Magyar Polgár, 1901. április-június (24. évfolyam, 75-145. szám)

1901-04-01 / 75. szám

I TÁRCZA.__ Egyptom felé . . . — Irta : Spaics Sándor. — Csak volna az embereknek is olyan jó dol­guk, mint a fecskéknek ! — Ennek a kis vidám népségnek, ha nálunk már nem tetszik az idő, hamar kész az úti táskája. — Végső találkozóra gyűl össze a csicsergő sereg és vigan indul messze délnek, a mindig kékló ég alá. Közülünk is sokan szeretnének velük tartani. Pedig szárnyak sem kellenének hozzá. De mily kevés embernek van kövér évjáradék és cou­­pons-ban megfelelő, repülő eszköze a messze ««állásra. A­ki látni akarja a »kétlábú tollatlan« vándori madarakat, menjen csak november végén a dél­vidéki kikötő helyekre : Fiuméba, Brindisibe, Ge­­nuába vagy Marseillebe, a­hol az utazásra ösz­­szegyülnek Csaknem mind a régi Pharaók or­szága felé tartanak. Milliókat vonzott már az a csodatartomány az ő történetének és kultúrá­jának kimeríthetetlen kincseivel. A mi korunk távolságot áthidaló közlekedési eszközeivel közelebb hozta hozzánk ezt a sötét világrészt. — Triesztben hajóra szállunk és az egyptomi utazás ma csak egy vasárnapi kirán­dulásszámba megy. Nézzük csak egyszer az embereket, a­kik összetalálkoztak a mi hajónkon. A reichs deutsch accentus, meg a roszul szabott ruhák elárulják a német utazót. Mind derék férfiak, kik már sokszor járták meg a Keletet és néhány angol házat is kiszorítottak a piaczról. Könnyű nekik, nem volt-e a császárjuk az, ki a legelső vitész­­ként állt az élükre konstantinápolyi útja alkal­mával ? Nézzük tovább. Szalma zselyéjükben kényel­mesen elnyújtózkodva hol francziául, hol olaszul társalog egy erős keleti típusú csoport. Ezek alexandriai és kairói bankárok. Kimenekültek hazájuk tűrhetetlen nyarából, megnézték a Ke­leti tenger híres fürdőhelyeit, meg a párisi ki­állítást, most térnek haza dolgozni. — Ugy­e gazdag emberek ezek? — kérdem egyik ismerősömtől, ki már 18 év óta lakik Kairóban. — Hogyne, — válaszol, — kivált az a kis görbe orrú, kopasz. A felesége meg ott áll a korláthoz támaszkodva. Tudja kérem, hogy ennek a Valauri bejnek. — igy hívják, — az apját még láttam kis pénzváltó asztalával a kapuk alatt ülni. Később egyszer divatba jöttek azok a széles rézágyak. Az öreg Valauri sokat szállított azokból Kairóba, és mindegyik rézrudnak a csöve tele volt hamis ezüst pénzzel, úgy gazdagodott meg. De ki merné ma azt a fiának szemére hányni ? Bemutatkoztam az asszonynak. Valódi keleti szépség. Mennyi szellem, mennyi szenvedély rej­­tőzhetik gyönyörű fekete szemeiben! Eleintén Párisról kezdett beszélni. Dicsekedett egy kicsit néhány ott kötött grófi és herczegi ismerettséggel, kiknek a nevét különben sohse hallottam. Nagyon dicsérte a hazáját, Kairót is. Beszélt nekem a múltkori virágkorzóról, hol az ő kocsija volt a legszebb, meg egy pompás ebédről, melyet a saját kis yachtján adott a Níluson és a melyen — minő boldogság! —akhedive főudvarmestere is részt vett. — Milyen kellemes lehet — mondtam — a saját dahabjén (így hívják a Níluson használt vitorlás hajókat) utazni az embernek a Níluson­tól egész Assuánig, ha tetszés szerint lehet bár­mikor megállni és megszemlélni azokat a csoda­műveket, melyet mi a messziről jött európaiak, rövidre szabott időnk alatt alig hogy megpillant­hatunk. — Igen, igen, — felelt a szép asszony úgy ülve egy hintaszékre, hogy Párisban vásárolt legdivatosabb selyemharisnyája is érvényesüljön — bizony az szép lehet, de nem jut rá idő. — Hiszi, hogy a piramisokat még nem is láttam ? No ez mégis egy kissé piramidális, — gon­doltam. De hát hány asszony él Budapesten, kik a mi országos múzeumunkról Csak annyit tud­nak, hogy onnan nincs messze az átszálló a Kerepesi út fele .... Ismerős hangok örvendeztetik meg füleinket. — Honfiak is vannak a hajón. Egy magyar biró utazik egész családjával Alexandria­­elé, hogy a nemzetközi bíróságban nekünk magyaroknak juta­ttatott helyet elfoglalja. — Itt van még egy ke­délyes bécsi házaspár, a kik a tengeri beteg* 1901. XXIV. évfolyam. Usvár, hétfő, április 1. 