Magyar Polgár, 1901. október-december (24. évfolyam, 223-298. szám)
1901-10-01 / 223. szám
, Szent-György, Sopron, Szamosújvár, Szarvas, Szeged (2), Temesvár, Újvidék, Vízakna, Zenta, Zombor. Az autonóm vámtarifa. A magyar és az osztrák kormány képviselői között az autonóm vámtarifa dolgában folytatott tárgyalások, mint a Neue Freie Presse jelenti, két hét alatt egyelőre véget érnék Magától értetődik, hogy e tárgyalások czélja ezúttal az volt, hogy a kormányok az egész idevágó anyagról informácziókat szereznek s hogy sok oly kérdés merült fel, melyben egyelőre végleges döntés még nem történt. Az anyag másodízben való megvitatása alkalmával természetesen kísérlet fog történni az iránt, hogy a kormányok a még meg nem oldott kérdéseket illetőleg is megállapodásra jussannak. A statisztikai kongresszus, Kolozsvár, okt. 1. Tegnapelőtt nyílt meg a nemzetközi statisztikai intézet VIII. ülésszaka Budapesten, a főrendiház üléstermében. A megnyitó ülésen Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, mint díszelnök, elnökölt. Juama Stern egy osztályfőnök nyitotta meg az ülést, elmondván, hogy az intézet VIII ülésszaka a magyar kormány szíves meghívására Magyarország fényes fővárosában gyűlt össze . Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter azzal tisztelte meg az intézetet, hogy a megnyitó ünnepélyes ülésre a díszelnöki tisztet elvállalta Ezzel átadta a szót a miniszternek. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter az ülést a következő nagyhatású beszéddel nyitotta meg: »Uraim! Van szerencsém a nemzetközi statisztikai intézet kongresszusát a magyar királyi kormány nevében üdvözölni Kiváló becset tulajdonítunk annak, hogy az önök intézete Magyarország meghívását elfogadva, fővárosunkba gyűlt össze, az az intézet, amely tudományos tekintélye révén meg tudta nyerni az államok közreműködését s melynek összejövetelei ma már ugyanegy jelentőségűek a nemzetközi statisztikai kongresszusokéival. Szerencséseknek érezzük magunkat, hogy e kongresszus tárgyalásainak tanúi lehetünk, melynek úttörő, világító és erőmérő működése az államok gyakorlati politikájának van hivatva nagy szolgálatokat tenni. A statisztika tudománya kinyomozza és megvilágítja a nemzeti sajátosságokat s a nemzetközi vonatkozásokat; föltárja a kielégítésre váró szükségeseket, a gyógyiladó sebeket és ugyanakkor megadja a haladás biztosítására vezető utat s módot Önök a múltnak és jelennek terheit mérik, ismertetik a társadalmi tagolás elemeit és vonatkozásait, föltárják a népek erőit és jellegzetes tulajdonságait, miáltal biztos alapot nyújtanak a javításra és haladásra egyaránt, mert hiszen törvényhozás és kormányzat a statisztikából meríti a legbecsesebb tájékozást. Uraim ! Érdekes időket élünk. A most letűnt század a szociális mozgalmak és az emberiség technikai, gazdasági haladása terén oly szertelen dimenziója kezdeményezéseket tett, melyek fajunk történetében nagy változásokat jelentenek. Magunk, a jelen idők gyermekei is kiváncsi szemmel tekinthetünk azon fejlemények elé, melyeknek magvait a XIX. század második fele hintette el. Kétszeres, sokszoros érdekkel, becseset bírhat tehát az önök munkálkodásának iránta és eredménye, melyet a mostani alkalommal különben is emberi időszámításunk egy jelentős határkörénél, egy újabb évszázad sokat ígérő küszöbén hoznak létre, melylyel a megindult nagy