Magyar Rádió, 1956. január-szeptember (33. évfolyam, 3-39. szám)
1956-01-22 / 3. szám
Minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjének emléke előtt hódol ebben az esztendőben az egész világ közvéleménye. Kétszáz éve, 1756 január 27-én született Wolfgang Amadeus Mozart. Kevés igazi siker, annál több megnemértés, nélkülözés és nyomor jutott osztályrészéül. Közel hetedfélszáz mű alkotója 35 éves korában, gyötrő gondok és értetlenség közepette halt meg — teste jeltelen tömegsírba került. Pedig mennyi bíztató reménységgel indult ez a művészpálya! Alig négyéves korában már ügyesen zongorázott könnyebb darabokat a kis Mozart és csakhamar komponált is ilyeneket. 4—5 éves, amikor jól hegedül és orgonál, s 5 esztendős korában már nyilvánosság előtt szerepel. Apjával beutazza Európa nagy részét: megfordul Bécsben és Párizsban, Londonban és Zürichben — egy ízben, rövidebb ideig Magyarországon, Pozsonyban is — majd a nagy olasz városokban. Hallgatóit — bármerre jár — lenyűgözi. Igaz, ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy játszik letakart billentyűzetű zongorán is, hogy emlékezetből leír egyszer hallott bonyolult kórustételt. Útjának minden állomásán új meg új művészi benyomásokkal gazdagszik: Párizs zeneélete éppoly maradandó nyomokat hagy benne, mint Anglia oratórium-kultúrája, vagy Olaszország operazenéje. Hihetetlen bőséggel alkot, 12 éves korában már harmadik operáját mutatják be. Mozartig — és még jóval utána is — a zeneszerző látszólag sem volt független személy: egyházi, vagy világi szolgálatban állott. Mozart 17 éves korában a salzburgi hercegérsek zenekarába szegődött. De az öntudatos művész nem sokáig fért meg a zenészszolgai állás szűk kereteiben. Néhány év múlva, kínos jelenetek után megvált gazdájától. „... nem tudtam, hogy lakáj vagyok és ez okozta vesztemet“ — írta akkor atyjának . Megszabadulása addigi kötelékeitől, legnagyobb alkotókorszakának kezdetét jelenti. Mindössze 10 esztendeig él még, de ezalatt írja legnagyobb remekműveit (Szöktetés a szerájból, Figaró lakodalma, Don Juan, A varázsfuvola, 3 nagy szimfónia, Requiem, stb.) Az életében, elfeledett muzsikus halálával mintha csak műved későbbi népszerűségét váltotta volna meg. Mert alig múlott el 10—20 esztendő — Mozart művészete bejárta s meghódította az egész világot. Minden kor megtalálta Mozartban a maga szépségideálját. A salzburgi mestert klaszszikusnak nevezzük a szó legigazibb értelmében: példamutatónak, mintaképnek. Zenéje messzi időkre mutat előre. Népi eredetű nyelv és százezreknek szóló alkotás, az élet ezerszínű ábrázolása és mély emberi mondanivaló, súlyos mondandó és a legtermészetesebb közlésmód s valamiféle hatalmas, sugárzó szeretethez él és hat Mozart muzsikájában s avatja szerzőjét két évszázad után is valóban „minden idők egyik legnagyobb zeneköltőjé“-vé. Bónis Ferenc Juci nénivel találkoztam. H Ugye sokan ismerik és szeretik őt? Hiszen nem egy hallgató előrekészül már a „Lányok, asszonyok ..műsorára, melyben nemcsak a lányok, és az asszonyaik, de — ha ráérnek, — a férfiak is szívesen elkísérik heti őrjáratára ,,a Rádió háziasszonyát“ ! Most is éppen erről beszél Juci néni (avagy, ahogy azt hangja után a hallgatók már régenkitalálták: népszerű komikánk, Fónay Mária). — Egyik műsoromban szóvátettem, hogy a Széna téri Közért — ahová félkiló kenyér vásárlására tértem, be — egyik feketebajuszos elárusítója nyers hangon, udvariatlanul bánik a vevőkkel. Az adás elhangzása után néhány nappal egy másik közért üzletbe mentem, s a „kenyérosztályon“ félkiló kenyeret kértem. Az elárusító, hosszú kenyérvágó késsel a kezében, rámnézett és kis hallgatás után megszólalt: „Én vagyok a feketebajuszos!