Kolozsvár, 1896. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1896-07-01 / 147. szám
c# Barátkozás, Kolozsvár, julius 1. Miért nem hagyják magukra a nép Lt? Oly szépen el tudnák intézni az íveiket egymás között, hogy minden Uk menne, mint a karikacsapás. Régen fölülről akarták mindenáron gyámolítani népet, amelyet e közben majd hogyan nem gyámolítottak. Most meg tólról okvetetlenkednek a politikai stréberek, hogy a nép boldogításának czime és ürügye alatt annak vállain ők maguk emelkedjenek és boldoguljanak. Régen az abszolút hatalom, ma az abszolút demagógia tette a népre a kezét. A nép pedig°bizonyos fokig régen is gyermek volt,"ma is az: engedte és engedi magát a n ámítás csábos járszalagján vezettetni. Ezelőtt a felső hatalmak aknázták ki a szabadság hiányát; ma az alsó hatal ,maskodók élnek vissza a szabadsággal. Pedig, aki e napokban a bécsiek és budapestiek barátkozását látta a mi kiállításunkon, meggyőződhetett, hogy a nép akkor jár a leghelyesebb után, amikor vezető nélkül indul el, s akkor tolmácsolja leghűbben a saját érzelmeit, amikor a saját szájával beszél. A bécsi szabadelvű demokraták látogattak el mi hozzánk, hogy nemzeti ünnepünkön barátságukról biztosítsanak, az ország szívében pedig ezrével várták őket mieink a magyar nemzet nevében, hogy hagyományos vendégszeretetünket éreztessék velük. És azután több napon át folyt az igazi osztrák németek és az igazi magyarok között a barátkozás, amelynek fontos és biztató politikai következményei se maradhatnak el. Mindkét oldalon hangsúlyozzuk az igazit, a valódit, aminek a szabadelvűség a próbaköve. Ha ki ez elvtől eltér, az már a helyes útró i letért Amint tették ezt oda át Lueger és társai, akik a zsidókat, idehaza pedig Zichy Nánádor és hívei, akik meg a fölvilágosodott katholikusokat akarják kizárni az emberszámból. És a reactiónak e két sötét lovagja akarva, nem akarva, tényleg egy kézre dolgozik: feszítgetik azt a kriptaajtót, amelylyel a letűnt gyászos idők szellemét elfalazzák, s bontogatják a kötelékeket, amelyeket a két ország alkotmányos tényezői, az uralkodó közösségéből és alaptörvényeinkből kifolyólag, az utóbbi pár évized alatt egymás között szerencsésen létrehoztak. Egyszóval: fenyegetik azt a szabadelvű alkotmányosságot, amely a monarchia alapja, ért a dualizmus föltétele. És amelyről osztrák barátaink a lefolyt ünnepségek alatt nemcsak azt ismerték el nyíltan, hogy részükről nekünk köszönhetik, hanem azt is tartózkodás nélkül bevallották, hogy a mai fölfordult viszonyok közt megmentését megint csak tőlünk várják. Ez a látogatás mindenesetre kiemelkedik az alkalmi sablonos látogatások keretéből, s politikai fontosságot nyer, különösen a mai viszonyok között. Mindnyájan tudjuk, hogy Magyarországon a közhangulat az utóbbi időben nagyon kesernyéssé változott Ausztria Bécs iránt. Mert a kiegyezés kérdésében tanúsított merevség és önzés, s a politikai kérdésekben a szabadelvűség rovására gyakorolt befolyás úgy tüntette föl sapraszédunkat, mint közgazdasági és politikai téren egyaránt kiszipolyozónkat és elenségünket. Eddig édes-kevesen talál-lkoztak, akik az érem másik oldalát is bemutatták volna, s azt hittük, hogy ha odahaza, belső ügyeikben össze is kaptak egymással, az irántunk való ellenségeskedésben egyetértenek. Ám jöttek aztán az alsó-ausztriai iparosok, akik a legjobb szomszédi érzelmeket hagyták itt maguk után. Ezeket követték most Bécs szabadelvű polgárai, akiknek megjelenése és viselkedése valóságos tüntetés akar lenni a Luegerék reactionárius magatartása ellen, s a magyar álláspont mellett. E jelenségek