Kolozsvár, 1898. január-március (12. évfolyam, 1-69. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Kólóra vár. 1898. ködése e tekintetben az ország érdekeit biztositja. (Igaz! Úgy van!) Meg vagyok róla győződve, hogy a szabadelvű­ párt támogatása e czélra meg van. (Igaz! úgy van) meg vagyok győződve, hogy ez az ország kívánsága, hogy ezt a közvéle­mény is óhajtja. (Igaz! Igaz!) Elzárt igen helyesen mondták, és ezt a nézetet osz­tom én is,hogy telj­esen jogosulat­lan az az akc­ió, amely most folyik a képviselőházban, hol egy törpe kisebbség turbulens fellépése s eljárása lehetet­lenné teszi az alkotmányos gé­pezet működését. (Élénk tetszés és helyeslés.)Ez a parlamentarizmust ingatja meg, (úgy van !), al­apelvei­­ben tiporja azt lábbal (Igaz! Úgy van!) s nincs is elég erős szó és kifejezés, a­melyet ne használ­hatnék ennek elitélésére, (Élénk, hosszas helyeslés.) mert ez ezredé­ves alkotmányunk alapelveit sérti (Úgy van!) s jövő ezredéves fennállásunk alapját ingatja meg. (Igaz! Úgy van!) És mikor teszi ezt e kisebbség? (Halljuk, Halljuk!) Akkor, a­mikor ezt saját soraiban is sokan elítélik, sokan hibáztatják, a­mikor ezt az ország nagy köz­­véleménye és a pártjukhoz tar­tozó körök is élénken helyte­lenítik. (Igaz! Úgy van!) És miért teszi ezt? (Halljuk! Hall­juk!) Személyes ellenszenvből és hiúságból (Igaz! Úgy van.) és kö­ny­­nyelmű meggondolatlanságból. (Úgy van! Felkiáltások: Hazafiatlan­­ságból!) Ne vegyétek rossz néven, ha erős és kemény szavakat használtam, (Élénk helyeslés) de féltem Magyarország alkotmányos életét, féltem a parlamentarizmust, féltem a magyar nimbust és féltem a külföld előtt elért sikereket, (Élénk tetszés.) a­melyeket feltét­lenül meg kell őrizni (Igaz! Úgy van!) és amelyek az előző évek­­hez képest feljebb és feljebb emelték az országot. (Élénk tetszés.) Mikor pedig ily szép eredmények után, mondhatnám gyönyörűséggel néz­hetnénk körül, mert látnák Magyar­­országot az európai államok sorában mint tényezőt ,akkor húsz és néhány ember könnyelmű fellépése (Fel­kiáltások : Hazafiatlansága!) mindezt aláássa (Úgy van!) és teremt oly helyzetet, a­mely nem mondom, alkot­mányon kívüli, de legalább is ko­moly aggodalmakra okot adó! (Úgy van! Tisztelt barátaim! Szorosan véve ma vám- és kereskedelmi szerződés Ausztiá­­val nincs. (Halljuk! Halljuk!) Arra nézve sincs intézkedés, hogy mi legyen ennek megszűntével! (Halljuk! Halljuk!) A kor­mány azonban kénytelen ez ország érde­keire való tekintettel arról gondoskodni, hogy egy tartható állapot legyen . (Élénk helyeslés,) hogy az ország gazdasági s anyagi érdekei meg pénzügyei megron­gálást ne szenvedjenek, hogy államhite­lünk meg ne rendüljön. (Élénk helyeslés!) s ez történik azért, mert néhány ember meggondolatlan köny­­nyelműséggel és rövidlátással lehetetlen helyzetet terem­tett. (Igaz! Úgy van!) Talán igen erősen is beszélek. (Élénk helyeslés.) Elismerem, nekik is van joguk arra, hogy nézetök legyen. (Halljuk! Halljuk!) de nincs joguk arra, hogy maguk akarnak érvényesülni szemben az ország közvélemé­nyével, a parlamenttel és a képviselő­ház akar­a­tával. (Igaz! Úgy van!) A helyzet azonban ma már meg­van. Ezzel