századnak körébe világítani segítenek A szociális mozgalmak, a kriminél statisztikai a mezőgazdasági statisztika, a szegény-ügy, kivándorlás és sok rokontermészetű nagy kérdés, melyekkel ezen ülésszak folyamán foglalkozni fognak és amelyek nálunk aktuális kérdéseket képeznek, a legszélesebb körök osztatlan figyelmével találkozik. Önök egybegyűltek tudományszakok abszolút értékű alkotásainak gyarapítására, a gyakorlat emberei pedig azért szentelnek éber figyelmet búvárkodásaiknak, mert jól tudják, hogy az állami életben az önök segítsége nélkül a haladás irányának biztos támpontjait nélkülöznek. Azon óhajomnak adva kifejezést, hogy munkáik a lehető legnagyobb sikerrel járjanak, a magyar kormány nevében ismétlem üdvözletemet és jó kívánságaimat; bízvást remélem, hogy fáradozásaikat siker fogja koronázni s még csak azt kívánom, hogy itteni tartózkodásuknak kellemes emléket vigyek magukkal.« No hiszen meg is járta velem édes anyám egyszer-kétszer, mikor ebédet küldött ki a nagy legényekhez. Egy vörös pofáju almát nyomot a kezembe és így szólt szelíden : — A kihágóban, a Beke Andrásék kendere mellett aratnak a legények, oda vidd fiam, Isten vezéreljen az utadon ! Egy akkorácska fiút, mint én valék csakugyan a jó Istennek kellett volna vezérelnie, mert különben elhal addig az étel, míg czélhoz jutok. Kavicsos volt az országút, forrón sütött a nap, nehezecskének tűnt fel a takaróruhával beborított szatyor, hát a falu végén szép alázatosan felkérezkedtem a Csutak Márton János bátyám szénahordó szekerére Nem mondtam merre, meddig, csak ültem a szekérdeszkán és őriztem a szatyrot. — Merre viszed az ételt, legényke? — A mezőre, bátyámuraméknak. — Ugyan na, de merre aratnak? — Tudj’a jó Isten . . . Talán a felső malomnál, az én földemen. — No fiam, ha a te földeden aratnak, akkor szállj le itt, mert itt betérünk erre ii . . . Eredj továb az országúton Isten nevében! Leszálltam és mentem tovább az Isten nevében. Elgondoltam magamban, ha én majd nagy úr leszek, akkor kocsin hozom ki bátyáimnak az ételt, nem kérezkedem fel más embernek a szekerére. Akkor nem kukonczát vetek a földembe, hanem tiszta búzát. Azt sem engedem Az elnök Hegedűs miniszter beszéde után hálásan emlékezett meg a magyar előkészítőbizottság fáradhatatlan buzgalmáról, Láng Lajos egyetemi tanárról, ki az előkészítést szíves volt magára vállalni, Vargha Gyula miniszteri tanácsosról és összes munkatársairól. Azután Láng Lajos, a nemzetközi statisztika kongresszus magyar elnöke mondotta el megnyitó beszédét és elsősorban azt a czélt fejtette ki, melyet a szervező bizottság maga elé tűzött- Vázolta a statisztika tudományának nagy fontosságát. Beszéde befejező részében így szólt: Önök ő felségének, a királynak lesznek vendégei az újra épített palotában, amely lényével visszaidézi emlékezetünkbe legnagyobb nemzeti királyaink korszakát, míg összhangzatos arányai és fenséges architektúrája azt az egyetértést juttatják kifejezésre, amely egy hűséges, lojális nemzet és egy uralkodó között fenáll, akit alattvalói imádnak és aki az egész világ tisztel, mint megtestülését mindazoknak az erényeknek a melyek tront csak ékesíthetnek A nemzetközi statisztikai intézet Vil. ülésszakát megnyitottnak nyilvánította. Este 7 órakor Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter vendégül látta a kongresszus tagjait a Hungária szálló nagytermében. A