Magyar Polgár, 1902. január-március (25. évfolyam, 1-73. szám)
1902-01-02 / 1. szám
s ságban való tárgyalása alkalmából ezt a tárczát nem a szintén jelen volt Hegedűs Sándor, hanem Széll Kálmán képviselte. Erre csak azt hozhatjuk fel, hogy a kereskedelmi tárczát akkor Hegedűs Sándor képviselte és a miniszterelnök — amit mindenki igen természetesnek talált — csak a kereskedelmi politika szőnyegen levő nagy kérdéseit fejtegette, amelyeknek képviselete az ő, mint a kabinet fejének, feladatai közé tartozik. A magyar-igeni választást Zalathnáról írják: A maagyar-igeni kerületben Werner Gyula dr. szabadelvű jelölt ellen Muntean Aurél szászvárosi ügyvéd lépett föl nemzetiségi programmal. Werner Gyula dr. támogatására több képviselő érkezik a kerületbe és minthogy Muntean próbálkozásával szemben a román intelligenczia is elutasítólag viselkedik, Werner győzelme kétségtelennek látszik. A választás napja január hó 4 ére van kitűzva. A szabadelvűpárt új éve: Budapest, jan. 1. A pártelnöknél Az új esztendő alkalmából a szabadelvűpárt tagjai délelőtti 10 órára nagy számban gyűltek össze a szabadelvű pártkor helyiségében, hogy a párt ősz elnökét üdvözöljék. A párt képviselőtagjain kívül igen sokan eljöttek a nem képviselők közül is; ott láttuk többek közt: Beniczky Ferencz pestmegyei főispánt, Beniczky Lajos alispánt, Pejacsevich Tivadar gróf, Harkányi Frigyes báró, Beretvás Endre főrendiházi tagokat, Bujanovics Sándor üdv. tanácsost, megyeri Krausz Lajost, Sámuel Lázárt stb. Podmaniczky Figyes báró pártelnököt, akit nagy éljenzéssel fogadtak, Mohay Sándor orszképviselő üdvözölte e beszéddel: Mohay Sándor beszéde. Kegyemes uram ! T. pártelnökünk ! Nemcsak a politikai közélet több évtizedes szokásainak . Csak itt látok olvasni s aztán meg innen szép a — kilátás is — nyelvelt az asszony. — Szilassy Bandira, ugye? — Rá is. — Magda, parancsolom, jöjjön el az ablaktól. Ha nem jön . . . — Tán megver ? Azért se ! S erősen nekihajolt a jégvirágokkal szegett ablaktáblának, mire a kinn ácsorgó szeladon — ezt nyilván biztatásnak vélvén — megadott. Németh dr. szép csendesen megfogta felesége két gömbölyű karját s biztos, erős lógással fölemelte s elvitte az ablaktól. — Többet nem fog visszamenni ! — De visszamegyek, ha akarok. — Nem fogom megengedni. — Azért is. A férfi homlokán veszedelmesen kezdett lüktetni a keresztül húzódó vastag ér s kemény hangon szólt rá a nőre : — Ha vissza megy .. . s erős kezét szinte ösztönszerüleg kapta fel. Magduska visszahökkent s aztán hátrált egy lépést. Két szemét köny futotta el s aztán megrázkódott. Tompa, gúnyos hangon szólott a férfira, ki szinte bálványnyá dermedve állott fölemelt kézzel, mint egy tiltó kherub: — Gyáva! — s aztán lassan megindult a hálószoba felé. A férfi hagyta, hogy menjen. És Magduska ment. — Haza ment. IV. r Éppen a tizedik napja él Németh Ferencz újbó legényéletet. Esténként — a hajdani bizalmas édes esték! — beleveszi magát a perei közé s késő éjjelig eldolgozik. A munka elszunynya.'rt benne minden érzést. Hej pedig, de sokszor nehéz veszettül kalapáló szivét lecsendesihódolva, hanem főkép sziveink vágyától ösztönözve jelenünk meg előtted az országgyűlési szabadelvű párt tagjai az újév reggelén, hogy neked tiszteletünket és jókívánatainkat bemutassuk. (Élénk eljenzés.) Egy év óta, amikor ezt utolsó alkalommal tettük, a párt életében fontos, részben a párt külső képet is módosító események történtek A legközelebb lezajlott