tehát számolnunk kell. (Halljuk! Halljuk!) A kormány tehát kötelességének tudatában, támaszkodva azon bizalomra, a melyet a korona részéről élvez és a Felséges úr bizalmára, (Éljenzés.) kinek bölcsessége s körültekintő alkotmányos érzülete (Hosszas élénk éljenzés.) mindig lehetségessé tette, hogy az alkotmányon sérelem ne történjék (Élénk éljenzés.) és a kit az Isten Magyarország boldog­ságára sokáig éltessen. (Szűnni nem akaró élénk éljenzés.) mondom, támasz­kodva a Felséges úr bizalmára; (Éljenzés.) támaszkodva a támogatástokra; támasz­kodva a párt helyeslésére, azt hiszem, meg fogja találni ezen nehéz helyzetből is a ki­utat. (Élénk helyeslés.) de hogy ezt keresve meg is találjuk: szükséges a ti erős összetartástok, a ti egységes támogatástok, a­mely, ha meginog, ha egyes apró atrakc­iókban talán eltérő nézetek érvényesülnek, elveszti értékét, s megbénítja a kormánynak az ország érdekeinek érvényesítésére irányzott tö­rekvését. (Igaz! Úgy van!) Kedves barátaim! Három év tapasz­talata nekem reményt nyújt arra, hogy támogatástok megvan (Élénk helyeslés.) és hogy a párt egysége meg nem inog­hat. (Élénk helyeslés és tetszés.) Az or­szág közvéleménye, a­mely nem megy a turbulens elemekkel, sőt azok eljárását egyenesen elítéli, reményt nyújt ne­kem arra, hogy Magyarország presztízs­ére a külföldi előtt nem fog megingani. (Élénk he­lyeslés,) hogy az elért ered­mények értéküket nem vesz­tik el. (Élénk helyeslés.) Ebben a reményben, kérem, vegyé­tek tudomásul, hogy a kormány, akár­milyen nehéz is a helyzet, akármilyen nagyok is a konfliktusok, kötel­es­ségét tudni fogja (Élénk éljenzés.) és az ország érdekeinek meg­védésére gazdasági, politi­kai tekintetben teljesíteni fogja. (Élénk éljenzés.) abban a biztos reményben, hogy a mit tesz, általatok helyeselve lesz, és a mit tesz, az ország érdekében van, (Élénk éljenzés) mert nem azokat az időket éljük, a mikor meg­hátrálni (Igaz ! Úgy van !) és a mikor konc­essziók­­k­a­l megalkudni lehet. (Úgy van­, hanem a mikor erős akarattal és egységes törekvésekkel lehet diadalt aratni. (Élénk éljenzés) Remény­em, hogy megértettek és hogy ti támogattok engem. (Éljenzés.) Isten éltessen, Isten tartson meg titeket úgy is mint pártot, úgy is, mint embe­reket, hogy a haza szolgálatában és a nagy napokban együtt működhessetek, együtt szolgálhassátok a hazát s min­den alkalommal együtt mondhassátok: Éljen Magyarország királya! (Hosszas, szűnni nem akaró élénk éljenzés.) A Ház elnökénél. Megszaporodva a kormány tagjaival, a miniszterelnöki palotából a képviselők a Sándor­­utczába hajtattak, hogy Szilágyi Dezső el­nököt üdvözöljék. A bizottsági termekben fog­­­­laltak állást és mikor a képviselőház elnöke megjelent, hosszantartó éljenzéssel fogadták. Sűrü tetszéssel kisérték az üdvözlő szónok, H­o­h­o­n­y­i Gyula szép beszédének sok pasz­­szusát és lelkesen, melegen újult meg az ová­­czió Szilágyi Dezső gondolatgazdag, lendü­letes válasza alatt, a­mely után hosszasan éljenezték az elnököt a képviselők. Szilágyi Dezső válasza: Tisztelt barátaim és képviselőtársaim! Tisztelt barátommal, sőt többet mondok, egész Magyarországgal együtt vallom azt, hogy