Kolozsvár, 1895. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1895-01-02 / 1. szám

Kolozsvár, 1895 Csaknem észrevétlenül, dicsőséget sohasem keresve, sokat, nagyon sokat tettél eszméink győzedelméért! És ha a politikai élet közharczosának keble emelkedik arra a gondolatra, hogy a barczi sorok között állhatott, midőn egyikét vívtuk a legigazabb és legnemesebb küzdelmeknek, mennyivel több jogod lesz neked, a kötelességét fényesen betöltött elnöknek, az első sorban álló államférfiúnak visszatekinteni a politikai küzdelem szép napjaira. (Éljenzés.) Nem szeretek túlzott vonásokat használni, de az igazság mondatja velem, hogy ezredéves fennállásunk emlékére állíthatunk fényes művészi remekműveket, de intőbb, beszédesebb és lelkesítőbb jelkép nem fogja bearanyozni a jövő évezred láthatárát, mint annak az elvhű, kitartó, czéltudatos szabadelvű politikai munkának a példája, melylyel csaknem új alapját rakjuk le a modern Magyarországnak. (Élénk tetszés.) Leragyog erről a szimbólumról a dicsőségesen uralkodó legalkotmányosabb király hervadhatatlan érdemének glóriája (Lelkes éljenzés.) Legyen is e szimbólum mindig erőnk új forrása, politikai életünk irányzója! Nekünk, pártunknak, a jövő irányát ez a szimbólum, az eddig követett szabadelvű politika zavartalan folytonosságához való terhetlen ragaszkodás szabja meg. (Élénk helyeslés.) Amely kormány ezt az irányt követi, mi azt őszintén és híven támogatjuk, mert mi alapvető elvek körül csoportosulunk (Igaz! ügy van!) és előttünk csak egy czél lebeg: legjobb meggyőződésünk szerint a hazát szolgálni. (Élénk helyeslés. Eltől az iránytól azonban, melyet őseink nemzedékről-nemzedékre csaknem politikai végrendeletül hagytak reánk, mi el nem tértünk soha és nem fogunk eltérni soha. (Igaz! ügy van !) Hiába vádoltak minket ellenfeleink, hogy mi a radikalizmus útvesztőjébe tévelyegtünk. Ellenkezőleg, mi éppen követett politikai irányunkkal akartuk és akarjuk megmenteni hazánkat úgy a radikalizmus, mint a retrograd irány uralomra jutásától. (Élénk helyesléslés és tetszés.) Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy csak a szabadelvű irány követése mellett tudtuk és tudjuk megvédeni és fentartani a század egyik legnagyobb és legbölcsebb politikai alkotását, a kiegyezés alaptörvényét, melyhez mi minden utógondolat nélkül rendíthetlenül ragaszkodunk és amely alaptörvényt mi állami létünk és a monarkia hatalmi állásának egyik legszilárdabb biztosítékául ismertünk és ismerünk el mindig. (Igaz ! ügy van !) Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy csak ez az irány az a termékeny erő, mely a legközelebb reánk váró nagy államszervezési munkában , a közigazgatás reformjában megteremti az erős magyar nemzeti államot, hatalmas magyar központi kormányával, de egyúttal biztosítja a közigazagtásban a legéletképesebb önkormányzatot és a közszabadság minden jogát. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy csak ez az irány az, melynek követése mellett elérjük, hogy a fajokra, felekezetekre és osztályokra széttagolt társadalom helyébe az összesimult, elveiben és törekvéseiben, eszméiben és eszményeiben egységes magyar állampolgári társadalom lép. (Élénk tetszés.) Ezekből a meggyőződésekből tör elő a mi politikai irányunk. Ez értelmünk hideg megfontolásában, sőt mélyebben, érzületünk melegében gyökeredzik. Mi igy tudunk és igy akarunk a közügynek szolgálni és csak örvendünk, ha minél szélesebb rétegekben nyerünk támogatást. Ily eszmék és érzelmek hatása alatt kérjük az újév első napján hazánkra, reád, politikai működésedre és magánéletedre, mely minden boldogság forrása, az ég áldását! (Hoszszantartó, lelkes éljenzés.) Bánffy Dezső báró következőleg válaszolt Wlassics nagyhatású beszédére: Kedves Barátom, tisztelt Barátaim! Engedjétek meg nekem és ne vegyétek rész néven, hogy ezen szép, magasztos szavakra, melyek egész politikai életünk és a szabadelvű párt programmjának föltételeit foglalják magukban, én, tartózkodva, kizárólag mint a képviselőház elnöke, válaszoljak éspedig igen rövid szavakban. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy három évvel ezelőtt, midőn a szabadelvű párt bizalma folytán a magyar országgyűlés képviselőházának elnöki székébe ültem, nagy feladatra vállalkoztam — talán többre is, mint amennyit erőm megbír. Akkor biztatott engem az a jóakarat, melyet ti nekem kilátásba helyeztetek és ezen jó akarat mellett, amelyet észleltem és tapasztaltam, kellemes volt nekem ez a három év; kellemes volt és büszkeségem tárgyát képezte, hogy ilyen három év alatt ültem Magyarország képviselőházának elnöki székében. (Éljenzés.) Mert kétségtelen az, kedves barátaim, hogy ha történelmünkbe visszatekintünk, alapvetőbb, fontosabb, szabadelvű irányban való fejlődésünkre kihatóbb, a magyar nemzeti állam felépítésére és biztosíására nagyobb jelentőséggel bíró alkotások nem történtek, mint ezen idő alatt. (ügy van!) Büszkeségem tárgyát képezi, hogy ez alatt az idő alatt ülhettem az elnöki széken, vezethettem a tanácskozásokat, részt vehettem ezen törvények megalkotásában, részt vehettem, mint olyan, aki a pártokon kívül áll, de úgy, mint a ki mindig, minden körülmények közt veletek érzett, veletek gondolt és törekvéseitek érvényesülését veletek együtt őszintén óhajtotta. (Éljenzés.) És alakulhatnak akármilyen viszonyok, ülhetek az elnöki székben, vagy lehetek a ti soraitokban, vagy talán e sorokon kívül a képviselőház keretét is elhagyva, mindig és minden körülmények közt büszkeségem lesz, hogy veletek ebben az időben együtt érezhettem és büszkeségemet fogja képezni, hogy ezen eszméknek híve, támogatója lehetek a jövőben is. (Élénk éljenzés.) Titeket pedig kérlek, tartsatok meg engem a jövőre is barátságtokban, szívességiekben, támogatástokban. Adja az Isten, hogy a jövő jót hozzon nekünk, jót hozzon a hazának és a király megnyugvására teljék el az uj és utána még számos boldog esztendő. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) * A szabadelvű párt tagjai ezután a miniszterekkel és a ház elnökével egyetemben megjelentek a miniszterelnöki palotában s egyenként fejezték ki szerencsekivánataikat Wekere miniszterelnök előtt, a ki szívélyes hangon mondott köszönetet a párt tagjainak. Ezután a szabadelvű párt összes tagjai, a királyi palota elé hajtattak, s a palota egyik termében kitett üdvözlő ivekre valamennyien rájegyezték neveiket. Torda-Aranyosmegyéből. Tord., decz. 30. (Sopronvármegye átlrsta. — A baromfiak fertőző betegségek — Védekezés a peronospora ellen. — Készülődés a milleniumra. — Választások. — Építkezések a tordai sósfürdőn. — Köszönet a tisztikarnak. — Új évi gratulácziók) Vármegyénknek f. hó 29-én rendkívüli közgyűlése volt, melyen a betegsége miatt távol lévő főispán gr. Bethlen Géza helyett Rédiger Béla alispán elnökölt. Az alispán az eléggé népes közgyűlést megnyitván Nagy Olivér főjegyző előterjesztette Sopron vármegye közönségének átiratát, a melyben megbotránkozásának adván kifejezést az 1894. évi nov. hó 19. Debreczenben, a Kossuth F. ünnepeltetése alkalmával elkövetett inzultus felett, fölkéretik megyénk képviselő bizottsága is, hogy az elítélésre méltó