Kolozsvár, 1897. július-december (11. évfolyam, 146-298. szám)
1897-09-01 / 198. szám
e m I I I I I I I I I I I I I I Mit tegyünk. — Két közlemény. — II. 8 Még rosszabbul állanak nálunk a sáncok, ha marhaállományunkat a földötök szükségletének szempontjából te-Nagyon kevés gazdasági ismeret szükségeltetik ahhoz, hogy valaki könypben belássa, hogy a földet nagyrészben, jak igás erővel nevelhetjük. A marha huzza az ekét, mely a föld kérgét feltöti; a marha húzza a boronát, mely a feltért földet elsimitja és a magot alátakarja, a marha hordja be csűreinkbe és viszi ki a piaczra mezőink termését, egy, hogy marha nélkül gazdaságot elképzelni szinte nem is lehet. A kinek nincs marhája, az nem tudja megszántani a földjét, de ha van is és nem elegendő számban, vagy erőben, annak szántása csak a disznótújáshoz hasonlít, megbolygatja ugyan a földet, de az, ahol a mag bő táplálékot nyerhet és erős gyökereket verhet, nem hatol alá. — Aztán, ami a legfőbb, a kiknek nincs marhája, vagy megfelelő marha állománya, az nem trágyázhatja, nem tarthatja jó erőben a földjét, melynek őstermő erejét csaknem mind kiélték a lefolyt századok. És már nekünk épen az a legnagyobb közgazdasági bajunk, hogy nincs elegendő nagy, a föld jó mivelésére és jó erőben tartására szükséges marhaállományunk, ahonnan földünk is nem képes az időjárás mostohaságaival eléggé daczolni, s mihelyt egy kis esőzés, vagy szárazság következik, azonnal megtagadja a szolgálatot. Marhaállományunk hogyan való állásának a megítélésére, érdekes adat, hogy a szolnokdoboka megyei gazdasági egyesület, ezelőtt mintegy 6- 7 esztendővel, pályadíjakat tűzött ki, a legnagyobb marhaállománynyal bíró megyei gazdaságok jutalmazására. És mikor nagy vontatva beérkeztek a pályázatok, kitűnt, hogy a legjobban felszerelt gazdaságokban is, — juhot, sertést, kecskét és mindenféle aprómarhát összeszámítva, nem esik 1 hold földre több, egyetlen darabnál, pedig 1 katasztrális hold föld megtrágyázására 80—85 béresszekér trágya szükséges s még így is a trágyázást, minden 6—8 évben, elől kell kezdeni. Már most, várjon hány darab marha termel évenként ennyi trágyát? Felelet: MO drb, miután a trágyatermelés sokasága, nagyon sokat függ a takarmányozás és almozás bőségétől. Ezt a számítást véve alapul, a legfelületesebb utángondozással is, könnyen beláthatjuk, hogy nálunk, ahol annyi a föld és roppant nagy terjedelmű uradalmainak, az állattenyésztés mezején ■tem hogy túltermelés volna, hanem akkora hiány, hogy az talán soha fedeztetni is fog. Ntt így állanak Európa többi államai és meg a gazdag Amerika is, hol a gazdák e rt adhatják oly olcsón a marhát, mert 1ágy minőségű s mert földjük és termőéie nincsen úgy kiélve, mint a vén «hrópáé. a d |^'°n^en ^s, ha jól meggondoljuk dolgot, Amerika versenye nem sokat ^ minekünk. A mi piaczunk Budapest I és ahová az amerikai marha beho- L a nem fizeti ki magát, s mégis, de két piaczunkon sem tudjuk manban tartani a marha árát, annak oka, vagy több érintett tőzsdei elméleten kiaálóként az, hogy nincs meg idehaza szükségletünknek megfelelő kereslet, és meg a földbirtok beruházására szűkös pénz. Ha szarvasmarhánk árát, a tuberczimén, mesterségesen aláloati k: természetes utón /“éljük fel. Adjuk meg gazdáinknak a tat az alkalmat arra, hogy bizton szükséges marhaállonánynyal ^‘hassák. ^ szerv, mely az Organismus köz- Budapest fővárosából eljuttatná a magyar kormány és közgazdasági tényezők ilynemű támogatását a nép legalsóbb rétegeibe, a test