Kolozsvár, 1897. január-június (11. évfolyam, 1-145. szám)

1897-01-04 / 2. szám

év Kolozsvár, 1897. meg keresztszülőire vonatkozó adatok bejegyzé­sének helye nincs. A hol a házak számozva vannak, a születés helye házszám szerint is megjelölendő. • Az izraeliták házasságának ér­vényessége. K. vármegye alispánja a belügy­­miniszterhez kérdést intézett az izraeliták 1895. október 1-je előtt kötött házasságának érvé­nyességére vonatkozólag. A belügyminiszter kö­vetkezőleg válaszolt a kérdésre: Az iratokból s nevezetesen a lugosi izr. anyakönyvvezetőség által 1895. évi november hó 6-án felvett jegyző­könyv tartalmából kitetsző tényállás szerint G. Hermann 1892. évi deczember havában K. Ja­kab lakásán H. Reginával a jegygyűrűt utjára tette , a zsidó hittörvény értelmében a szoká­sos módon nejévé avatta. Minthogy az 1894. évi XXXI. t. czikket megelőző jogrend az izraeliták között kötött házasság érvényességét az 1863. évi november hó 2-án 15.940. sz. alatt kelt udvari rendelet szabványainak teljesítésétől tette függővé, a fennforgó esetben azonban a kérdéses udvari rendelet szabványai egyáltalában nem tartattak meg, hanem a felek között csupán a fentem­­litett rituális aktus történt, a jelen esetben az említett udvari rendelet 14. pontja értelmében érvényes házasság nem jött létre. A döntvény a következőleg hangzik : 1895. évi október 1-je előtt az izraeliták között kötött házasság csak akkor érvényes, ha az 1894. évi 15.940. számú m. kanczellári rendelet szabványai megtartottak. A telepesek iskolái. A földmivelésügyi miniszter a telepítések­ről szóló törvény értelmében a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszterrel egyetértőleg köteles a megalkotandó kincstári telepeken mindenütt magyar tannyelvű állami iskolákról, a szükség­hez képest állami kisdedóvodákról, esetleg gyermekmenházakról is gondoskodni és ezeket biztosítandó, a telepesektől öt százalékos isko­lai és három százalékos kisdedóvodai adót be is szedhet. Eddigelé tudvalevőleg az erdélyi részek­ben három nagy birtok vásároltatott meg és pedig Kolozs megyében a nagy-sármáti, B­e­s­z­t­e­r­c­z­e-N­a­s­z­ó­d megyében a magyar­­nemegyei és S­z­o­l­n­o­k-D­o­b­o­k­a megyében a viczei birtok. Az említett birtokon eszközölt telepítések nemcsak hogy nem feleltek meg a várt ered­ményeknek, hanem több helyütt oly nehéz­ségek merültek fel, hogy az államnak magának kellett módot nyújtani a már letelepített csa­ládok megmentésére és hogy ezek a végrehajtás következményeitől megóvhatók legyenek, a meg­szorult családoknak még több rendbeli kisebb­­nagyobb előlegeket is nyújtott. Ily körülmények közt a telepesek kultu­rális czélokhoz vajmi kevéssel, egyes helyeken pedig épenséggel semmivel sem járulhattak. De ez a földmivelésügyi minisztert a gon­dozására bízott telepesek érdekeinek előmozdí­tásában kifejtett buzgóságában nemcsak, hogy nem lankasztotta meg, hanem még inkább arra serkentette, hogy azon nagy fontosságnál fogva, melylyel úgy a már megalakított, mint a még megalakítandó telepítvényeken a népoktatás bir, az minden körülmények közt már eleve bizto­síttassák, illetve a telepítvényeken a népisko­lák és kisdedóvodák minden körülmények közt a helyi