Kolozsvár, 1894. január-június (8. évfolyam, 2-148. szám)

1894-05-11 / 108. szám

I m í|; ií öli n a i folyamán ez volt első terjedelmesebb felszóla­lása a főügyésznek, a­kinek előadási modora fölötte distingvált és nyugodt, érvelése kiválóan tartalmas. Mindenképen előkelő és éles elméjű szónoknak bizonyult a közvádló. Helytelenül cselekszik a vádlott — mondja öbbek közt a főügyész , hogy az esküdtszék tagja és a vádlottak közt faji okokból tesz kü­lönbséget. Ezen a c­ímen az esküdtszék illeté­kessége ellen lehetetlenség kifogást emelni. Mert ha az esküdtek közül netalán mindenik tagja is volna a magyar fajnak, akkor sem ilyen mi­nőségben ülnének itt, hanem mint lelkiismere­tük és letett esküjük által pártatlan ítéletre kötelezett bírák. Valamint a vádlottak sem mint románok állnak esküdtszék előtt, mert bármely fajhoz, esetleg a magyarhoz tartozná­nak is, büntetendő cselekményük igazságos megítélését ez nem alterálná. Azt mondotta Coroján ügyvéd — hivat­kozva arra, hogy külföldön hasonló példát hiá­ba keresnénk — hogy nálunk a jelen esetben is, egyik nemzetiség ítél a másik fölött. Hát hiszen, ha el is fogadnék ezt az önkényes szét­osztást, akkor is még mindig találhatunk bár­hol a világon politikai pártokat, kik sokkal nagyobb, sokkal élesebb ellenszenvvel állanak egymással szemben, minőnek a magyarok és a románok közti faji ellenszenv mondatik. Ő egyébiránt a faji ellenszenvet a magyarok ré­széről egyáltalán nem is látja. Az elévülés kérdésében a Kúria már ha­tározott, még­pedig a való tényeknek és tör­vényes rendelkezéseknek megfelelőleg. Coroian az elévülési idő kiszámításában téved. Mert attól számítja ezt, mikor a román lapok a memorandumot közzétették. Holott a most végtárgyalás alatt levő vétség nemcsak akkor, de folytatólagosan is elkövettetett, az emlékirat külön kiadása, terjesztése stb. által. Az elévü­lési idő tehát csak­ akkortól számítana, a­mikor a büntetendő cselekmény utolsó részlete végbe­ment, — tehát oly időtől, a­melynél elévülés­ről szó sem lehet. A vádlott azt a kifejezést használja, hogy ők­­a román nemzet képviselői“. Tiltakozik ez ellen, mert Magyarországon csak a politikai ér­telemben vett magyar nemzetnek lehetnek kép- ,­viselői. Különben a vádlottak most először használják hivatalos formában e nevet, mert még a memorandumban is csak a román válasz­tók gyűlését képviselő bizottságnak nevezik­­ magukat. Büntetőjogi felelősségre különben is csak egyén­e­k vonhatók és e perben sem , történt egyéb. A­mi a vádlott által csatolás végett át­adott román lapoknak az iratokhoz csatolását­­ illeti,­­ ezt fölöslegesnek tartja, mert a kér­déses lapok nem bizonyítanak semmi lényeges körülményt. A főügyész beszéde után — mivel a vád­lottak közül még többen felszólalni kívánnak — elnök a tárgyalást húsz perc ezre felfüg­geszti. A tárgyalás déli f­ 1l órakor folytattatik. , Ratia János szólt elsőnek a szünet után. Röviden jelzi, hogy mikor alakult a ro­mán nemzeti párt és minő körülmények közt határozatott el a memorandum szerkesztése és közzététele. A román választók küldöttei által , 1892. január havában Nagyszebenben tartott , nagy értekezlet