minden tagjába, a hitelszövetkezetek intézménye lenne, melynek programmjába már régen fel van véve Magyarországnak közgazdasági úton való regenerálása, miután igazat kell hogy adjon minden idő és kor, minden pártárnyalat és irányzat Jókainak, a magyar nemzet örökéletű írójának, hogy „szegény ember komisz ember“ s csak az lehet e világon tekintélyes és irigyelt, a kinek vagyona van. A további teendő, a gazdaközönség helyzetének enyhítésére, az lenne, hogy a gazdasági válság által keményebben sújtott helyeken járjanak el kímélettel az adók és a közterhek behajtásában. A szegény embernek árverésen eladott gabonáját rendesen falusi boltos, korcsmáros szokta megvenni, s télutó táján, vagy tavasz elején, ő is szokta ugyanazt az árut 2—3-szoros értékben, a szegény embernek hitelbe eladni, aki aztán akármennyit keres, vagy akármenynyit dolgozik, egész tavaszon és nyáron, csak a boltos, feneketlen erszényét tölti. Ez a szegény népre nézve, évenként 2—3 száz százalékot jelentő bukás, az idén, még 2—3-szor akkorára növi ki magát. Mert ha eddig a 3—4 frtos törökbuzáért, középszámításban 10 frtot fizetett a boltosnak, ezután a 8 frtos törökbuzáért, legalább is 16 frtot kell hogy fizessen. De hogy honnan ? Az már az Isten dolga, mert egy szegény falusi közönséges ember, aki napszámra jár, vagy szolgálatba szegődik s akinek sokszor nagyon terhes családja van, a legjobb esetben sem kereshet többet évenként 150—200 írtnál, de sok nem keres még anyit se. Honnan jut pedig ebből arra, hogy háziszükségletére, csak épen törökbuzából vagy rozsból, 10—12 m.mázsát beszerezhessen? A hitelszövetkezetek megkísértették ugyan már többb helyütt a falusi élet ezen káros kinövésének szanálását s az uzsoráskodás ezen törvény által nem tiltott módjának korlátozását, de nem lévén elegendő anyagi erejük és a dolog sikeres megoldásához szükséges helyiségük, még most is csak a kezdet kezdetén állanak. Hanem, ha a kormány is támogatásukra sietne, és az adók behajtását a nyomorúságosabb vidékeken illő kímélettel végeztetné, akkor a szegény ember mostani gyenge termése nem jutna azonnal a szedés után az adóvégrehajtó és innen a boltos kezébe, hanem legalább 2 -3 hónapig lenne miből, hogy a legszegényebb is tengesse életét és nem kellene, hogy drága hitelért folyamodjék. Végre, amit szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül s aminek végrehajtásához az egész társadalom komoly elhatározása és egyetértő munkálkodása szükséges, hogy magas fokra felcsigázott és igen sok esetben túlhajtott igényeinkkel hagyjunk alább s minden körülmények között, csak addig nyújtózzunk, ameddig a takaró ér. Öltözködésünkben, háztartásunkban, mulatságainkban ne keressük mindig a feltűnőt, a divatost, a rendkívülit. Megjelenésünkben a nemes egyszerűség, háztartásunkban a takarékosság, mulatságainkban a józan mérséklet ékesítsen és vezessen minket. Ami pedig mindenek között a legtöbbet ér, az, hogy dolgozzunk, és időnk java részét töltsük nemes munkálatban, mert a munka, míg visszatartóztat az élet örvényeibe való szédüléstől, másfelől edz és nemesit, tisztességet és kenyeret is szerez nekünk. Egy falusi gazda beszédeket, élesen támadva az ifju-cseheket. Végül elfogadtak egy rezolucziót, amelyben bizalmatlanságukat fejezik ki az ifju-cseh pártvezetőségnek. A prágai német kaszinó vendéglőhelyiségében vasárnap este egy fiatalember jelent meg, aki leült egyik törzsasztalhoz és kihívó hangon cseh nyelven sört rendelt. A vendéglős felszólította a