Kolozsvár, 1894. január-június (8. évfolyam, 2-148. szám)

1894-01-03 / 2. szám

^ azutan t r* A \ ;z lé; A­­mjt­védség szaporítása. A honvédelmi miniszter a tisztek számá­nak szaporítása, a századparancsnokok lovasí­­tása és a huszárezredek pótló jutalékának föl­­lyasztelése ügyében a következő körrendeletet ételteg vet alaassák s?yar honvédség fejlesztése érdeké­ és apostoli királyi felsége 1893. ne­ki november hó 29-én Bécsben kelt legfelsőbb Elhatározásával megengedte, hogy általában a­­ tiszti­­létszám szaporítása és egyéb rendszabá­lyok foganatosítása tervbe vétessék, mire nézve a következőket rendelem : 1. A honvéd kerületi parancsnokságoknál egy beosztott tábornok és még egy helyi al­kalmazású tiszt rendszeresíttetik. A szolgálati utasítás a beosztott tábornok részére külön lesz kiadva. A helyi alkalmazású tiszt, ki elvileg az­­ elnöki iktató tárgy- és számmutató valamint az elnöki irattár vezetésére alkalmazandó, a kerü­leti parancsnokság törzsállományában lesz ve­zetendő. A beosztott tábornoki helyek közül 1894- ben egy, a ke­zi alkalmazású tiszti helyek el- Jeahfildm­ind be lesznek töltve. 2. A honvéd gyalogságnál a törzs- és fő­tisztek létszáma a következő mérvben emeltetik. a) A honvéd gyalogezredek mindegyikénél még két-két törzstiszt rendszeresittetik, kik az ezredparancsnok mellé közigazgatási és kikép­zési ügyekben segédközegekként osztatnak be, m­ozgósítás esetén pedig új alakulásoknál való Halmazásra lesznek hivatva. * b) Minden honvéd gyalogezred létszáma­i két századossal felemeltetik, kik mint század­i parancsnokok alkalmazandók. c) Minden gyalogszázadnál eleinte egy 2-dik és fokozatosan egy 3-dik alantas tiszt rendszeresittetik. d) Valamennyi honvéd gyalogezred tör­zsénél egy hadnagy-kezelőtiszt rendszere­s párttagok ki’ ^-^slá a kéj isi ' -^OluZSTár, 1894, ly' ul / ft­­­agy istenek! nagy a hatalmatuk! Az élet is szövetségestül is látjuk, S csak addig élünk, mig e tűz lobog. Mint drága kincset óvjuk ezt a lángot, Halálunkkor is néki nyújtunk tápot, Hogy visszaszállhasson tihozzátok. lm áldozunk ! Rég elvevétek tőle A boldogság csokrát , alig viselte S világit szélvihar kapkodta szét. Megszenvedte eléggé életét! Vegyétek! De Electra szent nevét — ^ Ők nem rabolhatjátok el emlékét. Im, vérvörös fény lángol föl az égre, A csillagokkal gazdag sötét éjbe, És vágyik újra vissza fényhonába. Nagy istenek, hát végre győztetek: Mit itt tápláltatok, mint kis tüzet, Azt adja lángjaiban át e máglya. I flr­e pedig a miniszterek és a s melyek feladata volna a már kidolgozott I eunek elvezető áiltalt megszorította s ezáltal | vécrett« • I ■ , I helvToffilr«»* ----------tóbbá tette AV «zel szemh KOLv. - v. V ÁB —N —' f,z^ a kísérleti állomások és intézetek, a föld - intézet, a gazdasági iparágak, egyletei ügyeit, a mezőgazdasági érdekképződésre mun­ks- és cselédügyre, mezőrendőrségre és kiál­­tásokra vonatkozó ügyeket fogja tárgyalni tartozékát képezi a mezőgazdasági vegyészet intézménye és a mezőgazdasági központi kísér­leti állomás. A második alosztály a kisebb gazdaság ágak, kertészet, gyümölcsészet, fatenyésztés selyemtenyésztés és méhészet ügyeit intézi, A közgazdasági ügyosztály első alosztálya köz­­gazdasági kérdésekkel, a mezőgazdasági hite és szövetkezetek