Magyar Polgár, 1901. október-december (24. évfolyam, 223-298. szám)

1901-10-01 / 223. szám

, Szent-György, Sopron, Szamosújvár, Szarvas, Szeged (2), Temesvár, Újvidék, Vízakna, Zenta, Zombor. Az autonóm vámtarifa. A magyar és az osztrák kormány képviselői között az autonóm vámtarifa dolgában folytatott tárgyalások, mint a Neue Freie Presse jelenti, két hét alatt egye­lőre véget érnék Magától értetődik, hogy e tár­gyalások czélja ezúttal az volt, hogy a kor­mányok az egész idevágó anyagról informáczió­­kat szereznek s hogy sok oly kérdés merült fel, melyben egyelőre végleges döntés még nem történt. Az anyag másodízben való megvitatása alkalmával természetesen kísérlet fog történni az iránt, hogy a kormányok a még meg nem oldott kérdéseket illetőleg is megállapodásra jussannak. A statisztikai kongresszus, Kolozsvár, okt. 1. Tegnapelőtt nyílt meg a nemzetközi sta­tisztikai intézet VIII. ülésszaka Budapesten, a főrendiház üléstermében. A megnyitó ülésen Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, mint díszelnök, elnökölt. Juama­ Stern egy osztályfőnök nyitotta meg az ülést, elmondván, hogy az intézet VIII ülés­szaka a magyar kormány szíves meghívására Magyarország fényes fővárosában gyűlt össze . Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter az­zal tisztelte meg az intézetet, hogy a megnyitó ünnepélyes ülésre a díszelnöki tisztet elvállalta Ezzel átadta a szót a miniszternek. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter az ülést a következő nagyhatású beszéddel nyi­totta meg: »Uraim! Van szerencsém a nemzetközi sta­tisztikai intézet kongresszusát a magyar királyi kormány nevében üdvözölni Kiváló becset tulajdonítunk annak, hogy az önök intézete Magyarország meghívását elfo­gadva, fővárosunkba gyűlt össze, az az intézet, a­mely tudományos tekintélye révén meg tudta nyerni az államok közreműködését s melynek összejövetelei ma már ugyanegy jelentőségűek a nemzetközi statisztikai kongresszusokéival. Szerencséseknek érezzük magunkat, hogy e kongresszus tárgyalásainak tanúi lehetünk, mely­nek úttörő, világító és erőmérő működése az államok gyakorlati politikájának van hivatva nagy szolgálatokat tenni. A statisztika tudománya kinyomozza és meg­világítja a nemzeti sajátosságokat s a nemzet­közi vonatkozásokat; föltárja a kielégítésre váró szükségeseket, a gyógyiladó sebeket és ugyan­akkor megadja a haladás biztosítására vezető utat s módot Önök a múltnak és jelennek terheit mérik, ismertetik a társadalmi tagolás elemeit és vonat­kozásait, föltárják a népek erőit és jellegzetes tulajdonságait, miáltal biztos alapot nyújtanak a javításra és haladásra egyaránt,­­ mert hiszen törvényhozás és kormányzat a statisztikából me­ríti a legbecsesebb tájékozást. Uraim ! Érdekes időket élünk. A most letűnt század a szociális mozgalmak és az emberiség technikai, gazdasági haladása terén oly szertelen dimenziója kezdem­ényezéseket tett, melyek fa­junk történetében nagy változásokat jelentenek. Magunk, a jelen idők gyermekei is kiváncsi szemmel tekinthetünk azon fejlemények elé, me­lyeknek magvait a XIX. század második fele hintette el. Kétszeres, sokszoros érdekkel, becs­eset bírhat tehát az önök munkálkodásának irá­nta és eredménye­, melyet a mostani alkalom­mal különben is emberi időszámításunk egy je­lentős határkörénél, egy újabb évszázad sokat ígérő küszöbén hoznak létre, melylyel a meg­indult nagy