Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)

1900-01-05 / 4. szám

Minda mellett, hogy 1884. óta némiképen parliamentárissá lett a norvég kormányrendszer, bürokratikus szürkeség ül az egész minisztérium fölött és semmi összekötő kapocs nincs közötte és astorthing között. A storthing tagjai a vidékről kerülvén, közöttük nem akad alkalmas adminisztratív tehetség, vagy vénségére lesz azzá ; másfelől a miniszterek nem lehetvén a storthing tagjai, a miniszterelnök rendesen azon kívül álló, politikai múlttal és tapasztalattal nem bíró emberekből alakítja minisztériumát. Nem lévén se iskola, se alkalom, ahol államférfiak nőjenek föl, a hatalom egy pár ember kezén változik, akik belevénültek, mennének is már, de nincs utódjuk, vagy ismeretlen, hivatalfőnökszerű minisztérium-vezetők, akik nem szívták a törvényhozás levegőjét. Itt van Steen, a miniszterelnök. Már a hatvanas években a radikális oppozíció egyik vezére volt, ma egy fáradt ember, ki alig bír járni, alig bír beszélni, szánalmat gerjeszt, ha látja az ember erőtlenségét a storthingben; ott van Quam, az igazságügyminiszter, egy kellemes, öreg úr, ott vannak a többiek, fiatalabbak tán, de annak az erőnek, annak a duzzadó energiának, mit mi várunk egy állam kormányától, nyoma sincs. Hogyan érintkezzék ez a kormány (egy-két kivétel van: Blehr és Lövland) ezzel a storthinggel? Egy hosszú diner alatt ült egy paraszt képviselő a miniszterelnök balján, anélkül, hogy egy szót váltottak volna. Sok ember- és rendszerváltozás kell, míg a mi fogalmunk szerinti parliamentáris kormányrendszer s egészséges érintkezés jö létre kormány és storthing között. Addig, tán legjobb volna, amint Björnson mondta: ha az államférfiakra is alkalmaznák az életkorhatárt a szolgálati időben. Szoix Zsombor, CSARNOK. Dr. Moreau szigete. — Riginy. — Irta: H. G Wells Angolból fordította: Mikes Lajos. (Folytatás.) (16) xn. A törvény mondók. Egyszerre valami hideg test ért a kezemhez. Visszaugattam, s közvetlenül magam előtt sötét és pirosló valamit láttam, a mely legjobban megnyúzott gyerekhez hasonlított. Ugyanolyan szelid s a mellett visszataszító vonásai voltak, mint a lajhárnak. Homloka ép oly alacsony volt s ép oly tunyán mozgolódott. A mint a hirtelen fényváltozás hatása megszűnt, tisztábban kezdtem látni mindent. A kis lajhárszerű teremtés előttem állt s rám bántort. Vezetőm eltűnt. Az egész szűk folyosó volt magas lávafalak között, repedés a láva csomós folyamában. Mindkét felől pálmalevelek és nádvesszők voltak benne a sziklához támasztva, durván összerótt, áthatolhatatlan sötétségü barlangokat alkotva. A közöttük kígyózó út alig volt három yard széles, tele volt hányva kellemetlen bűzt árasztó rothadt gyümölcshéjjal s más hulladékkal. A kis pirosas lajhár még mindig rám pislogott, mikor a majomember újra megjelent a legközelebbi barlang bejáratában sintett, hogy kövessem. E közben esetlen szörnyeteg tápászkodott föl e furcsa út egy távolabbi helyén s rám bámészkodva. Haboztam, félig-meddig kedvem lett volna visszarohanni oda, ahonnan jöttem, de aztán elszánva magam mindenre, megmarkoltam középen szöges botomat, s bemásztam vezetőm után a bűzös kis barlangba. Félkörü tér volt, olyanforma, mint egy hoszszában kettészelt nagy méhkas és sziklafala mellett, amely belülről határolta, különféle gyümölcs, kókuszdió és más egyéb volt fölhalmozva. Fenekén volt néhány esetlen láva- és faedény, mely egy durván