fiatalembert, hogy egy más asztalhoz üljön, mire az durva szitkozódásban tört ki. Midőn ismételt figyelmeztetés daczára is folytatta botrányos magaviseletét, végre a rendőrség letartóztatta. Chrudimban is akartak vasárnap cseh meetinget tartani, de ezt is megtiltotta a hatóság, mindamellett megtartották mint értekezletet, zárt helyen. A gyűlés vezérszónokául dr. Herold volt kiszemelve, de fontos politikai érzések miatt Bécsben kellett maradnia és es levélben mentette ki távolmaradását. Helyette Jippich tartománygyűlési képviselő beszélt. Ecsetelvén a mostani helyzetetet, azt a szláv népek harczának nevezte a németség ellen. A beszéd azzal a kijelentéssel végződött, hogy a cseh korona tartományainak egységét a királynak cseh királylyá való megkoronázásával mielőbb pecsételjék meg. Ellentétek a románok között. Az erdélyrészi románok nemzetiségi politikájában a román kulturegyesület Medgyesen tartott közgyűlésén ellentétek merültek föl annak folytán, hogy a gör. katholikus felekezetű románok állást foglaltak a Nagyszebenben fölállítandó „román nemzeti múzeum“ terve ellen. Ezzel együtt fölébredt a felekezeti antagonizmus, mely a gör. keleti és gör. katholikus románok közt lappang. Nagyszeben és Balázsfalva viaskodnak most egymással. A túlzók azzal vádolják a mérsékelteket, hogy nekik a „román nemzeti történet és tudomány Hekuba, előttük csak az Unió valami s azt ápolják szeretettel.“ Mindamellett azt remélik, hogy a görögkeletiek győznek s a múzeumot megalkotják. M1-ik évfolyam. 1897. BELKÖZÉP-UTCZA 4 SZÁM. ■ .«allemi részét illető minden I 4 ‘‘‘’közlemény ide intézendő. Iratok nem adatnak visas* *** nlk a lap minden nap, az ün- és vasárnapok kivételével. , ami beküldött közlemények te- Srtkintetbe nem vétetnek. Telefonszám: 364 198. szám. Kolozsvár, szerda szeptember 1. Ki?Avatal: BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK : Krím évre....................... 10 frt. Félévre ...... 5 frt. Negyed évre . . . 2 frt 50 kr. _Egy hóra........................1 frt. Közvetítőknek százalékot nem adnak. Egy azám ára 4 kr. HIRDETÉST DÍJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sora 20 kr. A helyzet Ausztriában. A Prága melletti lipaui mezőn vasárnap cseh meetinget akartak tartani, amelyet azonban a hatóság eltiltott. A csendőrség a mezőt környező helyeket teljesen ellepte, hogy a csoportosulásokat megakadályozza. Az alatt a meetinget cseh Brov közelében mégis megtartották. Mintegy husz cseh község képviselője volt jelen az értekezleten. Az omlatdinisták közül többen tartottak Tanév elején. Kolozsvár, szept. 1. Ezernyi ezer ifjú, jó magyar palánta, melyből a jövő Magyarország oszlopai fognak kikerülni, megy neki az iskolaévnek, hogy megszerezze a jövendő boldogságának szilárd alapjait, hogy megismerje a tudományos pályára való előkészületnek minden eszközét. Ez a pillanat alkalmas arra, hogy a tanerők figyelmét felhívjuk egyre-másra, hogy a szülőket is idézzük a tapasztalatok ösvényeire, hogy lássanak nyíltabb szemmel is, mint amilyen a szülői szeretet látása s szeressenek jobban, mint azt szülői hiúságuk diktálja. Az az egy bizonyos, hogy a legtöbb gyermekben, aki a középiskola padjaira kerül, van akarat és jószándék arra, hogy azzal az anyaggal, melylyel meg kell küzdenie, teljes erejével meg is fog küzdeni. Az más kérdés aztán, hogy a gyermek bir-e azokkal a képességekkel is, amelyek szükségesek a tanítás tárgyának gyors felfogásához s megemésztéséhez. Ez a kérdés már a tanár elbírálása