Kolozsvár, 1897. január-június (11. évfolyam, 1-145. szám)

1897-01-02 / 1. szám

I­ ivözletek. a. Kolozsvár, fan ülési pártok tegnap az tisztelegtek vezéreiknél, enél. iipárt elsőbben br. Pod­­j J pártelnöknél, aztán br. i­niszterel­nöknél és végül házelnöknél fejezte ki egjobb szerencsekiván a­melyek e tisztelgések­­­ fényes bizonyitékai pár­­tcégének, hatalmas erejé­ig bölcs működésének. "M&rt, mivelhogy gr. Ap­­u volt Budapesten, Hó­­pártelnöknél tisztelgett, (te ki, hogy ők elbuk­va „el nem fogadják a ).“ A miből bizonyosan ajavára nem lesz „a más­­“-n lud­írt Helfy Ignácznál és Bél alelnöknél tisztelgett, ajoa ki Komjáthyt üdvö­­táld­ást intézett Ugronék lak­oldusok“-nak nevezve on­ pt Bartha Miklóst ke­­hi­­sszabb válasza végén “-m mondotta a két sog­­árt iszályát és ajt jelen­­te­ lékünk mindes­ki bará­­tnak függetlenségére tö- A­ossuth-párti Huntaller­en .rátságos, mint Martha, árt r. Zichy Nándornak és g Mlós Móricznak gitulált. * dlvü párt tisztelgései -­­­ az al&DDi tutósitást közöljük ? Budapest, j.n. 1. Az országgyül ¦ szabadelv­ű pártnak a fő­árosban időző tagji ma reggel kilencz órakor sszegyültek a párt klubban. , A pártnak m­ajtnem valamennyi tagja nem-Mikor a tisztelők együtt voltak, előlépett Herényi Lajos, és sikes beszéddel üdvözölte dr. Podm­aniczk Frigyes pártelnököt. Még­­■mlékezvéu a szabadevű­párt diadalmas multi­­síről, igy végezte bszédét : E mai napon, időn egyszersmind a mí­ K ezredév kapuját benyitjuk, teljesen j­­­rultak e nemzet nagyságába és dicsőségét s tett vágyaink és reményeink; mert valamire folyam nem tér visza forrásához, úgy n­emzet ereje és dicsősge is — amelyek a li­­teralizmus egészséges -s üde forrásából ered­nek, — mindinkább si­esebb mederben és el­­szállhatlanul tömet­­őre. A választási kü­zdelmekből megerősödve i­s megifjodva kerültünk ki, sokkal több lett a cél, a melyeknek ítéli, szorítása téged e na­­pon üdvözöl­ve sokkal több lett a szív, a me­lyeknek Őszinte vtnzuma a mai napon téged ilel, de a gondaat,­i törekvés, az eszme a­­ politikai világuikbal mégis csak egy ma­­radt és ez szeretet haztuk jólétének, szabad­­igának emelése és fejlesztése. El vagyunk mi készülve a keserűség­eit» támadásokra de el vagyunk készülve erkölcS­ erőnk U­ tfefréfc!,&tol a nyílt éa Sozinte védelemre is, a k­afizot mi n­e keressük, de nem is fogjuk elkeüilni. (Igaz! Úgy van!) A toidon mi a téren is ledd vevén pél­dát, téged ez után követünk, követni fog egy­­úttal téged a mi daadó ragaszkodásunk és íretetünk, követni fog azon igaz óhajunk, ,on a mindenható kegyelme neked erőt, egész­­séget, hogy bölcsességedet, ifjúi lelkesedésedet lankadatlan tevékenységedet továbbra se jól­­. ilezzük , hogy igy hazánk javára és mind­nyájunk örömére toksig, igen sokáig élj! (Hasz­­ontartó zajos éljenzés.) Br. Podmaniczky frigyes erre igy felelt: Mélyen tisztelt barátom! T. elvtársaim! majd, faiut­u igaság forrásából merítettek, melyen meghatottak. A szabadelvű pá’t, így, a mint most van f­ényes örökséget vett át *, tevékenység képe­in a amit kormányzó és ezen Örökség — ha ’»lamikor, agy most mondata — „a nép szava I­sten szava* által lett nekünk odaítélve, mert nép ítélt felettünk. Nekünk kötelességünk ez örökséget hí­ven aj*»gorri''n', kötelességünk