Kolozsvár, 1897. július-december (11. évfolyam, 146-298. szám)
1897-07-01 / 146. szám
Kolozsvár, 1897. ban folyt le. A király ezután Singer Vilmos bécsi főszerkesztő, kongresszusi elnök és Jules Clarette (Páris) alelnök kíséretében, követve a kongresszus tagjaitól, a nagy étkezőtermekbe ment, ahol választékos buffet várta a király vendégeit. A couper után a kongresszus tagjait Rosen gróf főudvarmester a termek legnagyobbjába hívta meg, ahol Oszkár király meszsze elhallatszó hangon a következő beszédet intézte a megjelentekhez: Hölgyeim és uraim ! Őszinte örömmel üdvözlöm ma a nemzetközi sajtókongresszus tagjait, mint vendégeimet. Súlyt helyezek arra, hogy önök előtt újra hangoztassam, mennyire meghatottak rokonszenvi nyilatkozataik. E megnyilatkozások annyival becsesebbek előttem, minthogy úgy tekintem azokat, mintha egyúttal Svédországhoz is intézték volna. Az újkor intézményei között, uraim, a napi sajtó a legkiválóbb helyek egyikét foglalja el. Az önök ereje tényleg fölötte nagy és amíg a sajtó nagy felelősségének, amely erejének természetes kifolyása, tudatában marad, bizonnyal úgy tekintik, mint az emberiség egyik nagy jóltevőjét. A svéd nép tehát méltán örül, hogy a Budapesten, a magyar fővárosban tartott III. sajtókongresszus Stockholmot választotta legközelebbi ülése helyéül. Svédország nevében beszélek, midőn köszönetet mondok önöknek és azt a reményemet fejezem ki, hogy a legkellemesebb emlékekkel és a legjobb benyomásokkal térnek haza, valamint, hogy az az emlék, amelyet önök maguk után hagynak, hosszú ideig élni fog bennünk. Svédország az a föld, ahol az alkotmányos szabadságjogok a legrégebben és legmélyebben vertek gyökeret. Nevezetesen a sajtó szabadsága itt Svédországban — lehet mondani — korlátlan. Az ország azonban mindig tudta a módját, miként egyesítse szabadságszeretetét és független érzelmeit a lojalitással és a törvény tisztelettel. Történelme tanúsítja ezt és az a csekély számú kivétel csak megerősíti a szabályt. Hajdanában a svéd zászló messze túl lengett honunk határán, de ama dicső, bár nem mindig boldog napok eseményei ma már csak emlékek. Ma ez az ősi Wickingektől származó nép csak békés tettek és művelődési diadalok dicsőségét áhítozza. Önök pedig ezen napokban abban a helyzetben voltak, hogy eléggé határozott ítéletet formálhattak maguknak arról, hogy miképen fejlődött a két egyesült skandináviai királyság e század boldog korszaka alatt, amely immár vége felé közeleg. Azok a testvérnemzetek, amelyeknek a gondviselés élére állított, mindig barátságos és jó viszonyban óhajtanak állani az összes civilizált nemzetekkel és bíznak abban, hogy megnyerik és meg is tartják azok rokonszenvét. Örülök, hogy emez érzelmek becses zálogául tekinthetem az önök jelenlétét és amikor a mi részünkről biztosítom önöket ez érzelmek teljes és szívélyes viszonzásáról, poharamat emelem a sajtó negyedik nemzetközi kongreszszusára! A király beszédét, aki végül Singer kongresszusi elnökkel koczintott, sokszor megszakították ilyen felkiáltások: „Éljen a király ! Vive la Suéde! Éljen! Hoch!