Magyar Polgár, 1903. április-június (26. évfolyam, 74-144. szám)
1903-04-01 / 74. szám
, melyet töméntelen más — kevésbbé fontos — kérdésnél szoktunk elpazarolni, egyelőre mind a nemzetiségi kérdés körül kellene csoportosítanunk. És nemcsak szólni, h hanem tettel is közreműködni kellene mindnyájunknak abban, hogy ennek az országnak egységes voltát és magyar nemzeti jellegét a nemzetiségi fondorlatok ellen megoltalmazzuk, biztosítsuk, hódító erőre emeljük. Azonban a magyarság nem ér rá ilyesmire. Egyszerűen nincs érzékünk még ahoz sem, hogy legalább kellőképen észrevegyük, komolyabb figyelmünkre méltassuk a belső ellenséget, mely a magyar nemzeti állam ellen tér és kultúrában s vagyonban — a hódítás e két hatalmas eszközében — a mi rovásunkra is egyre gyarapodik. A magyar társadalom, mely szerfölött sokat politizál, épen csak azzal a politikai kérdéssel nem szeret foglalkozni, mely érdekeit a legérzékenyebben érinti: a nemzetiségi kérdéssel. Akármilyen durvák a támadások, melyeket ellenünk intéznek, ezek ellen nincs nemzeti közvélemény. Akármilyen nyilvánvalók a magyar társadalmi kötelességek, melyeket saját nemzeti egyéniségünk ápolásában, kultiválásában más ajkú honfitársaink szimpátiáinak megnyerésében, az agitáció ellenőrzésében és okos ellensúlyozásában teljesítenünk kell: ezen a téren nincs egyetemleges nemzeti kötelességérzet. Akármilyen megdöbbentő perspektívát nyit előttünk egy-egy jelenség, mely a nemzetiségi hódítás sikereit bizonyítja: a magyar társadalom legfeljebb egy-egy pillanatra állapodik meg ennél, szedte vettézik egyet és a következő perczben elfelejti az egész kellemetlenséget Így hanyagol el a társadalom minden feladatot, mely a nemzetiségi kérdésben és speciálisan a román agitáczió ellenében az ő figyelmes érdeklődésére, hazafias és okos munkásságára vár. A teremtés első része a negyedik nap teremtésének munkájával zárul be, mikor Isten az eget a csillagokkal s a többi égi testekkel ékesíti. Uriel (12 sz.), recitativájának két kiemelkedő pontja van. A zenekar egy rövid erescendoban a napfelkeltét festi. A hold megjelenése iíz rövid, de igen hangulatos taktusba van összeszorítva. Ebben a részben kiemelkedik a népszerű kar (13 sz.). C-durban érdekesen felépített fugájával, mely Händl Alleluja korával a legnépszerűbb oratóriumi kar. A teremtés ötödik napjával kezdődik a mű második része. Gabriel csak vonós hangszerektől kísért recitativoban (14. sz.) mondja el az állatvilág teremtését A teremtés rendje a bibliai teremtéssel ellentétes, mert a lég szárnyasaival, a sassal, pacsirtával kezdi s folytatja a viziállatok teremtésével (10. sz.). A terzett (18. sz.), visszatekintés a teremtésnek eddigi munkájára. Az egész műben ez a szám fejezi ki leginkább a 19. sz. zenei ízlését, ezért érdekes. Hosszú, terjedelmes rész a hatodik napon a föld élőlényeinek teremtése. Raphael nagy recitativoja (21. sz.) telve van sok, az állatvilágot jellemző festésekkel, apró naivitásokkal E miatt zoológiai áriának is szokták nevezni. Különben hálás előadási darab. A meglepő kedvességei pastorál-thémára (A-dúr) s a hegedű tremolói után, melyekkel a levegőben repkedő bogarakat festi, a zenekar következik az erősen hangszerelt maestoso (22. sz.). Az ég teljes