Kolozsvár, 1893. július-december (7. évfolyam, 147-298. szám)

1893-07-22 / 165. szám

Kolosvár, 1893. estő alakban, szoros összefüggésben, kimerítő részletességgel tárgyalta volna. És ez okozta aztán azt, hogy a ki a jogfejlődés vagy oko­zati összefüggés szempontjából mélyebb meg­győződést, tisztább áttekintést akart szerezni a törvényeknek és rendeleteknek egész halma­zában kellett nagy fáradsággal, időveszteséggel kutatni, míg a rengeteg írott és nyomtatott forrásokból kimeríthette azt a vizet, a­melyre szomjúhozott , rátalálhatott oly precedens ese­tekre, melyeket keresett. E kitűnő műnek az a legfőbb érdeme, hogy rendszerbe foglalva, következetes módon tárgyalva tartalmazza mindazt, a­mi a telek­könyv tárgyát képezi, oly­annyira, hogy a jo­gász, mérnök, telekkönyvista, de még a lai­kus is könnyen eligazodik rajta , a­mint ke­zébe veszi, nélkülözhetetlen segédeszközének fogja ismerni. Nélkülözhetetlenségét főleg két dologban találjuk indokolva: egyik, hogy nemcsak a szóban forgó tárgyról direct rendelkező törvé­nyeket és rendeleteket találjuk fel korszerinti elrendezéssel benne, hanem azokat is, melyek tárgyi rokonságuknál fogva a részletesebb ku­tatásnál kérdés tárgyát képezhetik; a másik pedig az, hogy a jeles szó alapos gyakorlott­ságot, éles megfigyelő képességet és önzetlen lelkiismeretességet rejtő megjegyzéseivel, ma­gyarázataival és összehasonlító hivatkozásaival kíséri az alaki törvények és rendeletek részle­tes előadását, mi­által azok megértését, azok gyakorlati alkalmazását még a szakemberre nézve is megkönnyíti, a nem jogászokat pedig éppen kitanítja. A mű derék szerzője végigment nemcsak az elméleti, de a praktikus iskolán is,­­ éppen ezért meglátszik, hogy a dolgot velejében nézte, midőn tárgyát akként dolgozta fel, hogy az a nem szakemberre nézve is könnyen felfogható, érdekeltséget keltő legyen. A második kötet, mely a birtokren­dezésre, telekkönyvi átalakításra, betét­szerkesztésre vonatkozó, a legujabb ideig hozott összes törvényeket, rendeleteket, utasításokat a felső­bírósági határozatokkal együtt tartalmazza, oly beosztású, hogy négy beköthető könyvet képez. Ez már valóban oly páratlan mű, melyhez hasonlót a magyar szak­­irodalom nem képes felmutatni. — Úgyszólván úttörő munka, — melynek a szükségét régen éreztük. A birtokrendezés czímű rész nem­csak az erre vonatkozó összes törvények gyűj­teménye, hanem hű rajza is a korszakoknak és birtokállapotnak. Egy lendületes és a mai kort igen jel­lemző szép bevezetés után Werbőczy Istvánnak hozó törvények fonalát s majdnem 180 olda­lon az úrbériség megszüntetése előtt hozott magyar és erdélyi úrbéri törvényeket sorolja fel. Tudjuk, hogy a középkorban nem igen voltak írott törvényeink, hanem a népgyűlés hozott ítéleteket, melyeket végre is hajtott. Később a műveltség előhaladásával maga a ki­rály vagy annak udvarbirája az országbíró gya­korolta a törvénykezést. Utóbb kerületenként úri székek állíttattak fel. A birtokállapot hazánkban szintén a hü­­bérrendszer alapján rendeztetett be. Volt ős­birtok (allodium), melyet a honfoglalók utó­dai bírtak örökül. Volt h­üb­ér bi­r­t­ok, melyet a korona érdemek megjutalmazása fejében ka­tonai, egyházi és polgári méltóságoknak adott bizonyos kötelezettségek feltétele mellett. És volt szabad birtok a nemesek kezében. Mindezen birtokokat a földmivelő parasztok mi­­velték, kik vagy