Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)

1900-02-03 / 27. szám

1900. február 3. MAGYAR POLGÁR híven kitart a köztársaság mellett. A választások eredménye a Waldeck-Rousseau kormányának fé­nyes diadala. 100 új szenátor közül 92 a köz­­társasági, 3 a naczionalista és 4 a monarchista. Ezek szerint úgy a naczionalisták, mint a csá­szárság hívei ezidejüleg épen nem veszélyesek. Egyiptomból — Londonon át — ismét lá­zadás hírét hozza a távíró. E szerint­ Wingate tábornok főhadparancsnok Kairóból sürgősen el­utazott Omdurmánba, a­hol az egyiptomi csapatok között zendülés ütött ki. Az ottani egyiptomi tisztek néhány nappal ezelőtt megtagadták a szolgálatot s erre Wingate elhatározta, hogy az egyiptomi katonáktól elveszi a lövő anyagot. Két zászlóalj megtagadta a töltények kiszolgáltatását Attól félnek, hogy e két zászlóalj példáját a többi egyiptomi katonaság is követni fogja. A kínai császárok sorsa nem igen irigylésre méltó. A­míg kiskorúak, régensek — rendesen az anya­királynék — uralkodnak helyettük s mire elbírnák az uralkodás gondjait, elteszik őket láb alól. Így járt mostanság Kvang Szu császár is, a­kit nemcsak hogy megfosztottak trónjától, ha­nem — az eddigi jelentések szerint — meg is gyilkoltak. Igaz, hogy Kvang Szu császár halálá­nak a hírét eddig nem erősítették meg, ellenben a trónörököst kinevezték egy császári dekrétum­mal. Az idegenek biztonságát nem fenyegeti semmi veszély. Csak Santungban öltek meg egy angol hittérítőt. E­miatt Németország, Francziaország, Anglia, Olaszország és az Egyesült­ Államok kép­viselői hivatalos jegyzéket intéztek e kínai kor­mányhoz, a­melyben azt kívánják, hogy a kormány gondoskodjék a hittérítők biztonságáról. A délafrikai háború sorsa nem dőlt el azok­kal a vereségekkel, a­melyeket az angol csapatok leg­utóbb is szenvedtek. A helyzet az, hogy a búrok még mindig körülzárják Ladysmith városát és az angolok nem képesek azt felszabadítani. Hogy erre nézve minden lehetőt elkövetnek, azt bizonyítja az a beszéd is, amelyet Buller tábornok intézett a csapatokhoz. Azt mondta, hogy Ladysmithet egy hét alatt eléri. A bennszülöttek ragaszkodnak ah­hoz az állításhoz, hogy Joubert tábornokot Ladysmit mellett egy gránát megölte. A mai napnak a háborúról szóló fontosabb táv­iratai a következők : Washington, fobruár 1. A képviselőházban Shaffroth (ezüst-párti) azt mondta, hogy az Egyesült­ Államok kormányának kötelessége közbenjárólag beleavatkozni a dél - afrikai háborúba. Jogi érzékkel bíró ember — mondotta egyebek között — nem vizsgálhatja a dél afrikai vitás kérdést a nélkül, hogy arra a meggyőződésre ne jutna, hogy Transvaalnak van igazsága. A beszédet élénk helyesléssel fogadták. A szenátus külügyi bizottsága Mason­ nak a búrok érdekében benyújtott határozati javaslatát tárgyalta. A bizottság tagjai csaknem egyhangúlag az akc­ió ellen nyilatkoztak. London, február 1. Az alsóházban tegnapelőtt Balfour, majd Wilkie szólalt föl és körülbelül ezt mondta : Ezt a mostani háborút még gyalázatosabban vezetik, mint a krimi háborút. Egyetlen vigaszunk a tisztek és a legénység személyes bátorsága és vitézsége. A kormány még most sincs tisztában a háború ko­moly voltával és felelősségének súlyával. Nem találok mentséget arra, hogy a kormány kicsinyli a búrok erejét és helytelenül ítéli meg Oranje szabadállam magatartását. Ezért nem a hírszerző irodát, hanem magát a kabinetet ít keli a fele­lősség. Mondá kedves fiam, a kamasz, ezt is szörnyű ártatlan képpel: — Ha parancsolod, kedves papa, hát akkor eljárok a tánczórákra. A mama végtelenül boldog volt. Én magam is az voltam. Hát még másnap, mikor kedves fiunk ideges gondossággal