Magyar Polgár, 1904. január-március (27. évfolyam, 1-74. szám)

1904-01-02 / 1. szám

ey­ ségesebb, helyesebb mederbe való tere­lésére. (1­­elyeslés.) I­z volt a czél, a­melyre első sorban kellett törekedni. Fájdalom, az első pilla­natban úgy nézett ki a helyzet, miszerint alig lehetett reménységünk arra, hogy ezt a czélt, úgy, a­hogy óhajtottuk s úgy, a­hogy óhajtjuk ma is, t. i. ismétlem, pártkülönbség nélkül a nemzet jobbjainak közreműködésével sikerüljön megvalósítani. Ez azt a parancsoló kötelességet hárította volna­ nemcsak miránk, a kormányra, a többség minden tagjára is, hogy ha máskép nem megy, saját erőnkből, szembesz­ólva minden ellenséggel, mentsük meg a­­ ti­zet számára a jövő fejlődés alapj­ait. (Élénk helyeslés.) Hála Istennek, épen akkor, a­mi­b­en azt lehetett hinni, hogy elemi erővel tör már ki a végső küzdelem, beállott a jobb fordulat lehetősége, beállott a lehetősége annak, hogy az ellenzék túlnyomó része is abbanhagyja a küzdelem e káros mo­dorát , hogy izolálva, magára maradjon egy kisded csapat, a­mely az obstruk­­c­ióját tovább is folytatja. Én azt hiszem, t. barátaim, hogy ilyen viszonyok között meg kellett változnia taktikai magunk tartásának, mert hiszen nagy, elvi kérdésekben tranzignálást, front­változtatást nem ismerek, nem is fogok ismerni soha, de a taktikának a pillanat igényeihez kell alkalmazkodnia (Úgy van !) és a változó viszonyokhoz képest kell módosulnia. S a­midőn azt láttuk, hogy megvan a hajlandóság az ellenzék nagy részében is, visszatérni a magyar parla­­mentarizmus nemesebb és tisztább tradí­­c­ióihoz, akkor hiba lett volna a mi ré­szünkről ennek útjába nehézségeket gör­díteni és megakadályozni azt a fejlődést, a­mely hála istennek ma már beállott, hogy az ország közvéleményének túlnyomó többsége, a parlamenti pártok komolyabb és hazafiasabb része elítéli az obstruk­­c­iót s hogy a parlamenti küzdelemnek e nemét ma már csak egy csekély töredék vívja tovább. Igaz, meglassította eljárásunkat, akc­ión­­kat ez a körülmény. Igaz, konkrét ered­ménynyel ma sem számolhatunk be és csigaléptekkel közeledünk csupán ahhoz, hogy legalább a nemzet érdekében leg­égetőbben szükséges javaslatok törvény­erőre emelkedjenek. De én azért ma mégis arra kérlek benneteket, t. bará­taim, hogy ne veszítsük el türelmünket s ne térjünk le arról az útról, a­melyet az utolsó hetek alatt követtünk. (Helyeslés.) Kérlek erre azért, mert először is nem tudom föltenni magyar emberről, senkiről, azt a c­inikus konokságot, hogy akkor is, mikor világosan sérti a nemzet érde­keit, akkor is, midőn világosan ellentét­ben áll a közvéleménynyel, világosan ellen­tétben áll a parlament túlnyomó nagy több­ségének akaratával, a végletekig akarja ezt az ellentállást folytatni. (Úgy van !) De kérlek azért is, mert ha akarná is, nem képes a végletekig folytatni, mert ha­­ lassan is, ha kellemetlenségek árán is, az ország és a magyar nemzet sok tekin­tetben való károsításával is, de ily csekély számú töredék ellenállását még ezen a módon is sikerülni fog legyőzni. Végre pedig kérlek azért, mert ezek az urak, a mellett a nagy kár mellett, a­mit az országnak okoznak, akaratuk el­lenére egy nagy szolgálatot is tesznek a közügynek, nagy szolgálatot azért, mert bemutatják az obstrukc­ió káros követ­kezményeit a maguk teljességében. (Élénk helyeslés.) bemutatják teljes tarthatatlan­ságát annak, hogy egy pár ember így tehesse tönkre a nemzet érdekeit. (Zajos helyeslés.) hogy egy pár ember így akaszt­hassa meg a nemzeti akarat érvényesü­lését. (Úgy van!) Ebben ne akadályozzuk mi meg ezeket az urakat, hogy e szolgá­latot megtegyék és majd szedjük le an­nak gyümölcseit akkor, midőn azok meg­érettek . (Úgy van!) szedjük le, ismétlem, lehetőleg úgy, hogy ebben a munkában, a magyar parlamentarizmus konszolidác­ió­­jának nagy munkájában pártkülönbség nélkül vehessen részt minden komoly po­litikus. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, elégedjünk meg inkább kevesebbel, mint talán óhajtanék, ha sikerül azt közmeg­nyugvásra, az összes komoly politikai tényezők belenyugvásával keresztülvinni. (Úgy van! Tetszés.) Mert, azt hiszem, tel­jesen így érünk ezért, így érjük el azt a magasztos czélt, a­mely mindenekfelett lebeg előttem, hogy a magyar parlamen­­tarizmust ismét egészséges alapokra he­lyezzük. (Élénk helyeslés.) hogy az ismét a magyar nemzet elitjének magas elvi­­ alapokon nyugvó mérkőzési tere legyen, s hogy ismét a magyar közéletnek oly­­ szentélye legyen, a mely tekintélyt sugároz­­ mindenfelé, a­mely rokonszenvet, tiszte­letet parancsol és ébreszt mindenkiben, mert hiszen­ a m­agyar nemzetnek legna­gyobb érdeke