Kolozsvár, 1897. január-június (11. évfolyam, 1-145. szám)
1897-01-04 / 2. szám
év Kolozsvár, 1897. meg keresztszülőire vonatkozó adatok bejegyzésének helye nincs. A hol a házak számozva vannak, a születés helye házszám szerint is megjelölendő. • Az izraeliták házasságának érvényessége. K. vármegye alispánja a belügyminiszterhez kérdést intézett az izraeliták 1895. október 1-je előtt kötött házasságának érvényességére vonatkozólag. A belügyminiszter következőleg válaszolt a kérdésre: Az iratokból s nevezetesen a lugosi izr. anyakönyvvezetőség által 1895. évi november hó 6-án felvett jegyzőkönyv tartalmából kitetsző tényállás szerint G. Hermann 1892. évi deczember havában K. Jakab lakásán H. Reginával a jegygyűrűt utjára tette , a zsidó hittörvény értelmében a szokásos módon nejévé avatta. Minthogy az 1894. évi XXXI. t. czikket megelőző jogrend az izraeliták között kötött házasság érvényességét az 1863. évi november hó 2-án 15.940. sz. alatt kelt udvari rendelet szabványainak teljesítésétől tette függővé, a fennforgó esetben azonban a kérdéses udvari rendelet szabványai egyáltalában nem tartattak meg, hanem a felek között csupán a fentemlitett rituális aktus történt, a jelen esetben az említett udvari rendelet 14. pontja értelmében érvényes házasság nem jött létre. A döntvény a következőleg hangzik : 1895. évi október 1-je előtt az izraeliták között kötött házasság csak akkor érvényes, ha az 1894. évi 15.940. számú m. kanczellári rendelet szabványai megtartottak. A telepesek iskolái. A földmivelésügyi miniszter a telepítésekről szóló törvény értelmében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértőleg köteles a megalkotandó kincstári telepeken mindenütt magyar tannyelvű állami iskolákról, a szükséghez képest állami kisdedóvodákról, esetleg gyermekmenházakról is gondoskodni és ezeket biztosítandó, a telepesektől öt százalékos iskolai és három százalékos kisdedóvodai adót be is szedhet. Eddigelé tudvalevőleg az erdélyi részekben három nagy birtok vásároltatott meg és pedig Kolozs megyében a nagy-sármáti, Besztercze-Naszód megyében a magyarnemegyei és Szolnok-Doboka megyében a viczei birtok. Az említett birtokon eszközölt telepítések nemcsak hogy nem feleltek meg a várt eredményeknek, hanem több helyütt oly nehézségek merültek fel, hogy az államnak magának kellett módot nyújtani a már letelepített családok megmentésére és hogy ezek a végrehajtás következményeitől megóvhatók legyenek, a megszorult családoknak még több rendbeli kisebbnagyobb előlegeket is nyújtott. Ily körülmények közt a telepesek kulturális czélokhoz vajmi kevéssel, egyes helyeken pedig épenséggel semmivel sem járulhattak. De ez a földmivelésügyi minisztert a gondozására bízott telepesek érdekeinek előmozdításában kifejtett buzgóságában nemcsak, hogy nem lankasztotta meg, hanem még inkább arra serkentette, hogy azon nagy fontosságnál fogva, melylyel úgy a már megalakított, mint a még megalakítandó telepítvényeken a népoktatás bir, az minden körülmények közt már eleve biztosíttassák, illetve a telepítvényeken a népiskolák és kisdedóvodák minden körülmények közt a helyi igényeknek megfelelően fel is állíttassanak. Azután előhoztak egy nagy ládát, az teli volt patkánynyal; a ládát a kaliczka fölé tartották , alul kihúzták a fenekét. A sok patkány a kalitkába hullott. Azok mind egyszerre futottak a világosság felé, menekülést keresve, de a sima üveglapon nem tudtak felkapaszkodni. Ekkor aztán nayford Q. behajította a kaliczkába a ratlert, mely rögtön hozzá fogott a munkához. A középen álló fiatal gentlemannek az volt a hivatala, hogy a gyilkoló ratlert megvédelmezze, hogy a patkányok hátulról össze ne