Magyar Polgár, 1900. április-június (23. évfolyam, 76-148. szám)

1900-06-11 / 132. szám

t nyitotta meg, melyért úgy a szerzőnek, mint a szereplőknek sok tapssal adózott a publikum. Ezután Veress Ilona olvasta fel titkári jelenté­sét, melyet Schönberg Hildegard kedves mono­lógja követett. Majd Mucsi Ilona és Amália játsztak el négy kézre Bánk bánt, Doppler átira­tában. A VI. osztály növendékei előadták Lőcsei Emma «A társalkodónő» czimü 2 felvonásos színművét. Gyulai Ilonka által zongorán előadott Chopin «Fantasie Impromtu» aratott zajos sikert. Khun Irma szavalta el ezután Ábrányi Emil «Vándor-madár» czimü költeményét mély érzés­sel s igaz hévvel, melyért szintén zajos tapsot kapott a kedves kis leány. Kárpáth Gizella s Veress Ilona szavaltak még egy egy költeményt nagy tetszés mellett A műsort «A vadrózsa» czimü, énekes tündérjáték zárta be. A csinosan rendezett előképek is nagy tetszést arattak. Pataki Vilmos énektanár vezetése mellett négy énekszámmal az intézet dalárdája is közremű­ködött. — Templomi ünnepély. Június 13-án, Antal napján, páduai Szent Antal tiszteletére énekes mise lesz a Ferenczrendiek ó­vári tem­plomában. A reggel 8 órára kitűzött misét szent­beszéd követi, ezt pedig a máskor keddi napo­kon végzett kenyérkiosztás. Végül a Zsigmond­­terem­ben meg fogják vendégelni a szegényeket. A nemes jótékonysággal egybekötött egyházi ünnepélyen egyúttal megünneplik első évforduló­­ját annak a napnak, a­mikor a Ferencziek tem­plomában fölállították szent Antal szobrát. — Megczáfolt halálhír. A fővárosi lapokban tegnap az a hir kelt szárnyra, hogy Bethlen László gróf huszárszázados Bethlenben meghalt. Legilletékesebb helyről vett értesítés szerint ez a halálhír teljesen alaptalan, mivel a gróf, a ki jelenleg tényleg Bethlenben van, él és nagyon jól érzi magát . Nyári szünet A nyári hónapok alatt június, július és augusztusban Dorgó Albert és Gidófalvy István dr. kolozsvári kir. közjegyző irodájában vasárnaponként szünetelni fog a munka, nem lesznek hivatalos órák. Ezt azzal a megjegyzéssel hozzuk a közönség tudomására, hogy jó volna, ha a jó példát a közhivatalok is követnék, mert úgy a közönségnek, valamint a hivatalnokoknak is szükséges volna és jól esnék ez a megérdemelt pihenés. — Kereskedők kongresszusa Ko­lozsvárt. A »Kolozsvári kis- és középkereskedő­k társulata a tegnap délután tartott rendkívüli köz­gyűlésén elhatározta, hogy az évenként szokásos kongresszust az idén Kolozsvárt tartsák meg, il­letve, hogy az ország­ kis és középkereskedőit az idén Kolozsvárra hívják meg kongresszusra. A köz­gyűlés már ki is küldte az előkészítő bizottságo­kat. Érdekes, hogy ugyancsak ez a közgyűlés azt is kimondta, hogy a kongresszus alkalmából sem­miféle mulatságot vagy bankettet nem rendez. — Harczászati távlovaglás. A ko­lozsvári VI. honvéd kerülethez tartozó táborno­kok és törzstisztek június 16-án több napra ter­jedő harczászati lovaglásra indulnak Palkovits József altábornagy, honvédkerületi parancsnok vezetése alatt. A magasabb harczászati tanulmá­nyokkal egybekötött lovaglás első állomása Besz­­tercze városa lesz. E végből a honvédkerületi pa­rancsnokság értesítette Besztercze-Naszód várme­gye alispánját, hogy e hónap 16-án harczászati lovaglás czéljából tábornokokból és törzstisztek­ből álló tiszt csoport fog a vármegye területén tartózkodni. Az illusztris társaság szívesen látott vendége lesz a szomszéd vármegyének. — Régi virtus. A »Vörös kereszt« ven­déglőben tegnap érdekes eset történt. Ugyanis, a most kezdődő vásárra mindenfelől tömegesen jönnek be a vidékről és a vásár fáradalmainak elviselé­sére egy-egy kis »murit« rendeznek. A Vörös-ke­resztbe tegnap egy 5 tagú, falusi földbirtokosokból álló társaság telepedett le egy kis itókára. A jó magyar alakok jól is mulattak , sokat ittak, de enni is akartak valamit. Az egyik magához inti a pinczért és mivel mindnyájoknak gusztusa támadt a szalámira, hát szalámit rendelt. A pinczér