feljegyzésével egyáltalában nem akarunk Ausztria belügyeibe avatkozni, s csak is annyiban érdekel az egész, amennyiben a dolog minket is érinthet. De örömmel látjuk, hogy Bánffy Dezső miniszterelnök álláspontja, amelyet az ismert Lueger-interpellácziókra adott válaszaiban elfoglalt, teljesen igazolt, s a bécsi alpolgármester handabandái már oda át is nevetséges toporzékolásokká kezdenek válni. Csak azt szeretnék, ha bécsi barátaink odahaza is föl mernének már lépni, s ne szorulnának ide mi hozzánk, hogy érzelmeiket tartózkodás nélkül kinyilatkoztassák. Saját fészkében kell megtámadni és kiföstölni a mételyt. Mert azt eddig is föltehették rólunk, hogy mi már csak a saját érdekünkben is minden erőnkkel megvédjük a szabadelvűséget, amely mellett annál kitartóbbak leszünk, ha látjuk, hogy ezáltal oda át szaporítjuk barátainkat, akikre főleg most, a kiegyezés küszöbén, kétszeres szükségünk van. Ami pedig a szabadelvűség mellett különösen a demokrataságot is illeti, amely czímet bécsi barátaink oly fennen használnak, hát ebből bizony sok elkelhetne nálunk is, ahol a társadalom annyira ellenkező irányban halad, hogy maholnap már az iparos is sértve érzi magát, ha csak tekintetes urazzák. Azért említjük épen az iparost, mert mi ebben keressük a demokráczia magvát, ettől várjuk, hogy az elharapózó úrhatnányságnak gátat vessen, s az igazi polgári erények terjesztése által kiölje belőlünk az a hitet, hogy Deák Ferenczczel kihalt közülünk az utolsó tekintetes úr. Megváltjuk, hogy bizonyos röstelkedéssel vennék, ha Kronawetterre és társaira szorulnánk, hog a magyar társadalomban a demokrata erények gyökeret fogjanak. Meg tudjuk mi ezeket teremteni a magunk emberiségéből is, csak adjuk meg a munkának azt a köztiszteletet, amelyet az joggal megérdemel. Hanem azért a bécsiek látogatását nagyra becsüljük, mert ettől nemcsak a kiegyezésben várjuk azt a fordulatot, amely az igazság és méltányosság előtérbe helyezésével jár, hanem a politikában is, ahol nagyon elkezdtek szaporodni a szabadelvüség fattyúhajtásai. Mindkét irányban szükséges azonban, hogy amit barátkozás, ünnepség és pohárcsöngés közt érzünk és kifejezünk, azt a hétköznapi munkában is érvényesíteni igyekezzünk. . A »KOLOZSVÁR“ TÁRCZA 14. ..]. évfolyam. 1896. 147 szám. Kolozsvár szerda julius 1 " Szerkesztő-iroda: BELKÖZEP UTCZA 4 SZAM szellemi részét illető minő««. A közlemény ide intézendő BELKOZEP UTCZA 4. SZAM ELŐFIZETÉSI DIJAM Egész évre.........................lg frt. Félévre . . . . . g frt. Negyed évre . . . . • 4 frt. Egy hóra.........................1 frt. Mi kr Egy szám ara 4 kr HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm tér ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr »•“ ad*tnak VlM,a ... a lap minden nép, az fm«felenl , r#sérn»pok kivételével. nem" vi.idenél beküldött közlemények te-kintetbe nem vétetnek Millenáris és templom-szentelő beszéd.*) Elmondta Erzsébetvároson június21-én Szán Dero. Kedves atyámfiát! Meghatott szivvel és ' Szörf,"igatottsággal fogadom a megtisztelő egbiváet e szép reményekkel biztató egyház térelt hogy sok áldozattal, eléggé nem diszbel'* vallásos buzgósággal megépített e di'•tapomában először én hirdessem annak ilj*®’1*’ csoda dolgait, ki mellettünk áll az örömeiben, nem hagy el az élet megpróbálásaiban: biztat, bátorít, megszentel az esőben és a halálban. I ^‘ phatott szivvel állok itt, e szent hele,.’ mehet ez alkalommal felavatunk tisztevg|( G ailnak a hatalomnak, mely csodát mitatra.Thon e'végtizte' hogy nemzetünk tiz évvérzivatarjai között itt helyt álljon ; szadi 6 e,C80^ azz al, hogy adatik nekünk, duz é'ezr ^lépni állami lételünk második tabb • ^ al£hor, midőn körülöttünk hatalmanépj. * "yngodalmas.ibb múltú nemzetek, a mi r' I fiatalabbak, szemlátomást sorvadta^ Közölta'‘ e gondolatokban és szépségekben illit ^ a »Protestáns Közlöny*-ből. A millo*1'lllagaslSZ^*e'í sorozatából ez a beszéd messze dóinknak * közlésével szolgálatot vélünk tenni t. pi-Szerk. nak el. Szeszélye ez nem lehet a gondviselésnek. Az örökkévaló istennek nem lehetnek évezredes szeszélyei. Múltúnk, jelenünk, lételünk tervszerű végzései a gondviselésnek, mely eszközül szemelte ki a magyar nemzetet, hogy érvényesítse a népek sorsát intéző akaratát. És lelki szorongatottsággal állok itt, mert ez egyháznak ez a napja és hazánknak ez az esztendeje oly határjelző pont, mely önkénytelenül vonzza nemesebb ösztöneinket amaz eszmények felé, melyek nélkül egy nép fenn nem állhat; megemlékezni a múltról, hogy remélhessünk a jövendőben; megszentelni ezt a földet, hogy bízhassunk az örökkévaló világokban ; büszkéknek, önérzeteseknek lenni úgy, hogy a lelkesedés, a tenni vágyó akarat erejében bizonyítsa be elhatározását mind a halálig, mert e szent napból, e fölséges esztendőből melankholia és emelkedés szól mindnyájunkhoz; elégia, mely, a hymnusz költészetébe csap át. Szivem dobog, lelkem csak félve meri kibontani szárnyait, mert oly világokban jár, melyek a legszentebbek : király, haza, vallás. E három színű lobogó, mely a reményt, az önfeláldozást és a legmagasztosabb eszmények kultuszát hirdeti. A polgári és hazafias erények egész kátéja beleszorítva egy mondatba, a kor uralkodó eszméivel, a kapzsi önzéssel szembe állva azok, melyek nagy és hatalmas népek boldogulásának alapjai. Meghatott szívvel, lelki szorongatottsággal állok itt, először és úgy lehet, utoljára: tudok-e hangot adni a közörömnek , kifejezésre juttatni azt a szent lelkesedést, mely az isteni kijelentés mátrójává hall ho,_^' hatö'tsen mindnyájunkat ? Ah, istenem, eszembe jut Mózes ott a Nékó tetején; eszembe jut Álmos, ott, a Kárpátok bérczein , nekünk, hajlott korunknak, csak az adatott meg, hogy egy pillantást vessünk az ígéret földére : a béke, a hármonra biztosított jövőjébe; az ifjú, az óvja meg szivében, lelkében és féltse, mint szemeinek világát e nagy napok nagy emlékét. Én csak imádkozni tudok. És kérlek titeket is: „Könyörögjetek Jeruzsálemnek, békességért ezt mondván, legyenek szerencsések, a kik téged szeretnek ; legyen békesség a te tornyaidban, és csendesség a te kerítésedben; az én atyámfiaiért, és az én barátimért kérem most, hogy legyen békesség te benned ; a mi urunknak, istenünknek házáért kívánok neked jót. „Egész szivemet, lelkem jobb felét adom, cserébe tőletek jóakaratu elnézést várok, remélek. * „Könyörögjetek Jeruzsálemnek békességéért!“ Oh, nagy oka volt a koronázás zsoltárírónak, hogy erre buzdítsa Izráelt. Jeruzsálem nem csak a fénynek, a hatalomnak és dicsőségnek volt forrása nemzetére nézve: a Sión hegyén felépített templom lelki életének volt mindent adó központja, ahol megtalálhatták és fölemelkedhetett ahhoz, kinek neve : Zebaoth, oh, seregeknek ura. Ott volt a szentek szentje, hol áldozati füstnek illatától elkábultan beszélt a főpap a Jehovával. Dávid lelkében már megcsendült Jézus Krisztusnak későbbi jövendölése : oh, Jeruzsálem városa, vajha eszedbe vetted volna, a melyek a te békességedre valók. Dávid tudta, hogy Izráel népe a szent várossal áll, vagy vele töröltetik el a földnek szinéről. A mint hogy el is tömhetett. Hiában való volt a farizeusok vakbuzgó ága, hiában való volt a Makkabeusok hősies