“ Amikor a király a beszédet befejezte, a tetszés vihar ismétlődött. A beszédet facsimileben szétosztották a kongresszus tagjai közt. Ezután Singer Vilmos elnök a következő rövid beszédet intézte a királyhoz: „Felséged igazán monumentális beszéde után nem érzem magára elég erősnek, hogy egyáltalán tegyek egyebet, mint hogy kérjem Felségedet, kegyeskedjék megengedni, hogy a kongresszus érzelmeit, t. i. a Felséged iránt való őszinte hódolat, hála és határtalan csodálat érzelmeit abban a felkiáltásban foglaljam össze: »Éljen a királyi“ Az elnök beszédét újabb „Éljen!“ és „Hoch“ kiáltások követték, a jelenlévők a nemzeti himnuszt énekelték. Azután Jules Clarette a liberális és igazságos királyt ünnepelte, kiemelve az ő irodalmi tevékenységét. A királyi kertben, ahol a katonazene játszott, felszolgálták a fekete kávét. A király itt is leereszkedő volt vendégeivel szemben. Ezután visszaindult a társaság Stockholmba. A körülfekvő regényes tengerparton lévő nyaralók pompásan voltak kivilágítva. A vendégeket a nyaralók lakói az egész után hurrákkiáltásokkal és taraczk lövésekkel üdvözölték közé, hanem hazánknak és nemzetünknek, veszteség az egész tudományos világnak és emberiségnek. De bár ily nagy és megmérhetetlen a mi veszteségünk, kezeinket ajkainkhoz tesszük és nem zúgolódunk ellened, szerető szent Atyánk ! már azért sem, mert ezzel talán, leginkább megbántanék idvezültünk szellemét, kinek oly erős volt hite benned is, mint az igazságban, melyet szüntelen keresett és a melyben állandóan élt. Őt a tudomány, a bölcsesség sem tette hitetlenné, mint sokakat azok közül, a kik az övéinél esetleg jóval kevesebb tudományuyal és bölcseséggel már nem tudnak és nem is akarnak, óh Isteni helyet adni a világban, a melynek pedig emberi ész még nem mérte meg határait. Ő nem fordult el a vallástól, az egyháztól sem; sőt mint egy valódi pap közremunkált a vallásos érzés ápolására is s a közművelődés annyi intézménye között sem tette az utolsó helyre az egyházat se. A mi hitének és vallásos nagyraműködésének egyik legerősebb bizonyítéka lehet, ő mondotta, hogy nemcsak az anyag hallhatatlan. S valóban aki az ő koporsója mellett is kételkedni tud a halhatatlanságban, arra nézve a halottak feltámadásának sem lehetne meggyőző ereje. E hitben, hogy a kiszenvedettnek is csak teste lett porrá, lelke, szelleme azonban él és tovább munkál, enyhítsd, oh Uram az ő elvesztése miatti fájdalmunkat, törölde érette gyászba öltözött szerettei és szerető lakosainak könynyeit. Cselekedő, hogy az ő életének nagy és szép emlékei, mint jó mag termő földre találjanak mindnyájunk kebelében s ha nekünk nem is jut osztályrészül az esztendőknek oly szép száma mint neki jutott, azt az időt, a mit kegyelmedből itt e földön tölthetünk, igyekezzünk felhasználni és értékesíteni mint a tévé. Adj hazánknak és nemzetünknek a dicsőnkthez hasonló nagy szellemeket, akik nyomába lépve, az ő kitartásával erélyével és sikereivel keressék az igazságot, fejlesszék a tudományt, mozdítsák elő a közművelődést s mindezek által terjesszék a te országodat. Egy évszáz terheit elviselt s azok által szintén elviselt porrészeinek adj csendes pihenést a sírban, az ő nagy és nemes lelke, lángszelleme a mi hitünk szerint már úgy