ösz­­wtartá», »Wszilárdsági Mouág, önérzet által odahozni, hogy azon munkálkodás, mely eddig elé hazánk javára oly bőven termett gyümöl­csöket, ezentúl még bővebb hajtásokat szüljön és mihamarabb odavigye hazánk állapotait, hogy azt méltán európai jog- és kulturáltam­nak ne csak nevezhessük, hanem érezhessük is olyannak és annak. Midőn ezeket mondom, nem tudok mást kérni tőletek, mint azt, hogy ha netalán mű­ködésem közepette olyasvalamit akarnék teni vagy tennék, a­mi nem felel meg meggyőző­­désteknek, legyetek szívesek engemet inteni, mert én megszoktam az életben és azt külö­nösen a parlamentáris kormányforma mellett minden alkotmányos embernek meg kell szok­nia, hogy a saját meggyőződését a többség aka­ratának, a bölcsebbek akaratának rendelje alá. (Zajos éljenzés.) Ez intelmeknek megfelelve, én szívesen fogom a jobbak útját követni minde­nekben. Az Úristen éltessen titeket sokáig ! Köszönöm Üdvözlésieket! (Hosszantartó lelkes és zajos éljenzés.) * A pártelnök beszédének elhangzása után az elnök körüljárva a párt tagjait, mindegyi­kükkel szívélyesen kezet szorítva, ismételve köszönetet mondott az őt ért megtiszteltetésért. Erre a jelen voltak hosszú kocsisorban fel­hajtattak a miniszterelnöki palotába, melynek dísztermében ez alatt már számosan gyülekeztek össze. Midőn a párt tagjai a teremben elhelyez­kedtek, a belső termek főajtajánál megjelent dr. Bánffy miniszterelnök a kormány összes tagjai kíséretében. Lajos élénk éljenzés fogadta a minisz­tereket. Láng Lajos, a képviselőház alelnöke, a párt nevében a következő beszédet mondotta: Láng Lajos beszédi. Nagyméltóságú kormányelnök úr, tisztelt barátunk ! Két nagyjelentőségű év elválasztó m­ je­­gyéjén, egy lefolyt eseményeiben örökké emlé­kezetes év véghatárán és egy méhében fontos feladatokat hordó év küszöbén, az országgyű­lés kezdetén köszöntünk mi, a képviselőház­nak a nemzet bizalmából hatalmasan megerő­södött szabadelvű pártja. Téged, vezérünket, a­ki azóta, hogy e minőségben először fejeztük ki irántad való bizalmunkat, úgy mint pártod, magad is megnőttél erőben és tekintélyben nem­csak barátaid, hanem az egész ország szemé­ben. (Élénk éljenzés.) Áttérve az ezredéves ünnepélyekre, keresi annak tanulságait és úgy találja, hogy a nem­zet hatalmának minden forrása a Nyugat czi­­vilizácziója és a Keletről hozott régi egyesülé­sekben nyilatkozott meg. Ezeket a tanulságokat fejezi ki megha­tóan, meggyőzőn népünk hagyománya és jogi felfogása. Mert bármit mondjanak is a modern archeológia szaktekintélyei, népünk hagyomá­nyos felfogásában a szent korona két ellentétes világtájról, a Keletről és Nyugatról vette a szá­z­adok viharával daczoló nemes anyagát. S a sent korona jogi fogalma, a közjog az igazi magyar sajátossága, melynek párját semmi más nemzet történetében nem találjuk, felbont­­hatatlan egységbe olvasztja össze a királyt és nemzetet. (Ugy van ! Úgy van ! Élénk he­lyezés). Ha volt valaki, a ki nemzeti életünk e messe kimagasló fordulópontján a teljesített köteliségérzet fölemelő tudatában összegez­hette a történelem tanulságait, az a szabad­elvű párt volt, mely immár két évtizeden át a legnagyobb odaadással és hűséggel vé­delmezi azt a nagy alkotást, melyet Deák Ferencz bölcsessége a trón és a haza