mi a magyar államot másként, mint királyá­val törekvésben és érzésben összeforrva nem tudjuk képzelni. (ügy van!) Fenntartó erőnek és nemzeti politikánk sarkalatos tételének te­kintjük a trónhoz és uralkodó családhoz való ordandó ragaszkodást és hűséget és századokra­­terjedő hagyománya e nemzetnek is, hogy ke­zében tartva a szabadság aranyfonalát, a koro­nát és az alkotmányosságot egymástól elvá­lasztani soha sem volt képes. (Élénk helyeslés.) Ezekben mindnyájan egyetértünk és együtt­­érzünk. (Úgy van !) A­mi mármost, t. képviselőtársaim és ba­rátaim, a többit illeti, fogadjátok köszönetemet azért a szíves megemlékezésért és azokért a jó kívánságokért, a­melyekkel megtiszteltetek az újév napján. Legyetek meggyőződve, hogy én ezt egész mértékben viszonzom. Én teljes szív­ből kívánok minden jót nektek és családaitok­­nak minden boldogságot. A­mi személyemet illeti, a­melyről érde­men felül emlékezett meg a barátom, arra én csak azt ismételhetném, a­mit annyi alkalom­mal mondottam. Legyen szabad most csak annyit említenem, hogy én igen jól ismerem fogyatékosságaimat, de el vagyok tőkélve, hogy míg ezen állást elfoglalom, az azzal járó köte­lességeket igyekezzem legjobb erőm és meggyő­­ződésem szerint teljesíteni, és ebben számítok a Ház minden oldalának támogatására. (He­­lyeslés.) És ha az én tisztelt barátom felemlíti azt, hogy a parlamenti tanácskozás egen felhők gyülekeznek, én részemről bizalommal tekintek az országgyűlés minden oldalára és nem vál­hatok meg attól a meggyőződéstől, hogy a nem­zet iránti felelősségünk és saját önérzetünk, mindnyájunk önérzete meg fog óvni bennünket attól, hogy a nemzet tisztelete és bizalma a parlament iránt megrendüljön, (Elénk tetszés és helyeslés.) és meg fog óvni attól, hogy az ország érdekei csorbát szenvedhessenek. (Elénk helyeslés.) Magamra nézve is csak azt óhajtom, hogy soha kötelességeimnek , és azokkal előjelettt felelőességemnek tudata el ne hom­á­lyosodjék és soha az a határozottság, a mel­­lyel kötelességemet teljesítenem kell, meg­­ gyengüljön bennem. Nektek, t. barátaim, a­kik a közpálya férfiai vagytok, nektek a legjo­b­b ugyanezt kívánom. Mi mindnyájan,­a a parlamentben ülünk, a nemzet képviselői gyünk, az egész teljes nemzetéi. Mi vagyunk a nemzet jogainak letéteményesei, érdekeine felelős őrei. A nemzet reánk tekint és tő­ln várja a teljes, minden irányban való felvilágo­sítást érdekeiről és jogairól és tőlünk várja, hogy az így felismert érdekek érvényesítésére jogait alkalmazzuk. Meggyőződésem az, hogy e jogoknak egyik legfőbb biztosítéka a vele összefűzött kötelességek teljesítése ( igaz! Úgy van !) és a helyes alkalmazás egyik feltétele az önm­érséklés és óvakodj minden túlzástól, minden irányban. T. barátaim! én­ azt kívánom nektek, hogy hivatástok teljesítésében egész sikerrel járjatok el; azt kívánom, hogy működéstekért elismerés kisérje fáradozásaitokat. Ha szaba még ehhez valamit fűznöm, ez az, hogy jók a kölcsönös becsülést egymás iránt van!) és azt a ragaszkodót, azt az rg­­gaszkodást, a­mely ebből fakad, (tetszi A­mi pedig személyemet illeti, ismételve köszönöm nektek bizalmatokat és jóindulato­tokat és