T. Boros László (szerk.): Magyar politikai lexikon - magyar politikusok 1914-1929 (Budapest, 1930)
J
Janiga János 192 Janigó Ágoston ben végezte el jogi tanulmányait s 1881- ben állami szolgálatba lépett. Mint fogalmazógyakornok, Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos, a rendőri osztály főnöke mellett részt vett a fővárosi államrendőrség és a csendőrség szervezési munkáiban. 1900-ban miniszteri titkári rangban a rendőri büntetőosztály vezetésével bízták meg. Tíz év múlva már mint miniszteri tanácsos a közrendészeti és rendőri büntetőosztályok élén állott s elnöke volt a harmadfokú rendőri büntető tanácsnak. A közlekedési rendészet terén számos újítást honosított meg. Az ő idejében rendszeresítették a taxamérőt és az autótaxit. Az Országos Automobil Alap felállítása és az Európában ma is egyedül álló Országos Automobil Szakértő Bizottság megszervezése az ő kezdeményezésére történt s nevéhez fűződik az automobilok közúti forgalmáról Párisban 1909-ben kötött nemzetközi egyezmény életbeléptetése is. 1912-ben állami soffőriskolát állított fel. Ő szabályozta az egységes rendőri büntető eljárást és sokat fáradozott a tűzvédelem megszervezése érdekében is. A belügyi kormányzat képviseletében több külföldi kongresszuson és tanácskozáson vett részt. 1917-ben vonult nyugalomba államtitkári rangban. A Lipót-rend lovagkeresztjének, a polgári hadi érdemkeresztnek s a vöröskereszt hadiékítményes tiszti díszjelvényének tulajdonosa. Egyházának életében is tevékeny részt vesz, rendes tagja a református egyetemes egyház zsinatának s tanácsbirája a dunamelléki református egyházkerületnek. A törvényhozásnak elsőizben tagja, Pest vármegye törvényhatósága küldötte be a felsőházba. Janiga János, volt országgyűlési képviselő. 1862 máj. 12-én született Szabadkán. Középiskoláit szülővárosában végezte el, a jogot a budapesti egyetemen hallgatta s itt tette le a doktorátust és az ügyvédi vizsgát is. 1889-ben Szabadkán ügyvédi irodát nyitott. Három év múlva a város ügyésze lett s ez álását hat éven keresztül viselte. A város közéletében igen nagy szerepet játszott. Az 1910. évi választásokon nemzeti munkapárti programmal Szabadkán választották meg. Janka Károly, volt országgyűlési képviselő. 1872-ben született Mádon, Zemplén megyében. Középiskolái után a sárospataki kollégiumban a teológiát végezte. Sátoraljaújhelyre került Fejes István református püspök mellé segédlelkésznek. Hat éven keresztül Homonnán volt missziós lelkész, 1916-ban pedig Cigándon választották meg lelkésznek. Pályáján kiérdemelte híveinek közszeretetét és a tiszáninneni református egyházkerület főjegyzője, valamint püspökhelyettese lett. Mint a keresztény publicisztika jónevű művelője, két évig szerkesztette a „Homonna és Vidéke“ című politikai hetilapot. Az első nemzetgyűlésen kisgazdapárti programmal, a másodikon pedig egységespárti programmal képviselte a királyhelmeci választókerületet. Régi kerülete küldötte be az országgyűlésbe is, azonban nem sokkal azután lemondott mandátumáról. Jankó Ágoston, főispán, 1856-ban született a pozsonymegyei Felbakán. Tanulmányai befejeztével Torontálmegye szolgálatába lépett 1881-ben. 1883-ban Tisza Kálmán akkori miniszterelnök a bukovinai csángók telepítésével megbízott Gromon Dezső kormánybiztos mellé helyhatósági biztosnak nevezte ki. Ebben a minőségben építette fel Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve községeket. 1886-tól kezdve megint Torontál megye szolgálatában állott. 1903-ban a vármegye alispánjává választották. E pozíciójában rendkívül sokat fáradozott a „legsötétebb Torontál“ megcsorbult hírnevének kiköszörülésén. A világháború alatt fokozott tevékenységet fejtett ki s érdemeiért megkapta a Ferenc József-rend hadiékitményes tisztikeresztjét. A szerb megszállás alatt karhatalommal távolították el állásából, de ő továbbra is Nagybecskereken maradt és mint túsz állandóan ellenőrzés alatt állott, sőt egyszer haza-