eset felett megbotránkozásának adjon kifejezést. Megyénk közgyűlése az ábban foglaltakat magáévá tévén, a király ő felsége iránt tántoríthatatlan hűség és ragaszkodásnak felállással és zajos éljenzéssel adott kifejezést. Előterjesztetett a földmivelésügyi miniszter által küldött leirat a baromfiak fertőző betegségei ellen való védekezés tárgyában. Az alkotott szabályrendeletet a közgyűlés elfogadván, megerősítés végett föl fog terjesztetni a belügyminiszterhez. A közigazgatási bizottság megkeresése alapján a közgyűlés fontos határozatot hozott , midőn a peronospora vitriola ellen való permetezést az egész megyére nézve kötelezőnek mondotta ki. Az e tárgyban alkotandó szabályrendelet kidolgozására dr. Horváth Miklós gazdasági előadó, dr. Wolff Gyula tagokból álló bizottságot küldött ki. Az alispán előterjesztése folytán a közgyűlés, tekintettel arra, hogy a millenniumi országos kiállításon a néprajzi csoportban kiállítandó toroczkói ház építési és más költségei 3194 frtba kerülnek s tekintettel arra, hogy megyénk erre a czélra csakis 2500 frtot szavazhat meg, — a megyei házi ipar tanműhely alapból csak is ennyi lévén e czélra fordítható: elhatározta, hogy feliratot intéz a kereskedelemügyi minisztériumhoz, amelyben fölkéri, hogy a még szükséges összeget az országos kiállítási alapból annak idejében utalványozza ki. Ezután előterjesztetett a millennium emlékére a megye által megrendelendő történelmi kép tárgyának megválasztása és a költség nagyságának és méreteinek megállapítása végett kiküldött bizottság jelentése s ennek alapján a közgyűlés a Torda-Aranyos megye által lefestendő történelmi kép tárgyául az 1542-diki Tordán tartott országgyűlést fogadta el, amely országgyűlésen az erdélyi rendek a török által Budavárából kiszorult Izabella özvegy királynét és fiát János Zsigmondot Erdélybe befogadják és megalkotják a külön erdélyi fejedelemséget, védvárául az egész magyarságnak és magyar állameszmének. A közgyűlés kimondatta továbbá, hogy a festendő kép legalább három méter hosszú és ennek megfelelő magas legyen, amelynek költsége czímén 3000 forint szavaztatik meg, utasíttatván az alispán, hogy az l°/0 pótrovatal kivetése iránt a jövő közgyűlésben előterjesztést tegyen. A törvény szerint a közig, bizottsági 10 választott tagból kilépő 5 tag helyett új 5 tagnak a választása válván szükségessé, a közgyűlés újólag a régieket választotta meg, mégpedig Thoroczkay Lajost, Betegh Körozsvár Sándort, Zeyk Józsefet, Felföldy Eleket, és dr. Wolff Gyulát. A több számból álló kebli ügyek közül megemlítésre méltók: Torda város képviselő testületének azon határozata, amelyben a tordai sósbánya-fürdőknél czélba vett építkezések végleges kivitele s a még szükséges további berendezések fedezhetése czéljából 8457 frt kölcsönnek a fölvétele lett határozatilag kimondva. A közgyűlés tudatában ezen fürdő nagy gyógyító erejének, habár a városi képviseleti határozatot némi alaki hiányok miatt nem erősíthette meg, de felhatalmazást adott az alispánnak, hogy a hiányok elenyésztetése után újólag visszaterjesztendő képviselő testületi határozatot a megye nevében erősítse meg. Végül a megyei főszámvevő Nagy Albert tett részletes előterjesztést a megyebeli összes községek 1895 évi költségvetéseiről és a községek 1895 évi számadásairól. Mielőtt a közgyűlést az alispán bezárta volna, Betegh Ferencz bizottsági tag kért még szót, hogy egyfelől őszinte sajnálatának adjon a megye közgyűlése nevében kifejezést, hogy a megye szeretve tisztelt főispánja gróf Bethlen Géza, betegsége miatt, a közgyűlésen nem