Kolozsvár, 1894. január-június (8. évfolyam, 2-148. szám)
1894-01-03 / 2. szám
~f BELKIRALY-UTCZA 8. SZÁM. a A lap uellenu riasét illata mind an n közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnepes vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetűt nem vesélnek.KOL STAR Urkln'Zohár TiálfA igrniAI / VTJI-ik évfolyam: 1814 °T,S. szám. Kolozsvár, szerda január 3. Szekesitö-iroda: Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZAK bkl Fii 4i UDmZTZII DIJAK: lm....................16 frt Te ...........................8 fit. ... 4M. Negyed évre Igj hóvat írt 60 kr. Egy szám ára 6 hr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sora 20 kr. /^bizottságok. Kolozsvár, január 3. (— r.) Vége az ünnepeknek, beálltak a hétköznapok. Vége az elmélkedéseknek, folytassuk a munkát. Magán dolgok, hivatalos kötelességek és országos kérdések közül egyaránt ott vesszük föl a fonalat, ahol az ünnepek miatt félbe hagytuk. Csak a törvényhozás szünetel még, de annál inkább dolgoznak a törvényhozók. A főrendek egy része a szalonok illatában és a templomok tömjénfüstjében. No, meg a cath. nagygyűlésre szóló választások alatt, s nemsokára magán a nagygyűlésen. A képviselők egy része pedig a bizottságokban, melyek most, a törvényhozás szünete alatt tárgyalják a legfontosabb egyházpolitikai javaslatokat. Ezek közül különösen az igazságügyi bizottság köti le a nemzet figyelmét, mely holnap kezdi meg a kötelező polgári házasságról szóló javaslat tárgyalását. Mi ugyan teljesen bízunk abban, hogy e fontos javaslatnak második lépése is oly szerencsés lesz, mint a legfelsőbb jóváhagyás kinyerésével tett első lépése volt. De azért mégse hagyhatjuk szó nélkül azokat a közvetlen előzményeket, melyek közt e tárgyalás megindul. A javaslat ellenzői országszerte agitálnak, kezdve a magas kléruson, mely pásztorlevelét nyilvánosságra hozta , folytatva a főurakon, kik a partiális választógyűlések utján terjesztik nézeteiket; le egészen az alsó papságig, mely a szószékeket használja korteskedésre. És a javaslat hirei, az ország minden részébe pihenésre tért képviselők mélységesen hallgatnak. Csak a sajtó áll résen s végzi kötelességét napról-napra a szabadelvüség védbástyáin. — Pedig ily kérdésekben, — a melyeknél az emberek hite, kedélyvilága és hangulata vannak ak- rczióba szólítva, a másik irány hallgatása könnyen hátrányos félremagyarázásokra adhat alkalmat. S ha ezek az értelmetlen nép könynyen félrevezethető rétegéig mennek le, kötelességünk, hogy nyomon kövessük őket, mert tudjuk, hogy a magára hagyott nép úgy vezethető, amint akarják. A képviselők szabadelvű részétől pártkülönbség nélkül elvárjuk tehát, hogy részint az ügy, részint az emberek lelki világának és társadalmi együttélésének békéje érdekében, adjanak hangot az altera parsnak, mert a nép elsősorban tőlük várja a fölvilágosítást és a megnyugtatást. Az intelligentia, az újságolvasó műveltebb osztály, melyek nagy részben máris állást foglaltak, nem okoznak nekünk gondot. De szeretnék az alsóbb néposztályt is megóvni a lelki küzdelmektől, s ezt csak úgy érhetjük el, ha az ultramontán rabulistikával a tiszta igazságot állítjuk szembe. Mert abban nem kételkedünk, hogy a javaslatból törvény lesz. Ámde ez nem elég. Itt az is szükséges, hogy ezt a nép erkölcsi megnyugvással fogadja és teljesen magáévá tegye. Ezt pedig csak úgy érjük el, ha annak szükséges és üdvös volta iránt minden körben szilárd meggyőződés támad. A bizottsági tárgyalások mindenesetre anynyira igénybe veszik mind a képviselők, mnd a közönség figyelmét, hogy a törvényhozás szünetelését egészen helyesnek tartjuk. E tárgyalások lesznek hivatva arra, hogy a