egyenlő biztosságára és hatalmára századokra kiható alapul b­ukott; az a szabadelvüpárt, mely cask a legközelibb lefolyt években a legönfeláldo­­zóbb módot nemcsak uralmának, hanem egye­nesen létesének koczkára vetésével küzdött és vérzett a szabadelvüségnek a nyugati népek majdnem egyetemes gyakorlatában kipróbált ama nagy intézményeiért, melyekben egyszersmind a magyar állam erejének a nemzeti egységnek új és hatalmas biztosítékait nyertük. (Helyeslés: Úgy van ! Úgy van !) De én a nagy többségben, melylyel a ném­­et bizalma pártunkat az ország főtanácsába ül­tette, nemcsak az elismerést látom azért, a­­mit e párt, minden támadás és félreismerés daczára, a legnehezebb viszonyok közt is véghez vitt. Én látok abban valami magasabbat is, mint a jutalmat a múltért; én látom abban a bizalmat a jövő iránt, (Úgy van ! Úgy van !) és az ebből a bizalomból ránk háramló nagy kötelességet, hogy azt, a­mit a megelőző törvényhozások hazafias munkájának legdrágább hagyatékául átveszünk, a királynak és a nemzetnek egymás iránti bizalmában összeforrt egységét, sértet­lenül adjuk­ át az utánunk következő nem­zedékeknek e­­ mellett a magyar államot sza­badelvű és nemzeti irányban mennél egy­ségesebbé és hatalmasabbá fejlesztzük. (Élénk helyeslés.) A törvényhozásra várt, nagy feladatok közt kiváló szerepet játszik a gazdasági és pénzügyi egyesség Ausztriával. E kérdésekben a többség helyzete mindig nehéz, mert eljárását két ellentétes állásponttal szemben kell megvédenie ; a­mennyiben igazol­nia kell tudnia azt, hogy nem kíván többet, mint a­mihez az országnak az igazság és mél­tányosság alapján teljesen joga van, de viszont igazolni kell tudnia azt is, hogy abból, a­mit az ország e két szempontból követelhet, sem­mit föl nem áldozott. (Helyeslés.) A feladatnak kényes volta azonban egy­szersmind világosan és határozottan jelöli meg azt az utat, melytől sem jobbra sem balra el nem térhetünk. S habár vannak, kik a nemzet bizalmából nyert nagy többségünkben­­aggódva vagy éppen örvendve, a gyöngeség forrását ke­resik, mi ebben a többségben csak a felelősség nagyobb terhét érezzük arra, hogy a másik fél­lel szemben tanúsítandó őszinte igazság és mél­tányosság mellett is hazánk érdekeit a legtel­jesebben megóvjuk. (Helyeslés.) A nagy többség, mely mögöttünk áll, nemcsak benn az ország főtanácsában, de künn a nemzet széles nagy rétegeiben is, csak sza­porítja azok számát, a­kik kétszeres joggal bí­rálják meg sáfárkodásunkat,­­ a­kiknek emelt fővel akarunk egykor a kezünkbe lefektetett nagy hatalomról számot adni. (Élénk helyeslés.) A szerves nagy alkotások terén a köz­igazgatás reformja várja legsürgősebben a meg­oldást, nemcsak a jó kö­zigazgatás elutasítha­­tatlan érdekében, hanem azon nagy nemzeti feladat szempontjából is, hogy a magyar állam gondoskodó és óvó kezét, de egyszersmind ere­jét és hatalmát a fényes palotától le az utolsó kunyhóig az állam minden polgára, min­den különbség nélkül egyformán érezze, áldja és tisztelje. (Tetszés és helyeslés.) A magyar nemzet hagyományos önkor­mányzati szellemét teljes erejében a jövőnek is megóvni, de egyszersmind az állami közigazga­tásnak a társadalmi élet minden ágára kiter­jedő termékenyítő hatását a nemzeti egység mi­nél teljesebb megalapítására