Magyar Polgár, 1901. január-március (24. évfolyam, 1-74. szám)

1901-01-02 / 1. szám

a képviselőháznak. De egyről igenis mindnyájan biztosak vagyunk, és ez az, hogy bárkik legye­nek is az új mandátumok birtokosai, a nemzet miként évtizedek óta, úgy most is túlnyomó több­ségben szabadelvű párti képviselőket fog a tör­vényhozás termébe küldeni és azok, a­kik mához egy esztendője e teremben előtted tisztelegni fog­nak, megszaporodott számban, de ugyanoly me­legséggel ugyanoly lelkesedéssel, mint mi, fogják hangoztatni azon kívánságot, mely ma a mi szí­veinkből fakad , hogy Széll Kálmánt, Magyaror­szág miniszterelnökét, a szabadelvű párt vezérét, kedves családjával együtt az Úristen sokáig él­tesse ! (Hosszas, zajos éljenzés.) Az üdvözletre Széli Kálmán miniszterelnök következőleg válaszolt: Széll Kálmán beszéde. Mélyen tisztelt, barátaim! Lelkem mé­lyéig át vagyok hatva azon érzelmek nagy becsétől, a­melyeket nevetekben t. bará­tom, a ti szónokotok annyi ékesszólással és melegséggel tolmácsolt. (Éljenzés) Szi­vem egész melegével mondok azokért a jó kívánságaitokért a magam és minisz­tertársaim nevében forró és őszinte kö­szönetet. Ez a mai nap az érzelmek megnyi­latkozásának és a jó kívánságok kicseré­lésének van szentelve. Talán felesleges is volna, ha e napon tüzetes politikai fejte­getésekbe bocsátkoznám, a­mikor nap­nap után volt alkalmam a parlament tanácskozásaiban minden kérdésről nyi­latkoznom, a­mely a politikai helyzetre nézve fölmerült. Nem is szeretek kérdé­seket fejtegetni ott, a­hol az eltérő vé­leménynek nincs alkalma megnyilatkozni. (Tetszés.) És mégis lehetetlen, hogy azokból, a­mik az elhangzott szavak visszhangjaként az ajkamra tolulnak, némelyeket el ne mondjak. (Halljuk! Halljuk!) annál is inkább, mert a ti szónokotok oly húro­kat érintett és hozott rezgésbe szívemben, hogy ki kell előttetek tárnom azt, a­mit szavai bennem keltettek. Közel két éve, hogy előttetek állva, megkérdeztem benneteket, nyújthatjátok-e nekem támogatástokat azon programai alapján, a­melyet elétek tártam. A bizal­mat, a melylyel akkor megajándékoztatok, magamhoz vettem talizmánnak, a mint magához veszi a vándor, a ki nehéz útra kél, azt, a miről hiszi, hogy erejét nö­veszti, hogy megvédelmezi és áldást hoz reá. (Tetszés.) Becsülettel igyekeztem meg­őrizni e kincset. (Éljenzés.) Azokat az elveket követtem és vallottam ez időn át és vallom ma is, a melyekkel akkor elétek állottam. (Igaz! Úgy van!) Azt a zászlót lobogtatom ma is, a melyet akkor kezembe vettem. (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés.) Erre a zászlóra ugyanaz a po­litikai hitvallás van irva, a­melyet akkor rá írtam. Hosszú politikai pálya érlelte azt meg bennem. (Lelkes éljenzés.) A­mit az ifjú lelkesedése belém oltott, megszi­lárdította a kor tapasztalata. (Tetszés.) Az idő mutatója, a­mely, mikor Janus­­arczával visszatekintve, a lefolyt éveket mutatva, szédítő sebességgel pereg le, az én politikai működésemnek immár 30 évét jelzi. (Éljenzés.) Ezen 33 év politikai múltjának patináját hordja magán az én politikai hitvallásom, és ez talán feljo­gosít arra, hogy nyílt homlokkal mond­hassam, hogy ez a politikai hitvallás al­kalmon soha sem volt frázis és a zászló kezemben nem hatalmi eszköz egyéni politikai sikerek elérésére. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) A­míg itt állok, nem cselekszem sem­mit azért, hogy itt maradjak; nem hagyok el semmit abból, a­mit köteless­é tennem parancsol azért, hogy távozni ne legyek kénytelen. (Élénk tetszés és éljenzés.) Az a szellem, a­melyben az ügyek vezetésé­hez fogtam, fog irányítani ezután is; irá­nyítani fog utógondolat, mellékezés nél­kül ; attól elvonni sem személyi, sem tárgyi, sem egyes, sem többes tekintet nem fog. (Élénk tetszés és éljenzés.) Az én politikai hitvallásom világos és határozott: a fönnálló közjogi alapon igazi liberális irányban vezetni az ország ügyeit. (Élénk helyeslés.) Ez a két alapvető gondolat a mi közös kapcsunk és választóvonal a két politikai ellentáborral szemben. Az elsőről azok után, a­miket a parlamentben legutóbb is elmondani alkal­mam volt, e körben egészen felesleges bő­vebben nyilatkozni Azok, a­kik a közjogi kapcsot lazább kötelékekkel akarják föl­cserélni, reámutatva ma az osztrák poli­tikai helyzetre, elérkezettnek látják az időt politikájuk érvényesítésére. Az osz­trák politikai helyzet nem gyógyult ki abból a nehéz betegségéből, a­mely bel­­békéjét földúlta. A bizonytalanság szürkü­lete ül az osztrák politikai látóhatáron. Szívből kívánom, hogy ne sötétség, de a béke napfénye váltsa föl e szürkületet, a­mely már amúgy is tovább