harapdálják. Azok természetesen az ő lábszáraira is felfutottak ; az urfi engedte őket a bőrharisnyákon felmászni, amíg a derekáig nem jutottak, onnan aztán egy szelíd legyintéssel lehárította őket magáról. Ötvenkilencz percz alatt mind a száz patkány meg volt fojtva. Mylord Q. megnyerte a fogadást. Thaisz, Eleket épen nem ragadta el az aristocraticus mulatság. Valami olyan szót ejtett ki, a mi sérelmes volt a nemzeti önérzetre. Mylord Q. magáévá tette az ügyet s rögtön küldte a cartellvivőit Thaiszhoz. Ő is megnevezte a maga segédeit. Viaskodás a végkimerülésig. Thaisz Elek belenyugodott. Kitűnő kardvivó volt, akár szablyával, akár tőrrel. Mikor aztán másnap a segédeivel megjelent a viaskodás színhelyén, övig levetkőztették , csodálkozva nézett széjjel: „hát a kardok hol vannak ?“ „Semmi kard! Az ököl határoz.“ Azt is el kellett fogadni. Az pedig furfangos egy viadal, azaz angol boxolás. Thasz Elek még hozzá sem kezdhetett, amidőn már a mylordnak egy ökölcsapása úgy találta arczal, hogy rögtön elindult az orra vére. — Semmi baj! A segédek és az orvos elállították arnicás eczetes szivacscsal az orrvérzést. Lehet a párbajt folytatni. Ismét mensurába álltak. Thaisz Elek a másodszori összecsapásnál is épen úgy járt, mint az elsőnél, a mylord betörte az orrát. A harmadik assautnál aztán Thaisz Elek mutatta meg, hogy a magyarok hogyan szoktak öklözni, s a mylordot megelőzve, egy olyan hatalmas csapást intézett a feje búbjára, hogy az beleszédült. Az első ökölcsapás után aztán jött a második, a harmadik, meg a többi, míg a mylord eszméletlenül rogyott össze. Hát ez jobban fog tetszeni a magyaroknak? Képzeljétek, ha a mi minisztereink az ellenzéki primipilusoknak az orrát betörnék, — vagy viceversa! Aztán az ököllnhozhoz két egyenlő testi erejű athleta kell. De hogy keresse a becsülete védelmét egy asthmai újságíró egy neptunklubb tag ellen? Az a négy hatalom ellenben minden fizikai erőkülönbséget kiegyenlít Hát én nem mondom, hogy a párbaj nem méreg. De egyúttal orvosság is. A párbajozás létezése a biztosítéka társadalmi békés együttlétünknek. Ez az ilemnek, a kölcsönös megbecsülésnek az alaptöltétete. Csak nem kell vele élni. Mint ahogy nem él az ember ,morphiummal és cocainnal, ha normális egészségi állapotban van, de azért ott tartjuk azt a fiókban. A földmivelésügyi minisztert buzgó törekvéseiben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a leghathatósabban támogatta és utóbbi a legnagyobb készséggel hozzájárult ahoz, hogy a telepeken mindenütt magyar tannyelvű állami iskolák és a szükséghez képest állami kisdedóvodák, vagy gyermekmenházak állíttassanak fel, anélkül, hogy a telepesektől akár az 5% os iskolaadó, akár a 3°/%-os kisdedóvodai adó beköveteltessék. A telepesek minden további megterheltetése nélkül még ez év folyamán három népiskolát és négy tanítói lakházat fel is fognak építtetni. Vigécz Jákó az „Ellenzékiben. Sz..................jan. 2. Ismét a szép barna működik közre, mit sem sejtve, elémbe teszen néhány lapot, —szinte pirultam, midőn megpillantam azok között az „Ellenzék*-et is, mert azt hittem, hogy felismeri bennem a vén göthöst. Édes mosolya azonban felvidított, biztosítom uram öcsém, hogy hangulatom fenséges, s így talán csak elhiszi, hogy sem az idegen szék, sem pedig az Ön által használt „Vigécz“ név nem hoz extásisba. Hosszas polémiába nem bocsátkozom s ha jó uram nem tévedett volna utóbbi czikkében oly szembe ötlően s nem látnám azt, hogy mennyire aggódik az udvarhelyi alispán által ellenem elkövetett sérelmek miatt, nem sietnék én sem annyira soraimmal. A vita, igaz, eldőlt, — s mint látom, a babérokat írott czikkének, illetőleg önnön magának