is megkezdette újabb munkásságát abban az uj pályakörben, a melybe elhívtad. Szent fiad az sír Jézus nevében kérünk hallgasd meg könyörgésünket. Ámen. (Zárszó.) Isten veled már drága Öregünk! kedves Brassai bácsi! Nem tudom hogy a halottat siratva, vagy a halhatatlant üdvözölve vegyek e búcsút tőled. Mert hogy nem láthatjuk többé jóságos arczodat, nem gyönyörködhetünk nemed tekintetedben és nem hallhatjuk nyájas szavaidat, bölcs tanácsaidat és elmés beszédeidet — ez fájdalommal tölti el keblünket. De a midőn koporsódnál is érezzük szellemed erejét, mikor tudjuk, hogy a halandóból halhatatlanná lettél, avagy nincs-e okunk téged üdvözölni ? Igen, ha csak sírodra gondolunk, mely nem sokára elfedi porrészedet, akkor méltán kelhet fel ajkainkon a jaj szó, nemcsak nekünk, akik itt megjelentünk, hogy az utolsó tiszteletet megadjuk, nemcsak egyházunknak, melynek te legnagyobb büszkesége és dicsősége voltál, hanem általában hazánknak és nemzetünknek, mely hogy mennyire becsült tégedet, erről többször s legközelebbről a napokban is neked magadnak is alkalmad volt meggyőződni azokból a nagyszámú üdvözletekből és szerencse kivánatokból a melyekkel születésednek százados évfordulója alkalmából, a legfelsőbb helyről mindenfelől kitüntettek, elhalmoztak s ezzel mintegy megarauyózták életed alkonyát is. De ha nemcsak a sírra, hanem az emlékoszlopra gondolunk — nem arra, a melyet a halas kegyelet álíttat.d majdan sírodhoz hanem a melyet te állítottál fel magadnak az életben, arra az emlékoszlopra, amelyről egyik nemzedék a másik után nem csak azt fogja leolvasni, hogy mikor születtél, hanem azt is megtudja, hogy ezen két időpont között mi mindent tettél és végeztel és mit köszönhet neled, akkor lehetetlen, hogy ne üdvözöljünk égi utadon, amelyen már az örökkévalóság mezeire jutottál! Fogadd hát könyeinkkel együtt üdvözletünket is! Mi hisszük, hogy szellemed fénysugarai nem vesznek el a sir éjjelében, a minthogy emléked is itt marad mindörökké mindörökre! Isten veled ! Isten velünk ! Két emlék Petőfinek. — A segesvári ünnepély. — Segesvár, jan. 30. A segesvári Petőfi-szobor leleplezési ünnepélye az. évi julius 31-én mindenesetre meg fog tartatni. A meghívók, (melyeket még gróf Bethlen Gábor a végrehajtóbizottság páratlan buzgóságú elnöke irt alá) már a legnagyobb részben szétküldettük, részben a napokban fognak elküldetni. A végrehajtó bizottság nagyban dolgozik az ünnep előkészületeivel a julius 4-én fogja az elhalt gróf Bethlen Gábor helyett, új elnökét megválasztani, ki az eddigi megállapodások szerint Sándor László, Nagyküküllő megye főispánja lesz. A bizottság felhívja e helyen is az ünnepélyen részt venni kívánókat, hogy ha elszállásolásban óhajtanak részesülni, s a banketten részt venni kívánnak, ez iránti kívánságukat julius 10-éig Balás Imre bizottsági titkár tudomására juttassák, mivel szállások nem túlságos nagy számban állanak rendelkezésre. Meghívók inkább csak testületekhez, intézményekhez küldettek, azért ez után hívják fel a hazafias közönséget, elsősorban azon 48-as honvédeket, kik Bem apó alatt harczoltak, hogy a kegyeletes és hazafias ünnepen, minél nagyobb számban