meghatározott bérösszeget, vagy a termés és tenyésztés bizonyos hányadát fizették a földesurnak. A jobbágyok a földesur védelme és ítélkezése alatt állottak. E viszony sok visszaélésre szolgáltatott okot s a földesurak önkénye gyakori lázadásra bírta az elnyomott jobbágyokat. Werbőczy törvényei, valamint a később keltek némileg enyhiték a jobbágyok sorsát, de mindazáltal a földesur jog és hatalomköre rop­pant nagy volt. SZÉKELY FERENCZ (Vége következik.) nyitott vagy rosszul záró fedővel takart edény­ben tartatnak, de még inkább a felszeletelt gyü­mölcsök (dinnye) és különösen a savanyított ugorka-lé élvezete feltétlenül kerülendő. Italul legczélszerűbb szűrt vízvezetéki vi­zet, avagy jó minőségű bort, valamint friss ás­ványvizet használni. A rossz bor, vagy töké­letlenül forralt sör ártalmas. Igen káros s azért mellőzendő az olyan víz, a­mely szemét, hulladék, ganaj­lé és ár­gek magyarázata, a honfoglalás történetének kritikája. A honfoglalás kezdetéről külön ta­nulmányt is írt, midőn a milleneumi évének megállapításáról lévén szó, az Akadémia őt is megbízta véleményadásra, ő a magyarok be­költözését 897-re s a honfoglalást 898-ra ma­gyarázta a fenmaradt egymásnak ellenmondó tudósításokból, mig Szabó Károly 889-re, Pan­ner Gyula 895-re a beköltözést, 896-ra a hon­foglalást. Azután a városok keletkezéséről irt feje­zet egyik legtartalmasabb része Budapest tör­ténetének. Itt megfejti a szászok betelepedésé­nek okát (keresztes hadak töredéke, c­zélját (határőrzés), és jellegét (ellentétben a nagy né­met tendentiákkal). Az Anjouk alatt a város kereskedésének története, a kimagasló. Itt pl. hogy egy jel­lemző apróságot hozzak fel, a budai kofákról olyan érdekes genre képet fest, hogy képiró sem festhetne különbet. Mátyás alatt az ő ki­­rálylyá választása s a fejedelmi palota leírása mester-remek. A III-ik kötet, mely kútfő-bírálatokat tartalmaz, többek közt nagybecsű tanulmányt hoz a „pénz, súly és érték“ meghatározásáról. Itt olvasható Salamon egyik leggeniálisabb kri­tikai czikke és felfedezése a „Mátyás király castrumá“-ról, melyben kimutatja, hogy Má­tyás királynak az az állítólagos (Heltaitól Hor­váth Mihályig minden történetíró által hirde­tett) 40.000 tanulóra építeni kezdett egyeteme nem volt egyéb, mint egy római mintára épült táborhely. Salamon többi, már említett s még em­lítendő munkáiban is hazánk történetének leg­nevezetesebb kérdéseivel foglalkozik. Úgy, hogy elmondhatjuk, hogy ha összefüggően és külön nem is írta meg,­­mint Horváth Mihály vagy Szalay László) Magyarország történetét , an­nak minden részében alkotott valami újat, örök­becsűt. Új eszméket, szempontokat hirdetett és oltott be történetünk szellemébe, melyek azt az addiginál magasabb fokra emelték. Horváth Mihály sokoldalúsága, Szalay László mélyebbre ható ítélete egyesülnek és fokozott mértékben nyilvánulnak Salamon műveiben, melyek külső forma, a nyelvezet szépsége, világossága, tőről metszett magyaros zamata és egyéni jellege ál­tal is kiváló helyet foglalnak el irodal­munkban. Salamon szelleme soha sem nyugodott meg egy tudomány-szakmában. Mintha fel akarta volna ölelni az egész szellemi világot, mindig újabb s újabb hódítási térre vágott. Gyermek-ifjú korában, midőn a szülei háztól a dévai ref. papi lakból (a­hol 1825. szept. 