tulajdonítja. Nem rész, csak ringassa magát továbbra is ezen önhitben, — olvasóink úgyis tudják, hogy a bíráló bizottság mily alapon igazolta Tibád mandátumát és hogy a sok visszaélés tárgyalás tárgyává sem létethetett. Csak arról akarom megnyugtatni, hogy igenis beadtam Udvarhely megye alispánja Ugrón János ellen a fegyelmi keresetet, s hogy e panaszt az alispán elleni már ismert fegyelmi ügy pontjai között uram nem találta, onnan következik, hogy az általam beadott fegyelmi ügyet a miniszter még nem tette át a megye főispánjához, egyrészt mivel külön, másrészt mert később adatott be. Azt hiszem, ezzel most már tisztában vagyunk. A demokratikus nézetre vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy a deszka áruló székely soha sem mérkőzhetik a vigéczczel. Különben bocsásson meg uram öcsém, hogy megtámadtam czikket, én a sok sajtóhibát későn vettem észre ; most elmélkedem azon, hogy hátha az egész czikk sajtóhibákból állott? Lélektanilag a „harag“ az indulat egy neme, melyet önnönmagamat ismerve, soha sem tápláltam, legkevébbé azért, mert ön előtt talán az üstökös áll, — a „vakhit” esztelen meg- győződést jelent, — melyet azonban annak tulajdonitok, hogy jó uram soha Udvarhelymegyében nem járt. Egy rén göthös. Villamos világítás és vasút. Kolozsvár, jan. 4. Modern városban első rangú tényezők: a világítás és a közlekedés. Nem úgy értem, hogy ezek a legelsők, de meggyőződésem, hogy ezek nagy kihatással vannak a város fejlődésére, haladására, existálására. Nagy fontossága van ennek a két ügynek Kolozsvárt, hol — nem mondom, hogy rosz KOLOZSVÁR a gáz, — de a községszesz világítás igen sok, merem állítani, alapos panaszra ad okot. Úgy látszik azonban, fordulóponttá értünk ebben a tekintetben, mert egyszerre három vállalkozóban fogamzott meg az a gondolat, hogy világításunk javítására hatósági felszólítás nélkül megtegye a kezdeményező lépéseket, így remélhetjük, hogy az új év folyamán tisztázni fogjuk ezt a függő kérdést, melynek megoldása nézetem szerint közhajtás. Ez indít arra, hogy tudomásom szerint a világítás, és az ezzel újabban egybekötött közlekedés, illetve közúti vasút problémájáról egyet s mást elmondjak. Említem, hogy három vállalkozó törekszik a kérdéses ügyekben a tárgyalásokat megindítani, olyan három vállalkozó, akik mindenikének van jogczime a kérdés felvetésére. Első a „kolozsvári közúti vasút részvénytársaság.“ Sok fogyatkozásban leledző közúti gőzvasútunk részvényeit egyik főtulajdonos Popper István mérnök (névértéken alul) eladta a Budapesten villamos- és közúti járművek építésére alakult részvénytársaságnak. Az új igazgatóság abban a meggyőződésben van, hogy a jelenlegi állapotban a gőzközúti vasút sem a közérdek, sem a társaság magánérdeke szempontjából fenn nem tartható. Azt akarja tehát, hogy átalakítsa villamos erejű vasúttá. E végből azonban részben az új, nagy áldozatokkal járó tőkebefektetés kamatozásának a biztosítására, részben a kifejtendő villamos-erő értékesítésére áldozatokat kívánnak a város közönségétől. Ezek — nagyjában: — az engedélyezés időtartamának meghosszabbítása, községi adómentesség bizonyos időre, vámkedvezmények, és kiváltságok a motorikus villam-áram-erő szolgáltatására. Második ajánlkozó Horovitz Sámuel. Mint tudjuk, Horovitz az államkincstártól megszerezte a kis-szamos felső folyásának viz-erejét villamos-áram fejlesztésére. Ez a viz-erő állítólag 1000 lóerővel ér fel, miből Horovitz néhány százat a Kolozsvár-Gyalui helyi érdekű villamos vasút hajtására szándékozik felhasználói, a többit pedig Kolozsvárt, mint legközelebbi fogyasztó területen törekednek — egyelőre motorikus erőképen, — értékesíteni Harmadik