határozta el a memorandum készítését és fölterjesztését. Tehát nemcsak a határozat végrehajtásé­val megbízott központi bizottság, hanem az egész értekezlet vonandó felelősségre, ha vét­ség követtetett el a memorandum által, a­mi azonban el nem ismerhet Annyival inkább ter­heli az egész értekezletet a felelősség, mert a múlt 1893. év nyarán tartott újabb értekezlet a memorandummal történt eljárást mindenben helybenhagyta és azért a legteljesebb formában­­ az egyetemleges felelősséget elvállalta. Elmondja vádlott, hogy miként vitte fö Bécsbe a memorandumot. Hangsúlyozza, hogy bár jelen volt azon az értekezleten, mely (1892 janár havában) elhatározta egy emlékiratnak ő­­­felsége elé terjesztését,­­­de betegsége miatt­­ nem volt jelen a központi bizottságnak ugyan- s azon évi márcziusban tartott ülésén, melyhez­­ az emlékirat szövegezése, kiadása elhatározta­tott. Egyetlen későbbi ülésen sem vett részt és csak júniusban tért vissza Erdélybe, a­mikor aztán kénytelen volt elhagyni addigi lakhelyét , tehát 1892. elejétől kezdve nem működött közre a memorandum dolgában és azóta csupán annyit tett, hogy a neki átadott példányt ő felségéhez igyekezett juttatni, a­mi nem sike­rült. Ez a példány is a kabinetirodában maradt Az ő személyére nézve az elévülés 1892 elején kezdődik. Kéri a bíróságot és a köz­vádlót, hogy ezt vegyék figyelembe. Vita Sándor főügyész megjegyzi, hogy az 1892-iki értekezlet csak annyit határozott el hogy ő felségéhez emlékirat terjesztessék föl Magában véve ennyi nem lehetne büntetésre méltó cselekmény. A büntethetőség ott kezdő­dik, hogy a kérdéses emlékiratot az ismert tör­vényellenes tartalommal kinyomatták és elter­jesztették. A­mi az elévülést illeti, ezt Ratiu személyére nézve sem ismerheti el. Különben megjegyzi, hogy e kérdésben a Kúria minden vádlottra kiterjedő határozatot hozott és ez már nem tárgyalható. Pap György az elévülés dolgában hoz­zájárul a Coroján és Ratiu által felhozottakra. Az emlékiratban foglaltakkal szolidaritást vál­lal, mert azok igazságos követeléseket tartal­maznak. Lukács László szólalt fel ezután, a­kinek Vita Sándor főügyész válaszolt. E két beszédet holnap ismertetjük. A tárgyalás d. u. 1/­ 3 órakor ért véget és holnap reggel 8 órakor folytatják. Ma kitűnt, hogy a védők fölösleges ter­hei és rendzavarói a pörnek. Nélkülük a tár­gyalás rendes, nyugodt mederbe jutott. Kolozsvár, 1894. Bármiben is kész vagyok önnek segédkezet nyújtani, mert egy igaz hazafi másik honfitár­sát cserben nem hagyja soha. — Tiszta lélek,­­ tiszta szándék, akár siker, akár nem. Márczius 3-án, 1859. Széchenyi Béla. Osztalékra, jegyzi meg Rónay naplójában, nem került soha sor, azt nem is várta, de va­lószínűleg nem is remélhette a kevéssé biztató kezdet miatt, a mint kitetszett Széchenyi Ist­vánnak Rónayhoz intézett soraiból, melyek az első szóbeli levelet képezték; azelőtt számok­ban fordultak egymáshoz. Nemsokára magánúton Rónay hosszú jegy­zéket kapott azon személyekről, kiket Széche­nyi, munkája egy-egy példányával óhajtott meg-­­ tisztelni. Ott voltak azok közt Európa majd minden fejedelme, minisztere és politikai elő­kelősége. A nehéz