Kolozsvár, 1894. január-június (8. évfolyam, 2-148. szám)
1894-05-11 / 108. szám
I m í|; ií öli n a i folyamán ez volt első terjedelmesebb felszólalása a főügyésznek, akinek előadási modora fölötte distingvált és nyugodt, érvelése kiválóan tartalmas. Mindenképen előkelő és éles elméjű szónoknak bizonyult a közvádló. Helytelenül cselekszik a vádlott — mondja öbbek közt a főügyész , hogy az esküdtszék tagja és a vádlottak közt faji okokból tesz különbséget. Ezen a címen az esküdtszék illetékessége ellen lehetetlenség kifogást emelni. Mert ha az esküdtek közül netalán mindenik tagja is volna a magyar fajnak, akkor sem ilyen minőségben ülnének itt, hanem mint lelkiismeretük és letett esküjük által pártatlan ítéletre kötelezett bírák. Valamint a vádlottak sem mint románok állnak esküdtszék előtt, mert bármely fajhoz, esetleg a magyarhoz tartoznának is, büntetendő cselekményük igazságos megítélését ez nem alterálná. Azt mondotta Coroján ügyvéd — hivatkozva arra, hogy külföldön hasonló példát hiába keresnénk — hogy nálunk a jelen esetben is, egyik nemzetiség ítél a másik fölött. Hát hiszen, ha el is fogadnék ezt az önkényes szétosztást, akkor is még mindig találhatunk bárhol a világon politikai pártokat, kik sokkal nagyobb, sokkal élesebb ellenszenvvel állanak egymással szemben, minőnek a magyarok és a románok közti faji ellenszenv mondatik. Ő egyébiránt a faji ellenszenvet a magyarok részéről egyáltalán nem is látja. Az elévülés kérdésében a Kúria már határozott, mégpedig a való tényeknek és törvényes rendelkezéseknek megfelelőleg. Coroian az elévülési idő kiszámításában téved. Mert attól számítja ezt, mikor a román lapok a memorandumot közzétették. Holott a most végtárgyalás alatt levő vétség nemcsak akkor, de folytatólagosan is elkövettetett, az emlékirat külön kiadása, terjesztése stb. által. Az elévülési idő tehát csak akkortól számítana, amikor a büntetendő cselekmény utolsó részlete végbement, — tehát oly időtől, amelynél elévülésről szó sem lehet. A vádlott azt a kifejezést használja, hogy őka román nemzet képviselői“. Tiltakozik ez ellen, mert Magyarországon csak a politikai értelemben vett magyar nemzetnek lehetnek kép- ,viselői. Különben a vádlottak most először használják hivatalos formában e nevet, mert még a memorandumban is csak a román választók gyűlését képviselő bizottságnak nevezik magukat. Büntetőjogi felelősségre különben is csak egyének vonhatók és e perben sem , történt egyéb. Ami a vádlott által csatolás végett átadott román lapoknak az iratokhoz csatolását illeti, ezt fölöslegesnek tartja, mert a kérdéses lapok nem bizonyítanak semmi lényeges körülményt. A főügyész beszéde után — mivel a vádlottak közül még többen felszólalni kívánnak — elnök a tárgyalást húsz perc ezre felfüggeszti. A tárgyalás déli f 1l órakor folytattatik. , Ratia János szólt elsőnek a szünet után. Röviden jelzi, hogy mikor alakult a román nemzeti párt és minő körülmények közt határozatott el a memorandum szerkesztése és közzététele. A román választók küldöttei által , 1892. január havában Nagyszebenben tartott , nagy értekezlet határozta el a memorandum készítését és fölterjesztését. Tehát nemcsak a határozat végrehajtáséval megbízott központi bizottság, hanem az egész értekezlet vonandó felelősségre, ha vétség követtetett el a memorandum által, ami azonban el nem ismerhet Annyival inkább terheli az egész értekezletet a felelősség, mert a múlt 1893. év nyarán tartott újabb értekezlet a memorandummal történt eljárást mindenben helybenhagyta és azért a