Vargha Balázs (szerk.): Csokonai Vitéz Mihály minden munkája 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1973)
Tanulmányok
Tanulmányok Ebbe azt kérded mi jó - Nincsen írva seho; Melly hibámat vékonyítja, S ami benne jó, nagyítja, Az Homér játékait Játssza újabb tréfa itt. II. A Pulpitus, írta Boileau,fordította Kovács Ferenc ingenieur úr. Ez a remek készült ama nyájas és éles francia satiristától Boileautól. Foglalatja ez, hogy egy régi kántori pulpitust a prépost feltétetvén a kórusba, azt a kántor levetteti, melly miatt a két lelki atya öszveháborodván, miattok az egész káptalan és a szent kápolnának minden papjai, tisztei és szolgája két részre hasonlanak, és iszonyú, de nevetséges csatát indítanak, kivált holmi nagy, de ízetlen könyvekkel. Teljes ez a munka festésekkel, költeményekkel, poétái virágokkal, sóval és ecettel. A magyar fordítást hasonló kettős stropkákban tette ama jó, de quietált literátor, kit a homlokon említettem. III. elragadtatott hajfürt, irta Pope, fordította Csokonai Vitéz Mihály. Ennek a kedveltető poémának, mellyet ánglus versekkel öt könyvben írt Pope, ama szép lélek, egész foglalatja ide megy ki, hogy egy ánglus gavallér Belindának (költött neve egy valósággal élt ánglus kisasszonynak) egyik Lockját vagy hajfürtjét alattomba elmetszi, és abból nagy ellenkezés származik a királyi udvarnak gavallérjai és dámái között, mellynek kimenetele az lesz, hogy hajfürtjét ugyan Belinda többé vissza nem nyeri, hanem annyi vigasztalása jut, hogy az a Holdba felragadtatik, ahová szoktak vitetni minden jeles hijjábavalóságok. Nincs ehez hasonló a comicus világban, ha saját ítéletemet magyarán kimondanom szabados: nem bánt ez sem szemérmetességet, sem vallást, sem nemzetet vagy akármit is, ami szentnek tartatik, mégis tele van tréfával, csípősséggel és furcsasággal, mellyet az első nevelésű dámák előtt is, a podagráf dogmatikus muzeumában is, felbátorkodhatsz olvasni. Láttam én 145