jelenhetett meg ; másfelől pedig, hogy megelégedését nyilvánítsa a megyei tiszti karnak évi működéséért s reményét fejezve ki, hogy a megyei tisztikar a megyei önkormányzat érdekeit a jövő 1895-ik évben is önzetlenül és teljes odaadással fogja szolgálni. Fölkérte ezek után az alispánt, hogy az uj év alkalmából a megye közgyűlése üdv- és szerencse kívánatot a főispán előtt tolmácsolni szíveskedjék, — a tisztikarnak is a bekövetkező uj évre jó egészséget kívánva, alispán a midőn kedves kötelességének nyilatkoztatta ki a megye főispánját az uj év alkalmából a megye közgyűlése nevében üdvözölhetni, másfelől köszönetet mond a tisztikar iránt nyilvánult bizalomért, „boldog újévet“ kíván a maga részéről is minden egyes bizottsági tagnak. I. I. Kolozs-Monostor csatolása. Kolozsvár, jan. 3. Kolozsvár város uj év első napján közel négyezer lélekkel szaporodott. A város tőszomszédságában, immár régen össszeépült kis község , Kolozsmonostor nem csak territorialiter, hanem politikailag is Kolozsvár város törvényhatóságához csatoltatott s a kis megyei községből a város egyik uj kerülete lett. Elvesztette önállóságát, elvesztette évszázados, történelmileg is nevezetes nevét, hogy maga is törvényhatósággá legyen, hogy lakói a még nagyobb névvel biró város polgáraivá alakuljanak. E nevezetes napot a község illő ünnepélyességgel üte meg Az óév utósó napján az utolsó képviselő testület összeült s elbúcsúzott az elöljáróságtól, mely nagy szorgalommal teljesen feldolgozta a község összes folyó ügyét s lebonyolítva adta át a város egyes szakaszA lemondó tisztikar megköszönte a képviselő testület bizalmát és támogatását s ezzel Kolozsmonostor kisközség létezni megszűnt. Uj év első napján délelőtt 10 órakor a volt községi elöljáróság és képviselő testület ünnepélyesen bevonult a városba hol első útja a volt főnökhöz, a megye alispánjához vezetett. Itt Vörös Sándor kir. tanácsos igazgató a következő beszédet intézte Gyarmathy Miklós alispánhoz: Tekintetes Alispán úr! Kolozs-Monostor kis községre nézve a mai napon a legnevezetesebb fordulat azaz kis községi minőségének megszűnése , a megye testéből való kikapcsolása s Kolozsvár szab. kir. városba leendő bekebeleztetése következvén be, ezen nevezetes napon a község képviselő testülete tisztelettel járul a tek. alispán úr elé, hogy tőle formaszerű elbocsátását kérve, megtegye végső tisztelgését s jövendőre nézve a jó emlékezés ajándékát kikérje. Sajátságosan nevezetesnek kell községünkre e mai napot és ezt az órát tekintenünk. Mert ez a nap, ez az óra egyesíti fölöttünk a vég és a kezdet jelenségeit. Községünk a mai nappal megszűnik község lenni, elveszti nevét, hogy a következő pereben már uj életre ébredjen egy más uj társadalom, egy uj törvényhatóság kebelén s legyen annak nem kicsinyelhető része és sorsának osztályrészese. A mai nap és ez óra egyesíti magában a múltat és a jelentés ebben az órában nem lehet, hogy ne adózzunk pár szóval a múltak emlékeinek, mert községünk történelmi múltja fölötte áll események dolgában sok községnek, városnak és vidéknek. Nyolczszáz évnél több pergett le az idők orsóján, amióta a történelem Monostor nevét említi. A történelem szempontjából nevezetes volt és marad Kolozs-Monostor földje, mert hozzá legnagyobb nevű királyaink, fejedelmeink tettei fűződnek. II. Béla király itt alapítja (Éljenzés) meg 1062 körül a hírneves benczés apátságot, ezt Szt. László király 1091-ben már több faluval gazdagítja. III. Béla király 1192-ben Kolozsvár területét is Kolozs- Monostornak adományozza. IV. Béla király 1263-ban a tatár pusztítás