legteljesebb formában az egyetemleges felelősséget elvállalta. Elmondja vádlott, hogy miként vitte fö Bécsbe a memorandumot. Hangsúlyozza, hogy bár jelen volt azon az értekezleten, mely (1892 janár havában) elhatározta egy emlékiratnak őfelsége elé terjesztését,de betegsége miatt nem volt jelen a központi bizottságnak ugyan- s azon évi márcziusban tartott ülésén, melyhez az emlékirat szövegezése, kiadása elhatároztatott. Egyetlen későbbi ülésen sem vett részt és csak júniusban tért vissza Erdélybe, amikor aztán kénytelen volt elhagyni addigi lakhelyét , tehát 1892. elejétől kezdve nem működött közre a memorandum dolgában és azóta csupán annyit tett, hogy a neki átadott példányt ő felségéhez igyekezett juttatni, ami nem sikerült. Ez a példány is a kabinetirodában maradt Az ő személyére nézve az elévülés 1892 elején kezdődik. Kéri a bíróságot és a közvádlót, hogy ezt vegyék figyelembe. Vita Sándor főügyész megjegyzi, hogy az 1892-iki értekezlet csak annyit határozott el hogy ő felségéhez emlékirat terjesztessék föl Magában véve ennyi nem lehetne büntetésre méltó cselekmény. A büntethetőség ott kezdődik, hogy a kérdéses emlékiratot az ismert törvényellenes tartalommal kinyomatták és elterjesztették. Ami az elévülést illeti, ezt Ratiu személyére nézve sem ismerheti el. Különben megjegyzi, hogy e kérdésben a Kúria minden vádlottra kiterjedő határozatot hozott és ez már nem tárgyalható. Pap György az elévülés dolgában hozzájárul a Coroján és Ratiu által felhozottakra. Az emlékiratban foglaltakkal szolidaritást vállal, mert azok igazságos követeléseket tartalmaznak. Lukács László szólalt fel ezután, akinek Vita Sándor főügyész válaszolt. E két beszédet holnap ismertetjük. A tárgyalás d. u. 1/ 3 órakor ért véget és holnap reggel 8 órakor folytatják. Ma kitűnt, hogy a védők fölösleges terhei és rendzavarói a pörnek. Nélkülük a tárgyalás rendes, nyugodt mederbe jutott. Kolozsvár, 1894. Bármiben is kész vagyok önnek segédkezet nyújtani, mert egy igaz hazafi másik honfitársát cserben nem hagyja soha. — Tiszta lélek, tiszta szándék, akár siker, akár nem. Márczius 3-án, 1859. Széchenyi Béla. Osztalékra, jegyzi meg Rónay naplójában, nem került soha sor, azt nem is várta, de valószínűleg nem is remélhette a kevéssé biztató kezdet miatt, a mint kitetszett Széchenyi Istvánnak Rónayhoz intézett soraiból, melyek az első szóbeli levelet képezték; azelőtt számokban fordultak egymáshoz. Nemsokára magánúton Rónay hosszú jegyzéket kapott azon személyekről, kiket Széchenyi, munkája egy-egy példányával óhajtott meg- tisztelni. Ott voltak azok közt Európa majd minden fejedelme, minisztere és politikai előkelősége. A nehéz feladatban Széchenyi Béla , gróf és Stafford grófnő is segítettek. A Blick szétment tehát a világ minden irányában s azonkívül kéz alatt is mindent elkövettek terjesztésére így jutott a könyvhöz maga Bach miniszter is, a mire aztán fölfortyant mérgében a hatalmas Pataki úr, s kemény tilalom alá vetette a könyvet, mely oly játszva, mulatva s mégis oly maró szatírával morzsolta szét Ő exczellencziája személyét. — Csakhogy a tilalom még természetesen növelte a könyv népszerűségét s Bach uram nem lévén képes a munka terjedésének útját állani, miután sikerült a szerzőt Döblingben s a megjelenés helyét Londonban kinyomozni, szétbocsátotta czerberusait, hogy a kéziratot mindenáron megszerezzék. Mikor Bach haditerve Széchenyinek érté - ■ sére esett, mostoha fiát, Zichy grófot küldte Rónayhoz a következő levéllel: Tisztelt Bajtársam. Fontos, életbe vágó