Magyar Polgár, 1901. április-június (24. évfolyam, 75-145. szám)
1901-04-01 / 75. szám
I TÁRCZA.__ Egyptom felé . . . — Irta : Spaics Sándor. — Csak volna az embereknek is olyan jó dolguk, mint a fecskéknek ! — Ennek a kis vidám népségnek, ha nálunk már nem tetszik az idő, hamar kész az úti táskája. — Végső találkozóra gyűl össze a csicsergő sereg és vigan indul messze délnek, a mindig kékló ég alá. Közülünk is sokan szeretnének velük tartani. Pedig szárnyak sem kellenének hozzá. De mily kevés embernek van kövér évjáradék és coupons-ban megfelelő, repülő eszköze a messze ««állásra. Aki látni akarja a »kétlábú tollatlan« vándori madarakat, menjen csak november végén a délvidéki kikötő helyekre : Fiuméba, Brindisibe, Genuába vagy Marseillebe, ahol az utazásra öszszegyülnek Csaknem mind a régi Pharaók országa felé tartanak. Milliókat vonzott már az a csodatartomány az ő történetének és kultúrájának kimeríthetetlen kincseivel. A mi korunk távolságot áthidaló közlekedési eszközeivel közelebb hozta hozzánk ezt a sötét világrészt. — Triesztben hajóra szállunk és az egyptomi utazás ma csak egy vasárnapi kirándulásszámba megy. Nézzük csak egyszer az embereket, akik összetalálkoztak a mi hajónkon. A reichs deutsch accentus, meg a roszul szabott ruhák elárulják a német utazót. Mind derék férfiak, kik már sokszor járták meg a Keletet és néhány angol házat is kiszorítottak a piaczról. Könnyű nekik, nem volt-e a császárjuk az, ki a legelső vitészként állt az élükre konstantinápolyi útja alkalmával ? Nézzük tovább. Szalma zselyéjükben kényelmesen elnyújtózkodva hol francziául, hol olaszul társalog egy erős keleti típusú csoport. Ezek alexandriai és kairói bankárok. Kimenekültek hazájuk tűrhetetlen nyarából, megnézték a Keleti tenger híres fürdőhelyeit, meg a párisi kiállítást, most térnek haza dolgozni. — Ugye gazdag emberek ezek? — kérdem egyik ismerősömtől, ki már 18 év óta lakik Kairóban. — Hogyne, — válaszol, — kivált az a kis görbe orrú, kopasz. A felesége meg ott áll a korláthoz támaszkodva. Tudja kérem, hogy ennek a Valauri bejnek. — igy hívják, — az apját még láttam kis pénzváltó asztalával a kapuk alatt ülni. Később egyszer divatba jöttek azok a széles rézágyak. Az öreg Valauri sokat szállított azokból Kairóba, és mindegyik rézrudnak a csöve tele volt hamis ezüst pénzzel, úgy gazdagodott meg. De ki merné ma azt a fiának szemére hányni ? Bemutatkoztam az asszonynak. Valódi keleti szépség. Mennyi szellem, mennyi szenvedély rejtőzhetik gyönyörű fekete szemeiben! Eleintén Párisról kezdett beszélni. Dicsekedett egy kicsit néhány ott kötött grófi és herczegi ismerettséggel, kiknek a nevét különben sohse hallottam. Nagyon dicsérte a hazáját, Kairót is. Beszélt nekem a múltkori virágkorzóról, hol az ő kocsija volt a legszebb, meg egy pompás ebédről, melyet a saját kis yachtján adott a Níluson és a melyen — minő boldogság! —akhedive főudvarmestere is részt vett. — Milyen kellemes lehet — mondtam — a saját dahabjén (így hívják a Níluson használt vitorlás hajókat) utazni az embernek a Nílusontól egész Assuánig, ha tetszés szerint lehet bármikor megállni és megszemlélni azokat a csodaműveket, melyet mi a messziről jött európaiak, rövidre szabott időnk alatt alig hogy megpillanthatunk. — Igen, igen, — felelt a szép asszony úgy ülve egy hintaszékre, hogy Párisban vásárolt legdivatosabb selyemharisnyája is érvényesüljön — bizony az szép lehet, de nem jut rá idő. — Hiszi, hogy a piramisokat még nem is láttam ? No ez mégis egy kissé piramidális, — gondoltam. De hát hány asszony él Budapesten, kik a mi országos múzeumunkról Csak annyit tudnak, hogy onnan nincs messze az átszálló a Kerepesi út fele .... Ismerős hangok örvendeztetik meg füleinket. — Honfiak is vannak a hajón. Egy magyar biró utazik egész családjával Alexandriaelé, hogy a nemzetközi bíróságban nekünk magyaroknak jutattatott helyet elfoglalja. — Itt van még egy kedélyes bécsi házaspár, a kik a tengeri beteg* 1901. XXIV. évfolyam. Usvár, hétfő, április 1. 