Madarász Elemér (szerk.): Magyar politikai lexikon - politikai Magyarország 1929-1935 (Budapest, 1936)
A
Ábrányi Kornél ifj. Aichner Albert dr. Ábrányi Kornél ifj. (lászlófalvi, mikeföldi, eördögh), volt országgyűlési képviselő, ny. min. tanácsos, v. sajtófőnök. Budapesten született 1849 december 28-án. Főiskolai tanulmányainak elvégzése után állami szolgálatba lépett. Trefort miniszterelnök titkára lett s hét éven keresztül teljesített mellette szolgálatot. Trefort lemondása után ő is megvált állásától és szabadelvű programmal képviselői mandátumot vállalt. Másfél évtizeden keresztül volt tagja a Háznak, előbb a dédesi, később ,a lengyeltóti kerületet képviselte, majd 1906-ban, a koalíciós kormány idején, Wekerle miniszterelnök sajtófőnöke lett, miniszteri tanácsosi rangban. Később a Pesti Napló felelős szerkesztője és kiadója lett, majd a Pester Lloyd és a Pesti Hírlap kötelékébe lépett. Rendkívül széleskörű irodalmi és publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Főbb munkái: A Király, Nemzeti ideál, Jegyzetek és reflexiók. Szépirodalmi művei közül kiemelkedik az: Iván. Számos színdarabot írt, amelyek a Nemzeti Színházban kerültek színre. Nyugalomba vonulása után haláláig — 1913 március 11 — nem foglalkozott többé politikával. Agarasztó Tivadar, a felsőház tagja, nyug. alispán. 1870 szept. 16-án született Budapesten. Középiskoláit és az egyetemet Budapesten végezte. Utána közigazgatási pályára ment s Pest vármegye szolgálatába lépett. Vármegyei aljegyző, majd főjegyző volt s már akkor az ország egyik legkitűnőbb közigazgatási szakemberének hírében állott. A budapesti községi közigazgatási tanfolyamnak már főjegyző korában előadója volt. 1905-ben egyik vezetője volt a megyében a nemzeti ellenállásnak. 1918-ban, Fazekas Ágoston képviselői mandátumának elnyerése után, Pest vármegye alispánjává választották. A vármegye érdekében kifejtett munkássága, s érdemei elismeréséül Kalocsa, Szentendre, Rákospalota s még mintegy ötven község díszpolgárává választotta meg, vármegyéje pedig örökös törvényhatósági bizottsági taggá. Nagy szerepe volt a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének megszervezésében. Az egyesületnek ma is helyettes elnöke s sok más társadalmi egyesületben visel tisztséget. A kormányzó érdemei elismeréséül 1929-ben, nyugalombavonulásakor, 39 évi szolgálat után, a II. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Tulajdonosa a II. oszályú polgári hadi érdemkeresztnek. Elnökhelyettese a gyakorlati közigazgatási vizsga vizsgabizottságának. A felsőházban 1930 óta, mint Pest vármegye törvényhatóságának választottja foglal helyet. Aichner Albert dr., székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag. 1885 április 29-én született Radaffalván (Vas vármegye). Egyetemi tanulmányait a budapesti, müncheni és genfi egyetemeken végezte és 1913-ban Budapesten szerzett ügyvédi oklevelet. Még ugyanezen évben megnyitotta irodáját, a mozgósításkor azonban bevonult mint önkéntes, majd később főhadnagy-hadbírói rangban teljesített szolgálatot a háború végéig. 1920-ban a Katolikus Népszövetség kormányzótanácsa ügyésznek, majd később főügyésznek választotta, mely tisztségében a szegényvédelem terén értékes közéleti működést fejt ki. A Katolikus Népszövetség kiadásában megjelenő „Népújság“ című lapban számos szociális vonatkozású és népvédelmi cikke jelent meg. 1930-ban Serédi Jusztinián