Magyar Polgár, 1903. április-június (26. évfolyam, 74-144. szám)

1903-04-01 / 74. szám

1903. XXVI. évfolyam. Kolozsvár, szerda, április 1. 74. szám. Ei0fix*14«l árak: tévre 38 kor . fél évre 14 kor., negyed iv­­re 7 k* egy hónapra 3 k. 40 f. —Egye* */ini 10 f. Megjelenik naponként, az ünnepük kivételével. Felelőt szerbreazto: HEGYESY VILMOS. Fötterketzlö: Br. FEILITZSCH ARTHUR. Kiadó ét laptulajdonos: AJTAI K. ALBERT Szerkesztőtég: Farkas-utcza 8. sz. Hirdetések : cm. 8 fill., ny fillér petit sora 40 f. Kiadóhivatal: Deák Ferencz-utc­.a 4. sz. A román agitáczió. Kolozsvár, ápr. 1. II. Távol áll tőlünk az aggodalom, hogy a román agitátorok hóbortos álma valaha megvalósulhatna és akár az­­osztrák ossz-­­s birodalom “-nak (a­hova beleértik Magyar­­országot is) nemzetiségek szerinti szét­esésétől, akár pedig Bukarestből kiinduló román országhódítástól komolyan tart­hatnánk. De ha tekintjük a rohamosságot, mely­­lyel igazi áradattá növekedett az a hazug­ságok tócsája, a honnan a román ultrák követelései támadtak ; ha látjuk, hogy az egykori pórlázadá­sok népe, melynek akkor jobbágyi sa­­nyargattatás adott fegyvert a kezébe a földesúr ellen és melynek legelső faji tö­mörülését e minden politikai indokot nél­külöző lázongások idézték elő, — most, vezetői által, mint önálló politikai jogokat követelő „nemzet“ áll a magyar lakások elébe, megtagadván, bitorlásnak nevezvén a magyar államiságot és új közjogi formá­­cziót sürgetvén az ezredéves országszerve­zetben , ha megfigyeljük, hogy miként csi­náltak történelmet maguknak; és az 1848-ban fakasztott erdélyi lázadást mi­ként vetkőztették ki valódi jellegéből, ,nemzeti jogokért" folyó szabadságharcz­nak purifikálván azt; ha tapasztaljuk, hogy e vérontás kö­vetkezményeit és az elnyomatási kor­szak magyar­ pusztító államférfiainak gyű­löletes és képtelen intézkedéseit miként izmosították jogalap­pá népük szemében ; ha meggyőződünk, hogy az ekként felgyülemlett hóbortos eszmékből, hazug­ságokból és soha törvényerővel nem bírt rendelkezésekből — mily bámulatos fur­­fanggal és kitartással építettek a túlzó politikusok valóságos nemzeti alkotmányt a román nép számára; pontokba foglalt és részletesen megokolt alkotmányt, me­lyet jól szervezett agitáczió terjeszt a nép között és melybe úgy beledisputálták ma­gukat, hogy most már talán a „nemzeti költemény“ szerzői is való igazságnak te­kintik ezt; ha nap-nap után szemléljük, hogy Romániában miképen száll egyre növe­kedő mértékben az emberek fejébe az „erdélyi kérdés“, melynek az a grava­­mene, hogy a magyarok brutális önkény­nyel tiporják a románok históriai jogait, elrabolták politikai önállóságukat és meg­engedhetetlen módon bitorolnak minden földi jót, mely ebben az országban, a ro­mánokat illeti; és ha végezetül látjuk, hogy a szünet­len politikai agitáczión kívül a román ve­­­­zetők idehaza czéltudatos és elég sikeres­­ közgazdasági tevékenységgel növelik a románság anyagi erejét, oly czélból, hogy azt majd politikai téren érvényesíthessék : mindezt látva, tapasztalva, lehetetlen­ség a kierőszakolt és folyton felszínen tartott „román kérdés“-t nagyobb figye­lemre nem méltatnunk, mint a­mennyiben azt eddig részeltettük.­­ Mikor hasonló fejtegetésekben a ma­gyar újságíró idáig jut, akkor az követ­kezik, hogy felhívja az­­ állami hatal­mat, hogy nyúljon bele erélyes kézzel az agitácziók szövedékébe; sújtsa példaadó szigorral az izgatókat, a­kik mételyezik a népet, szerezzen kellő módon érvényt a meghurczolt állami tekintélynek és biz­tosítsa a rendet, nyugalmat. Hiszen bizonyára ez is feltétlenül szük­séges. És az állam eléggé meg is teszi ezen a téren a magáét. A kormány éber figyelemmel kíséri a nemzetiségi mozgal­makat és mindenütt közbelép, a­hol e betegségnek komolyabb tünetei mutat­koznak. Kétségkívül külképviseletünk se mulasztja el kötelességét, ha itt-ott a kül­földi nemzetiségi akc­ió fékezése érdeké­ben tenni kell valamit. A­mi pedig bíró­ságainkat illeti, azok — mint az köze­lebbről is több esetben történt — példás