Madarász Elemér (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (Budapest, 1940)
I. Általános rész - Húsz év története életrajzokban - T
Töreki Géza dr. 263 Török Sándor gróf dr. dettje volt 1932-ig, amikor is megalkották az új közigazg. törvényt és a felsőházi tagság a végleges törvény megalkotásáig szólt. Sopron város törv. hat. bizottságának 1932 óta örökös tagja, azelőtt rendes tagja volt. Az ev. egyházközség felügyelője volt hét évig, de két évvel ezelőtt lemondott és jelenleg tb. felügyelője. A Soproni Evangélikus Líceumi Diákszövetség elnöke. Töreky Géza dr. töreki, m. kir. titkos tanácsos, a Kúria elnöke, a felsőház tagja, Budapest. 1873-ban született Baján. Jogi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte és itt avatták jog- és államtudományi doktorrá. 1898-ban ügyvédi oklevelet szerzett, de már korábban, 1896-ban állami szolgálatba lépett. Mint joggyakornok előbb a budapesti királyi büntetőtörvényszéken kezdte meg pályáját. 1900-ban alügyésszé nevezték ki az egri ügyyészséghez és háromévi működés után berendelték az igazságügyminisztériumba, ahol 1915-ig teljesített szolgálatot. Közben, 1907-ben, törvényszéki bíróvá nevezték ki. 1915-ben ítélőtáblás bíró s 1921-ben kúriai bíró lett, egy év múlva pedig a budapesti büntetőtörvényszék másodelnöke. 1926-ban foglalta el a budapesti büntetőtörvényszék elnöki székét és 1934-ben a Kúria másodelnökének, majd 1937 nov. 8-án a Kúria elnökévé nevezték ki. 1936-ban a m. kir. titkos tanácsosi címmel lett kitüntetve. Mint a budapesti büntetőtörvényszék másodelnöke, majd elnöke, az utolsó évtized legnehezebb politikai és sajtópereit tárgyalta. Törvényszéki bíró és ügyész korában széleskörű szakirodalmi munkásságot is fejtett ki. Sok kisebb-nagyobb büntetőjogi dolgozata jelent meg a szaklapokban és folyóiratokban. Elnöke az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület budapesti osztályának, helyettes elnöke az Egységes Bírói és Ügyvédi Vizsgálóbizottságnak. A felsőházban mint a Kúria elnöke foglal helyet. Török Sándor gróf dr., ny. követségi tanácsos, 1881 febr. 14-én szül. Bécsben. Középiskoláit Drezdában és Bécsben végezte, jogi tanulmányait a bécsi és kolozsvári egyetemen folytatta és itt avatták a jogtudományok doktorává. Tanulmányai elvégzése után diplomáciai pályára lépett. Washingtonban, Bukarestben, Bécsben a külügyminiszter kabinetjében Burian és Berthold külügyminiszterek mellett és Berlinben működött, közben hosszabb ideig Bécsben a közös külügyminisztériumban teljesített szolgálatot, majd 1914-től 1919-ig a berlini nagykövetségen mint követségi titkár fejtett ki tevékenységet. Áthelyezésekor tanácsosi rangot nyert. A követség feloszlatásakor mint ügyvivő likvidálta a berlini nagykövetség ügyeit és 1919 ápr.-ban Bécsbe utazott. Ezután az SHS királyságba költözött, ahol felesége birtokán gazdálkodott, majd évek múlva Budapestre jött s ekkor különböző ipari és kereskedelmi vállalkozások vezetőségében foglalt helyet. Elnöke volt az Állami Pincegazdaság vezérképviseletének, az »Unitas« Automobil és Kereskedelmi Rt. elnöke és vezérigazgatója volt. Választmányi tagja volt a KMAC-nak, a Magyar Touring Clubnak és a Magyar Polo Clubnak. Szakcikkei magyar, német, angol és francia lapokban jelentek meg, főleg autós problémákkal és nemzetközi versenyekkel kapcsolatban. Meghalt 1939. évben.