feladatban Széchenyi Béla , gróf és Stafford grófnő is segítettek. A Blick szétment tehát a világ minden irányában s azonkívül kéz alatt is mindent el­követtek terjesztésére így jutott a könyvhöz maga Bach miniszter is, a mire aztán fölfor­­tyant mérgében a hatalmas Pataki úr, s ke­mény tilalom alá vetette a könyvet, mely oly játszva, mulatva s mégis oly maró szatírával morzsolta szét Ő exczellencziája személyét. — Csakhogy a tilalom még természetesen növelte a könyv népszerűségét s Bach uram nem lé­vén képes a munka terjedésének útját állani, miután sikerült a szerzőt Döblingben s a meg­jelenés helyét Londonban kinyomozni, szétbo­­csátotta czerberusait, hogy a kéziratot minden­áron megszerezzék. Mikor Bach haditerve Széchenyinek érté - ■ sére esett, mostoha fiát, Zichy grófot küldte Rónayhoz a következő levéllel: Tisztelt Bajtársam. Fontos, életbe vágó kérésem van önhöz. A sárga könyvet többen írták. Egy diszkrét nemes ember illeszté össze, ] de Béla másolta le. Itt különös szenzácziót teszem Pataki uram, (t. i. Bach) kit legjobban­­ illet a sárga paprika, dul­ful, de hatalma nagyon csökkent, számnélküli irigyei igen megzsibbaszták ólom- és bosszúálló súlyát, de azért mégis för­telmes, mint a döglő elefánt is, sokat, a­ki útjába nem fér, eltemethet maga alá. Érzésemre jutott, hogy egy különösen fur­fangos Politzey-féle gazember, a­kinek nevét nem tudtam kisütni, indulóban van, vagy már el is indult, mikép kipuhatolja Londonban a „Sárga jelenetnek“ minden titkait. Ha kezébe kerítheti Béla kéziratát, ez akkor alkalmasint veszve van .... Az érintett kéziratot minden áron meg kell semmisíteni, úgy, hogy nyoma se legyen. That is the question. — Kérem, közölje ezt a a lelkes nővel (M. of Stafford). Ha a megsem­misítés teljességgel lehetetlen volna, akkor „N­ a kerek, nád a kert“ — én tüstént odább ál­lítom Bélát. Isten áldja és tartsa önt. Én hazánkra nézve 1848 óta nem reméltem semmit. Most néha-néha felvilágosodik előttem is az ég. Kossuth, mint én hiszem, számításából ismét kihagyott egy főtényezőt, t. i. hogy Na­poleon Lajos tán bolonddá fogná tenni őt. A polgári házasság a főren­diházban. Budapest, május 10. A főrendiház ma 21 szavazattal leszavaz­ta a kötelező polgári házasság törvényjavas­latát. A szabadelvű eszméknek 118 híve volt a főrendek között, míg a klerikálizmus 139 szavazatot tudott összeverbuválni. A klerikálisok körében nagy az öröm. De nem tart sokáig. Az ürge nem fér lakába, Mert tököt kötött farkára. „God bless you my dear Sir. Én már nem élek, de azon magyarokra, kik még élnek, a világ bármely szögletében nyomorogjanak, — mint én most néha meglehetősen tisztán­­ látni gondolom — még felderül a magyar nap. Felső-Döbling, Nr. 163. Julius 18-án 1859. Széchenyi István. Rónay abban a helyzetben volt, hogy el-­­­oszlat­hatta Széchenyi minden aggodalmát. Már­­ a nyomtatás alatt, élve a gyanúperrel, ivenkint­­ viszavette a kéziratot, kötelezvén magát azon tiz font büntetés megfizetésére, melyet az angol törvény a kézirat meg nem őrzéséért kiszabott s a jelentkező Zichy grófnak ezzel nyújtotta­­ át a kéziratot:­­ — Itt a kézirat gróf úr, tessék megsem-­­ misiteni. _________ KOLOZSVÁR Eszméket nem lehet kilökni még a fő­rendiházból sem, mert visszatérnek megsokszo­rozódott erővel. Hiába védekeznek ellenök, be­­fúrják ezek magukat minden kis hasadékon át a múzeum üléstermébe, és becsempészik ma­gukat az elmékbe is. Minél jobban elbizakodnak a klerikálisok, annál kevésbbé szabad a liberálisoknak kétség­be esni. Mert a kétségbeesés aztán nem válo­gatós az eszközökben. Nekünk pedig épen most kell megmutatnunk, hogy a nemzet valódi aka­rata a nemzethez méltó módon fog ezután megnyilatkozni és érvényesülést keresni. Rendőri fedezet alatt tartotta ma a fő­rendiház ülését. A klerikális főrendek nem ret­tegtek többé a nép dühétől: a rendőrség meg­szállotta ma a kora reggeli órákban a muzeum­­kert egész környékét s jegy nélkül senki sem juthatott az elzárt területre. A tárgyalás ma igen szépen folyt, a­meny­nyiben antiliberális beszéd nem rontotta a le­vegőt. Korányi Frigyes volt az első szónok. A kiváló orvos-tudós igen szép beszédet mon­dott a liberális reform mellett. De a főrendek nagy része előre elbarrikádirozta keblét a ka­­paczitáczió elől s igy a szép beszéd gyakorlati eredmény nélkül hangzott el. Z­e­­­e­n­k­a Pál lutheránus püspök már csak arra szorítkozott, hogy egyháza nevében üdvözölje a reformot. Még lett volna több mondani­valója, de ezekre igen jellemzően azt mondotta, hogy majd elmondja, ha­­ legkö­zelebb a javaslat ismét a főrendek elé kerül. Háromnegyed tizenegy órára már nem volt szónok, ki szólásra feliratkozott volna s W­e­k­e­r­­­e Sándor miniszterelnök szólalt föl. A főrendek siettek az ülésterembe a beszéd meghallgatására s gyakori helyeslés és éljenzés szakította azt félbe. Legelőször is kijelentette W­ekerle, hogy bármit határozzon is a főrendiház, ez nem tart­hatja vissza a kabinetet­­attól, hogy továbbra is ugyanazon elvek érvényesítésére törekedjék, a­melyek a javaslatot irányítják, mert nem könnyelműen, hanem alapos megfontolás után terjesztették azt elő. Szigorú tárgyilagossággal foglalkozott ez­után a törvényjavaslattal s az kellene fölszóla­lókkal Az a kíméletes hang és tapintatos mo­dor, melylyel a miniszterelnök élt, igen kelle­mes hatást tett a főrendekre. Fontos nyilatkozatok voltak, melyeket Wekerle arra nézve tett, hogy a közvélemény megnyilatkozását mindig figyelembe kell venni akár pro, akár contra szól, de meg kell válo­gatni az illetékes formáját e megnyilatkozás­nak, így a népgyűlések szerinte egyházak ne­vében nem nyilatkozhatnak. Majd az egyházi autonómia hatásköréről beszélt s kifejtette, hogy az nem lehet állam az államban. Nagy jelentőségű volt beszédének az a része, melyben fejtegette, hogy a reakcziót rém­képnek tartja, mert a múltban is a reakc­io­­nárius törekvések soha sem váltak sem hazánk­nak sem a monarkiának javára. Kijelentette, hogy a radikalizmustól sem tart, bár az esetleg ki nem kerülhető. Az ellen azonban határozottan tiltakozott, hogy a kor­mány reform­javaslatait a radikalizmussal ösz­­szetévesszék, mert a javaslatokat csak a gya­korlati szükségek inspirálták. Beszéde végén költői lendületet vett szó­noklata, midőn a haladó kor uj eszméiről be­szélt s figyelmeztette a főrendeket, hogy nyis­­s­­ák meg a főrendiház ajtaját amaz eszmék előtt, melyek már megérettek, mert ha innen­­ azok visszaszorittatnak, megszaporodva fog­­­­nak visszatérni s bebocsáttatást nem kérni, ha­­nem követelni fognak" A fölzugó éljenzés után még Bran­k­o­­v­i­c­s György pátriárka igazította helyre fél­reértett szavait s aztán megkezdődött a sza­vazás. Lázas izgatottság fogta el a főrendiházat és a karzati publikumot is a szavazás alatt.