önfeláldozása, a mikor megfogyatkozott Jeruzsálemnek békessége, a világtörténelem szegényebb lett egy addig hatalmas nemzettel. Oh, bizony, Dávid tudta jól, mit celekszik, midőn óva intett : könyörögjetek Jeruzsálemnek békességéért ! Atyámfiai, nem hangzanak-e intőleg mi felénk is e szavak ? Nem úgy zendülnek-e, mintha az Ítélet trombitája lennének ? Nincs-e nekünk is Jeruzsálemünk ? Nyissátok ki szemeiteket. A kegyelet áhítatával vegyétek kezetükbe édes hazánknak bármely göröngyét, s benne tisztelnetök kell Őseinknek megszentelt porait. Mi nem kötjük ugyan magunkat egy arasznyi helyhez ; imádásunknak tárgya nem a hegyen épített város; nem a szent sátor az, melyben bemutatjuk az áldozatot: a mi Jeruzsálemünk az ezer éves Magyarország, a mi édes hazánk, oh, könyörögjetek annak békességéért ! Magyarország! Magyarország nem egy élettelen geográfiai fogalom, hanem élő szervezet, organizmus az örök életre hivott emberiség halhatatlan életében. Magyarországnak lehetne,a határai a Kárpátok égbe nyúló hegylánczai , völgyeit öntözhetik a Duna, Tisza, Maros, Küküllő, Olt kristály hullámai ; berkeink betelhetnek fülemile-hallal, illattal a levegőig; mezőink roskadhatnak az aranykalászok áldása alatt, és Magyarország mégsem ez. A sziklákat szétmorzsolja a menykőcsapás ; illat elszáll, virág elhervad, s felhőkbe borul a napsugár; elmúlnak a múlandóság törvénye alatt keletkezett intézmények és ha kicsinyek és ha nagyok, meghalnak a halandó emberek, mindezek nem teszik Magyarországot-Magyarországnak valami egyébnek kell lenni. Egy résznek abból, a mi egykor ott lebegett a vizek felett. Egynek az apokalypszis sassai közül, mely kitör a sírból, a romok közül és szárnyait csattogtatva, eget kér. Magyarország keletkezése, fejlődése, virágzása, hanyatlása, föltámadása, jelene és jövendője; a mi volt ezer esztendőn keresztül világverő dicsőségének századaiban, majd megaláztatásában, a mi most és a mi lesz a jövendőben, mind azt bizonyítja, hogy a gondviselés háztartásában Magyarország világtörténeti erkölcsi szükség, lelki tartalom, eszme, amely elpusztíthatatlan, mert önmagában bírja létezésének föltételeit. Mik ezek a föltételek? Lángoló haza, és szabadság-szeretet, nem őszi önbűl, mely a fecskét melegebb vidékre küldi, hanem abból a lelki kényszerből: „itt élned, halnod kell“. Harczi vitézség, nem Hivalkodásból, vagy dicsvágyból, mely hódit, hanem emberi méltóságból, mely fölenyel. Balsorsban tanúsított szívós kitartás, mely a csapások között kétségbe nem esett. Életerő, mely ott jelentkezik a fűben, a fában, az elhintett buzamagvakban, melyek mind-mind elenyésznek, hogy fölkeljenek új halhatatlanságba. Államalkotó és állam föntartó képesség, mely ezer esztöndővel ezelőtt és mind a mai napig vallást és törvényt kér és tisztel ; erkölcsöt és rendet akar; egyházat és királyságot alapít: ez a mi Jeruzsálemünk ; ez a mi édes hazánk, ez Magyarország, melynek ezer esztendős fennállásának öröm innepét üljük: könyörögjetek az ő békességéért! A lelkészképp és a theologai intézetek. — Az ev ref. igazgatótanács előterjesztése az egyházkerületi közgyűléshez. — Kolozsvár, julius 1. (Vége.) Az igazgatótanács eljárása sikerre vezetett abban a tekintetben is, hogy a fakultásnál szervezett 5 rendes tanszékre kiváló szakerőket való szerencsés megnyerhetni és pedig az újszövetségi irásmagyarázat tanszékére , egyszersmind a fakultás első igazgatójául Kenessey Béla a fiát, ezideig a budapesti ev. ref. theologiai akadémia rendes tanárát, a gyakorlati theologiai tanszékre Molnár Albertfiát, a maros- i vásárhelyi egyház volt lelkipásztorát, a