Láng József - Schweitzer Pál (szerk.): Ady Endre összes versei - Magyar Remekírók (Budapest, 1977)

Vér és arany

A HALÁL ROKONA AZ ANYÁM ÉS ÉN Sötét haja szikrákat szórt, Dió­ szeme lángban égett, Csípője ringott, a büszke Kreol-arca vakított. Szeme, vágya, eper­ajka, Szíve, csókja mindig könnyes. Ilyen volt a legszebb asszony, Az én fiatal anyám. Csak azért volt ő olyan szép, Hogy ő engem megteremjen, Hogy ő engem megfoganjon S aztán jöjjön a pokol. Bizarr kontyán ült az átok. Ez az asszony csak azért jött, Hogy szülje a legbizarabb, A legszomorubb fiút. Ő szülje az átok sarját Erre a bús, magyar földre, Az új hangú tehetetlent, Pacsirta-álcás sirályt. Fénye sincs ma a szemének, Feketéje a hajának, Töpörödött, béna asszony Az én édes jó anyám.

Next