pezsgőnél Hegedűs miniszter a királyra s a kongresszuson képviselt valamennyi uralkodóra és államfőre emelte poharát. Láng Lajos Juanna Sterneggre, a kongresszus elnökére. Juanna Sternegg dr. a külföldi vendégek tüntető helyeslése között ékes szavakban Magyarország jólétéért ürített poharat. Levasseur Emil nagy tetszéssel fogadott szellemes köszöntőjében tolmácsolta a kongresszus háláját Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter iránt az érdeklődésért és támogatásért. A vendégek sokáig maradtak együtt. Tegnap délután 5 órakor a kongresszus hölgytagjait Hegedűs Sándorné, a kereskedelemügyi miniszter neje, a városligeti Gerbeaud-pavillonban teára vendégesül látta, hol a magyar előkelő társaság számos hölgy taga is megjelent. Ma este fogadás lesz az udvarnál, hol ő csász. és királyi apostoli felségét ez alkalommal József, főherczeg ő fensége fogja képviselni. TÁRCZ A.___ Az én kicsiny földem. Irta: Gaál Mózes. Inventáriumban nem láttam soha, gyermekészszel meg nem mérhettem, hogy mekkora is a mi kinnfekvőnk. Csak arra emlékszem, hogy az első malmon is felül az országgáttal versenyt futott egy keskeny kukoriczás, hosszúnak hosszú volt, de szélesnek alig harmadfél láb széles Megtermett rajta egy szekérderék kukoricza, félszekér disznótök, a babra nem is számítottunk, mert azt a faluvégi czigányok jókor kitépegették. No hát ezt a földet elkértem volt már kis gyermek koromban édes anyámtól. — Ezt adja nekem, édes anyám, a többi nem kell. Ha mindeniken és mindenik leány kért volna egy-egy földet, már nem igen maradt volna több elosztogatni valója az édes anyánknak. Nyilván azért szerettem meg azt a hosszú földet, mert nagyon szép, lapos helyen feküdt, mert az országúton kellett odáig menni és mindjárt a malomnál kezdődött: nem vethettem össze senki földjével a baróti határon. Mert a görbe betűket hamar összerakosgattam, hamar nevén neveztem, de a határmezőben egy-egy megkopott kődarabról, árokról, csonka fűzfáról megismerni, hogy kinek a földje: ez már sehogy sem ment a fejembe, meg, hogy édesanyám arasson, neki csak a megrostált, megmosott, megőrült, megszitált búzalisztből kell fehér kenyeret, édes madárkát sütni. Az esik majd jól nekem, az én zöldem kenyere, az én édes anyám sütötte madárka. Elértem a földemre, még alig hányta haját a kukoricza, aprók voltak a tökök és zöldek, kúszó indáik egymásba fonódtak s az irigy lapok elledték, mintha szégyenlették volna, hogy olyan kicsinyre nőttek meg a keskeny földön. És leültem az árok szélére és kiáltoztam: — Józsi bá! Elhoztam az ebédet . . . Mihály bá! itt a délebéd ! — Hát te mit kiabálsz itt, ecsém? — kérdéz hátam megett Pergát István bátyám, a felső molnár. — Ételt hoztam a bátyáméknak. Ott aratnak úgy — — Ne beszélj szamarat, fiam, ha kukoriczát nem aratnak, úgy nem itt aratnak. Elkezdtem sírni . . . sirdogálni. — Édes jó Istenem, hol lehetnek a bátyáim ? Édes Megváltóm, te vezérelj engemet hogy megtaláljam! . . . Jaj, szegények meghalnak éhen. Szegény édes anyám, meghal utánok ... Mit csinálok én akkor ? . . . Megtámasztottam a szatyrot az árok oldalának és letérdepeltem : — Édes Jézuskám! Mikor te születtél, egy csillag vezette a napkeleti három királyokat, ők nagy okos emberek voltak, még sem tudták az utat — így mondta el édes anyám — én sem tudom, hogy hol aratnak a nagy legények. Ma MAGYAR POLGÁR 1901 október 1