vegyenek részt. * A végrehajtó bizottság által kibocsátott meghívó igy hangzik : A segesvári csatában 1849. július 31-én elesett névtelen hősök s az ugyanakkor itt eltűnt, de nagy valószínűséggel, a ügyelettel fentartott közös sírban nyugvó, nagy költőnek Petőfinek emlékeit létesíteni, a hazafias közönség áldozatkészségéből, annyi idő után, végre is sikerült. Az emlékművek egyike, egy kőből épült oszlop a csatatéren, a közös sírhalom felett áll. Másika, a költőnek sikerült érczszobra, a segesvári várban, a vármegyeház előtti téren, annak a csatatérre néző pontján van elhelyezve. Az ünnepélyes leleplezés a csata évfordulóján folyó évi július 31-én fog megtartatni. Az ünnepély programmja: a) A csatatéri emlékoszlopnál, Fehéregyházán d. e. 10 órakor 1. Himnusz. Énekli a székelyudvarhelyi „Dalegylet“. 2 Ünnepi beszéd. Tartja: Szász Gerő, az Erdélyi Irodalmi Társaság alelnöke. 3. Beszéd, melylyel a végrehajtó-bizottság elnöke az emlékművet a vármegyének átadja. 4. Beszéd, melylyel a vármegye képviselője az emlékművet átveszi. 5. Szózat. Éneki a székelyudvarhelyi „Dalegylet“. b) A Petőfijszobornál Segesváron déli 12 órakor. 1. Himnusz. Énekli a székelyudvarhelyi „Dalegylet“. 2. Ünnepi beszéd. Tartja: Bartók Lajos, a Petőfi társaság alelnöke. 3. Beszéd, melylyel a végrehajtó-bizottság elnöke a szobrot a vármegyének átadja. 4. Beszéd, melylyel Somogyi István, Nagy- Küküllő vármegye alispánja a szobrot átveszi. 5. Szózat. Énekli a székelyudvarhelyi „Dalegylet“. Tudnivalók: Julius 3- án a Budapest felöl ide 10 óra 51 p. érkező vendégek fogadtatnak. D. u. 1 órakor ebéd a „Csillag“ vendéglő nagytermében étlap szerint. Délután a Brassó-Háromszék felől ide 5 óra 46 p. érkező vendégek fogadtatnak. Este 8 órakor ismerkedési vacsora a Frank-szálloda kerti helyiségeiben. Julius 31-én reggel 8 órakor gyülekezés a kaszinó helyiségeiben. Reggel 8 óra 50 p. indulás vasúton, vagy kocsin Fehéregyházára. Ott a Székely-Udvarhelyről 9 óra 38 p. érkező vendégek bevárása s együttesen a csatatéri emlékhez vonulás. Reggel 10 órakor az emlékoszlop leleplezése a megállapított programja szerint. Reggel 11 óra 20 p. indulás vissza Segesvárra kocsin, vagy vasúton. Déli 12 órakor a Petőfi szobor leleplezése a megállapított Programm szerint. Délután 2 órakor társas ebéd. Este 8 órakor tánczmulatság, esetleg felolvasóestély, melyről külön műsor adatik ki. KOLOZSVÁR Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük a közönség szíves támogatását a következő félévre is. Olvasóink meggyőződhettek, hogy a „Kolozsvár“ komoly akarattal, kitartással és figyelmesen szolgálja a liberális haladás politikáját és ennek az országrésznek társadalmi, ipari, gazdasági, nemzetiségi érdekeit. Múltünk szolgáljon biztosítékul most, mikor ismét kérjük a közönség érdeklődését, ígérve, hogy hazafias kötelességeinket legjobb tehetségünk szerint, lankadatlan buzgalommal fogjuk jövőre is végezni. Folytonos gondoskodásunk tárgyát képezi az, hogy a politikai rovatokon kívül tárcza- és újdonsági rovataink mentői élénkebb, változatosabb olvasmányt, mentői kimerítőbb tájékoztatást nyújtsanak. Különös figyelmet fordítunk arra, hogy távirati rovatunk lehetőleg teljes és hű képet nyújtson a nap fontosabb eseményeiről. Lelkiismeretes munkával törekszünk viszonozni az erdélyrészi közönség eddigi nagybecsű támogatását és kiérdemelni azt a következő időkre is a „Kolozsvár“ számára, amely Magyarországon a legolcsóbb politikai napilap. Az előfizetési árak a hírrovat élén olvashatók. HÍREK. Kolozsvár, júl. 1. ,Kolozsvár“ előfizetési árai: Félévre .... 