Magyar Polgár, 1901. július-szeptember (24. évfolyam, 146-222. szám)
1901-07-01 / 146. szám
- 153 ^ 190. XXIV. évfolyam. Kolozsvár, hétfő, július 1. TT 1 ^ 1 ° 146. szám. Magyar Polgár Előfizetési árak : Szerkesztőség : Király utcza 6. sz. Egész évre 28 kor., fél évre 14 kor., negyed évre 7 kor., Felelőszerkeztő és kiadótulajdonos: A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő: egy hónapra 2 kor. 40 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. ALBERT Kiadóhivatal, Deák Ferencz-utcza 4. sz. Megjelenik minden nap, az ünnepek is vasárnapok kivételével. Hirdetések □ éinként 10 fillér, nyilttér egy petit sor területenként 40 fillér. Parlamenti szünet. Kolozsvár, július 1. A képviselőház szeptember 3-ig szünetel. Utoljára. Mert azután már rövid ideig dolgozik s legfölebb a hátramaradt közigazgatási javaslatokat intézi el. No, meg a kvóta ügyében tett előterjesztéssel végez, miután Széll Kálmán a béke kedvéért hozzájárult annak napirendre tűzéséhez. Ha igaz, hogy az új választások október közepére esnek, akkor csakugyan rövidesen kell végezni, hogy a feloszlás és az új választás között a törvényes idő meg legyen tartható. A haza szabadult képviselők nem anynyira a múlttal, mint inkább a jövővel fognak foglalkozni. A lejárt cziklus főbb eseményei legfölebb egy pár beszámolóban lesznek fölemlítve, mig a mandátum biztosítása körül mindenki a legnagyobb buzgalommal fog sürgölődni s itt bizonyára oly kijelentéseket is várhatunk, melyek a jövő főbb teendőire nézve tájékozást nyújtanak. Ezt annyival szükségesebbnek tartjuk, mert a szemfüles néppárt serényen dolgozik, programmot is terjeszt s a választásokra is áll, hogy szemesé a világ. A tavaszi cziklus főbb eseményei mindenesetre megérdemlik a méltatást. A pártközi megegyezés utolsó feltétele itt nyert elintézést az összeférhetlenség újabb törvényes szabályozásával, melynek előkészítése és letárgyalása alatt Széll Kálmán újabb fényes tanújeleit adta kiegyenlítő és összeegyeztető tehetségeinek. Ezt a legkényesebb kérdést, mely az általános politikán kívül közgazdasági és magánérdekbe vág, oly szépen révbe vezette, hogy az előzmények után mindenkit meglepett vele. Mert az előkészítő tárgyalások alatt oly ellentétek merültek föl, melyek a pártkereteket fenyegették. A miniszterelnök azonban itt is megtalálta az ő szerencsés „formuláit“, a melyek az egyetértést helyreállították s a parlament tekintélye érdekében annyira szükséges új törvényt minden nehézségen keresztül segítették. De szerencsés formulákkal járult az Ausztriával szemben fenforgó gazdasági viszonyaink rendezésének előkészítéséhez is. És ezt méltán írhatjuk szintén a lefolyt cziklus javára. Mégpedig nem oly értelemben, mintha itt a magyar kormány az osztrák belviszonyokba nyúlt volna. Ezt nem tesszük, mert hasonló eljárás ellen mi is tiltakoznánk. Hanem, amenynyiben a függő gazdasági kérdésekben a két kormány érintkezése elkerülhetlen, nemcsak nálunk, hanem a szomszédban is mindenki tudja és mondja is, hogy Széll Kálmán határozott és körültekintő magatartásának tulajdonítható az a kedvező fordulat, amely az osztrák pártviszonyokban és parlamenti határozatokban a kölcsönösen érdeklő kiegyezési kérdésekre esik. Az osztrák törvényhozás, mely az utóbbi időben a legnagyobb aversióval viseltetett minden iránt, ami velünk kapcsolatos, most az őszi ülésszakra napirendre tűzte a gazdasági kiegyezést. Ez is nagy haladás, s az előzmények után elég jó jel a továbbiakra nézve. A továbbiakban, a közeljövő komoly feladataiban ugyanis, melyekkel a választások előkészítése alatt nagyon sokat kell foglalkoznunk, elsőrendű szerep jut a gazdasági kiegyezésnek, melylyel már most is sokat foglalkozik a magyar közvélemény. A kérdés higgadt és elfogulatlan megfontolását nagyon megnehezítik a kétségtelenül komoly gazdasági viszonyok, melyekkel szemben a pártpolitika úgy tünteti föl az önálló