összetákolt székre volt rátéve. Tűz nem égett a barlangban. A legsötétebb kuczkóban alaktalan fekete tömeg terpeszkedett, mely morgott egyet, mikor beléptem. Majomemberem a bejárat félhomályában állt s felvágott kókuszdiót nyújtottelém, mikor egy másik sarokban lekuporodtam. Elvettem s kezdtem rágni oly nyugodtan, a mint tellett tőlem nagy izgatottságomban a csaknem tűrhetetlenül szűk helyen. A kis pirosló lajhárféle lény a kunyhó bejáratában állt, s vállán keresztül még egy más teremtés puffadt arcza és fénylő szeme meredt felém. — Hej ! hangzott a szemben lévő titokzatos kuczkóból — Ember! ember! makogta vezetőm, élő ember, olyan, mint én vagyok. — Hallgass! dörmögött egy hang a sötétből. Tovább rágtam kókuszdiómat a csöndben. Belemeredtem a sötétségbe, nem tudtam semmit sem megkülönböztetni. — Ember! ismételte az előbbi hang. Azért jött, hogy velünk éljen? Vastag, erős hang volt, valami sajátságos, sivító mellékhangzással, de kiejtése ismúkivül tiszta volt. — A majomember rám nézett, mintha tőlem várná a feleletet. Megértettem a feleletre váró szünetet s igy szóltam : — Azért jött, hogy veletek éljen. — Ember. Meg kell tanulnia a törvényt. Lassan kezdtem kivenni a feketeségben valami még feketébb dolgot, valami gömbölyű alaknak elmosódó körvonalait. Majd észrevettem, hogy a kunyhó bejáratai még két más fej sötétíti el. Megmarkoltam botomat. A sötétben levő lény mély hangon megszólalt: — Mondd a szavakat . .. A többit, amit még mondott, nem hallottam jól. — Ne merj négykézláb járni, ez a törvény ... ismételte zümmögve. Elképedtem. — Mondd a szavakat, szólt ismételve a majomember s a bejáratnál álló alakok utána mondták fenyegetően. Beláttam, hogy ismételnem kell nekem is ezt a hülye formulát. S erre megkezdődött a legőrültebb czeremónia. A sötétben lévő hang eszeveszett litániát intonált sorról-sorra s én és a többiek ismételtük szavait. Eközben ide-oda ringatták testüket s kezükkel térdükre csapkodtak s én is követtem példájukat. Szinte azt képzeltem, hogy már meghaltam s valami másvilágban élek. A sötét kunyhó, ezek a groteszk elmosódó alakok, olykor-olykor felfeltünve tisztábban egy-egy belopódzó fénysugárban s a ringatódzás és az éneklés . — Ne merj négykézláb járni; ez a törvény. Nem vagyunk emberek? — Ne merd szürcsölni a vizet; ez a törvény. Nem vagyunk emberek ? — Ne merj húst vagy halat enni; ez a törvény. Nem vagyunk emberek ? — Ne merj fakérget bántani; ez a törvény. Nem vagyunk emberek? — Ne merj más emberre vadászni, ez a törvény. Nem vagyunk emberek ? S igy tovább, végig egész csomó esztelen tilalmon, amely mind csupa lehetetlen őrültségre és illetlenségre vonatkozott. Szinte lázas buzgalom fogott el valamennyiünket. Dudáltuk ezt a csodálatos törvényt s egyre gyorsabban és gyorsabban ringatóztunk. Külsőleg rám is átragadt ezeknek az állatembereknek a lelkesedése, de belsőmben nevetés és undor viaskodott egymással. Végigrohantunk egy hosszú sor tilalmon s aztán uj formulába csapott át az ének: — Övé a győzelem háza. — Övé a kéz mely alkot. — Övé a kéz, mely sebet ejt. — Övé a kéz, mely meggyógyít. S igy tovább végig egy csomó értelmetlen zagyvaságon, mely mind rá, az ismeretlen »Ö”re vonatkozott. Azt képzeltem, álmodom; de eddig soha életemben nem hallottam még álmomban éneket. — Övé a villámsugár, énekeltük. — Övé a mély sós tenger. (Folytatása következik.) MAGYAR POLGÁR 1900. január 5. KÖZGAZDASÁG. Hetivásár, jan. 4. A sáros, nehéz utak és a küszöbön levő országos vásár miatt gyönge hetivásárunk volt. Felhozatal általában csekély, a forgalom lanyha. Gabonában a tengeri ára emelkedik, egyéb változatlan. Gabona mmázaánkánt: buza 12-1-14 kor., rozsakor. 