sebeit gyógyitgatja. III. Endre király 1296 ban az apátság javait visszaadatja s ekkor 40 faluja van annak s mint czivitás említetik a község. Robert Károly 1324-ben a kiváltságait megerősíti, Nagy Lajos király 1357-ben az apátságot zászlós urasággá emeli. Hunyadi Mátyás sokszor megfordult itt és 1466-ban a monostori erősség iránt intézkedik A fejedelmek korában megfordul itt "csaknem mindegyik nagyobb alkotó, mig végre II. Rákóczi György itt hanyatlik el igaz ügyért az ütközetben 1660 május 22 én. Majd főhelye lesz a művelődésnek, hol a főrendi családok fiai a hires iskolában taníttatnak. 1818 ban leszedetvén az apátság épületei, abból épült Kolozsvárt a lyceum , a községnek nem maradt meg egyebe a mult emlékeinél. De az emlékek tanúságai szerint a község, habár az apátság árnyékában, de mindenkor saját neve alatt élt s mint a megye testének kiváló tagja tekintetett. De az idők emlékinél erősebb a fejlődés törvénye, mely magába veszi a múltat, hogy adjon helyette jelent és a jelenben úgy az egyes embernek, mint az egyesekből álló községnek uj életet , a művelődés, a gazdasági haladás s a hazafiasság föltételeinek megfelelő existentiát. A község belép legtermészetesebb körébe Kolozsvár város testébe s az egyesülés minden föltételei megvannak, az ügy megérett. Most midőn letéve községünk nevét, emlékeit addig gondozó anya a vármegye emléktárába, köszönettel állunk meg mi, a község utolsó képviselőtestületének tagjai a vármegye bölcs és mindig jó akaró kormánya előtt. Köszönettel adóznak a vármegyének s bölcs vezetőjének a tek. alispán urnák minden kor éreztetett gondosságáért, köszönettel közvetlen főnökünknek a tek. főszolgabíró urnák éber és gondos munkásságáért Arra törekedtünk, hogy megválásunknak ne legyenek utóbajai és örömmel jelenthetjük, hogy elöljáróságunk rendkívüli buzgósággal és munkával elvégzett, feldolgozott mindent, sem hátralék, sem tartozás, sem adósság nem maradt utánunk a tisztán fogadhatjuk a megye részéről a felénk nyújtandó bucsujobbot, melyet mikor tisztelettel megszorítunk, csekély személyünket a tek. megyei távhatóság szives jó emlékébe ajánljuk ! Gyarmathy Miklós alispán a szónoki búcsújára hosszabb beszédben válaszolt, eleg búcsút mondott a községnek, mely ezzel aktussal végleg megvált a vármegyétől, melyben elmúlt századok viszontagságai közepette hol ő dominált, hol felette uralkodtak mások. A búcsúzás után a testület felvonult a városházára, melynek tanácstermében Arbach Géza polgármester a városi tanács tagjai és főbb tisztviselők jelenlétében fogadta az új kolozsvári városrész küldöttségét, melynek nevében Vörös Sándor igazgató a következő szép beszédet mondta: Nagys. kir. Tanácsos Polgármester Ur ! Kolozs-Monostor kisközség utolsó képviselőtestülete utolsó működését gyakorolja ma, midőn tisztelettel járul "Nságod elé, mint feje elé azon törvényhatóságnak, amelybe törvény szerint a község bekebeleztetek s a melynek a mai naptól kezdve kiegészítő része s lakosai a város polgárságának polgártársai lesznek. Midőn kisközségünk a mai napon leteszi több század óta ismeretessé lett nevét és jellegét, az őt befogadó anyatest feje előtt legelőbb is azt a kérést fejezi ki, szíveskedjék gondjaiba fogadni a volt község lakosságát az új kapcsolatban, melyre habár az élet ezer alakú mindennapi szükségei, a helyzet, a fekvés és az összviszonyok természetszerűleg utaltak is, de a külön jogviszonyok azt megvalósítani századokon keresztül nem engedték. Most már ledőlt az egyesülés akadálya is, a sokszor pengetett, a sokszor tervett egyesítés ténye a mai