fésülte hátra a haját s ideges lánykaként állott a mama előtt: Édes mamám, kösd meg a nyakkendőmet. Aztán, hogy elment kedves fiunk, a kamasz, szülei áldásunk­tól kisérve, hogy-hogy nem, valami sugallat be­vitt a tanulószobába. Ott leültem az asztala mellé. És lapozgattam a könyveiben. És az agg Ho­méroszból kihullott egy szelet papír. És azon a szelet papíron egy vers. Vers, melynek ez volt a czima: Hozza! És vala ennek az alczime: K. Lili emlékkönyvébe. A vers, mondhatom, szép volt, nagyon szép volt: egy gyermekszív első szerelmi fohásza. S ebből a fohászból hallottam kicsendülni a búcsuzást is — a kam­aszkorszaktól! Isten veled, kamaszság, — üdvöz légy, első szerelem ! Bünhödés. (Eredeti népszinte 3 felvonásban, dalokkal. Irta : Stbeel Satun. Zenéjét szerzette: Stephanides Károly. Rendező: Szentgyörgyi István. — Bemutató előadása : február 1 -én.) Évek óta azon kesergünk, hogy a legspec­iá­lisabb magyar drámai műfaj: a népszínmű ki­pusztul. Kár keseregni. A leányzó nem halt meg, csak alszik s bár mélységes az álma, olykor­­olykor fölveti szemét és gyönyörködhetünk benne. Épen a­mióta aktuálissá lett ez a kesergés, több olyan népszínművel gyarapodott irodalmunk, a­melyek a Tóth Ede, Csepreghi Ferencz és Szig­ligeti Ede remekei mögött sem maradnak el túl­ságosan. Bokor Józsefnek, Géczy Istvánnak és Follinus Aurélnak egy egy darabja talán egy sorba állítható velük és oda sorozhatjuk a Sebesi Samu népszínművét is, a­melyet, jó előadásban csütörtökön este mutatott be közönségének a ko­lozsvári Nemzeti Színház. Szó sincs róla, a Bünhödés nem ment a tévedésektől és hibákról. De ezek csak szerke­zeti hibák, a­melyeken könnyen segíthetett volna a rendező kék czeruzája és apró-cseprő téve­dések, a­melyeken bizonyára nem akadt fenn a közönségnek egyetlen tagja sem. Ezzel le is szá­moltam a darab minden hátrányával. Sebesi kitűnően ismeri a népet és nagy ér­zékkel bír a népies iránt. Darabjának tárgya egyszerű, akár egy népmeséé; nem keresett, nem raffinált, nem színházi trückökre alapított. Nyelve tömör, de a drámai kitörésekben magas szárnyalásra képes ; dialógusai élénkek, perdülök. Már ennyi jó tulajdonsággal is beérhetné bár­melyik népszínmű, de utolsónak hagytam a legtöbbet: azt, hogy minden alakja, minden gon­dolata, minden mondása igazán magyar. Mi, kisvárosi Sarceyk, rendesen a túlzások hímes mezején mozgunk. Bizonyára most is ebbe a hibába estem, a­mikor a darab hátrányait fölsoroltam, de nem túloztam akkor, a­mikor az előnyeiről szóltam. Hiszen máris kifelejtettem, hogy akc­ióban gazdag minden fölvonás, a szin mögött csak kevés történik s így hosszas el­beszélésektől mentek maradunk. Nagy súlyt fek­tetett Sebesi a fölvonás végekre is, a melyek szinte raffináltan hatásosak. És nem mondtam el, hogy a sok erővel, tudással és poézissal megírt nép­színmű a jó színdarabnak azzal a fő kellékével is bír, hogy a néző lelkébe plántálja egy-egy szép jelenet vagy mulatságos helyzet, megragadó drámai mozzanat, vagy fenséges jellem emlékét, a­melyet szívesen visszaidéz magának bár­mikor. A jó darabok meséje néhány rövid mondat­ban elmondható: íme a Bünhödés meséje: Cserei Balázs parasztgazda (Tompa) szereti Juliskát, a falu legszebb menyecskéjét (Komlási Emma). A kis özvegy is vonzódik Csereihez, de nem akarja elszakítani a feleségétől (Laczkó Aranka), meg a kis leányától, Lidikétől. Egy hetyke legénynyel, Benke Palival (Váradi) kaczérkodik tehát, a­mi persze csak olaj a tűzre: Cserei Balázs még jobban bomlik utána. A korcsma udvaron kenyér­­törésre kerül a dolog. Benke Pali tánczba viszi a menyecskét, de Cserei elragadja tőle. A hetyke legény ezért megüli a gazdát