Magyar Polgár, 1902. április-június (25. évfolyam, 74-147. szám)

1902-04-01 / 74. szám

3 mindegyre újabb és újabb gáncsokat eszel ki a kibontakozás megnehezítésére. Ilyen­nek vehetjük az osztrák költségvetési bizottság előadójának egy nyilatkozatát, mely azt árulja el, hogy oda­át junku­­­mot akarnak fölállítani a valuta és a kiegyezés között. Látják, hogy a valuta rendezése szépen halad és már-már a befejezéshez, a készfizetés fölvételéhez ju­tott. Tudják, hogy ehez nagy anyagi ér­dekeink fűződnek. S habár ez Ausztriára nézve is hasonlóképpen áll, meg akarják nehezíteni elérését csak azért, hogy a ki­egyezésnél újabb előnyöket csikarjanak ki maguknak. Azt hiszik, hogy ha a jelzett junkuimot fölállítják, ezért érnek Mi pe­dig nem azért említettük ezt föl itt, mintha következményeitől nagyon tartanánk. Hi­szen helyesen jegyezték meg illetékes kö­­reinkben, hogy hasonló fogásokhoz ma­gyar kormány nem kapható. Csak jelle­mezni akartuk ezzel is azt a másik fe­let, a­melylyel tárgyalnunk kell oly kér­déseket, melyekhez magyar érdekek is fűződnek. Mindazáltal megnyugvással nézünk mind e tárgyalások kimenetele, mind a végleges megoldás elé, mert jól tudjuk, hogy a Széll­­kormány szigorúan ragaszkodik az érde­keink megvédésére vonatkozó ígéreteihez s abban is bizonyosak vagyunk, hogy oly kormány, mely a mostani mértékekből engedne, Magyarországon nem állhatna fönn. E meggyőződéshez záradékul egy re­ményt csatolunk, a­mely a kereskedelmi szerződések kedvező megoldására vonat­kozik. A német kanc­ellár megígérte az olasz kormánynak, hogy az agráriusok követeléseit a tarifatételekben lejebb szál­lítja. Ez ígéret beváltása nálunk fog leg­nagyobb örömet okozni, mert a mi ér­dekeink leginkább követelik a tarifamér­sékléseket. ellenes bűnök burjánzottak közöttük, még oly ritka gonoszságokat is jól ismerték, mit a nek­­romanczia, boszorkányság, ördögűzés, mert sokan voltak, a­kik a pokol hatalmától várták azt az ol­talmat, a­mit az ég nem akart nyújtani. Eltűnt a szívekből. Mindaz, a­mit könyörületnek, vagy rész­vétnek hivnak, mindenkinek csak magára volt gondja. A betegeket mindnyájuk közös ellen­ségének tekintették és ha egyik szerencsétlen a pestis első lázrohamában szédelegve az utczán összerogyott, egyetlen ajtó sem nyílt meg előtte, hanem lándfadőlésekkel és kődobásokkal kény­szerülnek, hogy elvánszorogjon az egészségesek utjából. A pestis nőttön-nőtt, a nyári nap perzselte a várost, egy csep eső nem esett, egyetlen szel­­lőcske sem lebbent és a házakban oszlásnak induló holttetemek, meg a rosszul eltemetett hullák bűzt terjesztettek, mely összevegyült az utczák fülledt levegőjével és seregestül csalta oda a hollókat és varjakat, a mik fekete tel­e­gekként lepték el a falakat és tetőket. És körös­­körül a város falain messziről került, csudálatos, nagy, idegen madarak ültek meg ragadozó csőr­rel és lesben álló, horgos karmokkal, gubbasztot­tak és néztek le merev, sóvárgó szemekkel, mintha csak várták volna, mikor válik a sze­rencsétlen város egyetlen nagy sírgödörre. Épen tizenegy hete volt a pestis kiütésének mikor a toronyőrök és a magasabb helyeken tartózkodó emberek észrevették, hogy egy külö­nös csapat kanyarodik be a síkságról az uj vá­ros utczáira a kormos kövek és fekete k­imu­­radások