T. Boros László (szerk.): Magyar politikai lexikon - magyar politikusok 1914-1929 (Budapest, 1930)
J
Javos Antal 197 Jékei Sándor a nemzeti törekvések ellen. 1924-ben Amerikában járt felolvasó körúton és ott egy lapot is indított, mely a radikális politika szolgálatában állott. Javos Antal, volt nemzetgyűlési képviselő. 1881-ben született Nagyberkiben, Somogy megyében. 13 éves korában már munkába állott s mint mezőgazdasági munkás kereste meg a kenyerét. Szorgalommal és takarékossággal pár holdas birtokot szerzett magának s azon gazdálkodott. A háború alatt Szerbiában balkarját ronccsá lőtték s igy teljesen rokkantan került haza. Az első nemzedésbe az igali választókerület küldte be kisgazdapárti programmal. Jedlicska Béla dr., felsőházi póttag. 1860 aug. 13-án született a szolnokmegyei Mardfűpusztán. Középiskoláit Szarvason végezte, jogi tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott és itt is avatták jogi doktorrá, majd ügyvédi vizsgát tett. 1890-től 1904-ig Palánkán volt kir. közjegyző, akkor pedig Szegedre helyezték át és azóta ott működik. Éveken át titkára, később pedig elnöke volt a közjegyzői kamarának. 1926 végén a kamara részéről választották meg felsőházi póttaggá. Jekel Péter dr., nyug. h. államtitkár. 1869 aug. 7-én született Földváron, Brassó vármegyében. Tanulmányai elvégzése után 1893-ban a belügyminisztérium szolgálatába lépett. Főként a gyámügyi, városi és rendőri osztályokban működött. A világháború kitörése után a bonyolult menekültügyet intézte és később mint miniszteri tanácsos ez ügykört megtartva, a rendőri főosztály élére került, ahol a gyakori sztrájkmozgalmakkal és árulásokkal szemben a belső rend fölött erélyesen őrködött. A háború alatt kifejtett munkásságáért megkapta a III. osztályú vaskoronarendet és a hadiékítményes Ferenc Józsefrend középkeresztjét. 1917-ben ő kísérte az országban II. Vilmos német császárt, mikor Romániába, majd Galíciába utazott. Az októberi forradalomkor elmozdították állásából s azóta állandóan a hazai németség ügyével foglalkozik. 1920-ban vonult nyugalomba. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesület irodafőnöke és mint jeles műfordító aratott az utóbbi időkben különösen szép sikereket. Jekelfalussy Zoltán (jekel- és margitfalvi), felsőházi tag. 1862 jún. 4-én született Vámházán, Zemplén megyében. Középiskoláit Budapesten, egyetemi tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. Képesítése jogi és államtudományi államvizsga. A 4. számú ulánusezredben szolgálta önkéntesi évét és ennek az ezrednek volt tartalékos tisztje. Közszolgálati pályáját a földmivelésügyi minisztériumban kezdte 1895-ben, mint segédfogalmazó. Másfélévi működés után átlépett a pénzügyminisztériumba, ahol miniszteri fogalmazónak nevezték ki. 1905-ben osztálytanácsosi, majd miniszteri tanácsosi ranggal a belügyminisztérium elnöki osztályát vezette és a koalíció bukása után kivándorlási kormánybiztosnak nevezték ki. A Tiszakormány távozása után, 1917-ben, gróf Wickenburg István fiumei kormányzó utóda lett. Jekelfalussy volt a magyar Fiume utolsó kormányzója. A forradalmak után nyugdíjba vonult. Torontálmegyei földbirtokát a megszállás következtében elvesztette és azóta állandóan Budapesten él. Kitüntetései: Szent István-rend kiskeresztje, Lipót-rend, I. osztályú polgári érdemkereszt stb. Több közgazdasági vállalatnak részben vezetője, részben igazgatósági tagja. Az alkotmányos élet helyreállítása után miniszteri eskütételeknél ismételten szerepelt mint zászlósur. Valóságos belső titkos tanácsos, cs. és kir. kamarás. Jékei Sándor (bólyi és jékei), felsőházi tag. 1869-ben született Fehérgyarmaton. Középiskoláit Szatmárnémetiben, a jogot Budapesten és Kassán végezte. Tanulmányútjai során bejárta Olasz- és Franciaországot. 1890-ben vármegyei szolgálatba lépett és mint aljegyző működött 1895-ig. Ekkor a fehérgyarmati járás főszolgabirája lett és 1917-ig ve