4-én született) az enyedi collegiumba került és ott a „kolegium-czipón“ élve, tanul­mányait végezte, a mathematikához volt leg­több hajlama s a szabadságba)ez lezajlása után (melyben maga is aktiv részt vett, mint tüzér, s Csúcsánál meg is sebesült) egy évig tanította is a mathematikát a nagykőrösi főgymna­­siumban (1854/55-ben). Mindig előszeretettel emlegette később is, hogy mily passióval bíbe­lődött ő egykor a logaritmusokkal, egy új logarithmusi táblát is szerkesztvén. Majd Pestre kerülve, az 50-es évek politikai dermedtsége idején felcsapott újságírónak és publicistikai működésén kívül leginkább a szépirodalommal foglalkozott. Ezen a téren is maradandó be­csű munkákat alkotott. Arany Jánosról, Pető­firől írt aesthetikai tanulmányai a legkitűnőb­bek közzé tartoznak, ezekről a nagy költőkről eddigelé megjelent is odaírni termékeink között. Ezek alapján választotta a M. Tud. Akadémia 1­859-ben tagjává, a­melynek nyelv- és szép­tudományi osztályában Csokonai Dorottyájáról tartott essay-jével foglalta el székét. A politikai élet ébredésével a 60-as évek elején, Salamon ismét múzsát változtatott: át­pártolt az irodalom most már több tanulság­gal kecsegtető és a közügyre több praktikus hasznot ígérő más ágához, a történetíráshoz. Érdekes, hogy miként lett történetíróvá? A „Bp. Szemle” szerkesztője, Csengery Antal felszólítására a 60-as évek elején könyvismer­tetéseket akart írni történeti munkákról. Leg­előbb is a török hódoltságra vonatkozó újon­nan megjelent könyveket vette elő; de látván, hogy ő ezekből a török világ képét Magyar­­országon meg nem rajzolhatja, maga kezdett önálló kutatásokat és tanulmányokat tenni és ennek köszönjük 1864-ben megjelent „Ma­gyarország a török hódítás korá­ban“ cz. nagybecsű munkáját, a­mely a török világ képét minden oldalról (a hadászat, béke­ügy, török városi élet, adóztatás, vallásügy, közigazgatás stb. ten­d) elénk varázsolja. Tar­talmasabb történeti munka nem jelent meg egy­hamar, sem azelőtt, sem azután, úgy, hogy mi­dőn ez 1883-ban uj kiadást ért, az­­Akadémia 1888-ban 200 aranyos nagy jutalmával tün­tette ki, mint az utóbbi hét éves ciklus leg­jobb történeti munkáját. Szoros összefüggésben állott e munkája egy másikkal, a Zrínyiek történetével mely őt a török hódítás tanulmányozására ösz­tönözte. Tulajdonképen irodalomtörténeti tanul­mányt készült írni a költő Zrínyi Miklósról, s a végén megirta nem ennek, hanem őseinek, a Brebiri grófoknak s főkép a szigetvári hősnek életrajzát. És ez nemcsak életrajz (a mit egymagában Salamon nem sokra becsült), hanem Dalmátia s Horvátország és e tartomá­nyok Magyarországhoz való viszonyának törté­nete , a török horvát- és tótországi hódításai­nak rajza. Ez volt a híd, melyen Salamon az iroda­lomtörténet mezejéről a történetíráséra átment. ő maga így ír erről: „Az ötvenes évek dere­kán . . . irodalomtörténeti tanulmányokhoz fog­tam s kezdtem az adatgyűjtést az epikus Zrí­nyi Miklóson , az általa eposzhőssé magasz­talt szigetvári keresztes vitézen folytat­va a tör­ténelmi irányt, állott elő később két történelmi művem: egyik a kort rajzolja a török hódolt­ság idején, másik a Zrínyi-család régibb törté­netét. Ez az irány folytatása messze vezetett el a kiindulástól. A politikai történelmi tanul­mányoknak eleinte idegen,­­ de később nagy szellemi áldozatok nélkül el nem hagyható te­rületén kellett megmaradnom. Alcide szerint, melyen a történelmi térre átmen­tem, Zrínyi a költő életrajza lett volna, melyet azonban be nem fejeztem s alig is remélhetem, hogy valaha megírjam.