és megszilárdítá­sára felhasználni — ezt a nagy feladatot már a lefolyt országgyűlés is megkísértette. Akkor azonban a viszonyok mostohasága a szabadelvű párt kisebb számbeli ereje mellett, meghiúsí­totta e törekvést. A nemzeti akarat erőteljes nyilatkozata a szabadelvű pártnak adott nagy többségben ebben az irányban is hangosan emeli fel követelő szavát. (Úgy van ! Úgy van !) S az új országgyűlés nem felelne meg a benne helyezett bizalomnak, ha minden erejéből nem törekednék arra, hogy a magyar állam e leg­hatalmasabb biztosítékát mennél előbb megsze­rezze. (Elénk helyeslés.) E legsürgősebb feladatok mellett egész serege a teendőknek vár reánk, melyeknek vég­­czélja azonban csak mindig ugyanazon eszmé­nyeknek szolgálata lehet, a melyek a szabadelvű pártot születésétől a mai napig vezérelték s a melyeknek köszönheti e párt nagy számbeli többségét és fontosabb erkölcsi erejét, hosszú életének és annyi diadalának nagy titkát: a szolidaritásnak ama megrendíthetetlen érzetét, mely a szabadelvű pártot mindig jellemezte és soha el nem hagyta. (Elénk hosszas he­lyeslés.) A ránk várakozó nagy munkában Te vagy a mi vezérünk (Éljenzés.) és mi bizalommal látjuk kezedben a vezéri hatalmat, mert a nehéz és sokszor kényes feladatok közt a te nyílt, egyenes, férfias lelkületű, biztosan meg fogja találni azt az utat, melyen kitartással és oda­adással, erőnknek minden túlbecsülése nélkül, de ugyancsak az erőnek teljes megfeszítésével czélt érhetünk. (Úgy van! Úgy van!) A párttusa gyakran rideg és könyörtelen mezőjén kevés államférfit támadtak oly kímé­letlenül, mint éppen téged. A hazafíui köteles­­ségteljesítés nemes érzetében megtaláltad ele­jétől fogva a vértet, melyről a legmérgesebb nyilak is tehetetlenül pattannak vissza. (Élénk helyeslés. Igazi Úgy van!) A sikerek azokban, melyeket még azon a téren is felmutattál, me­lyen elleneid azt legkevésbbé várták, azzal a büszke öntudattal tölthetünk el, hogy soha sem barátaid, hanem mindig csak ellenfeleid azok, kik benned csalódtak. (Élénk tetszés és lelkesült éljenzés.) A nagy feladatok hajnalán köszöntütnk mi téged és kipróbált társaidat. (Éljenzés.) Kí­vánva neked erőt és kitartást a munkához, zavartalan örömet nagyrabecsült családotokban és, biztosítva titeket arról, hogy a szabadelvű párt minden egyes tagja teljes tudatában van annak, mivel tartozik a pártnak, nagy múltjá­nak , a nemzet bizalmának. Boldog új évet. (Hosszas tetszés és lelkes éljenzés.) Az éljenzés lecsillapulása után Bánffy Dezső báró miniszterelnek emelt szót. A miniszterelnök beszéde Kedves barátaim ! Ezelőtt két évvel, mint a képviselő­ház elnökének volt szerencsém a szabad­elvű párt újévi üdvözletét fogadhatni. Azon alkalommal rövid szavakban kife­jeztem azon örömömet, hogy azon párt­hoz tartozhattam, a­mely nagy időkben, nagy viszonyok között, nagyjelentőségű és fontos kérdéseket oldott meg a sza­­badelvűség érdekeit szolgálva, a nemzet szabadelvű irányban való továbbfejlesz­tését, nemzeti irányban való megerősö­dését biztosítva azon nagy alkotásokkal, melyek az előző kormány működésének fénypontját képezik. Azon alkalommal elmondottam, hogy büszkeségem azon párthoz tartozni, alakuljanak akárhogy, akármiként a viszonyok, úgy is, mint az elnöki székben