75. szám. Előizetési árak: Szark Mzi fiaág: balkiWUy-utcza 6. u. Egész évre 28 kor., fél évre lé kor., negyed évre 7 kor. —• *' **•«**■»*]«•»••­­ A lep Mellem] rémét Oieté minden ktalemény ide intése ele. Egy hónapra 2 kor. 40 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. K. ALBERT, ” Kiadóhivatal: belközép-atcza 4 se. ■rütéMk U értétt U flUér, íjtltttr egy petit tar területeiként 49 nitér. ■•llilMJI altér­ms, u hunt H mlngdlMMtá A közigazgatási javaslatok. Kolozsvár, ápr. 1. Előttünk állanak lényegükben mind­­azon javaslatok, melyekkel a belügymi­niszter az adott alapon és a gyökeres reform keresztülviteléig is segíteni akar mai közigazgatásunk kirívóbb bajain. És e javaslatok megerősítenek abban a meg­győződésünkben, hogy részint a tárgy teljes ismerete nélkül, részint nagymérvű pártelfogultsággal szóltak e kérdésről mindazok, a­kik a javaslatok jelentőségét nemcsak kétségbe vonták, hanem határo­zottan tagadták és azt a véleményt fe­jezték ki, hogy mintsem ennyit, inkább semmit az általános reformig. Mindenekelőtt meg kell gondolni, a­mit bizonyára a kormány is számításba vett, hogy ez az általános reform nem megy oly könnyen és gyorsan, a­mint némelyek képzelik. Már maga a kidolgo­zás is sok időt vesz igénybe, ha a mun­kának nemcsak szellemi, de technikai ré­szét is számítjuk. Azonkívül ott vannak az ismeretes politikai áramlatok, a­miken ez a kérdés már nem egyszer megtörött. Harminc­ év óta mindenki tudta, hogy ez a rozzant rendszer nem elégíti ki még a közszolgálat követelményeit se, hogy a nemzeti érdekekről ne is beszéljünk. Mind­­azáltal e hosszú idő alatt alig tudtunk eljutni e téren egy elvi jelentőségű pár szakaszos törvényig. Mert beleelegyedett a pártpolitika és hatalmi eszközt látott abban, a­miben csak a jó végrehajtás és a nemzeti érdekek eszközét kellene keres­nie. S habár a mostani kormány által biztosított új rendszer jobb állapotokat teremtett a pártviszonyokban, azért mégis el lehetünk készülve arra, hogy a közigaz­gatás gyökeres rendezésénél összeütköznek azok az alapelvek, a­melyek a pártpro­gram­­ok lényeges részeit alkotják. Ezért két kézzel kell fogadnunk minden intéz­kedést, a­mi a jelenlegi tarthatatlan ál­lapotokon csak valamit is segít, a­nélkül, hogy a politikai ütköző­pontokat érintené. A Széll Kálmán munkálata pedig ilyen. A véglegesen még meg nem állapított re­form négy javaslatból áll és szól: a köz­­igazgatás egyszerűsítéséről, a pénzkezelés­ és számvitelről, a közszolgáltatások keze­lésének egyszerűsítéséről, végül a gyám­pénztári tartalékalapok fölhasználásáról. Már maguk e czímek tanúságot tesz­nek arról, hogy a tervezett reform fontos­sága fölül emelkedik a sablonos toldás­­toldás színvonalán. Igaz, hogy maga az egyszerűsítés külön véve nagy változást nem von maga után, habár a felebbezés, az igazolás és az újra fölvétel szabályo­zása által jelentékenyen hozzájárul a jog, törvény és igazság érvényesítéséhez és sok homályt kiküszöböl jelenlegi közigazgatá­sunkból. De mi nem is azt vártuk az egyszerűsítéstől, hogy a folytonosan sza­porodó munkával szemben a teendők a munkaerő leszállításáig apasztassanak. Ez teljes lehetetlenség, sőt előrelátható, hogy az állami élet fejlődése és terjedése a munkaerő szaporítását vonja maga után. Az egyszerűsítéstől csak azt várhatjuk, hogy a bizonytalanságot, melyet pél­dául az igazolás és újrafölvétel körül ta­pasztaltunk, világos rendelkezésekkel meg­szüntesse­­ a komplikált részeket, minek különösen a felebbezési fórumok sokféle­sége körül fönállanak, kiküszöbölje és a magukban véve jelentéktelen, de mégis időt és erőt rabló teendőket, a közigaz­gatást bénító sok fölösleges alakiságot lenyesegetee s az erőket e teher eltávolí­tása által az érdemleges munkára fölsza­badítsa. Ez is sokat ér, mert az ügyvitelt gyorsítja s a felek érdekeinek megóvá­sát és kielégítését jobban biztosítja. Még ennél is fontosabb a rendőri bíráskodás rendezése, a­mely határozott lépést jelent a jogállam útján. A javas­latba fölvett elvek s a tervezett törvény alapján kibocsátandó alkalmazási szabá­lyok mindenre határozott és világos ren­delkezéseket fognak tartalmazni s ezzel előre lesz véve az egyesek részéről eddig tapasztalt önkénykedéseknek és hatalmi túlterjeszkedéseknek, a­mik eddig is a legtöbb esetben nem az illetők rész szán­dékából, hanem a rendelkezések hiányos, vagy homályos voltából származtak. A javaslatok különös gondot fordítanak az Lapunk mai álma 10 oldal.

Next