ügyeivel, vámpolitikával, köz­lekedési és tarifaügyekkel, közraktárok ügyei­vel, biztosítási ügyekkel s a birtokviszonyok rendezésének kérdésével foglalkozik. A máso­dik alosztály a mezőgazdasági termelési sta­tisztika adatait gyűjti és dolgozza fel a köz­­gazdasági előadók s állandó gazdasági tudósi­ aatók ügyeit intézi és a külföld gazdasági viszo­nyait kisertib figyelemmel. Ide tartozik a káros élőszezék rovarok és gyomok elleni védekezés, a jfr állami rovartani állomás, az időjelzési in­­■""'termény s a meterológiai földmágnességi in­tézet. Némi változás történt a minisztérium III. főosztályában is, (Állategészségügy és ál­latbiztosítás) melynek keretéből a mezőrendőr­ségi és mezőgazdasági statisztikai ügyosztály kivétetvén, ügyei az uj főosztályban osztattak szét ; nemkülönben a IV. főosztályban, (Gaz­dasági szakoktatás és állattenyésztés) mely­nek keretében külön állattenyésztési és tejgaz­dasági ügyosztály alakíttatott; a gazdasági szakoktatás ügyosztályába pedig az eddig kü­lön kezelt állatorvosi akadémia öszszes ügyei is beosztattak. Jókai Bismarcknál, Kohut Adolf dr. hazánkfia tollából a kö­­­t­vetkező nagyérdekű czikk jelent meg a „Ber­­­­mier Local Anzeiger“-ben . Január 6-án Budapesten és a híres tokaji bor hazájában nevezetes esemény fog végbe­menni. Szent István birodalmának minden egyes­­ lakója, a leggazdagabbtól kezdve le a legsze­gényebbig ünnepelni fogja a­­legragyogóbb író-­ nak, Jókai Mórnak 50 éves irói jubileumát.­­Jókai ép úgy, mint Petőfi hírnevével túllépte hazájának határát. Művei valamennyi czivili­­zált nép nyelvén megjelentek és egész könyv­tárt képeznek minden országban. A németek­nek is és főként a berlinieknek van elég okuk arra, hogy Jókai tisztelőivel együtt ünnepelje­nek és pedig két okból. Először mert Jókai igaz barátja a német nemzetnek s a német irodalomnak, mely rokonszenvéről előttem el­ragadó hangon nyilatkozott, kifejezvén csodá­latát a német géniusz alkotásai iránt. Pár év­vel ezelőtt Bécsben német felolvasást tartott s nehány nap múlva a következőket mondá ne­kem : Otthon rész néven vették nekem e bé­csi felolvasást. A kedves egyetemi ifjúság csinált is szá­momra egy lármás tüntetést, a­melyet a rend­őrség zavart meg. Akkor én azt írtam nekik a lapomban : „Gyerekek, legyetek okosak, ne rejtsétek el a bátorságtokat az est és a köd homályába, jöttek el hozzám nappal is és jelent­sétek ki előttem, hogy jobb hazafiak vagytok, miként én.“ És a fiúk nem jöttek el többé. Mi magyarok tiszteljük a nagy német meste­reket, a­kik századokat is túl fognak élni, hisz ők a mi számunkra is dolgoztak. A­mit a ma­gyar nemzet a német szellem kincseiből nyert, az eltagadni nem lehet.“ De van még más ok is arra, hogy a nagy magyar írót ünnepeljük. A jövő évben lesz an­nak húsz éve, hogy Jókai először és utolszor Berlinben megfordult és akkor meglátogatta Bismarck herczeget is Jókai ez alkalommal oly igézően be­szélte el berlini benyomásait, hogy nem állha­tom meg, hogy azokat most ismét fel ne ele­venítsem. Hogy tetszett önnek Berlin ? — kérdem akkor tőle. Nyolcz napig időztem a német birodalmi fővárosban — felfelé Jókai — de ez oly rövid idő, hogy még csak futólagos benyomásokat sem lehet ennyi idő alatt Berlinről nyerni. Any­­nyit