Magyar Polgár, 1902. április-június (25. évfolyam, 74-147. szám)
1902-04-01 / 74. szám
3 mindegyre újabb és újabb gáncsokat eszel ki a kibontakozás megnehezítésére. Ilyennek vehetjük az osztrák költségvetési bizottság előadójának egy nyilatkozatát, mely azt árulja el, hogy odaát junkumot akarnak fölállítani a valuta és a kiegyezés között. Látják, hogy a valuta rendezése szépen halad és már-már a befejezéshez, a készfizetés fölvételéhez jutott. Tudják, hogy ehez nagy anyagi érdekeink fűződnek. S habár ez Ausztriára nézve is hasonlóképpen áll, meg akarják nehezíteni elérését csak azért, hogy a kiegyezésnél újabb előnyöket csikarjanak ki maguknak. Azt hiszik, hogy ha a jelzett junkuimot fölállítják, ezért érnek Mi pedig nem azért említettük ezt föl itt, mintha következményeitől nagyon tartanánk. Hiszen helyesen jegyezték meg illetékes köreinkben, hogy hasonló fogásokhoz magyar kormány nem kapható. Csak jellemezni akartuk ezzel is azt a másik felet, amelylyel tárgyalnunk kell oly kérdéseket, melyekhez magyar érdekek is fűződnek. Mindazáltal megnyugvással nézünk mind e tárgyalások kimenetele, mind a végleges megoldás elé, mert jól tudjuk, hogy a Széllkormány szigorúan ragaszkodik az érdekeink megvédésére vonatkozó ígéreteihez s abban is bizonyosak vagyunk, hogy oly kormány, mely a mostani mértékekből engedne, Magyarországon nem állhatna fönn. E meggyőződéshez záradékul egy reményt csatolunk, amely a kereskedelmi szerződések kedvező megoldására vonatkozik. A német kancellár megígérte az olasz kormánynak, hogy az agráriusok követeléseit a tarifatételekben lejebb szállítja. Ez ígéret beváltása nálunk fog legnagyobb örömet okozni, mert a mi érdekeink leginkább követelik a tarifamérsékléseket. ellenes bűnök burjánzottak közöttük, még oly ritka gonoszságokat is jól ismerték, mit a nekromanczia, boszorkányság, ördögűzés, mert sokan voltak, akik a pokol hatalmától várták azt az oltalmat, amit az ég nem akart nyújtani. Eltűnt a szívekből. Mindaz, amit könyörületnek, vagy részvétnek hivnak, mindenkinek csak magára volt gondja. A betegeket mindnyájuk közös ellenségének tekintették és ha egyik szerencsétlen a pestis első lázrohamában szédelegve az utczán összerogyott, egyetlen ajtó sem nyílt meg előtte, hanem lándfadőlésekkel és kődobásokkal kényszerülnek, hogy elvánszorogjon az egészségesek utjából. A pestis nőttön-nőtt, a nyári nap perzselte a várost, egy csep eső nem esett, egyetlen szellőcske sem lebbent és a házakban oszlásnak induló holttetemek, meg a rosszul eltemetett hullák bűzt terjesztettek, mely összevegyült az utczák fülledt levegőjével és seregestül csalta oda a hollókat és varjakat, a mik fekete telegekként lepték el a falakat és tetőket. És köröskörül a város falain messziről került, csudálatos, nagy, idegen madarak ültek meg ragadozó csőrrel és lesben álló, horgos karmokkal, gubbasztottak és néztek le merev, sóvárgó szemekkel, mintha csak várták volna, mikor válik a szerencsétlen város egyetlen nagy sírgödörre. Épen tizenegy hete volt a pestis kiütésének mikor a toronyőrök és a magasabb helyeken tartózkodó emberek észrevették, hogy egy különös csapat kanyarodik be a síkságról az uj város utczáira a kormos kövek és fekete kimuradások közé. Egész sereg ember, úgy hatszáz körül, vagy még többen is, férfiak, asszonyok, öregek és fiatalok. Nagy fekete kereszteket hordoznak s fölöttük széles zászlók lobognak vörösen mint a tűz és vér. Énekelve nyomulnak , előre és kétségbeejtő panaszos hangok szállnak föl a csendes tikkadt levegőbe. Ruházatuk sötét szürke, vagy fekete, de valamennyien vörös jelvényt viselnek a mellükön. Közelebbről kivehető, hogy kereszt. Mert jönnek egyre közelebb. Nyomulnak előre a fallal szegett meredek utón, mely az óvároshoz vezet. Nyüzsgő tömege a sápadt arczoknak, kezükben ostort tartanak és vörös lobogóikra tűzeső van rajzolva, és a tolongásban ide-oda hajladoznak a fekete keresztek. A zsúfolt tömegből verejték, hamu, úti por és ódon tömjénszaga szállt fel. Már nem énekeltek, nem is beszéltek, nem hallszott egyéb, mint meztelen lábaiknak csapatosan tapongó zaja. Egyenként tünedeztek el a bástyakapu homályában és a másik oldalon világosságtól irtózó arczcal, félig zárt pillákkal bukkantak elő ismét a napfényre. Akkor megint fölhangzik az ének, a miserere ; még szorosabban tartják az ostorokat és erősebben lépdelnek, mint egy harczi dalra. Olybá tűnnek föl, mintha valami kiéheztetett városból jönnének ; arczuk beesett, csonkáik kiáltanak, ajkuk vértelen és szemeik alatt fekete karikák. A bergamóbeliek összecsődültek és csudálkozva, nyugtalanul néztek reájuk. Vörös, kidőzsölt arczok álltak szembe ezekkel a sápadtokkal s a kicsapongástól fáradt, lomha tekintetük földre sülyedt ezeknek éles, lángoló tekintete előtt; a gúnyolódó istenkáromlók bámész szájjal álltak e hymnusok hallatára. És