­­ A tagok névjegyzéke minden főrend kezében­­ ott volt s majdnem mindenki jegyezte a szav­­vazatokat. Csupán a kormány tagjai ültek nyu­­­godtan helyeiken, nem jegyezték a szaszato­kat s midőn az elnök kihirdette a szavazás eredményét, a miniszterek nevegélve disku­ i ráltak a főrendekkel. A mai sz­avazás mi befo- '■ lyással sincs a kabinetnek külső állására, sem benső politikájára; legfeljebb újabb köte­lességeket és munkát ról reá. A kötelességek és a munka pedig a­­Wekerle kabinet tagjait nem szokták elszomoll­ani ügyelő, Dániel Gábor, az unitárius egyház fő­gondnoka. Országzászlósok: gróf Khuen- Héderváry Károly Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, gróf Széchényi Gyula királyi főajtónálló­­mester, gróf Csáky Albin királyi főasztalnok­­mester, báró Orczy Béla királyi főkamarásmes-­­­­er, Szabó Miklós a királyi Kúria elnöke, Czorda Bódog, a királyi Kúria másodelnöke, Vértesy Sándor, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke. Fiumei kormányzó: Gróf Batthyány La­­­­jos. Herc­zegek: Batthyány Strattman Ödön. Grófok: Ifj. Almás­sy Kálmán, Andrássy Ala­dár, Apponyi Sándor, Bánffy György, Batthyány Géza, Berchtold Arthur, Bolza József, Bolza Pál, Degenfeld-Schomburg József, Degenfeld- Schomburg Lajos, Erdődy György, Erdődy Rezső, Esterházy Ernő, Esterházy István, ifj. Ester­házy Imre, Esterházi Károly Isván, id. Forgách Károly, Haller Ernő, Hadik János, Jankovich Aladár, id. Jankovich László, if. Jankovich László, Jankovich Tivadar,Károlyi Tibor, Keglevich Gábor Nádasdy Ferencz, idősb Pálffy János, Széchényi Béla, Széchényi Ferencz, idősb Széchényi Imre, Széchényi Sándor, Teleki Gyula, Vay Ádám, Bárók: Atzél Lajos, Bánffy József Jenő, Duka Géza, Edelsheim Gyulai Lipót, Orczy Andor, Podmaniczky Géza, Edelsheim Gyulai Lipót, Orczy Andor, Podmaniczky Géza, Prónay Gábor, Ridák Ádám, Radvánszky Béla, Radvánszky Géza, Radvánszky János, Rauch Géza, Vay Béla, Vay Sándor, Vay Dénes, Wesselényi Miklós, idősb Wodianer Albert, ifjabb Wodianer Albert. Megválasztott és kinevezett főren­di tagok: Barcsay József, gróf, Béldy Ákos, Beniczky Gábor, Beöthy Zsigmond, Bohus Zsig­­­­mond, báró Bornemisza Károly, Burchárd Béla­ , vári Konrád, gróf Csáky Zene, Daruváry Alajos, báró Dőry József, báró Eötvös Lóránt, ifjabb gróf Erdődy István, báró Fejérváry Géza, báró Fiáth Miklós, Gajzágó Salamon, Gáli József, Ghyczy Béla, Görgey Kornél, Gyulai Pál, Hollán­­ Ernő, Horthy István, Kállay Albert, Karap Fe­­­­rencz, Kautz Gyula, gróf Kochmeister Frigyes, dr Korányi Frigyes, gróf Kun Géza, Lechner Ágost, Lévay Henrik, Lónyay János, Ludvigh­­ Gyula, Lukács Antal, Madarassy Pál, Mikó Bá­­­­lint, Mixich