látok, hogy hatalmas, monumentális épületei vannak. Minden lépten-nyomon gazdagsággal, ha­talommal, művészettel, szellemmel találkozunk. És hol vette mindezeket Berlin ? A kicsiny Spree, a­mely Berlint átszeli, még csak össze sem ha­sonlítható a mi Dunánkkal, legfölebb a Maros­sal versenyezhetne. Mi hát az, a­mi a berlini­eknél minden hiányt pótol ? A takarékosság. A király, a­ki e fényes palotákat emelte, maga 15 évig visel egy fakuló kabátot, a nép pedig, a­mely apránként hordja össze a nagyság esz­közeit, kedvencz eledelét: a fekete kenyeret meg a heringet mindenüvé elviszi, akár ebé­delni, akár mulatni megy valahová. Ezzel a fekete kenyérrel verte meg a porosz az ő el­lenségeit is. A porosz t. i. otthon mindig ta­karékos, de azért a vendégszeretet terén még a magyart is felülmúlja.“ „Tehát önt tárt karokkal fogadták Ber­linben ?“ „Bizonyára, de némi korlátozással. Az első benyomás rendszerint bizalmatlanságot, óvatos­ságot szokott kelteni. Tehát én velem szemben is ez volt az első impresszió, de nemsokára felolvad a jég és csupa szeretetreméltóság volt mindenki velem szemben.“ „Meglátogatta ön a kollégákat is?„ „Természetes! A legkiválóbbakat togattam, azért is ihogy megvédj­em gyár nemzet iga­z­a­i­t a n­é­me­t Se­verein piszkolódásaival sze Nagyin le voltam kötelezve e himevi férfiak iránt, kik engem — előtti nyelven költőt — oly lebilincselő ke­­dvességgel és rokonszenvvel fogadtak. Büszk^^ voltam « fogadtatásra, a mely első sorbaig^ a magyar embernek szólt.“ „Hol lakott ön Berlin „Wallner Ferencz ba­­bánt velem, mint egy her három banketten is részt vettem a ki . Egy napon A berlini vizet nem is ismerem, mert az nem került a színem elé, de annál több bort ittam és pedig magyart a javából. Mit s**­ön ehhez? Tettem vagy 50 látogatást és vagy 50-szer kellett kocczintanom Magyarország jó voltáért! Ha ez még pár napig tart, valóságos Falstaff vagy Don Juan lett volna belőlem.“ „Meglátogatott-e politikusokat is?“ „Oh igen, Braun Károly dr. barátom, a­ki nagy tisztelője a magyaroknak és a tokaji boroknak alapos ismerője, bevezetett néhány politikushoz is. Elvitt Laskerhez, Bennigsenhez, Kardorffhoz, Stefan főpostaigazgatóhoz stb.“ „Beszélt ön Bismarck herczeggel is ?“ „Oh igen, ez a találkozás életemnek leg­szebb és legbecsesebb emléke marad. Mindjárt megérkezésem után voltam oly szerencsés Braun­­ közvetítése folytán Bismarck herczeg előtt megjelenhetni. Egy februári nap esti 9 órája­kor fogadott. A herczeg oly kedves volt, hogy nem is engedte az én ünnepélyes üdvözlete­met elmondani, mindjárt azzal kezdte, hogy milyen fiatal ember vagyok, hogy ő engem idő­­­ sebbnek képzelt s hogy hadnagy korában az „Augsburg. Allg. Zeitung “-ban olvasott felő­lem egy ismertetést. Aztán íróasztala mellé­­ ültetett, megkínált szivarral, mire én megje­­­­gyeztem, hogy: „Köszönöm, nem szoktam szi­varozni.” Bismarck erre azt felelte : „Egészen az én természetem. Én is csak a nagy csibék­­ból szoktam szívni.“ „Miről beszélt a herczeggel ? Irodalomról , avagy politikáról is?