igényeknek megfelelően fel is állít­tas­­sanak. Azután előhoztak egy nagy ládát, az teli volt patkánynyal; a ládát a kaliczka fölé tar­tották , alul kihúzták a fenekét. A sok pat­kány a kalitkába hullott. Azok mind egyszerre futottak a világosság felé, menekülést ke­resve, de a sima üveglapon nem tudtak felka­paszkodni. Ekkor aztán nayford Q. behajította a ka­­liczkába a ratlert, mely rögtön hozzá fogott a munkához. A középen álló fiatal gentlemannek az volt a hivatala, hogy a gyilkoló ratlert meg­védelmezze, hogy a patkányok hátulról össze ne harapdálják. Azok természetesen az ő láb­száraira is felfutottak ; az urfi engedte őket a bőrharisnyákon felmászni, a­míg a derekáig nem jutottak, onnan aztán egy szelíd legyin­téssel lehárította őket magáról. Ötvenkilencz percz alatt mind a száz pat­kány meg volt fojtva. Mylord Q. megnyerte a fogadást. Thaisz, Eleket épen nem ragadta el az aristocraticus mulatság. Valami olyan szót ej­tett ki, a m­i sérelmes volt a nemzeti önérzetre. Mylord Q. magáévá tette az ügyet s rög­tön küldte a cartellvivőit Thaiszhoz. Ő is megnevezte a maga segédeit. Viaskodás a végkimerülésig. T­h­aisz Elek belenyugodott. Kitűnő kardvivó volt, akár szablyával, akár tőrrel. Mikor aztán másnap a segédeivel megje­lent a viaskodás színhelyén, övig levetkőztet­ték , csodálkozva nézett széjjel: „hát a kardok hol vannak ?“ „Semmi kard! Az ököl határoz.“ Azt is el kellett fogadni. Az pedig furfangos egy viadal, azaz an­gol boxolás. T­h­a­­­s­z Elek még hozzá sem kezdhe­tett, a­midőn már a mylordnak egy ökölcsa­pása úgy találta arczal, hogy rögtön elindult az orra vére. — Semmi baj! A segédek és az orvos elállították arnicás eczetes szivacscsal az orrvér­zést. Lehet a párbajt folytatni. Ismét mensurába álltak. Thaisz Elek­ a másodszori összecsapásnál is épen úgy járt, mint az elsőnél, a mylord betörte az orrát. A harmadik assautnál aztán Thaisz Elek mutatta meg, hogy a magyarok hogyan szoktak öklözni, s a mylordot megelőzve, egy olyan hatalmas csapást intézett a feje búbjára, hogy az bele­szédült. Az első ökölcsapás után aztán jött a má­sodik, a harmadik, meg a többi, míg a mylord eszméletlenül rogyott össze. Hát ez jobban fog tetszeni a magya­roknak? Képzeljétek, ha a mi minisztereink az ellenzéki primipilusoknak az orrát betörnék, — vagy viceversa! Aztán az ököllnh­ozhoz két egyenlő testi erejű athleta kell. De hogy keresse a becsülete védelmét egy asthmai újságíró egy neptunklubb tag ellen? Az a négy hat­alom ellenben minden fi­zikai erőkülönbséget kiegyenlít Hát én nem mondom, hogy a párbaj nem méreg. De egyúttal orvosság is. A párbajozás létezése a biztosítéka társadalmi békés együttlétünknek. Ez a­z i­­­­lemnek, a kölcsönös megbecsülés­nek az alaptöltétete. Csak nem kell vele élni. Mint a­hogy nem él az ember ,morphiummal és cocain­nal, ha normális egészségi állapotban van, de azért ott tartjuk azt a fiókban. A földmivelésügyi minisztert buzgó tö­rekvéseiben a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter a leghathatósabban támogatta és utóbbi a legnagyobb készséggel hozzájárult ahoz, hogy a telepeken mindenütt magyar tannyelvű állami iskolák és a szükséghez képest állami kisded­­óvodák, vagy