alá tartozik s bármi legyen is az eredmény, a konzekvencziákat belőle levonni kényszerítően szükséges. Kérdés az is, hogy a tanító eléggé pedagógus-e ahhoz, hogy tiszta ítéletet alkothasson magának tanítványáról. Ebben nagy szerepe van magának a tanítónak is. A középiskola első fokain ne legyen a tanítás akadémikus, a tanár ne adjon élő tudós fejtegetéseket, hanem maradjon meg azokon a keréknyomokon, a melyekben az elemi oktatás sikeresen haladt s mely legjobban megközelíti és folytatja a gyermek képességeinek, látókörének fejlesztését. Csakis igy fokozhatja érdeklődését, fejlesztheti a feltámadó tudás vágyát s csakis ilyen módon lehet megkedveltetni az iskolát, a könyveket, még a gyengébb képességű gyermekekkel is. Mert hiába tűrjük — tagadjuk — mai iskoláztatási rendszerünk valóságos tortúra, amely a gyermek testi és lelki fejlődésének igen gyakran veszedelmét is képezi. Hiányzik a tanítás rendszeréből épen a legvonzóbb rész, a mulatság, — azt a gyermek az alsóbb osztályok padjain még megkívánja, mint a játékot, a szaladgálást, a bő testi táplálékot. Szinte örült a lelkem, mikor láttam néhány év előtt egy tanárt az osztályával egy nagy mezőt futkosni ide-oda. A gyerekek jó kedvvel követték intéseit, s úgy láttam, hogy mulatva tanultak ott nagyon sokat. Megkérdeztem tőlük, hogy mit csináltak a mezőn ? — Magyarország földrajzát tanultuk ! — volt a válasz. Ez a játékszerű tanítás azóta folyton eszemben van. — De visszaemlékezem arra is, hogy mikor magam a középiskolába jártam, milyen lelkendezve vártuk mindig a fizikai órákat, melyeken egy jeles tanárunk vezetett bennünket a jól felszerelt fizikai szertárba, ahol az óra úgy elsuhant, mint ha csak percekig tartott volna, s ahol a jelenségeket és törvényeket könnyedén sajátítottuk el, hogy valamennyiünk excellált a vizsgán. Ilyen tantárgy akárhány van, de az elvontabb tárgyakat, mint a nyevtant is, a számtant is lehet vonzóan előadni és sohasem fogom elfeledni azt a tanáromat, aki azzal kezdte meg az első osztályban a latin nyelv tanítását, hogy Horatiust és Ovidiust olvasta fel nekünk, de nemcsak a klasszikus nyelven, hanem kitűnő magyar fordításban is, úgy hogy mikor a declinátiókhoz fogtunk, mi már valósággal felkekesedtünk a latin nyelvért és mi sem természetesebb, minthogy mielőbb meg akartuk tanulni a nagy latin költők nyelvét. No, de tán sok is lesz már a pedagógiából ! Csak rá akartunk mutatni, hogy a kötelességeit átérző és a gyermekkedélyt némileg ismerő tanerőnek milyen befolyása lehet a tanítványok lelkületére, a tudás vágyának fejlesztésére és folytonos fokozására. Másrészt a tanár jó tanácsadója a szülőknek is, akik jól teszik, ha több figyelemmel és nagyobb tisztelettel fogadják a tanítóknak intéseit s különösen akkor, ha azt állítja, hogy a gyermeket jobb lesz praktikus pályára szánni. Ebben a jóakaratú tanárnak biztos az ítéletes tanácsos mindig követni utasításait. Sok embert lehetne megmenteni a hazának, ha nem kényszerítenék olyan pályára, melyhez sem képessége, sem jóakarata nincsen. Hány züllött exisztencziából lett volna csodált és irigyelt iparos, vagy szerencsés kereskedő, ha jobb sorsára korán figyelmeztették volna a szülőket, akik hiúságból doktornak, papnak, ügyvédnek szánták a gyermeküket. Talán azért, mert van miből. A vagyonos család, vagy csak közép vagyonú család is tartózik attól, hogy kézművesnek adja a gyermeket. Micsoda vallatlan tévedés ez ?! És mennyire szűk látókörre mutat, hogy nem látják be azt a