valamennyinek ostora véres. A népet csodálatos megilletődés lógta el ezekkel az emberekkel szemben. De ez nem tartott soká és hamar lerázták magukról ezt a benyomást. A keresztvivők közt némelyek fölismertek egy bresciai félbolond vargát és ezzel az egész sereg azonnal nevetség tárgya jön. Meg aztán újság is volt ez a dolog, szórakoztató a mindennapos foglalkozások közt és mikor az idegenek a székesegyház felé haladtak, úgy mentek utánnok, mint ahogy valami komédiás bandát, vagy egy szelídített medvét szoktak követni. De amint mentek és tolongtak, kedvük szegetten érezték, hogy kijózanodnak ezeknek az embereknek ünnepélyességével szemben és átlátták, hogy ezek a vargák és szabók azért jöttek MAGYAR POLGÁR Politikai hírek. Kolozsvár, ápr. 1. A kereskedelmi törvény revíziója Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter kevéssel viszszalépése előtt Neumann Ármin dr. orsz képviselőt és kiváló jogászt kérte fel a kereskedelmi törvény revízióját tárgyazó tervezet elkészítésére. Hegedűs visszalépése után Neumann Ármin dr szükségesnek találta e tárgyban az új miniszterrel, Horánszky Nándorral tanácskozni, a mely tanácskozás a napokban megtörtént s abban Nagy Ferencz dr. államtitkár is rszt vett Ez alkalommal megállapodás jött létre a lényegesebb irányelvekre nézve, min°k folytán Neumann Armin dr. a tervezetet rövid időn belül el fogja készíteni. A hármas szövetség Rómából jelentik, hogy Prinelti vasárnap hosszabb kihallgatáson volt a királynál és előterjesztést tett a Bülow gróffal történt velenczei találkozás eredményéről. A király nagy érdeklődéssel hallgatta meg Prinettit és végül gratulált neki a sikerhez Hogy mi volt az eredmény, az kiviláglik az »Agenzia Italiana« hivatalos kommünikéjéből, amely így hangzik : A velenczei találkozásról szóló hírek kétségtelenné teszik annak politikai jelentőségét. Bülow gróf és Prinetti találkozása igen szívélyes jellegű volt. A két államférfinak módjában volt megállapítani azt, hogy mindkét részről fönnáll az őszinte óhaj arra nézve, hogy a két szövetséges állam közti benső viszony teljes egészben föntartassék és hogy a két ország közt kötendő kereskedelmi szerződések megkötésének nincs komoly alapja. Peticziók. Örley Kálmán margittai képviselő elleni peticzió ügyében a nagyváradi tábla befejezte a vizsgálatot és az iratokat már fölterjesztette a kúriához, mely az utóbbi tárgyalást május hónap 12 ére tűzte ki. Enyedy Lukács tápéi orsz képviselő ügyében a szegedi kir. tábla által eszközölt bizonyítási eljárás eredményét a kúria április hónap 28-án veszi tárgyalás alá, míg Valasek János verbói képviselő ügyében az utóbbi peticzió tárgyalását április 14-ére tűzte ki Mind a három ügy előadója Zachár Emil kúriai bíró. 1902. április 1. A város dolga. Kolozsvár, ápr. 1. Csodálatos dolog az az egész kavarodás, mely Kolozsvár törvényhatósági életét ez idő szerint bénítja és csütörtökön azzal nyert további állandóságot, hogy a közgyűlés a belügyi kormánytól miniszteri biztost és megfelelő szakközegeket kért, a városi közigazgatás összes ágainak megvizsgálására. Nagyjában előadva, ezek történtek . A belügyminiszter ezelőtt három esztendővel felhívta az illetékes hatóságot, hogy indítson szigorú vizsgálatot bizonyos rendőrségi mulasztások, netaláni visszaélések kiderítésére A közigazgatási bizottság erre nyomban kiküldötte a vizsgáló biztost, dr. Nagy Mór polgármester helyettes személyében. A vizsgálati anyag meglehetősen nagymérető és komplikált volt Sok munkát, utánjárást kívánt. Tehát senki sem csodálkozhatott, hogy nem végez vele gyorsan még dr Nagy Mór sem, aki pedg bő időt szentelhetett e föladatnak, mert legkevesebb dolga volt a városi tanácsosok között. * Az idő kerekén lepergett — két esztendő. Ekkor — a múlt év nyarán — bekövetkezett a kolozsvári rendőrség csődje, egy általános felfordulás, mely majdnem zendüléssé fajult. Talpra állott az utcza, majd az illetékes hatóság. Az addigi főkapitány igen rövid uton kitessékeltetett állásából és felszínre került a policzia minden ügyes-bajos dolga. Azaz hogy nem épen minden Mert az annak idején elrendelt vizsgálatról nem esett semmi szó Pedig ugyancsak helyén való lett volna, ezt is szóba hozni akkor. És annyival kevébbé kellett volna a dolgot némába hagyni, mert a mult nyári felfordulás napjaiban épen dr. Nagy Mór ült a polgármesteri széken, tehát ugyanaz a férfiú, kit a rendőrségi vizsgálattal megbíztak vált! A főispán és a polgármester abban az időben távol lévén, dr. Nagy Mór kezdetben egymaga vezette az összes ügyeket. Gyűléseket tartatott, javaslatokat tett, erélyesen intézkedett és őszinte elismerésünkkel adóztunk buzgalmáért, szigorúságáért, melylyel ideiglenes új rendet csinált a policzán. Arról azonban megfeledkezett, hogy bár csak fölemlítse, hogy a fiókjában bizonyos vizsgálati akták hevernek, melyek nevezetes szolgálatot