gyermekmenházak állíttassanak fel, a­nélkül, hogy a telepesektől akár az 5% os iskolaadó, akár a 3°/%-os kisdedóvodai adó be­­követeltessék. A telepesek minden további megterhelte­­tése nélkül még ez év folyamán három népis­kolát és négy tanítói lakházat fel is fognak­­ építtetni. Vigécz Jákó az „Ellenzékiben. Sz..................jan. 2. Ismét a szép barna működik közre, mit sem sejtve, elémbe teszen néhány lapot, —­szinte pirultam, midőn megpillantam azok kö­zött az „Ellenzék*-et is, mert azt hittem, hogy felismeri bennem a vén göthöst. Édes mosolya azonban felvidított, biztosítom uram öcsém, hogy hangulatom fenséges, s így talán csak elhiszi, hogy sem az idegen szék, sem pedig az Ön által használt „Vigécz“ név nem hoz extásisba. Hosszas polémiába nem bocsátkozom s ha jó uram nem tévedett volna utóbbi czikké­­ben oly szembe ötlően s nem látnám azt, hogy mennyire aggódik az udvarhelyi alispán által ellenem elkövetett sérelmek miatt, nem sietnék én sem annyira soraimmal. A vita, igaz, eldőlt, — s mint látom, a babérokat írott czikkének, illetőleg önnön ma­gának tulajdonítja. Nem rész, csak ringassa magát továbbra is ezen önhitben, — olvasóink úgyis tudják, hogy a bíráló bizottság mily ala­pon igazolta Tibád mandátumát és hogy a sok visszaélés tárgyalás tárgyává sem létethetett. Csak arról akarom megnyugtatni, hogy igen­is beadtam Udvarhely megye alispánja Ugrón János ellen a fe­gyelmi keresetet, s hogy e panaszt az­­ alispán elleni már ismert fegyelmi ügy pontjai között uram nem találta, onnan következik, hogy az általam beadott fegyelmi ügyet a mi­niszter még nem tette át a megye főispánjá­hoz, egyrészt mivel külön, másrészt mert ké­sőbb adatott be. Azt hiszem, ezzel most már tisztában vagyunk. A demokratikus nézetre vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy a deszka áruló szé­kely soha sem mérkőzhetik a vigéczczel. Különben bocsásson meg uram öcsém, hogy megtámadtam czikket, én a sok sajtóhi­bát későn vettem észre ; most elmélkedem azon, hogy hátha az egész czikk sajtóhibákból állott? Lélektanilag a „harag“ az indulat egy neme, melyet önnönmagamat ismerve, soha sem tápláltam, legkevé­bbé azért, mert ön előtt ta­lán az üstökös áll, — a „vakhit” esztelen meg-­­ győződést jelent, — melyet azonban annak tu­lajdonitok, hogy jó uram soha Udvarhelymegyé­ben nem járt. Egy rén göthös. Villamos világítás és vasút. Kolozsvár, jan. 4. Modern városban első rangú tényezők: a világítás és a közlekedés. Nem úgy értem, hogy ezek a legelsők, de meggyőződésem, hogy ezek nagy kihatással vannak a város fejlődésére, ha­ladására, existálására. Nagy fontossága van ennek a két ügynek Kolozsvárt, hol — nem mondom, hogy rosz KOLOZSVÁR a gáz, — de a köz­ségszesz világítás igen sok, merem állítani, alapos panaszra ad okot. Úgy látszik azonban, forduló­ponttá ér­tünk ebben a tekintetben, mert egyszerre há­rom vállalkozóban fogamzott meg az a gondo­­lat, hogy világításunk javítására hatósági felszó­lítás nélkül megtegye a kezdeményező lépéseket, így remélhetjük, hogy az új év folyamán tisz­tázni fogjuk ezt a függő kérdést, melynek meg­oldása nézetem szerint köz­hajtás. Ez indít arra, hogy tudomásom szerint a világítás,­­ és az ezzel újabban egybekötött közlekedés, illetve közúti vasút problémájáról egyet s mást el­mondjak. Említem, hogy három vállalkozó törekszik a kérdéses ügyekben a tárgyalásokat megindí­tani, olyan három vállalkozó, a­kik mindeniké­­nek van jogczime a kérdés felvetésére. Első a „kolozsvári közúti vasút részvény­társaság.