büntetéseket mérnek olyan agitátorokra, kik a vádlottak padjára kerülnek. És mindezek mellett az állam, a kor­mány c­éltudatos telepítési politikával és egyéb helyes intézkedések egész soroza­tával törekszik a magyar erőket bizto­sítani, fejleszteni és ellen­állóbbá tenni. De a nemzetiségi törekvések ellen­súlyozása nemcsak állami feladat. Hanem egyúttal elsőrangú társadalmi feladat A magyar társadalomnak kell egyetem­­legesen öntudatra, nemzeti kötelességér­zetre ébrednie a veszedelmekkel szemben, melyek minket a nemzetiségi agitácziók­­ban fenyegetnek. Azt a figyelmet, érdeklő­dést nemzeti érzést, hazafias lelkesedést, TÁRCZA. A „Teremtés“. — Haydn József oratóriumáról. — Irta : Illetty Károly Haydn József életének utolsó éveiben érte el művészetének s népszerűségének tetőpontját a „Teremtés“ czímű oratóriumával. A Teremtés 1795—98-ig készült. A mű­ meg­írása a 65 éves mesternek sok megerőltetésébe került. Ifjúi hévvel s vallásos kedélylyel fogott a mű megírásához, mely a lehanyatló 18. sz. legnagyobb zenei eseménye lett. Haydn Hiindl hatása alatt lett oratórium íróvá, kinek műveivel közvetetlen hatásukban első londoni utazása alkalmával (1791) ismerkedett meg. Korainak hatása Hiindlre emlékeztet, úgy­szintén a szerkezet is hármas beosztásával. A Teremtés eredeti szövegét Lidley angol költő Milton Elveszett paradicsoma nyomán irta meg Handl számára. Haydn második londoni utazása alkalmával magával hozta az angol szöveget, melyet barátja van Swieten Gottfried német nyelvre fordított s Haydn gazdag zenei fantá­ziájához alkalmazva átalakított. Haydn ezen művében sokszor előtérbe lép a zenekar nagymestere. Zenei szempontból igen szép a bevezetés. A mintegy 00 taktusra ter­jedő zenekari bevezetés a teremtés előtti álla­potokat, a chaost akarja érzékiteni mielőtt a teremtő szava elhangzott. A kezdő, diszonans akkordok fantáziánkat komor körbe vonják, a­hol csak fájdalmas sóhajok s szomorúság ural­kodnak. A­ komoly c-moll akkordjai közé a Des­­­bírnak közbe szőtt akkordjai derűs sugarakat vetnek. A sötétség küzdelme a világossággal mesteri modulatiokban, drámai rövidséggel ját­szódik le. A győzelmeskedő világossággal szem­ben a h­aos titokzatos légkörének rémes árnyai elhalványodnak s csak itt-ott törnek elő rejte­­keikből s titokzatosan csattogtatják szárnyaikat a fafuvók kara felett. Ezt a rövid bevezetést nyomon követi a te­remtés történetének elbeszélése. Három arkan­gyal Raphael (bass), Gabriel (soprán) és Uriel (tenor) beszéli el fölváltva a teremtés nagy mun­káját. A hat napnak teremtése különböző ké­pekben vonul el előttünk. Minden napnak mun­káját az égiek kara egy-egy szép himnuszszal fejezi be. Az első nap teremtését Raphael beszéli el egy rövid recitativoban, mely után a kar veszi át a szerepet. A kar szavaira : „És jön világos­ság“, a zenekarnak eddigi komor hangú e-moll akkordjait egyszerre, mintegy vakítóan C-dúr akkordok váltják föl. A világosság diadala a sötétség fölött teljes. A trombiták s harsonák megszólalnak. Az egész zenekar fortissimókban kitörő hangáradata diadalmasan hirdeti a vilá­gosság diadalát. Megkapó, fenséges ez a rész. A második napon dörgés s villámlás között teremti Isten az égboltot. Az elemek és sötétség szellemeinek utolsó karcza a támadó világosság­gal, míg végre a pokolsereg rémülve nyargal az örök sötétség birodalmába. A harmadik nap teremtése, a vizeknek el­választása a szárazföldtől. Raphael recitativoja (5. sz.)* nagyon érdekes s gazdag hangszerelésű áriába megy át (6. sz.). A szöveg szavait vál­tozatos színekkel festi a zenekar. Haydn a fes­tői motívumokban kifogyhatatlan. A hullámzó tenger, a tornyosuló hegyek s a csevegő patak megjelenését találó, rövid zenekari képekben tudja festeni. Különösen szép Gabriel áriája (8. sz.). E dallam régies motívumai s */8 taktusa daczára is középső tételében meglep az érze­lem bensőségével s mélységével. Egyes nüan­­szait nem tudjuk eléggé csodálni. ♦‘A zárójelbe tett számok a konzervatórium mű­sorának számaival egyeznek.

Next