természetes dolgot, hogy egy kellő alapműveltségű fiatal iparos, aki szülei jóvoltából megjárhatja a külföldet is s ott ezer meg ezer új impressziót szerezhet, valósággal diadalmas pályának indulhat neki, ha önállóvá lesz, mely pályán kecsegteti őt a vagyon és a polgári tisztelet és becsület. Egy jó iparüzlet többet ér mindig egy jó ügyvédi irodánál annak ellenére, hogy ott a kockáztatás minimális, míg itt egy élet az ára. Aki ügyvédnek készült s nem boldogul, az akkorát bukott, hogy szétzúzza magát. hozó hívőket arra kezdték izgatni, hogy menjenek haza, ne hallgassák meg a misét. A hívők azonban nem hallgattak az izgató szóra, hanem bementek a templomba s résztvettek a búcsún. Lengyel Endre, a püspöki biztos, azután értesítette Újhelyi Andort, hogy a misét magyarul mondhatja a kánoni részen kívül, amelyet ruthénul kell elmondania. Újhelyi azonban erre sem volt hajlandó s nem misézettigy aztán a rendfőnök misézett, magyarul, a kánoni részt kivéve. Most Doroghon a schizmára csalogatják a hívőket hangzatos jelszavakkal, pedig nagyon jól tudják, hogy a magyar liturgiát a magyar ajkú görög katholikusok részére épen Firczák püspök óhajtja a legjobban s hogy a pápa határozatának nem vághat elébe, amely Firczák és Vályi eperjesi püspökök újabb fölterjesztése folytán minden bizonynyal kedvező lesz a magyarságra nézve. A magyar liturgia. A minap szó volt arról, hogy a máriapócsi gör. katholikus búcsún a magyarul való misézést Firczák Gyula munkácsi püspök betiltotta s ezért a hajdu-doroghiak a búcsúról a mise meghallgatása nélkül méltatlankodások közt eltávoztak. Most az O. É. ebben a kérdésben nyilatkozatot közöl. A közlemény így hangzik: A mária pócsi augusztus 27-diki búcsún régi szokás szerint mindig a hajdu-doroghi lelkész szokott czelebrálni, akit a búcsúra a hajdu-doroghi és környékbeli hívők is el szoktak kisérni. Újhelyi Andor, a jelenlegi h.doroghi lelkész, augusztus elején folyamodásban engedelmet kért Firczák püspöktől arra, hogy a mária pócsi búcsún ez idén teljes magyar misét mondhasson, noha jól tudta, hogy erre Firczák püspök engedelmet nem adhat, s noha jól tudta azt is, hogy e búcsúra Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung és Zemplén megyékből legalább négyszer annyi ruthót ajkú hivő szokott megjelenni, mint Szabolcs- és Hajdúmegyékből magyar. Firczák püspök a római szentszék (congregatio rituum) ismert tilalma alapján Újhelyit kérésével elutasítota. A hajdu-doroghi görög katholikusok vezetői és maga Újhelyi is, bár tudják, hogy a püspök másként nem is határozhatott, mégis azzal a szándékkal mentek el Mária-Pócsra, hogy a magyar misét, ha kell, botránycsinálással is ki fogják erőszakolni. Hajdu-Doroghról és környékéről a búcsún 250 hivő jelent meg Farkas Győző jegyző és Reich főgondnok vezetése alatt, akik a búcsú napján megjelentek Lengyel Endre nagykállói lelkésznél, aki a búcsún Firczák püspököt, mint püspöki biztos képviselte. Reich főgondnok hetykén kérdezte meg a püspöki biztost: „Lesz-e orosz szó a magyar misében ?“ „Lesz bizony“ felelte a püspöki biztos s ekkor a főgondnok és a jegyző iszonyú zajt csapva, abezug muszkák stb. kiáltásokkal eltávoztak a püspöki biztostól s a rájuk váró A franczia-orosz szövetség. Hansen Jules, tiszteletbeli követségtanácsos, aki a franczia-orosz szövetség nagy művén közremunkált, most megjelent könyvében megírja a szövetség történetét, melynek érdekesebb részei a következők: A franczia-orosz alliance létesülését már Gambetta és Grévy is óhajtandónak tartotta. A tulajdonképeni tárgyalások 1891-ben kezdődtek, még mielőtt a franczia hajóraj Kronstadtban járt. Sándor czár akkoriban magához hivatta Mohrenheim báró, szt.