“ „Főként az utóbbiról. A herczeg beszélt, én hallgattam. Először is Ausztria-Magyaror­­szágról szólott. Szükséges — úgymond — hogy Közép-Eurdiában olyan konszolidált állam áll­jon fenn, mig­it az önöké. Ezt én már beláttam 1866 ban it a midőn siettem békét kötni, a mi sok barátomnak nem volt nagyon ínyére. Ausztriában a német, Magyarhon­ban a magyar elem van hivatva a kormányzásra. Az önök fejedelme nép­szerű és kedvelt király. Valamennyi néptörzs szeretettel ragaszkodik hozzá, legyenek meg­győződve, hogy kívülről senki sem fogja az önök egyetértését, a­melyen jövőjük nyugszik, há­borgatni és ha valaki Ausz­tria Magyarország békéjét veszélyeztetné, az Németországot is szemben találná magával.“ „És Oroszország ?“ szóltam én közbe. „Oroszországtól nincs mit tartaniok“ — felesé Bismarck — ,az ő birodalma oly nagy terjedelmű, hogy Galicziára nincs szüksége. A czár és az orosz kormány a békét akarja. „Higgye el, hogy az orosz trónörökös is az apja politikáját fogja folytatni, és eszébe sem lesz Tamerlan vagy Napóleon hadjáratait feleleveníteni vagy Nagy Péter végrendeletét végrehajtani. E pillanatban belépett a herczeg titkárja óriási halmaz irattal. Én elbúcsúztam és a her­czeg barátságos kézszoritás után meghívott a másnapi estélyére. „És ön megjelent ott ? „Természetesen ! Ugyanazokban a termek­ben voltunk, a­hol első látogatásom alkalmá­val megfordultam. A társaság egy tizedrésze férfi volt, kik között a „házi úr“ egy fejjel kimagaslott és Tyras is roppant flegmával járt­kelt a vendégek között.“ „Isten önnel, tisztelt hazánkfia és kollé­gám! Éljen Jókai Mór“. — szavakkal búcsúz­tam el a nagy költőtől, s sittetik, ki a szolgálati szabályzat ül. rész 456-dik pontjában körülírt teendők elvégzésére­­ lesz hivatva. Ezen hely betöltésével az 1892. évi 6252­­ elnöki számú rendeletem 7-ik pontjával időle­­­­gesen rendszeresített törzsőrmesteri hely be­­szüntettetik. Ha ezen szaporítás következtében az ez­­redeknél a tiszti létszámban a jelenleg még rendszeresített állományra fölösleg mutatkoz­nék, ezen fölös számú tisztek is tiszti szol­gáikkal együtt a beosztást eszközlő rendel­tetre való hivatkozással a szervi határozvá­­nyok módosításáig a rendes állományban ve­­zetendők. e) Valamennyi gyalog százados parancs­nok 1894. január hó 1-ével lovasittatik, mi­nélfogva ezek az illetékszabályzat 3-ik §-ában megállapított lótápilleték élvezetébe lépnek. 3. A honvédhuszár ezredek pótló jutalé­kát ezredenkint és évenkint 1894. évtől kezd­ve időlegesen 25 lóval felemelem; ezen lovak mindkét pótló járványra és a századokra arány­­­lagosak­ felosztva lesznek kiidomítandók és a­­ vállalkozóknak kiadandók. A többi, a honvéd lovasságot érintő vál­­t­­ozás a kiadandó új szervi határozmányokkal­­ lesz közzétéve. 4. A honvéd orvosi tisztikar állománya­­ a következő évek folyamán hat törzsorvossal, s tiz 1­ 86 és nyolcz Il-od osztályú ezredorvossal felemeltetik, ellenben tiz főorvosi helylyel le­­szállittatik. A II. pontban a), b) és c) alatt valamint a 3. pontban a lovasság új szervezéséből ki­folyó, mint nemkülönben a 4 pontban említett létszám felemelésének a törvényhozás által ren­delkezésemre bocsájtandó költségek mérvéhez képest, a következő évek folyamán folyamato­­sittatnak, míg ellenben a 2. pont d) alatt rend­szeresített kezelő tiszti helyek 1894-ben mind betöltetnek.