Magyar Polgár, 1901. július-szeptember (24. évfolyam, 146-222. szám)

1901-07-01 / 146. szám

- 153 ^ 190­­. XXIV. évfolyam. Kolozsvár, hétfő, július 1. TT 1 ^ 1 ° 146. szám. Magyar Polgár Előfizetési árak : Szerkesztőség : Király­ utcza 6. sz. Egész évre 28 kor., fél évre 14 kor., negyed évre 7 kor., Felelős­zerkeztő és kiadótulajdonos: A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő: egy hónapra 2 kor. 40 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér.­­­­ ALBERT Kiadóhivatal, Deák Ferencz-utcza 4. sz. Megjelenik minden nap, az ünnepek is vasárnapok kivételével. Hirdetések □ éinként 10 fillér, nyilttér egy petit sor területenként 40 fillér. Parlamenti szünet. Kolozsvár, j­úlius 1. A képviselőház szeptember 3-ig szü­netel. Utoljára. Mert azután már rövid ideig dolgozik s legfölebb a hátramaradt közigazgatási javaslatokat intézi el. No, meg a kvóta ügyében tett előterjesztéssel végez, miután Széll Kálmán a béke ked­véért hozzájárult annak napirendre tűzé­séhez. Ha igaz, hogy az új választások október közepére esnek, akkor csakugyan rövidesen kell végezni, hogy a feloszlás és az új választás között a törvényes idő meg legyen tartható. A haza szabadult képviselők nem any­­nyira a múlttal, mint inkább a jövővel fognak foglalkozni. A lejárt cziklus főbb eseményei legfölebb egy pár beszámolóban lesznek fölemlítve, mig a mandátum biz­tosítása körül mindenki a legnagyobb buz­galommal fog sürgölődni s itt bizonyára oly kijelentéseket is várhatunk, melyek a jövő főbb teendőire nézve tájékozást nyújtanak. Ezt annyival szükségesebbnek tartjuk, mert a szemfüles néppárt seré­nyen dolgozik, programmot is terjeszt s a választásokra is áll, hogy szemesé a világ. A tavaszi cziklus főbb eseményei min­denesetre megérdemlik a méltatást. A pártközi megegyezés utolsó feltétele itt nyert elintézést az összeférhetlenség újabb törvényes szabályozásával, melynek előké­szítése és letárgyalása alatt Széll Kálmán újabb fényes tanújeleit adta kiegyenlítő és összeegyeztető tehetségeinek. Ezt a leg­­kényesebb kérdést, mely az általános poli­tikán kívül közgazdasági és magán­érdekbe vág, oly szépen révbe vezette, hogy az előzmények után mindenkit meglepett vele. Mert az előkészítő tárgyalások alatt oly ellentétek merültek föl, melyek a párt­­kereteket fenyegették. A miniszterelnök azonban itt is megtalálta az ő szerencsés „formuláit“, a melyek az egyetértést helyre­állították s a parlament tekintélye ér­dekében annyira szükséges új törvényt minden nehézségen keresztül segítették. De szerencsés formulákkal járult az Ausztriával szemben fenforgó gazdasági viszonyaink rendezésének előkészítéséhez is. És ezt méltán írhatjuk szintén a le­folyt cziklus javára. Még­pedig nem oly értelemben, mintha itt a magyar kormány az osztrák belviszonyokba nyúlt volna. Ezt nem tesszük, mert hasonló eljárás ellen mi is tiltakoznánk. Hanem, a­meny­nyiben a függő gazdasági kérdésekben a két kormány érintkezése elkerülhetlen, nemcsak nálunk, hanem a szomszédban is mindenki tudja és mondja is, hogy Széll Kálmán határozott és körültekintő maga­tartásának tulajdonítható az a kedvező fordulat, a­mely az osztrák pártviszonyok­ban és parlamenti határozatokban a köl­csönösen érdeklő kiegyezési kérdésekre esik. Az osztrák törvényhozás, mely az utóbbi időben a legnagyobb aversióval vi­seltetett minden iránt, a­mi velünk kap­csolatos, most az őszi ülésszakra napirendre tűzte a gazdasági kiegyezést. Ez is nagy haladás, s az előzmények után elég jó jel a továbbiakra nézve. A továbbiakban, a közel­jövő komoly feladataiban ugyanis, melyekkel a válasz­tások előkészítése alatt nagyon sokat kell foglalkoznunk, elsőrendű szerep jut a gaz­dasági kiegyezésnek, melylyel már most is sokat foglalkozik a magyar közvéle­mény. A kérdés higgadt és elfogulatlan megfontolását nagyon megnehezítik a két­­ségtelenül komoly gazdasági viszonyok, melyekkel szemben a pártpolitika úgy tünteti föl az önálló vámterületet, mint valami varázsszert, a­mely