gú­nyosan kérdezte, hogy hány rúddal hozzon. — A­mennyit akar — mondja a magyar — mert fizetünk. A pinczér tényleg hoz egy jókora darab sza­lámit és odadobja az asztalra a vendégek közé. A rendelő sem rest, hanem a pinczért frakkjánál megfogva a levegőbe emelte egyik kezével, a má­sikkal pedig a rúd szalámival a kényesebb felét jól elnásságolja , szólván : — Azt hiszi az úr, a maga arjas nadrágja több tiszteletnek örvend, mint az én fehér ingem ? A pinczér, a­ki azt hitte, hogy az ilyen embe­rek felé kerekedhetik, bocsánatot kért a társaság­tól, hogy azt megsértette. A társaság az eset után még jó sokáig együtt maradt. A pinczér pedig megtanulta, hogy nemcsak a selyem nadrágban, hanem a fehér vászon ingben járók is lehetnek olyan urak, mint amazok , mert a­mikor a mu­latságnak vége volt, mindnyájan gálánsul fizet­tek, sőt a kellner is jó borravalót kapott. Ilyen a régi virtus. — Ifj. Téglás Gábor síremléke. A «Fehér szegfű» korán elhunyt poétájának sírját nemsokára díszes emlékkel fogják megjelölni. Ez lesz az első művészi kivitelű síremlék a kolozs­vári temetőben, melyet Kozma Erzsi, a maros­vásárhelyi főügyész zseniális tehetségű szob­rász leánya és jegyese Veres Zoltán váro­sunk ismert nevű kitűnő képzettségű festő és szobrász készítenek. A fiatal Téglás Gábor mellszobrát először gipszből megmintázzák, a­melyet aztán Solymosy vasgyáros fog vasba ön­teni. A szobor, mely egy gránitból készült osz­lopon fog nyugodni már július végére alkalmasint elkészül. — Zene a sétatéren. Az 51. gyalog­ezred zenekara holnap délután hangversenyt rendez a sétatéren a következő műsorral: 1. Induló, Ferdi­­nánd Péter főherczegtől. 2. »Egy édes álom«, ke­ringő Eisenbergtől. 3. »Az anya imája«, vadász­kürt szóló Dreschertől. 4. Nyitány a »Teli Vil­mos» operából, Rossinitől. 5 »Harmadik magyar Abaprodia«, Liszt Ferencztő­l. 6. Bevezetés »A zsidónő« operából, Halévytől. 7. »Pschütt«, polka Povicstól. — Lefoglalt trombita. A nyári színház előadásait már egy hét óta trombita hangok szokták megzavarni, a­mi az előadás menetét és a hangulatot kizökkentették a rendes medrükből. Egy-egy komoly jelenetnél, minden megmagyaráz­ható ok nélkül, felhangzott a zöld vadász kürtje és a publikumot nevetésre késztette, mely arról volt meggyőződve, hogy a trombita hangok a kulisszák mögül jönnek. A víg jeleneteknél a homályba burkolt trombita újból jelentkezett, a­mi viszont a jelenetet komolylyá tette. A rendőr­ségnek végre sikerült a titokzatos zöld vadászt megkeríteni és zavaró trombitáját lefoglalni. Ez­után, legalább a­míg a nyári színház tart, az előadások a trombitahangoktól mentve lesznek. — Az anyós. Az anyósokról már annyi rosszat tud mindenki, hogy még a verebek is csiripolják min­denfelé. A nyelvelő, a rettenetes, a faria, a hárpia, a Xantippe anyósról lépten nyomon hallunk. Történt pedig tegnap este, hogy egy férfi, ki házában anyósát is tar­totta, a munkától elfáradva nyugodni tért haza. De sze­gény előre meggondolt szándékát nem vihette keresztül, mert anyósa, ki leittasodott, olyan hévvel támadta meg hazatért vejét és oly botrányt okozott, hogy az kényte­len volt kedves anyósát, hogy saját és szomszédainak nyugalmát megoltalmazza, a dolgozóházba záratni. Az anyósbüntetésnek ez, úgy látszik, a legújabb neme. A középkori kaloda de kár, hogy kiment a divatból, mert ez a módszer az anyósok vérmes természetét hamar lelohasztaná . A Jüon tehene. Mordán Juonnak volt egy borjas tehene, a melyet a mostan kezdődő baromvásárba behozott, hogy eladja és magának egy kis pénzt csináljon. A kis jószág meg is tet­szett egy szucsáki embernek és rögtön meg is alkudta azt 70 ezes forintban. Tiz forintot fel­pénzül meg is adott a gazdának azonnal, a 60 forintot pedig egy óra leforgása alatt ígérte meg­fizetni. Merdán Juon ráállott, sőt még áldomást is fizetett a vevőnek, a­ki a tehenét azonnal birto­kába vette és elhajtotta. Az óra eltelte után Juon hiába várta az embert és a 