Magyar Polgár, 1903. január-március (26. évfolyam, 1-73. szám)
1903-01-02 / 1. szám
A kiegyezés. Az újév első reggelén a táviró azt az örvendetes hírt vitte szét az országban, hogy az ó esztendő utolsó óráiban a kiegyezési válság kedvező megoldást nyert, a tárgyalások eredményesen befejeztettek és a két kormány véglegesen megegyezett a javaslatokra nézve, miket a gazdasági kiegyezés ügyében nemsokára a parlamentek elé fog terjeszteni. Ez a hír ép oly váratlan, mint kellemes újévi meglepetés volt. Úgyszólván a legvégső pillanatig legyőzhetetlennek látszottak az akadályok, melyek a megegyezés elé tornyosultak. És a hosszas, súlyos harcz most egyszerre véget ért, a sötéten borús láthatár kitisztult, a válság elenyészett. „A csatából jövök — mondotta újévi beszédében Széll Kálmán miniszterelnök. — Hozzám tapad még a küzdőtér pora. Csak pár órával ezelőtt nagy küzdelem, nagy munka nyert befejezést... E küzdelemnek nincs győzelem, nincs vereség. Nincs győző, nincsen legyőzött. De van siker, van eredmény mind a két fél javára, mind a két fél előnyére.“ Ilyen szerény, minden ünnepeltetés elől kitérő szavakkal jelentette be tegnap a miniszterelnök azt a nagy győzelmet, melyet bámulatos erővel, kitartással folytatott harcz után Szilveszter estéjén vívott ki Magyarország érdekében. Eredményre nézve messzire kiható jelentőségű Szilveszter-nap volt ez — írja Vészi József a B. Naplóban. — Kora reggeltől késő estig tartott Bécsben a Széll Kálmán heroikus dologtevése, amely félig idegfeszítő munka, félig mesésen szívós, férfias küzdelem volt. Kilencz és tíz között este távozott el Körber, a magyar kormányelnök hotelszobájából. Mikor átlépte a küszöböt, Széll Kálmán a derekasan végzett munka s a győzelmesen befejezett harcz jóleső érzésével sóhajthatott fel: hála Istennek valahára ! E felsóhajtás a kiegyezési alku sikeres befejejezését pecsételte meg. Kora reggeltől fogva kétszer járt Szél Kálmán őfelségénél s négyszer értekezett kollégájával. Egész napon át változatlanul válságos maradt a kiegyezési kérdés állapota. A magyar ultimátummal szemben osztrák részről hajthatatlan ellenszegülés mutatkozott. Csak egy volt bizonyos egész napon át, hogy a koczkának még ezen az éjszakán kell eldőlnie, melyen az óév búcsúzkodik. A magyar kormányelnök el volt tökélve, hogy az új esztendőbe semmi szín alatt nem viszi át ama gyötrő, végzetes és egész közéletünk egyensúlyát veszélyeztető, valamint gazdasági fejlődésünket régóta megbénító bizonytalanságot, melyet a hoszadalmas, meddő alkudozás teremtett. Mi idézte elő a fordulatot, hogyan hárult el a hónapok óta makacskodó s még az utolsó nap folyamán is leküzdhetetlennek látszó akadály, miről folyt az elhatározás órájában azértekezés Széll Kálmán s az osztrák miniszterek közt, milyen természetű és tartalmú a megoldás, mely oly kíncs nehezen volt megtalálható, azt még csak sejteni sem lehet. De bizonyosan tudhatni egyet, azt, hogy csakis a magyar álláspont érvényrejutása útján jöhetett létre a békés kiegyenlítés. Az alternatíva az volt, egy vagy meghajol az osztrák kormány, vagy eztétörik a vámközösség. Ita tehát létrejött egyezség, akkor Széll Kálmán férfias állásfoglalása után biztosra vehető, hogy a valahára megszületett kiegyezés fölött az osztrák érdekkel is kiegyenlített magyar álláspont zászlója lobog- Egy álló esztendő óta folyik e kiegyezési hadjárat. Herkulesi munkát végzett és achillesi