hittani tanszékre Nagy Károly afiát, theologiai magán- tanárt, nagyenyedi lelkipásztort az ószövetségi írásmagyarázat tanszékére Kecskeméthy István afiát, a keleti összehasonlító nyelvészet tudorát, előbb budai, majd paksi lelkipásztort, s végül az egyháztörténelmi tanszékre Pokoly József aát, ez ideig geszti lelkipásztort. A meghívott tanárok állomásaikat folyó év szeptember 1-én foglalták el. Az intézet szükségességét és hézagpótló voltát legfényesebben bizonyítja a megnyitás kellő módon történt közhírre tétele után jelentkezett növendékek száma. Ugyanis a theológiai tanfolyam első évére 14-en, a második évre 10-en, a harmadik évre 3-an és a 4-ik évre 4-en jelenkeztek, összesen tehát 31 növendékkel kezdette meg az évet, szeptember 15-én. Alapíttatásának másik fontos célját a tanári pályára készülő ifjak segélyezését is jelentékeny mértékben szolgálja már e kezdő évben is az intézet, amennyiben a Ferencz József tudományegyetem tanári pályára készülő protestáns vallású hallgatói közül 37 nyer benlakást és teljes ellátást, kik közül 32 -en ev. ref. és 5-en ág. ev. vallásuak, ez utóbbi, bármely protestáns vallásu ifjaknak is igényük lévén a fölvételre annál az elvnél fogva, hogy az intézet, a tanári pályára készülő ifjak segélyezésében nem kizárólag ref. felekezeti, hanem általános protestáns czélokat óhajt erejéhez mérten előmozdítani. A tanárjelöltek nem egészen ingyenesen ugyan, hanem havi 8ártban megállapított díjért nyerik az internátus és a konviktus kedvezményeit, mely összeg azonban oly csekély, hogy azt a tanári pályára készülő s többnyire szegény sorsú ifjak szülei is hordozni bírják. Ha azonban az intézet anyagi ereje, a remélt támogatás útján erősbülni fog, szegényebb sorsú és kiválóbb előmenetelű tanárjelöltjeink is részegülni fognak a teljesen ingyenes ellátás kedvezményében s igy remélhetőleg, rövid idő múlva kielégítést nyer az a szükséglet is, melynek súlyát nemcsak az erdélyi, hanem a testvér protestáns egyházkerületek gimnáziumai, sőt az államiak is érzik a tanári állomásokra közzétett pályázatok alig kielégítő eredményeiben, hanem éppen meddőségeiben. Az 1895 év szeptember hó 15-én volt a tanév ünnepélyes megnyitása s azóta az intézetben a rendes munka és házirend, folyamatban van. A theologusok, igénybevevő a közoktatásügyi minisztérium által adott fentebbi kedvezményt, mindannyian az egyetem bölcsészet nyelv- és történettudományi karának rendes hallgatói, miáltal ezen intézetből 68 bölcsészethallgató polgára van a helybeli Ferencz József tudomány-egyetemnek. Legnagyobb örömmel és a hála érzetével kell még, e rövid történeti ismertetésnek befejezéséül, az új intézetet ért kétrendbeli magas kitüntetésről is megemlékeznünk. Az 1895-ik év szeptember hó 22-én Ő császári és apostoli királyi Felsége, Magyarország fölkent királya látogatta meg az intézetet; czélja és állapota felül nagy édeklődéssel tudakozódott s a látottak fölött a legmagasabb megelégedését és elismerését nyilvánítván, nevét az intézet vendégkönyvébe elsőnek beírni kegyeskedett. A másik kiváló kitüntetése theologiai fakultásunknak a felavatási ünnepély volt, melyen Magyarország kormányának elnöke és közoktatásügyi minisztere őnagyméltóságaik, a magyarországi ref. egyház konventje és a haza számos kitűnősége jelentek meg, elismeréssel és méltánylással adózván a felavatandó intézet magas hivatásának és emelvén a felavató ünnepély fényét. Isten dicsőségére a magyar haza és ebben a magyar protestáns egyház javára századok hosszú során át virágozzék e felső tanintézet. A midőn Igazgató Tanácsunknak jegyzőkönyvéből