5 frt Negyedévre ... 2 frt. 50 kr. Egy hóra .... 1 frt. Egyes szám ára 4 kr. Az előfizetési dijak beküldésénél közvetítőknek százalékot nem adunk. Lönhart Ferenci püspök halála alkalmából az erdélyi róm. kath. status igazgatótanácsa tegnap délelőtt rendkívüli gyűlést tartott. A státus küldöttségileg fogja magát képviseltetni a holnap végbemenő temetésen. A küldöttség tagjai dr. Jósika Sámuel miniszter vezetése alatt Biró Béla, Dorgó Albert, dr. Kornis Viktor, Pál István, dr. Szamosi János és dr. Szentkirályi Kálmán. A küldöttséghez más igazgató-tanácsosok is csatlakozhatnak. Küldöttség képviseli a temetésen a kolozsvári róm. kath. egyházközséget is. A küldöttséget Biró Béla apátplébános vezeti és tagjai: Bak Lajos, Boros Lajos, dr. Caiky Viktor, Dorgó Albert, dr. Gergely Albert, dr. Groisz Gusztáv, Kiss János, Merza Lajos, Nagy Kálmán, Pál István és dr. Szamosi János. A temetés napjának reggelén 8 órakor Kolozsvár összes róm. kath. templomaiban megszólalnak a harangok. D. e. 10 órakor pedig nagy segédlettel gyászistentiszteletet tartanak a főtéri plébániai templomban. A püspöki javak leltározását és gr. Majláth Gusztáv püspöknek való átadását Dorgó Albert, dr. Szentkereszty György és dr. Szentkirályi Kálmán urakból álló bizottság végzi. Az elhunyt püspök ravatalára küldtek Kolozsvárról. Kolozsvár szab. kir. városka kegyelete jeléül. Az erdélyi róm. kath. egyház ^pásztorának. *" A kolozsvári róm. kath. tant Szeretett püspökének kegyelete je|ál'töl‘l ' Az érd. róm. kath. statustorának és elnökének tisztelettel.« l ^ jeléül. *e8e|( Dorgó Albert és családja ujjái lete és örök hálája jeléül. * V Lönhart Ferencz a sok 8*árad gyulafehérvári vár sírboltjában fútja , 01 ^ télen álmát. * ""S A vasúti közledé» fennakad a képviselőház tegnapi ülése alatt Kol, két orsz. képviselője több is."1 képviselővel együtt Dániel báró ker»^^ miniszterhez fordult a vasúti kalamna,*^'' ben, kérve a minisztert, hogy atnnak majt Klozsvárra ér egyáltalán az erdélyi részek ■ kelt utazó közönségére nézve enyhíteni ** kedjék Dániel báró kijelentette, ho ^ kincstári érdekből, mint a közlekedésisaga tekintetéből elkerülhetetlenül szö^ ** tartja a veszélyeztetett vonalnak teljesite86*^1 sőt részben eddigi irányának megváltja Ez ugyan a Kolozsvár és Budapest között vétlen közlekedést hosszabb időn át fo| tartóztatni, ami kétségkívül Kolozsvár vedelmi érdekeinek sérelmével jár, a filikils* azonban megígérte, hogy Arad-Tevi m'át azonnal direkt közlekedés' gondoskodik. A képviselők még azt kérték, hogy a vistől Kolozsvárig az átépítés tartamára, bár a miniszter maga is legalább két hónapra :*•' gyorsvonat közlekedést lépt,*, életbe, ami által az út mintegy két órával rövidíttetnék. A miniszter megígérte, hogy