-percervári franczia nagykövetet, amikor is az entente egy közös politikai akczió ügyében létesült. Franczia- és Oroszország ezzel kilépett eddigi elszigeteltségéből. A vonatkozó okmányt Ribeaut és Mohrenheim írta alá. Kevéssel ezután Hansen utasítást kapott egy katonai konvenczió megkötésére nézve és el is utazott Dániába, ahol a czár tartózkodott. 1891. szeptember 1-én érkezett meg oda, a czárhoz azonban bajosan juthatott, mert nem akarta magát zavartatni. Hansen tehát Oberlensky herczeghez fordult, aki fogadta is őt, másnap pedig átadta neki a czár következő válaszát: „Hansen úr megmondhatja Freycinet urnak (az akkori hadügyminiszternek), hogy a czár ezt a kívánságot komoly megfontolóra vette és amint visszatér Szt.-Pétervárra, érdemileg is foglalkozni fog vele.“ A tárgyalások 1892. júniusban kezdődtek el. Hansen Freycinet megkeresésére levelet irt a czárnak, hogy a franczia kormány egy magasrangú franczia tisztet szeretne Oroszországba küldeni, aki az orosz hadügyminiszterrel és vezérkari főnökkel tárgyalna. A czár ebbe beleegyezett és a katonai konvenczió tárgyalásai sikerrel befejeztettek. A Panama-botrányok kissé lehűtötték Oroszországot. A franczia kormánynak azonban sikerült ezt a kellemetlen hatást elenyésztetnie és miután most az orosz hajóraj is ellátogatott Toulonba, ahol páratlanul fényes fogadtatásban részesült, a tárgyalások Oroszországgal újra megkezdődtek 1893-ban. Casimir Pener kormánya alatt a katonai konvenczióra vonatkozó szerződés aláíratott. — Hanotaux ügyességének érdeme, hogy a czár Francziaországba ellátogatott és hogy Faure ezt a látogatást viszonozhatta. Hansen a munka utolsó fejezetében azok ellen száll síkra, kik azt állítják, hogy a szövetségből egyedül Oroszországnak lesz haszna. A határ rendezése. A Magyarország és Ausztria között, egyrészt Besztercze-Naszód és Máramaros vármegyék, másrészt Bukovina szélén elhúzódó országos határvonal megállapításáról alkotott 1897. XIV. t.-czikk végrehajtása tárgyában az igazságügyminiszter a következő rendeletet bocsátotta ki: I. Az 1897. XIV. törvényczikk hatályba léptének napjával Mindazokra a területekre nézve, melyek a törvénybe iktatott határrendezés következtében a besztercei kir. törv.-szék területében levő Alsó-Borgó, Borgó-Tiha Gledony és Major magyarországi községek határaiból Ausztriához csatoltattak, a magyar kir. bíróságok illetékessége feltétlenül megszűnik, viszont az Ausztriától Magyarországhoz átcsatolt és közigazgatásilag a nevezett Alsó-Borgó, Borgó-Tiha és Major községek határaiba bekebelezett területekre nézve ugyancsak a jelzett nappal, a fennálló szabályokban körvonalazott hatáskörükön belül, azon magyar kir. bíróságok válnak illetékesekké, melyeknek illetékességi területén a nevezett községek feküsznek. II. Az illetékes kir. bíróságok mint telekkönyvi hatóságok a Magyarországtól Ausztriához átcsatolt területeket ama magyarországi községi telekkönyvekből, melyekbe a kérdéses területek eddig felvéve vannak, késedelem nélkül lejegyzik és a lejegyzett területek itteni telekkönyvi állását feltüntető, hivatalból hitelesített telekjegyzőkönyvi másolatokat az illetékessé vált dornai cs. kir. járásbírósághoz mint telekkönyvi hatósághoz átteszik. A lejegyzésnél az 1892. évi 8688. 10. számu szabályrendelet (Igazs. Közi. 1892. év.