harczokat vívott Széll Kálmán ez év során, kezében a paizszsal tér vissza. Munkája eredményes, küzdelme sikeres volt. Újévi ajándékul magával viszi a magyar nemzet számára ama vámszövetséget, mely állandó és biztos alappal kínálja meg nemzetünk gazdasági fejlődését s melynek hazánkra nézve előnyös voltáért zálogul szolgál az a hősies szívósság, amelyet Széll Kálmán e szövevényes alku minden egyes tételénél érdekeink védelmezésére kifejtett. A Szilveszter-napi tárgyalásokról — szerdai táviratunk kiegészítéséül — még a következőket adjuk : A szerdai napon át is valamennyi faktor részéről lankadatlan buzgalommal folytak a fáradozások, hogy a két kormány közt a kiegyezés kérdésében a megegyezés létrejöjjön. Esti hat órakor őfelsége elnöklete alatt a Burgban ismét miniszteri tanácskozás volt, melyben magyar részről Széll Kálmán miniszterelnök, osztrák részről Körber miniszterelnök vettek részt. A tanácskozás közel háromnegyed órát vett igénybe. A király elnöklete alatt megtartott tanácskozás befejeztével Széll Kálmán miniszterelnök 1 órányi látogatást tett Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminiszternél. Esti 1/49 órakor megjelent a Sacher-szállóban gróf Széchenyi Gyula ő Felsége személye körüli miniszter, majd Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszter Spitzmüller osztályfőnök társaságában. A kormányférfiak Széll Kálmán minszterelnökkel (ki telefon útján értekezett a Budapesten időző Lukács pénzügyminiszterrel is) haladéktalanul tanácskozásra ültek össze. Valamivel később megérkezett dr. Körber Ernő osztrák miniszterelnök is és a tanácskozást az ő részvételével folytatták. A kormányférfiak konferenciája mintegy 1/0 órát vett igénybe és ez a tanácskozás eredményes volt, amennyiben az egyezség akadályait elhárítani sikerült és a vám- és kereskedelem-politikai viszonyok minden pontjára kiterjedő megegyezést értek el. Budapesten és Bécsben a kiegyezési tárgyalások befejeztével a következő hivatalos kommünikét adták ki: Ismételve folyt tárgyalások után ma sikerült a kivezető utat megtalálni, amelylyel az egyezség útjából a még fennálló akadályokat elhárították. * A döntő tanácskozás külsőségeiről a következő részleteket jelentik: A miniszterek tanácskozó szobájának tőszomszédságát teljesen megszállották a budapesti hírlapírók, akikhez estefelé a bécsi zsurnaliszták is csatlakoztak. Természetes, hogy az izgatottan várakozó csoport csak éppen a külsőségeknek lehetett tanúja; arról, ami odabenn folyt, semmi áron nem tudtak meg semmit. Valahányszor Széll Kálmán megjelent a szalonban, a magyar hírlapírók körülfogták és kérdésekkel árasztották el. Hasztalan. Széll mindig csak azt felelte: — Nem mondhatok semmit. Mikor a magyar miniszterelnök a kihallgatásról visszatért, megint csak így szólt a sürgető hírlapíróknak: — Nincs mit mondanom! Majd hozzátette : — Talán egy óra múlva közölhetek valamit! Egy óra telt el a legfeszültebb várakozás közepette. Végre jött Széll Kálmán. Ismét az előbbi kép : a magyar hírlapírók körülfogták és visszafojtott lélekzettel lesték ajkáról a szót. A miniszterelnök csak ennyit mondott : — Nincs mit közölnöm önökkel. Halavány sejtelme sincs senkinek arról, hogy mi van a kiegyezéssel. Amikor Széll eltűnt az ajtóban megeredt a találgatás , mi lesz a következménye a kiegyezés meghiúsulásának, egyszerű kormányválság, vagy kettős ? Amint igy vitatkozik a csoport, egyszerre új hír