“ Ezek a munkák avatták végleg Salamont történetíróvá. 1863-ban már az Akadémia tör­ténettudományi osztályába lépett át s ettől fogva egymás követték a becsesebbnél becse­sebb történeti művei. 1864-ben „Magyarország a török hódítás korában,“ 1865-ben ,Az első Zrínyiek“, 1866-ban „A magyar királyi szék betöltése és a pragmatica sanctio“, 1867-ben „Két magyar diplomata a XVII. századból.* Az utolsó a szőnyi béke (1627.) története, Bethlen Gábor követének Told­a­lag­i Mi­hálynak és Esterházy Miklós nádor követé­nek Tassi Gábornak naplóival és jelenté­seivel. Ezek emelték őt a budapesti egyetem magyar történelmi tanszékére 1870-ben, hol oly nagyhatású működést fejtett ki egy az addiginár merőben új, történetkritikai iskola megteremtésével és új történetíró nemzedék nevelésével. A fiatalabb, kiválóbb történetírók munkáin mindeniken meglátszik a Salamon módszerének, iskolájának és műveinek hatása, sőt legjobb történelmi tankönyveink is most már az ő csoportosító és eszméket hirdető tör­ténetíró elvei szerint vannak szerkesztve. Ettől az időtől aztán állandóan hű ma­radt Clió­hoz. Ezután csak a történelem mú­zsája és udvarhölgyei (a történelem segédtudo­mányai) köz­ü­­l forgolódott és tett közöttük nagy hódítást. Ped­ig mennyien vannak?! Salamonra nézve annyi volt, a­hány tárgygyal a történe­lem érint­kezet­t. Legélesebb kritikusa azt mondja róla, hogy­­S­alamon Ferencz élénk szelleme mindenféle tár­gyat felölel. Az egész magyar történelmet bekalandozza, sőt még a történnt közelebbi, távolabbi segédtudományaira is k®­­jeszkedik s azoknak nem mindig legkönny'­ kérdéseit feszegeti. Maga Salamon is önérzetesen hivatkoz erre egy méltatlan megtámadtatás alkalmi"1 „Bátran elmondhatom, — úgymond —­­ egyetlen magyar történet szó sem volt,ki** nyi segédeszközt használt volna, mint én*- 'ia­nítványait is arra buzdította, hogy M®' tudományszakból jön elő valami, nem kell szak­adni tőle; egy kis utánjárással megt­u* az ember. A mai történész idejűnek nagy szét foglalja el, hogy az embernek hol , hol másik szaktudományban kell felvilágra keresni. Ha van az embernek egy ®IM‘ szakembere, útbaigazít.“ Az ő sikereinek titka nagy részt » rejlik. A mint a régészetben Torma Karol. — úgy consultált ő pl. a hadászati dolg°* a jeles hadvezérrel, — Görgei Arthurral'• még akkor nálunk oly hírhedtté nem '■*' Salamon által kitűnő stratégának emh^ Janszky tábornokkal. De attanulmauy01^ hadtörténelem jelesebb műveit is. Maga mo ni ali** hogy „ha pl. Kmetty tábornok de nem ^ dékozza kis hadtudományi könyvtárát démiának, a magyar hadi történetről 87lJ^ ( tekezését meg nem irta volna“. P®dig ^ legbecsesebb munkája Salamonnak ez a ^ rekkorabeli magyar haditörténetről 87.^° becsű tanulmánya, a mely a honfoglaló­sok hadi tervezetét, fegyverzetét, hadi ta­ját, sőt állami és társadalmi szervezet*'­szén uj, tündöklő világításban tárja­­ elé. Apotheosisa ez honfoglaló őseink11^ leghitelesebb kútfők egyike, Bölcs Leo ^ császár Taktikája alapján. Ez fejti ^ volt oly ellenállhatatlan hóditó nenvet gyár a honfoglalás után egy fészázadiggoéD^ Ez Salamon tanári és írói egyeniS jellemrajza dióhéjba szorítva. (Vége követkenk.J Óvszabályok a kolera ellen. Kolozsvár, jól. Sí. Nem tartjuk fölöslegesnek most, hogy Kolozsvár területén is merült föl egy gyanús megbetegedés, a kolera ellen néhány óvsza­­bályt közölni, melyeket épen most tett közzé Budapest város tanácsa is, mint igen praktikus és helyes szabályokat. 