniszterhez, hogy a negyedik mozdonyt kútfőkről készen behozathassa, mert sürgős az id. van reá. Az Emke igazgató választmási f. hó 12 én d. u. 3 órakor az iparosd főtéri palotájában, havi rendes gyise tart. Ez ülésre a választott és alapító válászmányi tag urakat tisztelettel meghívják. Lozsvár, 1893. szept 9-én Gróf Bethlen Gábor elnök, Sándor József t. alelnök-főzik. A Kárpát egyesület választanná hó 12-én d. e. 10 órakor az iparosok t téri palotájában rendes havi gyülést tar. Ez ülésre az osztály elnök és választmányi tan urakat tisztelettel meghívjuk. Kolozsvár, iffl szept. 9. Gróf Bethlen Bálint, elsők, Kanóti Dezső, titkár. Az Emke irodalmi szakosztály f. hó 12 én d. e. 9 órakor az Emke főtitkár hivatalában gyűlést tart. Ez ölési a szakosztály tagjait tisztelettel megbúják Kolozsvár, 1893. szept. 9-én. Gróf KuunGer elnök, Szabó Samu előadó. Sándor József, az Emke alelnök-főnökára ma reggel Budapestre utazott és holnapután reggel érkezik vissza előadni az egyediét irodalmi szakosztályi, direktóriumi és igazgató-választmányi ülésein, melyek a decei közgyűlés óta, most kezdik meg újra műköncseiket. Oláh szellemesség. Jeszenszk. Sándor főügyész-helyetteshez valamely utód Bukarestből beküldte, névtelenül a 11- rá ez. oláh életlap egy példányát. Ez azt!A lap a legelőkelőbb romániál életlap, de tíz‘‘ úgy külső kiállítása, mint tartalma silány. Egy* képeken a Replika pőrével foglalkozik. Az eszméje a következő: Egy szörnyeteg, a hu - trridenta nyelvét öltögeti. Ezt a szörnyet vet)_ a képén levő Bratianut, ki mint az alak V elnöke a Memorandumra s a Replikára tanakodik egy előtte álló oláh diákkal együtt,®*-^ támadja egy szamáron a magyarok *e*ir*lj Válaszirat. Oldalt egy pocsolyában sértés* ^ nak, egy-két sertés a magyar ifjúságot ^ tolja, egyikre pedig a főügyészi helyettes ^ van írva . . . Még egy csomó bolondság^ a képen, melynek otrombaságait a termikt.,t tűk, hogy lassa a magyar közönség, romániai „szellemesség.“ Az Emke, Sándor József, az ^ Eniki*1’ elnök-főtitkára szabadságáról hazaérkezve Rozsvárra, átvette az egyesület reD“tS, )rjitelét. Az Emke legközelebbi főbb teennek, a nyár folyamán fölhalmozódott es ként is nagyszámú folyó ügyeken kitU ^ szervezése Nagyváradon, Hódmezova , Szegeden, Szabadkán, Nagykikindán ^ egyházán; a millenium ügyében az 1882 ^ művelődési egyesületekkel való érteke ,Budapesten; a kolozsvári nőválasztmány veztse, melynek élére özv. báró Bár ) ( szül. Teleki Eliz grófnőt sikerült az algyógyi (gróf Kun Kocsárd) Eme • földmives iskolának az ősz folyam«® «r ünnepélyes megnyitása Bethlen Anita ^ niszter által, az egyesület készletben^^ kémek valamely nagyszabásu ujab jo»ben elhelyezéséről való gondoskodj8 ^kinyílik meg az egyesület magyarok^^^ii fája, mely Kolozsmegyében az Ebiejtf'1 alkotása. Minthogy az egyesületi előkt'8*i fönnállásának 10-ik esztendejébe ieP’ i-j-ord«il tendő a 10 éves történet megírás» a deczensium megünneplése, Jó Jós báró, a nagy magyar regényt k ezt ti Sl miije®1 KOLOZSVÁR Nagy Imre öngyilkossága. A közül a sokféle verzió közül, amelyet Nagy Imre öngyilkosságáról kolportáltak, most már körülbelül bizonyos, hogy szerencsétlen szerelem adta a művész kezébe a fegyvert : a nemzeti színház legszebb asszonyát szerette őrült szerelemmel s mivel nem lehetett az övé, inkább agyonlőtte magát. Az öngyilkosság előzményeiről a Bud. Hírlap a következőket írja: A nemzeti színházban az egész tél folyamán észrevették, hogy Nagy Imre menynyire érdeklődik Hegyesi Mari iránt. Kereste az alkalmat, hogy vele találkozzék s valóságos rajongással beszélt róla. Járt is K a fik a I >• S*¥embi