Magyar Polgár, 1900. április-június (23. évfolyam, 76-148. szám)
1900-04-02 / 76. szám
1900 XXIII. évfolyam. Kolozsvár, hétfő április 2. 76. szám. Előfizetési érák: Egész évre 28 kor., fél évre 14 kor., negyed évre 7 kor., »’•»•le« .*«»..*«8 «• kimitulajdonos: egy hónapra 2 kor. 40 fillér.— Egyes szám ára 10 fillér. AJTA T K ALBERT Szerkesztőség: belkirály utcza 6. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. Kiadóhivatal: belközép-utcza 4. sz. Megjelenik minden nap, az ünnepi két vasárnapok kivitelével. Hirdetések □ cmként 10 fillér, nyilttér egy petit sor területenként 40 fillér. A vidéki városok. Kolozsvár, ápr. 2. Itt egy pár tégla: következtessünk belőle a tervezett épületre. Előttünk egy pár illetékes nyilatkozat a vidéki városokról: vonjuk ki azokból ezek jövőjének körvonalait. Az első nyilatkozat már ezelőtt néhány héttel hangzott el a Széll Kálmán ajkáról, ha nem csalódunk, a temesvári küldöttség előtt. A másodikat ugyancsak a kormányelnök tette pár nap előtt magán társalgás közben egyik vidéki város képviselőjének. De mind az ünnepélyes és hivatalos, mind a barátságos és fesztelen kijelentésnek az a lényege, hogy a Széllkormány keletkezése első pillanatától fogva nagy súlyt helyezett a vidéki városokra, melyekből szellemi és anyagi erődöket tervez az állami és nemzeti érdekek szolgálatában. Sajnálatos átlapotnak nevezi Széll Kálmán azt a körülményt, hogy a magyar államférfiak nagy része jobban ismeri a külföldnek nem is elsőrangú városai, mint a hazai városokat. És ezzel egyszersmind megjelölte bajaink alapokait és a viszonyok javításának kiindulási pontjait. Nagyon szeretünk külföldön feszíteni és költekezni anélkül, hogy a kivitt pénz ellenértékéül legalább tapasztalatainkat érvényesítenék idehaza. Ennek megint útjában áll a kapaszkodás s ennek létrája: a politika, melyek minden valamire való tehetséget a központba szívnak föl a vidékről, ahol a középosztály anyagi forrásainak kiapadása következtében a városok éltető elemét képező üzleti forgalom is visszaesett s városaink jelentősége érezhetően hanyatlott. Mindezt látja, tudja a kormány s meg van győződve arról is, hogy ez rosszul van így, mert a főváros, bármennyire legyen is gondozva, nem pótolhatja az egész országra kiterjedőleg állami és nemzeti szempontból azt a hatást, amit a vidéki városok, megfelelő politika mellett, kifejthetnek. Bármily termetes követ dobunk a nagy tó közepébe, az így támadó gyűrűzet, nem hat el a partokig. Nekünk pedig, a mi sajátságos viszonyaink között kétszeres szükségünk van arra, hogy a központi szív érzései legszélső régióinkat is átjárják. A franczia, aki csak dicsőségre és csillogásra gondol, megteheti azt a fényűzést, hogy neki Párison kívül ne legyen világa, mert nagy és egységes. De már az angol, aki hasonló viszonyok között is praktikusabban gondolkozik, a decentralizáczióban, vidéki gyárvárosok teremtésében látja anyagi erőinek biztosítékait s ha mi ez utóbbi után haladva és mindenütt a helyi viszonyokat és föltételeket mérlegelve, itt egy szerény Manchestert, ott egy kis Birminghamet létesítünk, ezzel nemcsak az állami és nemzeti ügyvédvárait szaporítjuk, melyekre más értelemben ugyan, de csak úgy szükségünk van, mint hajdan volt, hanem még a szocziális bajokon, a mezőgazdasági viszonyokon s a kis emberen is segítünk. Csak most, ez újabb nyilatkozat után látjuk a kapcsolatot egyes jelenségek között, melyeknek horderejét, ez összefüggés nélkül, annak idején nem tudtuk kellően méltányolni. Széll Kálmán, a föntebb jelzett „sajnálatos állapot“ konstatálása után, hivatkozott az angol államférfiak jó szokásaira, akik egyenként látogatják meg a vidéki városokat és ott meetingeken érintkeznek a közvéleménynyel, eszméket cserélnek, előkészítik a reformokat. Aztán megdicséri Hegedűs Sándort, aki nálunk e tekintetben egyedül jár elől jó példával, míg „a többiek legfölebb kerületeiket látogatják meg“. S egyben kijelenti „szilárd elhatározását“, hogy