vállalkozó Georgi Károly, párisi lakos, egy franczia világítási társaság főembere, ki a kolozsvári légszeszgyárat most szerezte meg az eddigi német tulajdonosoktól. Célja az, hogy a légszeszgyár fenntartása mellett a várossal kötendő szerződés úgy köt-, mint magánfogyasztásra, villamos világításra és motorikus használatra áramfejlesztő telepet rendezzen be. Az ajánlatok közül egyik sincsen precizírázva. Úgy sejtem, hogy mindenik vállalkozó csupán a „tapogatózás” stádiumában áll, de a viszonyokkal egyikük sem vetett annyira számot, hogy konkrét ajánlatot tehetne Nézetem szerint az ügy megoldása oly sok nehézséggel fog járni, hogy azok az ajánlkozók kedvét lehűtik. Tudjuk, hogy a légszeszgyárral kötött szerződés értelmében csak 1901- ben haladunk annyira, hogy más világi rendszer behozatala iránt a tárgyalásokat megkezdhessük. Ha a légszeszgyár új tulajdonosa jogáról lemond, s már most hajlandó lesz a villamvilágítás behozatala dolgában elsőbbségi joga fenntartásával a tárgyalásokat megkezdeni, hozzászólhatunk ehez a kérdéshez, addig azonban csak de latla caprina beszélnénk. Másként áll a dolog a közúti vasúttal. Ezt az új tulajdonosok „nyomott ár” mellett vették ugyan át, de olyan állapotban, hogy egyik igazgató nézete szerint ócska vasnál alig értékelhető többre. Bizonyos az, hogy akármiféle üzemet akarnak a közúti pályán folytatni, teljesen új felszerelésre van szükség, az alépítmény fó karba hozása pedig a mai elhanyagolt állapotból sok ezer forintba kerül. Ha a „közúti vasút részvénytársaság” ezt mihamarabb meg nem teszi, vagy önmaga vagy a hatóság beszünteti az üzemet, melynek jelenlegi állapotában való engedélyezéséhez az utóbbi részéről túlságos elnézésre van szükség. Ez a vállalat három évi tapasztalata alapján belátta, hogy a gőzüzemű közúti vasút nem felel meg a czélnak. Ezzel a nehézkes, megbízhatlan, közbiztonságot veszélyeztető járművel fölösleges tovább kísérletezni. Helyette tehát villamos üzemet fog beállítani a részvénytársulat. Arra, hogy ebbeli hajlandóságát realizálhassa, szüksége van további koncessiókra a város részéről. Előbb már felsoroltam ezeket a feltételeket, s most abbeli nézetem is elmondhatom, hogy ezeket a város által elfogadhatóknak tartom, ha ... . Épen ez a „ha“ a bökkenő. Mert nézetem szerint a város további áldozatot csak úgy hozhat, ha aztán biztosíttatik arra nézve, hogy minden tekintetben jó közforgalmi közlekedési eszközt kap. Mindenekelőtt a mai felépítmény kicserélésének szükséges voltát látom. Úgy tudom, hogy ma már a Vignolsin rendszerit, mindenütt szakítottak (értem az utczai forgalmat ) sőt a demerbe, Phönix, és Hoerde féle felépítmények is mennek ki a divatból. Közlekedési viszonyaink természetet ismerve, semmi esetben sem hiszem, hogy az első fenntartassék, tovább is engedélyeztessék, az utóbbi kettőre nézve pedig kétlem akkor, mikor kipróbált jobb felépítményi szerkezet is áll rendelkezésre. Tetékű villamos vasútnak sem vagyok híve, legalább is azon a vonalon, melyen ma gőzvasútunk járművei mozognak. Kolozsvár tehát csak ahoz járulhat hozzá, hogy a mostani felépítmény eldobásával a Siemens és Halske féle csatornasínekből és a Haarmann-sínekből álló szerkezet újabb formájával épített a 186 vezetékű villamos vasát rendeztessék be, kellő számú kitérővel, és kettős sínpárral. Ennek a létesítése természetesen kizárja a város belső, frekventált út vonalairól a teherforgalmat, mely tekintettel arra, hogy csak a város alsó részén levő gyárak szükségletét van hivatva kielégíteni, más vonalra lesz áthelyezendő. A ma használt felépítmény így értékesíthető volna a teherforgalom számára építendő új vonalon, mely a téglásutczából a Vécsei féle