60 fill., 10 kor. 40 fill., tengeri 8 k. 40 f., 9 k . zab 7 k. 60 f„ 8 k., árpa 8 k. 40 f„ 11 k. Lisztek: búzadara 88 k. 20 f., 0. sz 27 k. 40 f., 1-es 26 k. 20 f., 208 26 k. 20 f„ 3-as 24 k 40 f., 4-es 28 k 60 f., 6-öa 93 k., tí-os 21 k. 60 f, 7-es 19 k. 60 f., 8-as 11 k., rozsliszt 18 k., derese 18 k., korpa 7 k. 20 f. Állatvásár. Kiadatott 104 drb. szarvasmarha, 360 sertés, 6 ló. Darabonként: fejős tehén 180—200 k, javított meddő 148—152 k . mustra 100—120 k. Bisott sertés kilója élő súlyban 70 f.; nagy kövér 100—120 k. ; nagy sovány 36—44 k.; malacz 18—20 k.; szopós malacz 6—7 k. Ló drbja 30—80 k. Húsok, kilóval: marhahús 1 k. 46 f., 2 k. 4 f., 2 k. 28 f.; nyers sertés hus 1 k.; nyers oldal 1 k. 20—28 f.; borjúhús 1 k. 12 f. 2 k. 28 f.; füstölt sertés 1 k. 20 f.; füstös oldal 3 k. 20 f.; főtt sonka 4 k.; nyers kolbász 1 k. 20 f.; füstölt kolbász 1 k. 36 f.; ó-szalonna 1 k. 28 f. ; paprikás és füstös 1 k. 36 f.; olvasztani való 1 k. 12 f.; zsír 1 k. 20 f.; háj 1 k. 28 f. Majorság, párjával: csirke 1 k., 3 k. 20 f.; tyuk 2 k., 2 k 40 f. ; kappan 3 k.; rucza 1 k 20—40 f. ; sovány liba 4 k.; kövér 8—10 k.; pulyka 6—8 k.; tojás 3 drb. 20 f., 6 drb 40 f. Takarmány. Egy szekér széna 10—20 k.; szalma 4—6 k.; zsúp párja 14—16 f. Tistifa egy szakérrel 4—10 k., 4 kbm. 18—24 k. felapritva 26 k. A kereskedők és iparosok forgalma lanyha. KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ. Szombat, jali. 6-én Bérlet 92 szám. Este 7 órakor. SZŐKE KATALIN. Drámai rage 3 szakaszban, 6 képben Irta: Vass Rikárd. Fordította: Makai Emil. Zenéjét szerzették: Pitrich G. és Stephanides Károly. SZEMÉLYEK: Az ifjú halál — Szent Katalin képe Werner Katalin — Te*«*) T»iró—ny°k A nyomor — — A gond — — A bánat — — A gyűlölet — — György, Katalin ha Annnska — — — — Bajor Rita. — — Hatala Györgyike. — — L. Fái Szeréna. — — Komlósi E. — — Horváth Paula. — — Laczkó Aranka. — — Miklósi Ilona. — — Kassai K. — — Vágó B. — — Bihari Ákos. — —■ ! Vásárhelyi V. Délután 31, órakor. Leszállított helyárakkal: A tékozló. Látványos tündérrege 3 szakaszban, 12 képben, dalokkal. Írta : Raymond G. Zenéjét szerzette: Kreutzer Konrád. Vasárnap : Hétfő : Kedd: Szerda : Csütörtök: Péntek : Szombat: Vasárnap: Hétfő : Kedd : Színházi Játékrend. d. u.: Nebántsvirág. Este: A gyimesi vadvirág. Hálókocsik ellenőre. Sulamith. Talmi herczegnő. Faust. (Opera) Szombatosok, (először) Szombatosok. d. u. : Dolovai nábob leánya. Este: Náni. A görög rabszolga, (először) A görög rabszolga. (b 92. sz.) (b. 23. ts.) (b. 94. sz.) (b. 96. sz.) (b. 96. sz.) (b. 97. sz.) (b. 98. sz.) (b. 99. sz.) (Szünet VIli.) (Szünet IX.) Szerkesztőségi telefon-szám 40. Kiadóhivatal- és nyomdai telefon-szám 004 NYILT-TÉR. Táncztanítási hirdetmény. Van szerencsém a n. é. közönséget tisztelettel értesíteni, hogy — úgy mint minden évben, az idén is — márczius hó első felében Kolozsvárra érkezem, hogy a 2 hónapos táncztanitási ciklust megnyissam. A Colompok összeállítását kérem mihamarább megkezdeni, nehogy evvel annak idején időt veszítsünk és az eredményről engem mihamarább értesíteni. Kitűnő tiszteletül: Ziegler József, 2 1—4 táncztanitő. Lakát: Budapesten, VL, Andrésay út 36.