Kolozsvár, 1896. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1896-01-02 / 1. szám

Kolozsvár, 1396. Indokoltabb érzelmeinket ma elmondani, mint más alkalmakkor. Indokoltabbá teszi a közelmúlt épúgy, mint a közel jövő. Ki tudna a jelen perczben, midőn számot kell adni a mult sáfárkodásairól, átsiklani az utolsó év fontos politikai eseményein Midőn a kezdeményezők viszavonultak s helyükbe uj, lelkes hazafias erők léptek, kiknek egyelőre egyetlen czélja volt, ezt a munkát folytatni és befejezni, akkor, de csak akkor könnyebbültek meg az aggódó keblek és ma már lelkesedéssel kiálthatnak fel. ,A mű be van fejezve, a műt sikerült.“ Ez az elmúlt év eseménye s ha végignézek azok során, kik helyüket átengedve, félreállottak, kik átnyújtva a vezérlobogót, a szabadelvű ügyet nem többé, mint vezérek, de épp oly önzetlen, odaadással és lelkesedéssel tovább szolgálják, lehetetlen, hogy egy pillanatra meg ne álljak nagyrabecsült személyednél. A képviselőház bizalma folytán elfoglaltad az elnöki széket s mi nyugodtan tekintünk ezen szék felé mindannyiszor, valahányszor tárgyalásaink már-már oly mederbe csapnak át, mely a parlament tekintélyét csorbítaná. Te rendíthetetlen nyugalommal és bölcsességgel irányzód ilyenkor a hajót és a zátonyt biztos kézzel és tapintattal elkerülöd, mindenkor megtudod őrizni pártatlanságodat magas állásodban, mindenkor igazságot szolgáltatsz a szenvedélyekkel szemben, minek természetes következménye, hogy még politikai ellenfeleid is tisztelettel viseltetnek személyed iránt. De nekünk még több vagy ennél. Nekünk nemcsak pártatlan elnökünk vagy, ha tárgyalásainkat vezeted, de akkor, amidőn ezen helyről leszállsz, akkor pártunknak az vagy, aki voltál, egyik legkiválóbb oszlopa, egyik bölcs tanácsadója. Bebizonyítottad, hogy ha szükség van rá megőrizve elnöki pártatlanságodat, nem vonod meg támogatásodat kormányunktól, nem pártunktól; bölcsességed,széles alapon nyugvó tudományosságod és hazafiságod egyaránt latba veted, hogy a szabadelvű eszmék diadalmaskodónak. Most, midőn az egyházpolitikai javaslatok kormányunk önfeláldozó, akadályt nem ismerő hazafias működése mellett törvénynyé váltak, büszkén mutathatunk reád is, mint pártunk egyik legerősebb oszlopára. Ezért vagy te nekünk több, mint másoknak. (Éljenzés.) Bízunk politikai ellenfeleink hazafiságában, de bízunk elsősorban bölcs vezető ebben, hogy tárgyalásaink higgadtsága és tárgyilagossága nem fog zavartatni. Bízunk ebben annyival inkább, mert éppen a közeljövőben próbára lesz téve minden politikai tényezőnek, a legkisebbnek épúgy, mint a leghatalmasabbnak igaz, önzetlen hazafisága, vájjon az ezredéves fennállásunk megünneplésére irányuló tények megnyilatkozásai oly tömören és oly egyöntetűen mutatják-e be az országot, hogy a külföld ebből belső konszolidácziónkra biztos következtetést vonhat, vagy ezen megnyilatkozás csak külső lesz, a zászló becsületéért, belső igazsá nélkül.Az Isten éltessen sokáig. (Élénk, szűni nem akaró éljenzés.) - A képviselőház elnök* Tisztelt barátaim és képviselőtársaim ! Fogatjátok mélyen érzett köszönetemet azokért a kivánatokért, a melyekkel megtiszteltettek a melyeket én szívből viszonzok. Legyen szbad