reformnak az illetékes tényezők körében a szükséges medret megássák Még a képviselők egy részének magatartására is befolyással lesznek. Azokra tudniillik, akik még ingadoznak, s akik közül még némely pártvezéreket se vehetünk ki. Mert itt a pártérdekek, az önzés, a hatalmi féltékenység, a vallásos tekintetek, s számtalan más, mellékes indok mind nagy szerepet játszanak, s mind figyelembe veendők De miután a törvényhozás szelleme, uralkodó irányzata és fölfogása már a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat bizottsági tárgyalásánál markánsan nyilatkoztak, már a következetesség elve is azt szabja elő, hogy tovább is e csapáson haladjanak. Különösen a bizottság ellenzéki tagjaitól várjuk el, hogy a kívánt irányban (határozott) nyilatkozatokat tegyenek, s ezáltal pártjaik zömének magatartását megszabják. Valahára tisztázniok kell maguk között a kérdést, ha mindjárt pártbomlások és alakulások árán is. Mert a reormokkal arra a keresztútra jutottunk, ahol határozni kell a régi pártkötelékek fenntartása és a reformok sorsa fölött. A megtisztulással mind a pártok, mind az ügy mnd az ország csak nyerni fognak Hadd lássuk, hogy a pártok reversálisos tagjaik megtartására, vagy a szabadelvű nemzeti irány győzelmére fektetnek-e nagyobb súlyt Hadd lássuk, hogy a pártkötelék egyszersmind a szabadelvűségnek, s a nemzeti iránynak is kerékkötője-e, vagy nem ! Az elhatározás megérlelését, ahol ez még szükséges, nagyon elősegítheti a főpapok pásztorlevele, mely minden mérsékeltsége mellett is oly elveket állít föl, melyek állami szempontból okvetlenül visszautasítandók. A körlevél szembeállítja az egyházat az állammal. S bár az állam nem akar elvenni semmit az egyháztól, s bár hitének követésében senkit se akadályoz meg, úgy állítja fel a kérdést, hogy az államnak nincs is joga az egyház hitelveit és házassági bíráskodását érinteni. Mondjuk, a hitelveket senki se sérti, mert bárki egybekelhet vallása követelményei szerint is. Ezt az állítást az egyház csak nagyobb és biztosabb hatás kedvéért hozta forgalomba. De föltéve, hogy az egyháznak igaza van, mi következik ebből ? Az, hogy az állam rakja le a fegyvert? Hiszen akkor meg is szűnnék, mint egységes állam, s ezzel halálos ítéletét írná alá. Ma a katholikusok, holnap a kálvinisták, holnapután ismét más felekezetek verhetnének dogmáik nevében ékeket az egységes állam törzsébe És volnának ez ezredéves területen felekezetek , de nem volna állam. Az egyház el akarja vitatni az állam jot attól, hogy a család és a magánjogi viszonyok egy részének gyökerét képező házassági aktust szabályozza, s a házassági kötelékből fölmerülő vitás kérdéseket intézze. A kath. egyház azt mondja, hogy hitelvei szerint, a házasság szentség, s mint ilyen, fölbonthatatlan. Hát mondjuk mi, hogy nem szentség? Hát rá akarjuk mi kényszeríteni a katholikusokra azt a hitelvükkel ellenkező dogmát, hogy a házasság nem szentség? Szó sincs róla. Tőlünk bizony minden felekezet híve megkötheti házassági frigyét saját papja előtt jövőre is ép úgy, mint megkötötte eddig. De államilag érvényesnek csak az államilag megkötött és fölbontott frigyet akarjuk nyilvánítani, s ehez jogunk van. Hogy a felekezetek mit hisznek és saját hitelveik szerint mit tartanak érvényesnek, ahoz — vallásuk körén belül — semmi közünk. De az államnak, s a jogrendnek egysége a jelzett állami jog érvényesítését föltétlenül megkövetelik. És haladéktalan érvényesítése annál indokoltabb, mert míg egyfelől hitelveket nem sért, másfelől az erkölcsi élet, az állam megszilárdulása, sőt a megtámadottnak hirdetett vallás is mind hangosabban követelik. Meg vagyunk győződve, hogy az előkészítő bizottságok