ebben rejlik. Ezt a czélt — mondom — így tudjuk a legjobban biz­tosítani. (Élénk helyeslés.) És ha e czélt elérhetjük, akkor itt­­ lesz előttünk a produktív, az eredményes­­ működés tere, akkor küzdhetünk mi min- i­den téren elveink megvalósítása mellett; küzdhetünk mindenekelőtt a 67-es politika védelmében és fentartásában és érvé­nyesítésében, a­melyhez rendületlen hű­séggel ragaszkodunk; nekünk, t. barátaim, hivatásunk a közélet jövő harczaiban is szeplőtlen tisztaságában védeni meg és képviselni a 67-es kiegyezési alapot; kép­viselni, megvédeni és becsületesen hajtani végre annak közjogi tételeit (Úgy van!) ragaszkodni annak politikai tartalmához is, ahhoz a tartalomhoz, a­melynek egyik sarkalatos kiindulási pontja és alaptétele az a nagy igazság, hogy a magyar nem­zet életéből a meddő, sérelmi vonatkozású pontokat ki kell küszöbölnünk és ki kell kapcsolnunk, hogy a magyar nemzetnek nagy érdekei a dinasztiának nagy érde­keivel s jól felfogott nagyhatalmi érde­kekkel teljes kapcsolatban vannak, (Úgy van !) hogy ennek folytán bizalmatlanságra, súrlódásra a nemzet és a dinasztia között szükség nincs, úgy az egyik, mint a má­sik tényezőnek eminens érdekét képezi, hogy vállvetve szolgáljuk azon nagy ér­dekeket, a­melyek mindnyájunknak közös érdekei, (Úgy van!) de egyúttal a 67-es kiegyezési politika védelmében a mi hiva­tásunk az is, hogy tettekkel bizonyítsuk be, hogy bizonyítsuk be a magyar nem­zet anyagi, szellemi és erkölcsi erejét minden téren fokozó és fejlesztő c­éltuda­­tos politikával azt, hogy tévednek, a­kik azt állítják, hogy a 67-es kiegyezés le­kötötte, megzsibbasztotta a nemzet erejét, hogy ellenkezőleg, nekünk van igazunk, a­kik ezen az alapon látjuk a magyar nemzet fejlődését legjobban biztosítva. (Élénk helyeslés.) és akkor lesz alkalmunk, t. barátaim, minden téren odaadó szorga­lommal szolgálni a szabadelvűségnek po­litikánk azon nagy elvi követelményeit is, a­melyekben azután hiszem, "hogy párt­különbség nélkül fogunk vállvetve működ­hetni a háznak olyan tagjaival is, a­kiket a 67-es kiegyezési politika tőlünk elválaszt. Hogy mikor jutunk el ehhez a poli­tikai helyzethez, azt persze nem tudjuk.­­Halljuk! Halljuk !) Jövendőmondással fog­lalkozni nem szoktam, lehet, hogy hosszú, nehéz küzdelem választ még el ettől, a nemzet érdekében annyira kívánatos ered­ménytől; de, t. barátaim, én teljes biza­lommal és teljes reménynyel nézek a küz­delem elé is; bizalommal és reménynyel, mert, bárminő sötét aggodalmakkal is töltsön el sok minden, a­mit magam kö­rül látok, kishitű abban a tekintetben nem voltam soha és nem vagyok ma sem, hogy rendületlenül bízom a magyar nem­zet politikai belátásában, a­melynél nem fog siket fülekre találni egy tettre hivó, öntudatos, erőteljes férfiszó és bízom ren­dületlenül abban a tettre kész kitartás­ban, a­mely ennek a pártnak minden tag­ját kell hogy áthassa. (Élénk tetszés.) A közelmúlt küzdelmei lélekemelő ta­núságot tettek a mellett az elhatározás mellett, a mellett a harczi kedv, a mellett a megbízhatóság mellett, a melyet e párt minden tagja tanúsított. Fogadják ezér­t az ország, a haza nevében hálás szívből fakadó köszönetemet. (Élénk helyeslés.) és ha ti, ti barátaim, cserében azért a ren­dületlen bizalomért, a melylyel én iránta­tok viseltetek, idehozzátok a ti bizalma­toknak fényes jelét is, hát engedjétek meg, hogy, ha talán aggaszt is az a gon­dolat, vájjon baráti jóindulatotok nem tesz-e elfogulttá benneteket, vájjon nem becsüli­­tik-e túl azon erőt, a melyet én a közügy szolgálatába állíthatok s vájjon nem fog-e csalódás érni benneteket: engedjétek meg, hogy egy körülményben keressek meg­­nyugvást és reményt (Halljuk! Halljuk !) és ez az, hogy tagadhatatlanul mindig er­ő rejlik abban, ha egy becsületes ember egy igaz ügygyel teljesen, a maga egész va­lójában összeforr. (Élénk tetszés és he­lyeslés.) Arról pedig biztosíthatlak benne­teket, hogy az az ügy, a­­melynek szol­gálatára vállalkoztunk, az az ügy rendel­kezik egész valómmal. Szolgája, eszköze vagyok annak testestől-lelkestül. Agyam­nak minden gondolata, szívemnek minden dobbanása, akaraterőmnek minden porczi­­kája ennek az ügynek szolgálatában áll. (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés.) Csak arra kérlek benneteket, ne néz­zétek talán erőmnek gyöngeségét, hisz­en arról, hogy kiben mennyi erő lakik, az illető nem tehet, de legyetek megyőződve arról, hogy azt, a­mi erő bennem lakik, meg fogom feszíteni az ügynek szolgála­tában és ezért tartsatok meg bizalmatok­ban és barátságtokban. (Hosszantartó, szűnni nem akaró élénk tetszés, éljenzés és taps.) MAGYAR POLGÁR 1904. januáriad 2.

Next