a­mint a legjobb erőm szerint igyek­szem hivatásomban eljárni, nyújtsátok ti is tá­mogatásokat és őrizzétek meg a bizalmat, melyet méltóan tettekkel és a nem szavakban köszöntettek meg. (Hosszantartó, élénk tetszés éljenzés.) _ A nemzeti­ párt nevében gr. A­p­p­o­n­y­i Albert és Horanszky Nándor ma,szintén tisz­telegtek Szilágyi Dezső házelnöknél a kép­­viselőházban. A házelnök igen szívélyesen fo­­gadta a nemzeti-párt vezérét és elnökét, biz­tosba őket, hogy tisztét ezentúl is éppen olyan pártatlansággal fogja teljesíteni, mint a­hogyan azt eddig is teljesítette. A nemzeti-pártban A nemzeti-párt tagjai délelőtt tíz órakor a pártklub nagy termében gyűltek össze, a­hol Horánszky Nándor, a párt elnöke, röviden, lendületes szavakban üdvözölte gróf Apponyi Albertet, a párt vezérét. Gróf Apponyi félóránál tovább tartó beszédében válaszolt a párt és az elnök üd­vözletére. Beszéde egész eszmemenetén átvo­nult a 67-iki kiegyezési intézmény és szelleme iránt való feltétlen hó­dolata. Kijelentette, hogy arra az esetre, ha a 67-iki kiegyezési mű revíziójához kellene hozzájárulni, ő és pártja ezt csak szorosan a Deák Ferencz szellemében és a kiegyezési alapintézményekhez való szilárd ra­gaszkodással fogja tenni. A most szóban forgó törvényjavaslatról szólva, hangsúlyozza, hogy ő és pártja azt ebből a szempontból is támogatja s fogja támogatni még fokozottabb mértékben a jövőben is, mert az sem közjogilag, sem az ország érdekére nézve sértőt és károsat nem tartalmaz. Határozottan el kell ítélnie a kisebbség terrorizmusát mint a mely a parlamentarizmus törvényeit megdönti. Végül köszöni pártjának a szives megemlékezést és azt a hűséget, melyet érdem­dús elnökük, Horánszky Nándor fejezett ki. Apponyi beszédet ismételten lelkes éljen­zéssel szakították félbe és a végén perczekig tartó tetszésnyilvánításokkal kísérték. Ezután Kovács Albert fejezte ki pár szóban újévi üdvözlését azok nevében, a­kik a partból kimaradtak és az ő nevükben is ismerte, hogy a párt vezérének minden lépését feltétlen hűséggel fogják követni. (Élénk él­jenzés. Most H­ó­d­o­s­s­y Imre üdvözölte Horánszky Nándort és a párttagok nevében tántoritha­­talan ragaszkodásukat fejezte ki a párt bölcs politikai vezetése iránt, melylyel Horánszky a vezér Apponyi mellett oly rendkívüli politikai sikerekereket ért el, a­melynek legtöbb er­kölcsi alapja az a puritán tisztaság és erköl­csösség, mely Horánszky minden politikai lépésének rendkívüli súlyt kölcsönöz. (Zajos eljenzés.) Horánszky Nándor kifejti, hogy leg­nagyobb sikerének és­ dicsőségének azt tekinti, hogy ez a párt, melylyel évtizedeken át együtt­működik, oly nagy bizalommal viseltetik iránta. A párt politikai sikereiről szólva, kiemeli, hogy az akadályok, a­melyek a czélok elérése elé ál­lottak, ma csökkentek. A párt magatartása, me­lyet a pártprogramm és annak közjogi korrekt­sége, valamit a kiegyezés intézményeihez való szilárd ragaszkodás irányított, a jövőben is vál­tozatlan fog maradni. Azt hiszi, hogy a nem­zeti­ párt állásfoglalása, a mai viszonyok közt reménysugarat vet némileg az áldatlan politi­kai helyzetre. A párttagok zajos tetszéssel és éljenzés­sel fogadták