mindenekelőtt, t. barátom, a személyem tett nyilatkozatokkal foglalkoznom. Én el vgyok tökélve, mint mi mindnyájan, kötelesétemet teljesíteni. Mindnyájunk számára utánl a közpályán csak egy sarkisillag világosi meg: a kötelességteljesítés csillaga. (Tets és helyeslés.) Az elnök, hogy feladatát sikere oldhassa meg, egyéni erejével nem teheti,szséges ehhez a Ház támogatása, mely egye pótolhatja ki ezt a fogyatékosságot, mely elismerem — nálam is (Derültség és ellemondás), de nálamnál külömb embereknél nem egyezik felmerült. Ki kell emelnem azt, igen tisztelt képviselőtársaim és barátaim, hogy az elnök igazán csak akkor erős, ha a képviselők minden oldalról támogatják. (Helyeslés.) A mi szabályainknak természete megkívánja, hogy amint azok szabad akaratunkból keletkeztek, igyekezzünk azokat önkéntes engedelmességgel és alávetéssel megtartani. Részemről rajta leszek hogy a ház rendje és méltósága az én kezemben csorbát ne szenvedjen (Élénk éljenzés és tetszés.) és a siker, amelyet elérhetek, attól függ, mekkora támogatást és mekkora odaadást találok a parlament, minden oldalán. (ügy van.) Meg vagyok győződve, tisztelt barátaim, hogy a tietekre, de legyen szabad azon hitemnek is kifejezést adnom, hogy a ház minden oldalára a jövőben is bátran számíthatok. (ügy van !) Míg azonban egyrészről állásomban kötelességemet erőm szerint teljesíteni el vagyok határozva, másrészt annak pártatlansága, amelyet minden körülmények közt megőrizni óhajtok, nem gátol annak megmondásában és kijelentésében, hogy azt a politikai kapcsot és bizalmat, amely bennünket annyi éven át öszszefűzött, és amely, örömmel mondom, eredményekben, az ország törvénykönyveiben is lelte kifejezését, hogy én részemről azt megszilárdítani és megérdemelni a jövőre is minden körülmények között óhajtom. És ezen elhatározásom és ezen törekvésem nem hiszem, hogy elnöki feladatommal bármily tekintetben összeütközésbe hozzon. (Úgy van!) Valamint legyen szabad arra is rámutatnom, hogy állásom nem tiltja azt, hogy kifejezzem azt az őszinte örömmömet, amelyet a megalkotott reformok felett veletek együtt érzek, amelyeknek megalkotásában és végrehajtásában bizonyára jelentékeny érdem a jelenlegi kormányt is illeti. Meg vagyok győződve, hogy azoknak a maradandó intézményeknek hódító hatása nincs még befejezve, még hátra van az, hogy, mint minden nagy és új alkotás, meghódítsa a szíveket is, hogy eloszlassa a sok félreértést és őszintén táplált aggodalmat, melyeket csak az élet és tapasztalat győzhet le, (ügy van!) és akkor van befejezve ennek a reformnak igazi hivatása, (Élénk helyeslés), akkor ment át erülhetetlenül az egész nemzetnek közérzületébe és meggyőződésébe. És mit kívánjak én már most, t. barátaim, nektek ezen év kezdetén? Engedjék meg, hogy legelőször is kívánjam azt, hogy arra az enyhe fészekre, amelyben megpihenni időrőlidőre visszatértek, családotok és magánéletekre , hozzon az új év zavartalan boldogságot. És a közélet terén mit kívánjak ? Nincsen és nem is lehet más vezérelvünk, mint az, hogy legyen meg az a férfias örömünk, hogy a mi kötelességeket a mandátummal a nemzettől átvettünk, híven és sikerrel teljesítettük. Az ember állását többé-kevésbé