az egész egyházpolitikai reformot ily szempontokból fogják föl, s eklatáns kifejezést adnak a szabadelvű nemzeti irány követelményeinek. Ez szolgáltat méltó nyitányt ez évhez, melytől a nemzet nagy reformjait várja; ez lesz méltó bevezetés a kath. nagygyűléshez, melynek jellemzésére elég megemlítenünk azt, hogy nyomában fenyeget a vörös zászló. A .KOLOZSVÁR“ TÁRCZAJA. Tithon. Frederik Paludan-Müller. *) Dánból: SZÁSZ ZSOMBOR. Harmadik fölvonás. Második jelenti. Menesto*. Tithon. Tithon. (Jó, karjai közt Electra meghalva.) Úgy, úgy ! Meleg nyughelyed készen vár! — Borulj csak rám, te! fáradt kedvesem! Nyugodj, pihenj, mint jó dajkád ölén, Ki karján hordott, mig kicsiny valál, Hol könnyező szemekkel csöndesedtél el. Most én szorulak karjaim közé S utolsó nyughelyedre viszlek el. őrülj, kedves! Az éj közéig. Látod Az esthajnalnak halvány sugarat? A szép, arany nap nyugalomra tért. Ezüstös, fényes csillag két nyomában előszólitva fényes társait, Kihűlt testedre úgy néznek alá, Mig édes álom tart lekötve téged. — *) A legnagyobb dán költő egyik lyrai tragoediájából való e jelenet. Aurora istennő beleszeret Tithonba; magával ragadja birodalmában örök ifjúságot ad neki. De Tithon visszavágyik a földre; Aurora, látva, hogy szerepét lekötni nem képes, visszahozza; Tithon Electrát halva találja s egyúttal ifjúságát is elveszti. Ez a fordított jelenetek előzménye. Te néma vagy, — te nem hallod szavam, Fényes szemed örökre zárva van S fejed mélyen hajol le kebledre. Te alszol, álmodol, ahol szárnyal lelked, Hogy nincsen válaszod ismert szavamra? Halvány az arczod s kékek ajkaid S hideg merevség szállott tagjaidba. Oh, hadd takarjalak be lepleidbe, S fektesselek sírodra, néma kedvesem! Menestos. Jókor jössz, jó uram! minden készen. A tűz ! lángol már! Tithon. Jól van Menestos. M e a'í ít o 5. Az éj már nem soká késik, sietnünk kell! Tithon. Élvezze éjjel diját a halál! Menestos. Talán segíthetek ? Tithon. Ne érintsd ! El! Én áldoztam föl majd az Isteneknek. Menestos (félre). Valót mondtál, Melete! oh, mily vadt Tithon. (A testet máglyára helyezi). Nyugodj békén ! Veled teszem sírodba Szived nyugalmát s bosszú szenvedését, S. — oh, — régen elfecsérelt boldogságomat! Ez minden kincsem, ezt adom neked, Ezt bizhatom hideg kezedre csak. Oh gondozd jól. — Ha újra eljövök, Hiába keresem, Őt s tégedet. Urnádat át- és átkutathatom: Szép tested jól ismert alakja helyett *1 Alig maroknyi hamvadat találom. , (Menestoshoz foyolul). I A fáklyát add I Menestos. Te gyújtod meg uram ? Tithon. Csak nem hiszed, hogy neked engedem? De addig tétlenül ne állj te se. Hol van lantod ? Eredj csak, hozd elő És játsz az éjbe zugó búrokon! S mint életében gondoskodtál róla, Zengj most a holtnak bús halotti dalt! Menestol. Oh jó, hogy emlékeztetsz tisztemre, Bús bánatomban szinte feledém. (El.) Tthon. Dacolhatok most, büszke Istenek! Ti nyújtottátok a nyomor pajzsát, S kifosztva, hozzátok hasonlítok. Hogy öltök meg? — küldjétek nyilatok! Vagy sújtsatok gyors villámot fejemre! Hát nem találtok? — Gúnyolódhatom, S nevethetem erőtlenségteket ? Mire akartok kényszeríteni még? — Kinek szive remeg s remélhet még, S kinek még van, mit vesztsen e világon Járuljon az, imával trónotokhoz: De én, én számadásra vonlak most. Hallgassatok rám bástyáitok mögül ! Idézlek: ti, kik végrehajtjátok A sors parancsait, kiket védő, Kegyelmesistenekként tisztelünk ; Kik bölcsészt®“ kéne» h°gy vezessetek, Ha tévedünk, Í fástól óvnátok, Midőn romlásba öntjük önmagunk: Mit, rútul, aljajt, bántok vem"kl Előbb reményt nva?