Horánszky szavait. A Kossuth pártban. A függetlenségi és 48-as párt majdnem teljes számban gyülekezett össze délelőtt tizen­egy óra tájban Kossuth Ferencz pártelnök lakásán, hogy az újév napján üdvözöljék M­es­z­l­e­n­y­i Lajos tolmácsolta a párt szerencse­­kivonatait és biztosította őt a párt ragaszko­dásáról és bizalmáról. gaszko* Kossuth Ferencz hosszabb beszédben válaszolva, első­sorban arra utalt, hogy az or­szágnak még sohasem volt oly kedvező al­kalma az önállóság elérésére, mint most. Csak * kezet kellett volna kinyújtanunk, hogy ** érett­ sé n­élkü­l­ ­ csalódás érte. január 1-sejéig ák kénysze­ljék s ezzel „ helyzetbe. jrhatnak, hogy ▼an a.» n­ az obstruk ;.ják az ürügyet • •" •: hajsz;» folytatására, másrészt korábbi magatartásának igazolására. Rendelet azonban nem lesz, mert s status auo fentartása czéljából erre szükség nincs. G­a­j­á­r­­ Ödön a Nemzet legújabb számá­nak fölötte érdekes vezérczikkében a rendelet kibocsátásának fölöslegességét a következőkben okolja meg: .Arra, hogy a status quo ideiglenesen fen­n­álljon, nem volt rendeletre szükség. A vámügy ugyanis következőleg áll: Ha Magyarország 1898. január hó 1-ével , a vámszövetség és vámközösség fölmondása és lejárta következtében az önálló rendelke­zésből folyó külön vámterület alapján áll is, ezt a jogot egy, e czélra alkotandó­­ törvény hijján gyakorlatilag nem érvényesítheti. Ha a kormány ezt ren­deleti úton cselekedné meg, alkotmányos szem­pontból egyáltalán nem menthető intézkedést foganatosítana. Mert a gyakorlati kivitel számos módja fölött a törvényhozás még egyáltalán nem döntött. Ha külön törvényhozási felhatal­­m­azás nélkül felállítaná a sorompókat, épp úgy törvény nélkül cselekednék, a mint ha a statusquo fentartását rendeleti uton kellene statuálnia. Ha alkalmazná — törvény nélkül — Ausztriával szemben az autonóm vámtaníta tételeit, még Kossuth Ferenczczel is meggyűl­nek a baja, a­ki a pénzügyi bizottságban azt indítványozta, hogy Ausztriával szemben az autonóm taristát csakis fel avagy egyharmad részben érvényesítsük. De a kérdésnek ezt az önmagában is nagyfontosságú részét figyelmen kívül hagyva : a vám- és kereskedelmi szerződések (Ausztrián kívül) a külállam­okkal érvényben állanak. E szerződéseknek semmi közük ahoz, vájjon van-e és milyen vámközösségi vagy szerződési viszony Ausztria és Magyarország között, mert e szer­ződéseket saját szuverenitásunk alapján kötöt­tük. E szerződési következmények érvényesí­tésére ennélfogva rendelet kiadása fe­lesleges. Még külön instrukc­iókra sincs szükség. A vámhivatalok a szerződési és auto­nóm tarifák alapján ép úgy eljárnak január hó 1-én túl is, mint azt eddig tették. De folytassuk. A külállamokkal tehát rendben volnánk. Marad a vámsorompó fel­állításának kérdése az osztrák határ felől. Erre külön törvénynek kellene intézkednie. Ily intéz­kedés nélkül és a szerződéses viszony meg­kísérlésének elmulasztásával a sorompó ren­deleti úton való felállítása — még ha elkép­zelhető volna is azonnali foganatosítása — egyértelmű volna a legélesebb vámháborúval Ausztriával. Ezt pedig még Kossuth Ferencz is kizárt­nak akarta tudni. A kormány ennélfogva, hogy