kérésem van önhöz. A sárga könyvet többen írták. Egy diszkrét nemes ember illeszté össze, ] de Béla másolta le. Itt különös szenzácziót teszem Pataki uram, (t. i. Bach) kit legjobban illet a sárga paprika, dulful, de hatalma nagyon csökkent, számnélküli irigyei igen megzsibbaszták ólom- és bosszúálló súlyát, de azért mégis förtelmes, mint a döglő elefánt is, sokat, aki útjába nem fér, eltemethet maga alá. Érzésemre jutott, hogy egy különösen furfangos Politzey-féle gazember, akinek nevét nem tudtam kisütni, indulóban van, vagy már el is indult, mikép kipuhatolja Londonban a „Sárga jelenetnek“ minden titkait. Ha kezébe kerítheti Béla kéziratát, ez akkor alkalmasint veszve van .... Az érintett kéziratot minden áron meg kell semmisíteni, úgy, hogy nyoma se legyen. That is the question. — Kérem, közölje ezt a a lelkes nővel (M. of Stafford). Ha a megsemmisítés teljességgel lehetetlen volna, akkor „N a kerek, nád a kert“ — én tüstént odább állítom Bélát. Isten áldja és tartsa önt. Én hazánkra nézve 1848 óta nem reméltem semmit. Most néha-néha felvilágosodik előttem is az ég. Kossuth, mint én hiszem, számításából ismét kihagyott egy főtényezőt, t. i. hogy Napoleon Lajos tán bolonddá fogná tenni őt. A polgári házasság a főrendiházban. Budapest, május 10. A főrendiház ma 21 szavazattal leszavazta a kötelező polgári házasság törvényjavaslatát. A szabadelvű eszméknek 118 híve volt a főrendek között, míg a klerikálizmus 139 szavazatot tudott összeverbuválni. A klerikálisok körében nagy az öröm. De nem tart sokáig. Az ürge nem fér lakába, Mert tököt kötött farkára. „God bless you my dear Sir. Én már nem élek, de azon magyarokra, kik még élnek, a világ bármely szögletében nyomorogjanak, — mint én most néha meglehetősen tisztán látni gondolom — még felderül a magyar nap. Felső-Döbling, Nr. 163. Julius 18-án 1859. Széchenyi István. Rónay abban a helyzetben volt, hogy el-oszlathatta Széchenyi minden aggodalmát. Már a nyomtatás alatt, élve a gyanúperrel, ivenkint viszavette a kéziratot, kötelezvén magát azon tiz font büntetés megfizetésére, melyet az angol törvény a kézirat meg nem őrzéséért kiszabott s a jelentkező Zichy grófnak ezzel nyújtotta át a kéziratot: — Itt a kézirat gróf úr, tessék megsem- misiteni. _________ KOLOZSVÁR Eszméket nem lehet kilökni még a főrendiházból sem, mert visszatérnek megsokszorozódott erővel. Hiába védekeznek ellenök, befúrják ezek magukat minden kis hasadékon át a múzeum üléstermébe, és becsempészik magukat az elmékbe is. Minél jobban elbizakodnak a klerikálisok, annál kevésbbé szabad a liberálisoknak kétségbe esni. Mert a kétségbeesés aztán nem válogatós az eszközökben. Nekünk pedig épen most kell megmutatnunk, hogy a nemzet valódi akarata a nemzethez méltó módon fog ezután megnyilatkozni és érvényesülést keresni. Rendőri fedezet alatt tartotta ma a főrendiház ülését. A klerikális főrendek nem rettegtek többé a nép dühétől: a rendőrség megszállotta ma a kora reggeli órákban a muzeumkert egész környékét s jegy nélkül senki sem juthatott az elzárt területre. A tárgyalás ma igen szépen folyt, amenynyiben antiliberális beszéd nem rontotta a levegőt. Korányi Frigyes volt az első szónok. A kiváló orvos-tudós igen szép beszédet mondott a liberális reform mellett. De a főrendek nagy része előre elbarrikádirozta keblét a kapaczitáczió elől s igy a szép beszéd gyakorlati eredmény nélkül hangzott el. Zeenka Pál lutheránus püspök már csak arra szorítkozott, hogy egyháza nevében üdvözölje a reformot. Még lett volna több mondanivalója, de