századnak körébe világítani segítenek A szoc­iális mozgalmak, a kriminél statisztikai a mezőgazdasági­ statisztika, a szegény-ügy, ki­vándorlás és sok rokontermészetű nagy kérdés, melyekkel ezen ülésszak folyamán foglalkozni fognak és a­melyek nálunk aktuális kérdéseket képeznek, a legszélesebb körök osztatlan figyel­mével találkozik. Önök egybegyűltek tudomány­­szakok abszolút értékű alkotásainak gyarapítá­sára,­­ a gyakorlat emberei pedig azért szen­telnek éber figyelmet búvárkodásaiknak, mert jól tudják, hogy az állami életben az önök segítsége nélkül a haladás irányának biztos támpontjait nélkülöznek. Azon óhajomnak adva kifejezést, hogy mun­káik a lehető legnagyobb sikerrel járjanak, a magyar kormány nevében ismétlem üdvözletemet és jó kívánságaimat; bízvást remélem, hogy fá­radozásaikat siker fogja koronázni s még csak azt kívánom, hogy itteni tartózkodásuknak kel­lemes emléket vigyek magukkal.« No hiszen meg is járta velem édes anyám egyszer-kétszer, mikor ebédet küldött ki a nagy legényekhez. Egy vörös pofáju almát nyomot a kezembe és így szólt szelíden : — A kihágóban, a Beke Andrásék kendere mellett aratnak a legények, oda vidd fiam, Isten vezéreljen az utadon ! Egy akkorácska fiút, mint én valék csak­ugyan a jó Istennek kellett volna vezérelnie, mert különben elhal addig az étel, míg czélhoz jutok. Kavicsos volt az országút, forrón sütött a nap, nehezecskének tűnt fel a takaróruhával be­borított szatyor, hát a falu végén szép alázato­san felkérezkedtem a Csutak Márton János bá­tyám szénahordó szekerére Nem mondtam merre, meddig, csak ültem a szekérdeszkán és őriztem a szatyrot. — Merre viszed az ételt, legényke? — A mezőre, bátyámuraméknak. — Ugyan na, de merre aratnak? — Tudj’a jó Isten . . . Talán a felső malom­nál, az én földemen. — No fiam, ha a te földeden aratnak, akkor szállj le itt, mert itt betérünk erre ii . . . Eredj továb az országúton Isten nevében! Leszálltam és mentem tovább az Isten ne­vében. Elgondoltam magamban, ha én majd nagy úr leszek, akkor kocsin hozom ki bátyáimnak az ételt, nem kérezkedem fel más embernek a szekerére. Akkor nem kukonczát vetek a föl­dembe, hanem tiszta búzát. Azt sem engedem Az elnök Hegedűs miniszter beszéde után hálásan emlékezett meg a magyar előkészítő­­bizottság fáradhatatlan buzgalmáról, Láng Lajos egyetemi tanárról, ki az előkészítést szíves volt magára vállalni, Vargha Gyula miniszteri taná­csosról és összes munkatársairól. Azután Láng Lajos, a nemzetközi statisztika kongresszus magyar elnöke mondotta el meg­nyitó beszédét és első­sorban azt a czélt fejtette ki, melyet a szervező bizottság maga elé tűzött- Vázolta a statisztika tudományának nagy fontos­ságát. Beszéde befejező részében így szólt: Önök ő felségének, a királynak lesznek ven­dégei az újra épített palotában, a­mely lényével visszaidézi emlékezetünkbe legnagyobb nemzeti királyaink korszakát, míg összhangzatos arányai és fenséges architektúrája azt az egyetértést jut­tatják kifejezésre, a­mely egy hűséges, lojális nemzet és egy uralkodó között fenáll, a­kit alatt­valói imádnak és a­ki az egész világ tisztel, mint megtestülését mindazoknak az erényeknek a melyek tront csak ékesíthetnek A nemzetközi statisztikai intézet Vil­. ülés­szakát megnyitottnak nyilvánította. Este 7 órakor Hegedűs Sándor kereskedelem­­ügyi miniszter vendégül látta a kongresszus tag­jait a Hungária szálló nagytermében. A