Írtok ~ ' c . .... , \Tazzatok kiáltunk, S ha gyötrelemben h,„ „ büntetés, _ A falasz az, hogy sujt»l elek „ol(;iil De nem vagyunk szeszketero, Zsarnok hatalmatokat elitom; S helyébe a vén éjét ád A vén, a jó vagy zordon éjszakát, Csak előtte hajtom meg fejem! (Letérdel.) Itt jó sötét fátyolba öltözve ! Nem fénynyel, zajjal, mint ál társai, Csak csöndesen, csak szótlanul közéig, S magányosan járja be utait; Nem igéz senkit bűvös hálójába, Nem csábit senkit csalja ámítással, A mit megígért hűen teljesíti. A múltra, elfeledtre gondot ő visel, S emlékeinknek gazdag bőségszarvát Szelíd kezekkel nyújtja át, hogy lássuk, Hogy nem veszett a legkisebb sem el. Oh, elhervadt reményeim szülője! — Oh, nézz reám a pusztulás honába, Szivéből tépi ki fiad panaszát! Te néked áldozom ez életet, — Hisz a halottak is figyelnek rád, — S kikelnek sírjukból parancsodra. Vezesd Electrát többi szellemedhez! S ha elmegyek, midőn napom leszáll, Oh, hívd elő elsz állott szellemét, Hogy szárnyad álmában pihenve, Trója ! Gyászos bukásáról emlékezzünk . És újra kezdjük széttört életünket. Munkára most, mig fáklyám el nem alszik! (Meggyujtja körül a máglyát, aztán hosszasan hallgat a a tűzbe néz ! Mily gyorsan terjed lángra ! A halál Éleszti tág, hideg tüdővel fújva, Hogy megkaphassa gyors áldozatját. Ah, nézd, hogy pattog szerteszét a szikra! Majd füstje piros lángokba borul És elborítja vérző szemfedővel A kihűlt testet. Menestos. (jó.) A lant itt van, de nem volt már időm, Hogy fölhangoljam : élesen sikolt. Horváth Gyula lemondása. Horváth Gyula, a „Magyar Hírlap“ főszerkesztője, a nemzeti párt elnökségénél bejelentette, hogy lemond alelnöki állásáról. E lépését azzal indokolta, hogy noha a pártvezetőség és közte nincs elvi eltérés az egyházpolitikai kérdésekben , taktikáját a pártnak, mehet e javaslatok tárgyalásánál követni óhajt nem teheti magáévá, minélfogva — a párt kitüntető bizalmáért köszönetet mondva — a vezetőség tagjai között elfoglalt helyétől, az alelnökségtől visszalép. Pénzügyministerek értekezlete: Dr Plener osztrák pénzügyminiszter ma Budapestre érkezik, hogy Wekerle miniszterelnökkel a valutaügyben megkezdje a konferenciákat, amelyekről előzetesen már megemlékeztünk. A februárban benyújtandó törvényjavaslatokra nézve, melyek 100 millió államjegy bevonásáról és a koronaértékben való kötelező számításról szólnak, a múlt tavaszkor létrejött ugyan az elvi megállapodás, de ezek részletesebb megbeszélése a két pénzügyminiszter között annál inkább szükséges, mert e javaslatok szó szerinti szövege még nem kész és mert időközben történt az osztrák pénzügyminiszterváltozás. Valószínű, hogy a két miniszter az értekezleteik körébe e javaslatokon kívül az értékszabályozás más kérdéseit is be fogják vonni. Ilyen a sóbányajegyek kérdése, melyeknek kamatlábát az osztrák pénzügyminiszter 3 °/0-ról 31,°/0-ra akarja fölemelni. Ehhez ugyan nem szükséges Magyarország külön beleegyezése, de ez a dolog anynyira összefügg a pénzforgalommal, főleg az államjegyek forgalmával, hogy az osztrák kormány ebbeli akciója csak a magyar kormánynyal egyetértőleg történhetik. Szóba fog kerülni valószínűleg a bankkérdés is, mert a jegybank működésének tisztába hozatala a valutakérdésben leendő minden további lépésnek egyik feltétele. Természetes tehát, hogy a két kormánynak ebben a dologban kell elsősorban megállapodni és aztán az osztrák-magyar bankkal való tárgyalásoknak is nemsokára meg kell kezdődniök. Az adminiistráció gyorsítása szempontjából czélszerű ujtást léptet a folyó évtől kezdve életbe a belügyminiszter. Azon körrendeleteket ugyanis, melyek minden szolgabírói hivatalnak, esetleg minden községi elöljáróságnak megküldendők, magában a minisztériumban szándékozó megfelelő számban sokszorosíttatni , mert e