ezekre igen jellemzően azt mondotta, hogy majd elmondja, ha legközelebb a javaslat ismét a főrendek elé kerül. Háromnegyed tizenegy órára már nem volt szónok, ki szólásra feliratkozott volna s Wekere Sándor miniszterelnök szólalt föl. A főrendek siettek az ülésterembe a beszéd meghallgatására s gyakori helyeslés és éljenzés szakította azt félbe. Legelőször is kijelentette Wekerle, hogy bármit határozzon is a főrendiház, ez nem tarthatja vissza a kabinetetattól, hogy továbbra is ugyanazon elvek érvényesítésére törekedjék, amelyek a javaslatot irányítják, mert nem könnyelműen, hanem alapos megfontolás után terjesztették azt elő. Szigorú tárgyilagossággal foglalkozott ezután a törvényjavaslattal s az kellene fölszólalókkal Az a kíméletes hang és tapintatos modor, melylyel a miniszterelnök élt, igen kellemes hatást tett a főrendekre. Fontos nyilatkozatok voltak, melyeket Wekerle arra nézve tett, hogy a közvélemény megnyilatkozását mindig figyelembe kell venni akár pro, akár contra szól, de meg kell válogatni az illetékes formáját e megnyilatkozásnak, így a népgyűlések szerinte egyházak nevében nem nyilatkozhatnak. Majd az egyházi autonómia hatásköréről beszélt s kifejtette, hogy az nem lehet állam az államban. Nagy jelentőségű volt beszédének az a része, melyben fejtegette, hogy a reakcziót rémképnek tartja, mert a múltban is a reakcionárius törekvések soha sem váltak sem hazánknak sem a monarkiának javára. Kijelentette, hogy a radikalizmustól sem tart, bár az esetleg ki nem kerülhető. Az ellen azonban határozottan tiltakozott, hogy a kormány reformjavaslatait a radikalizmussal öszszetévesszék, mert a javaslatokat csak a gyakorlati szükségek inspirálták. Beszéde végén költői lendületet vett szónoklata, midőn a haladó kor uj eszméiről beszélt s figyelmeztette a főrendeket, hogy nyissák meg a főrendiház ajtaját amaz eszmék előtt, melyek már megérettek, mert ha innen azok visszaszorittatnak, megszaporodva fognak visszatérni s bebocsáttatást nem kérni, hanem követelni fognak" A fölzugó éljenzés után még Brankovics György pátriárka igazította helyre félreértett szavait s aztán megkezdődött a szavazás. Lázas izgatottság fogta el a főrendiházat és a karzati publikumot is a szavazás alatt. A tagok névjegyzéke minden főrend kezében ott volt s majdnem mindenki jegyezte a szavvazatokat. Csupán a kormány tagjai ültek nyugodtan helyeiken, nem jegyezték a szaszatokat s midőn az elnök kihirdette a szavazás eredményét, a miniszterek nevegélve disku i ráltak a főrendekkel. A mai szavazás mi befo- '■ lyással sincs a kabinetnek külső állására, sem benső politikájára; legfeljebb újabb kötelességeket és munkát ról reá. A kötelességek és a munka pedig aWekerle kabinet tagjait nem szokták elszomollani ügyelő, Dániel Gábor, az unitárius egyház főgondnoka. Országzászlósok: gróf Khuen- Héderváry Károly Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, gróf Széchényi Gyula királyi főajtónállómester, gróf Csáky Albin királyi főasztalnokmester, báró Orczy Béla királyi főkamarásmes-er, Szabó Miklós a királyi Kúria elnöke, Czorda Bódog, a királyi Kúria másodelnöke, Vértesy Sándor, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke. Fiumei kormányzó: Gróf Batthyány Lajos. Herczegek: Batthyány Strattman Ödön. Grófok: Ifj. Almássy Kálmán, Andrássy Aladár, Apponyi Sándor, Bánffy György, Batthyány Géza, Berchtold Arthur, Bolza József, Bolza Pál, Degenfeld-Schomburg József, Degenfeld- Schomburg Lajos, Erdődy György, Erdődy Rezső, Esterházy Ernő, Esterházy István, ifj. Esterházy