általános választásokban megnyilvánuló nemzetakarat utóbbi öt év tartamára ismét e párt kezébe adta vissza az ország sorsa feletti intézkedés jogát és kötelességét, túlnyomó többséggel juttatván képviselői megbízáshoz e pártot, az 1899 évi XV. tez. hatálya alatt eszközölt oly választások során, amelyeknél a legéberebb ellenzéki bírálat sem volt képes a hivatalos hatalom illetéktelen befolyásának vagy meg nem engedett anyagi eszközök alkalmazásának vádját emelni és megindokolni. (Igaz! ügy van!) Sajnos, hogy a választási harc változó esélyei következtében a parlamenti működés terén nélkülöznünk kell többeket azok közül, kik e politikai életben eddig kiváló vagy jelentékeny szerepet vivén, a jövőben is hasznos érvényesülésre voltak hivatva. Reméltük azonban, hogy az időközi választások során e kipróbált erők nagy része visszaléphet működésének régi terére. Vannak azonban e pártnak olyan veszteségei is, amelyeket nem a választók kegyének változékonysága, hanem az enyészet erös törvényének kérlelhetlensége okozott helyrehozhatlanul. A legmélyebb fájdalom fogja el szíveinket, ha körültekintve, nem látjuk sorainkban a hallhatatlan emlékű Szilágyi Dezsőt, ki eszének és tudásának erejével, ékesszólásának hatalmával, aczélszilárd jellemének türhetlenségével, alkotó tehetségének termékenységével, szabadelvűségének fényes ragyogásával a nemzetnek méltó büszkesége volt. (Tetszés! Igaz ! ügy van !) Nem látjuk Pulszky Ágostot, ki egyetemes nagy tudásával, szellemének élénkségével a politikai élet minden küzdelméből kivette részét. (Igaz úgy van !) és Matuska Pétert, ki alapos parlamenti készültsége, szerény és szeretetreméltó egyénisége folytán általános rokonszenvünket bírta. (igaz úgy van!) Részél aztán azokról a nagy feladatokról, melyeket a jelen évben elsősorban kell megoldanok. A közjogi alap sértetlen fentartása s a kiegyezés motívumainak védelme fog a párt szemei előtt lebegni, mint aha ,de ezel. A közgaztenie, s leküzdeni a csábító daemon szavát, mely hízelegve súgja a fülébe: eredj hozd, vissza, hiszen csak téged vár! Nem és ezerszer nem. Inkább szakadjon utána e dobogó vérező húsdarab Ma valami bonyolult válópert tanulgat Egyik vidéki jó barátja kérte meg a képviseletével. Sehogy sem érti az ügyet. Előtte a barátja levele, melyben körülményesen leirja az indokait, de a sorok összefolynak a szemei előtt s a sok kusza betű megannyi makranczos ördögként ugrál összevissza. De a levél vége megragadja a figyelmét és leköti, hogy nem tud szabadulni tőle. Immár harmadszor olvassa: »Mert, édes barátom, az az asszony, a ki elhagyja a férje házát, melyben jóba-roszba egyaránt ottmaradni hites fogadást tett, az az asszony, barátom, nem érdemli meg a feleség nevet. Az enyém itt hagyott egy semmiségért s nekem nincs többé feleségem. S ha térden állva könyörögne vissza, be nem fogadnám, vissza nem venném. . . .« Mig elmerengve a levél resignált hangján, szinte félálomban, maga elé meredt tekintetével ült Németh Ferencz az asztala mellett, valaki bizonytalan csendes kopogás után benyitotta szobája ajtaját. Félénk, tétova járású asszonyszemély lépett a férfi elé. Az felugrott s erősen szembenézte, mintha a kisirt szemű, halvány nőben valami régi, kedves ismerőst vélt volna feltalálni. Édes, izgalomtól remegő hangon szólt aztán a férfi : — Magduska! Miért jött ide? Magda pedig szorosan odalépett a férje elé s fejét mélyen lehajtva, suttogó, el-elcsukló hanggal csak ennyit telelt: — Én ... én Sherezád herczeget keresem. Idasági kérdések helyes megoldása s a szabadelvűség érvényesítése minden vonalon lesz további feladatuk. Nagy elismeréssel adózik aztán a szabadelvüprt illusztris vezérének, Széll Kálmánnak, a párt körül szerzett elétülhetlen érdemeiért. (Lelkes éljenzés.) Majd így folytatja beszédét: És erősségünk az is, hogy pártunk tanácskozásait, pártunk belügyeit Te vezeted, kegyelmes uram, ki hazánk szabadságát és politikai közéletét — fegyverrel, tollal, szóval és tettekkel állandóan szolgáltad, a ki a párt ügyeiben mindig bölcseséget, tapintatot, a párt összesége és egyes tagjai iránt oly őszinte rokonszenvet, barátságot tanúsítottál, hogy önként fakad szíveinkben az irántad való tisztelet, nagyrabecsülés és szeretet és ez érzelmeinkből forrnak ki azok a jókívánságok, melyeket a párt nevében Neked ezennel bemutatni szerencsés vagyok (Élénk éljenzés), óhajtva, hogy adjon az Ég Neked boldog újévét, adjon erőt, egészséget nemes hivatásod további sikeres betöltésére. Isten sokáig élesen! (Hosszas, élénk éljenzés.) Br. Podmaniczky Frigyes beszéda. Podmaniczky Frigyes báró az üdvözlésre ekkép felelt: Tisztelt barátom ! Szeretve tisztelt elvtársaim ! Azzal kezdem beszédemet, a mivel az előttem szóló az ő fényes szónoklatát végezte. Ti boldog újévet kívántok nekem, s ezt szivemből megköszönni mindenekelőtt való kötelességem. (Éljenzés.) Igaza van szónokotoknak, mikor azt mondja, hogy a mult év legnevezetesebb eseménye az általános képviselőválasztások voltak és intén szólok, úgy, amint érzek: én csak nehezen, önmegtagadással, csak vezérünk parancsszavára maradtam meg abban az állásban, amelyre emeltek. (Éljenzés) Miért? Mert éreztem volt, hogy koromnál fogva nincs már az a rugalmasságom, mely szükséges ahoz, hogy az új viszonyokkal szemben az általános választásokban akár direkt, akár indirekt után részt vehessek. És miért fogott el ez az érzés? Mert két új törvényünk homályban hagyott bennünket, akik évek óta részt veszünk a választásokban, arra nézve, hogy minő következései lehetnek e törvényeknek a választásokra nézve. De a szabadelvű párt önzetlen törekvése aggodalmainkat szétoszlatva fényes győzelmet aratott, a miért titeket az Úristen éltessen és engedje, hogy a közélet vezetése kezeitekből soha kisikamoljék. (Éljenzés.) Igaz, hogy — amint az előttem szóló szépen kifejtette — nagy veszteségek is értek bennünket, nagy erőket vesztettünk. De vezérünk gondoskodása úgy intézte az ügyeket, hogy — nem a végzettel szemben, mert azzal nem küzdhetünk — de a tényleges viszonyokkal szemben e veszteségek lehetőleg kipótoltassanak. Az Úristen éltesse őt ezért és engedje, hogy minden tekintetben igaz érdeme szerint becsülhessük és szerethessük őt. (Élénk éljenzés.) Egyetértésre, összetartásra buzdítja a pártot a haza s a nemzet szolgálatában. Megemlékezik a legutóbb lefolyt vármegyei választásokról, melyek szomorú tapasztalatot érleltek meg benne s kívánatossá teszik a közigazgatás államosítását, mely az egész ország érdeke. Az ősz pártelnök gyakori lelkes éljenzéstől megszakított beszédét igy végezte: Az Úristen titeket áldjon meg jó kedvvel, jó egészséggel és mindenek felett törhetetlen hazafisággal. Az Úristen titeket éltessen. (Hosszantartó élénk éljenzés.) A miniszterelnöknél. Ezután a párttagok hosszú kocsisorokban bvonultak a budai várba, a miniszterelnöki palota elé, a melynek díszes nagytermében a párt tagjai MAGYAR POLGÁR 1902. január 2.