napon konsummáltatott. Midőn a mai napon már majdnem 4000 ezer lélek nevében tesszük meg első üdvözletünket Nagyságod előtt, annak a 4000 léleknek nevében mondjuk és ígérjük, hogy a befogadó anyának, Kolozsvár szab. kir. városának jó polgárai , minden kulturális, közgazdasági és hazafias nemes törekvéseknek ápolói és az ezen várost kiválólag jellemző műveltségtől áthatott közszellemnek méltó tagjai lenni kívánunk. Osztályosai kívánunk lenni a város minden sorsának, hogy vele együtt haladhassunk úgy az anyagi jólétben, mint ez által az emberi általános, magasabb elhivatás minden ágában. Lehetnek most is, miként voltak egyesek, akik befogadtatásunktól féltek s tartózkodni kívántak. De én ebben a perezben őszintén elmondhatom — mint aki 25 év óta kisérem figyelemmel népünket — hogy a községünk népétől való félelem teljesen alaptalan.— Egyszerű jó erkölcsökben, polgári becsületes munkásságban tellett és telik ennek élete, úgy, mint Kolozsvár érdemes polgárságáé. Az a félelem, az a tartózkodás a mi népünktől, a vélemények azon tévedésén alapulhat, hogy összetévesztetett a helyzet nehézsége az egyéni cselekvények jellegével és a helyzet nehézségei a lakosság rovására írattak. * • . ■ Megmutatja a legközelebbi jövő, hogy népünk kormányzása semmi nehézséggel nem fog járni, mert a százféle közéleti akadályok és nehézségek megszűntével, népünk produktív polgári munkája és törekvései is érvényesülhetnek. Adja az ég, hogy legyen ezen óra kezdete a polgári közjólét, a társadalmi béke és harmónia, a művelődésben és hazafias munkában való közös előhaladásnak s adja az ég hogy ezen óhajtott után. Nagyságod bennünket soká vezethessen ! Midőn ezzel K.Monostor kis község utolsó képviselő testületének utolsó szereplése is véget ér, nem lehet utoljára más szavunk mint azon óhajtás, hogy az isten éltesse apostoli királyunkat, szeretett hazánkat s abban a most már számban jóval meggyarapodott városunkat! A zajos éljenzéssel kisért beszéd után Abach kir. tanácsos melegen üdvözölte a megjelenteket s úgy a maga, mint a városi hatóság részéről biztosította, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel mindent elkövet arra nézve, hogy azt a czélt, melyet a csatolással mindnyájan elérni óhajtottak, mielőbb megközelits ment hessék. Erre a tisztviselők és a küldöttség tagjai barátságosan üdvözölték egymást s a szép ünnepély véget ért. i r. Ujévi tisztelgések. Kolozsvár, jan. * * A városnál, a beállott uj esztendőben a város tisztikaránál a szokásos módon folytak le az üdvözlések. A különböző ügyosztályok vezetőit a beosztott tisztviselők üdvözölvén a városház közgyűlési termében gyűltek össze. Itt Losonczy János árvaszéki elnök meleg beszédben tolmácsolta a tisztviselők jó kívonatait Szvacsina Géza első tanácsosnak, kinek példája buzdítólag hat a tiszttársak munkakedvére. Szvacsina megköszönve a megemlékezést, kérte, hogy barátságukban jövőre is tartsák meg. Ezzel testületileg átvonultak a tanácsterembe A 1 b a ch Géza polgármesterhez, hol Szvacsina Géza intézett hosszabb beszédet a törvényhatóság vezetőjéhez. A 1 b a ch utalva arra, hogy a város szolgálatában immár a kilenczedik évet töltik a bizalom fáján, melyet tisztviselő társaival együtt ápolt, ismét egy újabb gyűrű fejlődött, kéri, hogy a múltak szellemében megfeszített munkássággal törekedjenek az adminisztráczió folyton fokozódó kívánalmainak kielégítésére. Ez után Bédi Ákos gróf főispánhoz mentek s Abach polgármester azon reményének kifejezése mellett, hogy a politikai válság szerencsés megoldása jövőre is biztosítja a