Imre, Esterházi Károly Isván, id. Forgách Károly, Haller Ernő, Hadik János, Jankovich Aladár, id. Jankovich László, if. Jankovich László, Jankovich Tivadar,Károlyi Tibor, Keglevich Gábor Nádasdy Ferencz, idősb Pálffy János, Széchényi Béla, Széchényi Ferencz, idősb Széchényi Imre, Széchényi Sándor, Teleki Gyula, Vay Ádám, Bárók: Atzél Lajos, Bánffy József Jenő, Duka Géza, Edelsheim Gyulai Lipót, Orczy Andor, Podmaniczky Géza, Edelsheim Gyulai Lipót, Orczy Andor, Podmaniczky Géza, Prónay Gábor, Ridák Ádám, Radvánszky Béla, Radvánszky Géza, Radvánszky János, Rauch Géza, Vay Béla, Vay Sándor, Vay Dénes, Wesselényi Miklós, idősb Wodianer Albert, ifjabb Wodianer Albert. Megválasztott és kinevezett főrendi tagok: Barcsay József, gróf, Béldy Ákos, Beniczky Gábor, Beöthy Zsigmond, Bohus Zsigmond, báró Bornemisza Károly, Burchárd Béla , vári Konrád, gróf Csáky Zene, Daruváry Alajos, báró Dőry József, báró Eötvös Lóránt, ifjabb gróf Erdődy István, báró Fejérváry Géza, báró Fiáth Miklós, Gajzágó Salamon, Gáli József, Ghyczy Béla, Görgey Kornél, Gyulai Pál, Hollán Ernő, Horthy István, Kállay Albert, Karap Ferencz, Kautz Gyula, gróf Kochmeister Frigyes, dr Korányi Frigyes, gróf Kun Géza, Lechner Ágost, Lévay Henrik, Lónyay János, Ludvigh Gyula, Lukács Antal, Madarassy Pál, Mikó Bálint, Mixich Kálmán, Molnár István, báró Nyáry Jenő, Ormos Zsigmond, Ráth Károly, Ribáry I József, Sváb Károly, Szalavszky Gyula, Szontágh Pál, Than Károly, gróf Wass Albert, gróf Zichy Antal. Nemmel szavaztak a javaslat ellen katholikus egyháznagyok: Vaszary Kolozs Ferencz, bíboros herczegprimás, esztergomi érsek, Schlauch Lőrincz, nagyváradi püspök, Samassa József, egri érsek, Császka György, kalocsai érsek, Posilovics György, zágrábi érsek, Zalka János, győri püspök, Schopper György, rozsnyói püspök, Pável Mihály, nagyváradi ■ görög katholikus püspök, Mihályi Viktor, lugosi ■ püspök, Dulánszky Nándor, pécsi püspök, Schuster Konstantin, váczi püspök, Szabó János szamosújvári püspök, Hidassy Kornél, szombathelyi püspök, Vályi János eperjesi püspök, Bende Imre, nyitrai püspök, Bubics Zsigmond, kassai püspök, Meszlényi Gyula szathmári püspök, báró Hornig Károly, veszprémi püspök, Des ,sewffy Sándor, Csanádi püspök, Steiner Fülöp, székesfehérvári püspök Fircák Gyula, munkácsi görög katholikus püspök, Drohobeczky Gyula, körösi görög katholikus püspök, Szmrecsányi Pál, szepesi püspök, Rimély Károly, beszterczebányai püspök, Majorosi János, tiszáninneni felszentelt püspök, Fehér Ipoly, pannonhalmi főapát, Benedek Ferencz, jászói főpap és prépost. Görög-keleti egyháznagyok: Brankovits György, szerb pátriárka, Román Miron, román metropolita, Grujic Mihály károlyvárosi püspök, Metianu János, aradi püspök, Popovics Nikanor, temesvári püspök, Dimitrievics Nektarius, verseczi püspök, Popea Miklós, karánsebesi püspök, Nikolics Miron, pakráczi püspök, Opocsics Germán bácsi görög-keleti püspök. Országszázlósok. Gróf Zichy Ferencz, királyi tárnokmester, gróf Szapáry Géza, királyi főudvarmester, gróf Pálffy András, a magyar királyi testőrség kapitánya. Herczegek: Pálffy Miklós, Windisch- Grätz Lajos. Grófok : Almási Tasziló, Apponyi Antal, Apponyi Géza, Apponyi Lajos, Batthyány István, Id. Batthyány József, Berchtold Richard, Cebriáni László, Chotek Rezső, Csáky-Pallavicini Zsigmond őrgróf, Csekonics Endre, Cziráky Antal, Cziráky Béla, Dessewffy Alajos, Des- sewfffy Aurél, Dessewffy Béla, Dessewffy Dénes, Dessewffy Miklós, Draskowich József, Esterházy Béla, Esterházy Dániel, ifj. Esterházy