pompájában fénylik s ragyog, a töldet az élő teremtmények népesítik be. A teremtés munkája azonban még nincsen befejezve, hiányzik a teremtés koronája: az ember. Az ember, a teremtő képmását ünnepli Uriel (24. sz.). Ezzel a teremtés nagy műve bevégződik. Az égi seregek nagy kara hangos örömmel ünnepli a teremtés befejezését. A dicsőítő kar (26., 27., 28., 37.), három számra oszlik, melyeknek zenei motívumaiban Haydn Isten fenséges hatalmát domborítja ki. A harmadik rész mintegy függelékképen a teremtéshez paradicsomi jeleneteket tár föl. Az első emberpár Isten szolgálatában s a pompás természet élvezetében boldogan él a paradicsomban. Ez a rém, duett-jellegű. Ádám és Éva tekintetéből öröm s hála sugárzik, ajkuk háladalokat zengedez a teremtő dicsőítésére. A boldogságnak ez a tsilázadása csak olyan szívből eredhetett, mint Haydné, kinek alapvonása a szivjóság, jámborság s érzelmeinek tisztasága volt. A költő gyermeki tiszta szive a zárókar (34. sz.) mélyen átérzett kettős fugájában méltó búcsúszavakat rebeg a nagy esemény befejezéséért. * * * A teremtést először egy zárt főúri társaság előtt adták elő Bécsben 1798. április 29., 30-án, a Schwarzenberg palotában. Nyilvános előadásra 1799. márczius hó 19. került Bécsben, a Burgszinházban. Ettől kezdve a Teremtés szerzőjének állandó elismerést, érdemeket, kitüntetéseket s babérokat szerzett. Pária 1800-ban Haydnt az Institut National kültagjává választotta s arczképével ellátott aranyérmet veretett tiszteletére. Haydn pápa egyszerre a bécsiek legünnepeltebb egyénisége lett. De a 70 éves aggastyán nem sokáig élvezhette e kitüntetéseket, teremtő ereje megtört, dallamforrása kiapadt. Meghalt 1809. május 31-én, Bécs ostroma alkalmával. Temetése a háborús idők miatt csendes, egyszerű volt. 1820-ban, a műtörténelemben sok érdemeket szerzett Esterházy-család, Kismartonban temettette el Haydnt. E helyhez sok szép emléke fűzte a nagy zeneköltőt Kismartonban van a várkápolna, melynek orgonája mellett sokat ült Haydn, felette van a herczegi család imaterme, melynek szekrényei Haydn kéziratait őrzik. Itt van egykorú arcképe is, a mint kényelmes öregszékben hangjegyekkel boritott asztal előtt ül. Itt irta 119 symphoniájának s 83 vonósnégyesének legnagyobb részét, a melyekben művészi kincsekkel ajándékozta meg az emberiséget s halhatatlan nevének örök emléket emelt. MAGYAR POLGÁR 1900. április 1. Politikai hirek. Kolozsvár tpr 1. A Házelnök beszéde. A tápéi küldöttséghez, mely tegnap Kelemen Béla orsz. képviselő vezetése mellett nyujtott át kérvényt a katonai javaslatok ellen, — a következő beszédet intézte Apponyi Albert gróf: Tisztelt polgártársak ! Megjelenésüket, amelylyel nem személyemet akarják megtisztelni, hanem azt a magas közjogi méltóságot, amelyet a képviselőház bizalmából elfoglalok, tehát magát a képviselőházat, ily értelemben szívesen veszem és köszönöm. Ha szónokuk azt mondta, hogy a katonai javaslatokat ellenző képviselők támogatására is jöttek, úgy én erre visszhangot nem adhatok. Ne forogjon fenn egyáltalán semmi félreértés oly irányban, mint hogy ha e küldöttségek fogadása által bármely politikai mozgalmat támogatnék, mert ezt állásomból kifolyólag sem tehetném. Az én szerepem csak az, hogy a közvélemény bármely árnyalatának törvényes megnyilatkozását átvegyem és a Háznak átadjam. Szónokuk kiváló melegséggel hivatkozott Ősi alkotmányunkra Valóban a nép összes jogainak és szabadságainak ez az egyetlen erős vára. És ha vannak, nem tagadom, erre vonatkozó aggodalmaim, úgy bizalmat merítek a magyar nemzet hagyományos alkotmánytiszteletéből, amely bizonyára mindnyájunk lépéseit irányítani fogja e Házon belül is, kívül is. ORSZÁGGYŰLÉS. — Saját tudósitónktól. — Budapest, márcz. 