szabadon választja meg vagy többé kevésbé szabadon foglalja el. De a kötelességek állásához vannak nőve és azokkal szemben csak odaadásnak van a helye. Én azon hitemnek, sőt meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy amint a mandátumt mai mindenki, aki a nemzet képviselőházában van küldve, átvette, azt a kötelességet, hogy ápolja az ország érdekeit, valósítsa annak felnadatait, őrizze meg annak reményeit, fejezze ki érzelmeit, tartsa fenn jogait és méltóságát, is amint mindenki átvette azokat a kötelességeket, én azon reményemet és meggyőződésemet fejezem ki, hogy ennek a minden oldalról való, átérzése nem fog hiányozni és éppen ezért nem fogunk letérni " együttműködésr''1'’ ról a közös talajáról, amelyre a nemzet kezéből vett megbízatásának bennünket állít. Én azon hitemnek és reményemnek adok kifejezést, hogy a képviselőház még egy részről magas feladatát szem előtt tartva, szorgos figyelembe vesz minden panaszt, megfontolás és vizsgálat tárgyává tesz minden áramlatot, amely a nemzeti élet méhéből elébe hozatik, másrészt nem felejti el azt, hogy ő a bírája annak, hogy mi országos érdek és mi biztosítja az ország jövőjét, hogy a döntéshez bizalma legyen a nemzetnek, szükséges, hogy az a kérdés teljes megvilágítása után következnék be, minek viszont feltétele az, hogy mindenkinek számára, aki körünkben helyet foglal, biztosítva legyen a kihallgatás és a méltányos megítélés. (ügy van !) Ha ezeket nem tartjuk meg, félő, hogy azok a feladatok, amelyeket a képviseleti kormány lényege kezünkbe adott, csorbát szenvednénk vagy összetörnének kezeink között. És midőn ezen hitemnek és reményemnek adok kifejezést, én nem gondolom, képviselőtársaim és barátaim, hogy vérmes vagyok, mert bármi nagy legyen a megoszlás és időről időre bármily élesek legyenek az ellentétek közöttünk, bármit hozzon is a politikai élet háborgó mélyéből felszínre a feltörekvő ár, van egy meggyőződésem szerint hatalmas és mindenütt élő elem, van egy elem, ami ezen reményemnek, azon meggyőződésemnek erős támasszal, és ez a hazaszeretet (Helyeslés.) Ezt, barátaim, az a nagy erkölcsi erő, mely, meg vagyok győződve, mindnyájunk szivében él, amely az alkotmányos élet természetében fekvő küzdelmeknek elfajulásait 19 féken fogja tartani és nem engedi azt, hogy ez a politikai életben természetes pártmegosztás a törvényhozás üdvös és sikeres munkásságát meghiússsa. És most, t, képviselőtársaim, azzal a reménynyel szívünkben és azzal az eltökéléssel, hogy kötelességünket minden körülmények közt teljesíteni fogjuk, ennek az emlékezetes évnek elején, amely arra van hivatva, hogy mindazt a magvat, mindazt a törekvést, amelyet a gondviselés keze elhintett és amit ezredéven át fejlődésben megoltalmazott, mihelyt azt bb virágzásra, szabadabb, gazdagabb kifejlődésre hozza, ennek reményével szivünkben kívánok nektek és kívánjunk a hazának boldog újévet (Zajos hosszantartó éljenzés.) Ezzel az újévi politikai üdvözlés körülbelül 1/4 12 órakor véget ért KO LOZ S V Á R A Karolina kórház karainak ügyeit vezeti. Az átadásnál jelen voltak az alapfelügyelő bizottság tagjai, gróf Béldi Ákos főispán, Arbach Géza polgármester, Martin Lajos az egyetem