“ Megtudtam hogy büntetésből helyezték át... Megígértem neki, hogy ha megjavul, erről se feledkezem meg beszámolómban. Így is történt. — Olyan jóízűen mondta el mindezt, mintha nagyon szeretné ezt a szerepét! — Nem, ez voltakép nem is szerep, önmagamat „alakítom", a háziasszonyt, hétköznapjaink egy emberét, aki valóban azt szeretné, ha kedvesebbek, udvariasabbak lennének az emberek. Hiszen egy kis önfegyelem s embertársaink szeretete kell csak ahhoz, hogy még derűsebb legyen életük, — hogy bárhol vagyunk — mindenütt otthon érezzük magunnkat hazánkban. — Tehát nem csak Pesten... — Eleinte csak Pestre terjedt ki őrjáratom, de mióta a vidéki hallgatókkérték, hogy hozzájuk is látogassak el, szinte mindenütt ott vagyok, — egyszerre több alakban! — Van még valami mondanivalója? — Minden „feketebajuszosnak‘‘ üzenem, hogy jaj nekik, ha egyszer a szájamra kerülnek! (boros) „Vezényel: Bruno Walter...“ „Nagy karmesterek“ című, most induló sorozatunkban elsőnek Bruno Walter művészetében gyönyörködhetünk. Bruno Walter a világ egyik legnagyobb élő muzsikusa. Pályafutását egészen fiatalon kezdte. Első állomásai Breslau, Hamburg, Pozsony, majd Berlin voltak. Mahler Gusztáv meghívására a bécsi Opera, 1913—гг-ig a müncheni, majd a berlini Städtische Oper volt működésének színhelye. 1933-ban a nácik lelátták szereplését. 1936: ismét Bécsben. A Salzburgi Ünnepi Játékok állandó résztvevője, a 30-as évek Budapestjének ünnepelt vendége. 1938: Hitler megszállja Ausztriát s Amerikába emigrál... Karmesteri művészetét a legnemesebb egyszerűség, a művek iránti szeretet és alázat, jellemzik. Piaristának is kiváló, (ismeretes Mozart d-moll koncertjének felvétele, melyen nemcsak a zongoraszólamot játssza, de ő is vezényel). Életének egyik főcélja: mestere, Mahler műveinek népszerűsítése. Rádióműsorán Со. relii, g-moll concerto grossoja, Beethoven Esz.ilur zongoraversenye és a brahmsi életmű egyik remeke, az F-dúr szimfónia szerepel. (Vasárnap, p. 11.00) Liszt Ferenc és az irodalom Liszt Ferenc korának nemcsak egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője és előadóművésze volt, hanem századának egyetemes tudású és irodalmilag is kiművelt emberfői közé tartozott. A legszűkebb baráti köréhez sorolható volt többek között Heine, Mickiewicz, Victor Hugo stb. Mindezek a kapcsolatok mély nyomot hagytak művészetének kiteljesedésében. Szimfonikus költeményei — ennek a műfajnak egyik legjelentősebb kialakítója — mind széleskörű irodalmi műveltségéről tanúskodnak. Az „Amit a hegyen hallani“' — Victor Hugo, a „Les preludes'' — Lamartine, — a „Mazeppa•• — Hugo és Byron, a „Hunok csatája— Kaulback, az ..Ideálok" — Schiller költészetének nyomán készült, nem is beszélve Tasso, Dante, Shakespeare, Goethe hatásáról, akik ugyancsak egy-egy nagy művének váltak ihletőivé. (Szerda, K. 1800) A „Téli rege“ Goldmark Károly (1830—1915) legismertebb operái közé tartozik. Shakespeare hasonló című művének megzenésített változata. 1908-ban Budapesten mutatták be. Leontes, szicíliai király lelkében gyanú kél, hogy neje hűtlen lett hozzá és hogy nemrég született leányának, Perditának nem ő, hanem barátja, Polixenes az apja. Hirtelen haragjában a gyermeket egy lakatlan helyre viteti, feleségét pedig börtönbe veti, aki ott meghal. • •. Tizenhat esztendő telik el. Bálint, az öreg birkapásztor találta meg és nevelte fel Perditát. A lány éppen előkelő udvarlóját, Doriklest várja, aki nem más, mint Florizel. Polixenes fia. A király nyomon követi fiát és mindenáron meg akarja akadályozni a Perditával való házasságot. Camillo, Polixenes bizalmasa, akinek megesett a szíve a szerencsétlen szerelmeseken. Sziciába, Leontes királyhoz küldi a fiatalokat. Az öreg király örömmel fogadja a fiatal párt, akiket azonban ide is követ Polixenes. Perdita felfedi magát és a lányára talált apa a megbékült Polixenessel együtt áldását adja a fiatalokra. (Csütörtök, P. 14.00)