vett s az imént elmondottaknak tudomásul vételét kérnék, legyen szabad még a theologiai fakultás már eddig is kifejtett működésének, a lelkész-képzés abban inaugurált szellemének s az első félévi munka eredményeinek közelebbi jellemzésére néhány adatot felsorolnunk. A fakultás szellemi vezetésével a főtiszteltkerületi közgyűlés választása folytán megbízott derék tanári kar odaadó munkássága a maga lelkész-nevelési czéljait nemcsak a tanári kathedrán kívánja elérni és illetőleg nemcsak ott látja tudományos, magas színvonalon álló előadásaival betöltve, hanem úgy érzi, hogy egyenesen a lelkésznevelés érdekében intenzív egyháztársadalmi tevékenységet is kell kifejtenie. Ennek megfelelőleg a tanári kar úgy a templomi igehirdetésben, mint a vallásos összejövetelek tartásában és valláserkölcsi felolvasások rendezésében elismerésre méltó munkát fejtett ki, amidőn a reformáczió évfordulóján, az adventi vasárnapokon és újévkor a kolozsvári templomokban végezte a szolgálatokat, a mult évi november 27 től egészen a f.éruárczius 29-ig terjedő idő alatt vasárnaponként a fakultás dísztermében vallásos összejöveteleket, tartott a közönség folytonos és nagy érdeklődése mellett s végül ugyancsak a fakultás dísztermében az adventi és a böjti időszak alatt öszszesen kilenc felolvasó estélyt rendezett, népszerű modorban, de tudományos alapokra vantatva be Jézus korának vallási és politikai pártjait, továbbá a Jézus szenvedéseinek történetét. A tanári karnak ilyen munkássága lehetetlenség, hogy mélyebb benyomást ne tegyen arra a fiatal nemzedékre, amely közvetlenül az ő vezetésükre van bízva, de másfelől az is kétségtelen, hogy egész egyházi életünk emelésére is hatással leend ez az ő tevékenységük. A lelkésznövendékek előmenetelét illetőleg a félévi szigorlatot letem összesen 26 ifjú közül jeles eredménynyel kollokvált 6, jóval 12, ami egészen kielégítő arányt mutat. A fakultáson és a kir. tudomány-egyetemen előadott s rájuk nézve kötelezőkké a tett tárgyak szorgalmas hallgatásán kívül öntevékenységüknek a saját körükben alakított önképző társulatban, dal- és zene egyletben keresnek tért. Az ifjúság a nagy közönség elé egy reformácziós emlékünnepnek, egy igen sikerült és látogatott hangversenynek s egy márczius 15-iki hazafias ünnepélynek a rendezésével lépett. A közönség az ifjúság e nemes tevékenységét a legnagyobb rokonszenvvel fogadta s reméljük, hogy ily fellépései által a társadalmi érintkezést is minél szélesebb körben fogja magának az ifjúság megnyerni és biztosítani. Az intézet rövid fennállása már az életnek és egy emelkedettebb közszellem nyilvánulásának annyi jelét adta, hogy bátran tekinthetjük ezeket a szebb jövő zálogainak és a fakultás felállításához fűzött reményeink hovatovább mind jobban való beteljesülésének. Az itt létesített berendezés mellett meg vagyunk róla győződve, hogy nemcsak a tudományos, magas színvonalon való oktatás, — amely az egyetemmel való kapcsolatnál fogva is feltétlenül szélesebb látókört tár fel a jövő lelkésznemzedék előtt, — hanem egyszersmind a szó valódi értelmében vett nevelés is biztosítva van. Mindezek alapján tisztelettel kérjük a Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlést, hogy a kolozsvári ev. ref. theologiai fakultásra vonatkozó jelentésünket méltóztassék megnyugtató és örvendetes tudomásul venni, azt egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvébe igtatni és e jegyzőkönyvi pont megküldésével a fakultás ügyét a Főtiszt, és Méltóságos egyetemes Conventnek bejelenteni; a lelkészképzés egységes szellemben való fejlesztése tárgyában pedig