“ Sok fogyatkozásban leledző közúti gőzvasútunk részvényeit egyik főtulajdonos Pop­per István mérnök (névértéken alul) eladta a Budapesten villamos- és közúti járművek épí­tésére alakult részvénytársaságnak. Az új igaz­gatóság abban a meggyőződésben van, hogy a jelenlegi állapotban a gőzközúti vasút sem a közérdek, sem a társaság magánérdeke szem­pontjából fenn nem tartható. Azt akarja tehát, hogy átalakítsa villamos erejű vasúttá. E vég­ből azonban részben az új, nagy áldozatokkal járó tőkebefektetés kamatozásának a biztosítá­sára, részben a kifejtendő villamos-erő értékesí­tésére áldozatokat kívánnak a város közönsé­gétől. Ezek — nagyjában: — az engedélyezés idő­tartamának meghosszabbítása, községi adó­mentesség bizonyos időre, vám­kedvezmények, és kiváltságok a motorikus villam-áram-erő szolgáltatására. Második ajánlkozó Horovitz Sámuel. Mint tudjuk, Horovitz az államkincstártól megsze­rezte a kis-szamos felső folyásának viz-erejét villamos-áram fejlesztésére. Ez a viz-erő állító­lag 1000 lóerővel ér fel, miből Horovitz né­hány százat a Kolozsvár-Gyalui helyi érdekű villamos vasút hajtására szándékozik felhasz­nálói, a többit pedig Kolozsvárt, mint legköze­lebbi fogyasztó területen törekednek — egyelőre motorikus erőképen, — értékesíteni Harmadik vállalkozó Georgi Károly, pá­risi lakos, egy franczia világítási társaság fő­­embere, ki a kolozsvári légszeszgyárat most sze­rezte meg az eddigi német tulajdonosoktól. C­élja az, hogy a légszeszgyár fenn­tartása mellett a várossal kötendő szer­ződés úgy köt-, mint magánfogyasztásra, villa­mos világításra és motorikus használatra áram­fejlesztő telepet rendezzen be. Az ajánlatok közül egyik sincsen preci­­zírázva. Úgy sejtem, hogy mindenik vállalkozó csupán a „tapogatózás” stádiumában áll, de a viszonyokkal egyikük sem vetett annyira szá­mot, hogy konkrét ajánlatot tehetne Nézetem szerint az ügy megoldása oly sok nehézséggel fog járni, hogy azok az ajánl­kozók kedvét lehűtik. Tudjuk, hogy a légszesz­gyárral kötött szerződés értelmében csak 1901- ben haladunk annyira, hogy más világi rend­szer behozatala iránt a tárgyalásokat megkezd­hessük. Ha a légszeszgyár új tulajdonosa jo­gáról lemond, s már most hajlandó lesz a villamvilágítás behozatala dolgában elsőbbségi joga fenntartásával a tárgyalásokat megkez­deni, hozzászólhatunk ehez a kérdéshez, ad­dig azonban csak de latla caprina beszélnénk. Másként áll a dolog a közúti vasúttal. Ezt az új tulajdonosok „nyomott ár” mellett vették ugyan át, de olyan állapotban, hogy egyik igazgató nézete szerint ócska vasnál alig értékelhető többre. Bizonyos az, hogy akármi­féle üzemet akarnak a közúti pályán folytatni, teljesen új felszerelésre van szükség, az al­építmény fó karba hozása pedig a mai elha­nyagolt állapotból sok ezer forintba kerül. Ha a „közúti vasút részvény­társaság” ezt mihama­rabb meg nem teszi, vagy