a parlamenti helyzet ez ügyekre nézve bizonytalanságot ne­ idézzen elő, beérhette egy egyszerű jegyzékkel, a­melyben az osztrák kormánynak tudomására hozta, hogy a­menyiben osztrák részről viszonosság idő­legesen föntar­tatik, Magyarország részéről a mai állapot megváltoztatására törvé­nyes diszpozíc­iók nem történtek. Ennélfogva a statusquo önmagában fen­­marad. . ...... A jegybankra nézve sem volt szükséges külön rendelet kiadása. A magyar kormány és ?..pbank k?0en egyszerű megállapodás jött ltre a melynek érvényé ép úgy, mint az osz­trák kormánynyal közölt állásponté a provizo-kompletirng­deletbelép,e napjain szünik meg­­, megállapodás pontozatai a tényleges állam­i konsta­tálásából folynak es „ffA , p,at?eA.ie,e" allapo­­many allafpotjf te^esen analog 3"i m‘el XIII " tam'er“te' «USS Külön jegybankot sem lehet |.uii»0 ■ egy erre a czelra szolgaló külön m leállítani kül. Ily törvény hijjaval tha. L 'i Lf’ más banknak szabadakTM sen, ava8í I«, mikorTaníly STMT* ‘le­jelentésével kövU?ib‘é s«Ms ki. zavartalan menetét az ök rük .',’,.1?1? az tén is biztosítani fogja.­k kere ese* Megtalálta erre azokat a r .t melyeket a parlamenti felelőd formákat’ a szem elöl tévesztenie nem szabL k£rmánynak ségem, hogy e fényeket a Hántr­u?- két* egyetemben nemcsak a szabnH ^ ffy'kabinettel közjog, alapon álló n£t £TM?el?'párt» de * lalják a felelősséget P* gyetemlegesen elvál» Ab ország őe a köznek érdeke követeli czk. hírek. Kolozsvár j#n ! Ma rendkívüli »cámot adtunk , hogy­­ olvasóink ha adék neUtu terülhessenek ásókról a fonton nyitat­ kocátokról, melyek az újév alkáliik­uspártunk és a kormány vécéről elmondattak . Újévi üdvözlések A városnál a siketnéma intézet kezdte meg az újévi üdvöz­lések sorát. A növendékek tanáraik vezetése alatt előbb Szvacsina Géza tanácsosnál tisztelegtek, hol Ulrich­áza igazgató-helyet­­tes és egy növendék beszéltek, azutá A­r­b­a­ch Géza polgármester előtt fejezték ki jókivá­­nataikat. A tisztikar tiz órakor gyűlt egybe s első­sorban Losonczy­­János árvaszéki elnök,­ Szvacsina tanácsost, mint a polgármester helyettesét üdvözölte, azután A­r­b­a­c­h polgár­­mestert keresték fel, a­kinek Szva­csíny meleghangú szép beszédben fejezve ki kor­­társai őszinte szeretetét és nagyrabecsülését A városházáról gr. Béldi Ákos főispán irodájába vonultak, hol Albach polgármester­­ üdvözletére gr. B­é­l­d­i szívből jövő szavakkal­­ köszönte meg a megemlékezést. A délelőtt folyamán még a tanfelügyelő­ség s a városi hatóság alatt álló intézetek tisztelegtek Albach polgármesternél. A vármegyénél. A vármegyei tiszti­kar gr. Lázár István alispán vezetése alatt tisztelgett tegnap délelőtt gr. Béldi Ákos fő­ispánnál, ki az alispán beszédére válaszolva, emelkedett hangú szép beszédet tartott. Azután gr. Lázár István alispánt üdvö­zölték, kinek Csiszár Gyula főjegyző fejezte ki a megyei tisztikar jókivonatait. Gr. Béldi Ákos főispánnál a délelőtt folyamán ezenkívül még több küldöttség és a hivatal tisztelgett. A kir. táblánál. A kolozsvári kir. ítélőtábla bírái és hivatalnokai a főügyészség tagjaival együttesen tegnap délelőtt 10 órakor tisztelegtek Fekete Gábor kir. táblai elnök­nél. H­e­p­p­e­s