Kálmán, Molnár István, báró Nyáry Jenő, Ormos Zsigmond, Ráth Károly, Ribáry I József, Sváb Károly, Szalavszky Gyula, Szon­­tágh Pál, Than Károly, gróf Wass Albert, gróf Zichy Antal. Nemmel szavaztak a javaslat ellen k­a­t­h­o­­­­likus egyháznagyok: Vaszary Kolozs­­ Ferencz, bíboros herczegprimás, esztergomi ér­­­­sek, Schlauch Lő­rincz, nagyváradi püspök, Sa­­massa József, egri érsek, Császka György, ka­locsai érsek, Posilovics György, zágrábi érsek, Zalka János, győri püspök, Schopper György, rozsnyói püspök, Pável Mihály, nagyváradi ■ görög katholikus püspök, Mihályi Viktor, lugosi ■ püspök, Dulánszky Nándor, pécsi püspök, Schus­ter Konstantin, váczi püspök, Szabó János­­ szamosújvári püspök, Hidassy Kornél, szombat­­helyi püspök, Vályi János eperjesi püspök, Bende Imre, nyitrai püspök, Bubics Zsigmond, kassai­­ püspök, Meszlényi Gyula szathmári püspök, báró Hornig Károly, veszprémi püspök, Des­ ,­sewffy Sándor, Csanádi püspök, Steiner Fülöp, székesfehérvári püspök Fircák Gyula, munkácsi görög katholikus püspök, Drohobeczky Gyula, körösi görög katholikus püspök, Szmrecsányi Pál, szepesi püspök, Rimély Károly, beszter­­czebányai püspök, Majorosi János, tiszáninneni felszentelt püspök, Fehér Ipoly, pannonhalmi főapát, Benedek Ferencz, jászói főpap és pré­post. Görög-keleti egyháznagyok: Brankovits György, szerb pátriárka, Román Miron, román metropolita, Grujic Mihály károlyvárosi püspök, Metianu János, aradi püspök, Popovics Nika­­nor, temesvári püspök, Dimitrievics Nektarius, verseczi püspök, Popea Miklós, karánsebesi püs­pök, Nikolics Miron, pakráczi püspök, Opocsics Germán bácsi görög-keleti püspök. Országszáz­­lósok. Gróf Zichy Ferencz, királyi tárnokmester, gróf Szapáry Géza, királyi főudvarmester, gróf Pálffy András, a magyar királyi testőrség kapi­tánya. Herczegek: Pálffy Miklós, Windisch- Grätz Lajos. Grófok : Almási Tasziló, Apponyi Antal, Apponyi Géza, Apponyi Lajos, Batthyány István, Id. Batthyány József, Berchtold Richard, Cebriáni László, Chotek Rezső, Csáky-Pallavi­­cini Zsigmond őrgróf, Csekonics Endre, Cziráky Antal, Cziráky Béla, Dessewffy Alajos, Des- sewfffy Aurél, Dessewffy Béla, Dessewffy Dénes, Dessewffy Miklós, Draskowich József, Esterházy Béla, Esterházy Dániel, ifj. Esterházy Ferencz, Esterházy Jenő, Esterházy László, Esterházy Miklós József, Esterházy Miklós Merse, Ester­házy Sándor, id. Festetics Pál,­Festetics Ta­sziló, Forgách István, Forsch László, Hunyady Imre, Hunyady Kám­­án,­Hunyady László, Ka- I­rátsonyi Aladig, T­arátsonyi Jenő, Mailáth Ist- I­ván Géza, J­ailáth György, Mailáth József, Mi­­gazzi V­ílmos, Pálffy István, ifjabb Pálffy János, Pá­lfy Mór, őrgróf Pallavicini Sándor, Péchy , "Szilárd, idősb Pejácsevich László, Serényi Béla, Somssich Adolf, Stubenberg József, Szapáry István, Széchényi Kálmán, Szirmay György, Wenkheim Dénes, Wenckheim Ferencz, Wenck­­heim Géza, Wenckheim Henrik, Wenckheim István, Zay Miklós, Zichy Ágost, Zichy Aladár, ifjabb Zichy Géza, Zichy János, idősb Zichy Nepomuk János, ifjabb Zichy Nepomuk János, Zichy József, idősb Zichy Nándor, ifjabb Zichy Nándor, Zichy Pál Ferencz. Bárók: Balassa István, Bánhidy