önmaga vagy a ha­tóság beszünteti az üzemet, melynek jelenlegi állapotában való engedélyezéséhez az utóbbi ré­széről túlságos elnézésre van szükség. Ez a vállalat három évi tapasztalata alap­ján belátta, hogy a gőzüzemű közúti vasút nem felel meg a czélnak. Ezzel a nehézkes, megbíz­­hatlan, közbiztonságot veszélyeztető járművel fölösleges tovább kísérletezni. Helyette tehát villamos üzemet fog beállítani a részvénytár­sulat. Arra, hogy ebbeli hajlandóságát realizál­­hassa, szüksége van további koncessiókra a vá­ros részéről. Előbb már felsoroltam ezeket a feltételeket, s most abbeli nézetem is elmond­hatom, hogy ezeket a város által elfogadhatók­nak tartom,­­ ha ... . Épen ez a „ha“ a bökkenő. Mert néze­tem szerint a város további áldozatot csak úgy hozhat, ha aztán biztosít­tat­i­k arra nézve, hogy minden tekintetben jó közforgalmi közlekedési eszközt kap. Mindenek­előtt a mai felépítmény kicse­rélésének szükséges voltát látom. Úgy tudom, hogy ma már a Vignol­sin rendszerit, mindenütt szakítottak (értem az utczai forgalmat ) sőt a demerbe, Phönix, és Hoerde féle felépítmények is mennek ki a divatból. Közlekedési viszonyaink természetet is­merve, semmi esetben sem hiszem, hogy az első fenntartassék, tovább is engedélyeztessék, az utóbbi kettőre nézve pedig kétlem akkor, mikor kipróbált jobb felépítményi szerkezet is áll rendelkezésre. Tetékű villamos vasútnak sem vagyok híve, legalább is azon a vonalon, melyen ma gőz­­vasútunk járművei mozognak. Kolozsvár tehát csak ahoz járulhat hozzá, hogy a mostani fel­építmény eldobásával a Siemens és Halske féle csatornasínekből és a Haarmann-sínekből álló szerkezet újabb formájával épített a 1­86 veze­tékű villamos vasát rendeztessék be, kellő számú kitérővel, és kettős sínpárral. Ennek a létesítése természetesen kizárja a város belső, frekventált út vonalairól a te­her­forgalmat, mely tekintettel arra, hogy csak a város alsó részén levő gyárak szükség­letét van hivatva kielégíteni, más vonalra lesz áthelyezendő. A ma használt felépítmény így értékesíthető volna a teherforgalom számára építendő új vonalon, mely a téglásutczából a Vécsei féle malom telepen át a szamosközi ut­­czába, onnan 200 méternyi kisajátítással a be­­rekutcza szögleténél a krizbai utczába az á­l­­latvásártérre, a közvágóhidhoz, et­től a Szamoson át a kis Berettyó, Bejáró és kisutczán át a Nagy utczába építtetnék, s az államvasutak pályaudvarával a jelenlegi módo­zat szerint összeköttetnék. Az általam proponált vonal hossza 2.8—3.2 kilométer lenne, s hivatva volna a forgalom le­bonyolításán kívül föllendíteni azoknak a vá­rosrészeknek a forgalmát, melyeken áthalad. Ezen a vonalon a dohánygyártól kezdve lehetne felső vezetéket alkalmazni, ha a gőzüzemet tel­jesen mellőzni kívánják. A közúti vasút ilyetén átváltoztatásával járó tetemes tőkebefektetés jövedelmezőségének biztosítására, — de csakis a megállapítandó szá­zalék­ jövedelem eléréséig — adhat, s kell is adjon a város kiváltságokat, azonban monopó­liumot adni nem szabad. Ilyen meg nem engedhető monopólium­nak tartanám, ha akár a K. K. V. részvény­­társaság, akár a légszeszgyár részére a villamos erőnek motorikus czélokra való kiszolgáltatá­sára