T. Boros László (szerk.): Magyar politikai lexikon - magyar politikusok 1914-1929 (Budapest, 1930)
K
Kállay Tibor kfr. 209 Kállay Ubul kerület a második nemzetgyűléskor egyhagúlag küldte a parlamentbe, egységespárti programmal. Közben a kereskedelmi pályára tért át, előbb régiség- és műkereskedést nyitott, később pedig ő kapta meg a külföldi dohányárusítási engedélyt is. Budapest törvényhatósági bizottságának tagja s ennek a képviseletében lett 1926 decemberben a felsőház póttagja. Kállay Tibor dr. (nagykállói), országgyűlési képviselő. 1881-ben született Budapesten. Középiskoláinak elvégzése után a budapesti tudományegyetem jogi fakultásán szerezte meg a doktorátust. Ezután a budapesti pénzügyigazgatóságnál pénzügyi fogalmazói gyakornok lett, később pedig a IV. kerületi adófelügyelőséghez helyezték át. 1906-ban bekerült a pénzügyminisztérium pénzügyőrségi ügyosztályába, ahonnan rövidesen a költségvetési ügyosztályba ment át, amikor is pénzügyminiszteri fogalmazóvá nevezték ki. 1911-ben átvette a költségvetési ügyosztály vezetését, majd 1918-ban főosztályvezető és miniszteri tanácsos lett. A kommunizmus kitörése után a Tiszántúlra, majd Szegedre és onnan Bécsbe ment. A kommunizmus után elfoglalta állását a pénzügyminisztériumban. 1919 őszén az ő javaslatára felállított felszámoló hivatalnak elnöke lett, egyidejűleg pedig kinevezték a külügyminisztérium státusába államtitkárnak. 1920-ban viszszatért a pénzügyminisztériumba és az adózási apparátus kiépítésének munkáját végezte. Később pénzügyminiszteri államtitkárrá minősítették át és Hegedűs Lóránt bukása után 1921 decemberében pénzügyminiszterré nevezték ki. Miniszterségét az egyenes adózás reformjával kezdette meg. Az 1922. évi egyenes adóreformmal az állam bevételeit növelni és másrészt az adóztatást egyszerűbbé tenni kívánván, egyben nagy gondot fordított a kiadások apasztására, hogy az állami intézmények és az adminisztráció egész berendezését a csonka ország megváltozott viszonyaihoz idomítsa. A világháború eleje óta tartó pénzromlás azonban az ő minisztersége alatt is folytatódott és az ennek feltartóztatása érdekében tett intézkedések mellett az állami pénzügyeknek— egyrészt a reparációs kérdésnek a megoldása, másrészt pedig egy külföldi kölcsön felvétele útján leendő — szanálása érdekében folytatott akciók vették igénybe miniszterségének idejét az 1923. évben és az 1924. év elején. A pénzügyi szanálásra és az ezzel kapcsolatos kérdésekre (Nemzeti Bank felállítása, külföldi kötelezettségek rendezése) vonatkozó törvényjavaslatok parlamenti tárgyalása előtt azonban lemondott s az említett javaslatokat mint azok előadója képviselte a parlamentben. Hivatalából történt távozása után az egységes párt fővárosi szervezését irányította és hogy ennek a szervezetnek központot teremtsen, 1926 júliusában megalakította a Polgári Egység Klubját. A második nemzetgyűlésen Nyíregyházán és Nagykanizsán választották meg képviselővé. Az országgyűlésbe pedig Nagykanizsa és Budapest III. kerülete küldötte be, amely utóbbi kerületben listavezető volt. Fővárosi szervezkedésének eredményeképen összesen 4 mandátumot biztosított az egységes párt számára, amely pártnak a nemzetgyűlések idején Budapesten képviselője nem volt. Az Országos Takarékossági Bizottság munkájában tevékeny részt vett és elnöke az Interparlamentáris Kereskedelmi Konferencia magyar csoportjának. 1928 őszén Bod Jánosnak közgazdasági miniszterré történt kinevezése után kilépett az egységes pártból, mert nem helyeselte a miniszterek számának szaporítását. Kilépésével egyidejűleg nagykanizsai mandátumáról is lemondott, de kerülete újból őt választotta meg képviselővé, most már pártonkívüli ellenzéki programmal. Képviselőházi felszólalásai mindig nagy érdeklődést váltanak ki, mert kritikája örökké objektív és pártszempontoktól mentes. A Házban főként az állami kiadások további emelése és a gazdasági élet újabb megterhelése ellen szólalt fel. Kállay Ubul (nagykállói), volt országgyűlési képviselő. 1875 júl. 8-án született Oroson, Szabolcs megyében. 14