Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)

1900-01-02 / 1. szám

1900. XXIII. évfolyam, 1. szám. Magyar polgár Előfizetési árak: Szerkesztőség : belkirály­ utcza 6. sz. Egész évre 28 kor., fél évre 14 kor., negyed évre 7 kor., *eiere saeekeeatt­­e kueetaiajaomoe ! A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő, egy hónapra 2 kor. 40 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. A­J T­AI K. ALBERT, Kiadóhivatal, belkiszép-utcza 4 sz. Megjelenik minden nap, az Ennepek ét mashzeapok kivételével. Hirdetések □ Miként 10 fillér, nyilttér egy petit sor területenként 40 fillér. Az újévi beszédek. Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap délelőtt tisztelgett előbb dr.­­Podmaniczky Frigyes pártelnöknél, majd Széll Kálmán miniszterelnöknél és végül Perczel Dezső házelnöknél. Ez alkalommal általános érdekű, fon­tos beszédek változtak, melyek közül kü­lönösen kiemelkedik Széll miniszterelnök nyilatkozata és Csáky gróf üdvözlete. A tisztelgésekről a következő tudó­sítást kaptuk : Budapest, jan. 1. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai ma délelőtt 10 órakor nagy számban gyülekeztek a szabadelvű pártkör helyiségeiben, a­hol a párt ősz elnökét, Podmaniczky Frigyes bárót üdvözölte az új év alkalmából a párt nevében Hódossy Imre. A pártelnök üdvözlése. Hódossy üdvözlő beszéde teljes szövegében így hangzott: Kegyelmes Uram ! Mélyen tisztelt Elnök Úr ! Egybegyűltünk, hogy az új év első napján a szabadelvű párt nevében kifejezzük előtted mélyen érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekivána­­tainkat. E politikai párt czélja és eszközei adva van­nak. Megállapította azokat már Deák Ferencz. Czélja: a történelmi alapon alakult, alkot­mányos független magyar állam; eszközei: a szabadelvűség és a törvényesség (Élénk he­lyeslés. A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen országot üdvösen és sikeresen csak az kormá­nyozhatja, a­ki eme czelhoz és emez eszközök mindegyikében valóban hű marad. (Élénk helyes­lés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak meg­felelő kormányzatot biztosítsa. (úgy van ! Úgy van.) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pilla­natban s jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szomszédságunkban. (Úgy van ! Úgy van !) Hogy azonban e párt czélját elérje, ahoz összetartás, (Helyeslés.) a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges. (Élénk helyes­lés) erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt Elnö­künk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk (Élénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te tenkölt és érzelmekben gazdag, nemes, jó szivedben, (Úgy van! Úgy van !) és látjuk a te előzékeny, concilians modorodban, (Úgy van ! Úgy van !) melyek az ily nagyzámú gyülekezetben időnként majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére olyannyira alkal­masak (Élénk helyeslés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt Elnökünk, friss erőben és egész­ségben évek hosszú során át tartson meg és ajánljuk magunkat szives jó akaratodba. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) Podmaniczky Frigyes báró erre következőleg válaszolt: Tisztelt barátaim, tisztelt elvtársaim! Alig találok más szavakra, a­melyek igazán keblem mélyéből fakadnának, mint az előttem szóló tisztelt barátom szavainak rövid paraphra­­sisára. Szívből fakadólag köszönöm azon jó kí­vánságokat, a­melyeket az imént elmondott szavak felém hangoztattak. De viszonzásul én is azon kezdem, hogy kívánok a párt minden egyes tagjának boldog újévet ! (Köszönjük! Élénk éljenzés.) Kívánok egészséget, megelégedést és megnyugvást. (Élénk éljenzés.) De nem elég ennnyi; nemcsak a párt egyes tagjainak, hanem a pártnak magának, mint összeségnek kívánok jó egészséget. (Derült­ség, tetszés) jó egészséget azért, hogy megnyug­vást és ha lehet boldogulást szerezzen magának és a hazának. (Nagy tetszés és élénk éljenzés) A pártnak mint összeségnek kívánt jó egészség alatt azt értem, a­mit az imént mondott Hódossy tisztelt elvtársunk : az egyetértést, az összetar­tást mindenféle személyes érdeknek a háttérbe szorításával. (Élénk éljenzés) hű kitartást mindig és mindenkor a zászló mellett, a melyre töjel­­szóul, főczélunkul a haza java van felírva. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ha a párt így fog eljárni, ha a párt így fog cselekedni, meg vagyok győződve, hogy a ránk váró nagy, fontos feladatokat jól fogjuk teljesí­teni. Mert, t. elvtársaim, a főelv mindig az kell, hogy legyen, akár a magán, akár a politikai, akár a közgazdasági téren akarunk valamit elérni, hogy kötelességünket teljesítsük és hogy lelki­ismeretünkkel legyünk tisztában. Ha így fogunk eljárni, — ha nem is fogunk találni arra, a­mit boldogságnak nevezhetünk, — de fogunk találni megnyugvásra, és soha semmiféle viszonyok közt nem fogunk magunknak szemrehányást tenni, hogy mi a haza érdekei ellen vétettük. (Igaz ! Úgy van!) Már pedig ez a fő ! (Éljenzés.) Mert a kinek a lelkiismerete tiszta, a ki megtette a kötelességét a legnehezebb viszonyok közt is, az,­­ ha daczára mindennek, nem tudja a hazát boldogítani azon eszmék szerint és azon esz­közökkel, a­melyek szerint és a­melyekkel ő kívánja,­­ legalább azt a megnyugvást nyerheti, hogy teljesítvén szent kötelességét, a sorsra és a gondviselésre bízza azokat, a­mik a jövőben bekövetkeznek. S ha csakugyan sikerülni fog, hogy ez az év, a­mely Magyarország történetében nagyon nevezetes év, csakugyan meghozza nekünk a megnyugvást és ennek révén a boldogságot, t­i. a haza javát, ha bekövetkezhetnék ez évben az, hogy hosszú bizonytalanság után végre rendezett állapotokat teremtünk e hazában, olyan állapo­tokat, a­melyek következtében egyedül javul­hatnak meg közgazdasági viszonyaink és melyek egyedül tehetnek megint munkaképesekké, akkor köszönetet fogunk mondani a gondviselésnek, de egyszersmind köszönetet fogunk mondani még magunknak is, mert nyugodt lélekkel el fogjuk mondhatni, hogy mi voltunk egyik fő tényezője annak, hogy a mi épen nem volt örömnek ne­vezhető, örömmé változott. Isten éltessen titeket! (Hosszantartó zajos éljenzés.) A miniaaterelnüknél. A párttagok ezután kocsira ültek és áthaj­tattak Budára, a­hol Széf Kálmán miniszterel­nököt a kormány összes tagjainak jelenlétében üdvözölte a szabadelvűpárt nevében gróf Csáky Albin, a következő beszéddel: Állandó gyakorlat szerint a szabadelvű kor­mánypárt az évforduló alkalmával megjelenik a kormányelnök mint pártvezér előtt, hogy neki köszönetet mondjon a múlt évbeli fáradozásaiért és bizalmának változatlanságáról biztosítsa a jö­vőt illetőleg. Könnyen sablonszerűvé válik mindaz, a­mi rendes időközökben ismétlődik és a párt meg pártvezér közötti egyetértés, az egy­máshoz ragaszkodás, az egymás iránti tisztelet új és újabb kifejezését csak a szónoklás művé­szete képes hatályossá tenni, ha nagyjában vál­tozatlan politikai viszonyok között ugyanazok a szereplők állnak egymással ismételten szemben. Ma nem es a helyzet: először ezen alkalom­mal Téged m. t. vezérünk, az új év napján üdvözölni először van módunkban magánkörben barátságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével el­látni azt a frigyet, a­melyet mi Veled a politikai nyilvánosság előtt kötöttünk (Élénk tetszés.) és csak mivel ennek folytán a szónoklat művésze­tére nincs szükségünk, mertem meghajolni pár­tunk azon óhaja előtt, hogy érzelmeinek én le­gyek a tolmácsa. Az élő szónak minden mestersége nélkül tehát, de annál inkább a sziveinkben élő érzelmek egész melegével mondunk Neked, t. vezérünk, hálás köszönetét azon bölcs és tapintatos vezér­letért, a melylyel a mi elhatározásainkat a haza javára irányítani, törvényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani, az utunkban itt ott fölmerülő akadályokat sikeresen elhárítani és bennünket mind, a­kik lényegileg egyet akartunk, egyet éreztünk — a vékony válaszfalak eltávo­lításával együvé forrasztani tudtál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nem dicshimnuszokat jöttünk Neked zengeni — nem is szorultál Te erre, de igenis konstatálom azt, hogy egy nagy, parlamenti éle­tünket majdnem veszélyeztető krízisek és az al­kotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének sikerült véget vetned Neked, a nélkül, hogy bármely közérdek csorbát szen­vedett volna, sikerült Neked, ki akaratod ellenére hivattál az előtérbe (ügy van, ügy van !) és ki látva a veszélyt, mely hazánkat fenyegeti, habozás nélkül áldoztad fel magán nyugalmadat, hogy a közügynek szolgáljál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ezért vagyunk eltelve irántad hálával és köszönettel és ezért adhatjuk Neked azt a bizto­sítást, hogy nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten megyünk a Te vezérleted alatt a jövő elé, a­mely küzdelmes és nehéz napokat is hoz­hat, de kecsegtet egyúttal a legfőbb diadallal, a közjó diadalával ! (Élénk tetszés.) A zászlót, a­melyre biztos kézzel és lángoló betűkkel írtad a »jog, törvény és igazság« jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi, — nagy és hatalmas nem­

Next