“ Magántisztviselők nyugdíjin­tézete. Egy fontos, a hazai kereskedelmet évek óta foglalkoztató kérdés megoldást nyert. A magántisztviselők országos nyugdíj­­egyesülete megalakult. Kettős feladatot tűzött ki magának ezen egyesület. Az egyik: a kereskedelmi alkalmazottak­nak módot nyújtani arra, hogy megtakarított filléreiket, egy kölcsönösség alapján szervezett pénztárban elhelyezve és gyümölcsöztetve, mun­kaképtelenségük esetére önmaguknak nyugdí­jat, haláluk esetére özvegyeiknek évi járadé­kot, esetleg teljesen árván maradt gyermekeik­nek nevelési járulékot biztosítani. A második feladata, az ország részvény­­társaságainak és magánc­égeinek módot nyúj­tani arra, hogy ezen egyesület vagyonát, időn­­kénti adományok vagy alapítványokkal gyara­pítva, tisztviselőik aggkoráról, ezek családjai­nak sorsáról nagyobb megterheltetés nélkül gondoskodhassanak. Társadalmunknak, de főleg a kereskedelmi világnak ép oly régóta, mint súlyosan érzett hiánya, hogy nem létezett eddig intézmény, mely a kereskedelmi és iparvállalatoknál, vagy üzletekben alkalmazott nagyszámú magántiszt­viselők jövőjének biztosítására szolgált volna Nemcsak hézagot, hanem valódi szüksé­get fog tehát a megalakult „Magántisztviselők Orsz. Nyugdíjegyesülete“ pótolni. Ezen egyesület nagy és hálás, közhasznú és humánus feladatának felismerése mellett meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak a hazai kereskedelmi körök, de az egész társa­dalom örömmel fogja üdvözölni ezen magasz-­­­tos czélú intézményt, mely hivatva lesz a ke-­­­reskedelem és ipar szorgalmas bajnokait és ezek­­ családtagjait felszabadítani azon aggodalomtól, mely eddig csak tespesztőleg hatott tevékeny­ségükre , hogy miből fognak aggkorukban mun­­­­kaképtelenség esetén megélni, mikép fognak­­ családjuknak kenyeret szerezni! Méltóztassék megítélni azon hatást, mely­­­­lyel ezen intézmény a lidércznyomás alól fel-­­­szabadított jövő elé tekintő, gondoktól ment­­ kedélytől ösztönzött magántisztviselők seregé­nek tevékenységére fog bízni ; méltóztassék megfontolni, hogy ezen egyesület humánus mű­ködésével kapcsolatosan mily nagy erkölcsi kö­telezettség alól fogja felmenteni a kereskedel­mi és iparvállalati c­égek igazgatóságát főnö­keit elaggott, munkaképtelenné vált hivatalno­kaikkal szemben , és méltóztassék mérlegelni mily nagy befolyást kell hogy ezen egyesületi gyakoroljon a magántisztviselők stabilitására és megbízhatóságára önbecsülésére ! Bizonyára azon meggyőződésre kell jutni mindenkinek, hogy ezen egyesület nemcsak a megántisztviselők jö­vőjének biztosítására szükséges, de működése a kereskedelem és ipar általános szempontjából­­ szintúgy, mint az egyes vállalatok és c­égekre­­ nézve csak üdvös hatású leend. Midőn tehát a t. czimet a „Magántiszt-­­ viselők Országos Nyugdíjegyesülete“ megala­kulásáról van szerencsénk értesíteni, egyben örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy azon meggyőződésünknek is adjunk kifejezést, mi­kép nemcsak a magántisztviselők, hanem az intézetek, vállalatok, c­égek és főnökök is vállvetve közre fognak működni ezen humánus és közhasznú egyesület tagjai és vagyona gya­rapításánál. Azon reményben, mikép­t, czim is lelke­sülve ezen egyesületnek közhasznú és humánus czéljáért, azt kegyes támogatásában is fogja ré­­szesíteni, maradtunk hazafias üdvözlettel Ma­gántisztviselők Országos Nyugdíjegyesülete A