rektora és az orvostudományi kar tanártestülete. Ország világ tudja, a verebek is cdripolják, minő szomorú viszonyok között teljesítették és teljesítik, a kórházi orvosok és a klinikai tanárok nemes hivatásukat. Ő felsége, szereted királyunk, legmagasabb látogatásai alkalmával, a belügy és közoktatásügy minisztereinek egész sora egyhangúlag tarthatatlannak jelezték az állapotot, helyiség és berendezés tekintetében. Primitív ott minden, kivéve gyógykezelést, amely előtt teljes elismeréssé hajlunk meg, amikor látják, hogy majdnem fényesebb sikert ér el, mint a főváros moder berendezésű kórházaiban. Hogy e szomorú állapoton segíteni ne lehetett, annak kizárólagos oka a két minisztrium közötti vita volt, a kezelés illetősége lett. A közoktatásügyi minisztérium 1872 . folytán követelte átadását az egyetemi tanít czéljából muldatlanul szükséges klinikák le rendezésére. Egyebet nem ért el, mint a betegek egy kis részének átadását nyomorúságos viszonyok között és idegen igazgatás alatt. Márpedig nemcsak két dudás nem fér meg egy csárdában, de két gazda sem egy házban. A belügyminisztérium nem adta ki kezéből, mert „országos“ kórház, noha már Ferencz király alapító rendelet® világosan kimondotta, hogy rendeltetése a sebészek*) kiképzése is. Vitás lévén az alap, természetesen új, czélszerű, a kor követeléseinek megfelelő kórház építéséről szólani sem lehetett. Ennek az igazán kínos, s az illető tanárokra nézve már-már kétségbeejtő helyzetnek vetett véget a jelzett nagyfontosságú esemény. Ki van mondva , hogy a kórház a közoktatás- ügyi minisztérium hatáskörébe megy át, hogy át fog alakíttatni a tudomány mai álláspontjának megfelelően, s habár „országos“ jellegének megfelelően ezentúl is lesz korosztálya, de irányadó mégis az egésznek vezésében és szervezetében az orvosok képzése, ami a betegekre nézve tudvalevőleg kettőzött figyelmet, gondosabb ellátást és első rangú gyógykezelést jelent. Most már az új kórház, illetve kórházi pavillonok építése többé nem a ködös távolban lévő esemény, hanem a megvalósítás első stádiumában álló terv. Ismerve közoktatásügyi miniszterünk erélyét és kitartását, bizton reméljük hogy a megkezdett irányban tovább halad aa egyetemünk, városunk és országrészünk áldására a modern Karolina kórház megalapítója lesz. A második ezer év küszöbén örvendetesebb esemény városunkra nézve alig gondolható, mint ennek megvalósítása. A Mindenható segítse meg Vlassics Gyulát ebben, az emberiség"~díjaznt" a tudomány diadalára ! (-!-■) Kolozsvár, jan. 1. Szilveszter napján egész csendbelTlyen nevezetes esemény folyt le, a Karolina kórház falai között, amely egy részről több mint negyedszázados kitartó küzdelem diadala, más részről egyetemünkre, illetve annak orvostudományi karára nézve egy új, szebb aera kezdete, amely mint ilyen, nemcsak városunkat, de az egész országrészt közelről érdekli. A Karolina országos kórház alapfelügyelő bizottságának ülésében gróf Eszterházy Kálmán elnöklete alatt Búth Károly osztálytanácsos mint a belügyminiszter megbízottja átadta a Karolina kórházat összes alapjaival egyetemben a közoktatásügyi miniszter megbizottjának Tóth Lajos egyetemi ny. r. tanárnak, a ki a nevezett minisztériumba