1. Szigorú mérsékletesség követendő étel­ben italban, munkában és élvezetben. Kerülendő a gyakori és sok étkezés, részegeskedés, testi és szellemi munkában, való megerőltetés, éjsza­kázás és nemi kicsapongás. 2. Az étkezést illetőleg maradjon min­denki szokott tápszerei mellett, ha t. i. azok eléggé táplálók s könnyen emészthetők. A va­csorát — mely igen bőséges ne legyen — le­fekvés előtt néhány órával kell elkölteni. Legfontosabb s minden egyes alkalommal szigorúan szem előtt tartandó szabály az, hogy a kezek étkezés előtt szappannal, esetleg ke­fével gondosan lemosassanak. A hasmenésre hajlandók igyekezzenek makk-kávét, csokoládét — ha borivók, jó minőségű vörös bort — inni és kerüljék mind­azon étkeket, melyek náluk hasmenést szok­tak előidézni. Mint hasmenést, sőt esetleg komolyabb megbetegedést keltő tápszer a nyers, forralat­­lan tej élvezete egyáltalán kerülendő. A gyümölcsök csak meghámozva élvez­hetők ; az apró vagy nem hámozható gyü­mölcsfajták mellőzendők, vagy legalább is az élvezet előtt szűrt, tiszta vízben igen gondosan lemosandók. nyékszék közelében levő kutakból származik. Sőt a víz hűtésére használt jég is ártalmas, ha k­aztátlan helyről gyüjtetett. A tisztátlan avagy gyanús, nemkülönben a szüretlen vízvezetéki víz, mint élvezetre al­kalmatlan és veszélyes, feltétlenül mellőzendő, sőt alapelv gyanánt követendő azon utasítás, hogy a természetesen szűrt vizen kívül min­den egyéb víz csak felforralás után, lehűtve élveztessék, illetőleg használtassák fel, mint ivóvíz. 3. Czélszerű naponta mérsékelt testmoz­gást tenni a szabadban. 4. A ruházat védje a testet az idő vi­szontagságai ellen. Kik könnyen meghűlnek s hasmenésre hajlandók, viseljenek hasukon és lábaikon meleget tartó kelmét (flanell). 5. A lakhely száraz, világos, tágas és jól szellőztethető legyen ; nedves, homályos és do­hos levegőjű szobákban való lakás, kivált ha még azokban sokan vannak együtt, felette ár­talmas. 6. A tisztaságügy a testre, mint a ruhá­zatra, ágyneműre és lakásra nézve szigorúan fentartandó, azért gyakran kell mosakodni, időnkint óvatosan fürdeni, a ruhát és ágyne­műt gyakran szellőztetni és tisztával felvál­tani ; a lakásban a lakás körül szennyet nem szabad megtűrni. Ártalmas a tartózkodás oly helyeken, me­lyeknek levegője rothadó állati és növényi hul­ladékok, bűze által van megfertőztetve; legve esélyesebbek a többi közt a vermek, a ganéj­­dombok, árnyékszékek, éjjeli edények, ha azok­ban megbetegettek ürüléke (széke vagy hánya­dék­a) öntetett stb. 7. Az egészség fenntartásának feltételei­hez tartozik még: kedély-nyugalom, bátorság, jókedv ; ellenben ártalmas a nagy félelem, ag­godalom és bizalmatlanság. 8. Óvakodni kell a betegek szennyes ru­háival túlságosan érintkezni, azért a betegek ápolása közben a tisztaságra a legnagyobb mérvben ügyelni kell —azoknak ürülékeit, va­lamint az általuk beszennyezett tárgyakat azon­nal el kell távolítani — a kevésbé értékesek elégetendők, az értékesebbek pedig C*/1­ 08kar­­bololdatban több órán át áztatandók s a butor­ nemüek kellőképen ugyanezzel lemo­sandók. 