mihelyest teheti, maga is meglátogatja a vidéki városokat. De mi ebből most csak a jelenségek összefüggését akarjuk kihozni. Tehát a Hegedűs utazásai nemcsak egy tárcza szűkebb keretének érdekében, hanem egy messzebbmenő állami és nemzeti politika szempontjából történtek! És az a körirat, mely a városokat gyáralapítási mozgalmakra serkenti, szintén ily nagyobb perspektíva kifolyása. És a Széll közigazgatási reform programjának az önkormányzat megerősítését hangsúlyozó részei napja volt. Amely versenyben Pejachevich-ló indult, könnyen győzött. Az öreg Pejachevich János gróf és a felesége a tribünről gyönyörködött a lovaiban , no meg a fiában, aki bravúrosan lovagolta a család crackjeit. Az első két verseny iránt alig volt érdeklődés. Megnyitó verseny gyanánt 1200 méteres pályát futott be nyolc ló. Favoritok voltak: a Károlyi istálló »Fétard« - ja és Trautmannsdorff gaú három évese, Romulus. A győztes nem ezek közül került elő. Lauderdale, Pejachevich gróf 4 éves pejménye könnyen, egy hosszal nyerte meg a versenyt, bár csaknem a legnagyobb súlyt, 69 kilót vitt. Az 1600 méteres Eladók versenyének a Geist istálló volt a favoriteje, a győztes ismét Pejachevich-tó, Corvinus. 74 kilót vitt és játszva nyerte meg a versenyt. A harmadik futam volt a nap piéce de resi stanceja, a Rákosi díj. A verseny maga hasonló volt az eddigiekhez. Négy mezőny indult a 10.000 koronás díjért. Az indult lovak minősége is elég jó volt, bár olyan ló, amely a gátak közt elért nagyobb eredményre tekinthetne vissza, egy sem volt köztük. Emiatt különben rekriminálnunk sem szabad. Hiszen a futam handicap, még pedig gát-handicap, amelyben az első klasszis még kevésbbé érvényesülhet, mint a sík-handicapban. Lóverseny. — A „Magyar Polgár“ eredeti tárczája. — A tavaszi meeting első napja az alagi gyepen zajlott le tegnap. Tulajdonképen túlzás azt mondani, hogy lezajlott, mert az első start igen csöndes lefolyású volt. Két napon át zuhogó eső áztatta az alagi pályát, újabb két napon át kemény fagy járta át és magán a tegnapi versenynapon is folytonosan szitált az eső és süvített a nemere. Denikre: csak a legelszántabb sportsmanek gyűltek a tribün elébe. A sportladyk csaknem egészen elmaradtak az első strarttól, akik eljöttek, azok is prémes, nehéz téli toilettben fagyoskodtak és igy az »olcsó publikum« — amely eső, szél, fagy daczára is nagy számmal volt jelen, — nem gyönyörködhetett a színes tavaszi pompában sem. De még egy látványosságtól fosztotta meg a rosz idő ezt a közönséget. Az alagi versenyekre ugyanis rendesen saját hintóikon, vadászkocsijaikon hajtanak ki a mágnások. Tegnap csaknem mindenki a vonaton jött s még ez a vonat is egy influenza-kórházhoz volt hasonlatos. A turf mozgalmas, színes, ragyogó világa tehát még nem kelt életre az első starttal, úgy látszik, hogy ehhez elmaradhatatlan kellék : a tavaszi verőfény, amely pedig ugyancsak késik valahol az éji homályban. A Rákosi díj napja azonban nemcsak külső pompájából veszített , mert végre is, az csak külsőség, hogy az áprilisi napsugár bearanyozza-e az alagi pusztát, vagy sem. Az érdeklődés, amely ettől meglehetősen független, alaposan kismérvű volt. Az igazi sportemberek közül is igen sokan hiányzottak a versenysaison startjától. Az előkelő sportvilágot — mint már említettem, — csak kevesen képviselték: Batthyányi Elemér gróf, aki csak tegnapelőtt érkezett haza a külföldről; Jankovich Béla, Üchtritz Zsigmond báró, Szemere Miklós és még egy-két úr. Az erdélyiek közül csak Barcsay Domokost láttuk ott, aki Csáky György gróffal kocsin érkezett a versenytérre, de hamarosan el is távozott. Néhány jó ismerősét ajándékozta meg egy-egy jó tippel, ő maga azonban nem játszott, mert — úgymond —: — Rám neheztelnek még a lovak , a miért hogy nem literáltam nektek monogrammos zabot. Most bizonyosan bosszút állanak. Majd, ha fagy ! De az utolsó mondatot hamarosan kiigazította : — Majd, ha nyár lesz! A tegnapi nap különben a Pejachevichek