kolozsvári bizottság: Sigmond Ákos elnök Szekula Ákos ügyv. elnök. Vidéki élet. A­ marosvásárhelyi Casinó A marosvásárhelyi Casinó, mely immár 60 év óta áll (kevés Bach-korszaki megszakítás­sal) a társadalmi érintkezés, a kultúra s főleg épen az irodalompártolás szolgálatában a le­folyt év végén megtartó 1894-re tisztújító köz­gyűlését, melyen a tisztikar egyhangúlag a kö­vetkezőkből alakíttatott össze, illetőleg válasz­tatott meg. Elnök : Elekes Pál királyi táblai elnök ; alelnökök: Szabó János ny. honvédezredes és Bihari Sándor ref. tanár ; pénztárnok : Pál Ká­roly ref. tanár ; háznagy dr. Pap Imre ügyvéd ; könyvtárnok: Lakatos Samu ref. tanár; I. tit­kár Molnár Albert ref. lelkész; II. titkár Pallós Albert felsőbb leányiskolai igazgató; ügyvéd; Csongvay Lajos az ügyvédi kamara elnöke és megyei tiszti ügyész. Választmányi tagok: dr. Agyagási Károly megyei főorvos, Barabási Ferencz m­ árvaszéki elnök, Bedőházi János ref. tanár, Bucher Ká­roly tak. pénzt, igazgató, Csontos Olivér ügy­véd, Deák Lajos királyi tanfelügyelő, Dicső Béla és Horvát Miklós kir. törvényszéki bírák, Dobai Albert, Dósa Gábor, Ziegler Emil királyi táblai bírák, Dósa Elek m. főjegyző, Fekete Gábor királyi táblai tanácselnök, Geréb Béla polgármester, Gyöngyösi Béla kir. erdőfelügyelő, Kovács Ferencz r. kath. apát, Fleps Ferencz kir. tábl. elnöki titkár, Sándor László alis­pán, Stockheil Gyula királyi pénzügyigazgató, Szentmarjai Dezső királyi törvényszéki elnök, Tauszik Hugó bankigazgató, Vas Tamás ref. lelkész és Wagner Lipót kereskedő. A folytatólagos közgyűlés , mely a költ­ **^3 N'/omnani--... , jégvetést állapítja meg, s melyen a Casinóra egy örvendetes nagyobb szabású meglepetés vár, január 14-én tartatik meg, a miről majd meg fogunk emlékezni. A Casinó által január 6-án rendezendő Jókai-ünnepély igen fényes sikerűnek ígér­kezik. L. Jókai jubileuma. A Jókai Mór félszázados írói jubileuma alkalmából tartandó ünnepély teljes sorrendje a következő: I. 1894. évi január hó 5-én, pénteken este, mint a jubileumi ünnepély előestéjén, díszelőadások: a nemzeti színházban az opera és nem­zeti színház tagjaival, valamint a népszín­házban. Mindkét díszelőadáson Jókai meg fog je­lenni. Ezen előadásokra a jegyek a színházi pénztáraknál válthatók. A jegyekre az előjegy­zés módozatait az illető színházi igazgatók te­szik közzé. A rendező-bizottság színházi jegye­ket nem közvetít. II. 1894. évi január hó 6-án, szomba­ton. A) Délelőtt 10 órakor. A Jókai-ünnepélyt rendező országos bi­zottság diszülése a székes­fővárosi vigadó nagy termében, a következő sorrenddel: 1. Az országos bizottság elnöke, Eötvös Loránd báró, az ülést megnyitja. 2. Küldöttség megyen Jókaiért 3. Addig, míg a küldöttség a megbízás­nak eleget tesz, Komócsy József a jubileum alkalmára irt ódáját elszavalja. Megjelenvén Jókai, őt Eötvös Loránd báró elnök üdvözli és a nemzeti díszkiadás tiszte­letdíját átadja. 5. Erre Jókai válaszol. 6. Jókaihoz üdvözlő beszédeket intéznek : a) a kormány, b) az Akadémia, a Kisfaludy­­társaság, c) a székes­főváros törvényhatósága, d) a megyék és városuk küldöttségei nevében egy szónok, e) a magyar hölgyek, f) a Petőfi­­társaság, g) a „Magyar hírlapírók nyugdíjinté­zete,“ h) az „Otthon“, i) a magyar művészek, j) az egyetemi ifjúság. Mindezek üdvözlő beszédeire Jókai külön­­külön válaszol. 