9. Jelentéktelennek látszó hasmenés ese­teiben is azonnal orvosi tanács veendő igény­be az úgynevezett prezervativumoknak or­vosi vélemény nélkül való alkalmazása helyett. KOLOZSVÁR Iskolai értesítők. XXI. A kolozsvári evang. ref. kollé­gium főgymnasiumának tantestülete 16 tag­ból áll, kik között rendes tanár van 8 és nyu­galmazott rendes tanár­­. Az igazgató dr. Tö­­rök István. Az elemi iskolában pedig 4 tanító tanított. Az intézet benlakással is össze van kötve, s benlakást egyetemi hallgatók is nyerhetnek, Ada és Temgyelesére vállalkoznak. A.lefolyt tan­évben 25 ily magántanitója volt a kollé­giumnak. A főgymnasiumba az év folyamán 332 tanuló iratkozott be, kik közül vizsgálatot is tett 316. Vallásra nézve: róm. kath. 21, gör. kath. 5, gör. ket. 4, ág. hitv. 20, ev. ref. 243, zsidó 23; anyanyelvére nézve magyar 311, tót 5. Román nyelvű egy sem volt. Ma­gyarul valamennyi tanuló tudott. Helybeli ille­tőségű volt 139, megyebeli 65, más megyebeli 110, oláhországi 2. A tanulók magaviselete mint az igazgatói jelentés is felemlíti —— egy­­általán nem volt kifogástalan. Több fe­­gyelmi eset fordult elő. Mindamellett 270-en kaptak a magaviseletből „jó“ osztályzatot. A tanulásban tett előmenetel is igen gyenge ere­­­ményt mutat, a múlt évinél is sokkal rosszab­bat.. Minden tantárgyból „jelest“-t 38-an kap­tak, „jó“-t 57-en, „elégségeset 112, egy vagy több tárgyból megbukott ellenben tgg tanuló. Érettségire 20-an jelentkeztek, „jól lett érett 8, „egyszerűen“ 10, megbukott 2. Vala­­­mennyi érettségit tett tanuló egyetemi pályára készül, köztük 9 jogira. Az elemi iskolába 174 tanuló járt, s vizs­gára állott 164. Református 145, sath. 4,unit. 1, róm. kath. 11, gör. kath. 1, zsidó 12, ma­gyar nemzetiségű 173, oláh 1. A tanulók elő­menetele jó, másodrendű osztályzatot csak 25-en kaptak. Az egészségügy az egész évben elég jól állt. Az ifjúság kebelében olvasó-egylet, gyer­mek-könyvtár és önképzőkör állott fenn, mely utóbbi Kovács Dezső vezetése alatt állott és 24 ülést tartott. Elintézést nyert 62 tárgy, melyből 31 szavalat volt, 11 bírálat, 3 ellen bírálat, 6 elbeszélés, 11 költemény. A tanulók közt 9032 frt 88 kr. segélyt osztottak ösz­töndíjakban, tandíjelengedésben stb., ezen kí­vül 28 szegény sorsú tanuló kegykosztot ka­pott naponta. A jövő tanévre a tanulók felvétele szep­tember első 4 napján fog történni. TAN­ÜGY. A tanítói vizsgák reformálása. A felső nép- és polgári iskolai tanítók és tanító­nők képesítő vizsgálatai tárgyában a kultusz­miniszter új szabályzatot dolgoztatott ki. Az új szabályzat szerint a magántanulók ezentúl nem mehetnek okleveleik bemutatásával egy­szerre a képesítő­ vizsgálatra, hanem kötelesek minden osztályból külön vizsgázni. Az iskola­évben ezentúl háromszor lesznek vizsgálatok. A vizsgálatokhoz országos bizottságokat szer­veznek, a­melyek mindegyike egy elnökből, al­elnökből, miniszteri biztosból s kellő számú bi­zottsági tagokból fog állani. Az elnököket a miniszter nevezi ki öt évre. A vizsgák három részből állanak és pedig szóbeli és írásbel vizsgákból 8 gyakorlati tanításból. Az uj sza­bályzat a jövő iskolai tanévben lép életbe. bályzat a jövő iskolai tanévben lép életbe. HÍREK. Kolossvár, Jelim 22 Gyanús haláleset Kolozsvárt Teg­nap reggel Válaszútról Kolozsvárra érkezett Mendelsohn Náczi feleségével, s mivel már másfél nap óta rosszul volt, jelentkezett a Karolina-kórházban. Ott dr. Hén­cz Kál­mán megvizsgálta, s mint wsm­s betegnek rendelést tett. Mendelsohnt azonban nem vet­ték fel a