a kérelem ezen részét a szakközegekkel ntgisszéli és ehhez képest sürgősen intézkedni (os A közvetlen kocsikat már se szaporították. Ily módon, aki a gyorsvonatok magat, belyárait megfizeti, mintegy 14 — 15 útnk megteheti Budapestig az utat. Csakhogy ennek megfelelőig az arutövidű kolozsvári vonalon a pályaudvarok tümélyzetét is szaporítani kellene, mert különben lehetetlenség eleget tenni a megkettőződött forgalom igényeinek. Épén ennek folytán a reggel érkezett vonat, mely Budapestről tegnap délután 1 óra 55 perczkor indult 8 ut,» kellett volna Kolozsvárra érkeznie, mást«l óra késéssel csak 6 órakor futott be. Ha Tövis és Kolozsvár közt csakúgy 2., létesül a közvetlen gyorsvonat! összeköttet« akkor az út Budapesttől — Kolozsvárig 12—1. órára apad le, így mégis csak ki lehetne birn azt a két hónapot. Doktorrá avatás. Jeney Aladárt,a kolozsvári törvényszék aljegyzőjét a bitó jeöltek egyik kiváló képességű tagját, tegnap tált a jogtudományok doktorává. Sséll Kálmán részvéte. Sséll ki mán, a Dunántúli közművelődési egyesület e nC kt m so bt E al di b ti is ő: b u o n n c ft A feltámadt szív. Irta: Paul Marbod — Soha, soha! kiáltá Palin apó s hirtelen felugrott, asztalkendőjét az asztalra dobva. Soha ! . . . Érted ? Soha !e S mialatt a vén kőművesmester az ebédlőt gyors lépésekkel végigmérte, Palm anyó az asztalra borult s keservesen zokogott. Két év óta ugyanaz a viszály tört ki mindig a házastársak között. Két év előtt szakítottak Eduard fiukkal, mert akaratuk ellenére nősült meg. Pedig mennyire szerették egyetlen gyermeküket, az édes kis Eduardot. Egy napon Palm, ki akkor már vállalkozó volt, így szólt feleségéhez: — Tudod Klementina, hogy Parist most tetőtől-talpig felforgatják. Mindenfelé építenek s ha tovább is így tart, tíz-tizenöt év alatt nagy vágyam szerezhetek. Remélem, hogy a kicsike nem fog már díványokon mászkálni s nem lesz minden este oly meszetes a ruhája, mint az apjáé, mikor verejtéked homlokkal hazatér. Ugye öregem, nagy urat csinálunk belőle. S tényleg minden úgy történt, ahogy az apa gondolta. Eduard a gimnázium legjobb diákja lett és Palm, ki messze vidékről vetődött Parisba, megélte azt az örömet, hogy a miniszter az év végi díjak kiosztásánál szerencsét kívánt a fiúnak. A jövő embere! Játszva fog karrierét csinálni. — Mi pedig — monda Palin — 80 000 frank évi járadékot hagyunk hára a fiúnak , azt hiszem elég lesz anyjuk! Nem? Aztán majd megnősül, oh, talál olyan jól nevelt leányt, mint ő maga a mi olyan nagyon boldogok teszünk ! De ab, ezek a szép álmok tovaszálltak, eloszlottak, mint a tűnő délibáb. A fiatal ember megismert egy szegény leányt s megszerette. A tanulás nem ment tovább s huszonöt éves korában Eduardnak még csak doktori diplomája se volt. De a jó szülők még mindig reménykedtek s nem estek kétségbe. Azt gondolták, hogy az ifjú kornak ki kell magát tombolnia. De egy szép napon az ostobának volt bátorsága megmondom szüleinek, hogy azt a leányt imádja s hogy el is akarja venni. — Ha azt a leányt feleségül veszed, tudd meg, hogy egy sort sem várhatsz tőlünk halálünk előtti kiáltotta a vén kőműves dühtől szikrázó szemekkel. Ő mégis, a