beosztva, s az egyetemek orvosi és természettudományi megválni az érdekes autól, házaitól, melyek ki szinte S mennyire megeli mégnak belső és külső tren(]ezt elrakják bennük a sigaara tnlipántos ládákat, ^ ^nrrí talt, a hoszszú lóc^ ha b az illető vidék rub^^ 3 3 vidék szokásait jymprte udvart apró marhínépesit: pelnok, vagy kukocza^ fai pornak, a gondos£zj ass az eleven galamb** pedig hogy szemet keres 8net a lakókat is költözik a a felügyelője és jcalozója ahonnan a ház megfelelő tájszólást beszéli, amelyr De a legnagyobb I rendezendő nagyobb szánulások, sokadalmak, 4 minden hétre esik amelyeket sor rend«* bemutatva népik legii eddig már tel^n 'WjA következők. Az elsői k E I a menete végi v0ju® vetett 'vHo/.atos, tetszető® más levegőt érez. Itt a kép, ha a hoteljen lesz, ha ágyakat, a keresztlábú aszsanltöznek a figurák, mindenütt jellemző, csoportokban Az utanakogonya a csűrben csé káposztát ti . hízókat eteti, leszállnak a duczról, s népes udvaron. Eleven házakba, mindeniknek h a arról a vidékről való, viselpit'“” .i_ • .V4V/U jó viseletben jár, s azt az odahaza megszokott, élénkséget az időről-időre tbásu ünnepségek, felvoozzák a faluba. Majdnem id egy-egy ilyen ünnep, ■inek az egyes vármegyék illegzetesebb szokásait. Azállapított ilyen ünnepek a lovas kisér. Ifcsg Inban igazán nej legény és leáiy tarják a lakaja Krassómat rendez a uj résztvevökkel hoznak föl, létében. Herdéki bucsben megye, lakodalom, amelynek * majd a városon. Több lesz. Starczagról, Türkevé- Madarasról, Kunszentmár- I A legnyalkább legények, akaczkiásabb menyecskék jön-k el, amelyeket még negyvenzigány is lesz velök. A fakuszik az egymásnak szánt a csárdában valósággal megit, kunsági szokás szerint!* Arén megye is lakodslvai és bogsáni járásokból való az ünnepségre is 30 embert országnak talán legfestőibb visemegye a faluban egervi- I. rendez 60 résztvevővel. Szemiszlakodalmat mutat be : 100-110 la mix—i va.— Fe JJÍilrtUUUaiUllL LUUiat UD , 1 KJ' 6 szekérrel, 60 lóval. Két napig I .-XX--------------------------------------------) a&CA.OlLGI, uv IOVdl. I.től Ulipig utánna nagy lakodalmas tánczvárosban, amely virradtig tart. De bemutatja a bánffy-humis szokásokat Zemplén vár- 11 hegyaljai szüretid nala, Mád, Tarczal, Tokaj, Olasz Tolcsva, Sárospatak, Sátoralja- M a legderekabb legényeket, legéüat, akik úgy végzik majd a szüregyalji boldog napjaiban szo- IVan azóvil, szüreti szerszámokkal a menyezetsz*rü szőlő koronát a láks a beszédek és ünnepségek tkozl, nótival, tánczczal ünnepük a rét oválnnepek még: a nagyjácsai *3 z ( búcsa, ruthén keresztig szent-ünnep örményod m, asziló-megyaszszói aratóngygy raízis biztosítva van, hogy .3 falu hat hónapon keresztül ki nem vitgból, átványosságból. Az ezredéves kiállításról. — Ünnepek a faluban -Budapest van. Már most is látnivaló, hogy az ezredes kiállításon a nagy publikum a históriai és ta a katonai kiállításon kivül legjobban a falut Irja látogatni. Most is arra felé húzódik az épeket néző fővárosi ember s ha külföldről valaki a kiállítás készülődéseit nézni, alig ^ *) Az akkori sebészeti akadémiából kissebész-mesterek tudvalevőleg az orvosi gyakori»^1' jogosittattak *) Az akkori