egyszerre meg­szüntet minden bajt. Természetes, hogy a messzebb fekvő okokból származó nehéz viszonyok között a legtöbben kritika nél­kül hajlandók a kuruzslók csodaszereit kapdosni, s nem a meggyőződés, hanem a hit szavára hallgatnak. Komplikálja a kérdést a kereskedelmi szerződések ügye is, mely szintén ott ko­pogtat sok más nehéz kérdéssel együtt az ajtókon. E szerződések lejáróban van­nak s megújításuk iránt folyamatba té­tettek az előkészületek. Nekünk tehát nemcsak autonóm vámtarifáról kell gon­doskodnunk, mely arra az esetre szüksé­ges, ha vámközösségben mara­dnk, hanem a külföldi szerződéseknél is kötelességünk gondoskodni gazdasági érdekeink megvé­­déséről. A szünet alatt a kormánynak az lesz egyik legnehezebb teendője, hogy az osztrák kormánynyal az autonóm vámta­rifa fölött tárgyaljon. Itt dől el, hogy az osztrákok mennyire méltányolják a ma­gyar piac­ok szolgálatait. Ha igazságot és méltányosságot tapasztalunk, ezzel nagy­ban erősödik a kiegyezés híveinek állás­pontja. Ellen esetben az önfentartás ösz­töne elemi erővel tolja előtérbe az önálló vámterületet. Ezeken kívül a szorosan vett belpoli­tikában is vannak kérdések, melyeket a választóikkal érintkező képviselők nem mellőzhetnek. Egyelőre talán elég, ha a közigazgatást s a társadalmi és gazda­sági kérdéseket kiemeljük. A kormány eddigi közigazgatási alko­tásai és tervei még nem nyúlnak e kér­dés gyökerére, mert csak az adott alapon igyekeznek javítani a viszonyokon. Ezért nem találtuk helyén­valónak azt az elvi vitát, melyet az ellenzék közelebbről az államosítás és az autonómia fölött kifej­tett. S nem volna ez indokolt jövőre sem, mert a Szapáry-féle törvény az elvi kér­dést eldöntötte s most már csak az elv gyakorlati keresztülvitele van hátra. Itt pedig első­sorban épen a kormány az, mely első­sorban törekszik az autonó­miás élet és tevékenység minden állami teendőtől való fölszabadítására és ki­fejtésére. A szoc­iális és gazdasági kérdések szorosan összetartoznak s e fejezetbe so­rolhatók mindazok a törekvések, melyek utóbbi időben az ipari és gazdasági viszo­nyok halaszthatatlan fejlesztése s az oda tartozó munkások helyzetének javítása érdekében mint tervek és követelések a sajtó és gyülekezés terén forgalomba jöttek. Kétségtelen, hogy törvényhozásunk tevékenysége a közel­jövőben e kérdésekre fog irányulni s ezek elintézésének mód­jától függ jövő boldogulásunk, anyagi meg­erősödésünk és önállóságunk. A mezőgaz­daság és ipar helyes arányba hozatala, fejlesztése, kereskedelmünk nemzeti irányba terelése és megerősítése; a földbirtokvi­szonyok rendezése és a munkásviszonyok fokozatos javítása: ez az a talaj, melyet közéletünk minden am­bicziózus tényező­jének és tagjának művelnie s az ide vo­natkozó gondolatokat és eszméket érlel­nie kötelessége, ha érvényt akarunk sze­rezni a legnagyobb magyar jóslatának : „Magyarország nem volt, hanem lesz !“ Politikai hírek. Kolozsvár, juhos 1. A kvóta. A hivatalos lap közli a királyi döntést tartalmazó királyi kéziratot, a­mely így hangzik: Kedves Leéli! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak törvényes kép­viseletei között arra az arányra nézve, a­mely­ben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvényc­ikk 19 , 20. és 21. §§-ai (az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a R. G. Bl. 146. sz.) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az intézett törvény­­czikk 21. § a (az intézett törvény 3. §-a) alap­ján és az 1901. évi julius hó 1-től 1902 évi június hó 30 ig terjedő egy év tartamára való érvénynyel akkor döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 33*/1**/6-ot, a birodalmi tanácsban képviselt király­ságok és országok pedig 66**/4’Vo­ ot viselnek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1901. évi junius hó 22-én. Ferencz József s. k. Seéll Kálmán, s. k. Az autonóm vámtarifa A magyar kormány elhatározta, hogy az osztrák kormánynyal az auto­nóm vámtarifáról való tárgyalást a 1899 XX. tör-

Next