Miklós tanácselnök nagyon szép üdvözlő beszédet intézett az elnökhöz, a­mely-­­ben vázolva a jogszolgáltatás szempontjából nagyjelentőségű történetét annak a három év­nek, a­mióta Fekete Gábor a kolozsvári tábla élén áll, kiemelte az elnök rendkívüli érdemeit, s hangsúlyozta, hogy a magyar bírói kar munkájának jutalmát egyedül a teljesített kötelesség tudatában és önérzetében birja. Vé­gül az ég áldását kérte az elnökre és család­jára. A nagyhatású beszédre, melyet zajosan megéljeneztek, Fekete Gábor meleg szavak­ban válaszolt, a legnagyobb elismeréssel emlé­kezve meg birótársai működéséről. A kir. törvényszék, ügyészség, városi és vidéki járásbíróság tagjai is üdvözölték F­e­­k­e­t­e Gábort az újév alkalmából. A küldött­ség vezetője és szónoka Szász Béla volt. Ugyane küldöttség kifejezte jókivánatait Hep­­pes Miklós tanácselnöknél is, kihez Bocs­­kor Mihály kir. táblai bíró intézett meleg­hangú beszédet, végül Kozma Gyula kir. főügyészt üdvözölték. A kir. törvényszéknél. A kir. tör­vényszék szokásos újévi üdvözlése báró Szent­ke­r­e­s­z­t­y Zsigmond elnöknél az idén elma­radt az elnök családi gyásza miatt. E helyett a törvényszék, a járásbíróságok és az ügyész­ség tagjai üdvözlő iratot nyújtottak át báró Szentkeresztynek, melyet valamennyien aláirtak. Az ev. református egyházban. A kolozsvári ev. ref. egyházközség nagy kül­döttsége dr. Gidófalvy István főgondnok vezetése alatt Sylveszter napján, a délutáni is­tentisztelet után, jelent meg Szász Domokos püspök lakásán. Dr. Gidófalvy István meleghangon üdvözölte a püspököt, ki válaszában megha­­tottan köszönte meg az egyházközség megem­­lékezését és gyönyörű szavakban buzdította kitartó munkára, egyetértésre és az egyház iránti szeretetre az egyházközség tagjait. A­ püspök beszéde lelkesült eljenzésre tagadta hallgatóságát. Szász Domokos püspöknek az egyházi igazgató tanács tagjai külön küldött­ségben fejezték ki jókivánataikat. A tanfelügyelőségnél Kozma Ferencz kir. tanácsos, tanfelügyelőnél az uj év alkalmából a kolozsmegyei tantestület tagjai tisztelegtek. A tanítótestület jókívánságait Elek­­éy­ula alelnök tolmácsolta. A kir. tanfelügyelő meleg szavakban köszönte meg a tanítótes­tületnek figyelmét. Kinevezés A városi rendőrhatóságnál üresedésbe jött fökapitányi fogalmazói állásra gr. Béldi Ákos főispán ideiglenes minőségben Lengyel Andrást nevezte ki. Lengyel máig hosszabb ideje áll a rendőrség szolgálatában, a mint szorgalmas és lelkiismeretetes hivatal­nok ismeretes. fír- s í? C -X.ut s V A R a fáról, de a kormány és re­gyümölcsöt «eszesük a pártot, ezt megakadályozta. kormány ellen es ^ ernyedetlenül kliz4jo mely már ed­méli, hogy :“'‘ff*““«! “rt­a a kormán,! Tö­dig is kiváló sikereket . Köszöni a vel akar rászolgálni. Az Ugrón pártban Tizenegy órakor ^^^'m­­ílós^Sá­vagy hatan, gfülek t^B ele minta 35 elnökét, kifejezvén azon reményét hogy a most beálló válságos időiben s­zetni fogja a pártot, mert most még kétszere­sen nagyobb szükség van erre- a viden válaszolt és aztán reggelinél folytatták a politikai eszmecserét. — Tanu&r 2 Kindy Árpád. Ktalé: AJ Tál K ALB1&T, Felelős szerkesztő és laptulaj­donos.

Next