tart, mint a szürkület a természetben, a­hol átmenet­nek ismerjük, tartani szokott. (Élénk tet­szés és helyezés.) Bármiként legyen, a­míg a 67-diki alkotás nagy motívumai fönnállanak és annak alapföltételei széttörve nincsenek, végzetes hiba lenne azt a bizonytalan helyzetet a közjogi alap félretételével még súlyosbítani. (Igaz! Úgy van!) Arra a saj­nos esetre, ha a közös ügyek kezelésének föltételei átmenetileg vagy időlegesen önön­­maguktól szünetelnek, elmondtam általá­nosságban, de elég világosan a parla­mentben, mily alapeszmékben kell az or­szág jogainak csorbítása nélkül, sőt ki­­domborításával a megoldást arra nézve keresni, hogy a pragmatika szankc­ióból folyó kötelezettségek értelmében azok a nagy érdekek ellátás nélkül ne maradja­nak. Ezeket nem ismétlem , csak annyit jegyzek meg, hogy a 67-diki alkotás nem arra való, hogy egyik vagy másik fél ki­sebbsége a törvényen kívül álló okból és más és saját czéljaira kijátszsza és prae­­miumként kihasználja. (Élénk helyeslés.) Ezekből a törekvésekből és ebből a ten­dencziából, miután azok a törvény és azon alkotás szelleme ellen törnek, ezen sajnos esetre ki kell kapcsolni azt az alkotást. (Helyeslés.) Ezen az alapon akarjuk hát megvé­deni, erősíteni és gyarapítani a haladás vívmányait, a­melyek az ország közjavait és fejlődésének föltételeit képezik. (Élénk helyeslés.) Mindig előre óvatosan, az adott viszo­nyok számbavételével néha talán lassab­ban, de sohasem hátra, mint a hegymászó, a­ki előbb megvizsgálja a talajt, mielőtt lábát ráteszi, hogy vissza ne csúszszék. (Tetszés.) Nagy munkát kell a nemzetnek vé­gezni minden téren, hogy megállja helyét és biztosítsa jövőjét azzal a sok nehéz­séggel szemben, melyekkel körül van véve, melyekkel küzdenie kell. (Úgy van.) Ösz­­szes szellemi és gazdasági erejét ki kell fejlesztenie és fokoznia. Ezek az erők azonban csak a liberalizmus éltető friss levegőjében fejleszthetők ki, (Igaz! Úgy van !) és a liberalizmus termékenyítő ta­laján egyesíthetők. (Élénk tetszés.) Igenis, azért van a liberalizmusra föltétlen szük­ségünk, mert azt a nagy munkát csak en­nek segélyével végezheti a magyar állam és a magyar társadalom. (Igaz! Úgy van!) Egyesíteni kell az összes erőket, mert a szétválás gyöngítés. (Úgy van !) Azt mondják, az egyes csoportok és osztályok érdekei különbözők. Igaz! A munkafölosztás elvénél fogva a társada­lomban nem minden érdek helyezkedhetik el egyenlően, de ha ezek az érdekek mind hajszálnyira pontos és mértani párhuza­mossággal nem haladnak is, a­mint halad a vasúti sínpár, végelemzésben mind egy czélt szolgálnak, éppen úgy, a­mint az emberi testben a véredények sem futnak párhuzamosan, de azért egymást kiegé­szítve, ugyanazon czél szolgálatában álla­nak. (Élénk tetszés.) A végczélban tehát mindezeket egyesí­teni kell és hogy ez megtörténhessék, nem szabad azok érvényesítésében és védelmé­ben külön utakon indulni, külön csopor­tokra osztani, mert akkor egymással szemben álló és ellentétes irányba jutná­nak. (Igaz ! Úgy van !) Áll ez minden téren, a gazdasági élet­ben éppen úgy, mint másutt. Hirdessük a nemzetnek, hogy nem elég, hogy ki-ki a kis kátéból czitálja, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelem egymásra van utalva. (Igaz! ügy van!) Hanem hirdessük, hogy nem szabad engedni, hogy a társadalom szétváljon két táborb­a. (Élénk helyeslés.) Nem szabad egyiknek sem a másik rová­sára boldogulni és a másik kárában ke­resni saját előnyét. (Élénk helyeslés.)Min­den érdek számára az állami életben kü­lön spec­iális politikát csinálni nem lehet. (Úgy van!) Czélhoz csak az a politika ve­zet, mely összefoglal, egyeztet, az egyen­súlyt keresi és találja és a végczélokban egyesít­. (Igaz! ügy van!) az a hajó fog a fölkorbácsolt hullámokon a viharral sike­resen megküzdeni, a­mely egyenletesen van építve és egyenletesen van megter­helve. (Élénk tetszés.) Erre pedig csak a szabadelvű politika lehet hivatva, a­mely általános szempontokat az ösz­­szesség egyetemes érdekeit tartja szem előtt, a mellett, hogy mindeniket védi és támogatja a maga igazságos elveivel és méltányos módszerével. (Élénk helyeslés.) A modern lakház azok számára, a­kiket befogad, lakályos és tág helyet igyekszik biztosítani. Utat enged a levegőnek, köz­lekedést nyit és nem zárja el a lakókat egymástól. A modern ház és a modern állam nem ismeri a czellarendszert. (Igaz ! Úgy van!) A szabadelvűség politikája legyen tehát a miénk: az a politika, a­mely nem osz­tályoz vallás, származás, kereset, életmód, foglalkozás és hivatás szerint, hanem azt keresi, ki szereti és ki szolgálja hazáját I MAGYAR POLGAR 1901. január 2.

Next