kórházba, hanem elment az egyik külközép-utc­ai fogadóba, hol 9 órakor már annyira rosszul lett, hogy a mentőkkel a jár­vány kórházba kellett szállíttatni. Itt tegnap délután 3 és fél órakor kiszenvedett. Bonczo­­lása ma délelőtt folyt, de délig, lapunk zár­táig, tudósítónknak a bonczoló városi főorvos dr. Bart­ha János úr, az eredményt még nem tudta megmondani. Az esetről azonban már teg­nap délután távirati jelentést tettek a be­­­miniszterhez. A hatóság mindent megtett a halott és azon tárgyak, melyekkel ^ vártt érintkezett, alaposan fertőtlenitte,^ 8 így remélhető, hogy ha csakugyan ^ ragályban is hunyt el Mendelsohn, ^ nem fordult elő. — A lapunk tegnapi­ban jelzett két gyanús megbetegedést . ^ hatóság megvizsgáltatta, de a betegek ^ ‘ teljesen jobban voltak. Az elhalt kor ^ gyanús beteg h­ul­láj­án­a­k b o­n­czopt ma reggel 9 órakor kezdődött meg q^4*1 sich Antal vezetése alatt a kolera.^ '• boncztermében. Jelen voltak: Dr . ^ '■J ^ U sich egyetemi professzor, dr. Farkas gyei főorvos, dr. B­a­r­t­h­a városi főorvos a* kívül dr. Erdey cs. és kir. ezredorvo, ° Ákoncz, dr. Patak­y és számos orvos gorló és orvo.'08növendék. A bonczolás a* tartott. Az eset nem igen kifejezett kolera­ azonban mégis nagyon gyanús, a­b­ben a kolera-bulla egy igen fontos tünete a szívburok pergamentszerű volta volt. A kolera tényleges létezését csak nap bevégzendő baczillus tenyérét k­i­s­é­rlet (Revicultura) fogja kideríteni e nek kontrol kísérleteit három intézetben szerte, — úgymint Genersich, Rónlu­­gyi és Lőte egyetemi tanárok intézeteibe végzik. A piszkos postahivatal Ebben a­ lerás világban első és legfőbb kellék­ű vá,, ellen a tisztaság és dezinfic­iálás. A bel - postahivatal, hol naponként száz meg bér fordul meg, s hova annyi helyről mindenféle, nem tiszta, nincs eléggé súrolt karitva, s dezinílcziálva. Sürgősen felhívja épület belsejére, s a szükségesek megtételét, városi főorvosi hivatal figyelmét.­­ Az Emke szünideje Az Emit­o­gató választmányának augusztusban nev­­ ülése. Gróf Bethlen Gábor elnök és József alelnök- főtitkár a szünidőt Bors­. I tölti. A főtitkári hivatalt az alatt Merza Lsl­a főpénztáros vezeti. Az Emke ügyeit azonban a szünidő daczára rendesen elintézik s az ős­z­i megkeresések és pénzek, mint rendesen , titkári hivatalhoz küldendők. — Hódmező­h­á­sárhely és Nyíregyháza után újabban Nil Kik­inda város alakít Emke fiókot. A m­­alom élén Koós István ügyvéd áll. A közpé. már közölte is az alapszabályokat, ügyrend,­ úgy, hogy a megalakulás már az őszre várha­ A szünidő után az első választmányi sí­­szeptember tizenkettedikén lesz, a mikor Ifi­dettséget alakítanak, a mely gróf Betties fió­bor vezetése mellett Nagy-Kikindára meg hogy a fiókegyesület megalakítására az élei­­születeket megtegye. A köztisztaság. A városi b­alin mindent megtesz az iránt, hogy az utak éti czák a városon és a vidéken felfogad!), tó ki f aiz ír pi ttopeanjk )b' baj azonban az, hogy a lakosság a legtöbb he­lyen a legmagasabb huszár-iskola stilasilw kritizálja a­­ szomszédja udvarának w­iuk­ nak tisztaságát, a magáét pedig, hol apát úszik a szemétben s fertőtlenítésről tudni­ akar, nem látja meg. Reméljük azonban, hot azok az ellenőrző bizottságok, melyek kelle­kenként egy-egy tanácsos vezetése alatt van­nak küldve az elle­nőrzésre, majd csak m­egin­­ják a bajok tyúk fészkét is. A renoőr- Jalius 22

Next