közé. Egész sereg ember, úgy hatszáz körül, vagy még többen is, férfiak, asszonyok, öregek és fiatalok. Nagy fekete kereszteket hor­doznak s fölöttük széles zászlók lobognak vö­rösen mint a tűz és vér. Énekelve nyomulnak , előre és kétségbeejtő panaszos hangok szállnak föl a csendes tikkadt levegőbe. Ruházatuk sötét szürke, vagy fekete, de va­lamennyien vörös jelvényt viselnek a mellükön. Közelebbről kivehető, hogy kereszt. Mert jönnek egyre közelebb. Nyomulnak előre a fallal sze­gett meredek utón, mely az ó­városhoz vezet. Nyüzsgő tömege a sápadt arczoknak, kezükben ostort tartanak és vörös lobogóikra tűzeső van rajzolva, és a tolongásban ide-oda hajladoznak a fekete keresztek. A zsúfolt tömegből verejték, hamu, úti por és ódon tömjén­szaga szállt fel. Már nem éne­keltek, nem is beszéltek,­­ nem hallszott egyéb, mint meztelen lábaiknak csapatosan tapongó zaja. Egyenként tünedeztek el a bástya­kapu ho­mályában és a másik oldalon világosságtól irtózó arczc­al, félig zárt pillákkal bukkantak elő ismét a napfényre. Akkor megint fölhangzik az ének, a miserere ; még szorosabban tartják az ostorokat és erő­sebben lépdelnek, mint egy harczi dalra. Olybá tűnnek föl, mintha valami kiéheztetett városból jönnének ; arczuk beesett, csonkáik ki­áltanak, ajkuk vértelen és szemeik alatt fekete karikák. A bergamóbeliek összecsődültek és csudál­­kozva, nyugtalanul néztek reájuk. Vörös, kidő­zsölt arczok álltak szembe ezekkel a sápadtokkal s a kicsapongástól fáradt, lomha tekintetük földre sülyedt ezeknek éles, lángoló tekintete előtt; a gúnyolódó istenkáromlók bámész szájjal álltak e hymnusok hallatára. És valamennyinek ostora véres. A népet csodálatos megilletődés lógta el ezek­kel az emberekkel szemben. De ez nem tartott soká és hamar lerázták magukról ezt a benyomást. A keresztvivők közt némelyek fölismertek egy bresciai félbolond var­gát és ezzel az egész sereg azonnal nevetség tárgya jön. Meg aztán újság is volt ez a dolog, szórakoztató a mindennapos foglalkozások közt és mikor az idegenek a székesegyház felé ha­ladtak, úgy mentek utánnok, mint a­hogy va­lami komédiás bandát, vagy egy szelídített med­vét szoktak követni. De a­mint mentek és tolongtak, kedvük sze­getten érezték, hogy kijózanodnak ezeknek az embereknek ünnepélyességével szemben és átlát­ták, hogy ezek a vargák és szabók azért jöttek MAGYAR POLGÁR Politikai hírek. Kolozsvár, ápr. 1. A kereskedelmi törvény revíziója Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter kevéssel visz­­szalépése előtt Neumann Ármin dr. orsz képvi­selőt és kiváló jogászt kérte fel a kereskedelmi törvény revízióját tárgyazó tervezet elkészítésére. Hegedűs visszalépése után Neumann Ármin dr szükségesnek találta e tárgyban az új minisz­terrel, Horánszky Nándorral tanácskozni, a mely tanácskozás a napokban megtörtént s abban Nagy Ferencz dr. államtitkár is rszt vett Ez alkalommal megállapodás jött létre a lényege­sebb irányelvekre nézve, min°k folytán Neumann Armin dr. a tervezetet rövid időn belül el fogja készíteni. A hármas szövetség Rómából jelentik, hogy Prinelti vasárnap hosszabb kihallgatáson volt a ki­rálynál és előterjesztést tett a Bülow gróffal tör­tént velenczei találkozás eredményéről. A király nagy érdeklődéssel hallgatta meg Prinettit és