és meg­ugrik. Cserei utána iramodik és a­mikor eléri, agyonüti. Cserei Balázs a büntető törvénykönyv para­grafusaiba ütköző szándékos emberölés vétsége miatt tíz évig a fogházban sínylődik. Megtörve testben és lélekben kerül haza a portájára, a­hol nem sok öröm vár reá. Lidikó (Turchányi Olga) szépséges hajadonná nőtt; kérője is van már: Vári Józsi (Kassai), a módos Vári Gergely (Szentgyörgyi) fia Akár el is mehetnének az anyakönyvvezető elé , de a halottnak hitt Cserei hazajött és Vári utam immár hallani sem akar a lakairól. Cserei föláldozza magát a lánya bol­dogságáért : öngyilkossá lesz. 3 Az uj színház. — Saját tudósítónktól. — Kolozsvár, febr. 3. A legutóbbi évek alatt örvendetes föllendülés­nek indult a magyar művészi élet. Ez a föllen­dülés természetesen jó utatással volt a színészetre is, első­sorban a vidéki színészetre. Ennek az áramlatnak a következménye az, hogy az ország minden nagy városa díszes hajlékot emel a művé­szetnek és állandósítani igyekszik a színészetét. A mi színészetünk immár állandó, de fölmerül most az a kérdés, hogy várjon szükség van-e új színházra? Mielőtt e tárgyhoz hozzászólnánk, mielőtt a magunk indokolt véleményét elmonda­nék : korkérdéssel fordultunk azokhoz, a­kik talán legelső­sorban hivatva vannak arra, hogy a kolozsvári új színház kérdéséhez hozzászóljanak. Kérdésünkre, hogy szükséges e egy új színház építése és miért szükséges '' — munkatársunk a következő válaszokat kapta: Szvucsina Géza polgármester. Egy új színház építését nagyon sürgősnek tartom. A jelenlegi színház kicsiny a rohamosan növekvő színházba járó közönség befogadására. A színház a közbiztonsági követelményeknek nem felel meg és nem lehet a modern technika segélyé­vel sem olyan átalakításokat eszközölni, hogy egy bekövetkezendő katasztrófa esetén az életbiztonsági meglegyen. Nem felel meg közegészség tekintetében sem, mert nincsenek szellőztető készülékei és a színház jelenlegi konstrukc­iója mellett a modern hygiénia követelményeinek megfelelő szellőztetést alkalmazni nem lehet. Pénzügyileg az eszme keresztülvihető, mert az építési költségek annui­tását egy jól épített 1500 ember befogadására alkalmas színház bevételi többletéből fedezni le­het. Szerintem egy új színház építése, tekintet­tel arra, hogy a város a nagykaszárnya előtti teret ingyen átengedi e czélra, egy millió koro­nánál többe nem kerül. Ennek évi annuitása 50.000 korona, ezt pedig a bevételi többlet töl­tetlenül fedezi, annyival is inkább, mert a mo­dern szellőztető készülékek alkalmazása mellett egész nyáron lehetne előadást tartani, a­nélkül hogy a színház levegője fülledt volna. Báró Feilitzsch Arthur orsz. képviselő. A jelenlegi színház egyetlen kijáratával, szűk lépcsőivel közbiztonsági szempontból veszélyes. Sem nézőtere, sem színpada nem elégíti ki a fejlett igényeket. Az egyetemre nézve sem üdvös, ha oly közel van a színházhoz. Sürgősen szüksé­gesnek tartom az új színházat. N. Bölöny József, intendáns. Egy új színház építését fölötte kívánatosnak tartom, mert a jelenlegi nem felel meg a mo­dern igényeknek és követelményeknek. I­r. Haler Károly: Egy új színház építését okvetlenül szükségesnek és égetően szükségesnek tartom. Régi vágyam ez nekem és még Gyarmathy Miklós életében nagyon is sokat gon­dolkoztunk együtt erről a kérdésről. Jelenleg a kérdés egyetlen megoldását úgy képzelem, hogy a színházat a Trencsin-térre építsék, a­mely esetben a színház mos­tani telkét az egyetemi könyvtár elhelyezésére lehetne fölhasználni. Ha azonban most nem valósítják meg az új színház építésének tervét, akkor ettől az egyetlen megoldástól is elesnek, mert, ha az egyetemi könyvtárat

Next