60 forintot, mert az nem jött Nagy gyanúja támadt, hogy őt most alaposan becsapták. Hossza­­fogja magát és gyalog vágtatni kezd az országúton, a­merre az ember tehenét hajthatta. Már messziről felismerte az ő szeretett bőgő jószágát és csakhamar beérte az embert és követelte tőle a 60 forintot. De ez hallani sem akart róla, hanem még kaczrot rántott, a mi tyonunkra és le akarta szúrni. Végre mentő gondo­lata támadt nyakába vette lábait és azon az utón visszatért a városba s a rendőrségnél elmondta panaszát, a­honnan azonnal két lovasrendőrt küld­tek a csaló után, a­kik azt tehenestül visszahozták a városba. Mikor Juon fiskáját meglátta, öröm­­könyek lopóztak szemeibe. Endre Sándor pedig csalásáért megkapja büntetését. — Országos vásár Kolozsvárt A Trencsin tér és Széchenyi tér hajnali csöndjét na­pok óta oroszlánok meg leopárdok böröbölése riasztja meg a környék gyönge idegzetű lakóinak nem cse­kély ijedségére. Az országos vásár első fecskéi ezek az oroszlánok, a­melyek naponta 30 kraj­­czár belépő mellett fogyasztják el borja porczió­­jukat. Kiszer hozzájuk a katonaság őrmesteren alatt álló tagjainak nászutazására berendezet hajó­hinta csengetyűje si­­t bele koronként az ünnepé­lyes vásári hangulatba.­­ Az utazás apró kellemetlenségekkel szokott járni tudvalevőleg a mit bizonyít Kovács Ferencz szomorú balesete. Délután 4 és 5 óra között, részint Velencze és Ancona között hajózott két barátjával 30 krajczár ellenében. Kellemesen élvezték a hajóhinta hűvös ringását, a­mikor Kovács felkiáltott : — Álljanak meg ! A vonatvezető megrémült. — Mi a baja ! — Ellopták az órámat. — Arany volt ? — Igen. Nikkelből. Az ominózus ügy a dolgozó­házban ért befejezést — Gyanús gyermekhalál. Mihály Mari cseléd kis gyermekét dajkaságba adta ki Györgyfalvára, ő maga pedig beállott szolgálni. Tegnap a dajka a gyermeket faluról behozta az anyához, de a gyermek, mielőtt a dajka az anyá­hoz érkezett volna meghalt. A dajka a holt gyer­meket az anyával ismert viszonyban álló család­nál letette és azonnal hazatávozott. A gyermeket, halál okának megállapítása végett, bonczolni fogják, mert feltűnő a dajkának hirtelen eltávozása. — Rósz virsli Az éjjeli mulatók, midőn dobzódásuk után hazafelé indulnak rendesen egy­­egy virsli bódéba való betéréssel fejezik be napi illetőleg éjjeli mulatozásukat. Az egyik bormérés­ből ki, a másikba be, csak itallal töltik meg ma­gukat. Az életre nem gondolnak ivás közben s csak akkor veszik észre, hogy a gyomor is jogát követeli, a mikor a mulatságnak vége van ilyen­kor, azonban csak bezárt ajtókra találnak. Korgó gyomrukat pedig el kell csitítani valamivel Nincs más hátra, mint a virslis, kinek pislogó mécsese a mulatozókat maga köré gyűjti, mint az égve felejtett lámpa az éjji bogarakat. Tegnap éjjel tör­tént, hogy egy asztalos legény, ki éjjeli mulato­zását egy virslisnél befejezni készült, nagy apeti­­tusát 12 pár virslivel igyekezett kielégíteni. A virsli tormával nagyon jó, mondják sokan. Embe­rünk el is fogyasztott a 12 párból tizet, de a tizenegyediknek felét gyomra már nem akarta be­fogadni. A gyaluforgács mestere rájött, hogy a virsli, a­melyeket már eltüntetett, legalább is két­­hetisek. A megmaradt másfél pár virslit másnap reggel beadta az orvosi hivatalnak, hogy azt vizsgálja meg. Addig pedig felfüggesztette a fizetést. (Hírek mindenfelől. (József főherczeg Segesvárt.) Seges­vári tudósítónk írja tegnapi kelettel: Ma utazott Segesváron át József főherczeg. Az 502. számú gyorsvonattal érkezett meg. A vonatot Pollák vasúti felügyelő vezette. Az állomásnál Sándor László főispán cs. és kir. kamarás üdvözlő be­szédet tartott s bemutatta Somogyi István al­ispánt a főherczegnek, ki röviden válaszolt a fő­ispán üdvözlésére. Miután az itteni vasúti ven­déglőben megozsonyázott a fenség, innét udvari kocsijába szállt, melyet a székely­ vasuthoz kap­csoltak. A közönség lelkes éljenzése közben in: MAGYAR POLGÁR 1900. junius 11.

Next