végül gratulált neki a sikerhez Hogy mi volt az ered­mény, az kiviláglik az »Agenzia Italiana« hivata­los kommünikéjéből, a­mely így hangzik : A velenczei találkozásról szóló hírek kétségte­lenné teszik annak politikai jelentőségét. Bülow gróf és Prinetti találkozása igen szívélyes jellegű volt. A két államférfi­nak módjában volt megál­lapítani azt, hogy mindkét részről fönnáll az őszinte óhaj arra nézve, hogy a két szövetséges állam közti benső viszony teljes egészben föntartassék és hogy a két ország közt kötendő kereskedelmi szer­ződések megkötésének nincs komoly alapja. Peticziók. Örley Kálmán margittai képviselő elleni peticzió ügyében a nagyváradi tábla befe­jezte a vizsgálatot és az iratokat már fölterjesz­tette a kúriához, mely az utóbbi tárgyalást május hónap 12 ére tűzte ki. Enyedy Lukács tápéi orsz képviselő ügyében a szegedi kir. tábla által eszközölt bizonyítási eljárás eredmé­nyét a kúria április hónap 28-án veszi tárgya­lás alá, míg Valasek János verbói képviselő ügyében az utóbbi peticzió tárgyalását április 14-ére tűzte ki Mind­ a három ügy előadója Zachár Emil kúriai bíró. 1902. április 1. A város dolga. Kolozsvár, ápr. 1. Csodálatos dolog az az egész kavarodás, mely Kolozsvár törvényhatósági életét ez idő szerint bénítja és csütörtökön azzal nyert­­ további ál­landóságot, hogy a közgyűlés a belügyi kor­mánytól miniszteri biztost és megfelelő s­zakkö­­zegeket kért, a városi közigazgatás összes ágai­nak megvizsgálására. Nagyjában előadva, ezek történtek . A belügyminiszter ezelőtt három esztendővel felhívta az illetékes hatóságot, hogy indítson szi­gorú vizsgálatot bizonyos rendőrségi mulasztá­sok, netaláni visszaélések kiderítés­ére A közigazgatási bizottság erre nyomban ki­küldötte a vizsgáló biztost, dr. Nagy Mór pol­gármester helyettes személyében. A vizsgálati anyag meglehetősen nagymérető és komplikált volt Sok munkát, utánjárást kí­vánt. Tehát senki sem csodálkozhatott, hogy nem vége­z vele gyorsan még dr Nagy Mór sem, a­ki ped­g bő időt szentelhetett e föladatnak, mert legkevesebb dolga volt a városi tanácso­sok között. * Az idő kerekén lepergett — két esztendő. Ekkor — a múlt év nyarán — bekövetke­zett a kolozsvári rendőrség csődje, egy általános felfordulás, mely majdnem zendüléssé fajult. Talpra állott az utcza, majd az illetékes hatóság. Az addigi főkapitány igen rövid uton kitessékel­­tetett állásából és felszínre került a policzia minden ügyes-bajos dolga. Azaz hogy­­ nem épen minden Mert az annak idején elrendelt vizsgálatról nem esett semmi szó Pedig ugyancsak helyén való lett volna, ezt is szóba hozni akkor. És annyival kevé­bbé kellett volna a dolgot némába hagyni, mert a mult nyári felfordulás napjaiban épen dr. Nagy Mór ült a polgármesteri széken, tehát ugyanaz a férfiú, kit a rendőrségi vizsgálattal megbíztak vált! A főispán és a polgármester abban az idő­ben távol lévén, dr. Nagy Mór kezdetben egy­maga vezette az összes ügyeket. Gyűléseket tar­tatott, javaslatokat tett, erélyesen intézkedett és őszinte elismerésünkkel adóztunk buzgalmáért, szigorúságáért, melylyel ideiglenes új rendet csi­nált a policzán. Arról azonban megfeledkezett, hogy bár csak fölemlítse, hogy a fiókjában bizonyos vizsgálati akták hevernek, melyek nevezetes szolgálatot

Next