Magyar Polgár, 1904. január-március (27. évfolyam, 1-74. szám)
1904-01-02 / 1. szám
ey ségesebb, helyesebb mederbe való terelésére. (1elyeslés.) Iz volt a czél, amelyre első sorban kellett törekedni. Fájdalom, az első pillanatban úgy nézett ki a helyzet, miszerint alig lehetett reménységünk arra, hogy ezt a czélt, úgy, ahogy óhajtottuk s úgy, ahogy óhajtjuk ma is, t. i. ismétlem, pártkülönbség nélkül a nemzet jobbjainak közreműködésével sikerüljön megvalósítani. Ez azt a parancsoló kötelességet hárította volna nemcsak miránk, a kormányra, a többség minden tagjára is, hogy ha máskép nem megy, saját erőnkből, szembeszólva minden ellenséggel, mentsük meg a tizet számára a jövő fejlődés alapjait. (Élénk helyeslés.) Hála Istennek, épen akkor, amiben azt lehetett hinni, hogy elemi erővel tör már ki a végső küzdelem, beállott a jobb fordulat lehetősége, beállott a lehetősége annak, hogy az ellenzék túlnyomó része is abbanhagyja a küzdelem e káros modorát , hogy izolálva, magára maradjon egy kisded csapat, amely az obstrukcióját tovább is folytatja. Én azt hiszem, t. barátaim, hogy ilyen viszonyok között meg kellett változnia taktikai magunk tartásának, mert hiszen nagy, elvi kérdésekben tranzignálást, frontváltoztatást nem ismerek, nem is fogok ismerni soha, de a taktikának a pillanat igényeihez kell alkalmazkodnia (Úgy van !) és a változó viszonyokhoz képest kell módosulnia. S amidőn azt láttuk, hogy megvan a hajlandóság az ellenzék nagy részében is, visszatérni a magyar parlamentarizmus nemesebb és tisztább tradícióihoz, akkor hiba lett volna a mi részünkről ennek útjába nehézségeket gördíteni és megakadályozni azt a fejlődést, amely hála istennek ma már beállott, hogy az ország közvéleményének túlnyomó többsége, a parlamenti pártok komolyabb és hazafiasabb része elítéli az obstrukciót s hogy a parlamenti küzdelemnek e nemét ma már csak egy csekély töredék vívja tovább. Igaz, meglassította eljárásunkat, akciónkat ez a körülmény. Igaz, konkrét eredménynyel ma sem számolhatunk be és csigaléptekkel közeledünk csupán ahhoz, hogy legalább a nemzet érdekében legégetőbben szükséges javaslatok törvényerőre emelkedjenek. De én azért ma mégis arra kérlek benneteket, t. barátaim, hogy ne veszítsük el türelmünket s ne térjünk le arról az útról, amelyet az utolsó hetek alatt követtünk. (Helyeslés.) Kérlek erre azért, mert először is nem tudom föltenni magyar emberről, senkiről, azt a cinikus konokságot, hogy akkor is, mikor világosan sérti a nemzet érdekeit, akkor is, midőn világosan ellentétben áll a közvéleménynyel, világosan ellentétben áll a parlament túlnyomó nagy többségének akaratával, a végletekig akarja ezt az ellentállást folytatni. (Úgy van !) De kérlek azért is, mert ha akarná is, nem képes a végletekig folytatni, mert ha lassan is, ha kellemetlenségek árán is, az ország és a magyar nemzet sok tekintetben való károsításával is, de ily csekély számú töredék ellenállását még ezen a módon is sikerülni fog legyőzni. Végre pedig kérlek azért, mert ezek az urak, a mellett a nagy kár mellett, amit az országnak okoznak, akaratuk ellenére egy nagy szolgálatot is tesznek a közügynek, nagy szolgálatot azért, mert bemutatják az obstrukció káros következményeit a maguk teljességében. (Élénk helyeslés.) bemutatják teljes tarthatatlanságát annak, hogy egy pár ember így tehesse tönkre a nemzet érdekeit. (Zajos helyeslés.) hogy egy pár ember így akaszthassa meg a nemzeti akarat érvényesülését. (Úgy van!) Ebben ne akadályozzuk mi meg ezeket az urakat, hogy e szolgálatot megtegyék és majd szedjük le annak gyümölcseit akkor, midőn azok megérettek . (Úgy van!) szedjük le, ismétlem, lehetőleg úgy, hogy ebben a munkában, a magyar parlamentarizmus konszolidációjának nagy munkájában pártkülönbség nélkül vehessen részt minden komoly politikus. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, elégedjünk meg inkább kevesebbel, mint talán óhajtanék, ha sikerül azt közmegnyugvásra, az összes komoly politikai tényezők belenyugvásával keresztülvinni. (Úgy van! Tetszés.) Mert, azt hiszem, teljesen így érünk ezért, így érjük el azt a magasztos czélt, amely mindenekfelett lebeg előttem, hogy a magyar parlamentarizmust ismét egészséges alapokra helyezzük. (Élénk helyeslés.) hogy az ismét a magyar nemzet elitjének magas elvi alapokon nyugvó mérkőzési tere legyen, s hogy ismét a magyar közéletnek oly szentélye legyen, a mely tekintélyt sugároz mindenfelé, amely rokonszenvet, tiszteletet parancsol és ébreszt mindenkiben, mert hiszen a magyar nemzetnek legnagyobb érdeke ebben