kizárólagos jog adatnék. Ez meg­akasztaná különben is gyönge lábon álló ipa­runk fejlődését, s úgy lehet, már pár év múlva keservesen megboszulná magát a jóindulat. Ugyan ez áll a villamos világításra nézve is, de erről nem sokára alkalom lesz külön és bő­vebben szólani. Végül még egyet, úgy a villamos vasút, mint a villamos világítás technikai, üzem­ren­dezési és más tekintetekben is folytonos, mond­hatnám rohamos fejlődésben van. Az, a­mit ma e téren a haladás netovábbjának tartunk, úgy lehet, holnap már meghaladott álláspont lesz. Ezért szükséges, hogy akkor, midőn va­lamit csinálunk, csináljuk meg az ismert leg­jobb mód szerint. Azt pedig, hogy melyik ez idő szerint a legjobb rendszer, egy laikus tes­tület meg nem ítélheti, sőt a szakértő is csa­k úgy mondhatja meg, ha a kérdést különös tanulmány tárgyává teszi, megismerkedve a dolgokkal a helyszínén, hol azokat gyakorlati alkalmazásban láthatja hibáival és előnyeivel egyaránt. Épen ezért szükségesnek tartanám, hogy Kolozsvár város jó előre küldene ki egy pár teljesen megbízha­tó szakértőt a kül­földre, hol az elektro­technika a gyakorlati élet­ben nagyobb szerepet játszik, mint nálunk. Fiksts-Vagy BAU. A „Kolozsvár” előfizetési árai Egész évre Félévre Negyedévre Egy Lóra Egyes Az előfizetési díjak beküldésénél köz­vetítőknek százalékot nem adunk, a­mit ily olcsó áraknál nem is igényel­hetnek. Ennél fogva kérjük a közönsé­get, hogy közvetítők elkerülésével egye­nesen a kiadóhivatalba legyen szí­ves az előfizetéseket beküldeni, a­mi a pontos expedícziót is biztosítja. szám­ára 4 kr . . . 10 frt . . . 5 frt .2 frt 60 kr . . . 1 frt. t úgy helyben, mint vidéken. Lapunk tér- fe­de­lme azért marad a régi Ez árleszállítással kívánjuk elérni azt, hogy lapunk minél szélesebb körök­­ben terjedjen el, s olcsósága által úgy­szólván mindenki által megszeret önként következik ebből, hogy az első ve­­hető l®ffyen, mert beláttuk azt, hogy a nagy versenyt a sajtó terén ma már csak úgy lehet megállani, ha nem vagyunk drágák. Gondunk lesz arra, hogy ez ol­csóság daczára élénken szerkesztett és bő táviratokkal ellátott lapot adjunk. Kérjük régi barátainkat és előfize­tőinket, hogy lapunk terjesztésének mun­káját magukra vállalni szívesek legyenek. S az Felhívás előfizetésre. A véget érő nevezetes év története és eseményei nyílt könyvként állanak még a közönség előtt, s azt hisszük, fölösle­ges lenne részletesen is hivatkoznunk a lapunk által képviselt szabadelvű poli­tika jelentőséggel teljes sikereire. Kormányunk nagy körültekintéssel és biztos kézzel rendezte és vezette a millennáris év ünnepeit, a­melyekben a nemzetet örök hálára kötelező módon vett részt felséges uralkodónk egész család­jával. A lefolyt képviselőválasztások fénye­sen igazolták, hogy a nemzet túlnyomó többsége magáévá teszi és föltétlenül he­lyesli a szabadelvű párt politikáját. La­punk továbbra is hű képviselője és kife­­j­­ezője lesz annak a bizalomnak, mely a­­ szabadelvű párt és a kormány irányában nyilvánult a választások által is A 1. közönség ismeri már program­­munkat és a lap fejlesztésére irányult törekvéseinket, s ezúttal minden további ígéret helyett azzal kívánjuk meghálálni azt a folyton növekedő