malom telepen át a szamosközi utczába, onnan 200 méternyi kisajátítással a berekutcza szögleténél a krizbai utczába az állatvásártérre, a közvágóhidhoz, ettől a Szamoson át a kis Berettyó, Bejáró és kisutczán át a Nagy utczába építtetnék, s az államvasutak pályaudvarával a jelenlegi módozat szerint összeköttetnék. Az általam proponált vonal hossza 2.8—3.2 kilométer lenne, s hivatva volna a forgalom lebonyolításán kívül föllendíteni azoknak a városrészeknek a forgalmát, melyeken áthalad. Ezen a vonalon a dohánygyártól kezdve lehetne felső vezetéket alkalmazni, ha a gőzüzemet teljesen mellőzni kívánják. A közúti vasút ilyetén átváltoztatásával járó tetemes tőkebefektetés jövedelmezőségének biztosítására, — de csakis a megállapítandó százalék jövedelem eléréséig — adhat, s kell is adjon a város kiváltságokat, azonban monopóliumot adni nem szabad. Ilyen meg nem engedhető monopóliumnak tartanám, ha akár a K. K. V. részvénytársaság, akár a légszeszgyár részére a villamos erőnek motorikus czélokra való kiszolgáltatására kizárólagos jog adatnék. Ez megakasztaná különben is gyönge lábon álló iparunk fejlődését, s úgy lehet, már pár év múlva keservesen megboszulná magát a jóindulat. Ugyan ez áll a villamos világításra nézve is, de erről nem sokára alkalom lesz külön és bővebben szólani. Végül még egyet, úgy a villamos vasút, mint a villamos világítás technikai, üzemrendezési és más tekintetekben is folytonos, mondhatnám rohamos fejlődésben van. Az, amit ma e téren a haladás netovábbjának tartunk, úgy lehet, holnap már meghaladott álláspont lesz. Ezért szükséges, hogy akkor, midőn valamit csinálunk, csináljuk meg az ismert legjobb mód szerint. Azt pedig, hogy melyik ez idő szerint a legjobb rendszer, egy laikus testület meg nem ítélheti, sőt a szakértő is csak úgy mondhatja meg, ha a kérdést különös tanulmány tárgyává teszi, megismerkedve a dolgokkal a helyszínén, hol azokat gyakorlati alkalmazásban láthatja hibáival és előnyeivel egyaránt. Épen ezért szükségesnek tartanám, hogy Kolozsvár város jó előre küldene ki egy pár teljesen megbízható szakértőt a külföldre, hol az elektrotechnika a gyakorlati életben nagyobb szerepet játszik, mint nálunk. Fiksts-Vagy BAU. A „Kolozsvár” előfizetési árai Egész évre Félévre Negyedévre Egy Lóra Egyes Az előfizetési díjak beküldésénél közvetítőknek százalékot nem adunk, amit ily olcsó áraknál nem is igényelhetnek. Ennél fogva kérjük a közönséget, hogy közvetítők elkerülésével egyenesen a kiadóhivatalba legyen szíves az előfizetéseket beküldeni, ami a pontos expedícziót is biztosítja. számára 4 kr . . . 10 frt . . . 5 frt .2 frt 60 kr . . . 1 frt. t úgy helyben, mint vidéken. Lapunk tér- fedelme azért marad a régi Ez árleszállítással kívánjuk elérni azt, hogy lapunk minél szélesebb körökben terjedjen el, s olcsósága által úgyszólván mindenki által megszeret önként következik ebből, hogy az első vehető l®ffyen, mert beláttuk azt, hogy a nagy versenyt a sajtó terén ma már csak úgy lehet megállani, ha nem vagyunk drágák. Gondunk lesz arra, hogy ez olcsóság daczára élénken szerkesztett és bő táviratokkal ellátott lapot adjunk. Kérjük régi barátainkat és előfizetőinket, hogy lapunk terjesztésének munkáját magukra vállalni szívesek legyenek. S az Felhívás előfizetésre. A véget érő nevezetes év története és eseményei nyílt könyvként állanak még a közönség előtt, s azt hisszük, fölösleges lenne részletesen is hivatkoznunk a lapunk által képviselt szabadelvű politika jelentőséggel teljes sikereire. Kormányunk nagy körültekintéssel és biztos kézzel rendezte és vezette a millennáris év ünnepeit, amelyekben a nemzetet örök hálára kötelező módon vett részt