körrendeleteknek a végrehajtó közegekhez való eljutását nagyon késleltette eddig az, hogy a vármegyének csak egy-egy példányban küldettek meg, a megyék azokat többnyire csak annyi példányban sokszorosították, amennyi a szolgabirói járások száma, ezek pedig tökéletlen, s hiányos berendezésükkel újra annyi példányt voltak kénytelenek kiállítani, ahány jegyzőség vagy község van a járásukban. Ezen eljárás mellett gyakran a legfontosabb rendeletek is későn megcsonkítva jutottak a végrehajtásra közvetlenül hivatott közegek kezeihez. Carnot besséde, Ponsból jelentik,, hogy az újév alkalmából Carnot köztársasági elnök fogadta a diplomácziai kart. Az uralkodók és államfők szerencsekívonatait Ferrata pápai nunczius tolmácsolta és kifejezte azt a reményét, hogy Francziaország virágzása maradandó lesz, bizonyságául a béke jótéteményeinek. Carnot köztársasági elnök megköszönte a jó kívánságokat és így folytatta :Bizalommal üdvözlöm a hajnalát az új esztetepek, amely hivatva van közelebb vinni a emberi családot ahhoz a nagy czélhoz, amyre a czivilizált világ törekszik: a népek er,kölcsi gyarapodásához és existtencziájuk anyagi fejlesztéséhez Önök uraim, ugyanannak a nemes ügyne szentelik magukat, mint mi, midőn frjsaikat az össes nemzetek közeledésének,dják. Francziaországba marad e feladat csak hagyományait kell követnie, hogy zonyitsa szeretetét a rendhez, legyőzhetetlen ragaszkodását a szabadsághoz, tiszteletét a jog és a törvény irányában és érdeklődését a béke minden vívmánya iránt. A lefolyt év emlékünkben élni fog. Legbensőbb óhajtásunk, hogy az uj esztendő teljesítse minden reményünket, melyet a béke jótéteményei és a nemzetközi egyetértés üdvös fejlődésébe vettünk. Földművelési reform. Január 1-én a földmivelésügyi minisztériumban uj ügy és személybeosztás lépett életbe. Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszternek régi óhaja volt egy külön gazdasági osztályt szervezni s egyszersmind a földmivelésügy részére is külön osztályt állítani fel. A földmivelésügyi minisztérium hat főosztályához tehát most egy uj főosztályt csatoltak, melynek czime földmivelés és közgazdasági főnöke — addig is, míg az idei költségvetésben engedélyezett új minisztertanácsosi állást betöltik — ma az államtitkár. Az új főosztály czimének megfelelően, két nagy ügyosztályra oszlik, melyek közül a földmivelésügyinek Kovácsy Sándor osztálytanácsos, a közgazdaságinak Dékány Mihály osztálytanácsos a vezetője. E két nagy ügyosztály mindegyikének két-két osztálya van. Ezek közül az első a földmivelésre vonatkozó összes ügyeket (magtermelés, kereske- delmi növények termelése, kender, len, komló, Tithon. Csak ülj ide. Menestos. A máglya lángol már! Tithon. Vörös lángok közé rejtettem őt. A drága testet többé nem látod soha. Menestos. De szálló lelkét kiséri dalom. Tithon. Oh énekelj hát gyászimát fölötte! A földre hullva hallgatom dalod, Mely annyiszor nyújtott vigaszt neki. Menestos. Nincs már több vigasz hárfám húrjam. Csak hiú panasz. Tithon. S bennem visszhangja kél. (Félreül). Menestos. (dalol). Játékom tompa, halvány énekem, Szivem gondtól nehéz, reménytelen, Vigaszt jövömben sem találhatok. A holt nem hallgat hárfám hangba, Hozzátok száll föl hát a gyászima, E föld istenei, mindenhatók! Ti tudjátok csak, hogy honnan levőnk; Az életet ti oltátok belénk, S mi ékíti halandó bensejét. Bölcsönktől, mig szivünk végsőt dobog, Lelkűn mélyén ez lángol, ez lobog, Mig lángja mindnyájunkat fölemészt. És nem pihen, mig szét nem marczangol: Ez foszt meg minket téltől, tavasztól, S lelkünk hatalmát ő emészti föl; Szivünk reményéből táplálkozik, Örömben, kínban ő nyilatkozik S táplálja magát szenvedélyeinkből