Sándor, Piret de Bihari Lajos, Rédl Béla, Révay Ferencz, Révay Gyula, Ré­­vay Simon, ’Sennyey Béla, Vécsey József. Meg­választott és kinevezett főrendi tagok: gróf Batthyány Elemér, gróf Dezasse Emil, herczeg Esterházy Pál, gróf Festetics Vilmos, Luczen­­bacher Pál, gróf Máriássy János, Melczer Ist­ván, Mihajlovics Miklós, báró Nyáry Jenő, her­czeg Odescalchi Arthur, Pallavicini Ede őrgróf, gróf Pálffy Béla, gróf Pongrácz Ágoston, báró Rudnyánszky József, gróf ifj. Széchenyi Imre, gróf Szécsen Antal, gróf Sztáray Nép. János, Uzovics Pál, báró Vécsey Miklós, gróf Zichy Gábor. Távol voltak: Dulánszky Nándor pécsi püspök, Lönhart Ferencz erdélyi püspök, Babtik Frigyes dunáninneni ágostai evangélikus püspök, báró Vay Miklós, báró Prónay Dezső, idősb, gróf Erdődy István főlovászmester, gróf­­ Pálffy-Daui Lipót, herceg Szász Kóburg-Górai Fülöp, herczeg Lobkovitz Rudolf, herczeg Odin­­calchi Gyula, idősb gróf Almássy Kálmán, gróf Bolza Géza, ifjabb gróf Bombelles Márk, gróf Csáky Béla, gróf Dégenfeld-Schomburg Gusz­táv, gróf Dégenfeld-Schomburg Sándor, gróf Draskovich Joált, gróf Eltz Károly gróf Erdődy Ferencz, gróf Erdődy Tamás, ifjabb gróf Egur­­házy Móric, gróf Festetics Jenő, gróf Festetik Imre, gróf Gyulay Sámuel, gróf Nemes Vinc, gróf Pálfy József, gróf Pejácsevich Pál, gróf Schönborn Ervin, idősb gróf Somssich József gróf Széchenyi Manó, gróf Szirmay Alfréd, gróf Teleky Károly, gróf Teleky László, gróf Vay Tihamér gróf Zichy Béla, gróf Zichy Ödön, bá­­ró Ambrózy Gyula, báró Gerliczy Bódog, Jósika Andor, báró Majthényi László, báró Wenckheim Viktor, ifjabb báró Huszár Károly báró Jósika Samu, báró Nopcsa Ferecz, leánó Otteanfels-Gi­schwind Zsigmond, báró, Simony Lajos, ifjabb Szögyény-Marich László, is A Szavazás.­­ A főrendiház tegnapi ülésén igennel sza­­vaztak a javaslat, m­ellett. Az ev. egyházak m­e 11­6­8 á­g­a ! Ivun Bertalan, tiszáninneni refor-­­ mátus püspök, papp Kovács Gábor, dunántúli református püs­pök Szász Károly, dunamelléki evangélikus-református egyházkerületi püspök, K­aray Sándor dunántúli ágostai evangélikus 1­9 ,O­nka Pál tiszai ágostai evangélikus püspök, Hajdú János tiszántúli evangélikus refor­mátus egyh­ázkerületi főgondnok, gróf Bánffy Mik 168 erdélyi evangélikus református egyház­kerületi fogdíjisják Szentiványi Márton dunán­­inneni ágosttai evangélikus egyházkerületi fei­st. Május 11. HÍREK. Kolozsvár, május ti. Személyi hírek. Gróf Béldi Ákos főispán a mai reggeli gyorsvonattal Budapest­­ről haza Kolozsvárra érkezett. Gróf Khuen- Héderváry horvát bán és Darányi Ignácz orsz. képviselő ma reggel Kolozsvárra érkeztek A „Tribuna“ mai számában is a leg­­illetlenebb szavakkal emlékezik a magyar n a­pókról, banditáknak és ostobáknak nevez íróikat. Hát ezt mi­ nem viszonozzuk hasonlóul, mert nem vagyunk a káromkodáshoz szokva,s nem kenyerünk a hazudozás és bolonditás. Itt referálunk a való tényekről,­­ jóhiszemüleg meg. Írjuk, a­mit hallunk vagy látunk, de annyin­­lótlanságot nem bírunk összeírni, mint ők. Le­hetetlen, hogy ne kaczagjanak ők maguk , ha végig olvassák lapjaikat. Káromkodásaikká pedig nem törődünk. A hírlapírók klubjában