rejlik. Ezt a czélt — mondom — így tudjuk a legjobban biztosítani. (Élénk helyeslés.) És ha e czélt elérhetjük, akkor itt lesz előttünk a produktív, az eredményes működés tere, akkor küzdhetünk mi min- iden téren elveink megvalósítása mellett; küzdhetünk mindenekelőtt a 67-es politika védelmében és fentartásában és érvényesítésében, amelyhez rendületlen hűséggel ragaszkodunk; nekünk, t. barátaim, hivatásunk a közélet jövő harczaiban is szeplőtlen tisztaságában védeni meg és képviselni a 67-es kiegyezési alapot; képviselni, megvédeni és becsületesen hajtani végre annak közjogi tételeit (Úgy van!) ragaszkodni annak politikai tartalmához is, ahhoz a tartalomhoz, amelynek egyik sarkalatos kiindulási pontja és alaptétele az a nagy igazság, hogy a magyar nemzet életéből a meddő, sérelmi vonatkozású pontokat ki kell küszöbölnünk és ki kell kapcsolnunk, hogy a magyar nemzetnek nagy érdekei a dinasztiának nagy érdekeivel s jól felfogott nagyhatalmi érdekekkel teljes kapcsolatban vannak, (Úgy van !) hogy ennek folytán bizalmatlanságra, súrlódásra a nemzet és a dinasztia között szükség nincs, úgy az egyik, mint a másik tényezőnek eminens érdekét képezi, hogy vállvetve szolgáljuk azon nagy érdekeket, amelyek mindnyájunknak közös érdekei, (Úgy van!) de egyúttal a 67-es kiegyezési politika védelmében a mi hivatásunk az is, hogy tettekkel bizonyítsuk be, hogy bizonyítsuk be a magyar nemzet anyagi, szellemi és erkölcsi erejét minden téren fokozó és fejlesztő céltudatos politikával azt, hogy tévednek, akik azt állítják, hogy a 67-es kiegyezés lekötötte, megzsibbasztotta a nemzet erejét, hogy ellenkezőleg, nekünk van igazunk, akik ezen az alapon látjuk a magyar nemzet fejlődését legjobban biztosítva. (Élénk helyeslés.) és akkor lesz alkalmunk, t. barátaim, minden téren odaadó szorgalommal szolgálni a szabadelvűségnek politikánk azon nagy elvi követelményeit is, amelyekben azután hiszem, "hogy pártkülönbség nélkül fogunk vállvetve működhetni a háznak olyan tagjaival is, akiket a 67-es kiegyezési politika tőlünk elválaszt. Hogy mikor jutunk el ehhez a politikai helyzethez, azt persze nem tudjuk.Halljuk! Halljuk !) Jövendőmondással foglalkozni nem szoktam, lehet, hogy hosszú, nehéz küzdelem választ még el ettől, a nemzet érdekében annyira kívánatos eredménytől; de, t. barátaim, én teljes bizalommal és teljes reménynyel nézek a küzdelem elé is; bizalommal és reménynyel, mert, bárminő sötét aggodalmakkal is töltsön el sok minden, amit magam körül látok, kishitű abban a tekintetben nem voltam soha és nem vagyok ma sem, hogy rendületlenül bízom a magyar nemzet politikai belátásában, amelynél nem fog siket fülekre találni egy tettre hivó, öntudatos, erőteljes férfiszó és bízom rendületlenül abban a tettre kész kitartásban, amely ennek a pártnak minden tagját kell hogy áthassa. (Élénk tetszés.) A közelmúlt küzdelmei lélekemelő tanúságot tettek a mellett az elhatározás mellett, a mellett a harczi kedv, a mellett a megbízhatóság mellett, a melyet e párt minden tagja tanúsított. Fogadják ezért az ország, a haza nevében hálás szívből fakadó köszönetemet. (Élénk helyeslés.) és ha ti, ti barátaim, cserében azért a rendületlen bizalomért, a melylyel én irántatok viseltetek, idehozzátok a ti bizalmatoknak fényes jelét is, hát engedjétek meg, hogy, ha talán aggaszt is az a gondolat, vájjon baráti jóindulatotok nem tesz-e elfogulttá benneteket, vájjon nem becsülitik-e túl azon erőt, a melyet én a közügy szolgálatába állíthatok s vájjon nem fog-e csalódás érni benneteket: engedjétek meg, hogy egy körülményben keressek megnyugvást és reményt (Halljuk! Halljuk !) és ez az, hogy tagadhatatlanul mindig erő rejlik abban, ha egy becsületes ember egy igaz ügygyel teljesen, a maga egész valójában összeforr. (Élénk tetszés és helyeslés.) Arról pedig biztosíthatlak benneteket, hogy az az ügy, amelynek szolgálatára vállalkoztunk, az az ügy rendelkezik egész valómmal. Szolgája, eszköze vagyok annak testestől-lelkestül. Agyamnak minden gondolata, szívemnek minden dobbanása, akaraterőmnek minden porczikája ennek az ügynek szolgálatában áll. (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés.) Csak arra kérlek benneteket, ne nézzétek talán erőmnek gyöngeségét, hiszen arról, hogy kiben mennyi erő lakik, az illető nem tehet, de legyetek megyőződve arról, hogy azt, ami erő bennem lakik, meg fogom feszíteni az ügynek szolgálatában és ezért tartsatok meg bizalmatokban és barátságtokban. (Hosszantartó, szűnni nem akaró élénk tetszés, éljenzés és taps.) MAGYAR POLGÁR 1904. januáriad 2.