pártfogást, mely­ben a közönség lapunkat részesíti, hogy régi óhajtásunkhoz képest jelentéke­nyen alább szállítjuk az előfize­tési árakat. Az évi előfizetési díj ezentúl "k­edd,81 16 frt helyett 10 forint lesz Kolozsvár, jun. 4. Egy magyar tudós kitüntetése külföldön. Mindig örömmel adunk számot ar­ról, midőn a magyar tudomány külföldön méltó elismerést és kitüntetést nyer. Ezúttal is öröm­mel jegyezzük föl, hogy dr. Küun Géza gró­fot, az Erdélyi Irodalmi Társaság ér­demes elnökét, a helsingforsi finnugor társaság múlt hó 2-án tartott közgyűlésén tiszteleti tagjának választotta meg a egy finn nyelven irt és igen díszes kiállítású dip­lomát küldött a meg­isztelt tudósnak. A finn­ugor társaság első titkára pedig egy ma­gyar nyelven irt levelet csatolt s ebben arról értesíti dr. Kuun Gézát, hogy a társa­ság úgy a török nyelvjárások, mint a magyar őstörténet terén kifejtett sikeres és becses munkássága iránt való elismerését kívánta tisz­teleti taggá való megválasztatása által kinyil­vánítani. E társaság elnöke Setälä Emil, ki nem rég a m. Tud. Akadémiában tartott magyar nyelven igen érdekes és nagy jelentőségű felol­vasást. Kolozsvári országos vásárok. Ko­lozsvár az. kir. város 1897-ki országos vásárai a következő napokra esnek : I. Január 7. 8. 9. napjain állatvásár. Ja­nuár 10-én kirakóvásár. II. Márczius 9. 10. 11. napjain állatvásár. Márczius 12-én kirakóvásár. III. Junius 10. 11. 12. napjain állatvásár. Junius 13-án kirakóvásár. IV. Augusztus 29. 30. 31. napjain állat­vásár. Szeptember 1-én kirakóvásár. V. Október 29. 30. 31. napjain állat­vásár. November 1-én kirakóvásár. Idegen árusok (kereskedők, iparosok, ter­­ménytulajdonosok) figyelmeztetnek, hogy csak a­­ kirakóvásár napján árulhatnak. Ez egynél több­­ nap igénybevétele tilos. Az egyetemi könyvtárból Az egye­­­­­emi könyvtár múlt évnegyedének forgalma a következő volt. 1. Az olvasó teremben: _ Olvasók száma októberben 950 ; novemberben 1200 ; decemberben 750. Használt művek száma októberben 1015; nov. 773; deczember­­ben 522. Legtöbb jog és államtudományi szak­hoz tartozó művet használtak. Házi használatra, a könyvtáron kívül kivettek . Októberben 208, novemberben 247, deczemberben 218 művet.­­ E számokból az látszik, hogy az egyetemi­ fiatalság szorgalmas és különösen mióta a könyv-*, bár az ideiglenes új helyiségben van, több, mint kétszeresen meghaladja a helyiség forgalmát A látogatottság nagy^ emelkedésének magyarázata az, hogy a tárnak jelenleg világos modern helyisége ^ mely azonban — temészetesen — k i eg j miatt csak is ideiglenes jellegű leb^ A Kinematograph­ia Graphops Edisonnak e két nevezetes találmánya, __ az ezredéves kiállításon a nagyszámú látmány között is feltűnést keltett ^ Kolozsvárra is lekerült. Dacaára az Út,, mutatványok érdekességének, nagyot) ^ 8,1 látogatják, a minek bizonyára abban oka, hogy a közönség nagyobb rést tisztában e találmányok mibenlétével. \ matograph egyes alakoknak, egyéneknek, v egész mozgó csoportnak képét és m­ely hűen teszi ismét láthatóvá, mi­­nt csakugyan a valóságban meg volt készülék a fénykép fölvételek gyors ág­yan alapszik, melyeket ép oly gyors.. . hogy a fölvételek készültek — veti a HEEK.

Next