tegnap sete zajos és vidám összejövetel volt, melynek kel­lemességét emelte az, hogy az angol klub is ott tartotta estélyét. Egy kis búcsú este is volt, mert tárgyalásra idejött budapesti hírlap­író kollegáink egy része hazautazott, legalább is néhány napra. A búcsú, a közeli viszontlátás reményében fölötte vidám volt. A komoly tosz­­tok sorát Kovács János , illetőleg sir Jóba Kovács, the president, kezdte meg, üdvözöl­vén a gentlemaneket és zajos „ cheer “-ekkel, azaz éljenzésekkel fogadott beszédet mondott. Idézte többek közt egyik híres angol államfér­fin ismert mondását bizonyos illetéktelen poli­tikai beavatkozásokról, mely mondás ezúttal,a romániai meeting idején épen aktuális. „Hands off“, (magyarul teljesen szabadon fordítva: „ezok i,“ vagy „k u s t­i“.) Beszélt aztán nagy derültség közt Sipulusz, majd, Szeredai Sváb Leó mondott köszönetet a kolozsvári hírlapíróknak, utána Rákosi Viktor — bár úgymond — most nem igen mer tolmácsol­ni, mégis háláját tolmácsolja a kolozsvári hír­lapíróknak. Végül dr. Füredi Mór b pesti hír­lapíró mondott meleg szavakban köszönetet a kolozsvári hírlapírók klubjának és elnökének H­i­n­d­y Árpádnak, kollegiális szives fáradozá­sáért, melylyel megkönnyítette a bpesti hirlap­írók feladatát. A társaság mindvégig a legke­délyesebb hangulatban volt. A védők és vádlottak Tegnap égész egész délután át folyt a tanácskozás a védők és vádlottak közt. Értesülésünk szerint azonban — eredménytelenül. A védők a vád­lottakkal teljes elvi különbségbe jutot­tak a védelem további módjára nézve. A védők egy része ma el is utazik. És a mai tárgyalás tényleg igazolja ez értesülésünket, mert ma a vádlottak újabb elhalasztást kértek s a tár­gyalásnak bizonytalan időre való elnapolását. Ezzel szemben állott S­t­e­fá­n­o­v­itsnak Ratiu védőjének véleménye, ő ugyanis a tár­gyalás ügyét teljesen a biróságra akarta bízni. Családi tanács. A gróf Teleki nem­zetség ma délelőtt összegyűlt Kolozsvárit a fő­téri Teleki palotában, hol a néhai gróf Teleki Domokosné végrendelete felolvastatott. Tévei hir. Egyik helyi laptársunk, az „Ellenzék“ tegnapi számában azt írja, hog­’ Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos a Me­­morandum-per alkalmából kormánybizto­sul küldetett Kolozsvárra. E hir valószínűleg a „miniszteri kiküldött“ és „kormánybiztos“ fo­galmának öszetévesztéséből keletkezhetett, mert Jekelfalussy, mint illetékes forásból értesülünk, csupán a tett intézkedésekről kívánt informá­ciókat, s közvetlen meggyőződést szerezni. Kor­mánybiztosra hála isten Szükség nincs, s ha a politikai hatóság intézkedéseit jövőre is az ed­digi eréllyel és határozottsággal fogja megtenni, reméljük nem is lesz. Jekelfalussy miniszteri tanácsos ma este visszatér Budapestre. Az egyetemi ifjúság állásfogla­lása. Mint előre látható volt, egyetemünk pol­gárságát is roppant izgatottságba hozta a fő­rendek felháborító szavazása. Ifjúságunk már két ízben foglalt állást a liberális reformesz­mék mellett; méltán keseredik el, látva azt, hogy a nemzet jogos követelései hajótörést szenvednek néhány dúsan javadalmazott főpap és bécsi mágnás kényén. Növeli a megbotrányot

Next