vámterületet, mint valami varázsszert, amely egyszerre megszüntet minden bajt. Természetes, hogy a messzebb fekvő okokból származó nehéz viszonyok között a legtöbben kritika nélkül hajlandók a kuruzslók csodaszereit kapdosni, s nem a meggyőződés, hanem a hit szavára hallgatnak. Komplikálja a kérdést a kereskedelmi szerződések ügye is, mely szintén ott kopogtat sok más nehéz kérdéssel együtt az ajtókon. E szerződések lejáróban vannak s megújításuk iránt folyamatba tétettek az előkészületek. Nekünk tehát nemcsak autonóm vámtarifáról kell gondoskodnunk, mely arra az esetre szükséges, ha vámközösségben maradnk, hanem a külföldi szerződéseknél is kötelességünk gondoskodni gazdasági érdekeink megvédéséről. A szünet alatt a kormánynak az lesz egyik legnehezebb teendője, hogy az osztrák kormánynyal az autonóm vámtarifa fölött tárgyaljon. Itt dől el, hogy az osztrákok mennyire méltányolják a magyar piacok szolgálatait. Ha igazságot és méltányosságot tapasztalunk, ezzel nagyban erősödik a kiegyezés híveinek álláspontja. Ellen esetben az önfentartás ösztöne elemi erővel tolja előtérbe az önálló vámterületet. Ezeken kívül a szorosan vett belpolitikában is vannak kérdések, melyeket a választóikkal érintkező képviselők nem mellőzhetnek. Egyelőre talán elég, ha a közigazgatást s a társadalmi és gazdasági kérdéseket kiemeljük. A kormány eddigi közigazgatási alkotásai és tervei még nem nyúlnak e kérdés gyökerére, mert csak az adott alapon igyekeznek javítani a viszonyokon. Ezért nem találtuk helyénvalónak azt az elvi vitát, melyet az ellenzék közelebbről az államosítás és az autonómia fölött kifejtett. S nem volna ez indokolt jövőre sem, mert a Szapáry-féle törvény az elvi kérdést eldöntötte s most már csak az elv gyakorlati keresztülvitele van hátra. Itt pedig elsősorban épen a kormány az, mely elsősorban törekszik az autonómiás élet és tevékenység minden állami teendőtől való fölszabadítására és kifejtésére. A szociális és gazdasági kérdések szorosan összetartoznak s e fejezetbe sorolhatók mindazok a törekvések, melyek utóbbi időben az ipari és gazdasági viszonyok halaszthatatlan fejlesztése s az oda tartozó munkások helyzetének javítása érdekében mint tervek és követelések a sajtó és gyülekezés terén forgalomba jöttek. Kétségtelen, hogy törvényhozásunk tevékenysége a közeljövőben e kérdésekre fog irányulni s ezek elintézésének módjától függ jövő boldogulásunk, anyagi megerősödésünk és önállóságunk. A mezőgazdaság és ipar helyes arányba hozatala, fejlesztése, kereskedelmünk nemzeti irányba terelése és megerősítése; a földbirtokviszonyok rendezése és a munkásviszonyok fokozatos javítása: ez az a talaj, melyet közéletünk minden ambicziózus tényezőjének és tagjának művelnie s az ide vonatkozó gondolatokat és eszméket érlelnie kötelessége, ha érvényt akarunk szerezni a legnagyobb magyar jóslatának : „Magyarország nem volt, hanem lesz !“ Politikai hírek. Kolozsvár, juhos 1. A kvóta. A hivatalos lap közli a királyi döntést tartalmazó királyi kéziratot, amely így hangzik: Kedves Leéli! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, amelyben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvénycikk 19 , 20. és 21. §§-ai (az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a R. G. Bl. 146. sz.) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az intézett törvényczikk 21. § a (az intézett törvény 3. §-a) alapján és az 1901. évi julius hó 1-től 1902 évi június hó 30 ig terjedő egy év tartamára való érvénynyel akkor döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 33*/1**/6-ot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 66**/4’Vo ot viselnek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1901. évi junius hó 22-én. Ferencz József s. k. Seéll Kálmán, s. k. Az autonóm vámtarifa A magyar kormány elhatározta, hogy az osztrák kormánynyal az autonóm vámtarifáról való tárgyalást a 1899 XX. tör-