se»»».._____ ‘ felsebész-mesterek tudvalevőleg az orvosi gyakorli jogosittattak kis adósság. esős ur. _ ~ •- - Egy Csakhogy még raá9 bökkenő is van J - Mennyi? _ nyög a király A királyi tanácsosok. — Regény. — Irta: Vértesi Arnold. (Folytatás.) . .irályi tanácsos ur valóban olyan fór• mintha elvesztette volna azt a kicsi Akmán ételkét is, ami volt. Az asszony azonban még ebben a veszedelemben is tudja, hogy mit kell csinálni. Fenn kell tartani rangjukat. Ez a fő. Sernkinek sem szabad sejteni, hogy vagyoni viszonyaik megváltoztak. A gyermekeknek sem Minden úgy marad, ahogy volt. A férfi bambán utána mondja : — Jó, jó, minden úgy marad — De nem tudja, hogy mi marad úgy. gy ebédek, vacsorák? A pazarló úri élet? De n?fí*^xí Az assíí^^jfinj kérdezi, hogy miből ? Hát mások miből ? Hát nincs nekik annyi hitelek? volna most összehúzódni. Ellenkezőleg, inkábbn meg kell mutatni, hogy milyen úri Jád eZ ae pHrozig ,nem szabad helyet engedni a kétkedőik Nem *zava(i koczkáztatni a feáujjjl^főkelő férjhezmen«i«iöt, a^ j6u kantérjat Hát nem érted ? — magyarázza ő nagysága férjének. A királyi tanácsos ur nem érti. De sok dolgot nem ért Ő szegény. Mikor azonban a leányra fordul a szó, nagyon elérzékenyül s megtelnek szemei könnyekkel. Tudja Isten, mi lelte, most olyan hamar elérzékenyül. Annál erősebb lelkű a nagyságos asszony is el van ugyan keseredve a hiányzó milliók miatt, de valami homályos reménység biztatja, hogy még megtalálják azokat valahol, mert egy püspöknek nem lehet így meghalni. Az egész után ez forog ő nagyságának a fejében A milliók, melyeket meg kell nekik kapni, ha van még törvény és igazság a föld színén.Mikor Vámosra haza értek, nagyon különös meglepetés várt reájuk. Ivánt találták otthonn. Az urfi kissé szepegve bújt elő, de az anyai szeretet melege mindjárt megnyugtatta: — Jaj, milyen kedves gondolat volt tőled, hogy eljöttél. Az apa azonban nem oly hálás. Az tudja, hogy ilyenkor, tél idején, nem igen szokták haza ereszteni a Theréziánum növendékeit. — Aztán micsoda ruha ez rajtad? Mért nem jöttél az egyenruhátokban ? Az ám, ezt már az anya is látja. Miért nem az egyenruhában ? Az sokkal csinosabb, mint ez a civil ruha. A fiatal úr vállat von: — Nekem meg ez tetszik jobban. — De a kard, az az aranyos markolatú kard, az igazán nagyon fess; kár hogy el nemuntam,anyám, cudarul meguntam jelentette^íV^leményét az ifjuur; — aztán "»/vöt- hnuv a dübdösí nu — Csak nem akarod ott hagyni, te szerencsétlen ? ijedezett az anya. — Ott hagyni olyan intézetet, ahol az embernek annyi előkelő családbeli ifjú a társa, annyi mágnás. — Olyan csiribiri német bárók, ingyenesek — veti oda fitymálóan Iván urfi — igazi úr, magyar mágnás már alig akad. — Alig? Dehogy? Egyszerre alászáll Hajnóczyné előtt a Theréziánum. Persze ha így a dolog . . . — Jogász itthona is lehetek — magyarázza az urfi A nagyságos asszony hamar belátja, hogy itthona is lehet és ha már úgy sincs püspök nagybácsi, a ki fizessen . . . — Mit gondolsz, Gábor? A királyi tanácsos úr bámul, hogy ő tőle kérnek véleményt, ami eddig nem volt szokásban.