érkezik: az egybegyült miniszterek Körbert várják. Az izgatottság elérte tetőpontját. Féltíz órakor megjelent Körber. Az ajtók bezárultak s a szalonban megindult a találgatás Egyszerre csak megjelenik ismét Széll Kálmán. Mint futótűz terjedt el a hír, hogy a kiegyezés megvan. A magyar miniszterelnök csak ennyit szólt a hírlapírókhoz : — Azügy rendben van! Gróf Széchenyi Gyula siet a kabinetirodába, hogy ha a kiirály újév reggelén felébred, nyomban jelentsék az örvendetes hirt. A magyar hirlapirók meleg ovácziót rendeztek Széll Kálmánnak s a mint távozni készült, lelkesen megéljenezték. A miniszterelnök éjjel 11 órakor visszautazott Budapestre. MAGYAR POLGÁR 1903. január 2. Politikai hírek. Két uj főrendiházi tag. A hivatalos lap ujesztendei száma a következő legmagasabb királyi kéziratot teszi közzé : A főrendiház szervezetének módositáról szóló 1885. VII. t.-cz. 5. § a alapján magyar minisztertanácsom előterjesztésére dr. Chorin Ferencz volt országgyűlési képviselőt és Rákosi Jenő írót élethossziglan a főrendiház tagjaivá kinevezem. Kelt Bécsben, 1892. évi deczember hó 14-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Széll Kálmán, s. k. A két uj főrend, bár mindegyik más munkakörben, hosszas, kitartó, mindvégig hű és hazafias munkában és küzdelemben töltötte el élete javát. És mind a kettő régen kivívta polgártársai becsülését, sőt szeretetét is. A főrendiházba való kinevezésük nemcsak nekik s általuk egész élethivatásuknak szolgál becsületére, hanem magának a főrendiháznak is, ahova tiszta, független jellemet, nagy tudást és hasznos élettapasztalatot visznek be. A függetlenségi párt üdvözlete A függetlenségi párt tagjainak élén tegnap Kossuth Ferenczet az újév alkalmából Krasznay Ferencz üdvözölte, biztosítván őt a párt ragaszkodásáról. Kossuth megköszönte a bizalmat, hosszabb válaszában kiterjeszkedett az ellene utóbbi időben elhangzott vádakra, melyeket megcáfol, kérve a párt további támogatását. A kiegyezésről egyelőre nem nyilatkozhatik, mert annak lényegét még nem ismeri. Csupán annyit mondhat, hogy ha az az ország érdekeivel ellenkeznék, minden rendelkezésre álló parlamenti eszközzel küzdelemre szállana ellene. Lambsdorff gróf Bécsben. Lambsdorff Vladimir gróf tegnap reggel 9 órakor Pétervárra utazott Bécsből, ahol két és fél napot töltött. A miniszter ezt az időt nagyrészt komoly munkának szentelte ; sűrűen tanácskozott még tegnap is úgy Goluchowski Agenor gróf közös külügyminiszterrel, mint Kapnist gróf bécsi orosz nagykövettel. Lambsdorff missziója — ez iránt kétség fönn nem forog — a balkán félszigeti helyzettel szemben Magyarország, Ausztria és Oroszország által a nyugalom és a status quo föntartása érdekében egyetértőleg teendő lépésekre vonatkozott. Lambsdorff gróf tegnapelőtt reggel nyolcz órakor megjelent Liechtenstein herczeg első főudvarmesternél, hogy átadja neki újévi szerencsekivonatait a Felség részére. Délután a nagyköveteknél tett látogatást, este pedig részt vett azon az ebéden, amelyet Ferencz Ferdinánd főherczeg adott a tiszteletére. A nap folyamán Jenő főherczeg és Rainer főherczeg személyesen viszonozták a gróf tisztelgését. Lambsdorff gróf tegnap délután 1 óra 20 perczkor húsz perczig tartó bucsukihallgatáson volt ő Felségénél. Délelőtt Dietrichstein herczeg szárnysegéd átadta Lambsdorff grófnak a király ajándékát, ő Felségének remekművű keretbe foglalt nagy kvartformájú arczképét.