ülő, úgy is, mint a kép­viselőháznak tagja, vagy azon kívül is, mindig büszkén fogok visszaemlékezni azon időre, amely ezen nagy alkotáso­kat létrehozta. A viszonyok változtával, igen rö­vid időre rá, úgy esett, hogy a szabad­elvű pártnak, — mondhatnám — létét biztosítandó, nekem vált kötelességemmé a kormány élére állanom. .Erőmet tán túlhaladó, bizalmamat tán túl nagy mérv­ben igénybe vevő bátorság volt az, mely­lyel vállalkoztam e feladatra, mely azon­ban biztatott is, hogy a meghívásnak eleget tegyek. De számítottam arra, hogy azon összetartó szabadelvű érzés és irány­zat, azon monarchikus ragaszkodás, a­mely a szabadelvű pártot, mint a­hogy kifejezted, mindig vezette, megadja ne­kem az érit, megadja nekem a támoga­tást arra, hogy közös vállalkozásunk a haza érdekében sikerre vezessen. (Élénk helyeslés.) És most két év után, midőn sze­rencsém volt az elhangzott szavakat hallani, mintegy megerősítését látom an­nak, hogy nem csalódtam, megerősítését látom annak, hogy a jó, a szabadelvű irány, a szabadelvű törekvés és a mo­narchikus érzés együtt, egy összetartó erős párt támogatása mellett a maga eredményeit meghozza, a maga gyümöl­cseit biztosítja, a haza érdekeit jól szol­gálta ki. Hogy ez lehető volt, a ti erős, határozott támogatástoknak köszönhe­tem és köszöntheti azon kabinet, mely akkor létrejött s mely ma is velem együtt az ország kormányát képezi. (Élénk, he­lyesli és éljenzés.) Azóta, tisztelt barátaim, nagy és fontos kérdések oldattak meg. Nagy és fontos jelentőségű, a magyar államra vo­natkozólag messze kiható értékű ünne­pélyeket is ültünk és a­mint mondottad, egy lejárt ezredév s egy új ezredév kü­szöbe közötti válaszfal az a nap, a­me­lyen ma ti hozzátok szerencsém van. A múltak sikerei a jövő teendőit szabják elénk ; ezen teendőket rajzoltad te el­mondott beszédedben, a­melyek szoro­san véve a kormány és a párt pro­­grammjának főpontját képezik s a­me­lyek első­sorban kell, hogy a kabinet­nek a ti támogatástok mellett gondját és figyelme tárgyát képezzék. (Élénk helyeslés.) Létünkre, jövőnkre nagyfontosságú dolog, hogy a velünk szomszédos Ausz­triával gazdasági és pénzügyi kiegyezé­sünket megalkossuk. A­mint már egy alkalommal szerencsém volt elmondani, újra mondod te is: nem szabad hinyy a magyar állam érdekeit sértő, rövidítő megállapodásokat hozzunk létre, de nem szabad, hogy a magyar állam által elfo­gadandó egyesség az ajándék jellegével bírjon. (ügy van!) Itt, ezen kérdés megoldásánál két­ségtelenül az ország szeme néz ránk és magatartásunktól függ, hogy a megnyug­vást, a bizalmat biztosítsuk, mert igazad van abban, hogy a nagy, erős párttól talán még többet lehet kívánni és hogy a pártnak még nehezebb eltalálnia azon válaszfalat, a­mely megállapítja a válla­­lalat, a­meddig elmenni kell, a­melyen túl elmenni azonban nem szabad. Én azt gondolom, hogy a ti támogatástok, hogy a ti körültekintő megfontolástok, mely mérlegelni fogja egyedül azt, mi a haza érdeke, mi egy okos politika követel­ménye, meg fogja velünk találtatni azon határt, a melyet szem előtt kell, hogy tartsunk, a mely Magyarország érdekeit, de ennek keretében a monarchia érde­keit is biztosítja s állandóan biztosítja azon alapot, a melyet mi büszkén a Deák Ferencz alkotásaként a 6­7-es