Ferencz, Esterházy Jenő, Esterházy László, Esterházy Miklós József, Esterházy Miklós Merse, Esterházy Sándor, id. Festetics Pál,Festetics Tasziló, Forgách István, Forsch László, Hunyady Imre, Hunyady Kámán,Hunyady László, Ka- Irátsonyi Aladig, Tarátsonyi Jenő, Mailáth Ist- Iván Géza, Jailáth György, Mailáth József, Migazzi Vílmos, Pálffy István, ifjabb Pálffy János, Pálfy Mór, őrgróf Pallavicini Sándor, Péchy , "Szilárd, idősb Pejácsevich László, Serényi Béla, Somssich Adolf, Stubenberg József, Szapáry István, Széchényi Kálmán, Szirmay György, Wenkheim Dénes, Wenckheim Ferencz, Wenckheim Géza, Wenckheim Henrik, Wenckheim István, Zay Miklós, Zichy Ágost, Zichy Aladár, ifjabb Zichy Géza, Zichy János, idősb Zichy Nepomuk János, ifjabb Zichy Nepomuk János, Zichy József, idősb Zichy Nándor, ifjabb Zichy Nándor, Zichy Pál Ferencz. Bárók: Balassa István, Bánhidy Sándor, Piret de Bihari Lajos, Rédl Béla, Révay Ferencz, Révay Gyula, Révay Simon, ’Sennyey Béla, Vécsey József. Megválasztott és kinevezett főrendi tagok: gróf Batthyány Elemér, gróf Dezasse Emil, herczeg Esterházy Pál, gróf Festetics Vilmos, Luczenbacher Pál, gróf Máriássy János, Melczer István, Mihajlovics Miklós, báró Nyáry Jenő, herczeg Odescalchi Arthur, Pallavicini Ede őrgróf, gróf Pálffy Béla, gróf Pongrácz Ágoston, báró Rudnyánszky József, gróf ifj. Széchenyi Imre, gróf Szécsen Antal, gróf Sztáray Nép. János, Uzovics Pál, báró Vécsey Miklós, gróf Zichy Gábor. Távol voltak: Dulánszky Nándor pécsi püspök, Lönhart Ferencz erdélyi püspök, Babtik Frigyes dunáninneni ágostai evangélikus püspök, báró Vay Miklós, báró Prónay Dezső, idősb, gróf Erdődy István főlovászmester, gróf Pálffy-Daui Lipót, herceg Szász Kóburg-Górai Fülöp, herczeg Lobkovitz Rudolf, herczeg Odincalchi Gyula, idősb gróf Almássy Kálmán, gróf Bolza Géza, ifjabb gróf Bombelles Márk, gróf Csáky Béla, gróf Dégenfeld-Schomburg Gusztáv, gróf Dégenfeld-Schomburg Sándor, gróf Draskovich Joált, gróf Eltz Károly gróf Erdődy Ferencz, gróf Erdődy Tamás, ifjabb gróf Egurházy Móric, gróf Festetics Jenő, gróf Festetik Imre, gróf Gyulay Sámuel, gróf Nemes Vinc, gróf Pálfy József, gróf Pejácsevich Pál, gróf Schönborn Ervin, idősb gróf Somssich József gróf Széchenyi Manó, gróf Szirmay Alfréd, gróf Teleky Károly, gróf Teleky László, gróf Vay Tihamér gróf Zichy Béla, gróf Zichy Ödön, báró Ambrózy Gyula, báró Gerliczy Bódog, Jósika Andor, báró Majthényi László, báró Wenckheim Viktor, ifjabb báró Huszár Károly báró Jósika Samu, báró Nopcsa Ferecz, leánó Otteanfels-Gischwind Zsigmond, báró, Simony Lajos, ifjabb Szögyény-Marich László, is A Szavazás. A főrendiház tegnapi ülésén igennel szavaztak a javaslat, mellett. Az ev. egyházak me 1168 ága ! Ivun Bertalan, tiszáninneni refor- mátus püspök, papp Kovács Gábor, dunántúli református püspök Szász Károly, dunamelléki evangélikus-református egyházkerületi püspök, Karay Sándor dunántúli ágostai evangélikus 19 ,Onka Pál tiszai ágostai evangélikus püspök, Hajdú János tiszántúli evangélikus református egyházkerületi főgondnok, gróf Bánffy Mik 168 erdélyi evangélikus református egyházkerületi fogdíjisják Szentiványi Márton dunáninneni ágosttai evangélikus egyházkerületi feist. Május 11. HÍREK. Kolozsvár, május ti. Személyi hírek. Gróf Béldi Ákos főispán a mai reggeli gyorsvonattal Budapestről haza Kolozsvárra érkezett. Gróf Khuen- Héderváry horvát bán és Darányi Ignácz orsz. képviselő ma reggel Kolozsvárra érkeztek A „Tribuna“ mai számában is a legilletlenebb szavakkal emlékezik a magyar n