7. Az ünnepelt író előtt, a felhívás sor­rendjében felvonulva, Jókainak hódolatuk jeléül hozott üdvözlő iratokat, okleveleket, emléktár­gyakat ,stb. külön beszédek mondása nélkül küldőik egyszerű megnevezésével átnyújtják : a) a megyék és városok küldöttségei, b) a tes­tületek, társulatok, egyesületek stb. 8. Jókai beszéde. 9. Elnök az ülést berekeszti. A­­ szülésre a bizottsági iroda külön meghívókat küld szét. B) Este 8 órakor. A vigadó összes ter­meiben fogadó-estély, melynek egyedül, czélja az, hogy Jókai az egyes küldöttségek tagjait külön is fogadhassa és velök társaloghasson. Az estélyre a bizottsági iroda külön meghívó­kat ad ki. C) Este 10 órakor. A dalmaszinházban Klotild cs.­­és kir. főherczegné a fenségének védnöksége alatt az egyetemi ifjúság által Jó- Január 3.­ kai Mór tiszteletére rendezett opera­bál, az egyetemi kórh­áz javára. Jegyek az operabál­bizottság irodájában (Nemzeti szálló) válthatók. * A Jókai Mór 50 éves í­ói jubileuma al­kalmából rendezendő irodalmi­­ünnepély január 7-ikén lesz a vigadó termeiben. Az ünnepélyre Bécsből már számos hírlapíró jelentette be meg­jelenését. Felhívás előfizetésre. Az újév alkalmából ismét bizalom­mal fordulunk a közönséghez támoga­tását kérve a jövőre­­. A múló év belpolitikai eseményei minden tekintetben igazolták azt az irányt, melyet lapunk képvisel. A sza­­badelvű párt kormánya bevallotta pro­­grammjat , immár legnagyobb rénz­t a törvény­hozás előtt fek­­sznek azok a v e egyfontosságú javaslatok, a­elyekről most egy éve még csak ígéret alakjá­ban volt szó. Tudjuk, hogy e javaslatok tárgyalása és törvénynye valaha meg sok küzdelemmel f­­g járni, mert hiszen a szabadelvűség jelszava m­i­iin­­den párton és nem mn­­n­kinél őszinte, de mi bízunk a szabadelvűpárt erejében,­­ his­zük, hogy egy újabb év ma va m­r a reformok nagyob­b részének megvaló­­sulására fogunk hivatkozhatni. A meg­győződés erejével folyi­k mi i­s tovább küzdeni az igaz szabadémvmn­ég telje­­n kibontott zászlaja alatt. A mint eddig tettük, ezentúl is kiváló figyelemmel leszünk az erdélyi hazaresz specziális érdekeiter­me­zek iránt, hogy a királyi igón túl is nagyobb érdeklődés m­utatkozik, nem egy örven­­detes jelét trpi­-zt­juk a közel­múl­ban. Értesüléseink megbizh­atóságára min­dig súlyt fekte-írunk, 8 mint közönsé­günk 18 tapaszta­­­atja, levelezőink szá­mát jelentékenyen megszepik­ ottul-,úgy hogy egyes rovataink hű kifejezői az erdélyi hazaresz társa­dalu­i ku'iuiáis és közgazdasági ri­zgalusaim­k. A mikor az esz­menyek «id^t essége es fontos^ág' i­dokolja, lő táviratokat közlünk, ne­m­ hmele a dozatot. TaiC".» rov,.tui k eredetisége és vál­tozatos­ága eddig is ele-m­eréssel talál­kozott a közönség rev.­én­­. — U évtől Gy^lui Fai­k a shionkataisunk tollából „Szi ii házi képek“ czim­mel hossszabb bamb­ros tárcza-c­iklust közlünk, mely­nek tárgyai a nézőtér és szn p d vilá­gából vannak merítve. A „K­­orsvar“ elő fizetési árai: Égési évre........................................16 frt. Félévre..............................................8 frt. Negyedévre.........................................4 frt. Egy bóra...................................... 1 frt 60 kr

Next