alap­nak nevezünk s a­melyre építve kell, hogy jövőnket is biztosítsuk. (Élénk he­lyeslés.) A másik fontos kérdés, melyet em­lítettél, a közigazgatási reform. Ez is kétségtelenül olyan kérdés, a melylyel már évek hosszú sora óta foglalkozunk,­­ a­melynek rendezését, a­melynek meg­oldását közbejött akadályok, nehéz vi­szonyok, talán részben a pártnak kis száma is gátolták meg. Azt gondolom, ezen kérdés rendezése is a Nyugat és Kelet közti küzdelem, a nyugati törek­vések és a Kelet tradíc­iói közötti ellen­tétek kiegyenlítésében áll. Kell, hogy eltaláljuk módját annak a rendezésnek, mely az államnak megadja a hatalmat, a kormánynak megadja az erőt akaratát érvényesíteni, de úgy, hogy biztosítva legyen azon önkormányzati jogkör is, mely kétségtelenül mindenütt mindenkit meg kell, hogy illessen a maga körében. (Zajos helyeslés.) Ezen kérdések azonban és sok más kérdés, melyek megoldásra várnak, ered­ményesen csak úgy lesznek megoldhatók, ha azon párt, mely magát szabadelvű pártnak nevezi, mely, a­mint helyesen mondottad, szabadelvű, szabadságszerető törekvéseiben, monarchikus érzelmeiben, kellő mérséklettel, kellő körültekintéssel intézi ügyeit és támogatja kormányát, — állandóan kitart, bízva abban föltét­lenül, hogy csakis az ország érdekeit hogy csakis a haza sorsát tartja szem előtt és nem, a­mint azt szeretik mon­dani — természetesen vádul — önző érdekektől vezérelve jár el. (Élénk he­lyeslés.) Én azt gondolom, hogy az új ország­gyűlés működésének meg lesz a maga eredménye; ezt építem azon bizalomra, a­melyet előttünk szíves voltál a kor­mány iránt kifejezni, azon bizalomra, a­melylyel a kormány ezen párt iránt vi­seltetik, építem tudatában annak, hogy ti mindig és minden körülmény közt egységesen, szolidárisan megálltok és nem engeditek magatokat félre­vezettetni apró támadások, sértések, érdekek által. Adja isten, hogy azon bizalmas, ba­rátságos viszony, mely a kormány és a szabadelvű párt között — nem szólok a múlt időkről, csak azóta, mióta nekem van szerencsém a kormány élén állani — az utolsó két éven keresztül érvé­nyesült, állandó legyen jövőben is. Adja Isten, hogy ragaszkodásunka a trónhoz, a korona és nemzet között helyreállott bi­zalom állandó lévén, — és kitartó mun­kásságunk lehetővé tegye, hogy jövőben is bontott zászlóval mehessünk program­­mánk megvalósítására, mely az ország érdekeit biztosítja (Élénk helyeslés.) Adjátok támogatástokat és bizalma­tokat a jövőben, fogadjátok kifejezett jó kívánságaitokért köszönetünket, fogadjá­tok jó kívánságainkat a magam és mi­nisztertársaim részéről magatok és csa­­ládaitok részére. (Élénk éljenzések.) Éljen a király! (Szűnni nem akaró, hossza­n lelkesült éljenzés.)­ ­ N.­— IWtTti N. — (iiinjfr mu) i / s 2 szám. Kolozsvár, hétfő január 4. ■" ,"T/ 1. szám. Kolozsvár, szombat január 2. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DUEL.: Egén érre.................. 10 bt. Féléve* ...... 5 bt. Negyed érv* . . . . • ? bt . kr. Egy hóra...................1 bt. Egy azám ára 4 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm­lér ára 4 kr.­­ Gyárosok kreskedik és iparosok árkedvezmény­­részesülnek. Bélyegilleték mindke­gt hirdetés után 80 kr. Nyílttfér sora 20 kr. Közvetítőknek százalékot nem adunk.

Next