rossz, háládatlan gyermek nőül vette imádottját, tengődve nyomorult kis fizetéséből, annak a nagy városnak kellő közepében, hol olyan méregdrága az élet. Bizonyos, hogy az öregek az utolsó két évben, mialatt gyermeküket nem látták, sokat, igen sokat szenvedtek. De az utóbbi időben a dolog még rosszabbra is fordult. Természetesen a mama hibájából. Banata mélyebb nagyobb volt haragjánál, s közeledni óhajtott hathoz. Végre bátorkodott férjével is a dologról beszélni. Az öreg hallani sem akart a bekötésről. — Soha, soha! kiáltotta mérgesen, hogy az ablakok is megrezzentek, becsapta maga mögött az ajtót s elsietett. S amig az asszony otthon keserves, fájó könyeket hullatott fia boldogtalansága miat, Palm apó a kávéházban, kártyaosztás közben szidta a mai romlott erkölcsüket, mely semmibe sem veszi az apai tekintélyt. Barátai dicsérték kérlelhetetlenségét, a talán tréfaból, de meglehet komolyan is, római jellemnek mondotak. Az igazság kedvéért be kell vallanunk, hogy Palin apu meglehetősen tudatlan ember volt, kinek az ókorról csak igen halvány sejtelmei voltak. Ez úgy csak felületesen ismerte az öreg títulus történetét, s a tudat, ily jellemszilárd férfiúhoz hasonlíthatni, hizelgett önhittségének. De midőn a kávéházból hazatért, s éjszaka magára maradt, halkan — oh nagyon halkan, hogy más meg ne hallja — bevallotta, hogy Brutusnak köszive lehetett, s hogy mégis csak förtelmes dolog saját gyermekét halálra ítélni. * Husvétvasárnap volt; a nap keczéran mosolygott a kéklő égről s egy lágy tavaszi fuvalom járt a rügyező gályák között. Piri*111 neplő ruháját ölte fel. Paliu apó, ki előző éjjel kissé elkésett kávéházban, későn kel fel. Különös rossz *• vében van. A vacsoránál az öreg anyó szer megpengette Eduárd dolgát 80181 , Paliut megingatni. — Utána járt a °°Í!D‘ megtudta, hogy menye nenz való a f*“ családból, a minőnek éppen ezt elmedolták. Kétségkívül szegény volt. De hát mi is csak szegény ^ rek voltunk, kiknek a jó Isten 8 V1 . gát. S mióta Eduárd feleségül ve 6 ^ sőt még a házasság előtt is, a ** ,8^ nem adott szóbeszédre alkalmat, i ’ j Palin apukám, szánalmat k0*8De . 11( szerencsétlen gyermekek iránt. y° ___ j| lödnek, öregem, igen, nagyra 10??TM d a bn gondolsz, mennyi fizetést kap _ &_ siló intézetnél, a hol állást a ifjmkot, frankot havonta; nyomorult k nyit, a mennyit te szivarra s^s naQi jflakaró* tesz. Igazán szivaraggato . • • A rattuk, én látni őket, csak segítem voj?orVol szén ha mi oly kényelemben és ' nekik is . . . mj. S miután férje f© r e,«t«t 8®’iitett po^ elmélázva forgatja ujjai közt fael#' kát, a szegény Palm asszony a ( odamegy férjehaz s habozva es háborodott családfő vállára. 1 bogi lm papának egyszerre *«ebe ' átkozd. „római jellem“, elmenj dörög ^ «affil ’■ az után hozzátette: Soha, 80 -rejtés!Wfc öreg kőművesmester különös kétszer 18 Ideges és a borotválkozáson ^ ^ ^ nem tesz bevágott arczába. Ördög járadékot fi' botod, 8, . ‘*“'*'*k zetm. Hát a van Brutus a közel volt az ő helyzetébe? /g^J^oyra ne baligi" a megbocsátáshoz! Csak asaj , BIQC3eU. az ember. Két soul erő apó fia. És szilárd elhatározassa a Mölt. szürke ünneplő ruháját . hmegf Ionba. miaérül