Várady József: Dunántúl református templomai 2. A Tatai egyházmegye (Diósgyőr, 2001)
Részletei, különösen szentélye gótikus és falai törésekkel vannak ellátva. Az idők folyamán sokat szenvedett különféle ellenségtől, sokat is veszített eredeti alakjából a gyakran szükségessé vált tatarozások következtében de azért ma is magán viseli az érdekes régiség összes jeleit. A református egyház értékes ezüstkelyhet őriz a XVII. századból és egy még sokkal régibb keresztelő tálcát, mely a templommal egykorúnak látszik, mert ma már nehezen olvasható felirata gótikus betűket mutat. A község határában az 1848-49-es szabadságharc alatt ütközet volt. 1877-ben pogány magyar temető maradványai kerültek elő. A várhegyen vár maradványa látható, melyet némelyek a törököknek tulajdonítanak. E várról korábbi oklevelek nem emlékeznek meg és így e hagyományt valószínűnek kell elfogadnunk, annál inkább, mert a török világ után már nem szerepel. A K-Ny-i tengelyű, késő gótikus középkori templom nyugati homlokzat előtti tornya 23 m magas. A hajó 10x 22 m-es, 270 ülőhellyel. 1922-ben új templomtető és toronysisak készült. A keresztelőmedence felirata: „Neszmélyi reform nők ajándéka, 1908. ” Az I. világháborúben rekvirálták az 1787-ben öntött 2 q-ás és tizedfél fontos harangját, felirata volt: „Joseph Brunner Goos mich in Ofen 1787. Neszmélyi Reformata Szent-Ekklézsia öntette. ” A szentély ablakai, támpillérei és a torony éleinek kváderezése, az egésznek a tömegalakítása, a toronytest alsó mezőjének a kisméretű keskeny mérműves ablakai bizonyítják a templom középkori, XV. századi, késő gótikus eredetét. A többi részlet erőteljesen átalakítva, lefaragva. Síkmennyezet. A 124 kg-os harangot öntötte Walser Ferenc Bpen 1924-ben, felirata: „A neszmélyi református keresztyén hívek közadakozásából... ” A 24 kg-osat David Wesnitzer öntötte 1633-ban Bécsben. Lélekszáma: 1831-ben 1008 ref. Fényes Elek szerint 1040 ref., 217 r.kath., 6 zsidó, az 1913-as névtár szerint 1302 lakosból 922 református, 1999-ben 410 református. Lelkészei 1600 után ismertek: Széki István. - Körösi Mihály. - Alistáli György 1633 körül. - Rasolis Gergely. - Szomódi János 1649 körül. Száki János* püspök, 1669-75. - Komáromi (Sülye) István 1703 16. gályarab volt. - Gyarmati Mihály. - Poroszlai Mihály. - Komáromi István. - Sallai András. - Naszályi András, az anyakönyvezést ő kezdte el. - Komáromi István*. - Kis Pataki János 1739-50. - Huszti Nagy György 1750- 70. - Beretzky Márton 1774-93. - Némedi Ádám 1793-1800. - Pályi István 1801-27. - Fonod János* (1791- 1852), 1828-52. - Kun János 1852-58. - Gyalókai József sí. 1859. - Pap Zsigmond 1859-69. - Czibor József 1869-1904. - Bódis Lajos 1905-11. - Csáki István 1912-14. - Bálint Károly* (élt 76 évet) 1914-20. - Slek 1920-26. - Csizmadia Dániel 1926-44. - Herczeg Vilmos 1944-78. Szabó István (Szentmártonkáta, 1946. aug. 17 ) 1978-tól mind e mai napig. Van egy aranyozott ezüst tányérja 1649-ből, aranyozott ezüst kelyhe ily felirattal: „SÜTT = RE = ECC = Sz. Hor Ist. CSN ANNO 1694. ” Ez azt mutatja, hogy Süttőn azon időben református egyház létezett, s ennek megszűntekor került a kehely a neszmélyiek birtokába. Aranyozott rézpohara 1649-ből való. Van birtokában ilyen című könyve: „Novi testamenti catholica expositio ecclesiastica. Nyomatott 1570. ” Ide tartozik Szent-Miklós. (Ez a fejezet: A dunántúli helv. hitv. evang. egyházkerület 1869-dik évi névtára. Pápa, 1869.) Forrásmunkák: Borovszky: Komárom vármegye, 110. o. Csizmadia Dániel lp. írása alapján, lásd a Neszmélyi református lap 1932. évi október hó 9.-i számát. Balogh Kata - Bárdos István szerkesztett: Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza. Tatabánya 1993. 282. old. Nyergesújfalu, színes kép: 219., 222., cs.kép: 350. old. Az Újfalu helységnév az új melléknévnek és a falu főnévnek az összetétele, mely újonnan települt falura utal. A Nyerges előtag előzménye a régi, nyelvemlékbeli Nyergedszeg helységnév, amely bizonyára a hegynyereg értelmű nyereg főnév -d képzős származékának és a szeg (házcsoport, falurész) főnévnek az összetétele (Kiss). A rómaiak idejében jelentékeny hely - Crumerum - állott itt, melyet Brigetioval (Ószőny), és Aquincuminál (Óbuda) országút kötött össze. A legrégibb oklevelekben Nyergedszeg néven szerepel. A Zovárd nemzetség ősi birtoka, melyet az 1283. évi osztály alkalmával Miklós fiai, Csák és Zovárd - utóbbi a Bessenyey család őse - kaptak. A hozzátartozó Marót pusztát (Pusztamarót) a Tardos nemzetség bírta, melynek tagjai közül Benczencz és Egyed fia, Márton, egy 1281-ben kelt oklevélben Marótiaknak mondattak. A 1332-es pápai tizedjegyzékben Újfalu néven fordult elő, egyháza fennállott. 1388-ban Zsigmond király koronázási ajándékképen az esztergomi érseknek adta. A XV. sz. vége felé erődített hely, melyről Suntheim Lászlónak, I. Miksa császár udvari történészének, az 1498-1505. közötti években készített földirata is megemlékezik. Az 1569. évi összeírás szerint akkor Pilis vármegyéhez tartozott. 1593-ban az esztergomi hódolt falvak között találjuk, amikor 6 portája volt, míg 1647-ben portáinak száma 9-re emelkedett. Az 1696. évi összeírás szerint teljesen elpusztult, akkor csupán a postamester lakott benne. Az érsek földjeit részben a bajnaiak, részben Szentgály István, Szép János és Szabó János, Esztergomban lakó nemesek bírták. 1706-ban a kurucok a helység feletti kősziklás hegytetőn lévő váromladékot hevenyészve helyreállították s ez erődítményben hosszabb időn át biztonságban voltak, de gr. Pálffy János és Stardenberg Guidó császári tábornok 1707-ben az erődöt rohammal elfoglalta, mely alkalommal az egész kuruc őrséget kardélre hányták. Az 1765. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint lakosainak száma 907 volt. Temploma 1720-ban épült a régi templomrom felett, Keresztély Ágost hercegprímás költségén, de 1747. ápr. 6-án leégett. Az 1701-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már iskolamestere is volt. Némelyek szerint Mária Terézia, mások szerint gr. Batthyány hercegprímás 1770-ben építtette fel iskoláját, ugyanakkor a plébánia és a templom is elkészült. A falu 1848-ig az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott, aki egyik birtokosa is volt. Miután lakói túlnyomórészt katholikusok voltak, református egyházról nem beszélhetünk. 407