felséges uralkodónk egész családjával. A lefolyt képviselőválasztások fényesen igazolták, hogy a nemzet túlnyomó többsége magáévá teszi és föltétlenül helyesli a szabadelvű párt politikáját. Lapunk továbbra is hű képviselője és kifejezője lesz annak a bizalomnak, mely a szabadelvű párt és a kormány irányában nyilvánult a választások által is A 1. közönség ismeri már programmunkat és a lap fejlesztésére irányult törekvéseinket, s ezúttal minden további ígéret helyett azzal kívánjuk meghálálni azt a folyton növekedő pártfogást, melyben a közönség lapunkat részesíti, hogy régi óhajtásunkhoz képest jelentékenyen alább szállítjuk az előfizetési árakat. Az évi előfizetési díj ezentúl "kedd,81 16 frt helyett 10 forint lesz Kolozsvár, jun. 4. Egy magyar tudós kitüntetése külföldön. Mindig örömmel adunk számot arról, midőn a magyar tudomány külföldön méltó elismerést és kitüntetést nyer. Ezúttal is örömmel jegyezzük föl, hogy dr. Küun Géza grófot, az Erdélyi Irodalmi Társaság érdemes elnökét, a helsingforsi finnugor társaság múlt hó 2-án tartott közgyűlésén tiszteleti tagjának választotta meg a egy finn nyelven irt és igen díszes kiállítású diplomát küldött a megisztelt tudósnak. A finnugor társaság első titkára pedig egy magyar nyelven irt levelet csatolt s ebben arról értesíti dr. Kuun Gézát, hogy a társaság úgy a török nyelvjárások, mint a magyar őstörténet terén kifejtett sikeres és becses munkássága iránt való elismerését kívánta tiszteleti taggá való megválasztatása által kinyilvánítani. E társaság elnöke Setälä Emil, ki nem rég a m. Tud. Akadémiában tartott magyar nyelven igen érdekes és nagy jelentőségű felolvasást. Kolozsvári országos vásárok. Kolozsvár az. kir. város 1897-ki országos vásárai a következő napokra esnek : I. Január 7. 8. 9. napjain állatvásár. Január 10-én kirakóvásár. II. Márczius 9. 10. 11. napjain állatvásár. Márczius 12-én kirakóvásár. III. Junius 10. 11. 12. napjain állatvásár. Junius 13-án kirakóvásár. IV. Augusztus 29. 30. 31. napjain állatvásár. Szeptember 1-én kirakóvásár. V. Október 29. 30. 31. napjain állatvásár. November 1-én kirakóvásár. Idegen árusok (kereskedők, iparosok, terménytulajdonosok) figyelmeztetnek, hogy csak a kirakóvásár napján árulhatnak. Ez egynél több nap igénybevétele tilos. Az egyetemi könyvtárból Az egyeemi könyvtár múlt évnegyedének forgalma a következő volt. 1. Az olvasó teremben: _ Olvasók száma októberben 950 ; novemberben 1200 ; decemberben 750. Használt művek száma októberben 1015; nov. 773; deczemberben 522. Legtöbb jog és államtudományi szakhoz tartozó művet használtak. Házi használatra, a könyvtáron kívül kivettek . Októberben 208, novemberben 247, deczemberben 218 művet. E számokból az látszik, hogy az egyetemi fiatalság szorgalmas és különösen mióta a könyv-*, bár az ideiglenes új helyiségben van, több, mint kétszeresen meghaladja a helyiség forgalmát A látogatottság nagy^ emelkedésének magyarázata az, hogy a tárnak jelenleg világos modern helyisége ^ mely azonban — temészetesen — k i eg j miatt csak is ideiglenes jellegű leb^ A Kinematographia Graphops Edisonnak e két nevezetes találmánya, __ az ezredéves kiállításon a nagyszámú látmány között is feltűnést keltett ^ Kolozsvárra is lekerült. Dacaára az Út,, mutatványok érdekességének, nagyot) ^ 8,1 látogatják, a minek bizonyára abban oka, hogy a közönség nagyobb rést tisztában e találmányok mibenlétével. \ matograph egyes alakoknak, egyéneknek, v egész mozgó csoportnak képét és mely hűen teszi ismét láthatóvá, mint csakugyan a valóságban meg volt készülék a fénykép fölvételek gyors ágyan alapszik, melyeket ép oly gyors.. . hogy a fölvételek készültek — veti a HEEK.