nagyrabecsült, köztiszteletben álló férfiú odaadó buzgalmát a város részére, boldog új évet kívánt a kiváló főispánnak. Bédi gróf meghatva köszönte meg a tisztikar ragaszkodását s biztosította, hogy amíg teheti, mélyen érzett érdeklődését a város iránt tettekben igyekszik kifejezésre juttatni. A városi hatóságnál a tegnap délelőtt elsőnek a siketnéma intézet tisztelgett Szvacsina Géza tanácsost, az intézet ügyeinek előadóját Láda Károly növendék üdvözölte hosszú beszédben, majd az intézet igazgatója Taritzky Ferencz a tanítói kar nevében mondott beszédet. Arbach Géza polgármesternél Andrea Sándor siketnéma beszélt, meglepő szépen ejtve ki a szavakat, utána pefdig az igazgató adott a tanítói kar jókivánatainak kifejezést. Ezenkívül a tanfelügyelőség, kerületi állatorvosi hivatal, a tűzoltóság stb. stb. tisztelegtek a polgármesternél. * A vármegyénél. Az uj év alkalmából Kolozsvármegye tisztikara Gyarmathy Miklós alispán vezetése alatt tegnap d. e. tisztelgett gr. Béldi főispánnál. Az alispán szép szavakban tolmácsolta a tisztviselők jókivánatait, mire a főispán meghatottan mondott köszönetet s kérte a tisztviselők támogatását. Gyarmathy Miklós alispánnál Horn Béla árvaszéki elnök tartott üdvözlő beszédet, az alispánt, mint a becsületes munka képviselőjét éltetvén. Gyarmathy a tőle megszokott ékes- szólással válaszolt. Horn Béla árvaszéki elnököt Csiszár Gyula t. főjegyző üdvözölte. Úgy a főispánnál, mint az alispánnál a kir. tanfelügyelőség és a kir. építészeti hivatal is tisztelgett. Elsőnél Kozma Ferencz kir. tanácsos tanfelügyelő, másodiknál Bucsi József kerületi felügyelő tartotta az üdvözlő beszédet. A kir. táblánál A kir. tábla főtermében egy begyűlt tisztviselői kar nevében Hepper Miklós tanácselnök üdvözölte Fekete Gábor elnököt, ki meleg hangon mondott a megemlékezésért köszönetet; ezután a tábla Heppes Miklós, majd pedig Ziegler Emil tanácselnököknél tisztelgett. A kir. törvényszéknél. A helybeli kir. törvényszék, mint mindig, úgy az idén is tisztelgett vezetőinél. Báró Szentkereszty Zsigmond törvényszéki elnököt Szász Béla kir. táblai biró üdvözölte a szeretetnek meleg hangján. Beszédéből a következőket adjuk: „A bírói működés lényege az igazság kutatása és hogy az igazság a biró lelkében lakozzék. Azon fenséges, reá ruházott királyi hatalmat a maga valóságában csak úgy gyakorolhatja, ha elméje nemcsak a tudomány fegyverével van vértezve, hanem az erények és erkölcsök összeségének birtokában lelkiismerete tiszta, ha erkölcsi világában teljes harmoni uralkodik, hogy menten minden földi szenvedélytől, a szeretet vagy gyülölség által el nem vakítva, rátaláljon az isteni eszményre, mely az emberiség vezércsillaga, a világrend alapja: az igazság. J ' Jellemében, érzületében, gondolkozásában fejedelminek és papinak kell lennie. Valóban felemelő és megnyugtató, hogy a korban, melyben az emberiség az Istentől elfordul a vallás kultusa hanyatlik, a család kötelékeilazulnak • a század végén, melyben a trón, az állam az egyház, a társadalom és a család alapjaiban fenyegetve, az anyag uralma terjed: létezik egy intézmény, melyet oly férfiak alkotnak kik hivatásuk magasztosságától áthatva, kutatják igazságot és páratlanul alkalmazzák a törvényt hogy az élet, a vagyon é, , becsület ’ 10 m,gmart **Méltóságod legközelebb tartott f,„„költ beszédében a bírót oly szépen jellemezt, és ítélkezésének függetlenségében, elrvenlő«(Jzk és testvériségében. Ezzel nemcsak a lelkét és a bíró eszményképét állította elnkbe hanem tanúságát is adta, hogy a bírói hivatáson mint odaadással csüng. Ennek köszönt !