31. Borús időben gyülekeztek a parlament elé a vidéki küldöttségek, a melyek állandó hátterét képezik ma már a katonai javaslatok tárgyalásának Az ülést is épen a fogadtatások miatt Apponyi gróf helyett Dániel Gábor alelnük nyitotta meg és több napirend előtti felszólalást jelentett be. Előbb azonban harsány éljenzés hangzott fel. Lukaics László pénzügyminiszter benyújtotta a készfizetések felvételéről szóló javaslatokat, melyekben a Széll-kormány egy igen jelentős vívmányát üdvözli az ország. Ezzel is szaporodott a fontos, sürgős teendők száma. A kormány újabb és ujabb bizonyságát szolgáltatja lelkiismeretes, buzgó munkásságának, a parlamenti kisebbség pedig makacs kitartással akadályozza, hogy ez a munkásság mentői előbb gyümölcsözővé válhassék. Ma a napirend előtt Rátkay László vádolta a pénzügyi bizottságot, hogy nem érdeklődik a bizottsági ülések iránt. Panaszolta azt is, hogy a hírlapoknak szánt tudósítás szerkesztése körül hiányok vannak. Azután pedig megtámadta a pénzügyminisztert, akinek ajkára olyan nyilatkozatot adott, mintha a tegnapi bizottsági ülésen a magyar bírói kart megsértette volna. Lukács László pénzügyminiszter először rektifikálta Rátkaynak a pénzügyi bizottságra és a hírlapi tudósításokra vonatkozó megjegyzéseit. A saját tegnapi nyilatkozata ellen történt kritikára pedig ezeket mondotta . A t. képviselő úrnak felszólalása, mint maga is bevallotta, odairányult, hogy megbélyegezzen engem olyan nyilatkozatokért, melyeket a tegnapi ülésen tettem. Hát a t. képviselő úr tetszésétől függ az, hogy teszi-e vagy nem ; én azonban ki kell hogy jelentsem, hogy ezt a megbélyegzést egyáltalában nem fogadom el és nem érzem magamat általa abszolúte érintve, mert semmiféle ily nyilatkozatot nem tettem, amit itt a Ház színe előtt nem ismételhetnék és aminek helyességéről meg ne volnék győződve. Az, amit én mondtam, körülbelül a következő volt: A bírósági tisztviselők fizetése tekintetében felhangzó kívánalmak és kérések legfőképen két motívumra vezethetők vissza és két dologgal indokoltatik meg az a kívánság, hogy a bírói tisztviselők más elbánásban részesüthessenek, mint a többi tisztviselők. Az egyik indok az, hogy követelik, hogy a bíró anyagilag olyan szituációba juttassák, hogy anyagi gondokkal ne kellessék küzdenie és így függetlenségét minden irányban megőrizhesse. Ezt az elvet én teljesen korrektnek, helyesnek tartom, kívánatosnak tartom bíráinkat úgy fizetve látni, hogy anyagi gondokkal ne kellessék küzdeniük. Nem fogadom el azonban ezt az elvet olyannak, mely csak a bírói tisztviselőre alkalmazandó, mert szükségesnek tartom, hogy az adminisztratív tisztviselők is úgy szituáltassanak anyagilag, hogy függetlenek legyenek, mert valamint a bírák fontos és kevésbé fontos ügyek