pezsgőnél Hegedűs miniszter a királyra s a kongresszuson képviselt valamennyi uralkodóra és államfőre emelte poharát. Láng Lajos Juanna Sterneggre, a kongresszus elnökére. Juanna Sternegg dr. a külföldi vendégek tüntető helyeslése között ékes szavakban Magyarország jólétéért ürített poharat. Levasseur Emil nagy tetszéssel fogadott szellemes köszöntőjében tolmácsolta a kongresszus háláját Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter iránt az érdeklődésért és támogatásért. A vendégek sokáig maradtak együtt. Tegnap délután 5 órakor a kongresszus hölgy­­tagjait Hegedűs Sándorné, a kereskedelemügyi miniszter neje, a városligeti G­erbeaud-pavillon­­ban teára vendégesül látta, hol a magyar előkelő társaság számos hölgy tag­a is megjelent. Ma este fogadás lesz az udvarnál, hol ő csász. és királyi apostoli felségét ez alkalommal József, főherczeg ő fensége fogja képviselni. TÁR­CZ A.___ Az én kicsiny földem. Irta: Gaál Mózes. Inventáriumban nem láttam soha, gyermek­­észszel meg nem mérhettem, hogy mekkora is a mi kinnfekvőnk. Csak arra emlékszem, hogy a­z első malmon is felül az országgáttal versenyt fu­tott egy keskeny kukoriczás, hosszúnak hosszú volt, de szélesnek alig harmadfél láb széles Meg­termett rajta egy szekérderék kukoricza, félsze­kér disznótök, a babra nem is számítottunk, mert azt a faluvégi czigányok jókor kitépegették. No hát ezt a földet elkértem volt már kis gyermek koromban édes anyámtól. — Ezt adja nekem, édes anyám, a többi nem kell. Ha mindenik­en és mindenik leány kért volna egy-egy földet, már nem igen maradt volna több elosztogatni valója az édes anyánknak. Nyilván azért szerettem meg azt a hosszú föl­det, mert nagyon szép, lapos helyen feküdt, mert az országúton kellett odáig menni és mindjárt a malomnál kezdődött: nem vethettem össze senki földjével a baróti határon. Mert a görbe betűket hamar összerakosgattam, hamar nevén neveztem, de a határmezőben egy-egy megkopott kődarabról, árokról, csonka fűzfáról megismerni, hogy kinek a földje: ez már sehogy sem ment a fejembe, meg, hogy édesanyám arasson, neki csak a meg­rostált, megmosott, megőrült, megszitált búza­lisztből kell fehér kenyeret, édes madárkát sütni. Az esik majd jól nekem, az én zöldem kenyere, az én édes anyám­ sütötte madárka. Elértem a földemre, még alig hányta haját a kukoricza, aprók voltak a tökök és zöldek, kúszó indáik egymásba fonódtak s az irigy lapok el­­ledték, mintha szégyenlették volna, hogy olyan kicsinyre nőttek meg a keskeny földön. És leül­tem az árok szélére és kiáltoztam: — Józsi bá! Elhoztam az ebédet . . . Mihály bá! itt a délebéd ! — Hát te mit kiabálsz itt, ecsém? — kérdé­z hátam megett Pergát István bátyám­, a­­ felső molnár. — Ételt hoztam a bátyáméknak. Ott aratnak úgy — — Ne beszélj szamarat, fiam, ha kukoriczát nem aratnak, úgy nem itt aratnak. Elkezdtem sírni . . . sirdogálni. — Édes jó Istenem, hol lehetnek a bátyáim ? Édes Megváltóm, te vezérelj engemet hogy meg­találjam! . . . Jaj, szegények meghalnak éhen. Szegény édes anyám, meghal utánok ... Mit csinálok én akkor ? . . . Megtámasztottam a szatyrot az árok oldalának és letérdepeltem : — Édes Jézuskám! Mikor te születtél, egy csillag vezette a napkeleti három királyokat, ők nagy­ okos emberek voltak, még sem tudták az utat — így mondta el édes anyám — én sem tudom, hogy hol aratnak a nagy legények. Ma MAGYAR POLGÁR 1901 október 1

Next