75. szám. Előizetési árak: Szark Mzi fiaág: balkiWUy-utcza 6. u. Egész évre 28 kor., fél évre lé kor., negyed évre 7 kor. —• *' **•«**■»*]«•»•• A lep Mellem] rémét Oieté minden ktalemény ide intése ele. Egy hónapra 2 kor. 40 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. K. ALBERT, ” Kiadóhivatal: belközép-atcza 4 se. ■rütéMk U értétt U flUér, íjtltttr egy petit tar területeiként 49 nitér. ■•llilMJI altérms, u hunt H mlngdlMMtá A közigazgatási javaslatok. Kolozsvár, ápr. 1. Előttünk állanak lényegükben mindazon javaslatok, melyekkel a belügyminiszter az adott alapon és a gyökeres reform keresztülviteléig is segíteni akar mai közigazgatásunk kirívóbb bajain. És e javaslatok megerősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy részint a tárgy teljes ismerete nélkül, részint nagymérvű pártelfogultsággal szóltak e kérdésről mindazok, akik a javaslatok jelentőségét nemcsak kétségbe vonták, hanem határozottan tagadták és azt a véleményt fejezték ki, hogy mintsem ennyit, inkább semmit az általános reformig. Mindenekelőtt meg kell gondolni, amit bizonyára a kormány is számításba vett, hogy ez az általános reform nem megy oly könnyen és gyorsan, amint némelyek képzelik. Már maga a kidolgozás is sok időt vesz igénybe, ha a munkának nemcsak szellemi, de technikai részét is számítjuk. Azonkívül ott vannak az ismeretes politikai áramlatok, amiken ez a kérdés már nem egyszer megtörött. Harminc év óta mindenki tudta, hogy ez a rozzant rendszer nem elégíti ki még a közszolgálat követelményeit se, hogy a nemzeti érdekekről ne is beszéljünk. Mindazáltal e hosszú idő alatt alig tudtunk eljutni e téren egy elvi jelentőségű pár szakaszos törvényig. Mert beleelegyedett a pártpolitika és hatalmi eszközt látott abban, amiben csak a jó végrehajtás és a nemzeti érdekek eszközét kellene keresnie. S habár a mostani kormány által biztosított új rendszer jobb állapotokat teremtett a pártviszonyokban, azért mégis el lehetünk készülve arra, hogy a közigazgatás gyökeres rendezésénél összeütköznek azok az alapelvek, amelyek a pártprogramok lényeges részeit alkotják. Ezért két kézzel kell fogadnunk minden intézkedést, ami a jelenlegi tarthatatlan állapotokon csak valamit is segít, anélkül, hogy a politikai ütközőpontokat érintené. A Széll Kálmán munkálata pedig ilyen. A véglegesen még meg nem állapított reform négy javaslatból áll és szól: a közigazgatás egyszerűsítéséről, a pénzkezelés és számvitelről, a közszolgáltatások kezelésének egyszerűsítéséről, végül a gyámpénztári tartalékalapok fölhasználásáról. Már maguk e czímek tanúságot tesznek arról, hogy a tervezett reform fontossága fölül emelkedik a sablonos toldástoldás színvonalán. Igaz, hogy maga az egyszerűsítés külön véve nagy változást nem von maga után, habár a felebbezés, az igazolás és az újra fölvétel szabályozása által jelentékenyen hozzájárul a jog, törvény és igazság érvényesítéséhez és sok homályt kiküszöböl jelenlegi közigazgatásunkból. De mi nem is azt vártuk az egyszerűsítéstől, hogy a folytonosan szaporodó munkával szemben a teendők a munkaerő leszállításáig apasztassanak. Ez teljes lehetetlenség, sőt előrelátható, hogy az állami élet fejlődése és terjedése a munkaerő szaporítását vonja maga után. Az egyszerűsítéstől csak azt várhatjuk, hogy a bizonytalanságot, melyet például az igazolás és újrafölvétel körül tapasztaltunk, világos rendelkezésekkel megszüntesse a komplikált részeket, minek különösen a felebbezési fórumok sokfélesége körül fönállanak, kiküszöbölje és a magukban véve jelentéktelen, de mégis időt és erőt rabló teendőket, a közigazgatást bénító sok fölösleges alakiságot lenyesegetee s az erőket e teher eltávolítása által az érdemleges munkára fölszabadítsa. Ez is sokat ér, mert az ügyvitelt gyorsítja s a felek érdekeinek megóvását és kielégítését jobban biztosítja. Még ennél is fontosabb a rendőri bíráskodás rendezése, amely határozott lépést jelent a jogállam útján. A javaslatba fölvett elvek s a tervezett törvény alapján kibocsátandó alkalmazási szabályok mindenre határozott és világos rendelkezéseket fognak tartalmazni s ezzel előre lesz véve az egyesek részéről eddig tapasztalt önkénykedéseknek és hatalmi túlterjeszkedéseknek, amik eddig is a legtöbb esetben nem az illetők rész szándékából, hanem a rendelkezések hiányos, vagy homályos voltából származtak. A javaslatok különös gondot fordítanak az Lapunk mai álma 10 oldal.