apókról, banditáknak és ostobáknak nevez íróikat. Hát ezt mi nem viszonozzuk hasonlóul, mert nem vagyunk a káromkodáshoz szokva,s nem kenyerünk a hazudozás és bolonditás. Itt referálunk a való tényekről, jóhiszemüleg meg. Írjuk, amit hallunk vagy látunk, de annyinlótlanságot nem bírunk összeírni, mint ők. Lehetetlen, hogy ne kaczagjanak ők maguk , ha végig olvassák lapjaikat. Káromkodásaikká pedig nem törődünk. A hírlapírók klubjában tegnap sete zajos és vidám összejövetel volt, melynek kellemességét emelte az, hogy az angol klub is ott tartotta estélyét. Egy kis búcsú este is volt, mert tárgyalásra idejött budapesti hírlapíró kollegáink egy része hazautazott, legalább is néhány napra. A búcsú, a közeli viszontlátás reményében fölötte vidám volt. A komoly tosztok sorát Kovács János , illetőleg sir Jóba Kovács, the president, kezdte meg, üdvözölvén a gentlemaneket és zajos „ cheer “-ekkel, azaz éljenzésekkel fogadott beszédet mondott. Idézte többek közt egyik híres angol államférfin ismert mondását bizonyos illetéktelen politikai beavatkozásokról, mely mondás ezúttal,a romániai meeting idején épen aktuális. „Hands off“, (magyarul teljesen szabadon fordítva: „ezok i,“ vagy „k u s ti“.) Beszélt aztán nagy derültség közt Sipulusz, majd, Szeredai Sváb Leó mondott köszönetet a kolozsvári hírlapíróknak, utána Rákosi Viktor — bár úgymond — most nem igen mer tolmácsolni, mégis háláját tolmácsolja a kolozsvári hírlapíróknak. Végül dr. Füredi Mór b pesti hírlapíró mondott meleg szavakban köszönetet a kolozsvári hírlapírók klubjának és elnökének Hindy Árpádnak, kollegiális szives fáradozásáért, melylyel megkönnyítette a bpesti hirlapírók feladatát. A társaság mindvégig a legkedélyesebb hangulatban volt. A védők és vádlottak Tegnap égész egész délután át folyt a tanácskozás a védők és vádlottak közt. Értesülésünk szerint azonban — eredménytelenül. A védők a vádlottakkal teljes elvi különbségbe jutottak a védelem további módjára nézve. A védők egy része ma el is utazik. És a mai tárgyalás tényleg igazolja ez értesülésünket, mert ma a vádlottak újabb elhalasztást kértek s a tárgyalásnak bizonytalan időre való elnapolását. Ezzel szemben állott Stefánovitsnak Ratiu védőjének véleménye, ő ugyanis a tárgyalás ügyét teljesen a biróságra akarta bízni. Családi tanács. A gróf Teleki nemzetség ma délelőtt összegyűlt Kolozsvárit a főtéri Teleki palotában, hol a néhai gróf Teleki Domokosné végrendelete felolvastatott. Tévei hir. Egyik helyi laptársunk, az „Ellenzék“ tegnapi számában azt írja, hog’ Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos a Memorandum-per alkalmából kormánybiztosul küldetett Kolozsvárra. E hir valószínűleg a „miniszteri kiküldött“ és „kormánybiztos“ fogalmának öszetévesztéséből keletkezhetett, mert Jekelfalussy, mint illetékes forásból értesülünk, csupán a tett intézkedésekről kívánt információkat, s közvetlen meggyőződést szerezni. Kormánybiztosra hála isten Szükség nincs, s ha a politikai hatóság intézkedéseit jövőre is az eddigi eréllyel és határozottsággal fogja megtenni, reméljük nem is lesz. Jekelfalussy miniszteri tanácsos ma este visszatér Budapestre. Az egyetemi ifjúság állásfoglalása. Mint előre látható volt, egyetemünk polgárságát is roppant izgatottságba hozta a főrendek felháborító szavazása. Ifjúságunk már két ízben foglalt állást a liberális reformeszmék mellett; méltán keseredik el, látva azt, hogy a nemzet jogos követelései hajótörést szenvednek néhány dúsan javadalmazott főpap és bécsi mágnás kényén. Növeli a megbotrányot