— Ingyenesnek talán föl lehetne vétetni, ha folyamodnánk, — motyogja egészen megzavarodva. Ingyenesnek ? Erre föllázad a nagyságos asszony büszkesége. Hátha megtudják Vámoson ?S az ifjú úr 19 segítségére siet a mamájának : — Majd, hogy még jobban agyon szekirozzanak azok a rongy németek ? Külömben bibéje is van a dolognak. Az ifjú úr bevallja, hogy már két hete, hogy ott hagyta a Therezianumot. Az apa elszörnyed . — O . . . ott hagytad ? De az anya védelme alá veszi fiát. Ugyan érdemes is abból olyan nagy zajt ütni két ezer forint, — jelenti összegben Iván urfi. — Két ezer forint ? Két hét ? A királyi tanácsos úr nyájas, Barcza kékre változik s nagy izzadság es,eket törülget le homlokáról. Az ifjú úr azonban nem érhegyr mi®rf kell két ezer forint miatt úgy ,kinálni az öregnek. Hiszen más fiatal ember nem anynyit, de húsz ezer forint adósságot bánnak. Aztán hiszen apa tudhatná, hogy egy az- Biz Isten, nem kapott többet ötszázr Azok a bitangok megnyuzzák a fiatal ein»^ No ez már könnyehn^fogatja a nagyságos asszony is. Iván urfi igéri, hogy má^ ®iosabb lesz— Nem lehetne Inaikéva,amit az uzsorásoktól ? — próbálgatja ő'’V: J®a?a— Meglehet . . . árebár • — Micsoda ámbár? esett. Nagyon be volt rúgva vele azt a váltót. E» azt 'múlták, hogy a jeglekelübb gavallérok is tM - i grófokat, bárókat emlegettek, ettv gsc'’erczeget is. Hát hiába, kiskorúdnak *• '-bat pénzt adni. S mikor láttául ki » Pajtásom, Szélviry Ábris gróf is ali'1“’ Mt é” 18 "8«tettem. S a vármegyénél V Kolossvár. január 2. r összegyűlt a vanlta tegnap délelőtt 10 órai tisztikara teljes egyebázán Kolozsvármeimban és Bó n is Ist-1 gr. Béldi Ákos főiska előtt Bó nis István ikarának jókívánságait, iból. A beszéd után gr. Jólott. Megköszönte az Iszéről is minden jót. Izei a tisztelgés vélieti még a város risz- t aségét Abach Géza törvénytelen. Kiskorú — Hisz az a ' nem irhát alá váltót — Persze hogy neil — a szenzálok is tudják A királyi taná lett a világ. Az a szer Az bizony aláírta püspök bácsiét. Hajnóczy Gábor a roskadt. Nagy kövér tel , hanyatlott, szemei l**csuBt.. re I osszeesett, keze lefutott hozza. ^‘u L. »T . n u «, * k* NeJ* rémül De nem volt sem kis vértolulás az agyra.a„„ . ■ - Li,d, a dok,oTaSu b8J “«k eg, bor nem neked nkti. fr m01ldlej h a nagyságon aesaon,.^ a tanákerek ““ -j Béldi Ákos főispán az üdvözlést és a magat kivánt a tisztikarnak. get ért. A főispánnál tiszt tikara is, melynek küldi polgármester vezette — viszonzá az úrtí, lazt. Épen azért . . . ns úrral szédülni kezdetien fiú . . . ? S apja nevét meg a piron-Mintha csak a bordig hiszen mióta haza értt volna az ola, pépét sem ivott s a vaeutortek, még egy csepa kis palaczkkal az étet csak épen avval könnyű lőrét. De nem ■»: kocsiban, valami csak nyög és csuklik s szegény ember, hogy a fejére rakják a fedelmesen hagyja, _ aiegieuob........ kati miket, a nagyságos t^gvizes borogatáso- Micsoda ámbár? ^ ^ meg. ^ sajátkezüleg rako^ny ezúttal kivéte-Iván úrfi akadozik. R ' a\áltatták Mer* ő nagysága «Li:ot-hogy egy kié gyöngédsA edt és azt is érzi, fiú rossz fát, tett a ta«r an szükség. Az a gesztelni kell egy kissWf haragos apat ennak, hogy menjen. T»§W»által»t Ivánbeszélni: |bfin J°bban lehet Most már Gábor? Csak marad/»»'1 " f8H' ./'S!;-8 tünk így is. I buiyoocn. MAH aI* __ . ve (4) Január 2.